Fej.

  1    1|              mikor éppen vele történt meg. Elõbb az utóbbi halmozott
  2    1|             az olvasó az írótól tudta meg, hogy õt mi érdekli és nem
  3    1|            megmagyaráztam, miért írom meg ezt a regényt, most mégis
  4    2|           kiszámítani, melyiket írjam meg elõbb: azt az elvi tanulmányt,
  5    2|           döntöttem, a színmûvet írom meg elõbb, hogy ennek jövedelmébõl
  6    2|             és szabatosabban csinálom meg, mint ahogy egy színdarabot
  7    2|         kiegészítsem.~~Ekkor indultak meg a vonatok. Pontosan, menetrendszerûen,
  8    2|                távoli rokon, nem halt meg, csak nagy nyomorban van,
  9    2|           aztán majd eltûnik. Eleinte meg is fordultam ilyenkor, aztán
 10    2|     külvilágból származik - állapítom meg csodálkozva.~De hát akkor...~
 11    3|            figyelem magam, körülbelül meg tudom határozni, hogy az
 12    3|         találkozom, szóba kerül, hogy meg kellene csinálni azt a szemlét,
 13    3|             az igazgatóval tárgyalni, meg a minisztériumba is fel
 14    3|             menni, a protekció miatt, meg a jó Rózsi házvezetõnõm
 15    3|               azt mondja: „ídesapám”, meg hogy „tikhús” lesz estére)
 16    3|               fülem: „Móricka olvas”, meg „Samuka ír”. Te, mutasd
 17    3|            író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége, érdemes-e
 18    3|          tehetsége, érdemes-e neki... Meg fogja tudni tõlem, hogy
 19    4|               Mindig azzal nyugtattam meg magam, hogy hiszen mindegy:
 20    4|               akármelyik szemét fogom meg, mindig az egész lánc megmozdul.
 21    4|             az a magam és hol találom meg a sok közül, akiket itt
 22    4|             felfedezek, mirõl ismerem meg?~~Egy délelõtt minden ok
 23    4|               el, a riportot nem írom meg, nincs étvágyam.~Azon kapom
 24    4|            régi ismerõsöket látogatok meg, visszamegyek olyan helyekre,
 25    4|              hagyva - nem csináltatom meg.~~Egy délelõtt a Kerepesi-temetõben
 26    4|                akivel itt ismerkedtem meg, együtt vacsorázunk H.-nál.
 27    4|             kezd. Az az érzésem, hogy meg kell kapaszkodnom. De mibe?
 28    4|            fél óra múlva jelentkezem, meg se vizsgál. Felét se mondhatom
 29    5|              ijedelem. Lihegve álltam meg, vizet tapostam, hogy szívdobogásom
 30    5|         mialatt fuldokoltam.~~Egyszer meg egy éccakai reklámrepülõgépen,
 31    5|      pillanatig sem voltam megijedve, meg voltam gyõzõdve róla, hogy
 32    5|             magnéziumfáklyát gyújtott meg, hogy kivilágítsa a leszállást.~
 33    5|         elsõnél, csak a fejem fájdult meg. Úgy látszik, mégis éppolyan
 34    5|                 az ijedtség ijesztett meg, semmi más. Mikor másodszor
 35    5|            hogy a végén azt állapítsa meg, amit én elõre elhatároztam:
 36    5|               mondjanak, aztán nagyon meg voltam elégedve magammal,
 37    6|           rosszkedvû természet mintha meg akarná gondolni magát, hogy
 38    6|              amit annyiszor rendezett meg, óriási befektetéssel, újra
 39    6|                amibe soha nem találta meg számítását - átugorja, visszafordul
 40    6|          sétánk közben egyszerre csak meg kell állnia:~- Mi az, apa?~-
 41    6|             beszélgetni. Ezt mindjárt meg is erõsíti, egyenesen, szinte
 42    6|            bebizonyítsa, hogy igenis, meg vagyok illetõdve. Az õrült
 43    7|             errõl van szó... De értse meg, nem vagyok neuraszténiás
 44    7|              Ugyan kérem. Hát tanulja meg: az agydaganatnak hármas
 45    7|          szemorvos...~Halkan szólalok meg: - Uraim...~Mindnyájan felém
 46    7|           legyek. Forgó korong, piros meg kék ponttal. Körülményesen
 47    7|      Körülményesen pepecselnek rajta, meg kell mondanom, mikor piros,
 48    7|            nem is drága.~Mégse veszem meg, tovább megyek. Mi van itt?
