Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
4531 22| Címe széles, nagy fekete keretben a nevem.~~A társalgóban 4532 5| ravasz és érdekes mese keretében. Különben minden úgy megy, 4533 18| õket, mint festõ az üres keretet. Hangból és mozdulatból 4534 11| kormányzója. Lehet elöl a kérgen vagy belül a szürkeállományban. 4535 11| hatodik mámort szív magába, és kergeti a fájdalmat.~De mind ismerõs. 4536 17| bolygót, most örökké itt fogok keringeni a központ körül, a falak 4537 10| folytatja fal mellé lapuló keringését, csak a szeme sarkából figyel. 4538 15| Uranos helyét, nagyságát, keringési pályáját, a helyet, ahol 4539 20| fényes mégis, protonok és keringõ elektronok kavargó, tüzes 4540 17| Igen, igen - nini a Café Kerkau, mégis megismertem. Ó, hányszor 4541 4| uborkáshordók sárgán és zölden kérkednek. Mint drága pointe-lace 4542 6| megint megállok. Vigyorogva, kérkedõ grimasszal fordulok a feleségemhez, 4543 26| kölykedzett, különösen ez a kérlelhetetlenül hûvös és tárgyilagos nõi 4544 3| társaságtól, felolvasásra kérnek. Elhessegetem magamtól a 4545 21| itt vagyok, ha szabadna kérnem, és egy kicsit engem is 4546 10| nézõtér kínlódva figyeli a kérõdzést. Mert kérõdzik a vetítõ, 4547 10| figyeli a kérõdzést. Mert kérõdzik a vetítõ, nehéz dolga van, 4548 10| Nyáron szívesen botorkál a kert rácsa mellett, két rudat 4549 10| bekukkant a termekbe, nyáron a kertbe kisétál. Nem nyugtalanít 4550 27| körülvittek egy kicsit a kertek közt és a csatornák mentén. 4551 26| csatornákról és gyönyörû kertekrõl és színes vitorlákról és 4552 9| gyerünk át a szemészetre. A kerten át kanyargunk a pavilon 4553 7| pillantjuk meg és az udvart és a kertet, és csodálkozunk, mert nagyoknak 4554 15| mikor utazom, s hogy nem kerül-e nagyon sokba? „Odafelé - 4555 27| bemutattam délelõtt, percek óta kerülget bennünket - köszönöm Olivecronának 4556 11| az elsõ elintézése után kerülhet csak szóba.~- No igen... 4557 10| aztán kiderül, semmi sem kerüli el a figyelmét. Olyan, mint 4558 16| végre intézni. Iskolafüzetek kerülnek elõ, nini, hát mégis megvan 4559 9| beállítással - szívesen kerülnék mindent, ami „jelképes”, 4560 6| büntetéssel talán ki tudja kerülni az emberi igazságszolgáltatást.~ 4561 6| szûkölve magamban, hogy el kell kerülnöm az ájulást, undorodom a 4562 9| boldogok, csak egyszer-kétszer kerültök egy élet folyamán: az élet 4563 18| egészhez, hiszen kegyelmi kérvényemet beadták... Tudákos szakkifejezéseket 4564 27| most huszonegy éves.~~A kései alkonyatban sokáig sétálgatunk 4565 11| be, jó volna inkább egy keserûre belógni a pálinkáshoz, de 4566 24| hátat fordítottam. Végtelen keserûség öntött el. Hát ennek meg 4567 20| sebesült katona elõtt Werther keserveit olvasnák fel.~De hát akkor 4568 8| egyre nyöszörgõbben, egyre keservesebben jön utánam, jár utánam, 4569 16| rémülten veszem észre, hogy késik, a nõnek nincs íze, pedig... 4570 3| ígérkeztem, ahol pompás keskenyfilmeket mutatnak be zárt körben 4571 4| gondolat, amit a múltkor a keskenyfilmnél is éreztem, hogy velem ilyesmi 4572 23| s elõre helyet adott egy késõbbi képsornak, ami aztán, visszavetülve 4573 26| a tökéletes éjszakáig? Késõn jött mégis a mûtét, a szemfenéken 4574 23| szaladt a pörk. A finom késsel óvatosan kaparja le, fejti 4575 11| sivít a köszörû, feni a kést, a kés muzsikálva, sziszegve 4576 13| ellenségeskedés.~Nem tudok felelni. Készenlétben tartott tréfás megjegyzéseim 4577 21| velõt tisztít, velõkrokettet készít. Nem, nem, ez ostobaság, 4578 1| történik velem, de képet is készítsek róla, mások számára. Most, 4579 24| más, férfiaktól átmajmolt, készpénznek vett formulákkal fontoskodnak, 4580 15| közhangulat nemtõje felé hetykén kesztyût dobó cinizmusnak tekintették, 4581 13| látom, hogy elsápad a másik készüléknél. Váratlanul fordítok a hangon, 4582 13| komoly a helyzet. El kell készülnie rá, hogy meg fogják operálni. 4583 17| hetykeség, vállalkozás, készülõdés - emlékszem, az épülõ külvárosokban 4584 7| megkapni. A legújabb is két-hároméves.~~Fél kettõre körülbelül 4585 9| õt is megnyugtatom. Egy kétágyas szobába csak benyitok éppen: 4586 11| aminek eredményében nem kételkedik.~- Tehát, uraim - ha nem 4587 24| hogy ítélõképességemben kételkednek. Elõször magyarázni próbáltam ( 4588 24| van, s eszembe se jutott kételkedni benne, hogy ez már egy következõ 4589 27| hangsúlyozom a mai olvasónak, ezek kétéves könyvek voltak. Ma - hála 4590 14| végzõ embernél megszoktuk. Kétfelé választott haja sima és 4591 3| megfelelõen minden szervünk kétféle, egészen különbözõ célra 4592 13| nincs kedvem többé felkelni. Kétnaponként, testem más-más részén dörgölik 4593 12| beleegyezik abba is, hogy kétnaponkint éjszakára hazamehessek a 4594 6| akarnak tõle, miért tartják ketrecben, mint egy veszett kutyát, 4595 6| azokra a földbe dugott, vagy ketrecekre szögelt táblácskákra, amikkel 4596 15| összeszorítja a száját. Nincs benne kétség - ásítást nyomott el! Ásított, 4597 27| remélt semmit, nem eshetik kétségbe soha.