Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
2006 16| hogy a felhõkarcolók felsõ emeletei így szokták, csak kellemetlen -, 2007 16| a felhõkarcoló ötvenedik emeletén, valahol, ahol ülök egy 2008 7| mennybemenetelét.~~Míg az elsõ emeletre értem, ez a téma foglalkoztatott. 2009 9| mint nektek, ha a hatodik emeletrõl zuhantok alá, vagy elkapott 2010 8| szurkál, csiklandoz, járat, emelgeti végtagjaimat. Egyre csillapuló 2011 13| jönnek, teázunk, a hangulat emelkedett, R. doktort jelentik, a 2012 18| Látom, hogy újonc, drukkol, emelkedni próbál, szeretném megnyugtatni, 2013 12| Pat-tel-len? - üvölti egyre emelkedõ hangon - Marsch hinaus!” 2014 5| békebeli. Mire a levegõbe emelkedtünk, abba kellett hagynom a 2015 17| reggel. Hajók és mólók és emelõk és traverzek vasvilága - 2016 18| Nagy darab szolga jön, emelõt dug az ágyam alá, húzni 2017 10| egy helyben, tekintetét se emelte fel, vállat vont, folytatta 2018 4| szétterpesztett lábbal, magasra emelve a taglót - mintha restellné 2019 16| elintézni, a szónok is, az emelvényen, errõl szaval, a szél idehozza 2020 5| mintha megcsömöltem volna, émelyegni kezdek.~Lehetetlen, mondom 2021 20| Mily szégyen, mily üres, émelygõ, gyalázatos „giccs”. Átfutott 2022 3| az egész állatvilágon, az emésztés végsõ következtetéseit levonó 2023 6| ideges, intelligens asszony, emigráns környezetben, század eleji 2024 23| vagy nem? Csitító hangok, eminnen. Tessék várni, tessék várni, 2025 3| ifjúkori sporteredményeimet emlegetem. Ezzel kapcsolatban felhozom, 2026 15| társadalom, még ma is vannak, kik emlegetik. Voltak ugyanis, akik zokon 2027 20| utolsó szavakra”, amiket emlegetnek majd ismerõsök és ismeretlenek.~ 2028 24| vissza, sziszter Kerstint emlegette, aki utasítás alapján parancsolta 2029 12| gyerekkoromban csakugyan sokat emlegették Gaspareczet. A szónok pedig 2030 19| találkozásom kerül sorra. Vasárnap emlékbeszédet tartottam egy közben elhunyt, 2031 17| bukdácsolnak hideglelõsen emlékeim között, az „Északi fény” 2032 4| csalódásaimmal, gyermekkori emlékeimmel és egy bizonyos novellával, 2033 11| meg van hatva, végigfut emlékein. Velem való találkozásait 2034 24| A „déjá vu”-nek („jelen emlékének”, ahogy Bergson nevezi) 2035 9| hangulatcafrangoktól fertõzetlenül emlékezem-e arra, ami történt. De éppen 2036 23| következhetett - bárhogy erõltetem emlékezetem -, képtelen vagyok eldönteni, 2037 7| nem is veszik komolyan. Emlékezhetne rá, hiszen volt félévig 2038 11| vágyakozik és szenved, az ötödik emlékezik és mereng, a hatodik mámort 2039 12| mi van vele? Kicsoda? Nem emlékeznek... Ebben a teremben volt? 2040 6| latin szakkifejezésekkel, emlékeztetnek azokra a földbe dugott, 2041 19| vagy hátrább tegyem, más emlékképek közé, amiknek társaságában 2042 7| Dollinger, a sebész, egy emlékképemen, papírtálcán kivágott rákot 2043 23| elõhívott, elõkényszerített emlékképsorban, ahogy pergetem (félig transzban, 2044 16| máshonnan, ennek az ifjúkori emléknek távlatából került elõ és 2045 5| álmodni kezdtem mind a két emlékrõl, de együtt szerepeltek. 2046 8| tudom - illetve... már említetted. Kérlek, jó hogy szólsz - 2047 12| wirklich... ich würde sehr empfehlen...” de õ már feláll, iszonyú 2048 11| szövetek alkotják együtt, amit én-nek nevezek: - az egyik gondolkodik 2049 11| hanem „gyvelõrõl”.) Végre M. Endre, a zseniális sebész, magas, 2050 6| mámelérõl” és a „drámelérõl” énekel, az elcsábított szûzrõl. 2051 16| Reviczkybõl szavalok, még énekelek is érzelmesen. Pálinkát 2052 13| Egyszer novellaformában meg is énekeltem, mint mesterségének valódi 2053 11| sem több és nem kevesebb energiát folyósítva, mint amennyi 2054 9| így fejez be: „Ujjaim nem engedelmeskednek, attól tartok, nem fogok 2055 5| járja, csak belsõ parancsnak engedelmeskedve, függetlenül kozmikus rendszerektõl. 2056 26| de erre még nem kaptam engedélyt. Délben egy átutazó magyar 2057 15| Lefelé menet, az autóhoz, nem engedem, hogy támogassanak, a karfába 2058 27| elsüllyedt hajóról való. Engedj el, hadd rohanok - ezzel 2059 21| makacskodott, nem akart engedni, míg végre sikerült kirántani.~ 2060 3| érdekli, szónokolok valamit, engrammokról, „kitaposott” elektromos 2061 5| elégedve magammal, hogy énnekem milyen jó orvosi ösztönöm 2062 9| hozott valamit, virágot, ennivalót, italt. Bianka egész kis 2063 3| magunkban és másokban, ha csak ennyin múlik az egész? De aztán 2064 5| szerepel”, a csillagok mennyei ensemblét és az almafa almafát játszik. 2065 8| milyen kedvesek, évõdnek, enyelegnek, bíznak bennem, ha látják, 2066 9| görcsös lélek, amilyen az enyém, állandóan és szüntelenül 2067 6| sápadt, szórakozott arc, az enyémet, ahogy utóbbi idõben, a 2068 5| nyál csorog. A fürdõszoba enyhén forogni kezd, mintha részeg 2069 1| el, de sok szenvedésemet enyhítette a lappangó figyelem, mely 2070 13| kezet.