Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
5032 26| átvágják és lefejtik a hatalmas köteg gézt és vásznat, szinte 5033 21| Hetyke, gúnyos, szinte kötekedõ kedvemben vagyok. Teljesen 5034 26| olvasni kezdtem:~„ott ült kötelékeiben, lehorgadt fõvel és dohszagot 5035 2| oktatása, ami pedig elsõ kötelessége volna egy közírónak. Igaz, 5036 13| Várjunk csak. Orvosi kötelességem közölni kedves mesterrel, 5037 2| iskolával, ahol a legszentebb kötelességre, az anyaságra nevelik a 5038 6| az a tévérzésed van, hogy kötelességüket teljesítik, csak neked játszanak, 5039 1| se mások.~~Ami pedig a kötelezõ szerénységet illeti, ami 5040 8| szemben is titoktartásra van kötelezve.~Nevetek.~- Nem gondolod, 5041 26| Aztán kiegyenesedtem. A kötéltáncos áll így fel, produkciója 5042 26| délelõttre kilátásba helyezték a kötés eltávolítását.~~Ez fél tizenegykor 5043 24| koponyámra csavart hatalmas kötés-turbánt, s arra akartam figyelmeztetni 5044 25| Mintha összeforrott volna a kötéssel, egynek érzem az egészet, 5045 3| pedig nem tetszik nekem mint kötetcím: Kosztolányi „Betegek” címû 5046 3| Betegek” címû régi novellás kötete jut eszembe, már akkor gondoltam 5047 1| méltatom, vagy pedig egy egész kötettel.~~Mint látjuk, az utóbbit 5048 5| ponttól, ahol ki akartam kötni. Egyszerre csak, mint a 5049 26| tábori diadalünnep után fához kötözik, s a hóhér fehéren izzó 5050 6| hurokkal egy szék lábához kötözte, és a földön megfojtotta 5051 8| délben, hogy a biztosítási kötvényem lejár, pénzt kellene gyorsan 5052 6| didereg, õszi lucsok locsog a köveken, kíméletlen, kellemetlen 5053 10| mi volt Wagner Richard fõ követelménye a mûvészettõl, ügyvéd úr?” 5054 23| itt, kik veszekednek és követelõznek és könyörögnek és fenyegetõznek 5055 24| kiegyenesedve felültem, és kajánul követelõzni és fenyegetõzni kezdtem. 5056 2| volt.~Erõszakos, lármás, követelõzõ hang. Vonatdübörgés, olyan 5057 11| Elõször látom életemben következetlennek. Mintha egy kicsit indulatba 5058 23| ködfátyolképrõl, ami csak ezután következhetett - bárhogy erõltetem emlékezetem -, 5059 12| ízképletek? Végre furcsa kérdések következnek: hirtelen kell felelnem, 5060 1| egyéni.~~Van szerencsém hát a következõkben az olvasó ítéletére bízni, 5061 26| Most pedig idefigyeljen. A következõket üzenem a vikingnek.~S még 5062 25| ellenben a három utána következõrõl megint kísértetiesen erõs 5063 14| öreglik a nyomásváltozás következtében beszippantja a hólyagot, 5064 18| Hangból és mozdulatból következtetek rá, milyen lehet az arc, 5065 3| állatvilágon, az emésztés végsõ következtetéseit levonó szervekkel vannak 5066 10| elhanyagolta. És néha tûnõdve követte a termen át, mintha mondani 5067 17| át~Észak felé, észak felé~Követve csillagát...~Hát szervusztok, 5068 19| állnom, írás közben „énke” közbekottyan, megállítja tollam, megzavarva 5069 8| veseizé vagy micsoda.~Gyorsan közbevágok.~- Dehogyis, hová gondolsz. 5070 18| császár éppen úgy végrehajtó közege csak, mint egy ártalmas 5071 27| leány szaladgál izgatottam a közelemben, keres valakit, kérdezõsködik. 5072 6| Ürügerincet ebédelünk a közeli tipikus kiskocsmában. Elég 5073 15| etikettje a diplomácia nyelvét közelíti meg. Bár hozzá íródott, 5074 13| mindnyájunkra leselkedõ nagy Talány közellétében. És a másik, csendes és 5075 27| kórház ablakán át - és láttam közelrõl békésen pihenni az urak 5076 11| lapos agyfenéken, melynek közepérõl az a parányi mirigy függ, 5077 15| istenítélet mentheti meg, mint a középkori bûnöst, akit meztelenül 5078 12| az ellenzéki padsorokból, középrõl, az asztal alól bukkant 5079 5| kinyitottam a könyvet (a középsõ kötet hetvenharmadik oldalán 5080 1| nemcsak lírai verseit, de közérdekû gondolatait is meghallgatják, 5081 15| borzalmasnak, a kegyelet és gyászos közhangulat nemtõje felé hetykén kesztyût 5082 16| újság, a kinyilatkoztatás, a közhírrététel, hogy megvan, megtalálták, 5083 2| elsõ kötelessége volna egy közírónak. Igaz, hogy a kettõ, éppen 5084 14| A HALÁL MEGKÍSÉRT~Közjátéknak vagy álomnak kellene neveznem 5085 2| gõzvonat volt, a Baross utcán közlekedett, ahol laktunk. Azóta, tudtommal, 5086 24| szempontból, mert a test különféle közlekedõcsövei egyensúlyban vannak. Látván, 5087 21| Úgy látszik, a határozott közlés után rögtön mélyen elaludtam, 5088 9| kegyelem: az elsõ szerény kis közlést apró betûkben és szûkszavúan 5089 19| vizsgáló orvosok naponta közlik vele, mindent tud rólam, 5090 2| kuruc balladákat. Ilyen közmondásai vannak: „Ha csálé balra, 5091 2| voltam izgatva. Ennyi volt a közmondásból: „Aki... on... terme... 5092 2| Visszatértem a titokzatos közmondáshoz.