~~Régóta nem remélek 4598 26| félelem és remény, hit és kétségbeesés, a napok közönséges körforgásában.~~ 4599 26| ki magát. Könnyeket várt, kétségbeesést, legalábbis szenvedélyes 4600 10| naponta. Nem volt túlságosan kétségbeesve, fiatal volt, a kíváncsiság 4601 15| se, hogy egyik se lehet kétséges, tekintettel a belsõ kúra 4602 7| persze a röntgenkép nem hagy kétséget a daganat létezését és helyét 4603 23| suttog, hogy senki ne hallja, kettõnkön kívül. Látta a huzallal 4604 3| magamban külön tartani ezt a kettõsséget, azért hagytam magamon lógni 4605 17| jólesik, hogy test és lélek kettõsségét, amiben hiszek, alkalmam 4606 11| olvasható a jövendõ igéje?...~Kettõt csakugyan Gyulának hívnak, 4607 8| tetszhalott. Bagoly huhog, kuvik ketyeg. Furcsa mulatság a vidám 4608 27| nem kapom magam, hogy úgy ketyegek, mint egy ébresztõóra. Szegényes 4609 24| kaphattam, mert harcias kevélységem egyelõre szünetelni látszik. 4610 23| megvillan a sárga golyó, aztán kever és kavar... Bámulatos.~~ 4611 10| kecskeszakálla van, különös keveréke Don Quijoténak és Lucifernek. 4612 23| hosszú ez a lágy kavarás és keverés, bár egyre sebesebb és ügyesebb, 4613 23| El kell ismerni, igazán. Keveri és kavarja, ez az ügyes 4614 26| suhanó búvár, ahogy egyre kevesbedik feje fölött a vizek rétege. 4615 11| jottával sem több és nem kevesebb energiát folyósítva, mint 4616 18| városról, ahol éltem, s amirõl kevesebbet tudtam, mint Tokióról. Ágyamból 4617 22| hullámfürdõ is megnyílt, még kevesen vannak, a kedves, kövér 4618 26| mint ezelõtt, a teremtés kezdete óta, vagy legalábbis az 4619 11| fiú... igen, ez szép lesz, kezdetnek, tulajdon novelláját idézve, 4620 20| hogy felemelje és gurítani kezdje ágyamat, a folyosókon át. 4621 16| senkinek sem kell, mihez kezdjek vele? Már megpróbáltam elhagyni, „ 4622 22| szerepel. A cikkre, ami így fog kezdõdni, sajnos, reggelre szükség 4623 24| engem?~- Hogy hány órakor kezdték? Hát nyolckor.~- Azt tudom. 4624 5| egyszerre csak kiabálni kezdtünk. Csak ha egyedül vagyok, 4625 12| hátrálunk, aztán rohanni kezdünk a lépcsõn, lefelé - õ mint 4626 13| viszontlátásra.~Okos, száraz keze keményen megszorítja a kezemet. 4627 7| Mohón kapkodják egymás kezébõl a szemtükröt. Egyszerre 4628 24| egész összeesküvõ banda. Kezeik közt vagyok, nem tehetek 4629 5| pedig nem is kellett, aztán kezeimet próbáltam elhelyezni, hanyagul 4630 6| haptákban imára tartott kezeit felemeli, ég felé veti tekintetét, 4631 13| a duzzogó tanársegéddel kezel, kinyújtva a paplan alól.~ 4632 12| kezelés”. „Elég volt a tüneti kezelésbõl, le az uracsokkal, le az 4633 1| második betegség, amelynek kezelése nélkül az elsõbõl se tudok 4634 15| javallat következik. Belsõ kezelések nem látszanak hatásosnak. 4635 4| néha elmegyek a fülemet kezeltetni, mert a vonatok állandóan 4636 21| már -, mióta fekszem itt? Kezem-lábam teljesen el van zsibbadva - 4637 17| illetve a térdeimen és a kezemen olyan kefe lesz, mint a 4638 13| keze keményen megszorítja a kezemet. Honnan ismerem én ezt a 4639 22| Balatonra, valami karcolás van a kezén, benyit a fürdõorvoshoz, 4640 24| karom a paplan alól, és a kezére csaptam, mint egy ragadozó, 4641 20| nem fog kikapni, errõl kezeskedem... édesanyja bizonyára okos, 4642 26| Utána megnézhettem magam a kézi tükörben. Könnyû vászonsapka 4643 19| no persze, hiszen nõi kézimunkát végez.~~Tovább töprengve, 4644 22| megkérdezi tõle, nincs-e nála kéziratom?~*~Egy óra felé törzskávéházamban 4645 9| KÉZLEGYINTÉS AZ ABLAKÜVEGEN~Szeretném, 4646 15| meg - és sok szerencsét!~Kézszorítás, kikísér bennünket a folyosóra. 4647 27| közölni velem. Magyarázok kézzel-lábbal, angol és német szavak nyakát 4648 27| kalapom a Gangstervédõ Üzem KFT., mert úgy tetszett neki? 4649 22| Utána szétszélednek a fiúk, ki-ki megy a dolga után. Misu 4650 9| újságíró-kolléga, a lapoktól - zsivaj, kiabálás: hát veled mi van, na mit 4651 7| ordíts hát fel végre, kiabálj, üvölts, te félni is gyáva!”~~ 4652 3| csiklandozom, kacarászva azt kiabálja: „hõ, zsidógyereket nem 4653 5| karzaton egyszerre csak kiabálni kezdtünk. Csak ha egyedül 4654 12| rémülten, hallgattassam el a kiabálót, de legalábbis szóljak rá, 4655 21| hangulat, éjféli rejtelmekbõl kiábrándult, szinte gúnyosan hideg. 