Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
1 6| bécsi pályaudvaron, mikor 11 felé az Árpád sínautón Cinivel 2 26| felolvasott, betegágyamon. A 237-ik oldalon megálltam. Emlékeztem 3 26| részére készülnek.~~Május 25-én, három héttel a mûtét 4 26| lesz velem.~Másnap, május 26-án, délelõtt jött be, váratlanul.~- 5 13| hogy õ elutazásom napján 300 pengõt kapjon.~Ez legalább 6 22| ADDISZ-ABEBA~Budapest, 1936. május 4., hétfõ. Az ember egy árnyalattal 7 10| igazolvány, mely szerint „57-es beteg (õ az) a mai napon 8 26| sokáig kellett lapoznom, a 73-ik oldal be volt hajtva - 9 23| akasz... hogy mondják, a-kusz-tikusz - hallóideg. Nem, nem, ugye 10 6| becsukod magad mögött az ajtót, abbahagyják.~~Az elsõ ágyban feltûnõen 11 7| lesz? észre térsz-e végre? abbahagyod nagyképû fellengzéseid? 12 26| ahol hat héttel ezelõtt abbahagytam az olvasást, megértvén, 13 5| elõredöntöm fejem. Megint abbamarad, az émelygés azonban nem 14 25| elalszom, folytatódik, ahol abbamaradt.~~Az ágy és a lelógó fej 15 3| a könyvet. Szép, modern ábécéskönyv, sok képpel. De mi ez? Káprázik 16 3| tikhús” lesz estére) az ábécéskönyvébõl magol valamit. Megüti a 17 25| fordítva, mint a vasút ablakából, ahol ellenkezõ irányban 18 27| néztem, sóváran, a kórház ablakán át - és láttam közelrõl 19 24| a vidám tivornyázók az ablakból néznek, és röhögnek rajtam. 20 27| csavarom ki. Mutogatok az ablakra és a szívemre, jelezni akarom, 21 25| oldalamon, elfordulva az ablaktól, szemben az ajtóval, a kilincset 22 9| KÉZLEGYINTÉS AZ ABLAKÜVEGEN~Szeretném, ha az olvasó 23 23| ahogy tussal húzta ki az ábra szélét vagy térképfestésnél, 24 3| elég rémes ez a mûtét, még ábrában is, már csak öten vagyunk, 25 8| életre a szövegmagyarázó ábrák. Személyes ismerõseimmé 26 3| a népoktatás? Az egyik ábrán ebédnél, terített asztal 27 20| értelmetlenül, idegenül. Az oslói ábránd is eszembe jutott, olyan 28 27| neked déli hazámról, hogy ábrándjaidra is vigyázzak, hisz annyit 29 22| Özvegy Sch.-né, drága, ábrándos lélek a külvárosi hónaposszobában, 30 9| kicsinyek most nyitott szemmel ábrándoznak az életrõl. Egy fülkébõl 31 23| elmosódottan, nõi felsõtestet ábrázol - karjaiban, erõsen arcához 32 6| szöveghez, amelyek szó szerint ábrázolják a szöveget: a könnyeket, 33 6| úgy, ahogy a bolondokat ábrázolni szokták.~Másik fekhelyen 34 19| ugyanolyan maszkban és modorban ábrázolta, mint amilyennek most Olivecronát 35 12| és számításokat végez. Az acélabroncs, ami a koponyámat szorítja, 36 21| magasabb hangon sivítva óriási acélfúró szalad be a koponyámba. 37 23| az áram túlfeszült, az acélszál halványan izzani kezd, aztán 38 27| ember, akinek már az apja is ács volt. És ajándéknak vettem 39 23| ó... ó!~A központi hang acsarkodva ordít, dühöng, csapkod, 40 27| Istentõl küldött építõk ácsoltak számára, valamikor, a múlt 41 18| sóhajtok, tudom, hogy most ácsorogni, várni kell, aztán mereven 42 20| kérdem, miért kapok dupla adag altatót.~- Hány óra?~- Negyed 43 14| bármily szerényen és óvatosan adagolja a szót, mégis megtudom, 44 26| aludtam, a porokból csak fél adagot kértem, mert másnap délelõttre 45 7| borítékot. Néhány szemvizsgálati adat, amiket nem értek.~A végén 46 8| irodában, mialatt személyi adataimat felveszik, Dénes tréfálkozva 47 15| után, amit néhány homályos adatból, tiszta spekulációval úgy 48 15| bevonultam. Néhány gyors adatfelvétel, a szemész csöppet se restelkedik 49 22| ADDISZ-ABEBA~Budapest, 1936. május 4., 50 22| szenzáció, már ki van szedve: „Addisz-Abebát elfoglalták az olaszok.”~ ~ 51 15| sebésznek, legfeljebb tanácsot adhat.~Utoljára bandukolok végig 52 17| Bitte die Fahrkarte”. Nem adhatom oda a legjobb akarattal 53 7| beszélj hát, nyavalyás! Vagy adj egy jelet! Csak õszinte 54 22| korzón már élénk az élet. „Adjál csak egy példányt fiam!” 55 9| iszom egy stampedlivel, adjatok.~De ahogy az utolsó vendég 56 18| szõlõkben. Kövér, kedves néninek adnak át. Csak nem?... De igen, 57 5| álmában beszél. Autogramot is adok a kisfiúknak, ha felismernek. 58 22| sok helyütt kerülök szóba.~Adolf, a szerkesztõség derék telefonosa 59 27| maximummal szemben - elfogadni adósomtól ezredrészét annak, amivel 60 27| nyúzott le rólam, könnyelmû adósságom fejében.