~Meghatottságomat enyhíti az a rögeszmém, hogy hiszen 2071 27| csontjaimat, nem azért, hogy enyvet fõzzön belõle a Spódium 2072 5| semmit, a regurgitációs epeömlés szünetel, a gyomortartalom 2073 8| ballagok, csoportosulás. Epilepsziás munkás rángatózik a földön. 2074 27| kiásom a sziklát, és kunyhót építek rá, hallod-e? mához egy 2075 18| szavakból és hangokból építem vissza az eltûnt valóságot, 2076 8| tavaly újfajta barlangvasutat építettek, a régi közelében, ahol 2077 17| mint születése volt. Új építkezést nem sokat látok, pedig arra 2078 27| lelkes, Istentõl küldött építõk ácsoltak számára, valamikor, 2079 17| Hát persze - hagyom, hogy építsék.” Egyéb jelképével a megváltozott 2080 19| hogy egy fordulatot vagy epizódot, vagy reflexiót az emlékek 2081 21| együtt dolgozunk, nekem éppúgy vigyáznom kell, mint neki, 2082 1| érvényesülésért s az elért eredmények épségben tartásáért nem kellett olyan 2083 7| tünetcsoportja van, amire a diagnózis épül: fejfájás, szédüléses hányás, 2084 6| tudja nálam Bécs térképét, épületekre talál rá, amiket sohase 2085 25| faházakat, a pályaudvar épületét és a dokkokat. A vérnyomokat 2086 25| péceli Boszorkány-sziget erdejében. S nem láttam meg soha. 2087 19| hatáspolitikai, „mûvészi” érdekbõl erõszakot tenne a valóságon, 2088 5| hiúságomnak hízelgett, hogy jobban érdekelje õket az ember, mint a páciens. 2089 24| szolgálja? A nõket soha nem érdekelte az igazság, csak a maguk 2090 4| amit írtam, analitikusan érdekeltem, van is egyéni képe errõl 2091 9| költõi aláfestéssel próbálom érdekessé tenni magam ezzel a bûnügyi 2092 1| olvasó úgyis tud, tehát mint „érdekesség” már nem is idõszerûek. 2093 7| szememen és annak hirtelen az érdeklõdés központjába került papilláján 2094 22| ember? - kérdi mérsékelt érdeklõdéssel.~*~Szedik a délutáni lapot. 2095 11| a K. Frici ügye iránt érdeklõdnék... Igen... igen... igen... 2096 19| Olivecrona személye iránt kezdett érdeklõdni. Hevenyészett képet adtam 2097 15| jöhetnek, néhány részvétteljes érdeklõdõt az elõszobában világosítanak 2098 18| Altatót kértem, és nem érdeklõdtem. Másnap reggel hatig aludtam, 2099 4| test, komoly ember számára, érdektelen jelenség, csökevény, rossz 2100 19| érdekes” fordulatot a talán érdektelennek látszó igazság helyébõl.~ 2101 3| meg neki, van-e tehetsége, érdemes-e neki... Meg fogja tudni 2102 3| kisfiú reggeli sétája az erdõben, aztán egy jelképes rapszódia.~~ 2103 11| összenyom. Vagy meggörbült erecske, amiben a vér megakad, megalszik, 2104 5| sokszor fedeztem fel, hogy nem eredetiek, a cigarettát úgy tartom, 2105 19| akarja kifejezni magát. Eredetileg építeni akart, de közben 2106 16| szívdobogást kapok, hogy az eredetit láthatom, kétségtelen, jól 2107 15| hogy a daganat mégis rákos eredetû, vagyis másodlagos, áttételes, 2108 13| lehetett közben és a szavazás eredménye - bár senki se tudta, hogy 2109 11| leszünk a diagnózison, aminek eredményében nem kételkedik.~- Tehát, 2110 1| érvényesülésért s az elért eredmények épségben tartásáért nem 2111 8| együtt drukkolnak velem a jó eredményért. Ez meg egyenesen szeretné, 2112 19| lendíti elõre a gondolatot. Eredményt csak a kettõ összmûködése 2113 27| hetyke kereskedõ, útnak eredtem ezen a hajón, magam kormányosa, 2114 20| megtapogatom a pulzusom, mert ereim görcsösen összehúzódtak 2115 19| megfigyelésen túl a képzelet erejével lendíti elõre a gondolatot. 2116 7| észreveszi, hogy el akarják ereszteni.~ ~ 2117 15| bûnöst, akit meztelenül eresztettek össze a páncélos lovag pallosával. 2118 7| csodálkozom.~Az asztalra ereszti a mûszert, oldalt kapott 2119 10| jól tudják, hogy úgyse eresztik ki. De a furcsa az, hogy 2120 13| ízlelgetjük, mint gourmet az „érett” sajtot. Becsvágyam, hogy 2121 16| holnapra kiírták, és az érettségi biztost nem ismerem. Szerencsére 2122 15| megbocsátani - könyörögj érettünk, Mária!~~Megint a France-ban 2123 7| furcsán elforog alólam. Így érezheti magát, akit kilógatnak a 2124 12| héten. Különben elveszettnek érezném magam. Mert a vizsgálat 2125 23| ordítások, dühöngõ izgalmak. Nem érezte olyankor, mintha meg akarna 2126 18| mint ahogy otthonunknak érezzük az öreg földet. Nekem most 2127 27| kicsit szórakozott vagyok, érhetõ, ugye, alaposan összeráztak 2128 6| Láthatóan kellemetlenül érinti, mikor kalandos felfedezõ 2129 20| beszélni, ha emberekkel érintkezem - te tudod, hogy magammal 2130 23| üzenetcsatát. Figyeli, de csak az érintkezés ellenõrzése szempontjából, 2131 22| van, a professzor állandó érintkezésben van vele, lelkileg is... 2132 23| kiismeri magát. Tudja, ki akar érintkezni kivel. Fülén a hallgató, 2133 5| tudom) el akart hajítani az érintõ irányában, a sötétségbe. 