4656 26| omlik össze, de mielõtt kiadná lelkét, a megvakított, lepörkölt 4657 12| nem szabad - nézhetitek, kiadom -, tessék, tessék besétálni - 4658 13| pénzt, ami ekkora útra kell? Kiadóm elõzékeny, de még effélérõl 4659 3| krokit, tizenegyre már a kiadónál vagyok, a novelláskötetet 4660 3| különleges, magasabb egészség. A kiadótól átmegyek a laphoz, riporttémát 4661 5| három-négy rövid lökésben, kiadtam magamból a sárgás folyadékot, 4662 7| a nevet, amire a leletet kiállították. Csak én látom, hogy egy 4663 16| félrelökdösnek a durva arcú, kiálló pofacsontú, rongyos figurák - 4664 12| hirtelen, villanásszerûen kiállt.~ ~ 4665 9| után a folyosók élénk élete kialszik, az orvosok hazamennek vagy 4666 27| ezzel a kanállal kikaparom, kiásom a sziklát, és kunyhót építek 4667 18| amit párna és lepedõ között kiástam magamnak, hogy kényelmesen 4668 4| vagyok, mert egy kicsit kibeszélgettem magam. A fejfájás is szépen 4669 10| skizofréniás, több orvosgenerációt kibicelt ki, két tanárváltozás is 4670 21| földindulás, hogy lehet ezt kibírni? Eszembe se jut észrevenni, 4671 17| lötyögnek és összekeverednek a kibomlott csomagok.)~Gáspárék kedvesek, 4672 26| alig hogy szájába jutott, kibuggyant rajta, mint egy csecsemõ 4673 25| tudok.~~A mélységbõl megint kibukik egy sziget: nyílik az ajtó, 4674 25| a lecke, amit elmondok, kibukkanó szigetek egy fekete, zúgó 4675 27| gyár, hanem azért, hogy kicsalogassák alóla az önmagamra támadó, 4676 6| között élnek, ezeket naponta kicserélik. Kiderül, hogy igazat véletlenül 4677 18| másik pedáns ügyességgel kicserélte a lepedõket. Egyik se tudott 4678 18| felcsukló gyereksírás, a kicsike biztosan megijedt a villogó 4679 14| kitanulni.~Félóra múlva egész kicsinek és jelentéktelennek és ostobának 4680 9| vacsorára vannak meghíva, és a kicsinyek most nyitott szemmel ábrándoznak 4681 25| vagy kívülrõl jött képet kicsinyesen megforgattam, hogy megvannak-e 4682 20| délután mindkét színpad kicsúszott alólam. Hiába kerestem magamban 4683 6| csonttá aszva lóg, egyik szeme kidagad, lefelé bámul tompán, reszketõ 4684 27| lesz-e kegyes a tenger kidobni az elsüllyedt hajóról egy 4685 27| nem haltam meg, a roncs kidobott magából, és jól sejtettem, 4686 27| járni a hajótöröttnek, ahová kidobta a közönyös hullám, amikor 4687 24| leütve a kocsma elõtt, amibõl kidobtak, a vidám tivornyázók az 4688 2| hang is, csak nem tudom, kié - elfelejtett valaki a gyermekkorból, 4689 14| komoly arca mintha az öltözék kiegészítése volna és nem megfordítva.~ 4690 11| leleteket ellenõrizzük és kiegészítjük egy speciális neurológiai 4691 15| ahogy a szíven szoktak.~Kiegyenesedik, bólint.~- Úgy van! - mondja. - 4692 24| parancsnokságot. Derékban kiegyenesedve felültem, és kajánul követelõzni 4693 8| utcában. Puha arcú, derült, kiegyensúlyozott férfi, ha nem tudnám, hogy 4694 3| remek mokány kölyök, palócos kiejtéssel (azt mondja: „ídesapám”, 4695 7| becsülhetõ.”*~~A József utcánál kiérek a körútra. Hová is kell 4696 25| Érdekes, hogy ez a két nap kiesett, ellenben a három utána 4697 11| ami valahol megrepedt, kiesni készül, valami kimutathatatlanul 4698 3| a létért való harcban. Kieszeltem, hogy az élõ testnek, végig 4699 21| agyvelõm nem fáj. Fáj? Hát nem kietlenebb ez, mintha fájna? Inkább 4700 18| agyvelõrészen, pontosan a kifaragott nyílás közepén óriási, kerek, 4701 12| Pötzl, a tanár. Érdekes fej, kifejezése, tekintete, mozdulatai telivér 4702 3| az asztalossal, népszerû kifejezéseket használok, ahogy egyszerû 4703 3| külön-külön megvan a maguk sajátos kifejezési eszköze, „beszélni” tudnak, 4704 10| tarkaságának rögeszmékben kifejezett lelki térképét. Feleségem 4705 26| is észrevettem valamiképp kifejezõbb és határozottabb vonásokat, 4706 3| jelképes, de én elõkelõen kifejtem, hogy valamikor a valóságban 4707 1| szerénységemre. Egyszer már kifejtettem, hogy szerény csak én lehetek - 4708 16| a hátgerincemen fekszem kifeszülve, és nem bírom tovább.~ ~ 4709 9| van. Nem kell beszélgetni, kifogásokat keresni. Az ám, ha az ember 4710 12| vonakodva, akadékoskodva, kifogásokkal és ürügyekkel halogatva 4711 19| megoldás? Ismétlem, semmi kifogásom nem volt a személyes megismerkedés 4712 15| helyzeti hiány adja, hogy kifogyott a gomb.) Csak egy elég ízetlen 4713 27| barát, megcsalt a bajtárs, kifosztott a kalmár? Ugyanakkor, látod 4714 21| Erõteljes, vad rántás. A kifúrt lékbe, úgy látszik, beakasztotta 4715 18| alá, húzni kezdi. Az ágy kigurul a folyosóra, végigrobog 4716 6| Gúnyos ajkai, mint két vörös kígyó furcsa táncba kezdenek: 4717 15| napjainktól, jelent valamit, kigyógyultam. Csak napok vannak. Huszonnégy 4718 20| játszik és más bogarat, kígyót és békát és barázdabillegetõt - 4719 16| titokzatos hölgyei... Gyönyörû kígyózó alakok regényes selymekben, 4720 5| percekre, hogy a lélegzetem kihagy. Ez egy régi dolog feltámadása, 4721 4| méghozzá a legfontosabbat, kihagytam, holott éppen a valamirõl 4722 18| csak egyszer. Elzárja, kihajtja a csonthártyát, elcsípi 4723 14| rendkívül ízléses - talán csak a kihajtó szélesebb egy gondolattal, 4724 9| az ablak felé, és ekkor a kihajtott üvegen rövid kép villan 4725 24| tenger mélységes fenekére, kihalászott kincseivel együtt, amiket 4726 22| hallgatóztam imént az ajtónál, kihallatszik a beteg nyögése...