 49    7|       gyermekkori házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet,
 50    7|            agydaganatom van - jegyzem meg.~Jót nevet.~- Miket beszélsz,
 51    8|                megnézhetnéd a gyomrom meg a tüdõm meg egy pár reflexem,
 52    8|    megnézhetnéd a gyomrom meg a tüdõm meg egy pár reflexem, sokat
 53    8|               két hete nem dohányzom, meg kérlek, mit szólsz hozzá,
 54    8|            velem a jó eredményért. Ez meg egyenesen szeretné, ha baj
 55    8|             is jól látni: nem tanulta meg, hogy a túlságos világosság
 56    8|              aztán tréfás hangot ütök meg, rejtvények modorában, melyeknek
 57    9|              látom - például pontosan meg is felel a vizsgálati fogságnak,
 58    9|           rendes embereknek? Értsétek meg, az ilyen görcsös lélek,
 59    9|    Shakespeare: „A gyáva ezerszer hal meg, a bátor csak egyszer.”
 60    9|             beteg vagyok, lehet, hogy meg kell halnom, de ahhoz ennek
 61    9|             csak szavakat - nem várom meg, míg a logika szövevénye
 62    9|      egészségesek szoktak a beteggel, meg se kérdi, miért vagyok itt.
 63    9|             régi barát özvegye szólít meg, hosszan magyaráz valamit
 64    9|            Hoztam ám egy kis pálinkát meg finom egyiptomit. Micsoda,
 65    9|        Micsoda, nem dohányzol? Hát ez meg mi? Nagyra vagytok egy kis
 66    9|             lépcsõn. A portás nem lát meg, mikor kikanyarodom a sivár
 67    9|               udvarias szemész mondja meg, hogy egyik szememen további
 68    9|        indulnak vissza, de soha többé meg nem érkeznek. Ennek a gyászos
 69    9|           Scott szíve fölött találták meg, egy évvel késõbb, az összeomlott
 70    9|              csak: „Aki beteg, haljon meg, de ne császkáljon, mikor
 71    9|             Pár hét múlva tudtam csak meg, hogy kérdése logikus, orvosi
 72   10|          verset. Elõbb a nyaka bénult meg és ferdült el - legalább
 73   10|    Demonstrálásnál otthonosan jelenik meg, unatkozva tûri, ahogy a
 74   10| nyugtalan-osztályon, vagy nõkre, akik meg vannak illetõdve az õrült-romantika
 75   10|          teljesülhetnek? Ki mondhatná meg? Egyik ilyen szokása, hogy
 76   10|              a többit, nem is kísérli meg, hogy fölhasználja. Úgy
 77   10|            figyelmesség. Nem köszönte meg, de a következõ vizitnél
 78   11|             kezdõdik, hol kapaszkodik meg, nekem nem. Az õ számára
 79   11|              melyik rovátkájában állt meg a golyó. Mert ezek a szövetek
 80   11|             hogy eszembe jut... õt is meg kell látogatnom - hatkor
 81   11|            hát legyen fél öt... éppen meg akartam látogatni... szóval
 82   11|   szórakozottan... na, hála Istennek, meg lehetne most próbálni D.-
 83   11|              most, mélyen és komolyan meg van hatva, végigfut emlékein.
 84   11|               szép volt... ezt izé... meg kellene valahol írni...
 85   11|                a munkás gyermekét már meg is vizsgálta közben, holnap
 86   11|         habozni.~És délután õ jelenik meg a homályos hallban, ahol
 87   12|          Hôtel de France-ban szállunk meg. Milyen szomorú ez a város,
 88   12|            Itt, ezen a lépcsõn álltam meg három héttel ezelõtt - három
 89   12|           amit lehetségesnek tartunk, meg is történik. A valóságot
 90   12|               Szaglásomat veszik elõ, meg tudom-e még különböztetni
 91   12|             vizsgálnak. Késõbb tudtam meg a diagnózisból, hogy egy
 92   12|              mint akárki másnak? akár meg is halni?... ha csak ennyi
 93   12|          fölényes egészségesek, akkor meg pláne nem kár értem... Talán
 94   13|               részvét ne nyilatkozzék meg feltûnõen, nem állnak körül,
 95   13|            ajtó kilincsét nem találom meg. Az egyik fõnök, mintha
 96   13|               Egyszer novellaformában meg is énekeltem, mint mesterségének
 97   13|               kell készülnie rá, hogy meg fogják operálni. Ezt is
 98   13|           igazán nem szép tõled, hogy meg se látogatod öreg barátodat,
 99   14|             megfordítva.~Õ magyarázza meg, szerényen, de valami elnézõ
100   14|                hümmögéseket se engedi meg magának, amik a kedves R.