2134 10| a karszékben, s nézem az erkélyablakon át Pest-Buda csodáját, mint 2135 17| örök élet kezdõdik, este az erkélyen a csillagokról beszéltünk. 2136 12| hivatalos ítélete még nem érkezett le, de már el van marasztalva, 2137 10| ismerõse ápolóknak, szolgáknak, érkezõ és távozó betegeknek. Fiatal 2138 27| változott. A reggeli vonattal érkeztek Oslóból. Sógorom és druszám, 2139 11| csak a hegye - és elfér az érlekötõ ollók között... a mûszerész 2140 9| logika szövevénye gyümölcsöt érlel: letépem, mikor virágot 2141 7| a pontocskák látóterembe érnek. Kínosan erõlködöm, hogy 2142 25| megpihenni, de nem lehet, el kell érnem Trelleborgot, amíg nem késõ, 2143 16| tanuló, akit nem lehet tetten érni. „Koponyák hegye” - súgom 2144 9| halkan füttyent valaki: Ernst Ottó barátom, a kalandozó 2145 9| Tapogatásra a hasizmok ernyedtek, ez azt mutatja, hogy...” 2146 15| szobában, gyomrom elõtt a függõ ernyõvel, magamtól eszembe jut. Hát 2147 26| hatott rám, ahogy fülig érõ nagy szám és vaskos orrom 2148 9| annyi század sikertelen erõfeszítése után - két hónappal ezelõtt 2149 24| egyszerûen fütyülnek az én erõfeszítésemre, amivel a tényeket regisztrálom. 2150 11| Géza sûrûn bólogat, és nagy erõfeszítéssel uralkodik magán, hogy el 2151 19| tervrajzát, mely másféle erõk sugárzását közvetíti a központba, 2152 20| De elfelejtettem - a nagy erõlködésben, ahogy meresztgettem a szemem, 2153 2| Határozott dübörgés volt, erõlködõ, lassú csikorgás, mint mikor 2154 13| gyomrom se émelyeg. Nem erõltetek semmit, lustán, tompán heverek, 2155 23| következhetett - bárhogy erõltetem emlékezetem -, képtelen 2156 17| mint valami bódítószerre. Erõltetni kezdem, akármilyen ellenszenves 2157 5| látni semmit, vagy csak erõltetve, ha utólag magyaráznám belé. 2158 26| és ficánkol bennem, egyre erõsbödõ, hetyke gyanú, csak nem 2159 6| osztálynak lakói. Egyre erõsebbé válik bennem egy furcsa 2160 6| beszélgetni. Ezt mindjárt meg is erõsíti, egyenesen, szinte haptákban 2161 7| betegségek elleni küzdelem erõsödik, a betegségek is fegyverkeznek.~- 2162 3| gyermekkoromból megmaradt, dogmává erõsödött tétellel, hogy ilyesmi, 2163 1| ott feszült bennem, arra erõszakolt, hogy ne csak átéljem, ami 2164 7| dörömböl bennem gúnyosan és erõszakosan: õ az, megismerem, énke, 2165 10| kívánságai, amikhez szerényen, erõszakoskodás nélkül ragaszkodik. Inkább 2166 4| felszabadulva zsarnoki önkényem erõszakoskodása alól, elfoglalja régebbi, 2167 8| fiatalabb úr feláll az ülésrõl, erõszakoskodik, hogy bizony csak üljek 2168 19| hatáspolitikai, „mûvészi” érdekbõl erõszakot tenne a valóságon, abban 2169 18| kádba, húzza rám a vizet, erõteljesen csutakolni kezd. Igaz. Svédországban 2170 12| szomorú ez a város, különösen errefelé, mindenki kedvetlen, gyanakvó. 2171 17| kicsit nehezen fog menni, érted, még nem leszek egész jól, 2172 27| feledni azt, ami hiányzik - értékelni a minimumot a maximummal 2173 27| gyémántra cserélik be az értékes holmit, drága terût, amivel 2174 16| Orlov. De persze nem lehet értékesíteni, kutya nagy darab üveg, 2175 7| az, hogy olyan kicsi és értéktelen volt a gyermekkor, amibõl 2176 12| Intelligencia-vizsga? Beszéd- és értelemgyakorlat? Hát már itt tartunk?~Itt 2177 1| valamit.~Fenti sorok az értelmes olvasóhoz szóltak, alábbiak 2178 20| rajtam mindez. Szürkén, értelmetlenül, idegenül. Az oslói ábránd 2179 18| eltolódása kétféleképpen értelmezhetõ... Képzelje, kinyitja a 2180 8| fejüket, vállat von, hogyne értené, hiszen csak az van benne, 2181 9| Egy óra múlva hivatalosan értesítenek, hogy egyelõre elhagyhatom 2182 17| bennünket, akit Pestrõl értesítettek. Autóba csomagolnak, az 2183 12| vergõdõ hajó utasa, aki értesül, hogy a kapitány személyesen 2184 9| az újságíró sajnálattal értesült, hogy múló jellegû betegségem 2185 26| volt rajtam, nagy örömmel értesültem a tükörbõl, hogy elöl nem 2186 24| feltételeit.~Hitetlenkedve és értetlenül kénytelen vagyok tudomásul 2187 19| telefonközpontos alatt önmagát értette, aki az emberi test telefonközpontjában, 2188 11| Fázik tõle, makacskodik, érthetetlen, hogy miért.~- Igen, igen, 2189 5| napokra, olyan furcsának és érthetetlennek látom viselkedésem, mint 2190 19| elmozdítani, mert mindig úgy érthetõbb, tehát hatásosabb is, ahogy 2191 19| társaságában jobban érvényesülnek, érthetõbben, esetleg jelképesebben magyarázzák 2192 15| hatásos jelenet kapcsán „érthetõen” rendkívüli lelkiállapotban 2193 20| ezt így szokták mondani. Értsd hát meg énke, aki bennem 2194 7| hiszi, errõl van szó... De értse meg, nem vagyok neuraszténiás 2195 26| lesújtó ítéletet? És hogy értsem - arról van szó, hogy megmaradok 2196 23| egész. Igen... értem... de értsen meg, tanár úr engem is... 2197 9| normális, rendes embereknek? Értsétek meg, az ilyen görcsös lélek, 2198 6| harmadszor.