~...a 4727 16| látszik, az egész város kihalt, de kihaltak az erdõk és 4728 16| az egész város kihalt, de kihaltak az erdõk és mezõk is. Nagy 4729 17| szavakat. Pár perc alatt kihámozom belõle, hogy két és fél 4730 24| rögtön rácsaptam, hogy kihasználjam, és átvegyem a parancsnokságot. 4731 15| paprika. Milyen ismerõs, kihez hasonlít? Tudom már, egy 4732 9| Feszült várakozás. Most fogja kihirdetni, hogy meghosszabbítják-e 4733 15| mikor az istenítéletet kihirdetted elõttem!~Már folytatja is, 4734 15| AZ ÍTÉLET KIHIRDETTETIK~Tehát tíz nap.~~Hivatalos 4735 23| hagyja abba, egyre élesebb és kihívóbb - mi az, nem hallotta, mit 4736 3| mintha észre se venném, mikor kihúzta a drótot, folytattam az 4737 15| gyûri. Ettõl viszont Cini kihúzza magát: már bevergõdtem a 4738 16| kell, talán már holnapra kiírták, és az érettségi biztost 4739 19| megoperálja a fejét, és kiirtja belõle a halálfélelem központját, 4740 17| Lassan, totyogva igyekszem a kijárat felé, ám meg kell értenem, 4741 7| folyosón várok, félóra múlva kijön hozzám H. Kezében zárt boríték.~- 4742 9| telefonálnak csak, de majd késõbb kijönnek hozzám, felfrissíti kedélyem. 4743 26| kimenni?~A józan hangtól kijózanodok. Tréfásan felelek, akasztófahumorral.~- 4744 17| tudtam volna, merrefelé kell kijutnom.~Az ebédet azzal hárítom 4745 23| összesül. Most le kell fejteni, kikanalazni. Egy éles, laposvégû kés, 4746 25| házak, néha a fák közül kikandikáló kék tavak fodra megcsillan. 4747 9| kapkodom magamra ruhámat. Kikandikálok a folyosóra, már üresedik, 4748 9| portás nem lát meg, mikor kikanyarodom a sivár Üllõi útra. A villamoson 4749 27| rohanok - ezzel a kanállal kikaparom, kiásom a sziklát, és kunyhót 4750 23| Gyorsan leránt egy fogantyút, kikapcsol valamit, egyszerre halálos 4751 20| kikapok anyámtól... nem fog kikapni, errõl kezeskedem... édesanyja 4752 20| az idõ!... rettenetesen kikapok anyámtól... nem fog kikapni, 4753 12| akit most beöltöztetnek és kiképeznek, mielõtt a menetszázadba 4754 17| Leszállok, pár lépést teszek, kikerülök az alagútból, melybe a vonatot 4755 26| üveglapján ott feküdt a kikészített könyv, Thomas Mann „József”- 4756 15| szerencsét!~Kézszorítás, kikísér bennünket a folyosóra. Most 4757 8| Az elõszobában a gyerekek kikísérnek. Élénken beszélgetek velük, 4758 18| újabb vizsgálat volna, de kikönyörgöm, hogy holnapra halasszák. 4759 6| torokba jutnak, nem lehet kiköpni õket, belekapaszkodnak a 4760 12| járok, s mert nem látok jól, kikorrigálni se tudom már léptemet, és 4761 4| van a sérülés, azt kell kikúrálni, aztán minden rendbejön. 4762 26| mert másnap délelõttre kilátásba helyezték a kötés eltávolítását.~~ 4763 22| valami foglalkozás van kilátásban. A Tisza Kálmán téren, ahogy 4764 22| Budapestnek. Mit szólnak ehhez a kilátáshoz? Különbnek tartják az Eiffel-toronynál 4765 16| írnom kell róla reggelre, kilencre meg kell írnom a riportot, 4766 24| felfogni, hogy a tudomány kilencven százalékban mégiscsak az 4767 15| negyedszer látom két hét óta) kilép, de, úgy látszik, nem véglegesen, 4768 10| hogy ilyenkor a zárral és kilinccsel van elfoglalva. A kilincset 4769 25| lehetett. Szemben az ajtó és kilincs mozdulatlan, a szoba üres. 4770 13| mikor a fõszerkesztõi ajtó kilincsét nem találom meg. Az egyik 4771 7| Így érezheti magát, akit kilógatnak a rács fölött, és egyszerre 4772 5| gyenge karjaim, láttam, hogy kilométerekkel kerültem el a szigetet a 4773 22| ugratjuk egymást. Jó volna, ha kimásznék ebbõl a csávából, ezt és 4774 1| veszedelmes élményt, amibõl kimászott. Az ember igen, de nem az 4775 10| az igazolványt, büszkén kimehessen annak birtokában. Ha visszaadják 4776 6| lucsok locsog a köveken, kíméletlen, kellemetlen õszi szél mérgelõdik 4777 6| újra átfestvén, anyagot nem kímélve, zöldre és aranypirosra 4778 24| alig várom, hogy feleségem kimenjen. Rögtön hátamra fordulok, 4779 25| betanult leckét, sietve, nehogy kimenjenek közben. Miután kimentek, 4780 26| volna szó. - Mikor akar kimenni?~A józan hangtól kijózanodok. 