Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
7043 11| fel engem... hát szervusz, Olga fiam... szervusz, Jenõ, 7044 22| hogy is hívják a tanárt? Oli... Oliv... igen, igen, Olivecrona, 7045 13| Olivecrona. Oliven? Nem, csak Olive. Furcsa név, de szép. Olajkoszorút 7046 26| vonásokat, amik újak a számomra. Olivecronán is azért bámészkodtam el, 7047 19| szerepet, játszotta is. Amit Olivecronáról beszéltem, azért juttatta 7048 13| Olivecrona, Herbert Olivecrona. Oliven? Nem, csak Olive. Furcsa 7049 25| a fejem, mint egy óriási ólomgolyó - egyensúlyozva tartom az 7050 17| függönyt. Láthatár helyett, az ólomszínû éjszakában vörös vasfalak 7051 19| eszébe egykori szerepét, Olson Irjöt, a fõszereplõ alteregó 7052 11| élet, ugyanaz, mely életet olt, hogy éljen, most egészében 7053 9| jól emlékszem rá - furcsa olvasás kezdõdik, a betûket nem 7054 26| héttel ezelõtt abbahagytam az olvasást, megértvén, hogy a jókora 7055 18| szakkifejezéseket használok, olvasmányaimból. Ahelyett, hogy azt kérdezném, 7056 20| elõtt Werther keserveit olvasnák fel.~De hát akkor mi vert 7057 1| Fenti sorok az értelmes olvasóhoz szóltak, alábbiak a többiek 7058 1| ha egy órával ezelõtt nem olvasok az egyik szélsõjobboldali 7059 9| ami „jelképes”, hiszen az olvasónál sokkal szorongóbban érdekel, 7060 22| rányitnak az ötödik oldalra, úgy olvassák, gépies pillantást vetve 7061 12| képzelet teremti. Esetünkben olyanformán, hogy a kutatást egyirányba 7062 23| dühöngõ izgalmak. Nem érezte olyankor, mintha meg akarna pukkadni 7063 1| választja tárgyul, méghozzá olyanokat, amikrõl az olvasó úgyis 7064 22| tessék szépen imádkozni. Pali olyasfélét dörmög, hogy olyan messze 7065 1| miért kell mentegetõdznöm olyasmiért, ami a világ legtermészetesebb, 7066 3| iskolai dolgok közé, mintha olyasmirõl beszélnénk, könnyedén, amit 7067 1| közöttük akár csak egyetlen olyat, aminek eredeti mintájáról 7068 25| írás, feleségem lefirkálta olykor, amiket összebeszéltem. 7069 26| elõtt. Édesanyja aléltan omlik össze, de mielõtt kiadná 7070 18| takarékos. Mint szakmabelit, õnagyságát különben szívesen fogadták 7071 12| megyünk fel, mint rendesen, õnagyságával a klinikára tíz órakor. 7072 16| másikat. De biztos, hogy õnála van, õ lopta el, tartogatja 7073 6| egy veszett kutyát, hiszen õneki dolgozni kell, rendelõt 7074 27| hegyek és völgyek bõven ontották kincseiket... És mégis... 7075 27| koromban, elsõ tengeri utam.~ ~.oOo.~ ~ ~ ~ * Még egyszer 7076 1| az én stockholmi utamat operációval együtt végigcsinálni, annak 7077 16| nem is hangverseny, inkább operaelõadás, méghozzá valószínûen „Lohengrin”, 7078 15| megfigyelés. „Eventuell Operation.”~„Esetleges mûtét.”~~Esetleg - 7079 26| mindegyiknek, huszonnégy órából állanak, s folytonosan és 7080 22| pillantást vetve a hirdetõoszlop órájára: még nincs vége, a délutáni 7081 18| fizikai kísérletrõl vagy órajavításról volna szó. Aha, igen, értem, 7082 24| választottam, akiknek még órájuk sincs: világosság és sötétség 7083 26| mûködik-e már memóriám. Órák hosszat szavaltam Anninak, 7084 13| beszélgetés benyúlik az éjféli órákba.~Közben a megbolygatott 7085 20| Úgy látszik, ezekben az órákban csakugyan rosszul voltam, 7086 25| félig lelógatva a peremérõl.~Órákon át fekszem így, gondolkodva 7087 12| kombináltból.~Elõveszem az órám, leteszem az asztalra.