~Igen ám, de egy perc múlva 5093 13| rövid, óvatos ismertetést közöl, eddigi megfigyelésekre 5094 20| után felgördül végre, s a közönség meglátja, elõször és utoljára, 5095 10| bármily furcsán hangzik, nem közönségesen mûvelt ember, s mûveltsége 5096 20| leselkedtem ki a várakozó, ásítozó közönségre; az én színpadomra.~De délután 5097 20| jutott, olyan távolinak és közönyösnek éreztem, mintha súlyosan 5098 7| annak hirtelen az érdeklõdés központjába került papilláján kívül 5099 3| lehet zsibbasztani az egész központot, kiemelni a valóságból, 5100 4| vásárcsarnokba - lõdörgök a pultok közti utcákban, nézegetem a fõzelékes 5101 3| gyorsan rátérek - mintha köztudomású dologról volna szó - kedvenc 5102 14| áthidalhatatlan távolság van köztünk: én egy hírhedt humorista 5103 11| szeretem õket, az egyik közülök testvéri gyöngédséggel, 5104 14| Bár olyan tartózkodó és közvetett, mint egy kínai diplomata, 5105 13| Lacinak, aki irodalmi pletykát közvetít, Oszkárnak, aki vicceket 5106 19| központba, mint amiket eddig közvetített? Szerves elektroszkópot, 5107 19| másféle erõk sugárzását közvetíti a központba, mint amiket 5108 21| És ekkor, a dühön át, közvetlen a fülem mellett, halk, figyelmes, 5109 11| Ismeretlen, amirõl csak közvetve s nagyon hézagosan s még 5110 15| bizonyul poggyászom, még egy koffer kell csak és õnagyságának, 5111 15| a karfába kapaszkodom. A kofferek már fel vannak rakva.~~Cini 5112 16| hússzor akkorát, mint a Kohinoor vagy Orlov. De persze nem 5113 5| mint az alamizsnát kérõ koldusé. Aztán óvatosan a mellékutcába 5114 8| daganat...~Felriadok: vak koldusnak mentem neki, botjával tapogatva 5115 17| kefe lesz, mint a lábatlan koldusoknak, akik az utca szélén araszolnak. 5116 7| szembekerül. Himlõje van és kolerája és tüdõvésze és rákja, sorrend 5117 18| mégis úgy érdeklõdöm a „kolléga” esete felõl, mint akinek 5118 13| Oszkárnak, aki vicceket hoz, és kollégáimat utánozza, Bandinak, aki 5119 15| csakugyan felkeresi kiváló kollégámat, kérem, adja át neki üdvözletemet. 5120 18| begyógyult?... Mosolyog. Kedves kollegina, tudnia kellene, hogy ha 5121 13| ugrálni, hiszen ez csak egy kombináció... Úgy látszik, Cushing 5122 24| számoltam tovább, további kombinációk érdekében. Az se tett gyanakodóvá, 5123 23| homloka mögött, lüktetõ kombinációkkal, hogy fogjon hozzá? Ki lehet-e 5124 8| beszélnek, pletykálnak, kombinálnak. És valahol van valaki, 5125 12| vettem be háromszor abból a kombináltból.~Elõveszem az órám, leteszem 5126 5| mindenkorra.~~Másnap, ugyanerre a komédiára ébredvén, nem halogattam 5127 23| Olivecrona nem játszik komédiát. Ott ül a központban, munkaköpenyében, 5128 14| ismerek - de õ valahogy komolyabban végzi a szertartást, nem 5129 14| tréfás megjegyzésemre. A komolysága mögött - bár különlegesen 5130 17| pályaudvarok, piszkosak, bûzösek, komorak, és mindig hideg van, és 5131 5| mialatt - este lett már - a komp felé bandukoltam. Úgy tettem 5132 6| csinálja, a mozdulatok bármily komplikáltak, kiszámíthatók, mint a szövõgép 5133 17| betolták. Hajón vagyunk, óriási kompon. Ég és tenger egyetlen, 5134 19| gyorsan, mielõtt a fikciók komponálásához szokott „író” szerkezeti 5135 9| is. Két remek kecskerímet komponálok a másik Gyula részére. Különben 5136 19| Úgy látszik, a valóság komponálókedve és szeszélye nemcsak magában 5137 19| nemcsak beállítás, de még kompozíció szempontjából sem szorul 5138 10| humoros rajz... és próbálom kompozícióba szedni a gyér adatokat.~ 5139 7| hártyára, amit a szemtükör konstatál. Ez egy biztos tünet, szinte 5140 7| gyanakszik? és meghökkenve konstatálom magamban, hogy örülnék, 5141 3| beszélgetünk, az emberi konstrukciót mint gépet, hozom fel példának. 5142 18| valóban fontosabb, mint a konvencióké. Egy perc múlva behunyt 5143 22| De Rózsi már fut is be a konyhából - nem teszed le rögtön azt 5144 21| akkor: elõkelõ szálloda konyhacsarnokában a fehér ruhás fõszakács 5145 4| óvatos kórrajz és nem a konzervatív természettudomány, amely 5146 21| roppanások olyanok, mint ahogy konzervdobozt nyitnak, az utána következõ 5147 26| Grundböck kapitány és Trulson konzul úr, egyedül maradunk feleségemmel. 5148 11| beteget, akinek sorsa fölött konzultálni egybejöttek, felszólítás 5149 7| gondolnom? A felöltõmön kopást veszek észre. Igen, felöltõt 5150 21| vernek rajta, a borotva már a kopasz fejen szaladgál, kecsesen 5151 25| húrok zengése, a billentyûk kopogása elmosódott. Csodálkozva 5152 7| mikor hittem a túlvilágban, kopogni kezdett, szemtelenül és 5153 5| és szûkszavú. A szokásos kopogtatás, vérnyomásmérés és információk 5154 18| Tenyérnyi korongot vés ki a koponyából, a bal halántékon. Visszafojtott 5155 22| most veszik ki, alul, a koponyacsontot...