4781 13| viselem el a fáradtságot és kimerültséget, késõ este, mikor magamra 4782 9| gyanúsítottat csak a bûnösség kimondása és a várható ítélet érdekli, 4783 18| betöretik a fejjel együtt, mikor kimondatott: a valóság kedvéért, ami 4784 18| volt már, mulatok, ahogy kimondja: „Márgitsziget” - a paprikás 4785 15| pontosan megnevezzék és kimondják, teljes vadságában bontakozik 4786 20| most, visszatekintve, kimondok egy szót: pátosz. Igen, 4787 12| kezdõdött a dolog, mikor ezt kimondtam - a gyermek akkor született, 4788 11| megrepedt, kiesni készül, valami kimutathatatlanul aprócska rezdüléssel megindította 4789 11| fogja fel, közvetlenül, kín és kéj formájában, ami az 4790 14| tartózkodó és közvetett, mint egy kínai diplomata, az a furcsa dolog 4791 16| mert Ankarában vagyok) kínálnak, a tiszteletemre tartott 4792 27| és völgyek bõven ontották kincseiket... És mégis... és már régebben... 4793 27| életet a Kanaánban, ahol kincseimet összegyûjtöttem? Vagy talán 4794 27| és hogy vigyázzak az õ kincseire, akik háromnapos látogatásra 4795 24| mélységes fenekére, kihalászott kincseivel együtt, amiket felhozott - 4796 16| feltörte a féltett és rejtett kincstárakat, és most birtokába veszi... 4797 20| élsz, aki tagadod, vagy kineveted. Te tudod, éppen mert idegen 4798 25| ennek a lehetetlenségnek kínjától.~Barnás-fekete eb vagyok, 4799 1| születéssel, szerelemmel, kínnal és kéjjel együtt, tananyagnak, 4800 8| homlokkal, profilja sejtelmes kínokról beszél, amiket nem tud kifejezni, 4801 12| életemet) az a makacs gyanú kínoz, hogy akkor kezdõdött a 4802 1| különben egy életen át kínozna a lelkifurdalás, hogy veszni 4803 22| úton, nehezen jár... asztma kínozza. Széchenyi-tanulmánya a 4804 4| hosszabb minden inkvizíciós kínpadnál. Ezt már akkor mondom, borzongva, 4805 18| elájult-e végre, hörögve, a kínpadra feszített áldozat - ehelyett 4806 4| fájdalomnál - nincs az a kínszenvedés, aminél ez ne lenne rosszabb, 4807 12| valami láthatatlan kéregetõ kintornát tol utánam, csak akkor hallom 4808 16| fontos, hanem a nagy újság, a kinyilatkoztatás, a közhírrététel, hogy megvan, 4809 15| furcsa intermezzo.~Hirtelen kinyílik az ajtó, és Pötzl (negyedszer 4810 18| értelmezhetõ... Képzelje, kinyitja a burkot, és nincs semmi... 4811 18| most a halántékát kell kinyitnom, tudniillik most már bizonyos, 4812 16| õr se zavar, néhány ládát kinyitok, kotorászok a selymek, finom 4813 13| és mit találok benne, ha kinyitom. Mint az artézi kútnál. 4814 5| mikor elégedett sóhajjal kinyitottam a könyvet (a középsõ kötet 4815 5| felismernek. A mozdulat, amivel kinyújtom a kezem, olyan, mint az 4816 24| oldalt tolta, villámgyorsan kinyújtottam karom a paplan alól, és 4817 13| duzzogó tanársegéddel kezel, kinyújtva a paplan alól.~Sokkal ruganyosabb 4818 20| görcsösen összehúzódtak és kinyúltak. De elfelejtettem - a nagy 4819 24| értelme, miféle agyafúrt kínzás, orvosi nagyképûség, beadni 4820 12| mûszerekkel zsúfolt szobákat kínzókamrákhoz, minden képemet innen veszem. 4821 9| Csinos szigorlókisasszony kipirulva felelget, az ágyban fekvõ 4822 3| amikrõl még senki sem tud, kipróbálom rajta. Most a gondolkodás 4823 26| raktározódott fel bennem, most kipróbáltam, jól mûködik-e már memóriám. 4824 7| feliratokat, az ismerõs kirakatok olyan fájdalmasan újak és 4825 17| jó, vasárnap van, csak a kirakatokat látni, a boltok nincsenek 4826 22| Néhány fényképésznél kirakatot nyitnak, kiteszik az arcképemet. 4827 27| messzirõl a városba - a fát kirakják a partra, s ha kell, egész 4828 16| selymek, finom szövetek közt, kirakok könyveket, poros iratokat 4829 16| kétségtelen, jól ismerem - „A király gyümölcsöskertje”, ez a 4830 8| az utcasarkokon törpék és királykisasszonyok, idilli jelenetek, kristálypaloták 4831 21| engedni, míg végre sikerült kirántani.~A mûvelet brutalitása magával 4832 22| korán jött haza, berohan, kirohan, övé a lakás. Hallali, megtalálta 4833 9| voltak már ekkor. Oates kirohant az éjszakába. Ewans pedig 4834 15| aki a másik nagyhatalom, a kirurgia képviseletében, jónak látja 4835 14| fejezetben) kiderült, agyvelõm kisagyi részén, alul, az öreglikhoz 4836 21| kicsit pirosabb, jobb oldali kisagyvelõn, a pia mater második lemeze 4837 20| szõke és karcsú északi kisasszonyok. Eszembe jut valami - egy 4838 7| egész mintha szûkebbre, kisebbre zsugorodott volna, mint 4839 16| elragadtatott hangulat majd csak kisegít... viszont vigyázni kell, 4840 20| áhítoztam, ami halotti kocsimat kíséri a temetõbe, ama tetszetõs „ 4841 15| valaki kalapskatulyával kísérje haldokló férjét Európán 4842 19| okvetlen ez a stockholmi kísérlet volt-e az egyetlen megoldás? 