Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
3519 25| futok. A bal mellsõn és bal hátsón, ennek a hátránynak viszont 3520 17| három évre ingyen kapott hatszobás lakást, aki hat évre lekötötte. 3521 24| Olivecrona is - ötször vagy hatszor - mindig ugyanígy jelenik 3522 20| úsznak rajta, Saint-Saëns hattyúi. Egy ifjú leány siet a város 3523 20| most be van fagyva, nyáron hattyúk úsznak rajta, Saint-Saëns 3524 26| lefotografálták a fejem, elölrõl és hátulról, készségesen elárulták, 3525 11| mélyen és komolyan meg van hatva, végigfut emlékein. Velem 3526 10| vagy Perl, mindegy. Vagy hatvanöt éves, de ez se jellemzõ. 3527 5| évre rendezkedik be, nem hatvanra. Teljesen megfeledkezem 3528 10| tespedõ napokat folytatni a Havas-komplexummal: dolgozni kellene, délután 3529 10| de hova küldjék? Pénze, háza, lakása nincs. Régi élete, 3530 27| Londonon keresztül igyekezzünk hazafelé. Szélesen tárul ki elõttem 3531 27| és a munkások barátságos házait. Az egyik csatornán különösen 3532 26| érzek ki.~- Kicsoda ön a hazájában? - kérdi gyanakodva. - Elárasztanak 3533 10| említette néhányszor ezt a Mónit hazajövet a klinikáról, ahol dolgozott.~ 3534 12| Kicsit csendesebb leszek, de hazakéredzkedem ebédre.~A kocsiban sértõdötten 3535 20| én pedig veled tartok és hazakísérlek. A nagybátyád vagyok.~~Délután, 3536 12| hogy kétnaponkint éjszakára hazamehessek a szállodába.~~Ez a látszat-szabadság 3537 9| élete kialszik, az orvosok hazamennek vagy visszavonulnak. Néptelenné 3538 16| Nagyon keserves. Mindenki hazament már, az utcák üresek, úgy 3539 27| mit meséljek neked déli hazámról, hogy ábrándjaidra is vigyázzak, 3540 11| indul a bécsi autóbusz. Házaspár búcsúzik, siess, fiam, aztán 3541 6| szegényt, özvegyét is, szerelmi házasság volt.~Ürügerincet ebédelünk 3542 22| jobbra, se balra, mint a hazaszaladó kismalac, mikor megdobják, 3543 17| eszembe: „te, ezt az új házat én hagyom építeni.” „Te?” „ 3544 27| fel is ismerte bennem az õ hazatért Peer Gyntjét, csak nem tudja 3545 18| átvesznek mindent, de a házi vizsgálat nem marad el. 3546 13| kölnivízzel, gyümölccsel, házikabáttal kedveskedik, Lacinak, aki 3547 13| tudja, mi bajom, hát hogyne, háziorvosuk, a jeles sebésztanár, pontosan 3548 17| szerény, csinos kis épülõ házon végre feliratot fedezek 3549 15| szervusz, Cini, vigyázz a házra. Ha önhibámon kívül nem 3550 11| veszett pilóták, oda nézz, a háztetõt súrolja... ja, igaz. Arankát 3551 6| álmában beszél, akkor is hazudik. Vigyázni kell rá, mert 3552 7| mint mikor gyermekkori házunkat pillantjuk meg és az udvart 3553 3| protekció miatt, meg a jó Rózsi házvezetõnõm urának, Szabados Palinak 3554 5| doboltam ujjaimmal, ahogy Hegedûstõl láttam, a drámai jelenetben. 3555 16| akkora már, mint maga a hegy. Okosan, fölényesen bólintok, 3556 10| van, alig vagyunk húszan a hegycsúcsra épült óriási palotában. 3557 27| öböl kanyarulata, fönt, a hegyen a csillagvizsgáló kupolája.~ 3558 7| aki ott fog ülni az orrom hegyén, utolsó perceimben, hogy 3559 23| fenyegetõznek itt, egymással, egymás hegyén-hátán, mindegyiknek a maga baja 3560 6| hogy jól megértse, fülét hegyezi, integet fejével. Reszketõs 3561 23| veszett országutakon át, hegynek föl és le, zöcsögve és zihálva - 3562 26| mosolyogva nézek magam elé, Heine verse jut eszembe, és félhangosan, 3563 20| meglátogatni Hollandiát, Helgolandot, Suomit, Skandináviát... 3564 11| repülõgép-puskák gyártásába.~De valahol Helsingforsban, egy mûszerész új szerszámon 3565 16| Szerencsére a piros fezes helybeli szerkesztõ dévajul kacsint, 3566 27| ugyan, kis Nini! Nincs ennek helye Robinson szigetén! Elárult 3567 19| érdektelennek látszó igazság helyébõl.~Mert lehet, hogy érdekesebb 3568 4| meg, visszamegyek olyan helyekre, ahol elõször se éreztem 3569 16| is lehet, hiszen itt ül, helyemen, a páholyban, várja, hogy 3570 15| kisagyban, pontosan körülírható helyen, jelenleg mintegy tyúktojásnyi 3571 9| rögtön utána a tanár is helyeslõen bólint. A beteg nyugtalanul 3572 4| a díványon, és én állok helyette a tálcán. Az egész mindenség, 3573 19| tudta, mit, miért, hová helyezett el.~Örülök, hogy „énke” 3574 1| legyintés álláspontjára helyezkedem, azzal az óvatoskodó megfontolással 3575 17| hálófülkémbe, egész jól el tudok helyezkedni, ha fekszem, nem érzem annyira 3576 21| cigarettára is, a csutkát óvatosan helyezte a hamutálca szélére, mikor 3577 26| másnap délelõttre kilátásba helyezték a kötés eltávolítását.~~ 3578 4| két úr megy keresztül a helyiségen, elõttem kancsó, víz, gyufatartó. 3579 3| tanár úr jót nevetett a helyszínen rögtönzött anekdotámon.~ ~ 3580 22| komoly baj van.~*~Igen, sok helyütt kerülök szóba.