~...teljesen magánál van, 5156 8| hogy elkészültek azok a koponyafelvételek.~- Igen.~- És hogy nincs 5157 8| mikor a világra jött, puha koponyáját összeroppantotta az anyaöl. 5158 18| igyekezett-e menekülni a tátott koponyájú vadállat, hogy csurgott-e 5159 12| végez. Az acélabroncs, ami a koponyámat szorítja, apró roppanásokkal 5160 21| óriási acélfúró szalad be a koponyámba. Még átvillan rajtam: a 5161 15| súgni akar valamit, hátul, a koponyámon. De azt is tudom, hogy nem 5162 8| röntgenképet csináltunk a koponyámról. Szóba hozom ezt.~- Hogyne, 5163 3| Jackson-epilepsziában szenvedõ betegen koponyamûtétet végez. Sok mûtétet láttam 5164 13| Földgolyónak, ennek a nagy koponyának a másik oldalán egy ember, 5165 3| fúróval körbelyukasztja a koponyát, majd leemeli a fejrõl, 5166 21| az asztalon, felbontott koponyával, agyveleje a külvilágban - 5167 8| aztán akasztott ember, koporsófedelet feszegetõ tetszhalott. Bagoly 5168 15| a kalapját, hóna alatt koporsóval?~Egyébként meg vagyok magammal 5169 6| különben is olyan, mint egy kopott divatjamúlt gavallér, kürtõs 5170 25| jobban elõredõlnék, nagy koppanással zuhanna a padlóra. Mintha 5171 17| Kjöbenhaven” - mondja. Koppenhága - aha -, értem, németre 5172 20| Korán reggel - mennyivel korábban, mint otthon ilyenkor - 5173 12| emlékeztet a régi, inkvizíció korabeli intézményekhez. Élvezettel 5174 6| rajta, ráncos, petyhüdt, koraérett. Vizesborogatás a homlokán, 5175 19| határozottan hûvös, de korántsem tartózkodó. Udvarias, de 5176 5| gyomortartalom kavarog - „feszít a kóranyag, a zagyva táp” - csak már 5177 8| kíséretében jelentkezem a Korányi-klinikán, felvételre. Az irodában, 5178 7| valamelyik klinikára. - Korányit ajánlom. Ott majd aztán 5179 20| siet a város felé, karjáról korcsolya lóg, arcát pirosra csípte 5180 20| elbúcsúzunk, Nini, örökre, a korcsolyázó norvég kislány és a bolgár 5181 22| kardvívóbajnok, a miniszterelnök ott korcsolyázott elõtte az utcán, nagy „bógnik”- 5182 13| Andornak, akivel emlékek korhadó zamatját ízlelgetjük, mint 5183 27| annyit néztem, sóváran, a kórház ablakán át - és láttam közelrõl 5184 26| szobámban, az egyik nem is a kórházból való, tanulmányúton dolgozó 5185 9| ananászkonzerv, pezsgõ. A kórházi ebédet visszaküldjük, újabb 5186 19| ismerõst hallgatta és nem a kórképet -, aztán gyorsan búcsúzni 5187 17| hunyorgó lámpasor. A korláthoz támaszkodó matróz idegen 5188 27| és merengnek, áthajolva a korláton, a kék vizekbe, olyan nyugodtan. 5189 25| hasonlatosak azokhoz a kórleírásokhoz, amiket locsogó skizofrénekrõl 5190 12| személyesen vette kezébe a kormánykereket. Szobát akar nyittatni a 5191 27| eredtem ezen a hajón, magam kormányosa, magam kapitánya.~Ennek 5192 5| taszítást ugyanaz a törvény kormányoz, s én, hetyke kis bolygó, 5193 22| Blum, úgy látszik, hajlandó kormányt alakítani Párizsban. „Ez 5194 19| esetleg nem hagyta a központi kormányzat, melynek sejtelme sincs 5195 11| növekedés és nemi jelleg kormányzója. Lehet elöl a kérgen vagy 5196 8| vonatjának” nevezik. Indulás után koromsötétségbe kerül az ember, melyben 5197 18| furcsa székekbe, forognak a korongok, villog a tûzsugarú lámpa, 5198 18| újabb mûtétbe. Tenyérnyi korongot vés ki a koponyából, a bal 5199 4| ez az egzakt és óvatos kórrajz és nem a konzervatív természettudomány, 5200 7| felszaladok a szerkesztõségbe, a korrektúra miatt, utalványt is ki kell 5201 3| már nyolckor jönnek valami korrektúráért. Aztán titkárom, Dénes, 5202 19| mûvész” támogatására és korrigálására, egyszerûen azért, mert - 5203 7| a hetykeség és önérzet korszakának, ez a lépcsõház volt az 5204 9| lelkünk fejlõdésének arra a korszakára jellemzõ - csak észre kell 5205 6| összecsucsorított szájjal. A kórteremben csak kevés ágynak van lakója, 5206 11| Ahogy rendelés után a kórtermek felé siet, pillanatra elmosolyodik. 5207 9| kezdek a kékben derengõ kórtermeken át, mintha keresnék valakit. 5208 7| nem jutott eszembe többé a kórtermi jelenet. Ehelyett sürgõs 5209 6| idõket” jól ismerte kicsi korukból - ellenszenves, és mégis 5210 22| város vagyunk.)~A Duna-parti korzón már élénk az élet. „Adjál 5211 9| arrangement-t állított össze: óriási kosár, déligyümölcsök, ananászkonzerv, 5212 4| nincs étvágyam, a szokásos kóstolgatás is elmarad.