Fej.

  1    1|             megfigyeléseimbõl, pláne most, hogy újabb haladékot kaptam
  2    1|          halála után. Öntudatlanul - most egész élesen érzem - mindig
  3    1|       készítsek róla, mások számára. Most, hogy a „Mennyei Riport”
  4    1|          páciensi indiszkréciót.~~És most még valamit.~Fenti sorok
  5    1|              írom meg ezt a regényt, most mégis bevallom: soha nem
  6    2|          Asszonysírás repcepogácsa”. Most tessék elképzelni, milyen
  7    3|           sem tud, kipróbálom rajta. Most a gondolkodás mechanizmusa
  8    3|          levélre nem válaszoltam, de most nem lehet, muszáj azzal
  9    3|             volt arra gondolni, hogy most elviszi magával, tönkrement
 10    3|              megindulnak a vonatok.~~Most már nem fordulok az ablak
 11    4|           nagyon restellem magam, ez most azt hiszi rólam, misztikus
 12    4|    pillanatnak, és mégis iszonyúbb a most következõ, másik felére
 13    5|         idején lehetett. Mint akkor, most is valami tehetetlenségi
 14    5|           igyekezett az életközpont, most (ma már tudom) el akart
 15    5|          hogy majd megbirkózom vele, most azt hittem, nem talál rám
 16    5|             mint egy fekete lyuk. És most, álmomban, tudom, hogy halálos
 17    5|              Cikkeimen, amiket írok (most, hogy megnézem a „fõkönyv”-
 18    5|         láttam, a drámai jelenetben. Most is, a hányásra várva, szétterpesztett
 19    5|              lobogó, nyugtalan elme. Most egyszerre ünnepélyes lett
 20    6|          akarná gondolni magát, hogy most az egyszer nem tartja be
 21    6|        Németországból kiutasították, most élelmesen és makacsul tengeti
 22    6|          sokszor jártam tébolydában, most elõször történik, hogy félek.
 23    7|         estem képzelõdésbe, különben most se... egy furcsa ötlet volt,
 24    7|        szemklinika kapujában, s csak most eszmélek rá, miért jöttem.
 25    7|   vérnyomokat látok: egy szót se! ön most itt marad, nem mozdul, amíg
 26    7|         felém fordulnak. Mintha csak most eszmélnének rá, hogy a szememen
 27    7|     képzelõdés, ez sok minden lehet. Most szépen átmegyünk a szomszédba,
 28    7|    bandzsalítva, tudom, mennyi múlik most azon, hogy becsületes legyek.
 29    7|            Talán tovább küldik. Csak most nem szabad hanyagnak lenni.
 30    7|          errõl van szó. Mire is kell most gondolnom? A felöltõmön
 31    7|           olyan lassan?~Hiszen nekem most sietnem kell, el kell intéznem
 32    7|            van szó, oda majd holnap. Most valami más van, magammal
 33    7|        nyilatkozol-e végre? vagy még most is halogatni akarod a vallomást?