~Felháborodni sors 61 24| figyelni, hogy idõérzékletünk adottság, amely a szemlélettõl függetlenül, 62 14| nyomozóközeg, akinek ki van adva, hogy nem szabad elárulnia 63 12| Herr Professor... ich als Ärztin”, de õ már nem lát és nem 64 26| ülõhelyzetbe támaszkodva fel, s affektált álszerénységgel élveztem 65 2| minden héten bevesz egy aforizmát, függõlegesen és vízszintesen 66 21| bátor, csitító kéz, vagy afrikai pogányt az északi lovag, 67 27| gazdaggá tett volna, ha elérjük Afrikát... Merõben úgy fest, hogy 68 11| nagyon fellendült ez az ág. Most ennek a tanárnak eszébe 69 20| láttam volna suhogó fák ágait mozogni, közvetlenül a párkány 70 16| kacskaringós piros meg kék ágakkal-bogakkal... hiszen ez mégse a herbárium, 71 16| terpeszkedik a közepén, és az ágakról, százával, akasztott emberek 72 27| hagytak elveszni - köszönöm aggodalmait mindenkinek, aki aggódott 73 9| villanyozzák a vendégek. Tegnapi aggodalmamhoz képest igazán nincs okom 74 7| rendelõbõl a másikba, mint az aggodalmas fóbiások. F. barátom és 75 25| úgy látom, öntudatlanom aggodalmasan vizsgálta betört fejem tartalmát. „ 76 9| Vagy talán csak túlzott aggodalmaskodás, gyerekkorból megmaradt, 77 13| megemlítettek neki. Bármit mond, ne aggodalmaskodjam, õk mögöttem állanak, és 78 27| aggodalmait mindenkinek, aki aggódott értem -, köszönöm idegenek 79 26| leinti. Érzem, hogy õnagysága aggódva figyel, nyilatkoznom kell.~ 80 24| meg mi az értelme, miféle agyafúrt kínzás, orvosi nagyképûség, 81 9| kell feküdnie. Leülök az ágyához, fölényesen viccelõdöm, 82 6| szép rendben, gitteres ágyakban fekszenek vagy ülnek a „ 83 24| mindent beveszek, mert az agyam meg van sérülve?~A kérdésekre 84 20| felemelje és gurítani kezdje ágyamat, a folyosókon át. Az ablak 85 13| Odaveszem a készüléket ágyamba, eszembe jut, valaki mondta, 86 18| kevesebbet tudtam, mint Tokióról. Ágyamból látni lehetett a büszke 87 3| hogy az aktuális gondolat agyamnak melyik részén keletkezik. 88 18| elkerülni, megint elcipelnek, ágyastul. A lécespadlójú fürdõszoba 89 8| végtagokkal, négykézláb: agyát akkor érte a sérülés, mikor 90 9| benyitok éppen: a nõvér közli, agybajos az egyik, csak menjek be, 91 15| elsõdleges rák, furcsa módon, agyban soha nem keletkezik - meg 92 18| vér és a velõ a nyitott agyból, hogy nyitott szájjal és 93 5| perc múlva már ugrom ki az ágyból, s bár még nem hiszem, hogy 94 21| operálnak. Most valószínûen az agyburkot nyitják föl, szép rendesen, 95 25| rövid idõkre.~Arachnitis (agyburokgyulladás) jelentkezett, negyven fokos 96 6| senkinek semmi kívánsága.~Az ágycédulák kimerítõ feliratokkal magyarázzák 97 3| éves volt, mikor valami agydaganatban elpusztult (akkor hallottam 98 7| papillitis agydaganat, de agydaganatnál rendesen van és a négy tünet 99 7| ezek a vérzések... esetleg agydaganatra...~Gyorsan a szavamba vág.~- 100 11| közt, vagy alul a lapos agyfenéken, melynek közepérõl az a 101 11| forgatja az asztalon. Itt az agyfotográfia, a szemlelet, a belklinika 102 6| lapján, pontosan középen, az agyfüggelék. Ennek egyik megbetegedése 103 3| mint valami sapkát. Az agyhártyát - olyan, mint egy hajlekötõ 104 18| vissza a röntgenszobába, agykamrákat nem kell újra tölteni... 105 18| mélyen belesüppedve az agykéregbe... mint egy gránátalma...~- 106 6| borzasztóbb: cisti cercus, agykukac. A galandférgek egy fajtája, 107 18| értem, szóval az elülsõ agylebeny volt gyanús... a ventrikulográfia 108 21| mégis váratlanul Cushing agymûtéte jut eszembe, amit mûkedvelõ-filmen 109 18| egyfolytában. Természetesen agymûtétet, ebben a kórházban nem is 110 12| a teremben volt? melyik ágyon? a harmadikon? aha! megvan! 111 26| hogy oldalt ülhessek az ágyra, és lelógathassam a lábam, 112 1| betegségemmel s a hírneves agysebész budapesti látogatásával 113 11| lendületet adott a modern agysebészetnek.~Már folyik a tárgyalás. 114 21| felbontott koponyával, agyveleje a külvilágban - valószínûtlen 115 21| nagyon jól tudom, hogy az agyvelõnél tartanak. Azon babrálnak 116 18| hajolunk. A sima, fehér agyvelõrészen, pontosan a kifaragott nyílás 117 22| Felmegyünk a toronyba, igen? Ah, a miszisz svéd? Milyen 118 19| védekezik?~Ez a gyanú sért, áhítatos tisztelõje vagyok az egzakt 119 11| tanár elé már szorongva, áhítattal áll. Hát maga mit akar, 120 20| igen, ostoba cigányzenére áhítoztam, ami halotti kocsimat kíséri 121 21| csak figyelek.~A mûtõt, ahova begurítanak, már láttam 122 13| mintha kriptából beszélnék. „Ajajaj... jaj... jaj... Sándorkám... 