~Adolf, a 3581 19| gõgös hitben, hogy lehetnek helyzetek, ahol a mûvészi érdek fölötte 3582 24| el kellett ismernem, hogy helyzetem belsõ felismerése térben 3583 24| fordultam, aztán, nyilván a fej helyzetének szokatlansága miatt, erõvel 3584 4| régebbi, kellemes, természetes helyzetét a gravitációs térben.~Vagyis 3585 15| holott a nyomatékot csak a helyzeti hiány adja, hogy kifogyott 3586 13| cserbenhagyni, tekintettel a komoly helyzetre. Okvetlenül gondoskodjam 3587 13| karaktereket. Tisztában vagyok a helyzettel. Pozitív és negatív elõjellel, 3588 6| viccel, könnyedséget játszva, henceg:~- Aranka - nekem agydaganatom 3589 8| megtanulhattam, hogy a túl korai hencegésbõl baj lesz.~Talán még el lehetne 3590 12| csak ennyi voltam, mint ti, hencegõ, fölényes egészségesek, 3591 21| is, csak tovább, rajta, hentesek!~Lihegek. Vörösben káprázik 3592 9| kell dolgoznom, ürügyem van henyélni? Nem, ez túlságosan felületes 3593 13| stockholmi tanárt? Olivecrona, Herbert Olivecrona. Oliven? Nem, 3594 12| bámuljatok - gaffen Sie nur, Herrschaften, hányok, mit szóltok hozzá? 3595 10| vágya nem halt ki végleg hervadt szívébõl, más, elmosódott 3596 15| restelkedik már elszörnyülködni, hétdioptriás a papilla, sejtettük. Hát 3597 19| akinek nyilván van valami hetedik érzéke titokzatos és okkult 3598 4| RÖVID HETEK ÉS EGY HOSSZÚ PILLANAT~„ 3599 2| egyik napilapban, amely hetenként közli ezeket: szokásommá 3600 2| utolsó vonatot Pest utcáin hétéves koromban láttam: gõzvonat 3601 27| Göteborgban este fél hétkor hajóztunk be a Britanniára, 3602 15| Most már szabad ismernem a hétpecsétes „chiffre”‑t, ahogy orvosok 3603 19| gyakorlati életet él - reggel, héttõl háromig, esetleg tovább 3604 5| könyvet (a középsõ kötet hetvenharmadik oldalán tartottam), többszöri 3605 7| véve, sajnos, még mindig hetvenöt-nyolcvanöt százalékra becsülhetõ.”*~~ 3606 27| boldogság!... ó, tündérálom!... heuréka!... egy lyukas kanál, bizonyára 3607 5| jelentkezni a tünetek, mint heveny állapotban. A vonatdübörgéssel 3608 8| kiszáradt, mély kútverembe. Ott hever most bevert bordákkal és 3609 13| erõltetek semmit, lustán, tompán heverek, figyelem az embereket.~~ 3610 6| otthon sok van. Szerteszét hevernek a szobában.~Náluk otthon 3611 11| szavai nagy lendülettel, hevesen áradva bugyborékolnak a 3612 11| Küldjük el még egyszer R.-hez?... Fázik tõle, makacskodik, 3613 11| amirõl csak közvetve s nagyon hézagosan s még így is csak rövid 3614 15| nyomatékot csak a helyzeti hiány adja, hogy kifogyott a gomb.) 3615 24| teniszeztem, és nem is éreztem hiányát. Könnyen lehet, hogy az 3616 11| akarná, a folytonossági hiánynak. A formákat keresõ élet, 3617 19| sárga takarót? Mintha valami hiányozna a képhez? - mintha valamit 3618 2| ismeretlen közmondást a hiányzó betûkkel. Már gondoltam 3619 20| csillag a messzeségben - ez hiányzott hát, ezért nem tudtam megnyugodni? 3620 4| lélekelemzés soha nem esik ebbe a hibába, õt csak a múlt érdekli 3621 5| vagyok beteg, csak valami hibás beidegzés történt, harcra 3622 10| legnehezebb kérdésnél se hibázik. Csak nem egyenesen felel: 3623 26| színes vitorlákról és tarka hidakról, amiket most majd én is 3624 21| megindul. A második fúrást már hidegebben figyelem, a meglepetés riadalma 3625 20| összehúzták az ablakon, kezdõdik a hideglelés - megértem végre, mi az, 3626 25| hosszában, és én, a fél eb, most hideglelõs elszánással rohanok Trelleborgba, 3627 12| figyelmem a hozzátartozó hidegvízpróba (a Nobel-díjas Bárány találmánya), 3628 11| négy komoly férfifej, a hídfõi kávéház csendes, magányos 3629 15| az Alserstrassen, a vén hídlás alatt, de már hagyom vezetni 3630 17| vonat tengeren, vagy valami hídról van szó? Igyekszem gyorsan 3631 8| gondolom.~- Tehát most mit higgyek?~- Nem tudom.~- Jó, majd 3632 26| még nem mertem, míg nem hihetek magamnak egészen, hogy rácáfolok 3633 11| érzelmi reakciótól. Idegen azt hihetné, nem is ismerik személyesen 3634 20| aminek még soha nem voltam híján, amióta az eszemet tudom. 3635 12| a jármû, vízszintesen is himbálózik, nemcsak függõlegesen ráz. 3636 7| betegségen, amivel szembekerül. Himlõje van és kolerája és tüdõvésze 3637 12| emelkedõ hangon - Marsch hinaus!” Õnagysága, csitítani kezdi „ 3638 6| hogy a rongydarab motoros hintaló, és hogy ilyen náluk otthon 3639 16| a szoba folyton inog és hintázik, ami nem nyugtalanít, mert 3640 8| érti-e a szöveget, amin hiperkultúrás esztétikusok törték a fejüket, 3641 7| törvényszerû „foglalkozási hipochondria”, hozzátartozik a stúdiumhoz, 3642 17| lapokba temetkeztünk. Mennyi hír a nagyvilágból. Párizs, 3643 26| nem jutott el a gyászos híradás tudatom gyökeréig. Már reggel 3644 26| megmondatott a szivárvány óriás hirdetményén „s elrendelem, hogy éj és 3645 22| gépies pillantást vetve a hirdetõoszlop órájára: még nincs vége, 3646 22| fényképet illesztenek a szalon hirdetõoszlopába. Sz. Pista éppen ott áll, 3647 6| Lihegve támaszkodom egy hirdetõoszlopnak, nagyokat, szabályosakat 3648 22| mit tud, mik az utolsó hírek? Sz. különösen meleg és 3649 10| már a következõ vonattal, híreket kapok, mert újságot sem 3650 9| rálapoztatok vele a személyi hírekre. Már-már fellélegzem, de 3651 1| hogy betegségemmel s a hírneves agysebész budapesti látogatásával 3652 7| öreg professzor. Erre a hírre hozták be.