4843 15| ezeknek alapján a legutóbbi kísérletbõl is, hogy az agyvelõ jobb 4844 3| az ágyban folytatni fogom kísérleteimet - évek óta áltatom magam, 4845 13| biztatnak, szeretne egy kísérletet tenni. Hátha fel lehetne 4846 3| magyarázva, gyakran használom fel kísérleti nyúlnak, általános iskolai 4847 17| amiben hiszek, alkalmam van kísérletileg ellenõrizni - hiszen lám, 4848 18| mintha egy precíziós fizikai kísérletrõl vagy órajavításról volna 4849 10| teszi, mint a többit, nem is kísérli meg, hogy fölhasználja. 4850 5| nap Cini, akit az iskolába kísértem.~- Hogyhogy jobb felé?~- 4851 8| újat, ha jól emlékszem, „kísértetek vonatjának” nevezik. Indulás 4852 8| csontváz vigyorog fel, de a kísértetvonat máris elcsapott elõtte, 4853 11| alacsonyan száll, Istent kísértik ezek a veszett pilóták, 4854 10| termekbe, nyáron a kertbe kisétál. Nem nyugtalanít senkit, 4855 3| neked való. Ebéd után Rózsi kisfia, az elsõ elemista Pali, 4856 5| beszél. Autogramot is adok a kisfiúknak, ha felismernek. A mozdulat, 4857 26| hogy nyugtalan, felugrik, kisiet, megint bejön, nem figyel.~- 4858 21| uraim, hogy is mondta a kiskacsa... szelíden és szégyenkezve... 4859 6| ebédelünk a közeli tipikus kiskocsmában. Elég jó hangulatban vagyok. 4860 20| örökre, a korcsolyázó norvég kislány és a bolgár kereskedõ. Ezek 4861 25| aprósága ez, amit egy tízéves kisleányhoz írt a vén óriás, hódolattal 4862 22| balra, mint a hazaszaladó kismalac, mikor megdobják, sivít 4863 9| felfrissíti kedélyem. Délután kisüt a nap. Valami olyan jólesõ, 4864 8| ember reggel megsebzi a kisujját, napközben csodálkozva tapasztalja, 4865 16| feltéve, hogy amint látszik, kiszabadult a vonzás körébõl?~És még 4866 6| és ahol minden furcsa, kiszámíthatatlan, egyéni, rendetlen, fenyegetõ. 4867 6| mozdulatok bármily komplikáltak, kiszámíthatók, mint a szövõgép zakatolása. 4868 19| elõször, mikor a „gyulák” kiszámították, különféle vajákos béljóslatból, 4869 15| mint az utolsó gombot, amin kiszámolják, hogy „igen, nem, igen, 4870 8| összepüfölik, és belelökik a kiszáradt, mély kútverembe. Ott hever 4871 26| elmentek a látogatók, néhány kiszármazott magyar, Leffler, a kedves 4872 18| A második mûtét, amíg kiszedte, maga négy óra volt.~- A 4873 5| ugornunk, kezdtem magam kiszíjazni. Érdekes, határozottan emlékszem, 4874 20| kaland, amit néhányszor kiszíneztem. Egy napon egyedül elindulok 4875 21| babrálnak valamit, miután újból kiszivattyúzták, hogy hozzáférjenek... Agyvelõm. 4876 26| hûvös és tárgyilagos nõi kiszolgálás idegesít, a sok szõke haj 4877 18| vizsgálatok. Mint öreg, kiszolgált frontharcos, nagyot sóhajtok, 4878 14| jelentéktelennek és ostobának és kiszolgáltatottnak érzem magam. Fiatalsága 4879 7| orvostudományban és hogy a harctér kitágul: nemcsak a betegségek elleni 4880 20| összehúzódnak, és megint kitágulnak, ütemesen.~Lüktetõ csillag. 4881 20| olvastam, az összehúzódó és kitáguló csillagokról. Nemrég fedezték 4882 19| ki (azóta a valóságban is kitalálták), ám egy szkeptikus barátja 4883 9| Éktelen jókedve van, na öreg, kitaláltál valamit, hogy lustálkodhass. 4884 14| mesterségében, azt szeretné kitanulni.~Félóra múlva egész kicsinek 4885 16| nyilvánvaló, ha én jól körülírt, kitapogatható képzõdményt mondok, ami 4886 3| valamit, engrammokról, „kitaposott” elektromos pályákról a 4887 18| megyek is.~Fröken Kerstin kitárja az ajtót. Nagy darab szolga 4888 10| Hosszan a tükörbe~Két karomat kitárom...~„Tudod - magyarázta élénken -, 4889 3| óta áltatom magam, hogy kitartó gyakorlattal irányítani 4890 19| történésben érvényesül, kiterjed a valóság bevallásának tartamára 4891 14| beteggel szemben. Mindenre kitérõ választ ad, vagy nem válaszol. 4892 26| körülnéztem, és nekifogtam a kitervezett ellenõrzõ kísérletnek. Éjjeliszekrényem 4893 25| szörnyûséges játékot, amit kiterveztem magamban, amirõl csak én 4894 22| fényképésznél kirakatot nyitnak, kiteszik az arcképemet. A Vörösmarty 4895 9| ahogy az utolsó vendég is kitette a lábát - alkonyodik már -, 4896 10| idejében lefogták. Egy ilyen kitörésnél úgy megijedt mindenki, hogy 4897 21| erõsebben, csavard, muszáj kitörnie! Ugye, kitört ez is, csak 4898 27| hogy bukdácsol, kínlódik a kitörõ viharban, hogy szalad zátonyra, 4899 21| muszáj kitörnie! Ugye, kitört ez is, csak tovább, rajta, 4900 6| származik, egy héttel ezelõtt kitüntetéssel doktorált, kész orvos - 4901 24| hogy hajlott kora ellenére kitûnõen teniszezik, s pár nappal 4902 13| tanítványáról, legalább olyan kitûnõnek tartja, mint önmagát, csak 4903 5| bokám. Mikor földet értünk, kitûnt, hogy nem lángok voltak, 4904 8| véresre lapított, félig kiütött szemmel, megkötözve. Helyzete 4905 10| legkevésbé számítanak rá, kiugrik, az áldozatra veti magát, 4906 12| aki részvéttel áll, mikor kiugrom a kocsiból, lihegve -, unalmas 4907 10| mozgott, úgy tetszett, mintha kiugrott volna kicsit. Mikor utoljára 4908 6| hitlerista Németországból kiutasították, most élelmesen és makacsul 4909 10| tábori mûtõben egy füst alatt kivágatta egy veleszületett zsírdaganatát 4910 12| szép reflexre, amit büszkén kivágok, hallgatnak és tovább vizsgálnak. 