123 27| tûztenger... s hogy nyugtalanító ajándék minden pillanat, amit ott 124 27| az apja is ács volt. És ajándéknak vettem minden lomot és szemetet, 125 17| pincér - „szmör gusz burt”-ot ajánl, most hallom elõször a fogás 126 11| merít. Õ már tudja, mit fog ajánlani legközelebb, ha túl leszünk 127 19| Solveig-motívum képviselõje, és ajánlatot tesz neki, hogy megoperálja 128 12| prospektusokat, és magyarázgatom, ajánlgatom neki, hier Röntgenbefund, 129 15| ajánlom neked... hm? mit is ajánljak? Növessz szakállt, ha felnõsz, 130 7| Ezúttal kicsit elvágtad magad. Ajánlok valamit, ami szebben hangzik 131 10| mozdulatlanul feküdt, alsó ajka el volt fordulva, mintha 132 6| mint a lemuroké. Gúnyos ajkai, mint két vörös kígyó furcsa 133 20| taktust, mint egy menüettnél. Ajkaim megint vigyorra torzultak 134 16| néznem, így, mikor még él, és ajkait görcsösen húzza szét, mint 135 27| nyakamba, összecsókol. A hall ajtajában ekkor jelenik meg szürke 136 18| mikor felismerem szobám ajtaját! - otthon! de milyen viszonylagos 137 17| mászok tovább a következõ ajtóig, „Bitte die Fahrkarte”, 138 8| baljós szél zúg, láthatatlan ajtók csapkodnak, lánc csörög, 139 16| bevisz, ismeri a titkos ajtókat. Ott is állunk, egy vasajtó 140 21| Lágyan gurulunk, nyitott ajtókon, folyosókon át. Két lift, 141 18| Oogen”, olvassa a szolga az ajtóról, robinzonjeleimre, amiben 142 25| az ablaktól, szemben az ajtóval, a kilincset nézem, mereven. 143 25| mindjárt eszembe jut a neve.” Ájulásból magukhoz térõknél sokszor 144 25| játszhatom el vele azt az ájulatosan édes és szörnyûséges játékot, 145 23| szíjakat, kezem és lábam ájultan aláhullott.~ ~ 146 27| nyáron várnak türelmesen, míg akad rá vevõ, õk maguk ott laknak 147 12| Klinikán.~Ahogy vonakodva, akadékoskodva, kifogásokkal és ürügyekkel 148 13| de hiszen ez mind afféle akadémikus képzelõdés, feltéve, hogy 149 14| akinek ügyes-bajos dolga akadt az állammal, s aki jóságosan 150 6| lelkében háborog, egyetlen akarat vonaglik: nem enni, nem 151 17| Nem adhatom oda a legjobb akarattal se, hiszen a feleségem magával 152 17| érzem az ízét semminek (akárcsak tegnapi álmomban), csak 153 12| nincs jogom hozzá? mint akárki másnak? akár meg is halni?... 154 4| ha a lánc megvan bennem, akármelyik szemét fogom meg, mindig 155 21| életemet is.~Tehát figyeljünk. Akarnom, produkálnom kell a figyelmet, 156 4| doktorátust, ahogy a szülei akarták. De mit kell nekem elintézni? 157 11| Tessék? Hogy éppen fel akartál hívni?... Kit? Szóval összejöttök - 158 1| reklámja, amivel segíteni akarunk.~~Úgy látszik, nemcsak a 159 23| nem vágta át az... aku... akasz... hogy mondják, a-kusz-tikusz - 160 4| elítéltnek, akit holnap reggel akasztanak. Az emberek rosszul mérik 161 22| jobboldali érzelmûek, az akasztani vitt cigány szavával.~*~ 162 16| forradalmi népgyûlés, nem az akasztás volt a fontos, hanem a nagy 163 15| Csak egy elég ízetlen akasztófahumorka terheli lelkiismeretem: 164 26| kijózanodok. Tréfásan felelek, akasztófahumorral.~- Holnap.~- Ahogy tetszik. 165 15| éppen annak szeme láttára, akiért tanultam, dolgoztam, erõlködtem, 166 27| legfõbb gúnyámat, a bõrömet, akire rábíztam! Elvitte álmomban 167 6| cipókenyér, egyik lába kétszer akkorára nõtt, mint a másik, néhány 168 5| neki fogsz menni a falnak.~Akkoriban Thomas Mann zseniális bibliai 169 15| papírokra firkálok ugyan néhány ákombákomot, csak úgy, a kezem szokásából ( 170 22| cikk elsõ mondatát. „A kis akrobata, aki felért az összetákolt 171 6| A következõ csodabogár: akromegália, túlnövekedés. Egy kis mirigy 172 15| formaság, az iratokból, az aktacsomóból, amibõl reggel a tanár megcsinálja 173 19| csak észre: egy hivatalos aktán véletlenül megpillantottam 174 6| botanikai intézetben.~Íme „aktinomikózis”. Ez bizony furcsa betegség 175 3| tudom határozni, hogy az aktuális gondolat agyamnak melyik 176 26| együtt végezték az ünnepélyes aktust. Behunyt szemmel, mámoros 177 23| csak nem vágta át az... aku... akasz... hogy mondják, 178 3| hónapok óta alkuszom egy akváriumra („antikvárium”, ahogy Erzsi 179 15| álmodtam, ebéd után, az alább következõ, hosszú, hosszú 180 1| értelmes olvasóhoz szóltak, alábbiak a többiek számára, akikkel 181 11| angol repülõgép, de milyen alacsonyan száll, Istent kísértik ezek 182 24| melynek lényegét a nõi ész alacsonyrendûségérõl kialakult véleményem képezte. 183 9| hasonlaton nyargalok, vagy költõi aláfestéssel próbálom érdekessé tenni 184 18| pincébe. Végighúznak az alagsoron, az egyik szoba elõtt letesznek. „ 185 4| ingerelnek, hogy fúrjam át magam, alagutat vájva, mint a kukacok; kettészelt 186 17| lépést teszek, kikerülök az alagútból, melybe a vonatot betolták. 187 23| kezem és lábam ájultan aláhullott.