~- 7088 22| A tornatanár már az elsõ órán érdeklõdik, mit tud rólam, 7089 17| kóvályogva cihelõdöm. Még három óránk van, pont kilenc órakor 7090 17| vízen, és hogy pontosan hat órára Trelleborgban leszünk. Visszamászom 7091 17| sötétzöld - messze a tizennégy órás úton, fenyvesek közt robogunk. 7092 23| ordítástól volt. Ezek az ordítások, dühöngõ izgalmak. Nem érezte 7093 23| vékony drót nem bírja az ordítást, az áram túlfeszült, az 7094 23| a dolgot? Hát kérem, az ordítástól volt. Ezek az ordítások, 7095 3| akarok zsidógyerek lenni” ordítja. Késõbb megnyugszik, már 7096 5| Mögöttem a pilóta valamit ordított, nem hallottam, azt hittem, 7097 18| megfélemlített vacogó Élõlény: hogy ordított-e és igyekezett-e menekülni 7098 25| következõ pillanatban akkorát ordítottam, mint egy sakál. A tû, úgy 7099 17| gyalázatos a világítás. És hogy ordítoznak a hordárok, és Jóskának 7100 7| jelet! Csak õszinte legyen - ordíts hát fel végre, kiabálj, 7101 23| mintha fájna?... De hogy ordítsak, mikor nem fáj? Elhatározom, 7102 16| szónoklatot... És csakugyan, ordítva és lázadva lódul már a tömeg, 7103 13| lakmározik, a részvét üli orgiáit betegágyam körül, karszékekben, 7104 9| vizsgálati fogságnak, amivel az õrizetbe vett gyanúsítottat sújtja 7105 23| nyitva van, még nemrég olyan õrjítõ fájdalmat okozott, hogy 7106 21| szinte simogatva, ahogy õrjöngõt nyugtat meg egy hûvös és 7107 16| akkorát, mint a Kohinoor vagy Orlov. De persze nem lehet értékesíteni, 7108 22| Erzsébet-kilátónál. Ez a János-hegy orma, legmagasabb pontja Budapestnek. 7109 16| és dideregve, a tömegben, oroszul nem tudok, és a németet 7110 6| csukva, keserû száján és orrán látni, hogy nem alszik, 7111 16| makacsul és egyhangúan, édeskés orrhangon... miért is suttog, hiszen 7112 3| látván, hogy érdekel a dolog. Orromba, kedélyes csevegés közben, 7113 7| jelenetben, a klinikajáró, orrviszketéses páciens kálváriáját és mennybemenetelét.~~ 7114 8| bonyolult mondatait az orsóról. Csodálkozó kérdésemre, 7115 23| legnagyobb rend volna az országban. Pedig hallani halványan, 7116 23| száguldott a kocsi, veszett országutakon át, hegynek föl és le, zöcsögve 7117 10| meg vannak illetõdve az õrült-romantika hatása alatt. Ha ilyet lát, 7118 5| magatartásban, amivel néha õrültek is próbálkoznak, hogy panaszkodás 7119 26| rettenetesen sovány és petyhüdt - õrülten komikusan hatott rám, ahogy 7120 6| mögött rám uszítja az egyik õrültet, hogy ugrasson, és bebizonyítsa, 7121 12| agydaganatom van.~Tudom, hogy õrültség, mûveltségem és pozitivizmusom 7122 7| bosszankodom magamban, megrögzött orvos-látogató lett belõlem, egyik rendelõbõl 7123 6| pesti világból. Ura, kitûnõ orvosa a legjobb bécsi idegklinikának, 7124 8| legszkeptikusabb tudós orvosbarátaim közül. Soha nem beszélünk 7125 24| beadni a betegnek, „magasabb orvosetikai szempontból”, hogy túlbecsülte 7126 10| intézetben, skizofréniás, több orvosgenerációt kibicelt ki, két tanárváltozás 7127 7| megy a tanulás. Az elsõéves orvosnövendék elõírásosan keresztülmegy 7128 5| A jó, megbízható, komoly orvosokat kerültem, bosszantott, hogy 7129 15| most odabent tanácskozik az orvosokkal, készül az okirat.~Ekkor 7130 19| látszik, így volt helyes, orvosoknak kell érteni hozzá, nem nekem.~~ 7131 10| fél. Ezekre utazik, kezdõ orvosokra, akik elõször járnak a nyugtalan-osztályon, 7132 7| felfedezésekrõl, irányzatokról az orvostudományban és hogy a harctér kitágul: 7133 16| páncélszekrényben, nem semmisítette meg, õrzi... És a gazember úgy tesz, 7134 6| Stanley úttörését a bécsi õserdõben.