 34    7|             a fiatal írók általában. Most is effélérõl beszélünk,
 35    8|           azelõtt is lapozgattam, de most, hogy a betû összefolyt
 36    8|           mély kútverembe. Ott hever most bevert bordákkal és véresre
 37    8|        továbbmennek, ha találkozunk, most megállnak, beszélgetni kezdenek,
 38    8|            én veszem észre.~- Nincs.~Most én tartok kis szünetet,
 39    8|              folt az agyvelõn, akkor most megmondanád nekem?~Szünet.~-
 40    8|                 De gondolom.~- Tehát most mit higgyek?~- Nem tudom.~-
 41    9|              észrevettem volna (csak most eszmélek rá) bûnösnek éreztem
 42    9|           bentlakással - ezt is csak most látom - például pontosan
 43    9|          bátor csak egyszer.” Hát én most, úgy látszik, ki fogok gyógyulni
 44    9|              meghíva, és a kicsinyek most nyitott szemmel ábrándoznak
 45    9|          ébren van, szívesen lát. Á, most nem zavarom, majd holnap
 46    9|         finom, halkszavú professzor (most látom elõször) ül az ágy
 47    9|            arcom. Feszült várakozás. Most fogja kihirdetni, hogy meghosszabbítják-e
 48   10|          mûveltsége csorbítatlan még most is. Közvetlenül ez soha
 49   11|             soha nem okozott zavart, most, életem delén túl, egyszer
 50   11|       szaladtak a hosszú vezetékben, most összeérnek, egymásba öntik
 51   11|     Fantasztikus se tudja, hogy vele most valami történik: hogy a
 52   11|              életet olt, hogy éljen, most egészében tiltakozik a formátlan
 53   11|              nem elég, hogy elvette? most már itt a kényszer... Morog
 54   11|          nagyon fellendült ez az ág. Most ennek a tanárnak eszébe
 55   11|           hála Istennek, meg lehetne most próbálni D.-t a helyére
 56   11|              szegény K.-nak valamit, most nemigen dolgozhat.~~A kis
 57   11|        olvasott valamit, erre gondol most, mélyen és komolyan meg
 58   11|              azt mondja, „cscsemõ”. (Most azonban nem „cscsemõrõl”
 59   11|             ívben induló pályafutása most széles, egyenletes tempóban
 60   11|             irányában. Világot járt, most is azért van itt, mert Bostonban
 61   11|          Mária... mi van magával?... Most beszéltem Jenõvel... hát
 62   12|             ezt nem érzi, én is csak most, felzaklatott egyensúlyérzésemmel.~
 63   12|             tartja bennem a lelket a most következõ héten. Különben
 64   12|              magam. Mert a vizsgálat most nem óvatos, gyöngéd, leplezgetõ,
 65   12|          parancsra bevonult, és akit most beöltöztetnek és kiképeznek,
 66   12|              sikerült, ahogy itt áll most a bécsi utca szélén, és
 67   13|             Egyebet is gyanít, errõl most nem nyilatkozik. Mielõtt
 68   13|  üggyel-bajjal átvergõdöm, de otthon most már ágynak esem, nincs kedvem
 69   13|          ismeretleneket hoz magával, most látom õket elõször. Épp
 70   13|           halálom kérdésében, és ami most permanens ülésben tárgyal -
 71   13|           aztán felszólít, menjek át most mindjárt a nagynevû sebésztanárhoz,
 72   13|               Mindegy, az a fõ, hogy most már mindenesetre tudni fogom,
 73   13|              Igen, igen, érdekes, de most nem errõl van szó. Hát mirõl
 74   13|             ez nem azt jelenti, hogy most már okvetlenül... hm, érdekes.