~~Másnap a vágóhídra 5213 13| ínyenckedõ szakértõ, élvezettel kóstolgatom a karaktereket. Tisztában 5214 3| tetszik nekem mint kötetcím: Kosztolányi „Betegek” címû régi novellás 5215 13| mégis minél borsosabb lelki kosztra van szükségem: nemcsak maga 5216 16| néhány ládát kinyitok, kotorászok a selymek, finom szövetek 5217 20| hogy párnák és lepedõk közt kotorászva dühösen keresek egy papírlapot, 5218 20| aminek függönynyílásán át koturnusban és mázolt képpel, biztonságban 5219 5| jelentkezik, ezúttal valami kóválygó szédülés után, már úgy fogadom, 5220 12| Árpád sínautón érkezünk, kóválygok és szédülök - keservesen 5221 5| mikor megtörtént. Aztán kóválygunk, és siklunk lefelé az éjben, 5222 17| mikor felkeltenek. Kábultan, kóvályogva cihelõdöm. Még három óránk 5223 5| engedelmeskedve, függetlenül kozmikus rendszerektõl. S mint ahogy 5224 5| belérohanni véltem az egek kráterébe, hogy majd megbirkózom vele, 5225 4| szóba került a lapokban a krematórium) - erõszakos dolognak találom: 5226 16| szétszalad a térrõl, a Kreml elõtt futunk, aztán mellékutcákba 5227 16| kellemetlen -, tárgyalok ezzel a kreol bõrû, udvarias, de erõszakos, 5228 4| az arcom, fehér, mint a kréta. De hiszen akkor...~„Gutaütés”, 5229 5| elolvasni az írását, csupa krikszkraksz és lefelé tartanak a sorok, 5230 13| kérdem síri hangon, mintha kriptából beszélnék. „Ajajaj... jaj... 5231 8| királykisasszonyok, idilli jelenetek, kristálypaloták bukkantak az utazó elé. 5232 27| sok szép holminak, színes kristályüvegnek, gomboknak és kösöntyûknek, 5233 23| az orrom elé. De hisz a krizantémnak nincs szaga.~És most dermeszt 5234 5| Gondolkodom” (nem filozofálás, kroki), aztán „Tizenkilencedik 5235 15| ásítás, mintha az álpátosz krokodilkönnye buggyant volna ki szemedbõl, 5236 11| jól viseld magad...~~A Krupp-mûvek ma reggel hat óta dolgozik - 5237 15| tekintettel a belsõ kúra kudarcára.~Gyors intézkedések. Vendégek 5238 22| levelet írja, de csak egyet küld el, néhány rózsaszirmot 5239 25| fejem tartalmát. „El kell küldeni azt a levelet, a fontos 5240 27| hajóskapitány, tréfás üdvözletét küldi, és hogy vigyázzak az õ 5241 7| vizsgálat lesz. Talán tovább küldik. Csak most nem szabad hanyagnak 5242 10| engednék idõnként, de hova küldjék? Pénze, háza, lakása nincs. 5243 13| örülök, tanár úr, talán küldjem ki a vendégeimet? Hát... 5244 11| ejnye, szólok V.-nek, küldjenek szegény K.-nak valamit, 5245 11| neurológiai vizsgálat... Küldjük el még egyszer R.-hez?... 5246 17| Humoros és tragikus írásokat küldözgettem haza, ujjongva fedeztem 5247 3| selypítõ orvos a szülészhez küldte egyik nõismerõsömet, aki 5248 17| mikor fejlõdõ csecsemõrõl küldünk tudósítást. Németország 5249 14| Tervei is vannak, valószínûen külföldre megy, ösztöndíjjal, tanulmányútra - 5250 22| szólnak ehhez a kilátáshoz? Különbnek tartják az Eiffel-toronynál 5251 3| szervünk kétféle, egészen különbözõ célra és feladatra van berendezve: 5252 12| veszik elõ, meg tudom-e még különböztetni a fokhagymát a szamócától? 5253 14| komolysága mögött - bár különlegesen udvarias és elõzékeny a 5254 26| szmör gusz burt” egyéb különlegességei. Ízek, ízek, nyelv és íny 5255 17| én”-tõl független, és a különlélek most ellenem fordult, fellázítja 5256 13| szürke zsiradék, ma se volt különösebben kellemetlen tünet, még ugrató 5257 17| mintha nem venne észre semmi különöset, örömmel fogad: „Á, á, freut 5258 4| bekap, ami útjába kerül. Különösképpen nincs étvágyam, a szokásos 5259 2| ijesztõnek. Csak nagyon különösnek és szokatlannak.~Megállapítom, 5260 9| stílszerûen kéket gyújtok fel különszobámban. És bámulok ki a nedves 5261 23| a munka, hiszen az egész különvált, kezében van. Mint egy gumigömb, 5262 7| Vagy úgy. Ami J.-t illeti, különvéleményem van... Majd meglátja, ez 5263 19| Hevenyészett képet adtam külsejérõl, modoráról, viselkedésérõl. 5264 26| hogy a különben is megalázó külsõségek közt alkalmazott beöntésnek 5265 22| drága, ábrándos lélek a külvárosi hónaposszobában, megint 5266 22| vékony drót, és besiklik külvárosok csatornáin keresztül a központba -, 5267 17| készülõdés - emlékszem, az épülõ külvárosokban három évre ingyen kapott 5268 21| koponyával, agyveleje a külvilágban - valószínûtlen hogy itt 5269 2| forrását.~Ez bizony nem a külvilágból származik - állapítom meg 5270 1| mindenfélét kellene megírni külvilági megfigyeléseimbõl, pláne 5271 6| kopott divatjamúlt gavallér, kürtõs kalapban. Õnagysága H.-éknál 5272 20| annyi év szenvedése és küszködése után felgördül végre, s 5273 26| egy hosszabb szünet után.~Küszködik magával, végre kitör.~- 5274 26| száguldoznak oda és vissza, küszködnek, veszekednek, az egyik szenvedélyesen 5275 18| vinnyogva kérdez tõlem a tudatom küszöbe alatt, ott, valahol a daganat 5276 18| állok, valóság és képzelet küszöbén, s kezdem nem tudni, merrõl 5277 25| meglátások” élet és halál küszöbérõl, ahogy a regényes rajongók 5278 22| szolga szalonnát eszik, a küszöbre kuporodva. Valaki újságot 5279 7| nemcsak a betegségek elleni küzdelem erõsödik, a betegségek is 5280 4| alagutat vájva, mint a kukacok; kettészelt harcsák rózsaszín 5281 18| tudja, hogy nem értek egy kukkot se.