Fej.

  1    1|      halmozott mentegetõzést intézzük el. Erre, néhány hét tanulsága
  2    1|           szívesen és gyorsan felejti el a kínos és veszedelmes élményt,
  3    1|                 sok örömömet rontotta el, de sok szenvedésemet enyhítette
  4    2|           hatéves koromban vesztettem el, s a mostoha élet korán
  5    2|         kezdte, mégis nagy sikert ért el. Gyorsan visszapisszentettem
  6    2|           kezdenek, mellettünk szalad el a vonat, aztán továbbfut,
  7    2|          utcában.~Néhány autó csapott el, más semmi. Háromszor kaptam
  8    3|              ki évekkel ezelõtt, hogy el lehetne aludni minden külsõ
  9    3|              pontra, ahonnan gépiesen el lehet zsibbasztani az egész
 10    3|               embert: ha magam megyek el, féláron megcsinálják. El
 11    3|             el, féláron megcsinálják. El is megyek, jóakaratú fölénnyel
 12    3|          tegyem elõre, arról nevezném el a könyvet. Elõbb az „Anyám”
 13    3|       általánosító elmélettel kábítom el intellektuális önérzetemet,
 14    4|              Rossz hangulatban megyek el, a riportot nem írom meg,
 15    4|           magam. A fejfájás is szépen el fog maradni, hiszen a testi
 16    4|              hogy másformán képzeltem el. Mindig azt hallottam, magam
 17    4|           vizsgál. Felét se mondhatom el a tüneteknek, fölényesen
 18    5|      életközpont, most (ma már tudom) el akart hajítani az érintõ
 19    5|               kilométerekkel kerültem el a szigetet a ponttól, ahol
 20    5|             és várok. Ha ismerõs megy el mellettem, csodálkozva megfordul,
 21    5|               Csak napok múlva mentem el a fülészhez, nem is vittem
 22    6|               szûkölve magamban, hogy el kell kerülnöm az ájulást,
 23    6| gyermekkoromban viszolygással töltött el, és ahol minden furcsa,
 24    6|         táplálják. Gyanakodva húzódik el, egész testében remeg. Nyilvánvalóan
 25    6|       Egyszerre csak nyugtalanság fog el, szeretnék már kint lenni -
 26    6|                Havas barátom pusztult el ebben... huszonöt évvel
 27    7|              négy dolgot ne felejtsen el.~- Tudom: fejfájás, szédülés...~-
 28    7|     szerkesztõ úr. Ezt sürgõsen vigye el valamelyik klinikára. -
 29    7|         színben. Hát ugye, nem felejt el bennünket? na sietek, alázatos
 30    7|              nekem most sietnem kell, el kell intéznem valamit, el
 31    7|             el kell intéznem valamit, el kell intéznem, nagyon sürgõs.
 32    7|       egyszerre csak észreveszi, hogy el akarják ereszteni.~ ~
 33    8|    négyszögletes fekete álarc takarja el, hogy ne lehessen ráismerni.~
 34    8|        lámpaernyõ alatt szomjúság fog el, valami másra gondolni végre.
 35    8|             egy tanulságot regisztrál el: emberek, akiket alázatos,
 36    8|          szimuláns, ajkát tajték lepi el, szemgolyója kifordult.
