Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
1001 11| úton egy kereskedõ kiáll a boltajtóba, sógorával beszélget. Á, 1002 5| kormányoz, s én, hetyke kis bolygó, úgy látszik, megint valami 1003 15| ahol keresni kell, más bolygók eltérésébõl, semmi másból ( 1004 14| õ pedig egy tudós. Más bolygón élünk. Nem lehetnek közös 1005 17| Elkapott a vonzóerõ, mint egy bolygót, most örökké itt fogok keringeni 1006 9| mégis tévedtem?~Lábujjhegyen bolyongani kezdek a kékben derengõ 1007 20| Suomit, Skandináviát... Bolyongásomban egy téli délután Oslóba 1008 27| száz évre s nem addig, amíg bombának és tûzcsóvának tetszik. 1009 11| a nyakkendõ se megy, ami bombasiker volt, gyapjúból... az az 1010 19| önmûködõ, pilóta nélküli bombavetõ repülõgépet talál ki (azóta 1011 4| éppen így, ilyen lassan bomoljon fel, ahogy szokott - talán 1012 15| kimondják, teljes vadságában bontakozik ki, nem takargatja magát 1013 24| hanem az egyszerû benyomást bontottam szét tizenkét egyforma képre. 1014 21| koponya biztosan szabad már, a bõnye, tarkómon, visszaugrott. 1015 4| az egész gubót le lehetne bonyolítani. Mindig azzal nyugtattam 1016 21| állanak meg alul, mint a borbély, mikor csinosít. A gép végigszalad 1017 8| kútverembe. Ott hever most bevert bordákkal és véresre lapított, félig 1018 6| törékeny, sovány, beteges, bõre szinte átlátszó, szeplõre 1019 11| vagy legalább megmentse a bõrét? és tekintetbe veszik a 1020 7| kijön hozzám H. Kezében zárt boríték.~- Na, itt a lelet, szerkesztõ 1021 27| visszaadta legfõbb gúnyámat, a bõrömet, akire rábíztam! Elvitte 1022 17| Kicsit sok az ossziáni borongásból... „elmaradsz hát, Homér, 1023 17| megtiszteltem a mosdótálat, ez a borongós délután is elmúlik. Tizenegykor 1024 10| végzõdött, az akkor divatos, borongós-pesszimisztikus-misztikus, dekadens líra modorában:~ 1025 21| Utána habot vernek rajta, a borotva már a kopasz fejen szaladgál, 1026 17| szállodába, én visszamaradok borotválkozni, csak menjen, majd áttalálok. 1027 7| eszembe a tegnapi furcsa borsódzás a hátamban.~~De tíz órakor 1028 16| tartásban, fürtösen.~Borzalom borsódzik a hátamon, nem merek az 1029 5| fütyörésztem, de a hátamban ott borsódzott, hogy milyen hidegen és 1030 13| könnyebb és mégis minél borsosabb lelki kosztra van szükségem: 1031 26| kedveskedtem, szelíddel és borsossal vegyesen, hogy a humorista 1032 27| kért a testembõl, csak egy bõrt nyúzott le rólam, könnyelmû 1033 12| semmi más, egy csomó lelet, bõrtáskában. Olyan vagyok, mint a katona, 1034 16| tárgyalok ezzel a kreol bõrû, udvarias, de erõszakos, 1035 25| Hold leszállhat, vaksötétbe borulhat a táj, akkor nem látom többé 1036 8| ráismerni.~Este az ágyam fölé boruló lámpaernyõ alatt szomjúság 1037 22| magyar síkon át, ahol zöldbe borult már a rét, s lombosodnak 1038 9| színpadot, amin vagyok? Lassan, borúsan alakul ki bennem, végre 1039 22| tanárra gondol. K. õszinte borúval pislog, szemüvegén át, aztán 1040 15| hogy kalapskatulyát kért: borzalmasnak, a kegyelet és gyászos közhangulat 1041 25| szörnyû sebfelületet, aminek borzalmától elalélnék, és nem tudnék 1042 16| egyenes tartásban, fürtösen.~Borzalom borsódzik a hátamon, nem 1043 6| könyörög.~Másik ennél is borzasztóbb: cisti cercus, agykukac. 1044 9| mi ez, mi ez? Ez a furcsa borzongás...~~Nagyon is jókedvûek 1045 27| pillanat, amit ott élek, bõségben és drágaságban is az volna... 1046 3| füljáratgyulladásom van, és ezzel bõségesen magyarázható a hallucinált 1047 3| párhuzamra gyanakodni, kicsit bosszankodtam, és rögtön elhatároztam, 1048 6| nagyszerûen csinálja. Ez a bosszantó és izgató béka csúfot ûz 1049 16| ajtó nem nyílik, Vedres bosszúsan toppant, ördög vigye, tizenkettõkor 1050 13| esetleg... nem, nem úgy, hogy Bostonba fogok utazni, bár azt se 1051 11| most is azért van itt, mert Bostonban tanítványa volt az említett 1052 13| már leveleztek, M. ismeri Bostonból... Micsoda? Már leveleztek? 1053 25| hatéves koromban, a péceli Boszorkány-sziget erdejében. S nem láttam 1054 23| gyorsan csinálnak mindent, boszorkányosan szaladnak a kések és fogók 1055 6| jelölnek az állatkertben és botanikai intézetben.~Íme „aktinomikózis”. 1056 8| vak koldusnak mentem neki, botjával tapogatva igyekezett át 1057 10| mutatják. Nyáron szívesen botorkál a kert rácsa mellett, két 1058 12| leletnél egyszerre csak kitör a botrány. „Hier Patellen-Reflex...” 1059 23| halljuk, halljuk a jó kis botrányt, pszt, figyeljetek! Olivecrona 1060 27| mezõk, hegyek és völgyek bõven ontották kincseiket... És 1061 9| diadalmasan a szigorló.~„Bravó” - mondom magamban elismerõen, 1062 23| lámpácskával a végén, kecsesen és bravúrosan szaladgál, besüpped, kanyarodik. 