~Visszakerülök a szobámba, 5282 7| nagyon szívesen.~És már ott kukucskál szeme elõtt a hosszúkás, 5283 21| Ez soká tart. Próbálok kukucskálni oldalt. Zsebkendõ nagyságú 5284 9| csöngetek, lassan nyitom ki kulccsal az elõszobaajtót. Észrevétlen 5285 10| szorosan a bezárt ajtó elõtt - kulcs-csikorgásra se ugrik el, sokszor ellöki 5286 6| be neki, de imponál, hogy kulcsa van a zárt osztályhoz. Fehér 5287 10| reszketõ öreg ujjaival a kulcslyukat.,~~A feleségem egyszer megkínálta 5288 8| gondolni végre. Évezredek „kulisszafalai” mögé jó volna nézni megint, 5289 12| kuncsorgó eb, ami nyomomba kullog.~És unalmas, hogy befelé 5290 19| nincsen is különösebb érzelmi kultúrája, az „emberszeretettõl” rajongó 5291 12| mint egy gyáva, alattomos, kuncsorgó eb, ami nyomomba kullog.~ 5292 27| lejárok a Röden Stugan-(Vörös Kunyhó)ról elnevezett kis cukrászdába 5293 27| kikaparom, kiásom a sziklát, és kunyhót építek rá, hallod-e? mához 5294 16| gurítják le, a völgybe. Kupacok alakulnak, némelyik akkora 5295 4| utcákban, nézegetem a fõzelékes kupacokat, gyümölcsdombokat: a káposztásteknõk, 5296 26| átragadt rám, elõzõen néhány kupica svéd puncsot hajtott fel. 5297 20| tompán és bizonytalanul, a kupola villanása volt, reggel. 5298 13| hogy ítélet még nincsen. Kupolaformán, mintegy imádkozva összeillesztett 5299 27| hegyen a csillagvizsgáló kupolája.~Apró lázaktól eltekintve 5300 27| láttam a városháza arany kupoláját, amit annyit néztem, sóváran, 5301 10| Felöltözetlenül, borzongva kuporgok hátradûlve a karszékben, 5302 22| szalonnát eszik, a küszöbre kuporodva. Valaki újságot olvas fel, 5303 11| második kérdés - mondja kurtán Szabatos Gyula -, az elsõ 5304 2| Kálmán a hírhedt „eredeti” kuruc balladákat. Ilyen közmondásai 5305 4| kell nekem elintézni? A kusza selyemgubancban egy fonalat 5306 25| megtaláltam, most ezek mellett kúsztam, szimatolva, a tengerpartig. 5307 12| Esetünkben olyanformán, hogy a kutatást egyirányba terelte, elterelte 5308 8| megfordulnak utánam. Ismerõsök kutató arccal néznek rám, gyöngédebbek, 5309 8| vagyok észre nem venni, hogy kutatva vizsgálják az arcom.~A villamoson 5310 13| kinyitom. Mint az artézi kútnál. Elõbb a varázsvesszõvel 5311 8| belelökik a kiszáradt, mély kútverembe. Ott hever most bevert bordákkal 5312 27| tekintete volt egy kis porcelán kutyának, amit a szerencsegépen nyert 5313 9| Az öttagú kis társaság kutyaszánkóval nekivág az utolsó útszakasznak. 5314 8| tetszhalott. Bagoly huhog, kuvik ketyeg. Furcsa mulatság 5315 17| sikerül, csak még olyan lábadozóféle leszek, tudod... de persze 5316 6| elmezavarban, hurokkal egy szék lábához kötözte, és a földön megfojtotta 5317 26| egymás után emeltem fel lábaim, letettem a padlóra. Aztán 5318 23| ebbe a sötét szakadékba, lábaimnak nincs támasztéka. Türelem, 5319 5| hányásra várva, szétterpesztett lábakkal, kissé oldalt fordultam, 5320 21| terembe. Négy kéz fog meg, lábamnál és fejemnél, átdobnak egy 5321 22| mint egy indiánus a nõk lábáról -, micsoda sikoltozás volt! 5322 17| olyan kefe lesz, mint a lábatlan koldusoknak, akik az utca 5323 23| homlokán a pánttal elõredõl: lábával félrerúgja a köpeny sarkát, 5324 4| elébe áll, szétterpesztett lábbal, magasra emelve a taglót - 5325 16| mint egy tyúktojás vagy labda. Óvatosan tapogatódzom majd 5326 16| benne vagyunk a bürokratikus labirintusban, sohasem találjuk meg, amit 5327 25| kell venni, hogy csak két lábon futok. A bal mellsõn és 5328 9| szöktem? azonnal menjek a laboratóriumba, hármas vér- és vizeletvizsgálat 5329 8| Gyulánál két jó barát közül, a laboratóriumban, és röntgenképet csináltunk 5330 9| szemmel elõre-hátra dõlésben, lábujjaimat úgy mozgatom a talpcsiklandozásra, 5331 16| tapogatódzom és keresgélek a lábujjaimmal, rá fogok ismerni a puha, 5332 13| házikabáttal kedveskedik, Lacinak, aki irodalmi pletykát közvetít, 5333 3| ahogy Erzsi mondja). Fodor Lacival, a kitûnõ drámaíróval találkozom, 5334 21| reccsenések, mintha beszegezett láda oldalából deszkákat törnének 5335 16| az õr se zavar, néhány ládát kinyitok, kotorászok a selymek, 5336 22| ki az autóbusz utasait: Ladies and Gentlemen, itt vagyunk 5337 19| kíváncsi - egész közönyös laikusnak tart? vagy épp ellenkezõen, 5338 4| õket - alapjában véve ez a laikusok szemében groteszknek látszó 5339 8| Kávéházban délelõtt Nagy Lajos barátom csodálkozva néz 5340 16| de persze iktatni kell, lajstromozni, bízzuk csak rá magunkat, 5341 22| berohan, kirohan, övé a lakás. Hallali, megtalálta a trombitát, 5342 10| hova küldjék? Pénze, háza, lakása nincs. Régi élete, amirõl 5343 25| betörés után leltárt csinálna lakásában - minden felbukkanó vagy 5344 17| ingyen kapott hatszobás lakást, aki hat évre lekötötte. 