Fej.

  1    1|              mikor az érvényesülésért s az elért eredmények épségben
  2    1|         illemen és hasznosságon túl - s ez már az alapmentegetõdzésre
  3    1|             vádol, hogy betegségemmel s a hírneves agysebész budapesti
  4    2|             érti-e félre a cégtáblát, s az intézetet nem téveszti-e
  5    2|               koromban vesztettem el, s a mostoha élet korán hozzászoktatott,
  6    2|              kérdések foglalkoztattak s nem a nép oktatása, ami
  7    2|             mond valamit, nem hallom.~S hiába - a hangnak nem látom
  8    3|              hogy enyelegve cibáljuk, s a száj, a szerelmes ifjú
  9    3|            elhanyagolta valódi baját, s a végén belehalt a félreértett
 10    4|               éreztem, merõben hamis, s ami a legnagyobb baj, még
 11    4|                önmagának ellentmondó, s ezért jó irányban keresi
 12    4|         vissza kellene menni, valamit s méghozzá a legfontosabbat,
 13    4|          éppen úgy másutt is lehetne. S ami a leghihetetlenebb,
 14    5|       nyomaték pörgetett magam körül, s nem voltam hajlandó észrevenni
 15    5|          ugyanaz a törvény kormányoz, s én, hetyke kis bolygó, úgy
 16    5|               kozmikus rendszerektõl. S mint ahogy akkor vadul és
 17    5|               már ugrom ki az ágyból, s bár még nem hiszem, hogy
 18    5|            csak már túl volnék rajta. S ami a legutálatosabb, azon
 19    5|        akarnék megszabadulni, egyszer s mindenkorra.~~Másnap, ugyanerre
 20    6|             podagrásan recseg és ráz, s magas tetejével különben
 21    6|            néhány ezer évvel idõsebb, s a „nagy idõket” jól ismerte
 22    6|             ezek, mozgó viaszfigurák, s az illúziót csak fokozza,
 23    6|           hiszek neki? Hát idenézzek. S mint egy ugrásra készülõ
 24    7|          utcai szemklinika kapujában, s csak most eszmélek rá, miért
 25    7|      nagyoknak és pompásaknak hittük. S mikor visszatérünk felnõtt
 26    8|            hogy még sincs komoly baj, s akkor elmúlik az egész rossz
 27    9|            Megadással várom a többit, s egy félóra múlva már bosszant,
 28    9| talpcsiklandozásra, mint egy felnõtt, s nem úgy, mint a majmok és
 29    9|      vizsgálat százfélét deríthet ki, s aztán bármi derül ki, sok
 30    9|              lesztek, mikor kimentek. S az újonnan jötteken már
 31    9|              útja, amit már olvastam. S méghozzá lám, milyen jól
 32   10|              hátradûlve a karszékben, s nézem az erkélyablakon át
 33   10|      kényszergondolat újra megmozdul, s odabent koponyám falai között
 34   10|             berregni kezd a leadógép, s a sötét nézõtér kínlódva
 35   10|               jött vissza sebesülten, s mikor a kórházban meglátogattam,
 36   10|             zsírdaganatát a mellérõl, s abban furcsa dolgokat talált
 37   10|             el tudok olvasni valamit, s lám, négy jókora betûvel,
 38   10|          folyamatos emlékem van róla, s éppolyan biztos és befejezett,
 39   10|           jelölt dadog, visszafordul, s profilból, hogy a tanár
 40   10|            közönségesen mûvelt ember, s mûveltsége csorbítatlan
 41   10|             ki, mert Móni nem beszél, s amit elõtte beszélnek, közönyösen
 42   10|             Móni megfelel a kérdésre, s a legnehezebb kérdésnél
 43   10|          megfog, hosszan bámul kifelé s õ, akit a bentlakók nem
 44   11|          szanatóriumi hall homályában s odabent a koponya sötétjében
 45   11|      Ismeretlen, amirõl csak közvetve s nagyon hézagosan s még így
 46   11|           közvetve s nagyon hézagosan s még így is csak rövid ideig
 47   11|            rovátka-utak is megvannak) s színe is olyan sárgásfehér,
 48   11|           kezd, hólyaggá fúvódik fel, s a folyadék egyre szivárog
 49   11|              a gyermekkori hegedût... s ebben a pillanatban összedõl
 50   12|           mint egész életem odáig! -, s mint valami viccet, groteszk
 51   12|          különben nem érti az olvasó, s magam elõtt is felfoghatatlan
 52   12|             ezekben a pincékben volt, s a jámbor ápolókat átlátszó
 53   12|              magamon: gyakran álmodom s ami figyelemre méltó: jól
 54   12|           unalmas, hogy befelé járok, s mert nem látok jól, kikorrigálni
 55   13|            napjaiban, azóta ismerjük.~S egy harmadik: õszinte, egyszerû,
 56   13|              pont körül: mi a teendõ, s ha ez eldõl, hogyan vegyenek
 57   14|              dolga akadt az állammal, s aki jóságosan kérdezget,
 58   14|              fél kilenckor reggel, az S. klinika négyes számú mûhelyében,
 59   15|             érdeklõdik, mikor utazom, s hogy nem kerül-e nagyon
 60   17|              Homér, fénydús egeddel?” s lehet, hogy most már...