~~Este érdekes lokálba megyünk, 7135 20| Bolyongásomban egy téli délután Oslóba jutok el. Nem jelentkezem 7136 27| reggeli vonattal érkeztek Oslóból. Sógorom és druszám, a volt 7137 20| értelmetlenül, idegenül. Az oslói ábránd is eszembe jutott, 7138 20| feleségem jelenti, hogy Oslóval beszélt telefonon. Nõvérem, 7139 4| tulajdonképpen haspók vagyok, utóda õsömnek, az egysejtû amõbának, aki 7140 22| milyen vidáman csúszkált még õsszel innen - az a huncut Cini 7141 24| Kijelentettem, hogy a nõk mind ostobák és nagyképûek, sejtelmük 7142 3| és ilyen nyomorultan és ostobán! Hát érdemes hinni magunkban 7143 16| idehozza a csikorgó, kemény, ostorpattogáshoz hasonló szláv szavakat. 7144 3| mire szerény ön?” mondta Osvát egy fiatal költõnek) ifjúkori 7145 3| emberi értelem anatómiájáról. Õszerinte ez csak jelképes, de én 7146 13| irodalmi pletykát közvetít, Oszkárnak, aki vicceket hoz, és kollégáimat 7147 22| mellett, leszalad és felszalad oszlopok közt, nem néz se jobbra, 7148 22| mit érdekli a drótot? Az oszlopokat se érdekli, õk fából vannak, 7149 15| ki körülötte, két pártra oszlott a társadalom, még ma is 7150 3| könnyedén, amit majd a felsõbb osztályban fog tanulni, saját elméleteimet 7151 6| hogy kulcsa van a zárt osztályhoz. Fehér köpenyt húz, az ajtót 7152 6| nyugtalanok”, ennek az osztálynak lakói. Egyre erõsebbé válik 7153 6| fellélegzek, mikor elhagyjuk az osztályt.~Kietlen rossz szag a folyosón, 7154 12| mielõtt a menetszázadba osztják. Vagy megint csak mint a 7155 15| Valutát kell beváltani, osztrák pénzt, svéd pénzt. Az útirányt 7156 18| Tíz esztendõt töltött Osztrák-olaszországban és késõbb Spielbergben, 7157 27| szürke porköpenyben egy õszülõ hölgy. Az édesanyja. Huszonöt 7158 17| pincér - „szmör gusz burt”-ot ajánl, most hallom elõször 7159 10| mindenki, hogy valamennyi ott-tartózkodó, betegek is, az ajtóhoz 7160 18| mulatságosan tájékoztat az ottani dolgokról. A sorok között 7161 19| magát, amiért szép felesége otthagyta, és összeállt egy elegáns 7162 18| odaragadt bacilus nyilván otthonának érzi a száguldó puskagolyót, 7163 18| Nekem most ez a szoba az otthonom, távol, északon, amibõl 7164 18| mégis milyen megnyugtató, otthonos érzés, mikor felismerem 7165 18| puskagolyót, mint ahogy otthonunknak érezzük az öreg földet. 7166 18| kórházba, és késõ délutánig ottmaradt. Tõle kérdezõsködtem egyet-mást 7167 9| halkan füttyent valaki: Ernst Ottó barátom, a kalandozó publicista 7168 14| kapcsolatban ez olvasható: „óva intünk minden orvost, hogy 7169 15| átvergõdnöm az elõkészületeken. Óvakodom minden „rendkívüli” vagy „ 7170 21| fordítanak, fejem elõre lóg egy ovális kis mélyedésbe, hogy lélegzeni 7171 10| mindjárt, gyorsabban, de még óvatosabban folytatja fal mellé lapuló 7172 1| álláspontjára helyezkedem, azzal az óvatoskodó megfontolással szemben, 7173 22| mérik a vérnyomást... Közben oxigénbelégzést kap. Ha szükség van rá, 7174 1| diszkrécióval a velem született páciensi indiszkréciót.~~És most 7175 5| mellékutcába fordulok, ahol pad áll a járda szélén: ráereszkedem, 7176 7| keresztbe vetem a lábam, mert a padló furcsán elforog alólam. 