1063 8| tréfásan rémítgetik egymást, brekegnek, huhuznak. Erre szükség 1064 19| szórakozása a golf és a bridzs, ezeknek nagy szakértõje. 1065 13| uzsonnáznak, pálinkáznak, esetleg bridzselnek. Imádom ezt a mozgalmat, 1066 27| fél hétkor hajóztunk be a Britanniára, hogy Londonon keresztül 1067 17| elragadtatva, a „belegtes Brötchen” az Aschinger-palotában, 1068 17| kefékkel.~Jóska orra már mozog, brummogva röhög, minden rendben van, 1069 5| Szédülés elõtt görcsös, brutális fejfájás szorítja össze 1070 21| sikerült kirántani.~A mûvelet brutalitása magával ragad. Vad gyönyörûséggel 1071 25| elõtt, esetlenül egyszerû és bûbájosan szemérmes medvetáncát. Úgy 1072 21| lépteket figyelem.~Fejem búbján diszkrét szúrás. Ez nyilván 1073 8| mint a teljes sötétség.~~A Bucsinszky Kávéházban délelõtt Nagy 1074 3| tehát „felismert”. Utána a Bucsinszkyban gyorsan „lekenek” egy krokit, 1075 11| bécsi autóbusz. Házaspár búcsúzik, siess, fiam, aztán nem 1076 19| kórképet -, aztán gyorsan búcsúzni kezdett. Annyit jegyezve 1077 16| Lohengrin”, a nászinduló vagy a búcsúzó ballada? Lehet, hogy mindkettõ 1078 10| ez azt jelenti, hogy búcsúzom magamtól, ugye hatásos?” 1079 11| nemigen dolgozhat.~~A kis budai utcán ábrándozva, egyedül 1080 1| betegségemmel s a hírneves agysebész budapesti látogatásával reklámot csináltatok 1081 22| orma, legmagasabb pontja Budapestnek. Mit szólnak ehhez a kilátáshoz? 1082 12| kocsiból, lihegve -, unalmas Buddha és Confucius, unalmas szembenézni 1083 22| lehetett a daganat. Valami Buddha-szerû van rajta.~Miklós elegáns 1084 24| fogyatékos tárgyilagosságom büntetéseként, altatót kaphattam, mert 1085 12| már el van marasztalva, büntetését tulajdonképpen már megkezdte.~ 1086 6| ezzel az önmagára szabott büntetéssel talán ki tudja kerülni az 1087 9| megmaradt, nádpálcától, büntetéstõl való félelem? Hogy mondja 1088 16| érzem, hogy benne vagyunk a bürokratikus labirintusban, sohasem találjuk 1089 15| álpátosz krokodilkönnye buggyant volna ki szemedbõl, mikor 1090 27| beszélnek, váratlanul könnyeket buggyantanak szemembõl - tegnap este 1091 24| éjszakába fordult. A toronyóra búgó, öblös hangját sokszor hallottam, 1092 26| szinte kaján kis nevetés bugyborékol és ficánkol bennem, egyre 1093 11| lendülettel, hevesen áradva bugyborékolnak a kagylóból.~- Jézus Mária... 1094 9| hogy szó se lehet többé bujkálásról. Rózsi befut, megtörten 1095 1| mikor betegségem már ott bujkált bennem?) valóságban átléptem, 1096 17| revolverrel a kezemben. Fél évig bujkáltunk Berlin mellett, a szép ifjú 1097 17| Valaki másnak, aki belém bújt. Külön lelke van a testnek, 1098 27| S hallottál róla, hogy bukdácsol, kínlódik a kitörõ viharban, 1099 17| kamaszkori versem sorai bukdácsolnak hideglelõsen emlékeim között, 1100 8| jelenetek, kristálypaloták bukkantak az utazó elé. Ezt az újat, 1101 19| a daganatot, amire magam bukkantam rá, ott a bécsi klinikán. 1102 12| otromba keresztkérdésre „buktam le” (hogy az argot-t használjam), 1103 15| drága dolgos társam, a bûn és butaság ellen való harcban - 1104 4| lélekelemzés, gondolom némi bûnbánattal, amiért annyit csúfoltam 1105 9| valamiért, valami elfelejtett bûnért, amit nem mentett, hogy 1106 12| folyosókat járjuk, tisztára a bûnösé, aki visszatér a tett színhelyére. 1107 9| csak most eszmélek rá) bûnösnek éreztem magam valamiért, 1108 9| hiszen a gyanúsítottat csak a bûnösség kimondása és a várható ítélet 1109 15| mentheti meg, mint a középkori bûnöst, akit meztelenül eresztettek 1110 7| hivatalosan, súlyos és ritka bûnténnyel vádolva.~- A szemfenék tele 1111 9| érdekessé tenni magam ezzel a bûnügyi beállítással - szívesen 1112 23| körülötte a finom, szürke burkolat. Rövidzárlat! Gyorsan leránt 1113 23| az elégett huzalt, aminek burkolatán csomóba szaladt a pörk. 1114 10| elfogadta az ajándékot, a burkolópapírt eltette és gyûjtögette. 1115 18| Diadalmasan állapítom meg a burkolt célzásokból, hogy az ügyvédi 1116 16| vigyázni kell, a dologról is burkoltan és ravaszul beszélünk, diplomatikus 1117 15| dolgos társam, a bûn és butaság ellen való harcban - rajtakaptalak, 1118 24| a nyakamon ingó behemót búvárharangot, mintha csakugyan búvár 1119 23| sebesen dolgozni kezdenek bûvészujjai, tapogatja az elégett huzalt, 1120 17| pályaudvarok, piszkosak, bûzösek, komorak, és mindig hideg 1121 27| szigeten.~Emlékszel, kis Nini, Caesar mondására, Egyiptom földjén?~ 1122 22| az Eiffel-toronynál és a Campanilénél. Felmegyünk a toronyba, 1123 3| aminek oka (ma már tudom) a carotis nevû ütõér izgalma volt. 1124 6| magyarázzák az „esetet” - ezek a cédulák olyanok, és a formanyelvük 1125 10| papírcédulát nyújt át. A cédulán saját írásával rövid igazolvány, 1126 10| Móni is tudná: az aláírott cédulát éppen úgy zsebre teszi, 1127 2| mozog, nem érti-e félre a cégtáblát, s az intézetet nem téveszti-e 1128 27| célja felé. Hol is volt a cél, minõ Jóreménység fokán? 