Fej.

  1    1|         Ami az okosságot illeti... hát kérem, nem hiszem, hogy
  2    1|            egyéni.~~Van szerencsém hát a következõkben az olvasó
  3    2|      állapítom meg csodálkozva.~De hát akkor...~Odabent keletkezett
  4    3|            nyomorultan és ostobán! Hát érdemes hinni magunkban
  5    3|  szenvedést okozó ballasztot.~~Így hát másnap, újra elhalasztva
  6    6|             undorodom a nyilvános, hát még utcai szerepléstõl.
  7    6|        Vagy talán nem hiszek neki? Hát idenézzek. S mint egy ugrásra
  8    6|            huszonöt évvel ezelõtt. Hát azért olyan... Szegény...~-
  9    7|     ismerõs ez a...~- Ugyan kérem. Hát tanulja meg: az agydaganatnak
 10    7|            fél kettõkor ebédelnek. Hát kérem, négy dolgot ne felejtsen
 11    7|          bennem a régi ismerõst.~- Hát, kedves szerkesztõ úr, egyelõre
 12    7|           láttam ilyen jó színben. Hát ugye, nem felejt el bennünket?
 13    7|           gúnyoljon és gyalázzon: „hát ehhez mit szólsz? nyilatkozol-e
 14    7|            akarsz valamit: beszélj hát, nyavalyás! Vagy adj egy
 15    7|            õszinte legyen - ordíts hát fel végre, kiabálj, üvölts,
 16    7|           Összecsukja a leletet.~- Hát... - mondja kicsit rekedten -
 17    8|           valami központi dolog... Hát kérlek, okvetlenül menj
 18    8|      mormog, „negatív... negatív”. Hát persze hogy negatív, azt
 19    9|       egyébre, kis szurkálás lesz. Hát egy parti sakkot játszanék-e?
 20    9|             a bátor csak egyszer.” Hát én most, úgy látszik, ki
 21    9|            Micsoda, nem dohányzol? Hát ez meg mi? Nagyra vagytok
 22    9|       lapoktól - zsivaj, kiabálás: hát veled mi van, na mit írjunk,
 23    9|          minden jóra fordul. Akkor hát - mi ez, mi ez? Ez a furcsa
 24   11|          szorongva, áhítattal áll. Hát maga mit akar, fiam?...
 25   11|           Jó, jó, hol a gyerek?... Hát azt nem hoztam el, az anyjuk
 26   11|            úgy tetszik gondolni... Hát mi vagyok én, távcsõ vagy
 27   11|     összejöttök - hol?... Értem... hát legyen fél öt... éppen meg
 28   11|            a klinikán... Fricirõl? hát mondd el, hogy talán mégis
 29   11|           hogy hívjon fel engem... hát szervusz, Olga fiam... szervusz,
 30   11|       miközben a fejét csóválja... Hát elmegy ez is, fütyörészi
 31   11|        zseniális diagnoszta. Akkor hát délután kimegyek a szanatóriumba,
 32   11|            indulatba jött volna.~- Hát persze hogy az lenne a legjobb...
 33   11|          Most beszéltem Jenõvel... hát maga nem értesít engem,
 34   12|       Beszéd- és értelemgyakorlat? Hát már itt tartunk?~Itt bizony.~
 35   12|            fel a fejem, émelygek - hát aztán?~Hát igen, émelygek
 36   12|       fejem, émelygek - hát aztán?~Hát igen, émelygek kicsit -
 37   12|         hányok, mit szóltok hozzá? Hát aztán? Beteg vagyok, betegállomány,
 38   13|            jutott eszébe.~- Ahá... hát itt a bûnös. Mondják, rólam
 39   13|             fõ, hogy jó írás volt. Hát mi jót hozott?~- Volna egy
 40   13|         megszámítanám.~- Aha, aha. Hát lelkem, én szóba se állok
 41   13|          aztán jövök én a fúróval. Hát viszontlátásra.~Okos, száraz
 42   13|          keskenyfilm, amit láttam, hát nem furcsa véletlen, a Földgolyónak,
 43   13|            most nem errõl van szó. Hát mirõl van szó? Arról; hogy
 44   13|         egész jól tudja, mi bajom, hát hogyne, háziorvosuk, a jeles
 45   13|       pontosan megmagyarázta neki. Hát mit szól hozzá, próbálok
 46   13|          küldjem ki a vendégeimet? Hát... egy félórára, ha lehetne,
 47   13|           is hall majd az ember.~- Hát, kedves mester, a papilla
 48   14|            rátér végre a tárgyra - hát most talán megnézne, ha
 49   14|        Óráját nézi, õ is feláll.~- Hát kérem - mondja hivatalos
 50   14|            jót aludtam... Minek?~- Hát amit tegnap megbeszéltek...~-
 51   14|           Holnap már mi utazunk.~- Hát akkor majd ott... Hagyjon
 52   15|            majd fogni, hogy „igen, hát ezért mondta”, vagy még
 53   15|            onnan nyújtom a kezem. „Hát szervusz, Cini, vigyázz
 54   15| hétdioptriás a papilla, sejtettük. Hát kérem, reggelre tessék korán
 55   15|    ernyõvel, magamtól eszembe jut. Hát persze! gondolhattam volna,
 56   16|           négyen-öten egészben, de hát ez Balkán. Nincs íze, pedig
 57   16|  Iskolafüzetek kerülnek elõ, nini, hát mégis megvan még a herbárium,
 58   17|           ki? Dehogy, csak mert... Hát bizony, elég mogorva vagyok,
 59   17|          borongásból... „elmaradsz hát, Homér, fénydús egeddel?”
