Fej.

  1    1|             figyelemre méltó alkalomból, mikor éppen vele történt meg.
  2    1|      irodalompolitika.~Normális idõkben, mikor az érvényesülésért s az
  3    1|              látszik, mégis igazam volt, mikor egy tetszetõs rapszódiámban
  4    1|             drukk adta kezembe a tollat, mikor élményrõl számoltam be -
  5    1|                  regényt is akkor írtam, mikor betegségem már ott bujkált
  6    1| legszerénytelenebb véleményét fejezi ki, mikor általános érvényt követel,
  7    2|          erõlködõ, lassú csikorgás, mint mikor a lokomotív kerekei lassan
  8    3|                melyik részén keletkezik. Mikor számolok, szójátékot csinálok,
  9    3|                 hancúrozik a pamlagon és mikor csiklandozom, kacarászva
 10    3|                 aki huszonkét éves volt, mikor valami agydaganatban elpusztult (
 11    3|                  mintha észre se venném, mikor kihúzta a drótot, folytattam
 12    4|                 akkor mondom, borzongva, mikor lassan kezdek magamhoz térni.~
 13    4|                   akkor, mint a mostani, mikor meghökkenve próbálom összeszedni
 14    5|                  ócska kis lélekvesztõn, mikor lefelé jöttünk, a szárnyak
 15    5|                  kicsit megütöm a bokám. Mikor földet értünk, kitûnt, hogy
 16    5|               sokkal jobban, mint akkor, mikor megtörtént. Aztán kóválygunk,
 17    5|                ijesztett meg, semmi más. Mikor másodszor jelentkezik, ezúttal
 18    5|                 már elõrelátóan fogadom, mikor érzem, hogy közeledik. Ismerõseim,
 19    5|                  hogy egy naptól kezdve, mikor az ájulást lecsapni érzem,
 20    5|                  felénk, újságírók felé, mikor a karzaton egyszerre csak
 21    5|               ellenszenvessé. Emlékszem, mikor elõször ültem repülõgépen,
 22    5|           bánatosan emeltem homlokomhoz, mikor észrevettem magam a tükörben.
 23    5|               figyelmeztetését.~De este, mikor elégedett sóhajjal kinyitottam
 24    6|              piszkos bécsi pályaudvaron, mikor 11 felé az Árpád sínautón
 25    6|          Láthatóan kellemetlenül érinti, mikor kalandos felfedezõ sétánk
 26    6|            effélérõl, mégis fellélegzek, mikor elhagyjuk az osztályt.~Kietlen
 27    6|                az ökör, ott a vágóhídon, mikor nem akart bemenni.~E pillanatban
 28    7|              inkább szinte vidáman, mint mikor ritka példányt talál a bogarász,
 29    7|                 vizsgálóbíró nézhet így, mikor jó barát kerül elébe, hivatalosan,
 30    7|                 forgatják, szólnom kell, mikor a pontocskák látóterembe
 31    7|                rajta, meg kell mondanom, mikor piros, mikor fehér. A vizsgálat
 32    7|              kell mondanom, mikor piros, mikor fehér. A vizsgálat elhúzódik,
 33    7|                   aki döntõ pillanatban, mikor az életet felfedeztem, mikor
 34    7|             mikor az életet felfedeztem, mikor szerelembe estem, mikor
 35    7|                  mikor szerelembe estem, mikor hittem a túlvilágban, kopogni
 36    7|                 idegenszerûen egy város, mikor elõször látjuk, hanem akkor
 37    7|                  zsugorodott volna, mint mikor gyermekkori házunkat pillantjuk
 38    7|                 és pompásaknak hittük. S mikor visszatérünk felnõtt életünkbe,
 39    7|           diktálnom kell... szervusztok.~Mikor eltûnik, hátradõlök a pamlagon,
 40    8|              agyát akkor érte a sérülés, mikor a világra jött, puha koponyáját
 41    8|                  és közben azon tûnõdöm, mikor említettem én ezt a szemdolgot
 42    8|             barátom csodálkozva néz rám, mikor visszajövök a telefonfülkébõl.~-
 43    9|               gyümölcsöt érlel: letépem, mikor virágot hajtott, ha csak
 44    9|               nagy csöndben voltatok ti, mikor bejöttetek hozzám, és nagy
 45    9|                és nagy csöndben lesztek, mikor kimentek. S az újonnan jötteken
 46    9|               látom, hogy az ajtó elõtt, mikor beléptek, megálltak egy
 47    9|            lassan, visszakapom az ajtót. Mikor egész csönd lesz, magamra
 48    9|           lépcsõn. A portás nem lát meg, mikor kikanyarodom a sivár Üllõi
 49    9|             pamlagon, behunyom a szemem. Mikor kilenc felé Rózsi tapogatózva
 50    9|                  meg, de ne császkáljon, mikor vendége érkezik, hogy utoljára
 51   10|                  és agyvelõmet figyelem, mikor mozdul elõbbi, hogy a mosdóhoz
 52   10|              elõrebukott fejjel - utóbbi mikor mondja fel a szolgálatot,
 53   10|                jött vissza sebesülten, s mikor a kórházban meglátogattam,
 54   10|               suttogva, dadogva beszélt, mikor meglátogattam, viccelni
 55   10|            mintha kiugrott volna kicsit. Mikor utoljára láttam életben,
 56   10|                   Például azt kérdezik, „mikor volt a lipcsei csata, Móni?”