1129 3| mutatkozik, melyek takarékossági célból, végig az egész állatvilágon, 1130 27| drágasággal megrakottan futott célja felé. Hol is volt a cél, 1131 19| én választottam a mûtét céljaira, nem én eszeltem ki, hogy 1132 19| ismerjük, szerepérõl és céljáról, hogy így mondjam: szándékairól 1133 27| tokjáról - ezúttal nem azzal a céllal, sõt isten mentsen tõle, 1134 18| nehezen megettem, körülnéztem cellámban. Tiszta, nagyon egyszerû 1135 3| mûtétet a tanár, demonstratív célokból, onnan is gondolom, hogy 1136 9| szerencsés vetélytárs. Megtörten, céltalanul indulnak vissza, de soha 1137 25| középen, egyforma távolságban céltól és indulástól. Nem jutok 1138 19| primitív, öntudatlan, vagy céltudatos próbálkozása a daganat - 1139 18| állapítom meg a burkolt célzásokból, hogy az ügyvédi eljárásokat 1140 19| egész apró részletekre és célzásokra és csoportosításokra is 1141 6| ennél is borzasztóbb: cisti cercus, agykukac. A galandférgek 1142 6| Kevés napja van hátra. Tumor cerebri, inoperábilis. Gyógyíthatatlan 1143 13| és minden betegnek járó ceremónia nélkül csevegünk. Egyszerre 1144 6| nagy markos férfit, aki a chansonban a „drámelét” okozta, belehelyettesítve 1145 15| ismernem a hétpecsétes „chiffre”‑t, ahogy orvosok egymással 1146 3| arra is, hogy enyelegve cibáljuk, s a száj, a szerelmes ifjú 1147 22| érzelmûek, az akasztani vitt cigány szavával.~*~Cininek, aki 1148 4| csinálni a beteggel, mint a cigányasszonyok: jóslatokat mond, prognózis 1149 20| mi vert úgy le, mégis - a cigánymuzsika elhallgatott, miért nem 1150 20| után. Igen, igen, ostoba cigányzenére áhítoztam, ami halotti kocsimat 1151 21| bizonyára rágyújtott egy cigarettára is, a csutkát óvatosan helyezte 1152 17| felkeltenek. Kábultan, kóvályogva cihelõdöm. Még három óránk van, pont 1153 22| formál, egy esetleg írandó cikk elsõ mondatát. „A kis akrobata, 1154 5| Így szaladnak a napok. Cikkeimen, amiket írok (most, hogy 1155 4| Ezért írtam annyi rengeteg cikket is például, az egyetlen, 1156 22| novellámban szerepel. A cikkre, ami így fog kezdõdni, sajnos, 1157 5| magyaráznám belé. Ilyen címeket találok: „Turi Dönczi megadja 1158 4| jóslatokat mond, prognózis címén, ha valami baja van az embernek - 1159 22| a mûtétrõl szóló riport címét. A szolga szel egyet a szalonnából.~- 1160 15| íródott, nem Olivecronának van címezve a levél, „általában” nem 1161 6| alkalmi zsargonkabaré ezzel a címmel: „Szonya a plüssdíványon”. 1162 20| aki pongyolán, csaknem cinikusan szoktam beszélni, ha emberekkel 1163 5| panaszkodott, látni akarja Cinit, ha vasárnapra nem hozom 1164 15| felé hetykén kesztyût dobó cinizmusnak tekintették, hogy valaki 1165 20| hogy külsõ pongyolaságomat, cinizmusomat, sõt jókedvemet és fölényemet 1166 16| csomagban, amit napok óta cipelek, újságpapírba csavarva, 1167 18| látom komor hangulatát. Cipelnek jobbra-balra, ültetnek furcsa 1168 6| akkora álla van, mint egy cipókenyér, egyik lába kétszer akkorára 1169 22| alatt volt, gyûjtötte a cipõket, mint egy indiánus a nõk 1170 6| Másik ennél is borzasztóbb: cisti cercus, agykukac. A galandférgek 1171 22| hogy fiziológiás sóoldat?~A Citadella fölött felhõk bandukolnak, 1172 24| kérdeztem, igazán minden civakodó szándék nélkül.~- Jaj, maga 1173 23| volt belõve a terület, és civilekre nem is szabad lõni?~Nem, 1174 20| ezerszer meg újra összeszedett cókmókja leszakadt hátamról - miért 1175 12| lihegve -, unalmas Buddha és Confucius, unalmas szembenézni vele 1176 18| Õnagysága szobát vett ki a „Cosmopoliten Panzió”-ban a Nybro-gatanon. 1177 16| egyiket végre utolérem, csábító idomai már megigéztek, mohón 1178 6| hallom, hogy kitûnõ bécsi családból származik, egy héttel ezelõtt 1179 2| olvasó, fõként, ha erõsen családias képzetkörben mozog, nem 1180 19| vonul vissza (gazdag ember) családja körébe: felesége van és 1181 25| jogom van tudni, mi történt. Családom is van, és intézkedni óhajtok. 1182 17| már komoly dolog? ez nem csalás, fotográfián látni, a levegõben 1183 2| közmondásai vannak: „Ha csálé balra, jobbra bakafám” vagy „ 1184 16| riportot, borzasztó, nem csalhatok, nem írhatom másképp, mint 1185 7| Kínosan erõlködöm, hogy ne csaljak, bandzsalítva, tudom, mennyi 1186 16| mégse a herbárium, nagy csalódás, hogy örültem pedig, mikor 1187 4| karakteremmel, vágyaimmal és csalódásaimmal, gyermekkori emlékeimmel 1188 23| acsarkodva ordít, dühöng, csapkod, több oldalról röhögést 1189 8| szél zúg, láthatatlan ajtók csapkodnak, lánc csörög, sóhajtás és 1190 21| szõnyegeket látok. Aztán vasajtó csapódik. Nagy teremben vagyok, érzem 1191 21| szivattyúznak megint. Valamit csapolnak. Valami szörcsög - meddig 1192 2| Egyetem utcában.