Fej.

  1    2|       szabatosabban csinálom meg, mint ahogy egy színdarabot szoktak.~
  2    3|               kifejezéseket használok, ahogy egyszerû emberekkel szoktam,
  3    3|             akváriumra („antikvárium”, ahogy Erzsi mondja). Fodor Lacival,
  4    3|             agyvelõ kocsonyáját látni, ahogy remeg és lötyög a csontcsészében.
  5    3|          arcára, a béna rángatódzásra, ahogy nevetni próbált. Hideg fut
  6    3|                valami, a dobhártyámon. Ahogy emlékeimet rendezve, azt
  7    4|          idején letenni a doktorátust, ahogy a szülei akarták. De mit
  8    4|           ellenkezik. Lesüti a szemét, ahogy a legény elébe áll, szétterpesztett
  9    4|              össze, nehéz puffanással, ahogy a tagló lesújt. Rossz hangulatban
 10    4|             nagyon halott valami, mint ahogy hisszük, vagy legalábbis
 11    4|             ilyen lassan bomoljon fel, ahogy szokott - talán az asztráltest
 12    4|              módon, merész ugrásokkal, ahogy analitikusok szokták, olyan „
 13    4|               nincs múlt és jövõ; mint ahogy eddig áltattam magam. A
 14    4|            lejátszódni, nem a jövõben, ahogy önmegnyugtatásomra elhitettem
 15    5|         kozmikus rendszerektõl. S mint ahogy akkor vadul és tágra meresztett
 16    5|           gyomor lombik alakú vonalát, ahogy kínlódva vonaglik, a duodenum
 17    5|               a cigarettát úgy tartom, ahogy apám tartotta: fejfordításom
 18    5|                mozdulatára emlékeztet, ahogy csodálkozva fordult felénk,
 19    5|          elõkelõen doboltam ujjaimmal, ahogy Hegedûstõl láttam, a drámai
 20    6|             orvosi megértéssel bólint. Ahogy a másik ágy felé megyünk,
 21    6|        próbálja elkapni, pontosan úgy, ahogy a bolondokat ábrázolni szokták.~
 22    6|         arckifejezése.~- „Terminális”, ahogy itt mondjuk. Kevés napja
 23    6|           szórakozott arc, az enyémet, ahogy utóbbi idõben, a tükörben
 24    7|                rákja, sorrend szerint, ahogy a könyvben olvassa, vagy
 25    7|               a könyvben olvassa, vagy ahogy a klinikákon látja. Ez egy
 26    7|                a karom lenne hosszabb, ahogy az egyszeri távollátó mondta.~
 27    7|             masina. Lélegzését hallom, ahogy szuszogva, erõlködve figyel.
 28    7|              figyel. Várom a szavakat, ahogy megszoktam: „Nna, jól van,
 29    7|         ünnepélyesség van a hangjában, ahogy feléje biccent.~- Gratulálok,
 30    7|        körülbelül tudom, ami érdekelt. Ahogy a felöltõmet veszem, próbálok
 31    8|            aludni próbálok.~~Délelõtt, ahogy a Belváros felé ballagok,
 32    8| Jackson-epilepszia, bólintok magamban, ahogy tovább megyek: ezt mostanában
 33    8|          növekvõ önérzettel hallgatom, ahogy mormog, „negatív... negatív”.
 34    9|             vajon úgy van-e csakugyan, ahogy a „Mennyei Riport”-ban álmodtam -
 35    9|                 fölényesen viccelõdöm, ahogy egészségesek szoktak a beteggel,
 36    9|              stampedlivel, adjatok.~De ahogy az utolsó vendég is kitette
 37    9|             villanyt gyújt: felsikolt, ahogy ott talál. Jézus Mária.
 38    9|            pontosan tudom, hol tartok, ahogy a lapokat pörgetem. Lám,
 39   10|              szóból, nagy idõközökben, ahogy felbukkan, eleven összefüggõ,
 40   10|           jelenik meg, unatkozva tûri, ahogy a tanár, hallgatóknak, vendégeknek
 41   11|        láncsort, amihez tartozik, mint ahogy az elpattanó apró villamosszikra
 42   11|            áldja, kérem a következõt.~~Ahogy rendelés után a kórtermek
 43   11|             rémes, mik történnek... És ahogy tovább megy, ruganyosabbakat,
 44   11|            rólam. Ez a négy ember úgy, ahogy itt ülnek, mind a négyen
 45   11|               a négyen szeretnek, mint ahogy én szeretem õket, az egyik
 46   11|         leszegett homlokkal hallgatja, ahogy fecsegek. Aztán egyszerre
 47   12|               Wagner-Jauregg Klinikán.~Ahogy vonakodva, akadékoskodva,
 48   12|        kísértetiesen szorongó érzésem, ahogy a kongó folyosókat járjuk,
 49   12|           utcára, csak a lábát látjuk, ahogy két méternyire rugdal kifelé
 50   12|            lesz, úgy fogok viselkedni, ahogy illik. Egyelõre beteg vagyok,
 51   12|               az egész életemrõl, úgy, ahogy sikerült, ahogy itt áll
 52   12|        életemrõl, úgy, ahogy sikerült, ahogy itt áll most a bécsi utca
 53   14|        szélesebb egy gondolattal, mint ahogy szellemi munkát végzõ embernél
 54   14|          természetességgel, de halkan, ahogy fontos, elkerülhetetlen
 55   15|              sokáig. Hallgatózik, mint ahogy a szíven szoktak.~Kiegyenesedik,
 56   15|               hétpecsétes „chiffre”‑t, ahogy orvosok egymással leveleznek,
 57   15|             úgy állítottak össze, mint ahogy a fizikus következtet, csalhatatlanul,
 58   15|            soha nem jelentkezõre, mint ahogy Le Verrier jelölte meg pontosan
 59   16|              nem írhatom másképp, mint ahogy a valóságban történt. Pillanatra
 60   17|            ellenszenves e pillanatban. Ahogy fel- és alá botorkálunk
 61   17|       visszajövök Stockholmból. Tudod, ahogy álmomban volt, amit múltkor
 62   18|           Pesten is volt már, mulatok, ahogy kimondja: „Márgitsziget” -
 63   18|              az eltûnt valóságot, mint ahogy az elalvás pillanatában
 64   18|             száguldó puskagolyót, mint ahogy otthonunknak érezzük az
 65   18|               szemekkel adom át magam, ahogy ötéves koromban tettem...