~ ~ 188 11| mint ellentmondást nem tûrõ aláhúzás a mondat legfontosabb szavai 189 10| birtokában. Ha visszaadják neki, aláírás nélkül, nem panaszkodik, 190 19| véletlenül megpillantottam aláírását, elolvasni nem tudtam, de 191 10| mozdulattal nyújtja át, mint aki aláírást vagy pecsétet kér, hogy 192 10| írja, vagy úgy tesz, mintha aláírná - jól tudják, hogy úgyse 193 10| mintha Móni is tudná: az aláírott cédulát éppen úgy zsebre 194 12| egy õrült utánunk, óriási alak és egyre jobban ordít, magyarul 195 22| látszik, hajlandó kormányt alakítani Párizsban. „Ez a hét is 196 22| van rajta.~Miklós elegáns alakja lassan vonul a Horthy Miklós 197 24| Egyszer láttam Olivecronát is, alakjáról ismertem fel, az ajtóban 198 16| hölgyei... Gyönyörû kígyózó alakok regényes selymekben, gyorsabban 199 21| Meddig tart még? Néha egész alakokat pillantok meg, ahogy elsuhannak, 200 16| gurítják le, a völgybe. Kupacok alakulnak, némelyik akkora már, mint 201 5| lehetõségének körvonalai alakultak ki, világszemlélet és világkép, 202 18| megmosdattak, és friss ágyat húztak alám, oly módon, hogy fölemeltek, 203 27| megszoktam mindenben meglátni az alamizsnaértéket s feledni azt, ami hiányzik - 204 27| megajándékozva õt a maradék élet alamizsnájával?~Akár így volna, akár úgy, 205 5| a kezem, olyan, mint az alamizsnát kérõ koldusé. Aztán óvatosan 206 8| és szorongásnak ebben az alantas, rikító és émelygõs légkörében, 207 24| magam szakállára. A számítás alapjául, úgy látszik, a primitív 208 1| hasznosságon túl - s ez már az alapmentegetõdzésre vonatkozik - igenis, sok 209 9| múló jellegû betegségem alapos kivizsgálása céljából önként 210 8| szemét négyszögletes fekete álarc takarja el, hogy ne lehessen 211 23| Ezek a fehér ruhás, fehér álarcos mágusok csak staffázs és 212 9| megálltak egy pillanatra, és álarcot vettek fel - széthúzták 213 15| Délelõtt a klinikán, jelentem alássan, bevonultam. Néhány gyors 214 25| de hátamra fekhetem, majd alátámasztják a fejem.~- Csak harminchét 215 20| kicsit felemeli a párnám, aláteszi, int, hogy feküdjek rá.~- 216 8| mintha mélységbe zuhanna. Alattad reszket és hullámzik az 217 17| hogy a vonat hullámzik alattam. Mi ez? Földrengés, vagy 218 18| másikat.~Ezeknek a föld alatti vizsgálótermeknek is inkább 219 22| bádogszekrényeikben. Szörcsög alattuk a jég. Az arcuk közönyös, 220 13| óvatosan, hogy a határozatnak alávessem magam?~A Gyulák kétszer 221 22| felvétel, milyen furcsán, alázatosan, szinte bocsánatkérõen mosolyog 222 10| mint egy nagy pók, aki áldozatot keres. És áldozat mindenki, 223 10| számítanak rá, kiugrik, az áldozatra veti magát, szétfeszített 224 26| a szeme elõtt. Édesanyja aléltan omlik össze, de mielõtt 225 16| Sevillában, de mégis az Alhambra lehet, az ám - milyen sajátságosan 226 17| határvizsgálatokat, reggelig alhatom. Április huszonnyolcadika 227 14| hallottam a nevét.~Fiatal ember, aligha több harmincnál. Rendkívül 228 21| elõttem lebegõ fehér köpeny aljából. Fekete pontok tarkítják, 229 23| legfontosabb, legégetõbb. Aljas zsibvásár, diszharmónia. 230 26| gratuláltam neki, hogy alkalma volt megismerkedni a telivér 231 17| kettõsségét, amiben hiszek, alkalmam van kísérletileg ellenõrizni - 232 25| nem megbízható, arra talán alkalmasak, mint az az izé is mondja, 233 22| írtál - és hogy jó dolog alkalmat adni az embereknek, hogy 234 3| hagyja abba, sürgõsen, az idõ alkalmatlan. Ötkor elhatározom, hogy 235 5| nem róla, nem nekem kell alkalmazkodnom az õ „orvosi” módszeréhez, 236 24| pillanatban résen álló, mindig alkalmazkodó, mindig új mérleget csináló 237 14| végleges diagnózis elõtt alkalmazzák. Amennyiben ugyanis a hólyag 238 6| érdekes lokálba megyünk, alkalmi zsargonkabaré ezzel a címmel: „ 239 8| nem említettem.~Dénes nem alkalom nélkül, de váratlanul megemlíti 240 1| rendkívül figyelemre méltó alkalomból, mikor éppen vele történt 241 26| hogy rólam van szó. Csak alkalomra vártam...~~Öt órakor õnagysága 242 13| be nekünk, gyermekkorunk alkonyán, az elsõ veszedelem napjaiban, 243 9| vendég is kitette a lábát - alkonyodik már -, felugrom, öltözködni 244 20| másik. Ezen Olivecrona az alkonyodó kertben szaladgált, odakünt, 245 5| Szentendrénél, átúsztam a Dunát. Alkonyodott már, senki sem járt a parton. 246 11| golyó. Mert ezek a szövetek alkotják együtt, amit én-nek nevezek: - 247 3| szeretettel és megértéssel alkotott képet is, amit rólam rajzolt 248 3| állatkereskedésbe, ahol hónapok óta alkuszom egy akváriumra („antikvárium”, 249 6| Ennek a betegnek akkora álla van, mint egy cipókenyér, 250 9| börtönrõl vagy úri, kényelmes államfogházról van szó - hiszen a gyanúsítottat 251 14| ügyes-bajos dolga akadt az állammal, s aki jóságosan kérdezget, 252 5| hajolva nyitott szájjal várok, államra nyál csorog. A fürdõszoba 253 22| magánál van, a professzor állandó érintkezésben van vele, 254 5| vezetni, hogy a végén azt állapítsa meg, amit én elõre elhatároztam: 255 10| visszaél ezzel, és ebbõl az állapotából következõ viszonylagos szabadsággal, 256 9| felelõtlenség boldogító állapotát. Hogy magyarázzam a normális, 257 27| tûzcsóvának tetszik. Természetes állapotnak tartják a boldogságot s 258 25| azonban csak visszatérõ állapotok, az ébrenlét ritka percei. 