5345 13| képesség, a részvét dõzsöl, lakmározik, a részvét üli orgiáit betegágyam 5346 6| nyugtalanok”, ennek az osztálynak lakói. Egyre erõsebbé válik bennem 5347 6| kórteremben csak kevés ágynak van lakója, ezek mind apatikusan fekszenek, 5348 13| utcai szép úriházban, ahol lakom. Egyre többen jönnek, nagy 5349 27| önmagamra támadó, testemben lakozó ellenséget.~Odanézz... mi 5350 2| utcán közlekedett, ahol laktunk. Azóta, tudtommal, villamoskocsi 5351 13| belém a szemtükör villogó lámpácskáját. Türelmetlen vagyok, szeretnék 5352 23| Egy éles, laposvégû kés, lámpácskával a végén, kecsesen és bravúrosan 5353 8| Este az ágyam fölé boruló lámpaernyõ alatt szomjúság fog el, 5354 17| tûnik a láthatár -, hunyorgó lámpasor. A korláthoz támaszkodó 5355 18| vájt pincetömlöceinek és láncainak szerény szakértõjét lássák 5356 11| Földgolyót és léggolyót.~És a láncsor ellenáll, anélkül hogy tudná 5357 11| megindította az egész nagy láncsort, amihez tartozik, mint ahogy 5358 11| valami történik: hogy a kis láncszem, ami valahol megrepedt, 5359 19| a sorrendbõl a legkisebb láncszemet sem lehet elmozdítani, mert 5360 26| Dichter~Bekannt in... Land~Nennt man die besten Namen~ 5361 5| gépen - mind a két szárny lángokban áll, a repülõtér pedig hihetetlen 5362 26| elsõ korty tejet, mikor langyosan és habosan lefut a torkán.~ 5363 3| egészség. A kiadótól átmegyek a laphoz, riporttémát kérek, az elõszobában 5364 8| bevert bordákkal és véresre lapított, félig kiütött szemmel, 5365 6| kis mirigy lóg az agy alsó lapján, pontosan középen, az agyfüggelék. 5366 16| iratokat az íróasztalom lapjára... Bizony, évek óta zaklat 5367 20| találtam Kepler és Newton és Laplace meséjét a mennyei gyertyácskákról 5368 11| próbálni D.-t a helyére a lapnál - ejnye, szólok V.-nek, 5369 17| Ober, és elrohant, mi a lapokba temetkeztünk. Mennyi hír 5370 22| megelégedni a hétfõ reggeli lapokkal. Léon Blum, úgy látszik, 5371 9| három újságíró-kolléga, a lapoktól - zsivaj, kiabálás: hát 5372 11| negyede közt, vagy alul a lapos agyfenéken, melynek közepérõl 5373 23| kikanalazni. Egy éles, laposvégû kés, lámpácskával a végén, 5374 3| Aránylag hosszan tûnõdöm, lapozgatom a levonatokat, melyik novellát 5375 8| pszichiátriáját azelõtt is lapozgattam, de most, hogy a betû összefolyt 5376 26| három éve használok. Aztán lapozni kezdtem, dobogó szívvel, 5377 26| feltette. Nem sokáig kellett lapoznom, a 73-ik oldal be volt hajtva - 5378 26| se látom már. Innen elõre lapoztam, körülbelül annyit, amennyit 5379 1| szenvedésemet enyhítette a lappangó figyelem, mely ott feszült 5380 3| elejétõl fogva az a gyanú lappangott bennem, hogy be vagyunk 5381 10| óvatosabban folytatja fal mellé lapuló keringését, csak a szeme 5382 22| onnan a nyomdába, délre lapzárta. (Nagyon helyesen csak adatokat 5383 2| Ez más volt.~Erõszakos, lármás, követelõzõ hang. Vonatdübörgés, 5384 14| megtörtént.”~Mint két nap múlva (lásd a következõ fejezetben) 5385 9| vendége érkezik, hogy utoljára lássa.”~Egy keddi napon délelõtt 5386 6| Elõreszalad a széles lejárón. Én lassabban bandukolok utána. Ismerõs 5387 18| láncainak szerény szakértõjét lássák benne.~Talán szabad - fantasztikus 5388 9| lehajtom a fejem, hogy ne lássanak. Nem csöngetek, lassan nyitom 5389 5| orvosi ösztönöm van. Így lassanként kialakult bennem a meggyõzõdés, 5390 2| dübörgés volt, erõlködõ, lassú csikorgás, mint mikor a 5391 8| természetesen, de õ ismer engem látásból. És míg le nem száll, nem 5392 7| egy fél dioptriácskát... A látásom nem féltem, csak a karom 5393 20| át rajta, mint a teljes látástól idáig. Mi ez? A gyomrom 5394 27| hogy süllyed árbocrúdja a láthatáron... Nos hát igen. Ez a hajó 5395 6| nem érünk rá. Nehéz eset, láthatja.~- Nem sokat látok. Furcsa 5396 21| szépen, udvariasan hallgatok, láthatják, de meddig tart a kaparászás? 5397 27| ismered, és nyomait még láthatod rajtam.~Nini, kis norvég 5398 6| olyanok, és a formanyelvük is, latin szakkifejezésekkel, emlékeztetnek 5399 16| Lopakodva nézek körül, látja-e valaki, beleereszteném a 5400 20| barázdabillegetõt - nem látjátok, hogy illeg és billeg? -, 5401 20| úgy tesznek, mintha nem látnák, hogy szerep ez is, a híres 5402 1| hírneves agysebész budapesti látogatásával reklámot csináltatok magamnak. 5403 27| kincseire, akik háromnapos látogatásra jöttek le hozzám.