~Sokáig vizsgálja 3653 22| fiam!” Barátom, ez a modern hírszolgálat, mi? Õ még ott fekszik az 3654 11| dolgozik, izzadva - nagy hírû sebész rendelte nála, jelentéktelennek 3655 4| halott valami, mint ahogy hisszük, vagy legalábbis nem lehet 3656 11| Elnevetem magam.~- Azt hiszed, jó volna? Ezért jöttél?~ 3657 12| nem kár értem... Talán azt hiszitek, többre becsülöm ezt a rongyot, 3658 8| mindenre kész szolgáinknak hiszünk, mert csodálnak bennünket, 3659 26| öröm, félelem és remény, hit és kétségbeesés, a napok 3660 19| valóságon, abban a gõgös hitben, hogy lehetnek helyzetek, 3661 27| többirõl - megelégedni vele, ha hitelezõm csak egy font húst kért 3662 4| azért, mert nincs igazi hitem? Szörnyû, szédítõ érzés, 3663 6| Tehetséges zsidólány, a hitlerista Németországból kiutasították, 3664 10| félelemnél, és különben sem hitt a halálban, legalább tudatosan 3665 3| csupa kitûnõ, az igaz, hittanóra külön van a katolikusoknak. 3666 8| az iskolában is tanult, hittanórán. Az ám, emlékezetes részhez 3667 27| régen elsüllyedt, s akik azt hitték, hogy még mindig a víz színén 3668 7| nagyoknak és pompásaknak hittük. S mikor visszatérünk felnõtt 3669 3| mondható testrészeimre éppolyan hiú vagyok, mint egy moziszínész 3670 20| megszûrve, elhallgatna végre? A hiúság ezerszer meg újra összeszedett 3671 3| ösztönöm) ellenére, testi hiúságomat is, ezt a kényes, oly könnyen 3672 5| lóugrásszerû logikámba: hiúságomnak hízelgett, hogy jobban érdekelje 3673 23| kéri, nem érdeklik a kisebb hivatalnokok; olyan magabiztos, mintha 3674 14| nem láttam orvost, aki a hivatás magas rangú, szinte papi 3675 24| csak a tekintélyekre való hivatkozást nem. Kijelentettem, hogy 3676 10| költõ volt és nekem elfogult hívem: ez az elfogultság önimádat 3677 22| a folyosókon, telefonhoz hívja a pesti szerkesztõség. Beszéljen, 3678 11| óvatosan megmondhatod, hogy hívjon fel engem... hát szervusz, 3679 26| békén a viking (csak így hívjuk magunk között). Már harmadszor 3680 11| Hogy éppen fel akartál hívni?... Kit? Szóval összejöttök - 3681 1| riporteri táskámban: elõ kell hívnom õket, különben egy életen 3682 3| akkor gondoltam rá, hogy hívõ és haladó íróhoz erõteljes 3683 8| pillanatban, Raszkolnyikov maga hívta fel magára.~~Valamit tennem 3684 8| telefonnál.~- Hiszen nem is hívtak...~- Dehogynem... nem hallottad?~- 3685 4| annak a valaminek, amit így hívunk, fontos, hogy éppen így, 3686 5| lóugrásszerû logikámba: hiúságomnak hízelgett, hogy jobban érdekelje õket 3687 27| hegyek. Fröken gondolkodik, „hjasszo!” mondja beszippantva a 3688 8| tekintetû myxödémás, a nagyzási hóbort megszállottja, gõgösen felszegett 3689 9| többet írni tudni. Üdv és hódolat Angliának.”~~A három nap 3690 13| jelenthet magyarul, vagy talán hódolati olajágat. Tetszik nekem 3691 24| ország királya iránt érzett hódolatomnak és hálámnak akartam, öntudatlanul, 3692 25| kisleányhoz írt a vén óriás, hódolattal selypítve és tipegve el 3693 16| mellettem az éj titokzatos hölgyei... Gyönyörû kígyózó alakok 3694 26| Magyarországból, melyben hölgyek és urak gratulálnak, hogy 3695 18| szemekkel elájult-e végre, hörögve, a kínpadra feszített áldozat - 3696 26| után fához kötözik, s a hóhér fehéren izzó pallost suhint 3697 21| meddig tart ez a kotorászás, hohó, uraim! én szépen, udvariasan 3698 9| évvel késõbb, az összeomlott hókunyhó sírjában. Dühöngõ hóvihar 3699 25| fényét látni a mezõkön, holdfényben fürdik a vidék, a végtelen 3700 20| egyedül elindulok meglátogatni Hollandiát, Helgolandot, Suomit, Skandináviát... 3701 20| intézkedések voltak benne, holmimról és irataimról, s most valamit 3702 27| vége, kis rokon, sok szép holminak, színes kristályüvegnek, 3703 27| gyémántra cserélik be az értékes holmit, drága terût, amivel boldog 3704 4| erõszakos dolognak találom: a holttest nem olyan nagyon halott 3705 11| váratlanul telítõdni kezd, hólyaggá fúvódik fel, s a folyadék 3706 23| belsejében, vörös, jókora göb: a hólyaggal együtt akkora, mint egy 3707 14| következtében beszippantja a hólyagot, és rögtöni halált okozhat, 3708 20| villanása volt, reggel. Azóta homály van körülöttem, s ezt nem 3709 11| odalenn a szanatóriumi hall homályában s odabent a koponya sötétjében 3710 16| nincs íze, pedig... Egy homályosan pislákoló laterna alatt 3711 17| borongásból... „elmaradsz hát, Homér, fénydús egeddel?” s lehet, 3712 8| vidámságnak nem is dantei, inkább homéri kacajával. Egy fényképre 3713 25| Csak harminchét hat a hõmérséklet - dicsekedett Kerstin.