~Néhány autó csapott el, más semmi. Háromszor 1193 16| nagyon elõkelõ ugyan, kis csapszék söntésében vagyunk, négyen-öten 1194 5| a szárnyak alól lángok csaptak elõ. Mögöttem a pilóta valamit 1195 23| meg a védekezésem... rám csapták az ajtót... tomboltam, rúgtam, 1196 24| paplan alól, és a kezére csaptam, mint egy ragadozó, aki 1197 3| bennem, hogy be vagyunk csapva, lehetetlen, hogy ez élõ 1198 8| odatámasztva a klinika lócájára, csapzott hajjal, magas, de homorú 1199 12| Délelõtt álmom hatása alatt csárdás jókedvem van a klinikán, 1200 9| beteg, haljon meg, de ne császkáljon, mikor vendége érkezik, 1201 10| kérdezik, „mikor volt a lipcsei csata, Móni?” akkor õ morogva 1202 11| gyülekezete, akik döntõ csaták elõtt egybegyûltek, hogy 1203 26| szabadkozott, és elhagyta a csatateret. (Késõbb óvatosan megkérdezte, 1204 15| A lelethez javallatot is csatoltam, természetesen alternatív 1205 16| valaki, beleereszteném a csatornába. Nem, odaát figyelnek. Viszem 1206 22| és besiklik külvárosok csatornáin keresztül a központba -, 1207 26| meséltettem magamnak a városról, csatornákról és gyönyörû kertekrõl és 1208 27| barátságos házait. Az egyik csatornán különösen megszerettem a 1209 22| volna, ha kimásznék ebbõl a csávából, ezt és ezt szeretné mondani 1210 21| egyszer, fogd meg erõsebben, csavard, muszáj kitörnie! Ugye, 1211 20| a fényévek és tejutak és csavarködök sorát, túlvilági mezõkön 1212 27| angol és német szavak nyakát csavarom ki. Mutogatok az ablakra 1213 24| párnának éreztem a koponyámra csavart hatalmas kötés-turbánt, 1214 20| köpenyét sovány teste köre csavarta a szél, és ahogy élesen, 1215 11| cscsemõ”. (Most azonban nem „cscsemõrõl” van szó, hanem „gyvelõrõl”.) 1216 27| rózsaolajnak, ezer tarka csecsebecsének és csereberének, ami gazdaggá 1217 17| Aschinger-palotában, mint mikor fejlõdõ csecsemõrõl küldünk tudósítást. Németország 1218 23| arcához szorítva, pufók csecsemõt tart. Az anya fején olaszos 1219 27| olyan érzelmes, mint egy kis cseléd - úgy árad belõlem a részvét 1220 7| Asszisztensek, alorvosok, cselédkönyvezõ hallgatók vesznek körül. 1221 19| Egyén fölényes és bátor cselekedetén, aki, be nem várva az õ 1222 8| a gyanút, mielõtt mások cselekszenek helyettem. Intézkedni kell, 1223 3| tanulni, saját elméleteimet csempészem be, amikrõl még senki sem 1224 12| so lustig sein.” Kicsit csendesebb leszek, de hazakéredzkedem 1225 9| túl vagyok. Erre a nagy csendre azonban nem számítottam. 1226 10| szolgálatot, hogy gyorsan csengessek, amíg még van idõ. De egyszer 1227 20| nyilallás fut át, hogy a csengõhöz kapok.~Délben feleségem 1228 13| elutazom. Reméli, nem akarom õt cserbenhagyni, tekintettel a komoly helyzetre. 1229 27| tarka csecsebecsének és csereberének, ami gazdaggá tett volna, 1230 27| sok aranyra és gyémántra cserélik be az értékes holmit, drága 1231 22| hogy ott már virágzik a cseresznye, ami nálunk csak jövõ hónapban 1232 5| hogy egyébként semmi bajom, csevegek, vitatkozom, viccelek, belenyugszanak, 1233 3| dolog. Orromba, kedélyes csevegés közben, hosszú drótot dugott 1234 13| betegnek járó ceremónia nélkül csevegünk. Egyszerre csak kiderül, 1235 3| valóságból, mint Archimédesz csigája a földet, megállítani kerekeit. 1236 21| utolsó, mintha már a felsõ csigolya lett volna, sokáig ingott, 1237 21| szét az egészet... most a csigolyát, úgy, még egyszer, fogd 1238 8| reflexet próbál ki, szurkál, csiklandoz, járat, emelgeti végtagjaimat. 1239 3| hancúrozik a pamlagon és mikor csiklandozom, kacarászva azt kiabálja: „ 1240 21| elhallgatnak. Hideg vas csiklandozza a tarkóm. Aztán alattomos 1241 3| fülembe szaladt. Fogamat csikorgattam, hogy ne tudjak tiltakozni, 1242 17| felé, észak felé~Követve csillagát...~Hát szervusztok, szervusztok - 1243 20| sorát, túlvilági mezõkön csillaghavazást ábrázoló képeknél. Igen, 1244 27| kanyarulata, fönt, a hegyen a csillagvizsgáló kupolája.~Apró lázaktól 1245 5| tapostam, hogy szívdobogásom csillapodását bevárjam. És ekkor vonítást 1246 8| emelgeti végtagjaimat. Egyre csillapuló szívdobogással, növekvõ 1247 16| fénnyel nyirkos éjszakámban~Csillárok íve gyúl ki hirtelen...~( 1248 16| el az arcát, csak szemei csillognak. Megyünk egymás mellett 1249 16| látszik, vékony üveghálózattal csinálják, de tényleg lüktet, és néhol 1250 25| valaki betörés után leltárt csinálna lakásában - minden felbukkanó 1251 23| részletekben nagyon gyorsan csinálnak mindent, boszorkányosan 1252 24| alkalmazkodó, mindig új mérleget csináló ítélõképességünkre vagyunk 1253 1| budapesti látogatásával reklámot csináltatok magamnak. Olcsó dolog volna 1254 4| elõleget veszni hagyva - nem csináltatom meg.