101   14|             olyan jólesõen nyugtattak meg, vagy ingereltek fel, mindenesetre
102   15|               arcokat se igen ismerem meg, csak ha egész közel hajolnak
103   15|           alatt koporsóval?~Egyébként meg vagyok magammal elégedve,
104   15|          Megint a France-ban szállunk meg, két éjszakára. Délelõtt
105   15|          agyban soha nem keletkezik - meg kell szüntetni. Ez esetben
106   15|              hiba. Nem tudom, honnan, meg vagyok gyõzõdve róla, hogy
107   15|               bárgyú érzés, hogy most meg fogja csókolni a fejemet,
108   15|          üdvözletemet. Az Isten áldja meg - és sok szerencsét!~Kézszorítás,
109   15|           diplomácia nyelvét közelíti meg. Bár hozzá íródott, nem
110   15|              ahogy Le Verrier jelölte meg pontosan az Uranos helyét,
111   15|               az istenítélet mentheti meg, mint a középkori bûnöst,
112   16|               a színpadra, és tartsam meg a felolvasást... ugyan mit
113   16|          felvonásban felejtettem ott, meg kell találnom óvatosan,
114   16|        mehetek utána, sohasem találom meg...~~Úgy látszik, utóbbi
115   16|   páncélszekrényben, nem semmisítette meg, õrzi... És a gazember úgy
116   16|            egy daganatról beszélek, õ meg egy bébirõl. Persze csak
117   16|         hasonlít, aki néhány éve halt meg, altesti daganatban. És
118   16|       daganatban. És már nem szólítok meg senkit, biztos vagyok benne,
119   16|          növények, kacskaringós piros meg kék ágakkal-bogakkal...
120   16|             ember arcába nézni, pedig meg kell néznem, így, mikor
121   16|               róla reggelre, kilencre meg kell írnom a riportot, borzasztó,
122   16|       labirintusban, sohasem találjuk meg, amit keresünk.~~Vagy már
123   16|              amit keresünk.~~Vagy már meg is találtam, inkább arról
124   16|               rejtsem, hogy ne tudják meg, hogy szabaduljak meg tõle?
125   16|          tudják meg, hogy szabaduljak meg tõle? Ki tudja, ki sejti -
126   16|              terhet, vagy hol találom meg azt, amit keresek, feltéve,
127   17|               romantikusan szöktettem meg férjétõl, sötét öltözõkön
128   17|          igyekszem a kijárat felé, ám meg kell értenem, hogy egyedül
129   17|         elaludni, hat órakor érkezünk meg reggel, s máris elég hûvös
130   17|           hajón és vonaton. Nem értem meg, ez már valami skandináv
131   17|             az egyik halról állapítom meg csodálkozva, hogy édes:
132   17|            tiszta lépcsõ elõtt állunk meg. A homlokzaton fekete betûkkel „
133   18|               és angolul, tõle tudtam meg, hogy mûtétrõl most szó
134   18|            szó sincs, engem éppen úgy meg fognak vizsgálni, mint akármilyen
135   18|               Tehát az is lehet, hogy meg se operálnak? - kérdem álmélkodva.
136   18|              jeges rémület, talán már meg is vakultam. Amit látni
137   18|               szédülés. Asztalkám már meg van terítve. A tejszínnek
138   18|                 Ha rögtön nem találom meg, és nem távolítom el a baj
139   18|               lány?~- Alszik. A tanár meg van gyõzõdve róla, hogy
140   18|             nem?... De igen, õ fürdet meg, már tépi is le rólam a
141   18|             is. Diadalmasan állapítom meg a burkolt célzásokból, hogy
142   19|              OLIVECRONA~Arról ismerem meg, hogy õ lép elõször ágyam
143   19|              is kérdez ki. Ez nem lep meg, hisz tudom, hogy látogatása
144   19|          szervé vagy testrészé, amely meg akar születni a fajta fejlõdési
145   19|         kezdett. Annyit jegyezve csak meg, hogy ezek biztosan nagyon
146   19|             itteni elõadásából tudtam meg, hogy a telefonközpontos
147   19|               amit nem is most tudtam meg róla, imént, ahogy elõször
148   19|               ezt az embert?~~És most meg kell állnom, írás közben „
149   19|               megy. Rakosgatás közben meg kellett értenem, hogy a
150   19|              után meglepetve állított meg.~- Te... hiszen ez az ember
151   20|           jelentkeznek, egyik se gyõz meg. Igen, elég idõs vagyok,
152   20|            akkor felismerem megint... Meg fog jelenni még egyszer
153   20|            csípte a fagy. Kisasszony, meg ne ijedjen... ugye, tud
154   20|            idegen vagyok, nem mondaná meg, hol találom a... Riadtan
155   20|          kedves kis Noémi, és csókold meg helyettem anyád és Astridot
156   20|               okára. Hogy magyarázzam meg? Valami eltûnt belõlem ezen
157   20|            szokták mondani. Értsd hát meg énke, aki bennem élsz, aki
158   20|              színnel és zenével telik meg a színpad, kárpótlásul az
159   20|              végre? A hiúság ezerszer meg újra összeszedett cókmókja
160   20|           vihar.~~Késõ este nyugodtam meg, éjfekete volt már az ablak.
