Fej.

1    2|      utcán vonom felelõsségre.~Sõt valószínû, hogy éppen akkor
2    4|    éppen... hogy nem tudom mi, sõt talán éppen csak az, hogy
3   10|        valamit - harag nélkül, sõt gyöngéden, de hosszan és
4   20| pongyolaságomat, cinizmusomat, sõt jókedvemet és fölényemet
5   20|   amiben pedig sohasem hittem, sõt józan perceimben rendesen
6   23|     mert mozdulatlanul állnak, sõt, úgy látszik, ez lehet a „
7   23|     megszûnt, nem nyugtat meg. Sõt egyre ijesztõbbnek találom.
8   27|    ezúttal nem azzal a céllal, sõt isten mentsen tõle, hogy
9   27|  vághatott volna, mégse tette, sõt tûrte, hogy vágják csontjaimat,