~~Egy délelõtt a Kerepesi-temetõben 1255 8| laboratóriumban, és röntgenképet csináltunk a koponyámról. Szóba hozom 1256 14| kis diagnosztikai próbát csinálunk.~Feleségemnek megmagyarázza, 1257 21| alul, mint a borbély, mikor csinosít. A gép végigszalad a fejemen, 1258 13| A tanár urat a folyosón csípem el. Szikár, katonás, nagyon 1259 21| egyenletesen, egy vágás, egy csipesz és így tovább, mint a szabónõ. 1260 4| Mint drága pointe-lace csipkék, függenek a zsigerek a mészárszék 1261 23| tart. Az anya fején olaszos csipkekendõ, a bambino profilba fordul, 1262 17| huszonnyolcadika van. Élénk, csípõs kis szelek fütyülnek a „ 1263 20| korcsolya lóg, arcát pirosra csípte a fagy. Kisasszony, meg 1264 23| percegésbõl, nyisszentésbõl, csíptetésbõl: csak annyit, hogy részletekben 1265 18| Márgitsziget” - a paprikás csirke tetszett neki, de a leveseket 1266 17| ez „Sverige”, a dombok és csobogó források és fák körül sötétlõ 1267 6| alszik, szenved.~A következõ csodabogár: akromegália, túlnövekedés. 1268 10| erkélyablakon át Pest-Buda csodáját, mint egy valószínûtlen 1269 10| volt, közös barátunknak, a csodálatosan nemes költõnek, e mûfaj 1270 12| klinikára tíz órakor. De csodálatosképpen Pötzl már bent van, édeskésen 1271 23| Utolsó emlékem egy kis csodálkozás, aztán riadalom. Úgy voltam, 1272 18| beteget, aki jelentkezik. Csodálkozásomra, hogy hiszen tökéletes és 1273 26| megmentõire... még mosolygott is csodálkozásukon...”~„...oldozzátok el kötelékeit, 1274 27| esett meg velem és velünk...~Csodálkozol... Igen, mindketten csodálkozunk. 1275 8| szolgáinknak hiszünk, mert csodálnak bennünket, és rajonganak 1276 27| jelezni akarom, milyen csodaszép a tavasz, a tenger, a jachtok 1277 13| körül, nem bámulnak, mint csodát, mindenki úgy végzi dolgát, 1278 4| számára, érdektelen jelenség, csökevény, rossz ruhája a léleknek.~~ 1279 9| fejem, hogy ne lássanak. Nem csöngetek, lassan nyitom ki kulccsal 1280 8| állával, a mikrokefál legény, csöpp fejebúbja alatt széles arcán 1281 8| láthatatlan ajtók csapkodnak, lánc csörög, sóhajtás és csikorgás rémlik, 1282 21| agyvelõm. Egy mûszer éles csörrenéssel, az üveglapra esik, az fáj. 1283 21| zubog, befelé. Aztán mintha csövekkel motoszkálnának.~Mi ez, több 1284 3| hanem maga a megtestesült csók. Legélénkebben ez a tendencia 1285 10| sztaniolpapírt, amiben a csokoládé volt: gondosan összehajtogatta, 1286 10| feleségem egyszer megkínálta a csokoládéból, amit éppen majszolgatott, 1287 6| a fagylalt fazékban áll, csokoládébútorok között élnek, ezeket naponta 1288 20| hát, kedves kis Noémi, és csókold meg helyettem anyád és Astridot 1289 15| érzés, hogy most meg fogja csókolni a fejemet, lent, hátul, 1290 15| a pályaudvaron egész kis csokor ismerõs, fõként asszonyok, 1291 16| sejtenék! hogy a nehéz, otromba csomagban, amit napok óta cipelek, 1292 17| összekeverednek a kibomlott csomagok.)~Gáspárék kedvesek, jókedvûek. 1293 17| kedélyes kis körúti kocsmába, a csomagokat közben felteszik, onnan 1294 15| tûrhetõ, hála a sok dolognak, csomagolásnak, üzleti ügynek, ami körülöttem 1295 17| Pestrõl értesítettek. Autóba csomagolnak, az ablakon keresztül csak 1296 6| elmerülten játszik egy csomóra kötött rongydarabbal. Lesütött 1297 8| Személyes ismerõseimmé váltak a csonka-bonka, ferde-görbe bénultak, a 1298 27| évre szól s a húsból és csontból épült test száz évre s nem 1299 3| ahogy remeg és lötyög a csontcsészében. A tanár udvariasan félreáll, 1300 11| átrezdül a Külsõ Világ.~Bent, a csontfalak közt valami történik. Hogy 1301 18| egyszer. Elzárja, kihajtja a csonthártyát, elcsípi az összes ereket... 1302 27| sõt tûrte, hogy vágják csontjaimat, nem azért, hogy enyvet 1303 18| visszateszi a kivágott csontkorongot... Közben intézkedik... 1304 11| befejezi tanulmányát a gyermeki csontok növekedésének feltételeirõl. 1305 11| izgalmas szerencsejáték, hogy a csontrulett melyik rovátkájában állt 1306 8| pillanatra, a falban, csontváz vigyorog fel, de a kísértetvonat 1307 19| mondanivalója volna. Komponál és csoportosít, mint az írók. Azt már leírtam 1308 19| részletekre és célzásokra és csoportosításokra is vonatkozik, azt most 1309 11| Velem való találkozásait csoportosítja... Könny szökik a szemébe, 1310 8| Belváros felé ballagok, csoportosulás. Epilepsziás munkás rángatózik 1311 10| mûvelt ember, s mûveltsége csorbítatlan még most is. Közvetlenül 1312 5| szájjal várok, államra nyál csorog. A fürdõszoba enyhén forogni 1313 6| mire?