4911 13| nem kell engem félteni, kivágom én magam a slamasztikából. 4912 11| érte.~De a szándék csak a kiválasztottakban válik tudatossá.~~Reggel 4913 14| ellenkezés-ingeren, amit a felszólítás kivált belõlem. Nem mutatom, azzal 4914 26| Ferdén feltekintett alóluk... kíváncsian nézett megmentõire... még 4915 27| folyékonnyá élénkíti az õ mohó kíváncsisága.~Nini, kis norvég rokon, 4916 10| kórforma szempontjából vagy kíváncsiságból - úgynevezett „mûveltségi 4917 7| rajta, utazás elõtt, hogy kivándoroljunk, soha vissza nem térésre? 4918 15| nyûgösködöm, sikerül külön kívánság nélkül átvergõdnöm az elõkészületeken. 4919 6| fekszenek, senkinek semmi kívánsága.~Az ágycédulák kimerítõ 4920 5| hanem neki az én jogos kívánságaimhoz. Csak napok múlva mentem 4921 10| képeket jól levetítsem. Kivánszorgok a fogaskerekûig. Leülök 4922 27| hanem a legkevesebbnek kivárása, amivel újra kezdhetem az 4923 23| elõkészület a legrosszabbra, az a kivárhatatlan idõ, míg a pribék a spanyolcsizmát 4924 24| átaludtam, s most szépen kivárjuk majd a következõt. Az ebéd 4925 20| azon erõlködtem, hogy mégis kivegyek valami formát a feketeségbõl. 4926 23| Tudja, ki akar érintkezni kivel. Fülén a hallgató, és nyugodtan 4927 3| ilyen mûtétre, elõbb kellene kivenni a félelem központját a fejébõl. 4928 5| egyenesebb vonalban szintén kivergõdött, boldogan csóválva futott 4929 26| ítéletét egyéni önérzetünk, „kivételességünk” nevében megvetõ csakazértis. 4930 23| nyilván abból áll, hogy kivetítem magam a terembe. A nagy 4931 5| nyakam, feltûnés nélkül kivezet a kávéházból. Kint, az utcán ( 4932 5| magnéziumfáklyát gyújtott meg, hogy kivilágítsa a leszállást.~Ennél a második 4933 12| nyûgösnek érzem már, hirtelen kivilágosodik, mi után nyomoztam, öntudatlanul. 4934 9| jellegû betegségem alapos kivizsgálása céljából önként bevonultam 4935 12| felelnem, összeadatnak, kivonatnak velem, íráspróbát vesznek, 4936 15| persze! gondolhattam volna, a kizárásos módszer nem lesz teljes - 4937 13| bár azt se kell teljesen kizártnak tekinteni... hanem úgy, 4938 17| távoli fénysor felé mutat. „Kjöbenhaven” - mondja. Koppenhága - 4939 7| figurázni, húsz jelenetben, a klinikajáró, orrviszketéses páciens 4940 7| könyvben olvassa, vagy ahogy a klinikákon látja. Ez egy törvényszerû „ 4941 9| hogy egyelõre elhagyhatom a klinikát. Kialakult eredmény nincs, 4942 20| rendõrt, Ibsen életrajzából, Knut Hamsun regényeibõl magam 4943 16| eszembe jutott a Tétel. „Ko-po-nya”, szótagolom.~És íme, hozzák, 4944 6| zöldre és aranypirosra és kobaltkékre az egész óriási csarnokot, 4945 27| erõben és tartósságban ‑, a kõbõl épült ház ezer évre szól 4946 16| nem vezet nyomra. Hetykén koccintok, de a pálinkának nincs íze.~~ 4947 23| mikor rohant és száguldott a kocsi, veszett országutakon át, 4948 15| magát: már bevergõdtem a kocsiba, onnan nyújtom a kezem. „ 4949 20| cigányzenére áhítoztam, ami halotti kocsimat kíséri a temetõbe, ama tetszetõs „ 4950 8| tapogatva igyekezett át a kocsiúton.~~A szerkesztõségi jelenet 4951 12| léptemet, és folyton lebotlom a kocsiútra, vagy nekimegyek a falnak. 4952 11| Mondjad csak... vidékre kocsizom holnap reggel, tíznapi pihenõre... 4953 24| fekszem, vasdoronggal leütve a kocsma elõtt, amibõl kidobtak, 4954 3| gusztusosan szétvágja, az agyvelõ kocsonyáját látni, ahogy remeg és lötyög 4955 5| rezümé” - legfeljebb a „Köd” címûre gyanakodhatnék, 4956 23| nem... akkor végem van.~~A ködfátyolképrõl, ami csak ezután következhetett - 4957 16| sok más város és vidék és ködfolt és spirálgomolyok...~~És 4958 16| amirõl Arrheniusban olvastam, ködfoltok, spirálgomolyok, igen, ez 4959 10| mint egy valószínûtlen ködképet. Megmaradt tudatom élesen, 4960 5| Zavaromban kiegyenesedtem, köhécseltem, szám elé tartott tenyérrel, 4961 6| egy öreg ember.~~Vizesen, köhécselve szállunk ki a josefstadti 4962 6| zsörtölõdik az utca során, köhögve, kehesen, mint egy öreg 4963 15| kalapskatulya, amit barátnõitõl kér kölcsön. Ezt a kalapskatulyát azért 4964 13| sodrában. K. Rózsinak, aki kölnivízzel, gyümölccsel, házikabáttal 4965 19| fantasztának (hallotta, hogy költõféle vagyok), túlcsapongó képzeletem 4966 9| hasonlaton nyargalok, vagy költõi aláfestéssel próbálom érdekessé 4967 26| megismerek, átvettem a szót. Költõkoromból sok szép magyar és német 4968 4| Régi barátommal, a nemes költõvel és stilisztával, és egy 4969 6| soha még nem hozta be neki költségeit, amibe soha nem találta 4970 26| mint a kutya, ha kilencet kölykedzett, különösen ez a kérlelhetetlenül 4971 6| hallott, mint egy szimatoló kölyökkutya Jack London regényeibõl, 4972 26| változatokban! De hiszen ez a köményes sajt, amit soha nem ettem, 4973 11| találkozásait csoportosítja... Könny szökik a szemébe, érzelmek 4974 13| ösztönnel megérzi, hogy minél könnyebb és mégis minél borsosabb 4975 6| feleségemhez, mint aki viccel, könnyedséget játszva, henceg:~- Aranka - 4976 25| folynak torkomba és a lepedõre könnyeim.