~Gõgösen 3714 23| daganatot, tûnõdik, összeráncolt homloka mögött, lüktetõ kombinációkkal, 3715 21| elé nedves steril gézt, homlokára felcsatolják a kis villanylámpát.~~ 3716 21| lehetett, amikor Olivecrona homlokáról levették a pántot, õ mikrolámpát 3717 10| figyelmesen és behatóan; homlokát ráncolva vizsgálja a járókelõket.~ 3718 23| kis székbe csavarodott. A homloklámpa belesüt a feltárt üregbe. 3719 3| valamit (analízis), elöl, a homlokom alatt történik valami - 3720 5| tenyeremet bánatosan emeltem homlokomhoz, mikor észrevettem magam 3721 17| lépcsõ elõtt állunk meg. A homlokzaton fekete betûkkel „Serafimer 3722 5| Nap, ha elrejtem fejem a homokba.~Tizenhárom éves koromban 3723 8| csapzott hajjal, magas, de homorú homlokkal, profilja sejtelmes 3724 15| egyik kezében, a kalapját, hóna alatt koporsóval?~Egyébként 3725 22| cseresznye, ami nálunk csak jövõ hónapban érik s rajtam soha többé?~~ 3726 11| fél tucatot, nem látom két hónapja, azt mondják, megdagadt 3727 18| nevezni életemnek azt a tíz hónapját, aminek érdekesebb részérõl, 3728 3| állatkereskedésbe, ahol hónapok óta alkuszom egy akváriumra („ 3729 22| ábrándos lélek a külvárosi hónaposszobában, megint ott ül az asztalnál, 3730 18| részérõl, az elsõ három hónapról itt beszámolni igyekszem. 3731 1| szegény mûvész lelkében hord. Úgy látszik, mégis igazam 3732 25| hogy fél súlyt kell csak hordanom. Az is jó, hogy bal oldalon 3733 17| világítás. És hogy ordítoznak a hordárok, és Jóskának is lóg az orra, 3734 6| gabonakalász apró, hegyes horgocskái, mik ha a torokba jutnak, 3735 4| képtelen vagyok átdobni a horgot a túlsó partra -, odaát 3736 16| vagyunk, egy micisapkás, hórihorgas szenesember és Vedres, a 3737 22| elegáns alakja lassan vonul a Horthy Miklós úton, nehezen jár... 3738 20| jut eszembe, a „Lepketánc” hõse, egyetlen látó a vakok közt... 3739 19| egy magyar színdarab egyik hõsének nevét.~~A színdarabot én 3740 4| Thomas Mann egyik romantikus hõsére emlékeztet. Azt mondja, 3741 3| növeszteni. Pali eleinte hõsiesen és dacosan válaszolgat, 3742 26| tudja mire vélni a dolgot. Hõsnek tartson, vagy ostobának?~ 3743 20| Elfutna, mint a „Rejtelmek” hõsnõje, de bizalmat kelt derült 3744 11| bámuló tisztelettel beszél a hõsnõvel, mint egy kezdõ színinövendék 3745 25| Trelleborgban kettészelt a vonat, hosszában, és én, a fél eb, most hideglelõs 3746 4| pillanat - de ez a pillanat hosszabbnak látszik egész eddigi életemnél. 3747 8| úgy viselkedem, mint aki hosszas habozás és tépelõdés után 3748 26| kapóra jött nekem. Miután hosszasan meséltettem magamnak a városról, 3749 26| mûködik-e már memóriám. Órák hosszat szavaltam Anninak, csaknem 3750 7| kukucskál szeme elõtt a hosszúkás, téglány alakú fémmonokli, 3751 13| felkeresni, „fáj neki a hõst véribe’ látni”. Te vagy 3752 27| ROBINSON SZIGETE~Grand Hotel, Saltsjöbaden. Tíz napja 3753 12| egyensúlyérzésemmel.~Az Hôtel de France-ban szállunk meg. 3754 9| hókunyhó sírjában. Dühöngõ hóvihar érte utol a kis társaságot, 3755 19| csak a kettõ összmûködése hozhat. Ezért kihívóan és csakazértis, 3756 6| nyarat, ami soha még nem hozta be neki költségeit, amibe 3757 21| tapintatosak? Nem azért hoztak ide, hogy tapintatosak legyenek 3758 3| kell a szavukat. Magamat hozva fel példának, ténynek állítom, 3759 5| tünet. Az egyiket könnyen hozzácsapom a többi háromhoz (vonat, 3760 10| ördögi kacajra ingerli, ha hozzáérnie se sikerült, vagy idejében 3761 21| halántékomra, meghúzza, hozzáerõsíti õket az asztal széléhez. 3762 12| és részvétet gerjesztve a hozzáértõben. Szabadkozik, hogy idefárasztott, 3763 21| újból kiszivattyúzták, hogy hozzáférjenek... Agyvelõm. Valószínûleg 3764 25| lehetõleg azért tartom magam hozzájuk. Mellettük futok, néha közöttük - 3765 23| vigyázzunk, most nem szabad hozzányúlni. Igen, tanár úr, tudom, 3766 18| magát, legalábbis úgy érzem. Hozzászoktam, hogy rekonstruáljak minden 3767 2| s a mostoha élet korán hozzászoktatott, hogy a pénzgazdaságot megkülönböztessem 3768 22| mond, minden szubjektív hozzászólás nélkül, ahogy orvos létére 3769 6| vita folyik éppen, zajos hozzászólások, egy bizonyos pletykáról, 3770 7| foglalkozási hipochondria”, hozzátartozik a stúdiumhoz, át kell esni 3771 12| nekem elkerülte figyelmem a hozzátartozó hidegvízpróba (a Nobel-díjas 3772 24| ismerem - csak azt szeretném hozzátenni... na igen, mint orvos, 3773 16| nem is látok. És mûvelten hozzáteszem: „Golgota”.