~- Jöjjön már, miért csoszog?~Nemcsak csoszogok, egyszerre 1314 5| szintén kivergõdött, boldogan csóválva futott elém, mialatt - este 1315 26| áll így fel, produkciója csúcspontján, a sodrony közepén, karjait 1316 12| az arca elsötétül, hová a csudába tettem, és egy egész jelentéktelen 1317 21| Kétoldalt pislogva a lepedõ csücskét látom, azon túl alig valamit. 1318 12| lépcsõn, egyszerre mély csüggedéssel eszmélek rá, mi taszít úgy 1319 17| feleségem magával vitte. Csüggedten mászok tovább a következõ 1320 4| bûnbánattal, amiért annyit csúfoltam õket - alapjában véve ez 1321 6| bosszantó és izgató béka csúfot ûz minden nõiességbõl, és 1322 24| erõlködni...~- Jó, jó... Csukja, be az ajtót, fröken Kerstin. 1323 6| Vizesborogatás a homlokán, a szeme csukva, keserû száján és orrán 1324 12| magyarul káromkodik, nagyon csúnyán és rugdal: megbotlunk, gurulunk 1325 23| követelem a választ! És csûrés-csavarás nélkül - igen vagy nem, 1326 18| koponyájú vadállat, hogy csurgott-e a vér és a velõ a nyitott 1327 6| reszketõ szájából nyál csurog. Az ember halkan nyöszörög, 1328 4| megkapaszkodni, ezen a parton - ha ez csuszamlani kezd, képtelen vagyok átdobni 1329 7| füttyent.~- Ejha! apuskám! - csúszik ki a száján, nem ijedten, 1330 22| Kérem, milyen vidáman csúszkált még õsszel innen - az a 1331 6| nyálkahártyába, konokul csúsznak, kapaszkodnak lefelé. Ez 1332 6| okát: egy kényszerképzet csúszott gondolataim közé. Arra kell 1333 18| rám a vizet, erõteljesen csutakolni kezd. Igaz. Svédországban 1334 21| rágyújtott egy cigarettára is, a csutkát óvatosan helyezte a hamutálca 1335 9| Délfelé jelentik, hogy cukor nincs. Cs. csodálkozik, 1336 9| holnap majd vért nézegetünk, cukorra, egyébre, kis szurkálás 1337 27| Kunyhó)ról elnevezett kis cukrászdába feketézni. A Fröken egymás 1338 19| mint mesterének, a bostoni Cushingnek, neki is vannak új, eredeti 1339 18| Silvio Pellico, a „Francesca da Rimini” szerzõje, írta ki 1340 3| Pali eleinte hõsiesen és dacosan válaszolgat, de aztán bõgni 1341 10| feleltetésrõl van szó, és a jelölt dadog, visszafordul, s profilból, 1342 27| arra. De német és angol dadogásomat lassan folyékonnyá élénkíti 1343 19| mennyi jutott belõle keserves dadogásomba, zúgó fejjel és elég tökéletlen 1344 10| vonalban feküdt, suttogva, dadogva beszélt, mikor meglátogattam, 1345 4| kettészelt harcsák rózsaszín húsa dagad a vizes deszkán. Sokszor 1346 27| vélted a büszke hajót, ahogy dagadó vitorláival szeli a felhõk 1347 16| néhány éve halt meg, altesti daganatban. És már nem szólítok meg 1348 19| feltevésemet, hogy a különféle daganatoknak, amik az emberi testben 1349 13| egy ritka, szépen fejlett daganatom tanár úr részére, ha érdekli... 1350 16| ellentmondást, hogy én egy daganatról beszélek, õ meg egy bébirõl. 1351 2| halkul, mint az „Ej uhnyem” dallama, a munkásoké, akik hajót 1352 20| este sokáig halkan, dallamosan olvas fel - hol is hagytam 1353 18| ünnepélyesen és zengzetesen dalolta az idõ múlását. Ez volt 1354 25| valami átmenet a vizsla és a dán dog között. De csak egyik 1355 8| pokoli vidámságnak nem is dantei, inkább homéri kacajával. 1356 3| érdeklõdöm egy filmesített darabja iránt. Errõl eszembe jut, 1357 21| hogy csontokat tör ki, nagy darabokban. Hátrafelé tart. Ez az utolsó, 1358 18| hogy nincs is daganat? Dehogyisnem, várjon csak. A tanár pillanatig 1359 8| Hiszen nem is hívtak...~- Dehogynem... nem hallottad?~- Én nem 1360 24| elégedetten bólint és eltûnik.~A „déjá vu”-nek („jelen emlékének”, 1361 10| borongós-pesszimisztikus-misztikus, dekadens líra modorában:~Nézek a 1362 18| következõ beteget kéri.~~Dél van, mikor a kanyargós folyosókon 1363 10| tökéletes magányban. Nehéz délelõttök, a hallba se megyek le, 1364 18| ajtó. Hárman lépnek be. A délelõttrõl már ismert kedves, elmés 1365 11| okozott zavart, most, életem delén túl, egyszer csak növekedésnek 1366 22| stockholmi faoszlop, mi újság délen? Igaz-e, hogy ott már virágzik 1367 9| görebek, fiolák, mércék közé. Délfelé jelentik, hogy cukor nincs. 1368 9| állított össze: óriási kosár, déligyümölcsök, ananászkonzerv, pezsgõ. 1369 17| utazom életemben északra - délkelet kényelmes fia -, tudom, 1370 20| olyan otthonosan, pedig ön délrõl jött... Isten vele. Isten 1371 9| csodálkozom, hogy kerül ide Scott délsarki útja, amit már olvastam. 1372 18| bejött a kórházba, és késõ délutánig ottmaradt. Tõle kérdezõsködtem 1373 9| halnom, de ahhoz ennek a délutánnak semmi köze, nekem se ahhoz 1374 2| gyanúm, ezen az emlékezetes délutánon is inkább gazdasági kérdések 1375 18| túléli... Most már én is.