259 15| suttogást hallok az ajtó elõtt. Állapotom, mintha csak azt várta volna, 260 23| azt mondani, hogy élveztem állapotomat. De mintha megszoktam volna. 261 1| tehát a könnyed legyintés álláspontjára helyezkedem, azzal az óvatoskodó 262 14| elõzékeny a modora - azt a sértõ álláspontot szimatolom, hogy áthidalhatatlan 263 3| urának, Szabados Palinak állást kellene szerezni. Kettõre 264 11| jóslatait, komolyan forgatják az állati beleket, melyekben ott olvasható 265 3| délelõttre hagyom, bemegyek az állatkereskedésbe, ahol hónapok óta alkuszom 266 6| és állatokat jelölnek az állatkertben és botanikai intézetben.~ 267 6| táblácskákra, amikkel növényeket és állatokat jelölnek az állatkertben 268 3| takarékossági célból, végig az egész állatvilágon, az emésztés végsõ következtetéseit 269 8| megszállottja, gõgösen felszegett állával, a mikrokefál legény, csöpp 270 22| Tibor pincér pár lépésnyire álldogál, hallgatózik. Rólam van 271 9| tesz könnyedén. Ablakhoz állít, és percekig szótlanul, 272 3| hozva fel példának, ténynek állítom, amit - autizmus! - csak 273 15| tiszta spekulációval úgy állítottak össze, mint ahogy a fizikus 274 9| tekintetüket nevetésre állították be, a torkukat öblösre köszörülték.~~ 275 18| élethez hasonló képeket állítson össze belõlük. Ott állok, 276 26| Felülni? Mért éppen felülni? Álljon fel és járjon.~~Olyan volt, 277 6| egyszerre csak meg kell állnia:~- Mi az, apa?~- Semmi, 278 19| embert?~~És most meg kell állnom, írás közben „énke” közbekottyan, 279 10| fogaskerekûig. Leülök az állomáson. Dénes talán jön már a következõ 280 24| hogy ezek a feltételek nem álltak arányban a fent vázolt logikus 281 19| rajongó géniusz „megváltó” allûrjei. Bár arcát nem vehettem 282 18| humora van, és érti az allúziókat. Bejárta a világot, Pesten 283 11| kisfiú, aki összerakott állvány tetejébe mászik, hogy ott 284 6| magát, betokolódik. Férges alma a fej, látni is rajta, ráncos, 285 5| mennyei ensemblét és az almafa almafát játszik. Mozdulataimról 286 12| figyelemre méltó: jól emlékszem álmaimra, nagyon is jól, élénkebben 287 15| ásítást! szüntelenül zakatoló, álmatlan, embertelen munka után, 288 3| zongoramûvész az ujjait. Ezt az álmatlanság ellen eszeltem ki évekkel 289 5| fordult lüktetést, mint az álmatlanságot. De egy perc múlva már ugrom 290 18| meg se operálnak? - kérdem álmélkodva. Ha a tanár úr nem tartja 291 9| szavaiból tûnt csak ki, hogy álmodik. Mámoros, gyönyörû álmot: 292 5| napokban egyszerre csak álmodni kezdtem mind a két emlékrõl, 293 12| árnyak elosztása tisztább az álmodott képeken, mint a valóságban 294 27| amirõl tikkadt szomjúsággal álmodozol itt a sziklafalon, már régen 295 5| teendõimet halogatom, ráérõsen, álmodozom a jövõrõl, mint a gyermek, 296 27| is vigyázzak, hisz annyit álmodoztál róla, Magyari Imre nótáit 297 5| vonítást is.~~Nappal ezeknek az álmoknak hangulata nyomokban sem 298 12| patellenreflex.”~~Délelõtt álmom hatása alatt csárdás jókedvem 299 26| nyitni... Ferdén feltekintett alóluk... kíváncsian nézett megmentõire... 300 16| erõsebb, mint imént a hallból, álomfülem is pótol valamit a régi 301 14| zárjelben, elkülönítve, igazán álomszerûen. Ma se értem, miért volt, 302 18| Amit látni vélek még afféle álomszövedék csak, szavakból és hangokból 303 7| a fülke. Asszisztensek, alorvosok, cselédkönyvezõ hallgatók 304 15| ez az ásítás, mintha az álpátosz krokodilkönnye buggyant 305 12| Aber Herr Professor... ich als Ärztin”, de õ már nem lát 306 12| léptekkel csoszogok végig az Alser strassén, jár utánam ébren 307 15| Utoljára bandukolok végig az Alserstrassen, a vén hídlás alatt, de 308 17| Á, á, freut mich sehr, also gut gelungen? gratuliere...” „ 309 13| Úgy látszik, a parlament Alsóházának mûködésébe beleszólt, önmagától, 310 26| támaszkodva fel, s affektált álszerénységgel élveztem a sikert, mint 311 15| rendelkezésére bocsátom az általa választott sebésznek.”