 60   17|          felé~Követve csillagát...~Hát szervusztok, szervusztok -
 61   17|            hagyom építeni.” „Te?” „Hát persze - hagyom, hogy építsék.”
 62   18|        szót ismerem föl. Kezdõdnek hát elölrõl a vizsgálatok. Mint
 63   18|            elmaradhatatlan lekvár. Hát ezt majd máskor.~~Õnagysága
 64   18|          és - megtalálta pontosan? Hát képzelje, mégse ott volt...
 65   18|             hogy ott a daganat. De hát... nem lehetne holnap...
 66   19|          na, hogy vagyunk?”, vagy „hát hogy vagyunk?”, ahogy szokták.
 67   20|            itt késõbb kezdõdik. Ez hát az északi szél. Keményebbnek,
 68   20|             Vagy pedig a szemem... Hát igen, kétségtelen, hogy
 69   20|  világomban szükségem lehet. Akkor hát... ami hátra van... csendes
 70   20|       honnan tudja ilyen pontosan? Hát gondolom. Akkor hát Isten
 71   20|      pontosan? Hát gondolom. Akkor hát Isten vele... nem, nem,
 72   20|            Isten vele. Isten veled hát, kedves kis Noémi, és csókold
 73   20|         így szokták mondani. Értsd hát meg énke, aki bennem élsz,
 74   20|         keserveit olvasnák fel.~De hát akkor mi vert úgy le, mégis -
 75   20|     elhallgatott, miért nem hallom hát az ismeretlen valóságnak
 76   20|        hátamról - miért nem vagyok hát boldog? Miért hiányzik a
 77   20|           szégyenletes komédia. De hát nem akarja megérteni senki,
 78   20|        messzeségben - ez hiányzott hát, ezért nem tudtam megnyugodni?
 79   20|          messzeségben - õ az, õ az hát, túl az émelygõs színpadon,
 80   21|           a villamos trepan! Ugye, hát ezért kellett olyan tapintatosan
 81   21|         itt. Felvételek készülnek. Hát ezért fúrták meg a fejem -
 82   21|      engednek, vonaglani se tudok. Hát ez nehéz lesz így, huzamosan.
 83   21|        részvéttel és megértéssel - hát ez lenne õ? Vagy csak a
 84   21|          az agyvelõm nem fáj. Fáj? Hát nem kietlenebb ez, mintha
 85   22|           nem. Hogy hogy lehet az? Hát kérem, felhívtuk Stockholmot,
 86   22|            daganatot jelent. Úgy - hát hiszen akkor ezentúl nem
 87   22|            igen, igen, Olivecrona, hát tetszik ismerni a nevet?...
 88   23|           a huzallal azt a dolgot? Hát kérem, az ordítástól volt.
 89   23|            akarna pukkadni a feje? Hát tudja meg, ilyenkor a véráram
 90   23|          meg, tanár úr engem is... hát lehetett tûrni... hát lehetett
 91   23|              hát lehetett tûrni... hát lehetett tûrni... az igaztalanságot...
 92   23|           hogy krizantém. Itt van, hát itt van az orrom elõtt,
 93   24|      kötést? Kicsit korán kérdezi. Hát majd ha kell. Talán úgy
 94   24|            Hogyhogy három hétig?~- Hát azt mondta, nyolc-tíz nap
 95   24|    tizenkettõ?~- Micsoda, micsoda, hát nem tizenkét napja operáltak
 96   24|              Na, ne bolondozzon.~- Hát mikor operáltak?~- Ma reggel.~
 97   24|      Végtelen keserûség öntött el. Hát ennek meg mi az értelme,
 98   24|   megjelenést”. Konokul hallgatok. Hát persze, az egészbõl csak
 99   24|          Hogy hány órakor kezdték? Hát nyolckor.~- Azt tudom. De
100   24|        tudom. De mikor nyolckor?~- Hát ma reggel.~- Ú... ú... úgy.
101   24|          feküdtem, és káromkodtam.~Hát most megfogtak. Erre nem
102   26|           íny mámora és boldogsága hát visszatértetek hozzám? Úgy
103   26|       Szóval izé... úgy látszik... hát kérem, szóval azt üzeni...
104   27|     árbocrúdja a láthatáron... Nos hát igen. Ez a hajó a mi hajónk