~~Délutánra újabb vizsgálat volna, de 1376 3| emlékeimet rendezve, azt a délutánt felidézem, csodálkozva kérdem 1377 6| hallgatja diagnózisát, hogy dementia senilis és a többi, és hogy 1378 12| fordítani neki - jöjjön inkább Demokritosz vagy a másik pogány, aki 1379 10| Tapasztalt, sokat látott beteg. Demonstrálásnál otthonosan jelenik meg, 1380 3| csinálja a mûtétet a tanár, demonstratív célokból, onnan is gondolom, 1381 17| végigsétálni még egyszer az Unter den Lindenen. Ha már itt vagyok. 1382 10| kellene, délután majd diktálok Dénesnek. Nyitogatom a szemem, hogy 1383 22| irigyen.~*~Titkáromat, Dénest, lépten-nyomon megállítják. 1384 26| besten Namen~So wird auch der meine genannt~Délután megérteni 1385 23| ki a két krizantém sudár dereka. Öt óra lehetett. A mûtét 1386 5| hátraszegem a fejem, õ megfogja a derekam és hátul a nyakam, feltûnés 1387 21| legyenek velem.~~Fehér köpeny derekát látom, ahogy közeledik, 1388 24| átvegyem a parancsnokságot. Derékban kiegyenesedve felültem, 1389 14| hátradõlök, õ feszes, egyenes derékkal ül, feleségem felugrik, 1390 9| termekben túlvilági kék fény dereng, magam is stílszerûen kéket 1391 20| passzusban. Félórai keresés után derengett csak föl bennem, hogy az 1392 9| bolyongani kezdek a kékben derengõ kórtermeken át, mintha keresnék 1393 9| maga a vizsgálat százfélét deríthet ki, s aztán bármi derül 1394 23| krizantémnak nincs szaga.~És most dermeszt meg a riadalom. Atyaúristen - 1395 25| szaladna velem a táj! De az a dermesztõ, hogy a táj velem szalad, 1396 25| huhog, s a hideg ilyenkor dermesztõvé válik. Ez a Szél Leánya, 1397 10| Közvetlenül ez soha nem derülne ki, mert Móni nem beszél, 1398 2| keresztrejtvénnyel kezdõdött (ki fog derülni, hogy régebbi keletû volt), 1399 9| mindannyian egyformán ragyogtok a derûtõl. Végre is sokféle kedély 1400 21| beszegezett láda oldalából deszkákat törnének egyenként. Tudom, 1401 4| rózsaszín húsa dagad a vizes deszkán. Sokszor hittem magamról, 1402 27| az elsüllyedt hajóról egy deszkaszálat, amiben megkapaszkodhatunk? 1403 16| álom az egész, a gyötrelmes detektívhajsza, szerte a világon, hogy 1404 8| nem talál valamit. Igazi detektívtermészet. Csak a pozitív sikerek 1405 16| fezes helybeli szerkesztõ dévajul kacsint, és hív az ankarai 1406 17| Igen, kerge birka, ismétlem diadallal, õszintén jólesik, hogy 1407 16| jelmezes karok, a zenekarban diadalmas fortissimo. Maga a páncélos 1408 24| pillanatnyi meghökkenést diadalnak könyvelve el, rögtön rácsaptam, 1409 26| megvakításra ítéli, a tábori diadalünnep után fához kötözik, s a 1410 11| kell... és P. zseniális diagnoszta. Akkor hát délután kimegyek 1411 15| században mûnyelv alakult ki a diagnosztikában és terápiában, aminek etikettje 1412 6| körül. Mosolyogva hallgatja diagnózisát, hogy dementia senilis és 1413 12| vizsgálnak. Késõbb tudtam meg a diagnózisból, hogy egy otromba keresztkérdésre „ 1414 11| legközelebb, ha túl leszünk a diagnózison, aminek eredményében nem 1415 11| egy speciális neurológiai diagnózissal -, ha aztán ezt véglegesnek 1416 26| Olivecronának:~Ich bin ein... Dichter~Bekannt in... Land~Nennt 1417 17| kedvesek, jókedvûek. Kató dicsekszik, hogy a Móricz Zsigmond-fordítás 1418 24| Õróla külön írtak, nagyon dicsérték, mint orvost és mint „érdekes 1419 6| a télbe. Telet váró õsz didereg, õszi lucsok locsog a köveken, 1420 16| forgolódom, nyugtalanul és dideregve, a tömegben, oroszul nem 1421 12| harmadikon? aha! megvan! Diegel bácsi szegény! ó, az már 1422 13| hétig kenni kell magam, diétán élni, talán sikerül. Egy 1423 22| rádióbeszédét. Pecsus is leül diktálni a sportrovatot. Nem tud 1424 7| lelet.~Óráját nézi.~- Hû... diktálnom kell... szervusztok.~Mikor 1425 16| újságpapírba csavarva, mint egy dinnyét, a világ legnagyobb gyémántját 1426 7| a jobb szemen két és fél dioptria”.~Visszateszem a leletet 1427 7| megint fejlõdtem egy fél dioptriácskát... A látásom nem féltem, 1428 15| terápiában, aminek etikettje a diplomácia nyelvét közelíti meg. Bár 1429 15| pallosával. A két nagyhatalom diplomáciája így érintkezik. A neurológus 1430 14| közvetett, mint egy kínai diplomata, az a furcsa dolog alakul 1431 16| burkoltan és ravaszul beszélünk, diplomatikus gonosztevõk módjára. Én 1432 5| már régen benne vagyok a „disszimuláció”-ban, abban a sajátos magatartásban, 1433 7| komoly: extra-szisztolé és disz-hidrózis.~- Nem. Egyszerû agydaganat.~- 1434 24| méltóztatik ismerni Kant diszciplínáit, tér- és idõérzékletünk 1435 21| elõtte: akkora „13”-as szám díszeleg fölötte, hogy még vakon 1436 23| legégetõbb. Aljas zsibvásár, diszharmónia. Messzirõl, messzirõl, most 1437 1| a velem született orvosi diszkrécióval a velem született páciensi 1438 21| lépteket figyelem.