~Feláll, 312 3| lehessen venni rajtam, itt is általánosító elmélettel kábítom el intellektuális 313 21| kapcsolatban? „Európai embert nem altatok el, nekem éber betegnél 314 19| Olson Irjöt, a fõszereplõ alteregó sebészorvosát, mert ugyanolyan 315 19| haláltól. Ekkor megjelenik alteregója - egy északi orvos, a Solveig-motívum 316 15| csatoltam, természetesen alternatív formában. Úgy értesülök, 317 16| aki néhány éve halt meg, altesti daganatban. És már nem szólítok 318 11| uralkodik magán, hogy el ne aludjon. A fölényes, remek sebész 319 20| legyen a feje. Nyugodtan kell aludnia, holnap reggel fél nyolckor 320 24| ember alsó tudata, aki azzal aludt el, hogy reggel fél nyolckor 321 9| nagyon csendesek, pedig nem alusznak: csupa gyerekszoba ez, a 322 10| turkálok az ételekben, aztán alvást mímelek a folyosó pamlagán, 323 24| idõméréssel, akár a rabok, vagy az alvó ember alsó tudata, aki azzal 324 13| félórára betévedtem abba az amatõrfilm-klubba... Igen, igen, érdekes, 325 3| lehetõségét, a jövõ zenéjét. Az amatõrök örömmel fogadnak, mindjárt 326 11| itt a kényszer... Morog az ambulancia fapadján, felkötött fejû 327 5| világszemlélet és világkép, amelyben semmi sem „létezik”, mint 328 17| Feltámogatnak a lépcsõn, amelyen soká nem fogok visszajönni... 329 9| volna a szórakozottság, amelyet jobban érdekel az ember, 330 14| szerepet tölt be az intézetben, amelyhez tartozik. Tervei is vannak, 331 14| amennyit jónak lát, vagy amennyirõl felteszi, hogy a vén paraszt 332 13| szó? Arról; hogy írtak ki Amerikába, hogy amennyiben mégis és 333 10| vannak megrögzött kívánságai, amikhez szerényen, erõszakoskodás 334 19| tegyem, más emlékképek közé, amiknek társaságában jobban érvényesülnek, 335 19| modorban ábrázolta, mint amilyennek most Olivecronát lefestettem 336 12| immár a szikrázó nap felé, amitõl a látó megvakul!~És egy 337 4| utóda õsömnek, az egysejtû amõbának, aki mindent bekap, ami 338 15| okosan bámészkodik, Rózsi amulettet ad, drága lélek, és mégiscsak 339 9| volt?~Felriadok, elhûlve, ámulva.~- Mindig, tanár úr.~A következõ 340 9| érik a sarkot, megtalálják Amundsen zászlaját, amit - annyi 341 13| é... é... gem va... a... an...” Elfelejt felelni, szinte 342 26| velem.~Másnap, május 26-án, délelõtt jött be, váratlanul.~- 343 4| foglalkoztatta õt, amit írtam, analitikusan érdekeltem, van is egyéni 344 4| merész ugrásokkal, ahogy analitikusok szokták, olyan „diagnózist” 345 3| csinálok, szétbontok valamit (analízis), elöl, a homlokom alatt 346 12| börtön (persze csak per analogiam, a magamfajta impresszionista 347 9| óriási kosár, déligyümölcsök, ananászkonzerv, pezsgõ. A kórházi ebédet 348 16| hittem, elveszett, a Szobota anatómiai atlasza, és amit növényzetnek 349 3| elméletemre az emberi értelem anatómiájáról. Õszerinte ez csak jelképes, 350 22| autóbusz utasait: Ladies and Gentlemen, itt vagyunk az 351 13| regényérõl referál lelkesen, Andornak, akivel emlékek korhadó 352 11| szervusz, köszönöm szépen.~~Az Andrássy úton egy kereskedõ kiáll 353 3| a helyszínen rögtönzött anekdotámon.~ ~ 354 15| vérdaganat van, úgynevezett angioma. Mindezekrõl kimerítõ jelentést 355 9| írni tudni. Üdv és hódolat Angliának.”~~A három nap alatt, amit 356 17| hárítom el, hogy zsíros az ángolna. Ebéd után új dolgot próbálok: 357 18| hozott. Jól beszél németül és angolul, tõle tudtam meg, hogy mûtétrõl 358 20| mennyei gyertyácskákról és angyalszárnyakról szóló tündérmesénél - titokzatosabbnak 359 16| dévajul kacsint, és hív az ankarai éjszakába, zegzugos sikátorokon 360 26| tartózkodott Stockholmban. Anni romantikus lélek, a képzõmûvészet 361 26| Órák hosszat szavaltam Anninak, csaknem ülõhelyzetbe támaszkodva 362 26| nekem társaságul a kedves Annit, egy pesti barátunk feleségét, 363 12| három hete csak? hihetetlen! annyinak tûnik, mint egész életem 364 15| támasztva. Kiderül, hogy Szent Antal temploma elõtt mentünk, 365 19| elektroszkópot, vagy szerves antennát (amilyen nyilvánvalóan a 366 3| alkuszom egy akváriumra („antikvárium”, ahogy Erzsi mondja). Fodor 367 20| és csókold meg helyettem anyád és Astridot is... Honnan 368 6| pihennem kell. Ne szólj anyádnak, tudod, mostanában néha 369 23| nagy kámea, amibe, saját anyagából, mintát véstek. A minta, 370 4| szedi össze a maga finom anyagát. Hazamenet nagyon restellem 371 11| javaslatom...~- Az a kérdés, az anyagi körülmények... - sóhajt 372 20| csendes feldolgozása az anyagnak... végre nyugodtan és zavartalanul. 373 16| ismerni a puha, gumiszerû anyagra, még nem lehet nagyobb, 374 11| szövetekrõl van csak szó, anyagról, az a fontos, mennyivel 375 2| van kiírva nagy betûkkel: „Anyaintézet”, és én már sokszor töprengtem 376 2| hogy nem errõl van szó, anyámat hatéves koromban vesztettem 377 20| rettenetesen kikapok anyámtól... nem fog kikapni, errõl 378 27| Dühösen fizetek, és édes anyanyelvemen végre kereken és folyékonyan 379 8| koponyáját összeroppantotta az anyaöl. Némelyik beteg szemét négyszögletes 380 2| legszentebb kötelességre, az anyaságra nevelik a fiatal leányokat. 