Fej.

  1    1|                 ELÕSZÓ~melyben elsõsorban azt igyekszem megmagyarázni,
  2    1|                   másrészt és legfõképpen azt is mentegetnem kell, hogy
  3    1|                   nagyobb többségben.~Bár azt hiszem, világosan megmagyaráztam,
  4    2|          egybeeshetik. Tehát mondjuk így: azt igyekeztem kiszámítani,
  5    2|                 melyiket írjam meg elõbb: azt az elvi tanulmányt, a modern
  6    2|                   ha egy héten elmaradna, azt a hetet szerencsétlennek
  7    3|                 hogy meg kellene csinálni azt a szemlét, ha tavasszal
  8    3|               kölyök, palócos kiejtéssel (azt mondja: „ídesapám”, meg
  9    3|               Samuka ír”. Te, mutasd csak azt a könyvet. Szép, modern
 10    3|                  csiklandozom, kacarászva azt kiabálja: „hõ, zsidógyereket
 11    3|                   Ötkor elhatározom, hogy azt a dolgot holnap délelõttre
 12    3|                Ahogy emlékeimet rendezve, azt a délutánt felidézem, csodálkozva
 13    4|            barátom, kissé tág értelemben, azt magyarázta, hogy „magamat
 14    4|                  restellem magam, ez most azt hiszi rólam, misztikus okkultista
 15    4|             okkultista vagyok. Pedig csak azt akarom megértetni vele,
 16    4|             romantikus hõsére emlékeztet. Azt mondja, egy idõben erõsen
 17    4|                   lelkemen van a sérülés, azt kell kikúrálni, aztán minden
 18    4|             Elpattant egy ér valahol. Még azt is megállapítom, hogy másformán
 19    4|            másformán képzeltem el. Mindig azt hallottam, magam is mondogatom,
 20    5|                voltam hajlandó észrevenni azt a nálam hatalmasabb vonzó
 21    5|               majd megbirkózom vele, most azt hittem, nem talál rám a
 22    5|                  ordított, nem hallottam, azt hittem, le kell ugornunk,
 23    5|              tudtam vezetni, hogy a végén azt állapítsa meg, amit én elõre
 24    6|                   makacsul tengeti tovább azt a ritka módon stílszerû,
 25    6|                  szemmel, de határozottan azt állítja, hogy a rongydarab
 26    6|                  részvétet a beteg elõtt, azt nem szabad, súlyos kedélybántalmat
 27    7|             orvostanhallgató is.~- Szóval azt hiszi, errõl van szó...
 28    7|                nem tudok védekezni, pedig azt hittem, ártatlan vagyok.
 29    7|                   akarsz mondani valamit? azt hittem, mondani akarsz valamit:
 30    8|                  Hát persze hogy negatív, azt szeretném látni, nézze csak,
 31    9|                  a hasizmok ernyedtek, ez azt mutatja, hogy...” A kisasszony
 32    9|              maradt el. Errõl az Ewansról azt írja Scott, hogy utolsó
 33   10|                  magyarázta élénken -, ez azt jelenti, hogy búcsúzom magamtól,
 34   10|                  betûvel, egy szó, mintha azt suttogná: „Móni.” Móni,
 35   10|                mellette is van valami, de azt már nem látom - nini, ködlik
 36   10|                   helyes választ. Például azt kérdezik, „mikor volt a
 37   10| ezernyolcszáztizennégy, gõzmozdony.” Vagy azt kérdezik, „mi volt Wagner
 38   10|                   és halkan és egyszerûen azt mondta:~- Az anyám.~ ~
 39   11|                  jó, hol a gyerek?... Hát azt nem hoztam el, az anyjuk
 40   11|                    nem látom két hónapja, azt mondják, megdagadt a feje...
 41   11|             érdekében. „Csecsemõ” helyett azt mondja, „cscsemõ”. (Most
 42   11|                érzelmi reakciótól. Idegen azt hihetné, nem is ismerik
 43   11|                alatt. Nem felel, ami nála azt jelenti, hogy a felajánlottnál
 44   11|                velem? ~Elnevetem magam.~- Azt hiszed, jó volna? Ezért
 45   12|                   és mégis csalhatatlanul azt jelenti, hogy az agyvelõ
 46   12|              pláne nem kár értem... Talán azt hiszitek, többre becsülöm
 47   12|              becsülöm ezt a rongyot, mint azt a rongyot, amit ti ráztok
 48   12|                este szórakozni szeretnék, azt mondják, nagyon jó.~Felszabadulva
 49   13|                bûnös. Mondják, rólam írta azt a... na mindegy, fõ, hogy
 50   13|                Bostonba fogok utazni, bár azt se kell teljesen kizártnak
 51   13|           elõrelátónak kell lenni, ez nem azt jelenti, hogy most már okvetlenül...