 61   17|           órakor érkezünk meg reggel, s máris elég hûvös a levegõ.~
 62   18|               eszembe Silvio Pellico, s erõt véve indulatos természetemen,
 63   18|               a városról, ahol éltem, s amirõl kevesebbet tudtam,
 64   18|               módon, hogy fölemeltek, s míg az egyik a levegõben
 65   18|         valóság és képzelet küszöbén, s kezdem nem tudni, merrõl
 66   18|               lelki szem összefolyik, s már nem biztos, melyik irányítja
 67   19|              Azt már leírtam valahol (s a mostanában divatos biográfiák
 68   19|             is, ahogy valóban történt s nem úgy, ahogy történhetett
 69   19|              bennem a tetszelgõ írót, s most is, már tudatosan dobhatom
 70   19|                hogy érdekesebb volna, s például a következõ fejezetet
 71   19|         regényt” folytatásokban írom, s már a múlt szombaton elhatároztam,
 72   20|            írják otthon a jelentések, s ilyenkor vad, Ossziáni viharokra
 73   20|          Azóta homály van körülöttem, s ezt nem tulajdoníthatom
 74   20|         ruganyosan járkál körülöttem, s elõbb, jól hallottam, valaki
 75   20|             hogy látni fogom egyszer, s akkor felismerem megint...
 76   20|        észrevette fásult rosszkedvem, s most ráeszmélek az okára.
 77   20|      küszködése után felgördül végre, s a közönség meglátja, elõször
 78   20|           szerepet, hogy elmondhassa, s eltûnjön a süllyesztõben,
 79   20|              már borítékba is tettem, s eldugtam az ágy sarkába:
 80   20|              holmimról és irataimról, s most valamit ki akartam
 81   20|                amiket soha nem látott s nem fog látni soha emberi
 82   21|              Vára öblös teremében fel s alá jár bajnok Pázmány...”~~-
 83   21|               süllyesztett az üregbe, s annak fénye mellett, a kicsit
 84   22|           Bécsen át, át a Vág völgyén s a magyar síkon át, ahol
 85   22|              zöldbe borult már a rét, s lombosodnak a gyümölcsfák -
 86   22|               csak jövõ hónapban érik s rajtam soha többé?~~Fél
 87   22|         Humorban nem ismerek tréfát”. S.-nek lelkén átsuhan egy
 88   23|     beszámolok) éppen most kezdõdött, s elõre helyet adott egy késõbbi
 89   23|          látszik, megszûnt a félelem. S a félelemmel együtt az ellenállás
 90   23|          féltem az eszméletlenségtõl. S nem remegtem, hogy meddig
 91   24|               hatalmas kötés-turbánt, s arra akartam figyelmeztetni
 92   24|            kértem, igen határozottan, s miután rám hagyták, hogy
 93   24|         ellenére kitûnõen teniszezik, s pár nappal ezelõtt hallottam,
 94   24|           Ebbõl lett aztán a zûrzavar s keserves veszekedések forrása.
 95   24|             örültem, hogy nappal van, s eszembe se jutott kételkedni
 96   24|               róla, hogy délelõtt van s nem délután. Az éjszakát
 97   24|          bizonyára remekül átaludtam, s most szépen kivárjuk majd
 98   24|             ezt az orvosok is tudják, s okosan békében hagynak ezzel,
 99   24|             nem kérdezõsködött senki, s ha mégis kérdeztek valamit,
100   24|       fáradtságomnak tulajdonítottam, s elégedetten regisztráltam
101   24|              sötét és megint világos, s én egyre fokozódó önérzettel
102   24|              és ugyanazokat motyogom, s hangulatom nem változik
103   24|              nem változik lényegesen. S hogy Olivecrona is - ötször
104   24|               fogják váltani. Egyszer s mindenkorra eltávolítják.~-
105   25|             magam az egész idõ alatt. S mintha az egész idõ alatt
106   25|               késõ, míg tart az élet. S azért is sietnem kell, azért
107   25|             igyekeznem. Valami huhog, s a hideg ilyenkor dermesztõvé
108   25|          Boszorkány-sziget erdejében. S nem láttam meg soha. Most
109   26|            huszonnégy órából állanak, s folytonosan és megszakítás
110   26|        szivárvány óriás hirdetményén „s elrendelem, hogy éj és nap,
111   26|        gyönyörûséges, ismerõs ízek! - s méghozzá új változatokban!
112   26|         Késõbb lágy és elnézõ leszek, s mikor Olivecrona bejön,
113   26|       diadalünnep után fához kötözik, s a hóhér fehéren izzó pallost
114   26|         ülõhelyzetbe támaszkodva fel, s affektált álszerénységgel
115   26|      következõket üzenem a vikingnek.~S még kissé akadozva és vontatottan,
116   27|              a fát kirakják a partra, s ha kell, egész nyáron várnak
117   27|             érte. De aztán eltûnõdöm, s néhány telivér svéddel való
118   27|              épült ház ezer évre szól s a húsból és csontból épült
119   27|         csontból épült test száz évre s nem addig, amíg bombának
120   27|      állapotnak tartják a boldogságot s a boldogtalanságot természetellenesnek.~~
121   27|               szentjének körvonalait. S hallottál róla, hogy bukdácsol,
122   27|               volt, az én hajóm volt, s azt sem tagadom, sok drágasággal
123   27|          sziget számomra csakugyan...~S hogy mégis ilyen derûs és
124   27|            ott, gazdagok és szegények s a drága szép természet,
125   27|           mégis... és már régebben... s talán nemcsak én... éreztük,
126   27|              mint maga a tûztenger... s hogy nyugtalanító ajándék
127   27|         mélyén jól éreztem már odaát (s talán azért bíztam magamat
128   27|                elhagyatva és egyedül, s hogy nem arról van szó,
129   27|              hajója régen elsüllyedt, s akik azt hitték, hogy még
130   27|             újra kezdhetem az életet. S úgy jártam a világban máris,
131   27|      valamikor, a múlt század közepén s még régebben, egy ember,
132   27|         hulladékát a büszke hajóknak. S megszoktam mindenben meglátni
133   27|          meglátni az alamizsnaértéket s feledni azt, ami hiányzik -