~- Hagyja, nem érünk rá. Nehéz eset, láthatja.~- 2199 20| megbízhatónak, újra kezdem, érvek és ellenérvek jelentkeznek, 2200 10| vagy pecsétet kér, hogy érvényesítse az igazolványt, büszkén 2201 1| Normális idõkben, mikor az érvényesülésért s az elért eredmények épségben 2202 19| amiknek társaságában jobban érvényesülnek, érthetõbben, esetleg jelképesebben 2203 1| milyen mértékben sikerült érvényre juttatnom szemben a velem 2204 1| fejezi ki, mikor általános érvényt követel, vagy egy felfedezett 2205 12| Staungspapillae, nichtwahr, auch erwähnungswert. Õ nagyon udvariasan, összehúzott 2206 10| ott megszületni, hatodik érzék, magnetikus leadó - és feltaláltuk 2207 19| nyilván van valami hetedik érzéke titokzatos és okkult összefüggések 2208 9| elkapott a forgószél - ostoba érzékenység, hogy lehetne kigyógyulni 2209 19| vázlatot készített, egy új érzékszerv tervrajzát, mely másféle 2210 19| hogy egy kiváló tehetségû, érzelmekben gazdag, de önmagával tusakodó 2211 21| vagyok, nyoma sincs bennem érzelmeknek és indulatoknak. Igazi reggeli 2212 27| mint egy csecsemõ és olyan érzelmes, mint egy kis cseléd - úgy 2213 16| szavalok, még énekelek is érzelmesen. Pálinkát tölt, ez azt jelenti, 2214 22| mondják gúnyosan a jobboldali érzelmûek, az akasztani vitt cigány 2215 19| is velük tartott), vegyes érzéseknek adtam át magam benyomásaim 2216 14| ismételni: egész félszeg érzésemet annak tulajdonítom, hogy 2217 15| Nem tudom a felháborodók érzését osztani, az a gyanúm, ha 2218 24| az ország királya iránt érzett hódolatomnak és hálámnak 2219 22| nagy lendülettel hallgat az Erzsébet-híd.~*~A villamoson valaki fejét 2220 22| Gentlemen, itt vagyunk az Erzsébet-kilátónál. Ez a János-hegy orma, legmagasabb 2221 15| remélni, hogy azt a rossz esélyt is sikerül majd „utolsó 2222 13| de otthon most már ágynak esem, nincs kedvem többé felkelni. 2223 12| a valóságban megtörtént eseményeken. Valami politikai párt élére 2224 14| eltalálnom, mennyit tud õ az én esetemrõl? Mihelyt effélérõl kérdezem, 2225 10| gyakorlottan magyarázza esetét. „Nézzék, uraim, ezt a tipikus 2226 4| kísértetiesen és ijesztõen esetlegessé vált, mintha csak véletlenül 2227 25| a Szépség Hajnala elõtt, esetlenül egyszerû és bûbájosan szemérmes 2228 12| emberi képzelet teremti. Esetünkben olyanformán, hogy a kutatást 2229 27| Aki nem remélt semmit, nem eshetik kétségbe soha.~~Régóta nem 2230 24| gondolatmenettel. Feleségem esküszik rá, hogy barackpálinkát 2231 7| hozzátartozik a stúdiumhoz, át kell esni rajta, nem is veszik komolyan. 2232 9| parkra - közben megeredt az esõ -, leltárt csinálok lelkemben, 2233 6| TALÁLKOZÁS EGY HALDOKLÓVAL~Esõs, nyirkos rosszindulatú reggel 2234 24| mindenki megijedt, és nekem estek, hogy azonnal feküdjek vissza. 2235 16| éves koromban, annak az estének hangulatában, mely a „Hangversenyen” 2236 21| egyetlen gondolatra se az estérõl, éccaka se riadtam fel, 2237 2| társadalomban, vagy az egész estét betöltõ háromfelvonásos 2238 24| melynek lényegét a nõi ész alacsonyrendûségérõl kialakult 2239 18| szoba az otthonom, távol, északon, amibõl semmit se láttam, 2240 20| úgy szerettem ezt a messzi északot, ahová mindig vágyakoztam. 2241 27| fejezem ki véleményemet az esze tokjáról - ezúttal nem azzal 2242 16| Nincs íze, pedig folyton eszem, habzsolok, piláfot és más 2243 20| voltam híján, amióta az eszemet tudom. Akkor nem tudtam 2244 5| Ha visszanézve, mostani eszemmel gondolok ezekre a napokra, 2245 24| udvariasságom és bizalmam nem az eszének szólt, csak a kedves, szelíd 2246 6| remeg. Nyilvánvalóan nincs eszénél, a szörnyû káoszban, mely 2247 27| szentekkel elöl: ezeket parasztok eszkábálják össze, fát hoznak le rajtuk, 2248 3| felsõ nyílása, evésre való eszköz, hanem maga a megtestesült 2249 3| maguk sajátos kifejezési eszköze, „beszélni” tudnak, csak 2250 19| értett hozzá, vagy nem voltak eszközei - vagy esetleg nem hagyta 2251 12| fújták.