381 11| Hát azt nem hoztam el, az anyjuk behozná holnap, ha úgy tetszik 382 6| meg kell állnia:~- Mi az, apa?~- Semmi, fiam, kicsit pihennem 383 6| ágynak van lakója, ezek mind apatikusan fekszenek, senkinek semmi 384 17| válik. Gondolom, afféle apéritif, elszörnyedek, amikor negyvenféle 385 12| két hete... „Exitus” - az ápoló is így mondja.~A tanár úr 386 24| arra akartam figyelmeztetni ápolóimat, hogy húzzák ki alólam.~ 387 12| pincékben volt, s a jámbor ápolókat átlátszó humorral ugratom, 388 12| Próbálom szépíteni a dolgot: „appart, sehr hübsch, wirklich... 389 11| valami kimutathatatlanul aprócska rezdüléssel megindította 390 25| sokszor figyeltem, hogy aprólékos dolgok érdeklik õket, a 391 9| velünk három vagy négy olyan apróság, ami nemcsak arra a napra, 392 25| Für Elise” - Beethoven aprósága ez, amit egy tízéves kisleányhoz 393 15| õnagyságának, aki elkísér, apróságok. Többek között egy kalapskatulya, 394 26| jóindulatúan, mintha valami apróságról volna szó. - Mikor akar 395 7| éleset füttyent.~- Ejha! apuskám! - csúszik ki a száján, 396 25| magamnál, csak rövid idõkre.~Arachnitis (agyburokgyulladás) jelentkezett, 397 27| mint egy kis cseléd - úgy árad belõlem a részvét emberek 398 11| nagy lendülettel, hevesen áradva bugyborékolnak a kagylóból.~- 399 6| könnyedséget játszva, henceg:~- Aranka - nekem agydaganatom van.~- 400 11| háztetõt súrolja... ja, igaz. Arankát el ne felejtsd felhívni 401 27| távlatból is láttam a városháza arany kupoláját, amit annyit néztem, 402 24| a feltételek nem álltak arányban a fent vázolt logikus gondolatmenettel. 403 20| nap, szemben megcsillan az aranykupola, de aztán felhõk jönnek. 404 17| is felvillan, a városház aranykupolája. Többet egyelõre nem jelent 405 18| látni lehetett a büszke aranykupolás tornyot, mely óránként ünnepélyesen 406 3| kell állítani, címet adni. Aránylag hosszan tûnõdöm, lapozgatom 407 6| anyagot nem kímélve, zöldre és aranypirosra és kobaltkékre az egész 408 27| Úgy volt bizony, hogy sok aranyra és gyémántra cserélik be 409 7| mûtéti beavatkozás halálozási arányszáma ezek után és mindent tekintetbe 410 17| koldusoknak, akik az utca szélén araszolnak. És Pötzl elém jön, nagyon 411 17| lefelé mászni a lépcsõn, araszolva a kefékkel.~Jóska orra már 412 26| lehorgadt fõvel és dohszagot árasztott...”~„sebei elvarasodtak, 413 22| Széchenyi-tanulmánya a napokban aratott döntõ sikert. De most nem 414 27| szalad zátonyra, hogy süllyed árbocrúdja a láthatáron... Nos hát 415 23| ábrázol - karjaiban, erõsen arcához szorítva, pufók csecsemõt 416 3| utolsó napjaira, elferdült arcára, a béna rángatódzásra, ahogy 417 6| fekhelyen mosolygós öreg, piros arcával, õsz szakállával illusztrációja 418 4| mint húszéves korában, még arcban is megfiatalodott. Vacsora 419 26| sok szõke haj és tejfehér arcbõr, mely nem ismeri a pirulást.~~ 420 8| utánam. Ismerõsök kutató arccal néznek rám, gyöngédebbek, 421 3| kiemelni a valóságból, mint Archimédesz csigája a földet, megállítani 422 18| Ejha! no és Oliv... ? Egy arcizma se rándul, még csak a szájába 423 22| kirakatot nyitnak, kiteszik az arcképemet. A Vörösmarty téren óriási 424 6| Nem sokat látok. Furcsa az arckifejezése.~- „Terminális”, ahogy itt 425 6| rajtam: tudom már. Az én arckifejezésemet juttatta eszembe a sápadt, 426 6| szegény”.~- Mindegy. Az arckifejezését is megérti, csak úgy tesz, 427 7| jenseits vom Guten und Bösen” arckifejezésével, amivel olyan kedves ellentétben 428 6| Aha, tudom már: ezt az arckifejezést, annak a betegnek az arcát, 429 12| történik, nagy a rumli, idegen arcok fájnak, fülem kínlódik a 430 21| tudjak. Igyekszem elhelyezni arcomat és orromat, tudom, hogy 431 10| Ennek a barátunknak ideges arcrángatózása volt és szegény Havas Gyula 432 7| egy kicsit elváltozik az arcszíne. Határozottan büszke vagyok. 433 22| Szörcsög alattuk a jég. Az arcuk közönyös, némelyikük csodálkozó. 