 57   10|              sarkából figyel. Egyszerre, mikor legkevésbé számítanak rá,
 58   10|         türelmesen, feltûnés nélkül - de mikor az orvos kimegy odafurakodik
 59   10|                fejébe az ismeretlen név. Mikor kettõ felé újból felment
 60   11|              úgyis útba esik, megkérded, mikor vihetem be holnap.~Nem szívesen
 61   12|                 akkor kezdõdött a dolog, mikor ezt kimondtam - a gyermek
 62   12|          kedvesnõvér, akit akkor láttam? Mikor kérdezõsködésemet magam
 63   12|               minden mozdulatom. Másnap, mikor újabb reflex-kihallgatásra
 64   12|          Nobel-díjas Bárány találmánya), mikor a fülembe fújták.~Érdekes
 65   12|                jön utánam és jár utánam, mikor apró léptekkel csoszogok
 66   12|            megyek: eltûnik és elhallgat, mikor toppanva megállok és hátrafordulok.
 67   12|               sofõr, aki részvéttel áll, mikor kiugrom a kocsiból, lihegve -,
 68   13|            izgalmas napon egy hét múlva, mikor a tanár színe elõtt megjelenünk,
 69   13|                kimerültséget, késõ este, mikor magamra hagynak. Egyre szól
 70   13|                úr hallgat el pillanatra, mikor a fõszerkesztõi ajtó kilincsét
 71   13|               Kertelés nélkül megmondja, mikor meglát, hogy neki is ez
 72   14|                 vannak.~Betegségem után, mikor már láttam a betût, egy
 73   15|             Mihály felesége, érdeklõdik, mikor utazom, s hogy nem kerül-e
 74   15|               tûnõdöm, nagyon megörülök, mikor az elsötétített szobában,
 75   15|             buggyant volna ki szemedbõl, mikor az istenítéletet kihirdetted
 76   16|                 kínos szorongással, mint mikor felolvasást kell tartanom,
 77   16|            csalódás, hogy örültem pedig, mikor megtaláltam... de nem az,
 78   16|              pedig meg kell néznem, így, mikor még él, és ajkait görcsösen
 79   17|                 lehetett: már sötétedik, mikor felkeltenek. Kábultan, kóvályogva
 80   17|               semmit, egész más lesz az, mikor visszajövök Stockholmból.
 81   17|                Aschinger-palotában, mint mikor fejlõdõ csecsemõrõl küldünk
 82   17|                  rám, hogy körbe megyek, mikor elõrenézek. Igen, kerge
 83   17|              falak mentén. Félóra múlva, mikor már úgy érzem, elvesztem,
 84   17|                nagyon fáradt vagyok már, mikor három óra felé a vonat berobog
 85   18|               betöretik a fejjel együtt, mikor kimondatott: a valóság kedvéért,
 86   18|                  szó. Szinte meglepõdik, mikor rosszul leszek, és a lavór
 87   18|             tartozik. Mégis meghökkenek, mikor kérdésemre, mit talált?
 88   18|                  beteget kéri.~~Dél van, mikor a kanyargós folyosókon át
 89   18|             megnyugtató, otthonos érzés, mikor felismerem szobám ajtaját! -
 90   18|                 van egy ritka lehetõség, mikor a töltött agykamrák eltolódása
 91   18|               nem lehetne holnap... vagy mikor ez a seb begyógyult?...