~Érdekes újságot észlelek magamon: gyakran álmodom 2252 23| most eldönteni, hogy akkor eszméletemen voltam-e még. De valószínû, 2253 20| csakugyan rosszul voltam, talán eszméletemnek se teljes birtokában. Emlékszem, 2254 12| mértékben... és az ember mégis eszméletén van, és gondolkodik is. 2255 23| eszméletlenül éltem át. Eszméletlen voltam, mikor levették a 2256 23| hogy már nem féltem az eszméletlenségtõl. S nem remegtem, hogy meddig 2257 23| lehetett. A mûtét utolsó óráját eszméletlenül éltem át. Eszméletlen voltam, 2258 21| termelnem, gépiesen, értelmesen. Eszméletnél kell maradnom. Lássuk csak. 2259 5| Megállapítom, hogy elsõ eszméletzavaromnál is az ijedtség volt nagyobb, 2260 7| fordulnak. Mintha csak most eszmélnének rá, hogy a szememen és annak 2261 6| köpönyegét szétnyitja, büszkén: eszményien tökéletes, meztelen férfitest 2262 16| találnom óvatosan, anélkül hogy észrevenné... Remélem, hogy ott van, 2263 18| tudok már megkülönböztetni, észreveszek futó grimaszokat, amik ép 2264 27| hallgatsz, pedig látom már, észrevetted, hogy a fiú, akit bemutattam 2265 7| ötezerszer. Hiszen éppen ez az...~Észrevettétek már, hogy nemcsak akkor 2266 21| zúznék, magamat, mindenkit, esztelen kéjjel.~~És ekkor, a dühön 2267 27| nyugalmukat. Ez a nép százhúsz esztendeje nem viselt háborút - megszokta, 2268 18| címet: „Börtöneim”. Tíz esztendõt töltött Osztrák-olaszországban 2269 8| szöveget, amin hiperkultúrás esztétikusok törték a fejüket, vállat 2270 10| fontoskodva turkálok az ételekben, aztán alvást mímelek a 2271 16| nincs íze a finom egzotikus ételeknek, amikkel itt Ankarában ( 2272 17| a bársonyos szemû Judik Etellel! „Zwei Melange, schön”! - 2273 26| megállapítottam, hogy az ételnek megint íze van - a régi 2274 15| diagnosztikában és terápiában, aminek etikettje a diplomácia nyelvét közelíti 2275 17| Malmõben átszállás. Az étkezõbe megyünk reggelizni. Helyes 2276 17| fogás nevét, ami hat hétig étrendem tengelyévé válik. Gondolom, 2277 26| köményes sajt, amit soha nem ettem, pompás és egész jó a lekváros 2278 10| három felé levánszorgok az étterembe, fontoskodva turkálok az 2279 18| regényrõl lévén szó, (mert Európa huszadik századának valóságát 2280 15| kísérje haldokló férjét Európán át. Nem tudom a felháborodók 2281 3| dugott vattával, ami az Eustach-csövön át fülembe szaladt. Fogamat 2282 27| Olivecronának hátralevõ éveimet. És köszönöm az olvasónak 2283 4| mely szerint élete utolsó éveirõl lemond, hogy az elsõ éveket 2284 10| békében tölteni napjait és éveit.~~Pedig valamikor betegsége 2285 11| ez a tanár az utóbbi években kizáróan csak agyvelõt operál, 2286 4| éveirõl lemond, hogy az elsõ éveket gondtalanul, harc nélkül, 2287 3| álmatlanság ellen eszeltem ki évekkel ezelõtt, hogy el lehetne 2288 15| jónak, további megfigyelés. „Eventuell Operation.”~„Esetleges mûtét.”~~ 2289 3| bélcsatorna felsõ nyílása, evésre való eszköz, hanem maga 2290 17| revolverrel a kezemben. Fél évig bujkáltunk Berlin mellett, 2291 18| szimpla jelképességével tíz évnek nevezni életemnek azt a 2292 8| Mások milyen kedvesek, évõdnek, enyelegnek, bíznak bennem, 2293 12| hagyom élni, addig ugratom, évõdöm vele, míg elneveti magát. 2294 9| Oates kirohant az éjszakába. Ewans pedig már elõbb, útközben 2295 9| útközben maradt el. Errõl az Ewansról azt írja Scott, hogy utolsó 2296 12| ó, az már két hete... „Exitus” - az ápoló is így mondja.~ 2297 10| elõtti elfakult, nem is jól exponált képet kell forgatnia, a 2298 7| hangzik és nem olyan komoly: extra-szisztolé és disz-hidrózis.~- Nem. 2299 19| tudományos könyveket ír, ezekbõl akkor még egyet sem ismertem. 2300 10| legfrissebb versét, ami ezekkel a szavakkal végzõdött, az 2301 16| csak rá, õ jobban tudja ezeknél. A daganatot bevitték a 2302 22| Úgy - hát hiszen akkor ezentúl nem úgy kelt õt mondani, 2303 4| is például, az egyetlen, ezerkötetes regény helyett, amit gyermekkoromban 2304 10| meséljenek, trágyahordó, ezernyolcszáztizennégy, gõzmozdony.” Vagy azt kérdezik, „ 2305 16| igen ám, de nem hasonlít az ezredesre, mégsem lehet az. Nagy baj 2306 22| oda és vissza, pillanat ezredrésze alatt, emberi szó, mit érdekli 2307 21| mint neki, milliméterek ezredrészén múlik minden. Abban a pillanatban, 2308 27| szemben - elfogadni adósomtól ezredrészét annak, amivel tartozott, 2309 13| felszabadulna a nyomás. Ezüstkenõcsöt ír fel, vízelvonót, ezzel 2310 17| vagdalt-golyócskák közepén hatalmas ezüstszilkében tejszín. Sajnos, nem érzem 2311 22| oszlopokat se érdekli, õk fából vannak, megcsonkított, kivágott 2312 12| arcú, halk szavú docens faggat, szemészek forgatják az 2313 10| felkeltenie.~Egy napon tehát faggatni kezdte:~- Jó volt a múltkori 2314 20| arcát pirosra csípte a fagy. Kisasszony, meg ne ijedjen... 2315 6| állandóan málnaszörpöt isznak, a fagylalt fazékban áll, csokoládébútorok 2316 20| ligeti tó, ami most be van fagyva, nyáron hattyúk úsznak rajta, 2317 17| kék tavak, pirosra festett faházak, véges-végtelen: ez „Sverige”, 2318 25| lehetett látni az alacsony faházakat, a pályaudvar épületét és 2319 26| tábori diadalünnep után fához kötözik, s a hóhér fehéren 2320 21| se jut észrevenni, hogy fáj-e?