434 12| keresztkérdésre „buktam le” (hogy az argot-t használjam), ami döntõ bizonyíték 435 13| polcokon szereplõ magyar arisztokrata család tagja. Nem ennek 436 12| álomnak emléke is. A fények és árnyak elosztása tisztább az álmodott 437 18| hogy én, aki színeket és árnyalatokat nem tudok már megkülönböztetni, 438 22| 4., hétfõ. Az ember egy árnyalattal mogorvább, eltekintve a „ 439 10| mûfaj legnagyobbjának, Tóth Árpádnak is tetszett, de Havas Gyula 440 9| italt. Bianka egész kis arrangement-t állított össze: óriási kosár, 441 16| túl, ez az a Tér, amirõl Arrheniusban olvastam, ködfoltok, spirálgomolyok, 442 7| védekezni, pedig azt hittem, ártatlan vagyok. De a szemfenék tele 443 23| Már gyermekkoromban... ártatlanul vádoltak... nem hallgatták 444 13| benne, ha kinyitom. Mint az artézi kútnál. Elõbb a varázsvesszõvel 445 23| jelenet”, mint mikor az artista a nagy produkciót csinálja, 446 12| vonásából -, a mûvésznek és az artistának ez a négyes, biztos „tünetcsoportja”, 447 8| gondolnám. Csak hallgatagsága árulja el a szakembert. Nem említi, 448 14| ezt szégyenkezésbõl nem árulom el, és megígérem, hogy ott 449 12| ugrálnak fel.~Senkinek nem árultam el, azóta se: a három perc 450 17| a „belegtes Brötchen” az Aschinger-palotában, mint mikor fejlõdõ csecsemõrõl 451 15| mennyivel több nekem ez az ásítás, mintha az álpátosz krokodilkönnye 452 15| harcban - rajtakaptalak, ásítottál, ne nyomd el, ne szégyelld! 453 20| leselkedtem ki a várakozó, ásítozó közönségre; az én színpadomra.~ 454 13| agysebészet úttörõjének asszisztált, több kitûnõ tanítvánnyal 455 7| gyorsan tele van a fülke. Asszisztensek, alorvosok, cselédkönyvezõ 456 15| komoly bajom volt életemben, asszonyoknak köszönhettem vagy talán 457 2| balra, jobbra bakafám” vagy „Asszonysírás repcepogácsa”. Most tessék 458 20| csókold meg helyettem anyád és Astridot is... Honnan tudja?... Astridról 459 20| Astridot is... Honnan tudja?... Astridról nem beszéltem... Mi ez? 460 16| vizsgálnom a szekrényeket és az ásványokat és a fegyvereket, itt kell 461 16| természetrajzi múzeum, fegyvertár, ásványtár, képek, minden együtt, zsúfolt 462 17| az ablakon keresztül csak aszfaltot látok. Igazán úgy látszik, 463 8| visszalapoztam: teljesen csonttá aszott idiótanõ, meztelenül odatámasztva 464 5| feltámadása, nem veszem komolyan, aszpirin és pyramidon, úgy-ahogy, 465 4| kapaszkodnom. De mibe? Az asztalba vagy a pamlagba nem, mert 466 18| az émelygés és szédülés. Asztalkám már meg van terítve. A tejszínnek 467 22| hónaposszobában, megint ott ül az asztalnál, a levegõbe bámul, tollal 468 22| feketére gyülekezni. Elárvult asztalomhoz is leülnek néhányan, pajtások, 469 3| jóakaratú fölénnyel beszélek az asztalossal, népszerû kifejezéseket 470 20| kilencet.~Valamit levesz az asztalról, amit magával hozott, kicsit 471 21| fogok, vagy feldöntöm az asztalt? ostobaság! hiszen megfulladnak... 472 17| ízelítõt kezdenek lerakni asztalunkra - a rózsaszínû és kék és 473 22| Miklós úton, nehezen jár... asztma kínozza. Széchenyi-tanulmánya 474 4| ahogy szokott - talán az asztráltest ebbõl a maradékból szedi 475 6| bal lába bénán, csonttá aszva lóg, egyik szeme kidagad, 476 9| meghosszabbítják-e a vizsgálatot, vagy átadnak az ügyészségnek. Vagy talán... 477 17| elveszik.~~A marathoni futó átadta az üzenetet.~ ~ 478 16| bizottság dolga, biztosan átadták a palotában... Gyanús lépcsõkön 479 24| éjszakát bizonyára remekül átaludtam, s most szépen kivárjuk 480 22| Tisza Kálmán téren, ahogy átballag, a nevemet hallja. Megfordul, 481 25| ami éppen hogy elég. Néha átborzong rajtam, hogy talán nem is 482 21| tanárt, a rombolás dühe átcsap rám. Vágd csak, törd csak 483 24| akarják méltányolni, rögtön átcsaptam illetékességem felsõbb rangjának 484 21| meg, lábamnál és fejemnél, átdobnak egy nagyon keskeny, vasalódeszkaszerû 485 4| csuszamlani kezd, képtelen vagyok átdobni a horgot a túlsó partra -, 486 4| egyetlen mérték van, az átélés sebessége, mint Wells „Idõgyorsítójában”, 487 1| erõszakolt, hogy ne csak átéljem, ami történik velem, de 488 5| nézem, hogy mi mindent akar átélni életében - hatezer évre 489 3| óta, amin gyermekkoromban átestem, nem voltam soha beteg ( 490 6| óriási befektetéssel, újra átfestvén, anyagot nem kímélve, zöldre 491 21| valaha. Mi az, nem tudja átfúrni? Próbálom megfeszíteni a 492 23| hogy került oda, talán átfúrta a külsõ burkot valami, mikor 493 22| haragoszöldbõl piszkosszürkébe, átfut a határon, felhõk gyülekeznek 494 20| émelygõ, gyalázatos „giccs”. Átfutott rajtam mindez. Szürkén, 495 11| akkor be lehetne hajlítani, átgörbíteni, a kisagy alá, nem kellene 496 27| ülnek padokon és merengnek, áthajolva a korláton, a kék vizekbe, 497 23| belseje. A metszésvonalon áthaladó ereket lecsípte, megsütötte 498 14| álláspontot szimatolom, hogy áthidalhatatlan távolság van köztünk: én 499 27| megmenekültem... viszont mégsem átkozom sorsomat, körültekintve 500 10| süllyedt el, mint a legendabeli Atlantisz. Ápolóknak nincs idejük,