~Úgy bizony, 3774 26| kötelékeit, így van rendjén, és hozzatok tejet, hogy megenyhüljön...”~„... 3775 21| vasalódeszkaszerû asztalra, amihez hozzátolták az ágyat. Rögtön a hasamra 3776 13| ami összeült, hogy döntést hozzon életem és halálom kérdésében, 3777 12| a dolgot: „appart, sehr hübsch, wirklich... ich würde sehr 3778 6| agydaganatom van.~- Menjen már a hülyeségeivel - nem szégyelli magát? Mint 3779 14| Még azokat a bólintásokat, hümmögéseket se engedi meg magának, amik 3780 6| jobb kezét, ami a tulajdon hüvelykujját próbálja elkapni, pontosan 3781 8| rémítgetik egymást, brekegnek, huhuznak. Erre szükség van, tapasztalat 3782 27| háborgó vizek tetején leltem, hulladékát a büszke hajóknak. S megszoktam 3783 22| morgue-ban csendesen feküsznek a hullák, bádogszekrényeikben. Szörcsög 3784 27| összeráztak ezek a szigorú hullámbácsik.~Aha, tudom már. Te elképzelted, 3785 22| a kertben terítenek - a hullámfürdõ is megnyílt, még kevesen 3786 17| Egyenlítõi tengerek~Meleg hullámin át~Észak felé, észak felé~ 3787 25| amit besodortak a szelíd hullámok. Csaknem teljesen feloszlott. 3788 22| az éles, sós levegõben hullámozva szalad a drót, a töltés 3789 4| kihúzták volna alóla a talajt, hullámzani kezd. Az az érzésem, hogy 3790 3| mozdulatlanul fekszik, biztosan hullán csinálja a mûtétet a tanár, 3791 7| természettudományt is, nemcsak humanisztikát, mint a fiatal írók általában. 3792 17| humoros, stílszerûen német humor, „Fliegende Blätter”-szerû. 3793 18| egyébként is európai jelenség, humora van, és érti az allúziókat. 3794 22| az a hírhedt mondásom? „Humorban nem ismerek tréfát”. S.- 3795 10| Móni, tudtommal, ma is él.~Humoreszk? Nem, nem jó... de talán 3796 12| Bécs egyik legismertebb humoristája volt. Orvosi dolgokról szó 3797 4| Hamlet kedvesének. Lám, már a humorom is visszatért, megint a 3798 12| jámbor ápolókat átlátszó humorral ugratom, mint pribékeket. 3799 22| még õsszel innen - az a huncut Cini meg folyton a víz alatt 3800 17| nagyobbnak tûnik a láthatár -, hunyorgó lámpasor. A korláthoz támaszkodó 3801 10| meglátogattam, viccelni próbált és hunyorítani, de az egyik szemén már 3802 16| és más töltött dolgokat, hurkát és valami idegen, nyúlós 3803 25| egész lágyan ér ide, csak a húrok zengése, a billentyûk kopogása 3804 6| ezelõtt, tudatos elmezavarban, hurokkal egy szék lábához kötözte, 3805 24| félrevezessenek, és most egy húron pendülnek, az egész összeesküvõ 3806 5| fül-leletemhez, szó sincs hurutról, zongorahangolók megirigyelhetnék 3807 16| nyúlós anyagot, ami ugyan hús, mégis édes. Hiába habzsolok, 3808 21| teremben vagyok, érzem a hûs levegõn.~Suttogás, léptek. 3809 4| kettészelt harcsák rózsaszín húsa dagad a vizes deszkán. Sokszor 3810 27| épült ház ezer évre szól s a húsból és csontból épült test száz 3811 12| mesélem (mindig feljön reggel hûségesen a szállodába), mit álmodtam 3812 16| legnagyobb gyémántját rejtegetem, hússzor akkorát, mint a Kohinoor 3813 27| hitelezõm csak egy font húst kért a testembõl, csak egy 3814 18| lévén szó, (mert Európa huszadik századának valóságát minden 3815 10| tavasz van, alig vagyunk húszan a hegycsúcsra épült óriási 3816 27| jöttek le hozzám.~Noémi most huszonegy éves.~~A kései alkonyatban 3817 17| Milyen fiatal voltam, alig huszonhárom éves. És milyen lángoló 3818 17| reggelig alhatom. Április huszonnyolcadika van. Élénk, csípõs kis szelek 3819 3| nézõtársamhoz fordulok, hûvösen magyarázva az esetet, hogy 3820 17| most fokozódik, a tavaszi hûvösség: mûvelt vagyok, bár elõször 3821 27| szeldelik a kora tavaszi hûvösséget, szemben az öböl kanyarulata, 3822 6| osztályhoz. Fehér köpenyt húz, az ajtót bezárjuk magunk 3823 23| kettõnkön kívül. Látta a huzallal azt a dolgot? Hát kérem, 3824 23| kapcsol és bont. A finom huzalok bonyolult Gordius-csomójában 3825 23| és nem is haragszik: a huzalokra figyel, látja, hogy a vékony 3826 23| bûvészujjai, tapogatja az elégett huzalt, aminek burkolatán csomóba 3827 21| Hát ez nehéz lesz így, huzamosan. Szabályosan lélegzem, beosztom 3828 21| visszahoztak. Aztán gumikesztyût húznak rá, szája elé nedves steril 3829 23| Iskolás korában, ahogy tussal húzta ki az ábra szélét vagy térképfestésnél, 3830 18| megmosdattak, és friss ágyat húztak alám, oly módon, hogy fölemeltek, 3831 24| figyelmeztetni ápolóimat, hogy húzzák ki alólam.