~Hirtelen elhallgat, egy 2321 12| megtettem volna-e? Mert a fájás hirtelen, villanásszerûen 2322 21| fájna. Ijesztõbb minden fájásnál, hogy valószínûtlen. Valószínûtlen, 2323 12| Csodálkozva figyelem a fájást, hogy ez is lehetséges. 2324 6| nyöszörög, elviselhetetlen fájdalmakról panaszkodik, morfiumért 2325 5| élesen figyelek. Csikorgó fájdalom, bárzsingom megmoccan: ez 2326 23| makacsul, nyávogva.~~Hogy a fájdalomérzés teljesen megszûnt, nem nyugtat 2327 4| vagy legalábbis jobb a fájdalomnál - nincs az a kínszenvedés, 2328 11| lázas volt reggel, torkát fájdította, nyafogott. Bemégy a gyerekklinikára - 2329 5| az elsõnél, csak a fejem fájdult meg. Úgy látszik, mégis 2330 23| az agyvelõben, és ez ne fájjon, ez különös, vagy azt jelenti, 2331 15| egyszer megbocsát az emberi fajnak, miattuk fog megbocsátani - 2332 12| nagy a rumli, idegen arcok fájnak, fülem kínlódik a sok német 2333 6| agykukac. A galandférgek egy fajtája, a központi idegrendszerbe 2334 9| ilyet.~A jókedv dõzsöléssé fajul, egymást villanyozzák a 2335 18| nem túl meleg. Két öblös fakád áll benne, mint nálunk a 2336 20| Rügyek is alig ütköznek a fákon, a lombosodás itt késõbb 2337 10| megmozdul, s odabent koponyám falai között berregni kezd a leadógép, 2338 8| fény villan - pillanatra, a falban, csontváz vigyorog fel, 2339 15| pillanatra eltûnik, engem a falhoz támasztva. Kiderül, hogy 2340 8| tanár úr rendelõjében a Falk Miksa utcában. Puha arcú, 2341 17| és elõzékenyen, mint egy falusi menyasszony.~~De nagyon, 2342 19| tart? vagy épp ellenkezõen, fantasztának (hallotta, hogy költõféle 2343 14| is létezett soha, csak én fantáziáltam az egészet.~ ~ 2344 22| kérdi suttogva a stockholmi faoszlop, mi újság délen? Igaz-e, 2345 11| kényszer... Morog az ambulancia fapadján, felkötött fejû kölyök sír, 2346 8| Ha már úgyis vár, ne fáradj, majd elmegyek. - Az elõszobában 2347 12| van szó, aztán keserves fáradsággal olyan reflexet produkálok, 2348 24| nap szegényes benyomásait fáradtságomnak tulajdonítottam, s elégedetten 2349 13| és szívesen viselem el a fáradtságot és kimerültséget, késõ este, 2350 27| kék és sárga vitorlákat, faragott szentekkel elöl: ezeket 2351 4| fecsegtem, valami nyugtalan és fárasztó élénkség vett erõt rajtam. 2352 20| környezetem is észrevette fásult rosszkedvem, s most ráeszmélek 2353 4| lehetõségekben, utálom a fatalizmust. Mosolyog, fejét rázza, 2354 6| málnaszörpöt isznak, a fagylalt fazékban áll, csokoládébútorok között 2355 11| el még egyszer R.-hez?... Fázik tõle, makacskodik, érthetetlen, 2356 4| rövidek, sokat töprengtem és fecsegtem, valami nyugtalan és fárasztó 2357 21| folyatnak, ugrásszerûen fecskendeznek.~Puha tolások, félrehajtások, 2358 20| kitáguló csillagokról. Nemrég fedezték fel a titkukat, hogy háromnaponként, 2359 3| és idegeimnek, jól tudom fegyelmezni magam, egyszer egy tömegakasztást 2360 16| szekrényeket és az ásványokat és a fegyvereket, itt kell annak lenni, csak 2361 7| erõsödik, a betegségek is fegyverkeznek.~- Nekem például agydaganatom 2362 16| természetrajzi múzeum, fegyvertár, ásványtár, képek, minden 2363 26| fához kötözik, s a hóhér fehéren izzó pallost suhint el közvetlenül 2364 27| tetszett neki? Ugyanakkor fejbe is vághatott volna, mégse 2365 21| elég lesz, úgyse érzékeny a fejbõröm. Nem is fáj, csak érzem, 2366 3| mozdulatokkal elõbb megskalpolja, a fejbõrt hátrahajtja, aztán egy perforáló 2367 10| Feleségemnek szöget ütött fejébe az ismeretlen név. Mikor 2368 3| kivenni a félelem központját a fejébõl. Méltánylom a viccet, de 2369 8| mikrokefál legény, csöpp fejebúbja alatt széles arcán a pokoli 2370 4| a birodalmát elvesztett fejedelemmel?~Iszonyú hosszabb minden 2371 25| úgy látszik, a meglékelt fejeknek jót tesz a muzsika. A hang 2372 14| Hja... biz ez kiment a fejembõl.~- Azonnal öltözzön.~- Hm... 2373 21| csinosít. A gép végigszalad a fejemen, hosszú pászmákban. Utána 2374 25| vonítanék, leszegett fél fejemmel szorgalmasan iszkolnék elõre, 2375 21| kéz fog meg, lábamnál és fejemnél, átdobnak egy nagyon keskeny, 2376 21| a borotva már a kopasz fejen szaladgál, kecsesen és gyorsan.~ 2377 13| hol nyissam ki a fejét, a fejérõl van szó, ha nem csalódom, 2378 6| fülét hegyezi, integet fejével. Reszketõs hangon, de szívesen 2379 9| közt van, amiket Scott így fejez be: „Ujjaim nem engedelmeskednek, 2380 27| végre kereken és folyékonyan fejezem ki véleményemet az esze 2381 24| bocsánat... Nem tudom, jól fejezem-e ki magam... bizonyára méltóztatik 2382 14| múlva (lásd a következõ fejezetben) kiderült, agyvelõm kisagyi 2383 26| amelynek legbonyodalmasabb fejezetében elfogják a cár futárát, 2384 1| legszerénytelenebb véleményét fejezi ki, mikor általános érvényt 2385 13| kezét, mint aki még nem fejezte be.