 75   14|          rátér végre a tárgyra - hát most talán megnézne, ha nincs
 76   15|              Birodalom Németországát most fogom elõször látni. Elég
 77   15|           esetben, „hogy megérezte!” Most már kezdem remélni, hogy
 78   15|        elõszobájában. Elõbb jött be, most odabent tanácskozik az orvosokkal,
 79   15|          hogy nem errõl van szó. Még most sem értem mitõl, honnan,
 80   15|          rajtam a bárgyú érzés, hogy most meg fogja csókolni a fejemet,
 81   15|             beteg jónak látja...~~És most, különös dolog.~Azt hiszem,
 82   15|       kikísér bennünket a folyosóra. Most már szabad ismernem a hétpecsétes „
 83   16|          vigyázni... azonkívül pedig most már nem is mondhatom le
 84   16|       keresnék itt New Yorkban? ahol most vagyok elõször, ha nem ide
 85   16|            és az íróasztalfiókban... most nekifekszem, ezt el kell
 86   16|           nem értik. Nagy kár, pedig most végre nyomon vagyok, egyenesben
 87   16|             rejtett kincstárakat, és most birtokába veszi... Rendetlenül
 88   16|        lépcsõkön botorkálunk lefelé, most hárman vagyunk, egy micisapkás,
 89   16|           állunk, egy vasajtó elõtt, most mindjárt beengednek, látni
 90   16|         kedves Al Capone barátom.~És most, ha ordítok, csakugyan fel
 91   17|              Felkészülök rá, hogy ez most fokozódik, a tavaszi hûvösség:
 92   17|              egeddel?” s lehet, hogy most már... kamaszkori versem
 93   17|     elõzékenynek lenni, mi? Jó volna most a Café Basteiben üldögélni
 94   17|              érzem annyira a rázást. Most persze jó volna, ha valaki
 95   17|              tudósítást. Németország most mintha komolyabb és illedelmesebb
 96   17|           független, és a különlélek most ellenem fordult, fellázítja
 97   17|          vonzóerõ, mint egy bolygót, most örökké itt fogok keringeni
 98   17|              leszünk! Igen, igen, de most hagyj olvasni... Valami
 99   17|           szmör gusz burt”-ot ajánl, most hallom elõször a fogás nevét,
100   18|            tudtam meg, hogy mûtétrõl most szó sincs, engem éppen úgy
101   18|         nagyot sóhajtok, tudom, hogy most ácsorogni, várni kell, aztán
102   18|        érezzük az öreg földet. Nekem most ez a szoba az otthonom,
103   18|                félóra múlva? Bizony, most a halántékát kell kinyitnom,
104   18|           kell kinyitnom, tudniillik most már bizonyos, hogy ott a
105   18|        gyõzõdve róla, hogy túléli... Most már én is.~~Délutánra újabb
106   19|              egzakt tudománynak, de (most veszem észre) elvárom annak
107   19|                 valamit, amit nem is most tudtam meg róla, imént,
108   19|        ismerem én ezt az embert?~~És most meg kell állnom, írás közben „
109   19| csoportosításokra is vonatkozik, azt most kellett megtanulnom. Nem
110   19|           bennem a tetszelgõ írót, s most is, már tudatosan dobhatom
111   19|         fejezetet vonzóbbá tenné, ha most azt írom, hogy Olivecrona
112   19|           ábrázolta, mint amilyennek most Olivecronát lefestettem
113   20|             látó a vakok közt... No, most megírjuk a másikat... egyetlen
114   20|              az ott a ligeti tó, ami most be van fagyva, nyáron hattyúk
115   20|                Mi ez? Ez az, hogy mi most elbúcsúzunk, Nini, örökre,
116   20|     észrevette fásult rosszkedvem, s most ráeszmélek az okára. Hogy
117   20|            tudtam volna megnevezni - most, visszatekintve, kimondok
118   20|           holmimról és irataimról, s most valamit ki akartam igazítani
119   20|         évvel ezelõtt volt ott, ahol most látom: milyen fényes mégis,
120   20|              Hány óra?~- Negyed tíz. Most verte a kilencet.~Valamit
121   21|              és orromat, tudom, hogy most órákig leszek ebben a helyzetben,
122   21|             tompát illesztettek oda. Most úgy látszik... ejha!~~Pokoli
123   21|      Bizonyára a felvételeket nézik. Most hozzám lépnek. Hasamon fekszem
124   21|             õket az asztal széléhez. Most mozdulatlanná merevítették
125   21|              csak szét az egészet... most a csigolyát, úgy, még egyszer,
126   21|         Vörösben káprázik minden. Ha most balta vagy vasdarab volna
127   21|               hol vagyok, operálnak. Most valószínûen az agyburkot
128   21|            szó? - Igen - ez az -, ha most meg tudom határozni, hova
129   22|             a trombitát?! Nem tudod, most operálják szegény nagyságos
130   22|     válaszolgat a sûrû felhívásokra. Most operálják, igen, kérem,
131   22|             Stockholmot, fél tízkor, most megint felhívtuk, éppen
132   22|      szívesen; halló?... igen kérem, most operálják, a déli lapokban
133   22|            lesz rá szükség...~...épp most veszik ki, alul, a koponyacsontot...~...