 92   19|           különben is... már az ajtóban, mikor beléptek (bár arcokat nemigen
 93   19|                megcsinálta a szárnyakat, mikor repülni kerekedett kedve?
 94   19|                 akkor hallottam elõször, mikor a „gyulák” kiszámították,
 95   19|             alatt, elsõ látogatása után, mikor azon töprengtem, miért érzem
 96   20|        tájékozódom ifjúkori emlékeimbõl, mikor úgy szerettem ezt a messzi
 97   20|             nagybátyád vagyok.~~Délután, mikor a nehéz függönyt összehúzták
 98   20|                megtapogassam a pulzusom, mikor kattan a villany a nyíló
 99   21|             láttam kívülrõl, a napokban, mikor elvittek elõtte: akkora „
100   21|                meg alul, mint a borbély, mikor csinosít. A gép végigszalad
101   21|            helyezte a hamutálca szélére, mikor visszahoztak. Aztán gumikesztyût
102   22|               igen, nagyon rosszul volt, mikor utoljára láttam, de mostanában
103   22|                  a hazaszaladó kismalac, mikor megdobják, sivít és fut
104   22|                  részletesen elbeszélte, mikor õ Stockholmban volt mint
105   22|               nagy melódiáját eljátssza, mikor az építmény váratlanul összedûl.”
106   22|                    Még betegen feküdtem, mikor meghalt.)~És Dezsõ és Zoltán
107   22|                 elsápad, ahogy odafülel, mikor beszélnek rólam. Ez az õ
108   23|                   parádés jelenet”, mint mikor az artista a nagy produkciót
109   23|                  az elején, csodálkozom, mikor végre értem, hiszen nem
110   23|              fájna?... De hogy ordítsak, mikor nem fáj? Elhatározom, hogy
111   23|           átfúrta a külsõ burkot valami, mikor rohant és száguldott a kocsi,
112   23|                 halálos csönd lesz, mint mikor elvágják a fõvezetéket.
113   23|               Egyszerre ráeszmélek, mint mikor éjszaka az ember végre visszafordítja
114   23|                  hátára fordított bogár, mikor forogni kezd: ráeszmélek,
115   23|                  át. Eszméletlen voltam, mikor levették a szíjakat, kezem
116   24|                ablakhoz tolt asztalon.~- Mikor veszik le a kötést - kérdeztem,
117   24|               valamije?~- Nem fáj semmi. Mikor veszik le a kötést? ~Nevetett.~-
118   24|                kell. Talán úgy gondolja, mikor váltják? Nem fogják váltani.
119   24|                Na, ne bolondozzon.~- Hát mikor operáltak?~- Ma reggel.~
120   24|              nekem, de kertelés nélkül - mikor operáltak meg engem?~- Hogy
121   24|                nyolckor.~- Azt tudom. De mikor nyolckor?~- Hát ma reggel.~-
122   24|         párnaigazítást, aztán egyszerre, mikor a fejemet gyengéden oldalt
123   25|                   ezt késõbb tudtam meg, mikor már túl voltam a veszélyen.~~
124   25|                 mintha nem érdekelne. De mikor ki akar menni, megszólalok.
125   25|             pontosan emlékszem, arra is, mikor fogalmaztam, hogy jól megértsenek.~-
126   25|                  rebbenek riadtan félre, mikor hátam mögött mintha vonatdübörgést
127   25|               süt, közel a hátam mögött. Mikor vonítás közben felemelem
128   25|                 halkan suttog valakivel. Mikor kifelé tart, gépiesen szólalok
129   25|           felélénkül.~- Szóval - mondta, mikor felegyenesedett -, mióta
130   26|           újszülött az elsõ korty tejet, mikor langyosan és habosan lefut
131   26|                 lágy és elnézõ leszek, s mikor Olivecrona bejön, forró
132   26|                  megmentettem az életét.~Mikor kimegy, mosolyogva nézek
133   26|               rosszkedvû.~Négy óra felé, mikor elmentek a látogatók, néhány
134   26|               pletykákat hozott Pestrõl. Mikor Olivecrona benézett egy
135   26|                  körülbelül ott tartunk, mikor Józsefet a vándorkereskedõ
136   26|              hogy hozza ki a mélységbõl.~Mikor feleségem bejött, megállítottam,
137   26|                  apróságról volna szó. - Mikor akar kimenni?~A józan hangtól
138   27|                nevezem magam éppen most, mikor megmenekültem... viszont