~~Késõbb bejött feleségem 4977 26| Talán azért, mert tele volt könnyel a szemem, ahogy utoljára 4978 7| megindulok. Furcsa, milyen könnyûek a lépteim. És az egész, 4979 5| mögém áll, felemelkedem (könnyûnek érzem magam, mint egy léggömb), 4980 6| panaszkodik, morfiumért könyörög.~Másik ennél is borzasztóbb: 4981 15| miattuk fog megbocsátani - könyörögj érettünk, Mária!~~Megint 4982 23| veszekednek és követelõznek és könyörögnek és fenyegetõznek itt, egymással, 4983 26| a mirtuszkoszorú alatt.~Könyörögtem, hogy oldalt ülhessek az 4984 26| ott feküdt a kikészített könyv, Thomas Mann „József”-e, 4985 7| sorrend szerint, ahogy a könyvben olvassa, vagy ahogy a klinikákon 4986 3| Szédereste” címen. Miféle könyvbõl tanulsz te, Pali? Elõrelapozok, 4987 18| Rimini” szerzõje, írta ki könyve fölé ezt az igénytelen címet: „ 4988 24| feltárt fejem, ahogy én láttam könyveidben a Tiédet!~Úgy teszek, mintha 4989 24| pillanatnyi meghökkenést diadalnak könyvelve el, rögtön rácsaptam, hogy 4990 Inc| és legendákon túl ajánlom könyvemet ~a nemes, igazi tudománynak, 4991 7| Negyedóra múlva ott ütök a könyvtárban. Négy könyvet válogatok 4992 2| törzsasztalomnál, ahonnan egyrészt a könyvtárra, másrészt egy bankfiókra 4993 12| szedegetem a leleteket, mint egy könyvügynök a prospektusokat, és magyarázgatom, 4994 9| folyosóra, már üresedik, fehér köpenyes orvos ballag lassan, visszakapom 4995 20| forgolódott, karjait dobálta, köpenyét sovány teste köre csavarta 4996 6| párduc, felpattan az ágyban, köpönyegét szétnyitja, büszkén: eszményien 4997 3| egy perforáló nagy fúróval körbelyukasztja a koponyát, majd leemeli 4998 4| létezésnek, és ebbõl a bûvös körbõl, a pillanat börtönébõl nincs, 4999 20| dobálta, köpenyét sovány teste köre csavarta a szél, és ahogy 5000 19| ágyban, pislogva, magam köré csavarva a sárga takarót? 5001 19| gazdag ember) családja körébe: felesége van és három fia. 5002 16| látszik, kiszabadult a vonzás körébõl?~És még sok más város és 5003 26| kétségbeesés, a napok közönséges körforgásában.~~Minden napnak megvan a 5004 2| legyek magam is, a dolog körmömre ég. Már-már rászántam magam, 5005 6| intelligens asszony, emigráns környezetben, század eleji típus, intellektuálisan 5006 6| visszaviszik. Félénk, de jókedvû, környezete csöppet se nyugtalanítja, 5007 24| Vegyítenem kell emlékeimet, környezetemtõl kapott információkkal, a 5008 11| vagy gyöngébb szerkezete a környezetnél. Az én számomra izgalmas 5009 23| tömege élesen elemelõdik a környezõ, sárga szövettõl. A relief 5010 16| erdõk és mezõk is. Nagy körökben kering a hold, a zene is 5011 21| világosan, ahogy a finom penge kört karmolva, megrajzol egy 5012 11| szót, példákat idéz, széles körû tapasztalataiból merít. 5013 17| míg a hatalmas csarnokot körülbotorkálom. Magyarázkodni fáradt vagyok, 5014 23| hogy most pusztítani kezdi. Körülégeti, óvatosan, de irgalmatlanul, 5015 16| egy bébirõl. Persze csak körülírásokkal mindketten, de hiszen nyilvánvaló, 5016 15| hátul a kisagyban, pontosan körülírható helyen, jelenleg mintegy 5017 11| Az a kérdés, az anyagi körülmények... - sóhajt Szórakozott 5018 21| az asszisztens sziszterek körülrakják kendõvel a területet. Nem 5019 27| mégsem átkozom sorsomat, körültekintve a kopár szigeten, amirõl 5020 27| Autón jöttünk ki, elõbb körülvittek egy kicsit a kertek közt 5021 17| vacsorázni a kedélyes kis körúti kocsmába, a csomagokat közben 5022 5| világszemlélet” lehetõségének körvonalai alakultak ki, világszemlélet 5023 27| smaragd színû szentjének körvonalait. S hallottál róla, hogy 5024 27| kristályüvegnek, gomboknak és kösöntyûknek, illatos rózsaolajnak, ezer 5025 12| a bécsi utca szélén, és köszönettel visszaköpi a csodálatos 5026 13| bár sejtelmem sincs, minek köszönhetem) megjelenik betegszobámban ... 5027 19| csodálatos precizitásának köszönheti, a technikában, de mint 5028 15| életemben, asszonyoknak köszönhettem vagy talán mégsem így volt? 5029 10| jólesik a figyelmesség. Nem köszönte meg, de a következõ vizitnél 5030 26| visszatértetek hozzám? Úgy köszöntlek benneteket, mint az újszülött 5031 9| állították be, a torkukat öblösre köszörülték.~~Eltûnõdve fordulok az