134   22|          ahogy a fülkébõl látom, épp most viszik azt az embert...
135   22|             aratott döntõ sikert. De most nem erre gondol. Csendesen
136   22|          kedves hölgy, idegenvezetõ, most invitálja ki az autóbusz
137   22|       németül. Voltam Svédországban, most egy kedves barátunk van
138   23|          rettenet - miért nem hallok most egy szót sem (elõbb még
139   23|         neheztel, hogy nem feleltem, most nem kérdez többet. Erõlködöm,
140   23|          odabent, a skatulyában, ami most nyitva van, még nemrég olyan
141   23|           figyelmeztetésképpen, hogy most még élek, vigyázzanak, hagyják
142   23|      képtelen vagyok eldönteni, hogy most, mûtét közben zajlott le
143   23|         amirõl még beszámolok) éppen most kezdõdött, s elõre helyet
144   23|              az izzó villamoskéssel.~Most meglátja a vérdaganatot.
145   23|       nyakába.~Szinte kár érte, hogy most pusztítani kezdi. Körülégeti,
146   23|        elmosódik, az egész összesül. Most le kell fejteni, kikanalazni.
147   23|           hogy nem megy ki a festék. Most könnyen megy a munka, hiszen
148   23|  diszharmónia. Messzirõl, messzirõl, most bekapcsolódik egy külsõ,
149   23|     nyavalyás belügyeinél, itt nincs most semmi más, tudnom kell,
150   23|              elhárítja - vigyázzunk, most nem szabad hozzányúlni.
151   23|         Persze, nagyon nehezen tudom most eldönteni, hogy akkor eszméletemen
152   23|         krizantémnak nincs szaga.~És most dermeszt meg a riadalom.
153   24|       bizonyára remekül átaludtam, s most szépen kivárjuk majd a következõt.
154   24|               Ostobaság, azt hiszik, most mindent beveszek, mert az
155   24|               És jöjjön közelebb. És most mondja meg nekem, de kertelés
156   24|        feküdtem, és káromkodtam.~Hát most megfogtak. Erre nem számítottam
157   24|            engem félrevezessenek, és most egy húron pendülnek, az
158   25|      dolgokról. Az egész úgy hat rám most, mintha valaki betörés után
159   25|          hosszában, és én, a fél eb, most hideglelõs elszánással rohanok
160   25|               S nem láttam meg soha. Most itt huhog, és nevet magában,
161   25|          huhog, és nevet magában, de most se láthatom, nem játszhatom
162   25|          határozottan. - Akkor ennek most véget vetünk, éppen elég
163   25|          csak tud.~Elõregörbedtem.~- Most mestermûvet fogunk látni -
164   25|         vérnyomokat már megtaláltam, most ezek mellett kúsztam, szimatolva,
165   26|         visszacsinálni? Az elfajulás most már elvégzi romboló munkáját?~
166   26|            és tarka hidakról, amiket most majd én is megismerek, átvettem
167   26|            raktározódott fel bennem, most kipróbáltam, jól mûködik-e
168   26|        csendesen azt mondtam neki.~- Most pedig idefigyeljen. A következõket
169   26|         vizsgált hosszú percekig. De most nem küldött el, mint elõször,
170   26|    feldühödve számolgatásaimba, amik most már órákra vonatkoztak,
171   27|              jöttek le hozzám.~Noémi most huszonegy éves.~~A kései
172   27|            boldog és büszke vagyok-e most, hogy újjászülettem, újra
173   27|         Meglehet - de nem attól, ami most Stockholmban történt velem.
174   27|    hajótöröttnek nevezem magam éppen most, mikor megmenekültem...