~- Pardon. De ez csak 2386 16| gyerünk már, gyerünk már, fejezze be a nagyképû a szónoklatot... 2387 7| Daganatok”, „Az emberi agy”, „A fejfájásokról”, „A központi idegrendszer 2388 9| Nagyra vagytok egy kis fejfájással. Tudod, min mentem én keresztül? 2389 7| hányás, papillitis.~- Ami a fejfájást és hányást illeti... csak 2390 5| tartom, ahogy apám tartotta: fejfordításom egy volt miniszterelnök 2391 13| Volna egy ritka, szépen fejlett daganatom tanár úr részére, 2392 9| hanem sorsunknak és lelkünk fejlõdésének arra a korszakára jellemzõ - 2393 19| meg akar születni a fajta fejlõdési rendjének ismeretlen irányában? 2394 7| igen, úgy látszik, megint fejlõdtem egy fél dioptriácskát... 2395 3| koponyát, majd leemeli a fejrõl, mint valami sapkát. Az 2396 24| beleszámítva, karakterológiai fejtegetésbe kezdtem, melynek lényegét 2397 23| egész összesül. Most le kell fejteni, kikanalazni. Egy éles, 2398 11| tanárnak eszébe jutott, hogy a fejtõkés mozoghatna, elfordulhatna 2399 8| hiperkultúrás esztétikusok törték a fejüket, vállat von, hogyne értené, 2400 22| egy ismeretlen hölgy ül feketében, és sírdogál. Nem kérdez 2401 22| törzskávéházamban kezdenek feketére gyülekezni. Elárvult asztalomhoz 2402 20| rettentõ sebességgel a feketeségbe? Valami, vagy inkább valaki, 2403 20| kivegyek valami formát a feketeségbõl. És csakugyan, mintha láttam 2404 27| elnevezett kis cukrászdába feketézni. A Fröken egymás után rakosgatja 2405 6| ábrázolni szokták.~Másik fekhelyen mosolygós öreg, piros arcával, 2406 21| valószínûtlen hogy itt fekhessék élve -, valószínûtlen, nem 2407 21| valamit. Karjaimat magam mellé fektetem.~~Szorosan a fejem fölött 2408 27| becsülje, amennyit a beléjük fektetett anyag ér, erõben és tartósságban ‑, 2409 18| vártam, rögtön az asztalra fektetnek. Altatót kértem, és nem 2410 21| Valószínûtlen, hogy ember itt feküdjék az asztalon, felbontott 2411 9| itthon fogok aludni. Cini is feküdjön le. Telefonálni? Nem, nem, 2412 18| hogy kényelmesen tudjak feküdni, oldalt, ha jön az émelygés 2413 9| valami, még két hetet kell feküdnie. Leülök az ágyához, fölényesen 2414 9| kellett vetkõznöm, és ágyba feküdnöm: nem arról van szó, jól 2415 22| utcai morgue-ban csendesen feküsznek a hullák, bádogszekrényeikben. 2416 17| ellenszenves e pillanatban. Ahogy fel- és alá botorkálunk a sínek 2417 25| amilyen fáradt csak elvégzett feladat után lehet a lélek. Mint 2418 19| mint normális szerveink feladatairól, amikkel pedig szintén nem 2419 13| csendesen, észrevétlen végzi feladatát.~Néha úgy rémlik, mintha 2420 3| egészen különbözõ célra és feladatra van berendezve: a szem nemcsak 2421 8| habozás és tépelõdés után feladja magát a rendõrségen.~ ~ 2422 11| elszánt bikája, néz szembe a Feladott Problémával, ami láthatatlan 2423 20| megkezdett sort. A lecke, amit feladtam magamnak, így szólt: akarsz, 2424 11| nála azt jelenti, hogy a felajánlottnál tökéletesebb megoldást keres.~- 2425 15| sebésznek.”~Feláll, mi is felállunk. Átadja az iratot.~- Tessék. 2426 8| az állapot valami különös félálom-világnak ígérkezett, nem is volt 2427 7| gondoltam az új szemüvegre. Félálomban kéjes gondolatok jelentkeztek 2428 3| embert: ha magam megyek el, féláron megcsinálják. El is megyek, 2429 21| itt feküdjék az asztalon, felbontott koponyával, agyveleje a 2430 8| szemtelen elbizakodottságán felbõszült fivérek megragadják az Anya 2431 10| nagy idõközökben, ahogy felbukkan, eleven összefüggõ, folyamatos 2432 25| csinálna lakásában - minden felbukkanó vagy kívülrõl jött képet 2433 21| nedves steril gézt, homlokára felcsatolják a kis villanylámpát.~~Nagy 2434 16| megtaláltam, észrevétlenül felcsempészem, vagy megsemmisítem... De 2435 18| ez mindenütt egyforma: felcsukló gyereksírás, a kicsike biztosan 2436 16| el nekem, hogy gyémánt? Feldarabolni nem tudom, mûszerem nincs 2437 21| hiszik, kapkodni fogok, vagy feldöntöm az asztalt? ostobaság! hiszen 2438 20| ami hátra van... csendes feldolgozása az anyagnak... végre nyugodtan 2439 24| motyogtam, hogy hagyjanak békén. Feldolgozni való gondolatanyagom elég 2440 26| felé, belemerülve és szinte feldühödve számolgatásaimba, amik most 2441 12| Gasparecz, aki alattunk lakik, felébred és feljön. Nekem is eláll 2442 15| Háromtól ötig aludtam csak - felébredve, sehogy sem tudtam összeegyeztetni 2443 27| meglátni az alamizsnaértéket s feledni azt, ami hiányzik - értékelni 2444 25| Szóval - mondta, mikor felegyenesedett -, mióta is tart?~A feleségem 2445 7| ünnepélyesség van a hangjában, ahogy feléje biccent.~- Gratulálok, tanársegéd 2446 7| jó színben. Hát ugye, nem felejt el bennünket? na sietek, 2447 1| helyett leírás a kenõcs és a felejtés itala, ebben a furcsa patikában, 2448 8| lesz.