~Ettõl persze 3832 8| mögé jó volna nézni megint, ibolyakék messzeségbe. De nem tudok 3833 27| elém a kannát, tányért, ibriket, gépiesen mondogatom a kevés 3834 20| kell kérdeznem rendõrt, Ibsen életrajzából, Knut Hamsun 3835 9| Nézzen csak a szemébe.” „Icterus” - mondja hirtelen, diadalmasan 3836 3| szakkönyvének egy fejezetét is ideadta, látván, hogy érdekel a 3837 4| látom a fényt, és mégis idebent a fejemben, hirtelen elsötétedik. 3838 23| visszavetülve az idõben, ideékelõdött. Annyi bizonyos, hogy a 3839 12| hozzáértõben. Szabadkozik, hogy idefárasztott, ha ideje engedi, õ keresett 3840 26| mondtam neki.~- Most pedig idefigyeljen. A következõket üzenem a 3841 25| tû, úgy látszik, pont egy idegdúcba szaladt bele, Olivecronával 3842 23| jelenti, hogy... Hiszen egy idegecske izgalma odabent, a skatulyában, 3843 3| gratulálok gyomromnak és idegeimnek, jól tudom fegyelmezni magam, 3844 18| elromlott, és az ember idegenben takarékos. Mint szakmabelit, 3845 27| aggódott értem -, köszönöm idegenek imáját - köszönöm, kis rokon, 3846 27| mint az influenzás nátha. Idegeneket ért apró balszerencsék, 3847 7| megütközve néz, mintha hirtelen idegenné váltam volna. A vizsgálóbíró 3848 7| hogy nemcsak akkor hat idegenszerûen egy város, mikor elõször 3849 20| Szürkén, értelmetlenül, idegenül. Az oslói ábránd is eszembe 3850 22| valaki.~Egy kedves hölgy, idegenvezetõ, most invitálja ki az autóbusz 3851 8| Dehogyis, hová gondolsz. Idegfájdalom...~- Igen, igen, valami 3852 6| kitûnõ orvosa a legjobb bécsi idegklinikának, egy hónappal ezelõtt, tudatos 3853 7| fejfájásokról”, „A központi idegrendszer szomatikus elváltozásairól”. 3854 6| egy fajtája, a központi idegrendszerbe fúródik, befészkeli magát, 3855 12| pribékeket. A szem- és fül- és idegvizsgálatokat már könnyedén veszem, mint 3856 16| emelvényen, errõl szaval, a szél idehozza a csikorgó, kemény, ostorpattogáshoz 3857 10| hozzáérnie se sikerült, vagy idejében lefogták. Egy ilyen kitörésnél 3858 15| összeegyeztetni a valóság rövid idejét az álom tartamával.~ ~ 3859 10| Atlantisz. Ápolóknak nincs idejük, ha magában engednék sétálni 3860 6| talán nem hiszek neki? Hát idenézzek. S mint egy ugrásra készülõ 3861 3| kiejtéssel (azt mondja: „ídesapám”, meg hogy „tikhús” lesz 3862 25| éjszaka hideg és derült. Ideutazásom révén jól ismerem a tájat, 3863 11| sebész viszi a szót, példákat idéz, széles körû tapasztalataiból 3864 25| összebeszéltem. Nem érdemes idézni, hasonlatosak azokhoz a 3865 8| törpék és királykisasszonyok, idilli jelenetek, kristálypaloták 3866 8| teljesen csonttá aszott idiótanõ, meztelenül odatámasztva 3867 21| órát aludtam egyfolytában, idõérzéklés nélkül. Reggel van. Arra 3868 4| átélés sebessége, mint Wells „Idõgyorsítójában”, ahol a benyomások tempójához 3869 1| irodalompolitika.~Normális idõkben, mikor az érvényesülésért 3870 6| évvel idõsebb, s a „nagy idõket” jól ismerte kicsi korukból - 3871 11| ér vissza gömb-sugara az idõkiterjedésen át?~Vagy talán nem évezredek 3872 17| jelképével a megváltozott idõknek nem is találkozom többé.~~ 3873 5| elméletet csináltam hozzá, idõközben, egy „színészi világszemlélet” 3874 24| milyen egyformák ezek az idõközök. Hogy mindig ugyanazok jönnek 3875 10| mégis pár szóból, nagy idõközökben, ahogy felbukkan, eleven 3876 25| voltam magamnál, csak rövid idõkre.~Arachnitis (agyburokgyulladás) 3877 20| természetellenes, feltételes és idõleges halmaza protonoknak és elektronoknak. 3878 5| mennem, ha volna pénzem és idõm, ebben a robotban.~~- Miért 3879 16| végre utolérem, csábító idomai már megigéztek, mohón elõrehajolok. 3880 24| egyébbel nem foglalkoztam, mint idõméréssel, akár a rabok, vagy az alvó 3881 20| tulajdoníthatom a beborult idõnek, hiszen mindenki határozottan 3882 4| mindennek megvan a maga tempója, idõrendje, nem szabad semmit elhamarkodni.~~ 3883 20| se gyõz meg. Igen, elég idõs vagyok, hogy a látható világból 3884 1| érdekesség” már nem is idõszerûek. Ami az okosságot illeti... 3885 25| határtalan és parttalan és idõtlen süketségnek mélységében 3886 18| minden összeköttetésem az idõvel, mert piros zsebórám, aminek 3887 23| lázálmomban. Lehet, hogy az idõzavar (amirõl még beszámolok) 3888 5| bennem a meggyõzõdés, hogy az idült nikotinmérgezéshez gyomoridegesség 3889 11| egyenletes tempóban hajlik el ifjúi becsvágyak felõl a férfimunka 3890 24| úgy van, ahogy Te láttad, ifjúkorom mestere! Nem véletlenül 3891 15| is vártam mást, amióta az ifjúság boldog, tudatlan képzelõdésébõl, 3892 22| faoszlop, mi újság délen? Igaz-e, hogy ott már virágzik a 3893 1| hord. Úgy látszik, mégis igazam volt, mikor egy tetszetõs 3894 23| pribék a spanyolcsizmát igazgatja, felhúzás elõtt. Hiszen 3895 4| Kerepesi-temetõben találom magam, az igazgató úrnak magyarázom, hogy mennyire 3896 23| Elõkelõen fölényes, az igazgatót kéri, nem érdeklik a kisebb 3897 20| most valamit ki akartam igazítani az egyik passzusban. Félórai 3898 12| elterelte más utakról, talán az igazitól.