 37    8|        agyvelõt, szép sikereket értek el... az ám, ha nincs daganat...~
 38    8|       hencegésbõl baj lesz.~Talán még el lehetne felejtetni az emberekkel
 39    8|               kérlek, okvetlenül menj el az M. úti kórházba, szóltam
 40    8|               R.-nek - de ne felejtsd el...~- Micsoda? Szóltál rólam?~~
 41    8|            gondoltam, okvetlenül menj el az M. úti kórházba, R. tanár
 42    8|             Csak hallgatagsága árulja el a szakembert. Nem említi,
 43    8|        ösztönemberekre van szükségem, el akarja ûzni õket mellõlem,
 44    9|            jólesõ, békés nyugalom fog el. Keresem az okát. Mi lehet
 45    9|               az utolsó útszakasznak. El is érik a sarkot, megtalálják
 46    9|            már elõbb, útközben maradt el. Errõl az Ewansról azt írja
 47   10|           vagyok, két egész nap telik el tökéletes magányban. Nehéz
 48   10|              Egész virgoncan szavalta el egy délelõtt legfrissebb
 49   10|           nyaka bénult meg és ferdült el - legalább nekem úgy rémlett -,
 50   10|       mozdulatlanul feküdt, alsó ajka el volt fordulva, mintha nevetne -
 51   10|              aki félórával elõbb ment el. Ennek a barátunknak ideges
 52   10|                hogy noteszemben talán el tudok olvasni valamit, s
 53   10|              oly nyomtalanul süllyedt el, mint a legendabeli Atlantisz.
 54   10|             kiderül, semmi sem kerüli el a figyelmét. Olyan, mint
 55   10|            kulcs-csikorgásra se ugrik el, sokszor ellöki õt a belépõ
 56   11|         gyerek?... Hát azt nem hoztam el, az anyjuk behozná holnap,
 57   11|              szaladjon haza, és hozza el a gyereket... hol laknak?...
 58   11|          súrolja... ja, igaz. Arankát el ne felejtsd felhívni a klinikán...
 59   11|       klinikán... Fricirõl? hát mondd el, hogy talán mégis jobb volna,
 60   11|              alatt.~~Hallottad, K. F.-el mi van? Na, mi lenne, hallottam
 61   11|           nagyon álmos, de nem alszik el - ritkán szól, halkan és
 62   11|         magánhangzókat szívesen nyeli el, ezzel is spórol, fontosabb
 63   11|            egyenletes tempóban hajlik el ifjúi becsvágyak felõl a
 64   11|  erõfeszítéssel uralkodik magán, hogy el ne aludjon. A fölényes,
 65   11|      neurológiai vizsgálat... Küldjük el még egyszer R.-hez?... Fázik
 66   11|              lenne a legjobb... vigye el az ördög az egészet. Pihenni
 67   12|          függõlegesen ráz. Nem hiszem el, hogy más ezt nem érzi,
 68   12|               nem érkezett le, de már el van marasztalva, büntetését
 69   12|               rémülten, hallgattassam el a kiabálót, de legalábbis
 70   12|             fel.~Senkinek nem árultam el, azóta se: a három perc
 71   12|               a három perc elteltével el voltam szánva - elõször
 72   13|           Könnyen és szívesen viselem el a fáradtságot és kimerültséget,
 73   13|           Csak Láng titkár úr hallgat el pillanatra, mikor a fõszerkesztõi
 74   13|          tanár urat a folyosón csípem el. Szikár, katonás, nagyon
 75   13|              nagyon komoly a helyzet. El kell készülnie rá, hogy
 76   14|            szégyenkezésbõl nem árulom el, és megígérem, hogy ott
 77   14|              elmegyek, még nem utazik el.~- Holnap már mi utazunk.~-
 78   15|              kétség - ásítást nyomott el! Ásított, igen ásított a
 79   15|    rajtakaptalak, ásítottál, ne nyomd el, ne szégyelld! Ó, hogy ismerem
 80   16|              efféle, csak nem áruljuk el egymásnak. Nem áruljuk el,
 81   16|             el egymásnak. Nem áruljuk el, nagyon vigyázni kell, a
 82   16|               hogy õnála van, õ lopta el, tartogatja valahol, valami
 83   16|               dolog, feredzse takarja el az arcát, csak szemei csillognak.