~Talán még el lehetne felejtetni az emberekkel hiszen... 2449 1| ember szívesen és gyorsan felejti el a kínos és veszedelmes 2450 16| ki, tagoltan, hogy el ne felejtsem, hiszen vizsgáznom kell, 2451 7| Hát kérem, négy dolgot ne felejtsen el.~- Tudom: fejfájás, szédülés...~- 2452 3| kiderül, hogy egy zsidó felekezeti iskola tankönyvérõl van 2453 15| nagyon sokba? „Odafelé - felelem - elég drága, de visszafelé 2454 23| megszûnt a félelem. S a félelemmel együtt az ellenállás is. 2455 10| kíváncsiság erõsebb volt benne a félelemnél, és különben sem hitt a 2456 25| ezúttal. Észrevettem, hogy felélénkül.~- Szóval - mondta, mikor 2457 9| szigorlókisasszony kipirulva felelget, az ágyban fekvõ betegre 2458 6| zakatolása. Éppen ezért nem félelmetes az se, aki kiabál vagy ugat - 2459 12| következnek: hirtelen kell felelnem, összeadatnak, kivonatnak 2460 13| Terveim sincsenek, semmi felelõsség. A kenõcs, úgy látszik, 2461 2| vagy nyílt utcán vonom felelõsségre.~Sõt valószínû, hogy éppen 2462 9| Elõször élvezem a teljes felelõtlenség boldogító állapotát. Hogy 2463 10| unatkozva nézelõdik, de ha feleltetésrõl van szó, és a jelölt dadog, 2464 25| zátonyon ott feküdt a másik felem, amit besodortak a szelíd 2465 25| mögött. Mikor vonítás közben felemelem a fejem, szeretném megpillantani, 2466 17| hányszor üldögéltünk ott fent a félemeleten, a bársonyos szemû Judik 2467 20| szolga nem jelentkezett, hogy felemelje és gurítani kezdje ágyamat, 2468 5| Észrevétlenül mögém áll, felemelkedem (könnyûnek érzem magam, 2469 12| rémületes, nem megrázó és felemelõ és lesújtó, csak unalmas, 2470 10| a Brüll Malvin?~És Móni felemelte a fejét, és halkan és egyszerûen 2471 25| megtaláljam elveszett másik felemet, amíg nem késõ, míg ebben 2472 15| még mindig szemrehányóan felemlítette a dolgot - talán madzagon 2473 15| is, hogy az agyvelõ jobb felén, hátul a kisagyban, pontosan 2474 5| ahogy csodálkozva fordult felénk, újságírók felé, mikor a 2475 6| majd délután visszaviszik. Félénk, de jókedvû, környezete 2476 4| a most következõ, másik felére várni, mint az elítéltnek, 2477 22| mondatát. „A kis akrobata, aki felért az összetákolt építmény 2478 22| haragudni, hogy beszélhet egy feleség ilyen tárgyilagosan, miközben 2479 10| kérdésekre se válaszolt.~Feleségemben mégis kialakult a feltevés, 2480 6| kérkedõ grimasszal fordulok a feleségemhez, mint aki viccel, könnyedséget 2481 26| konzul úr, egyedül maradunk feleségemmel. Látom, hogy nyugtalan, 2482 5| kellett sietnem jegyért. A feleségemtõl levél jött, panaszkodott, 2483 4| jelentkezem, meg se vizsgál. Felét se mondhatom el a tüneteknek, 2484 19| barátom és nagyszerû író felett a Zeneakadémián. Szünetben 2485 7| Emlékezhetne rá, hiszen volt félévig orvostanhallgató is.~- Szóval 2486 11| A fajta ahelyett, hogy felfalná, kiáll az egyénért, aki 2487 4| közül, akiket itt vagy ott felfedezek, mirõl ismerem meg?~~Egy 2488 7| is effélérõl beszélünk, felfedezésekrõl, irányzatokról az orvostudományban 2489 25| gyaloglásnak erre az ijesztõ felfedezésére. Kajánul fut velem az éjszaka, 2490 12| megismer. Két éve van itt, egy felfedezését ellenõrzi, inzulinnal próbálja 2491 1| érvényt követel, vagy egy felfedezett gyógyszer reklámja, amivel 2492 6| kellemetlenül érinti, mikor kalandos felfedezõ sétánk közben egyszerre 2493 9| és szûkszavúan ugyan, de felfedezzük - az újságíró sajnálattal 2494 12| olvasó, s magam elõtt is felfoghatatlan volna, hogy kísértetiesen 2495 20| Megfinomodott szaglásom felfogja a tenger sós illatát.~Mi 2496 24| praktikumot, képtelenek felfogni, hogy a tudomány kilencven 2497 16| valóságból. És minden olyan felfokozott és mámoros és dobogó, mint 2498 24| tehetek semmit, ha akarják, felfordítják az egész Gregoriánus-naptárt. 2499 24| Kezdtem szép csendesen felforrni.~- Három hétig hagyják rajta? 2500 9| késõbb kijönnek hozzám, felfrissíti kedélyem. Délután kisüt 2501 20| valóságnak hideg zenéjét, hogy felfrissülve, megszûrve, elhallgatna 2502 11| tudni egyelõre, hol: belül a félgerezd két élesen szétváló negyede 2503 20| szenvedése és küszködése után felgördül végre, s a közönség meglátja, 2504 11| hõsnõ levegõ után kapkod felháborodásában.~- Halló, Gyula, de örülök... 2505 27| könnyelmû adósságom fejében.~Felháborodni sors igaztalanságán, ember 2506 15| Európán át. Nem tudom a felháborodók érzését osztani, az a gyanúm, 2507 20| elõbb, az orra megnyúlt, és felháborodottan hadonászott. Nyissák ki, 2508 9| rántom a felöltõm és kalapom, felhajtom gallérom, mint tolvaj lopózom 2509 26| Heine verse jut eszembe, és félhangosan, magamban szavalva, izenem 2510 11| beszélni.~Azonban este élesen felharsan az interurbán telefon. Bécs