~Ezt a rögeszmét be kell 3899 8| már mindenki tud mindent, igazolódik.~~Eleinte képzelõdésnek 3900 10| cédulán saját írásával rövid igazolvány, mely szerint „57-es beteg ( 3901 10| kér, hogy érvényesítse az igazolványt, büszkén kimehessen annak 3902 19| mûvészi világképnek” nevezett igazságkeresõ forrást, ami a megfigyelésen 3903 6| tudja kerülni az emberi igazságszolgáltatást.~Hatéves proletárkölyök, 3904 23| hát lehetett tûrni... az igaztalanságot... a mohó, önzõ indulatot... 3905 11| ott olvasható a jövendõ igéje?...~Kettõt csakugyan Gyulának 3906 15| nem”. A túlélõ az utolsó „igent” vagy „nemet” határozottabb 3907 18| szenvedéseirõl, mint akinek nincs más igénye, mint hogy a reakció sziklába 3908 8| különös félálom-világnak ígérkezett, nem is volt rossz ebben 3909 3| filmegyesület elõadására ígérkeztem, ahol pompás keskenyfilmeket 3910 15| mégis megkérdem, mennyit ígért a kegyes szentnek életem 3911 18| Élõlény: hogy ordított-e és igyekezett-e menekülni a tátott koponyájú 3912 15| egyenesen mennek, hanem körbe igyekeznek, valami ismeretlen központ 3913 25| belõle. Annál inkább kell igyekeznem. Valami huhog, s a hideg 3914 27| hogy Londonon keresztül igyekezzünk hazafelé. Szélesen tárul 3915 5| belém nyilallt a nyirkos ijedelem. Lihegve álltam meg, vizet 3916 20| fagy. Kisasszony, meg ne ijedjen... ugye, tud németül? idegen 3917 5| tényleges baj - az ijedtség ijesztett meg, semmi más. Mikor másodszor 3918 21| nem felelek többet, nem ijesztgetem magam fölöslegesen.~Különben 3919 10| fölé bök villámgyorsan - az ijesztgetés fontos ennél a mûveletnél 3920 25| a gyaloglásnak erre az ijesztõ felfedezésére. Kajánul fut 3921 21| mintha fájna? Inkább fájna. Ijesztõbb minden fájásnál, hogy valószínûtlen. 3922 23| nem nyugtat meg. Sõt egyre ijesztõbbnek találom. Valami néma, mégis 3923 4| mindez kísértetiesen és ijesztõen esetlegessé vált, mintha 3924 2| érzek, csöppet se találom ijesztõnek. Csak nagyon különösnek 3925 16| bevitték a leltárba, de persze iktatni kell, lajstromozni, bízzuk 3926 5| beveszem a „rezsibe”, mûsoromba iktatom, napi teendõim közé számítom 3927 20| szaglásom felfogja a tenger sós illatát.~Mi az, úgy látszik, nem 3928 27| gomboknak és kösöntyûknek, illatos rózsaolajnak, ezer tarka 3929 17| most mintha komolyabb és illedelmesebb lenne. Újjászületése, úgy 3930 20| barázdabillegetõt - nem látjátok, hogy illeg és billeg? -, és embert 3931 1| amit a valóság produkál. Ám illemen és hasznosságon túl - s 3932 3| íróhoz erõteljes szavak illenek, nem helyes a boldog és 3933 22| Vörösmarty téren óriási fényképet illesztenek a szalon hirdetõoszlopába. 3934 21| köpeny libeg. Valami tompát illesztettek oda. Most úgy látszik... 3935 21| nagyon soká forgatnak, illesztgetnek, fotografálnak. Meddig tart 3936 24| méltányolni, rögtön átcsaptam illetékességem felsõbb rangjának védelmezésébe. 3937 21| valószínûtlen, nem való ez, illetlen ez, hogy mégis él - nemcsak 3938 1| megfontolással szemben, hogy vajon illik-e, vagy nem illik (hasznos-e 3939 6| arcával, õsz szakállával illusztrációja lehetne Tolsztoj novellájának 3940 6| mozgó viaszfigurák, s az illúziót csak fokozza, hogy milyen 3941 4| gutaütés elmaradt, de egy illúzióval lettem szegényebb - nem 3942 15| lelkiismeretem: délben a kedves Ilonka, Mihály felesége, érdeklõdik, 3943 17| régi kandallók elõtt lát ilyent az ember. Világoszöld tájakon 3944 26| eszembe jutott volna, valami ilyesfajta történhetett bennem, azért 3945 22| a Biblia, tessék szépen imádkozni. Pali olyasfélét dörmög, 3946 13| nincsen. Kupolaformán, mintegy imádkozva összeillesztett ujjakkal, 3947 13| pálinkáznak, esetleg bridzselnek. Imádom ezt a mozgalmat, még ma 3948 27| értem -, köszönöm idegenek imáját - köszönöm, kis rokon, hogy 3949 6| egyenesen, szinte haptákban imára tartott kezeit felemeli, 3950 12| nyugodtan elteszem az órát, és imbolyogva felállok.~- Vigyenek a Fiakker 3951 3| számítok rá, hogy ezzel imponálni fogok Cininek.~Futóan eszembe 3952 3| boldog és puha békebeli impresszionisták módján nyavalyákban tetszelegni, 3953 12| mások csak bámészkodnak. Egy inas röhög. Csak bámuljatok - 3954 22| gyûjtötte a cipõket, mint egy indiánus a nõk lábáról -, micsoda 3955 1| velem született páciensi indiszkréciót.~~És most még valamit.~Fenti 3956 8| kísértetek vonatjának” nevezik. Indulás után koromsötétségbe kerül 3957 15| többit, ha sor kerül rá.~~Az indulásom elõtti huszonnégy óra elég 3958 25| egyforma távolságban céltól és indulástól. Nem jutok elõbbre, és nem 3959 11| következetlennek. Mintha egy kicsit indulatba jött volna.