 84   16|                 most nekifekszem, ezt el kell végre intézni. Iskolafüzetek
 85   16|               figurák - nem mondhatom el nekik, pedig ha tudnák,
 86   16|             nagy darab üveg, ki hiszi el nekem, hogy gyémánt? Feldarabolni
 87   16|             mondom ki, tagoltan, hogy el ne felejtsem, hiszen vizsgáznom
 88   17|               hálófülkémbe, egész jól el tudok helyezkedni, ha fekszem,
 89   17|               Az ebédet azzal hárítom el, hogy zsíros az ángolna.
 90   17|                 azt hallom, egész jól el tudták olvasni.~~Miután
 91   18|              házi vizsgálat nem marad el. Tehát az is lehet, hogy
 92   18|             rossz. Viselkedésemen dõl el, rokonszenvesnek tartson,
 93   18|             az a sebész, aki ilyenkor el ne káromkodja magát... Zavartan
 94   18|           magát... Zavartan fordultam el, ilyen pechem van, az elsõ
 95   18|         találom meg, és nem távolítom el a baj okát, az a lány huszonnégy
 96   19|            mit, miért, hová helyezett el.~Örülök, hogy „énke” tetten
 97   19|                már tudatosan dobhatom el a bizonytalan „érdekes”
 98   20|              nagyon régen felejtettem el, de sokszor gondolok rá,
 99   20|             téli délután Oslóba jutok el. Nem jelentkezem sehol,
100   20|          Aztán gyermekkoromról mondok el egy-két groteszk emléket,
101   21|        magamnál. Szilaj megvetés tölt el magam iránt.~Erõteljes,
102   21|            megnyugtató. Gyengeség fog el, ugyanakkor villámszerû
103   21|            Európai embert nem altatok el, nekem éber betegnél huszonöt
104   21|          tudom határozni, hova raktam el töltõtollamat, a szobámban,
105   21|             itt? Kezem-lábam teljesen el van zsibbadva - mért nem
106   22|              írja, de csak egyet küld el, néhány rózsaszirmot tesz
107   23|               ügyesebb, nagyon ügyes, el kell ismerni. El kell ismerni,
108   23|               ügyes, el kell ismerni. El kell ismerni, igazán. Keveri
109   24|             vagyok vele, hiszen utóbb el kellett ismernem, hogy helyzetem
110   24|      meghökkenést diadalnak könyvelve el, rögtön rácsaptam, hogy
111   24|               tudata, aki azzal aludt el, hogy reggel fél nyolckor
112   24|             elégedetten regisztráltam el, amint, úgy látszott, megint
113   24|             Végtelen keserûség öntött el. Hát ennek meg mi az értelme,
114   25|              betört fejem tartalmát. „El kell küldeni azt a levelet,
115   25|          tárgy, hogy nem vesztették-e el? Nem nagyszerû „meglátások”
116   25|            révén jól ismerem a tájat, el tudok igazodni, ha egy pillanatra
117   25|             megpihenni, de nem lehet, el kell érnem Trelleborgot,
118   25|              láthatom, nem játszhatom el vele azt az ájulatosan édes
119   25|       hódolattal selypítve és tipegve el a Szépség Hajnala elõtt,
120   26|                            OLDOZZÁTOK EL KÖTELÉKEIT”~Ezek már megint
121   26|      Olivecrona bejön, forró hála önt el, valami nagyon szépet szeretnék
122   26|           fehéren izzó pallost suhint el közvetlenül a szeme elõtt.
123   26|              bennem, azért nem jutott el a gyászos híradás tudatom
124   26|     Olivecronán is azért bámészkodtam el, azért nem válaszoltam kérdésére,
125   26|    csodálkozásukon...”~„...oldozzátok el kötelékeit, így van rendjén,
126   26|                ezúttal magam olvastam el az ajtó fölött az „Oogen”
127   26|         percekig. De most nem küldött el, mint elõször, fölényes
128   27|               nem volnék boldog, hidd el - de ne hidd azt se, hogy
129   27|       elsüllyedt hajóról való. Engedj el, hadd rohanok - ezzel a