~Fejem búbján diszkrét szúrás. Ez nyilván injekció. 1439 5| ájulást lecsapni érzem, diszkréten intek Tibor pincérnek, aki 1440 6| pincehelyiség, rossz szagú díszletek, kényelmetlen asztalok, 1441 4| hogy a kancsó víz ül itt a díványon, és én állok helyette a 1442 6| is olyan, mint egy kopott divatjamúlt gavallér, kürtõs kalapban. 1443 8| Itt volna talán ez a dizmetriás... ezen még gondolkodom... 1444 20| üstökkel forgolódott, karjait dobálta, köpenyét sovány teste köre 1445 3| belül zakatol valami, a dobhártyámon. Ahogy emlékeimet rendezve, 1446 19| s most is, már tudatosan dobhatom el a bizonytalan „érdekes” 1447 15| nemtõje felé hetykén kesztyût dobó cinizmusnak tekintették, 1448 20| ütemesen.~Lüktetõ csillag. Dobog, mint egy emberi szív.~~ 1449 12| legalábbis szóljak rá, hogy ne dobogjon és dzsiggeljen, mert Gasparecz, 1450 5| ölembe tettem õket, elõkelõen doboltam ujjaimmal, ahogy Hegedûstõl 1451 15| drága, de visszafelé apró dobozban hoznak - az urna, úgy tudom, 1452 12| bánatos arcú, halk szavú docens faggat, szemészek forgatják 1453 12| bánatos képû, halk szavú docenst nem hagyom élni, addig ugratom, 1454 5| Ilyen címeket találok: „Turi Dönczi megadja neki”, aztán „Gondolkodom” ( 1455 23| ajtót... tomboltam, rúgtam, döngettem... nem lehet tûrni... De 1456 9| gondolkozni, határozni, dönteni.~~Este kissé lehervadok. 1457 13| parlamentben, ami összeült, hogy döntést hozzon életem és halálom 1458 11| ezt véglegesnek vesszük, dönthetünk a teendõket illetõen. Sajnos, 1459 2| háromfelvonásos színmûvet. Végre úgy döntöttem, a színmûvet írom meg elõbb, 1460 13| Kétnaponként, testem más-más részén dörgölik belém, félóráig, a szürke 1461 7| semmi kedvem sincs. Valaki dörömböl bennem gúnyosan és erõszakosan: 1462 25| átmenet a vizsla és a dán dog között. De csak egyik oldalról 1463 3| gyermekkoromból megmaradt, dogmává erõsödött tétellel, hogy 1464 9| egyiptomit. Micsoda, nem dohányzol? Hát ez meg mi? Nagyra vagytok 1465 8| fejem, pedig két hete nem dohányzom, meg kérlek, mit szólsz 1466 12| A kocsiban sértõdötten dohogok. Schwer krank - nevetséges! 1467 15| Ágyban töltöm a napot, dohogva, hogy nem láthatom kedves 1468 26| kötelékeiben, lehorgadt fõvel és dohszagot árasztott...”~„sebei elvarasodtak, 1469 25| pályaudvar épületét és a dokkokat. A vérnyomokat már megtaláltam, 1470 6| héttel ezelõtt kitüntetéssel doktorált, kész orvos - három napja 1471 21| mosakszik. Talán beszélget is a doktorokkal. Az elõszobában, míg vizsgáltak, 1472 13| hangulat emelkedett, R. doktort jelentik, a kiváló szemészt. 1473 18| se rossz. Viselkedésemen dõl el, rokonszenvesnek tartson, 1474 9| behunyt szemmel elõre-hátra dõlésben, lábujjaimat úgy mozgatom 1475 14| Hagyjon békén, fontosabb dolgaink vannak.~Betegségem után, 1476 13| csodát, mindenki úgy végzi dolgát, mint rendesen. Csak Láng 1477 15| velem! Igen, igen, drága dolgos társam, a bûn és butaság 1478 3| félreáll, hogy a filmezõ dolgozhasson, megfordul, belemosolyog 1479 11| nak valamit, most nemigen dolgozhat.~~A kis budai utcán ábrándozva, 1480 9| az? Talán mert nem kell dolgoznom, ürügyem van henyélni? Nem, 1481 26| kórházból való, tanulmányúton dolgozó német szemész, egy másik 1482 13| mégis boldogító, hogy nem dolgozom. Terveim sincsenek, semmi 1483 10| hazajövet a klinikáról, ahol dolgozott.~Móni, Móni, csak ennyit 1484 21| a rizikóm.” Igen, együtt dolgozunk, nekem éppúgy vigyáznom 1485 17| lent várnak a hallban, több dolgunk már nem lesz, átmegyünk 1486 7| tudomány és annak örömei. (Dollinger, a sebész, egy emlékképemen, 1487 1| került, vajon helyes és okos dolog-e, ha egy eléggé ismert író 1488 14| Egy ilyen jelentéktelen dologtól?~- Majd holnap elmegyek, 1489 24| Nem feleltem, oldalamra dõltem, hátat fordítottam. Végtelen 1490 23| dudorokból rajz alakul ki, vagyis dombormû. Mint egy nagy kámea, amibe, 1491 10| kecskeszakálla van, különös keveréke Don Quijoténak és Lucifernek. 1492 13| emberi képesség, a részvét dõzsöl, lakmározik, a részvét üli 1493 9| használni az ilyet.~A jókedv dõzsöléssé fajul, egymást villanyozzák 1494 8| kórházba, szóltam rólad dr. R.-nek - de ne felejtsd 1495 11| Gyula és Szabatos Gyula, a drágák - az egyik mindig mintha 1496 4| fölényesen legyint. Nincs itt, drágám, se fülhurut, se gutaütés. 1497 27| amit ott élek, bõségben és drágaságban is az volna... Tudod, mit 1498 27| s azt sem tagadom, sok drágasággal megrakottan futott célja 1499 3| Fodor Lacival, a kitûnõ drámaíróval találkozom, spiritiszta 1500 6| kezdenek: a „mámelérõl” és a „drámelérõl” énekel, az elcsábított 1501 6| férfit, aki a chansonban a „drámelét” okozta, belehelyettesítve