 52   13|                  hm, érdekes. Hogy hívják azt a stockholmi tanárt? Olivecrona,
 53   14|                  érdekli a mesterségében, azt szeretné kitanulni.~Félóra
 54   14|                   és elõzékeny a modora - azt a sértõ álláspontot szimatolom,
 55   14|                   neurológiai tankönyvnek azt az oldalát, ahol a szóban
 56   15|                    Állapotom, mintha csak azt várta volna, hogy pontosan
 57   15|                   ki lehet bírni. Nyilván azt a bizonyos utolsót is. Be
 58   15|                  már kezdem remélni, hogy azt a rossz esélyt is sikerül
 59   15|                   módomban visszajönni... azt ajánlom neked... hm? mit
 60   15|                   hátul, a koponyámon. De azt is tudom, hogy nem errõl
 61   15|                   nem is tehetne. Mert ez azt jelenti, hogy egyenrangúnak
 62   15|                   És most, különös dolog.~Azt hiszem, csak én veszem észre,
 63   16|                gurították le a rivaldába, azt észrevettem volna. És még
 64   16|             érzelmesen. Pálinkát tölt, ez azt jelenti, hogy befejezte,
 65   16|                viszont mégis jó, errõl is azt hittem, elveszett, a Szobota
 66   16|              terhet, vagy hol találom meg azt, amit keresek, feltéve,
 67   17|                 velem? Õszintén bevallja, azt hitte, megszöktem valamelyik
 68   17|                  Cininek és a grófnõnek - azt hallom, egész jól el tudták
 69   17|                  tavaly Pesten is járt... azt írja, a napokban teljes
 70   18|                   évnek nevezni életemnek azt a tíz hónapját, aminek érdekesebb
 71   18|               után, tompán és közömbösen, azt vártam, rögtön az asztalra
 72   18|           olvasmányaimból. Ahelyett, hogy azt kérdezném, amit szûkölve
 73   19|                 hogy éppen úgy tiszteljék azt az, elég félreérthetõ szóval, „
 74   19|             rajongást nem keltett bennem. Azt mindjárt éreztem, hogy nemcsak
 75   19|            vonásokat megsejtve, odavetõen azt mondtam: ez nõies írás lehet.
 76   19|                csoportosít, mint az írók. Azt már leírtam valahol (s a
 77   19|          csoportosításokra is vonatkozik, azt most kellett megtanulnom.
 78   19|                 jelképesebben magyarázzák azt, ami történt. Kiderült,
 79   19|                   vonzóbbá tenné, ha most azt írom, hogy Olivecrona jelképes
 80   20|                hangulatos képeket. Mindig azt reméltem pedig, hogy a balsors
 81   20|           jelenetrõl még egy hét múlva is azt hittem, hogy megtörtént,
 82   21|                harmadszor.~Egész hangosan azt mondom:~- Na, szervusz,
 83   21|               tiszta, rendes munka volt - azt mondtam akkor: elõkelõ szálloda
 84   21|                Nem, nem, ez se jó, inkább azt a, igen, azt a balladát,
 85   21|                   jó, inkább azt a, igen, azt a balladát, azzal az idõt
 86   21|             zsibbadva - mért nem lazítják azt a szíjat, akármilyen kicsit,
 87   21|                    csak egy gondolattal - azt hiszik, kapkodni fogok,
 88   22|          konyhából - nem teszed le rögtön azt a trombitát?! Nem tudod,
 89   22|               folyik a beszélgetés, eddig azt hallom, egész jól megy minden,
 90   22|           fülkébõl látom, épp most viszik azt az embert... igen, igen...
 91   22|                akar tudni mindent. Valaki azt is megkérdezi tõle, nincs-e
 92   23|                  fájjon, ez különös, vagy azt jelenti, hogy... Hiszen
 93   23|                   kívül. Látta a huzallal azt a dolgot? Hát kérem, az
 94   23|                  danke Herr Professor...~~Azt biztosan tudom, hogy harmadszor
 95   23|                 mint közöny. Túlzás volna azt mondani, hogy élveztem állapotomat.
 96   24|               Hogyhogy három hétig?~- Hát azt mondta, nyolc-tíz nap múlva.~-
 97   24|                   tekintettel. Ostobaság, azt hiszik, most mindent beveszek,
 98   24|                  kezdték? Hát nyolckor.~- Azt tudom. De mikor nyolckor?~-
 99   24|             tessék csak hagyni...~Kerstin azt állítja, hogy egy darabig
100   24|            ragadozó, aki lesben figyel. Õ azt hitte, fájdalmat okozott,
101   24|                    Nem emlékszem erre, de azt biztosan tudom, hogy nem
102   24|                 nem nagyon ismerem - csak azt szeretném hozzátenni...
103   25|               tartalmát. „El kell küldeni azt a levelet, a fontos levelet,
104   25|                    nem játszhatom el vele azt az ájulatosan édes és szörnyûséges
105   25|                hogy partra vonszoljam. De azt is éreztem már, hogy ez
106   25|                   hogy szeretnék felülni. Azt nem lehet, de hátamra fekhetem,
107   26|              látszik... hát kérem, szóval azt üzeni... hogy az életét
108   26|               megállítottam, és csendesen azt mondtam neki.~- Most pedig
109   27|                   Nini, kis norvég rokon, azt kérdezed, boldog és büszke
110   27|              boldog, hidd el - de ne hidd azt se, hogy boldogtalanná tenne
111   27|                 volt, az én hajóm volt, s azt sem tagadom, sok drágasággal
112   27|                  régen elsüllyedt, s akik azt hitték, hogy még mindig
113   27|                alamizsnaértéket s feledni azt, ami hiányzik - értékelni