~- Hát persze 3960 3| valami - érzelmek, muzsika, indulatok (szerelem, gondolom közben, 3961 21| sincs bennem érzelmeknek és indulatoknak. Igazi reggeli hangulat, 3962 18| Silvio Pellico, s erõt véve indulatos természetemen, arra gondoltam, 3963 23| igaztalanságot... a mohó, önzõ indulatot... Már gyermekkoromban... 3964 11| fölény és gúny. Nagy ívben induló pályafutása most széles, 3965 2| közmondást kiegészítsem.~~Ekkor indultak meg a vonatok. Pontosan, 3966 17| éjszaka lesz. Ha reggel indultunk volna, sokkal élénkebb lennék. 3967 17| Spanyolországban, halálos influenza...~~A trelleborgi gyors 3968 16| Galilei-körbõl, aki késõbb influenzában meghalt. Vedres fölényesen 3969 27| ami élõt utánoz, mint az influenzás nátha. Idegeneket ért apró 3970 5| kopogtatás, vérnyomásmérés és információk után egy másik fülészhez 3971 24| emlékeimet, környezetemtõl kapott információkkal, a mûtét utáni napokra vonatkozóan. 3972 4| mészárszék elõtt, sajthegyek ingerelnek, hogy fúrjam át magam, alagutat 3973 14| jólesõen nyugtattak meg, vagy ingereltek fel, mindenesetre kapcsolatot 3974 10| akkor is ördögi kacajra ingerli, ha hozzáérnie se sikerült, 3975 24| lengetni kezdtem a nyakamon ingó behemót búvárharangot, mintha 3976 21| csigolya lett volna, sokáig ingott, makacskodott, nem akart 3977 21| diszkrét szúrás. Ez nyilván injekció. Vajon a tanár áll már ott? 3978 12| erõsen emlékeztet a régi, inkvizíció korabeli intézményekhez. 3979 16| miközben a szoba folyton inog és hintázik, ami nem nyugtalanít, 3980 6| van hátra. Tumor cerebri, inoperábilis. Gyógyíthatatlan daganat.~- 3981 16| Hangversenyen” címû verset inspirálta, mintha nem is emlék, az 3982 5| lecsapni érzem, diszkréten intek Tibor pincérnek, aki már 3983 3| általánosító elmélettel kábítom el intellektuális önérzetemet, mely tiltakozik 3984 6| környezetben, század eleji típus, intellektuálisan finom, tanult, az irodalomkedvelõ, 3985 12| mûvésztípust mutatnak - intelligencia, tehetség, szenvedés és 3986 12| ki volt Napóleon?~Mi ez? Intelligencia-vizsga? Beszéd- és értelemgyakorlat? 3987 18| tudok svédül. A szobából internacionális hang, ez mindenütt egyforma: 3988 25| hivatalos beadvány vagy interpelláció. Minden szavára pontosan 3989 11| este élesen felharsan az interurbán telefon. Bécs hív.~Õnagysága 3990 2| gondoltam rá, hogy levelet intézek hozzá, vagy nyílt utcán 3991 26| német szemész, egy másik intézetbõl jött. Estefelé fényképész 3992 26| hajmeresztõ németséggel beszédet intézett hozzá: „In Namen von Ungarn”. 3993 9| meghökkenek, és gyorsan intézkedem, hogy sürgöny menjen „Lap 3994 12| régi, inkvizíció korabeli intézményekhez. Élvezettel hasonlítgatom 3995 10| úgynevezett „mûveltségi kérdést” intéznek hozzá, Móni megfelel a kérdésre, 3996 16| nekifekszem, ezt el kell végre intézni. Iskolafüzetek kerülnek 3997 1| halmozott mentegetõzést intézzük el. Erre, néhány hét tanulsága 3998 14| kapcsolatban ez olvasható: „óva intünk minden orvost, hogy ezt 3999 22| hölgy, idegenvezetõ, most invitálja ki az autóbusz utasait: 4000 26| különlegességei. Ízek, ízek, nyelv és íny mámora és boldogsága hát 4001 12| fokhagymát a szamócától? Aztán ínyemet vizsgálják, nem zavarodtak-e 4002 25| tikkadt Szahara-vándor fekete ínyén, az utolsó percben egy korty 4003 13| hívom a vendéget.~Mint ínyenckedõ szakértõ, élvezettel kóstolgatom 4004 22| mondatot formál, egy esetleg írandó cikk elsõ mondatát. „A kis 4005 13| másképp ütött ki, más irányba terelte sorsomat.~Óvatos 4006 3| hogy kitartó gyakorlattal irányítani lehetne a gondolatokat, 4007 18| s már nem biztos, melyik irányítja a másikat.~Ezeknek a föld 4008 17| és jég közé, ahová minden iránytû mutat.~Észak felé, észak 4009 25| nem látom többé egyetlen irányvonalamat, a síneket. Igen, a Hold 4010 7| beszélünk, felfedezésekrõl, irányzatokról az orvostudományban és hogy 4011 19| betegségemrõl szóló beszámolónak írása közben jöttem rá), hogy 4012 5| nem tudom elolvasni az írását, csupa krikszkraksz és lefelé 4013 10| nyújt át. A cédulán saját írásával rövid igazolvány, mely szerint „ 4014 17| lekötötte. Humoros és tragikus írásokat küldözgettem haza, ujjongva 4015 12| összeadatnak, kivonatnak velem, íráspróbát vesznek, majd megkérdezik, 4016 17| levetkõztetnek, és az ágyba ejtenek. Irataimat elveszik.~~A marathoni futó 4017 20| voltak benne, holmimról és irataimról, s most valamit ki akartam 4018 16| kirakok könyveket, poros iratokat az íróasztalom lapjára... 4019 15| csak! Egy kis formaság, az iratokból, az aktacsomóból, amibõl 4020 15| is felállunk. Átadja az iratot.~- Tessék. A lelethez javallatot