~Noémi 5404 18| tréfálunk. Mintha csakugyan látogatásról volna szó. Szinte meglepõdik, 5405 11| öt... éppen meg akartam látogatni... szóval a Svábhegyen van, 5406 11| eszembe jut... õt is meg kell látogatnom - hatkor a Zugliget felé 5407 9| másikra. Tízre befut az elsõ látogató. Éktelen jókedve van, na 5408 13| szép tõled, hogy meg se látogatod öreg barátodat, mi újság 5409 10| hogy az öregnek nincsenek látogatói, és így nyilván soha nem 5410 10| Móninak valaha is lett volna látogatója. Feleségét régen elvesztette, 5411 4| magam, hogy régi ismerõsöket látogatok meg, visszamegyek olyan 5412 20| másikat... egyetlen vakot a látók birodalmában. Arcokra próbálok 5413 1| ami okos. Az efféle óvatos latolgatásban túlságosan sok nekem az 5414 7| papilla.~Szótlanul ülök, a látomás tovább tart. Igen, szótlanul 5415 25| megint kísértetiesen erõs látomásom van, holott ezúttal nem 5416 3| berendezve: a szem nemcsak látószerv, de vonzó ékszer is, örökmécs, 5417 9| körülményesen a szemtükör, a látótér korong, piros és zöld foltok...~ 5418 7| kell, mikor a pontocskák látóterembe érnek. Kínosan erõlködöm, 5419 7| átmegyünk a szomszédba, látótérvizsgálat, színlátásellenõrzés, scotoma, 5420 15| következik. Belsõ kezelések nem látszanak hatásosnak. Valami mást 5421 12| hazamehessek a szállodába.~~Ez a látszat-szabadság tartja bennem a lelket a 5422 12| impresszionista szemével) külsõ látszatra erõsen emlékeztet a régi, 5423 7| ballagva megyek tovább. Egy látszerész elõtt megállok, nini, homokóra - 5424 10| Inkább szokásból, mert látszólag nem veszi észre, hogy soha 5425 19| hátha a rejtélyes daganat, látszólagos romboló munkája ellenére - 5426 23| hallja, kettõnkön kívül. Látta a huzallal azt a dolgot? 5427 15| akkor, éppen annak szeme láttára, akiért tanultam, dolgoztam, 5428 10| rémülten visszahõkölõ áldozat látványa akkor is ördögi kacajra 5429 18| mikor rosszul leszek, és a lavór fölé hajolok. Na, mondja 5430 25| jelentkezett, negyven fokos láz kíséretében, ezt késõbb 5431 23| csendben... könnyedén, lazán... laza tartás, érti. Igen... már 5432 26| pompás és egész jó a lekváros lazac is és a „szmör gusz burt” 5433 9| elejétõl végig panaszkodni vagy lázadozni végzetem ellen. Ami pedig 5434 16| És csakugyan, ordítva és lázadva lódul már a tömeg, szétszalad 5435 27| csillagvizsgáló kupolája.~Apró lázaktól eltekintve egész jól vagyok, 5436 25| megint. Ezúttal éltem át lázálmom utolsó fejezetét. Ébrenlétem 5437 23| vagy késõbb, pár nap múlva, lázálmomban. Lehet, hogy az idõzavar ( 5438 23| csendben... könnyedén, lazán... laza tartás, érti. Igen... 5439 9| felugrom, öltözködni kezdek, lázasan kapkodom magamra ruhámat. 5440 21| van zsibbadva - mért nem lazítják azt a szíjat, akármilyen 5441 22| mondat után, amit a gyorsíró lead, csend lesz. Utána szétszélednek 5442 10| hatodik érzék, magnetikus leadó - és feltaláltuk a rádiót, 5443 10| falai között berregni kezd a leadógép, s a sötét nézõtér kínlódva 5444 2| anyaságra nevelik a fiatal leányokat. Én persze tudom, hogy nem 5445 21| rekonstruálok az elõttem lebegõ fehér köpeny aljából. Fekete 5446 27| mélyében morajló tûztengeren lebegve, mint maga a tûztenger... 5447 9| szája szögletei komoran lebiggyednek, szemöldöke felhúzódott, 5448 12| már léptemet, és folyton lebotlom a kocsiútra, vagy nekimegyek 5449 10| hogy a vizitelõ orvos körül lebzsel, türelmesen, feltûnés nélkül - 5450 18| elcipelnek, ágyastul. A lécespadlójú fürdõszoba nem túl meleg. 5451 25| mondókámat, mint egy betanult leckét, sietve, nehogy kimenjenek 5452 5| kezdve, mikor az ájulást lecsapni érzem, diszkréten intek 5453 23| A sárgás váladékot már lecsapolta, a két kisagy összelappant, 5454 21| ezért fúrták meg a fejem - lecsapolták az agykamrák folyadékát, 5455 26| enged felülni legalább. Lecsendesített és elment. Sejtelmem se 5456 23| metszésvonalon áthaladó ereket lecsípte, megsütötte az izzó villamoskéssel.~ 5457 4| Vagyis magyarul: azonnal lecsúszok a földre, és elvágódom.~ 5458 3| körbelyukasztja a koponyát, majd leemeli a fejrõl, mint valami sapkát. 5459 8| próbálják gyógyítani: a leemelt koponya alatt felszabadítják 5460 6| padlót és a nagy követ, ami leesik a hõs szívérõl. Blõdlizés, 5461 26| nyisszanásokat, ahogy átvágják és lefejtik a hatalmas köteg gézt és 5462 7| agyvelõ párnás tekervényeire lefekszik” - énke, akit egyszer, fiatalon, 5463 17| legkevésbé, nem lehet benne lefeküdni, olyan lesz tõle a fejem, 5464 19| amilyennek most Olivecronát lefestettem elõtte.~ ~ 5465 26| néhány kiszármazott magyar, Leffler, a kedves magyar követ, 5466 25| néhány oldal írás, feleségem lefirkálta olykor, amiket összebeszéltem. 5467 10| emlékszik, nem is fontos, lehet Lefkovits, vagy Perl, mindegy. Vagy 5468 22| sikoltozás volt! Itt lesz a Cini, lefogadom, két napon belül!” Odafönt 5469 10| sikerült, vagy idejében lefogták. Egy ilyen kitörésnél úgy 5470 26| Estefelé fényképész jelent meg, lefotografálták a fejem, elölrõl és hátulról, 5471 26| mikor langyosan és habosan lefut a torkán.