 66   18|            között valami gyanús nekem, ahogy felolvassák - felolvastatom
 67   19|              vagy „hát hogy vagyunk?”, ahogy szokták. Igen, határozottan
 68   19|              nincs és nem lehet vitám. Ahogy fenti sorokat átolvasom,
 69   19|       bizonytalan, befejezetlen érzés, ahogy visszaidézni próbáltam képét,
 70   19|                tudtam meg róla, imént, ahogy elõször találkoztunk...~
 71   19|        érthetõbb, tehát hatásosabb is, ahogy valóban történt s nem úgy,
 72   19|             valóban történt s nem úgy, ahogy történhetett volna. A valóság
 73   20|                  Riadtan fordul hátra, ahogy beszélek hozzá, milyen ismerõs
 74   20|               köre csavarta a szél, és ahogy élesen, vadul felnevetett,
 75   20|               folton, mint a pörsenés, ahogy szalad, rettentõ sebességgel
 76   20|   elfelejtettem - a nagy erõlködésben, ahogy meresztgettem a szemem,
 77   21|            Fehér köpeny derekát látom, ahogy közeledik, nem nézek oldalt,
 78   21|                alakokat pillantok meg, ahogy elsuhannak, de Lysholmot
 79   21|                vagyunk megint, hallom, ahogy becsukják az ajtót, a lámpa
 80   21|             két kezem és lábam, érzem, ahogy szíjazzák, kétoldalt. Próbálom
 81   21|                érzem, egész világosan, ahogy a finom penge kört karmolva,
 82   21|        tarkómon, visszaugrott. Hallom, ahogy a trepan koppan, immár harmadszor.~
 83   21|               roppanások olyanok, mint ahogy konzervdobozt nyitnak, az
 84   21|           gyöngéden, szinte simogatva, ahogy õrjöngõt nyugtat meg egy
 85   21|         udvarias és restelkedõ hangon, ahogy felelek.~- Danke, Herr Professor...
 86   21|                 nem természetes - mint ahogy nem volt természetes...
 87   21|            tárgy... és nem zuhan le... ahogy kellene... Nem, nem... uraim,
 88   21|            szelíden és szégyenkezve... ahogy hátrahajtották a nyakát...
 89   22|      kilátásban. A Tisza Kálmán téren, ahogy átballag, a nevemet hallja.
 90   22|           negyedóráig. A gyorsíró úgy, ahogy mondja, adja le, részletenként
 91   22|         szubjektív hozzászólás nélkül, ahogy orvos létére hozzá és hozzám
 92   22|                 mint sebész...~...jaj, ahogy a fülkébõl látom, épp most
 93   22|           némelyek megállnak az utcán, ahogy rányitnak az ötödik oldalra,
 94   22|             enyelgõ tréfám jut eszébe, ahogy ugratjuk egymást. Jó volna,
 95   22|               már.)~V. kicsit elsápad, ahogy odafülel, mikor beszélnek
 96   23|       elõkényszerített emlékképsorban, ahogy pergetem (félig transzban,
 97   23|                ajkát. Iskolás korában, ahogy tussal húzta ki az ábra
 98   23|            krizantém. Oldalt pislogva, ahogy elõbb a köpeny szélét néztem -
 99   24|                nek („jelen emlékének”, ahogy Bergson nevezi) sajátos,
100   24|            igen, úgy volt, és úgy van, ahogy Te láttad, ifjúkorom mestere!
101   24|      megmutassam Neked, feltárt fejem, ahogy én láttam könyveidben a
102   24|            vannak, akik úgy számolnak, ahogy nekik tetszik. És egyszerûen
103   25|              élet és halál küszöbérõl, ahogy a regényes rajongók és a
104   26|             hízelgõ nyilatkozatban is, ahogy az ajtóból visszafordul,
105   26|            tele volt könnyel a szemem, ahogy utoljára rád néztem!”~Nos,
106   26|        pattanásokat és nyisszanásokat, ahogy átvágják és lefejtik a hatalmas
107   26|            éreztem a megkönnyebbülést, ahogy a súlyoktól megszabadulok,
108   26|             felszín felé suhanó búvár, ahogy egyre kevesbedik feje fölött
109   26|                elöl nem is nyírták le, ahogy hittem, koponyám hátsó részén
110   26|          õrülten komikusan hatott rám, ahogy fülig érõ nagy szám és vaskos
111   26|         akasztófahumorral.~- Holnap.~- Ahogy tetszik. Holnap reggel elhagyhatja
112   27|        csodálkozó, kurta kis sóhajjal, ahogy itt szokták - aztán a folyosó
113   27|           látni vélted a büszke hajót, ahogy dagadó vitorláival szeli
114   27|               jártam a világban máris, ahogy Robinson szigetén illik