161   21|               a terembe. Négy kéz fog meg, lábamnál és fejemnél, átdobnak
162   21|               nyírják. De nem állanak meg alul, mint a borbély, mikor
163   21|           készülnek. Hát ezért fúrták meg a fejem - lecsapolták az
164   21|              egész alakokat pillantok meg, ahogy elsuhannak, de Lysholmot
165   21|          szervusz, Frici - és nem lep meg, hogy senki se felel.~A
166   21|                úgy, még egyszer, fogd meg erõsebben, csavard, muszáj
167   21|                ahogy õrjöngõt nyugtat meg egy hûvös és bátor, csitító
168   21|              õ lehet, bár nem ismerem meg a hangot, soha azelõtt (
169   21|               Igen - ez az -, ha most meg tudom határozni, hova raktam
170   22|           fürdõorvoshoz, hogy jódozza meg. Az orvos kérdezõsködik
171   22|               tesz bele. Isten, ugye, meg fogsz segíteni. Inkább nem
172   22|           látni soha, csak gyógyuljak meg.~*~Kint a ligetben, a Gundelnél
173   22|              innen - az a huncut Cini meg folyton a víz alatt volt,
174   22|           szükség lehet, mindenesetre meg kell írni. Címet nem kell
175   22|        mondani nekem, ha visszatérek, meg is mondja. (Még betegen
176   23|        teljesen megszûnt, nem nyugtat meg. Sõt egyre ijesztõbbnek
177   23|               vége az embernek... itt meg... már mióta... egészen
178   23|               érezte olyankor, mintha meg akarna pukkadni a feje?
179   23|            pukkadni a feje? Hát tudja meg, ilyenkor a véráram tágította
180   23|            Igen... értem... de értsen meg, tanár úr engem is... hát
181   23|            vádoltak... nem hallgatták meg a védekezésem... rám csapták
182   23|               szaga.~És most dermeszt meg a riadalom. Atyaúristen -
183   24|         Elõször magyarázni próbáltam (meg voltam gyõzõdve róla, hogy
184   24|          utasítás alapján parancsolta meg, hogy feküdjek - ezzel végzetesen
185   24|             egy következõ nap, vagyis meg voltam gyõzõdve róla, hogy
186   24|               mindig ugyanígy jelenik meg, ugyanott az ajtóban, fehér
187   24|               nap múlva.~- Na igen.~- Meg tizenkettõ, az három hét.~-
188   24|              tizenkét napja operáltak meg?~Ezúttal kicsit hideglelõsen
189   24|        keserûség öntött el. Hát ennek meg mi az értelme, miféle agyafúrt
190   24|               beveszek, mert az agyam meg van sérülve?~A kérdésekre
191   24|         akinél nem fontos, igazat tud meg, vagy nem - különben is
192   24|              közelebb. És most mondja meg nekem, de kertelés nélkül -
193   24|              nélkül - mikor operáltak meg engem?~- Hogy hány órakor
194   25|        kíséretében, ezt késõbb tudtam meg, mikor már túl voltam a
195   25|               erdejében. S nem láttam meg soha. Most itt huhog, és
196   25|               tart, gépiesen szólalok meg:~- Felnõtt ember vagyok.
197   25|               hitetlenkedve állapítom meg, hogy a fekete rettegés
198   26|            figyelmeztet, hogy mondjam meg magának.~Megint szünet.~-
199   26|            Estefelé fényképész jelent meg, lefotografálták a fejem,
200   27|               ajtajában ekkor jelenik meg szürke porköpenyben egy
201   27|              Valamivel régebben esett meg velem és velünk...~Csodálkozol...
202   27|          mirõl is van szó?... bocsáss meg, hadd szedem össze gondolataimat...
203   27|               De látod, én nem haltam meg, a roncs kidobott magából,