~Örömre persze 5472 25| tizenöt óra alatt talán lefutja, ugyanazt, visszafelé. Persze, 5473 20| harsogóbbnak gondoltam. „Északi légáramlat” írják otthon a jelentések, 5474 26| Moszkvától Irkutszkig, amelynek legbonyodalmasabb fejezetében elfogják a cár 5475 11| növekedésének feltételeirõl. Õ a legcsendesebb, komolyan pislogva figyel, 5476 23| maga baja a legfontosabb, legégetõbb. Aljas zsibvásár, diszharmónia. 5477 3| maga a megtestesült csók. Legélénkebben ez a tendencia a nemi szervek 5478 13| ezt már elintéztem. És a legelõkelõbb írót említi, aki felhívta 5479 4| gondtalanul, harc nélkül, jó legelõn tölthesse. Mint egy darab 5480 1| hogy a „Mennyei Riport” legelsõ kapuját (nem furcsa, hogy 5481 10| nyomtalanul süllyedt el, mint a legendabeli Atlantisz. Ápolóknak nincs 5482 Inc| Mítoszokon és legendákon túl ajánlom könyvemet ~a 5483 3| vacsorázom, Cinivel január óta legényéletet élünk, édesanyja Bécsben 5484 22| Cininek, aki éli szabad legényéletét, különben jó napja volna, 5485 1| választani regényhõsül, ama legfantasztikusabb regényben, amit a valóság 5486 1| olvasó elé. De másrészt és legfõképpen azt is mentegetnem kell, 5487 4| menni, valamit s méghozzá a legfontosabbat, kihagytam, holott éppen 5488 10| szavalta el egy délelõtt legfrissebb versét, ami ezekkel a szavakkal 5489 5| könnyûnek érzem magam, mint egy léggömb), hátraszegem a fejem, õ 5490 11| körül az egész Földgolyót és léggolyót.~És a láncsor ellenáll, 5491 11| Wagner-Jauregg Klinikán... Nem volna leghelyesebb, ha egyszerûen odamenne?~- 5492 4| másutt is lehetne. S ami a leghihetetlenebb, az se biztos, hogy én itt 5493 5| tüneteiket. (Természetesen leginkább önmaguk elõtt.) A jó, megbízható, 5494 12| hogy édesapja Bécs egyik legismertebb humoristája volt. Orvosi 5495 13| és negatív elõjellel, a legizgalmasabb emberi képesség, a részvét 5496 27| legtöbbnek elérése, hanem a legkevesebbnek kivárása, amivel újra kezdhetem 5497 8| alantas, rikító és émelygõs légkörében, melyet kárörvendõ, keserves 5498 11| tudja, mit fog ajánlani legközelebb, ha túl leszünk a diagnózison, 5499 1| világ legtermészetesebb, legmagátólértetõdõbb dolga: hogy ugyanis az író 5500 19| kényszeredett, érezni, hogy legmeghittebb hangja is ilyen.~Nem vizsgál, 5501 10| nemes költõnek, e mûfaj legnagyobbjának, Tóth Árpádnak is tetszett, 5502 10| megfelel a kérdésre, s a legnehezebb kérdésnél se hibázik. Csak 5503 17| szürke már a láthatár, a legnehezebbet megúsztam, és a határon 5504 8| balsorsban, mert közöttük a legnyomorultabb és legkisebb is minden rajongáson 5505 8| keresem fel, aki a legjobb, legóvatosabb, legszkeptikusabb tudós 5506 23| van ebben, elõkészület a legrosszabbra, az a kivárhatatlan idõ, 5507 2| jótékonysági iskolával, ahol a legszentebb kötelességre, az anyaságra 5508 1| binominális tétele, mely a világ legszerénytelenebb véleményét fejezi ki, mikor 5509 8| a legjobb, legóvatosabb, legszkeptikusabb tudós orvosbarátaim közül. 5510 18| mint magánéletemnek ebben a legszubjektívebb korában.~Õnagysága szobát 5511 1| olyasmiért, ami a világ legtermészetesebb, legmagátólértetõdõbb dolga: 5512 27| hogy ami ezután jön, nem a legtöbbnek elérése, hanem a legkevesebbnek 5513 23| tanár úr, tudom, de akkor legurulok ebbe a sötét szakadékba, 5514 5| túl volnék rajta. S ami a legutálatosabb, azon kapom magam, hogy 5515 20| látható világból megszereztem légyen mindent, amire láthatatlan 5516 21| hoztak ide, hogy tapintatosak legyenek velem.~~Fehér köpeny derekát 5517 1| szempontnak. Így tehát a könnyed legyintés álláspontjára helyezkedem, 5518 5| moziszínész - fölényesen legyintett elsõ fül-leletemhez, szó 5519 13| fölényes biggyesztés és legyintõ lekicsinylés mögé rejti 5520 1| belsõ ellenállást kellett legyõznöm, mielõtt stockholmi kalandom 5521 23| eddig is. Hogy érti ezt? Lehajol, közel a fülemhez. Egész 5522 9| Üllõi útra. A villamoson lehajtom a fejem, hogy ne lássanak. 5523 10| õt a belépõ alkalmazott. Lehajtott fejjel áll, nem veszi észre, 5524 9| határozni, dönteni.~~Este kissé lehervadok. Nem a szédülés és fejfájás 5525 23| kombinációkkal, hogy fogjon hozzá? Ki lehet-e emelni egyáltalán? Vagy 5526 25| tartott fejjel vonítok ennek a lehetetlenségnek kínjától.~Barnás-fekete 5527 25| tévesztem a síneket. De lehetõleg azért tartom magam hozzájuk. 5528 4| ma is hiszek a korlátlan lehetõségekben, utálom a fatalizmust. Mosolyog, 5529 5| színészi világszemlélet” lehetõségének körvonalai alakultak ki, 5530 3| igazi, egyéni mûvészet lehetõségét, a jövõ zenéjét. Az amatõrök 5531 20| ez a titkolt pátosz tette lehetõvé, amiben pedig sohasem hittem,