7177 16| hogy ott legyen, biztosan a padlón fekszik valahol, talán félrerúgták, 7178 6| könnyeket, amelyek beszakítják a padlót és a nagy követ, ami leesik 7179 17| ország idegen berendezése, padok helyett öblös, óriás, pompás 7180 27| ezért járnak-kelnek és ülnek padokon és merengnek, áthajolva 7181 15| vagyok avatva. Az utcán egy padon felolvastatom magamnak.~ 7182 12| fel, nem is az ellenzéki padsorokból, középrõl, az asztal alól 7183 16| suttogna mellettem valaki, a páholy sötétjében, makacsul és 7184 16| hiszen itt ül, helyemen, a páholyban, várja, hogy sor kerüljön 7185 22| asztalomhoz is leülnek néhányan, pajtások, ismerõsök. Tibor pincér 7186 19| Szünetben régi, kedves pajtásommal, a népszerû színésszel találkoztam, 7187 12| halkan röhögõ Jóskának, régi pajtásomnak mesélem (mindig feljön reggel 7188 22| trombitát.~Édesapja, Szabados Pál, a körútra ment, valami 7189 9| vizeletvizsgálat lesz, itt vannak a palackok.~És kezdõdnek elölrõl a 7190 16| Maga a páncélos és fehér palástos lovag azonban nincs a színpadon, 7191 3| házvezetõnõm urának, Szabados Palinak állást kellene szerezni. 7192 16| Hetykén koccintok, de a pálinkának nincs íze.~~És nincs íze 7193 11| inkább egy keserûre belógni a pálinkáshoz, de ha egyszer gyereket 7194 13| az ebédlõben uzsonnáznak, pálinkáznak, esetleg bridzselnek. Imádom 7195 15| eresztettek össze a páncélos lovag pallosával. A két nagyhatalom diplomáciája 7196 26| s a hóhér fehéren izzó pallost suhint el közvetlenül a 7197 9| Mámoros, gyönyörû álmot: pálmaligetek közt sétál a trópusi alkonyatban. 7198 3| Pali, remek mokány kölyök, palócos kiejtéssel (azt mondja: „ 7199 27| békésen pihenni az urak palotáit és a munkások barátságos 7200 27| hallod-e? mához egy évre palotám lesz ezen a lakatlan szigeten.~ 7201 3| elindítják a gépet, néhány pályadíjnyertes keskenyfilm kerül a vászonra, 7202 11| gúny. Nagy ívben induló pályafutása most széles, egyenletes 7203 15| helyét, nagyságát, keringési pályáját, a helyet, ahol keresni 7204 3| kitaposott” elektromos pályákról a központban, feltételes 7205 5| parittya, forgatott nagyobb pályámon. Akkor a Nagy Ösztön formájában 7206 1| kérem, nem hiszem, hogy a mi pályánkon mindig az a helyes, ami 7207 1| alapján, azért térek ki, mert pályatársakkal és szerkesztõkkel való beszélgetésben 7208 17| Utálatosak ezek a bécsi pályaudvarok, piszkosak, bûzösek, komorak, 7209 14| megjegyzést se tesz.~A széles pamlag-díványon üldögélünk utána, hármasban - 7210 10| alvást mímelek a folyosó pamlagán, a homályban. Pedig nem 7211 4| mibe? Az asztalba vagy a pamlagba nem, mert az is hullámzik, 7212 5| õrültek is próbálkoznak, hogy panaszkodás helyett inkább letagadják 7213 5| feleségemtõl levél jött, panaszkodott, látni akarja Cinit, ha 7214 9| képest igazán nincs okom panaszra - lám, szeretnek, nem haragszanak 7215 16| tartogatja valahol, valami páncélszekrényben, nem semmisítette meg, õrzi... 7216 13| lekicsinylés mögé rejti a páni rémületet, ami mindenkit 7217 8| hallgatagon ül, sötétben, a pániknak és szorongásnak ebben az 7218 7| én is összeszedem magam. Pannival viccelek. Sz. R. jön be, 7219 6| mindez milyen valószínûtlen, panoptikumszerû. Nem is élõk ezek, mozgó 7220 21| Olivecrona homlokáról levették a pántot, õ mikrolámpát süllyesztett 7221 23| magam vagyok az) homlokán a pánttal elõredõl: lábával félrerúgja 7222 18| vett ki a „Cosmopoliten Panzió”-ban a Nybro-gatanon. Tíz 7223 11| értesít engem, hogy pangásos papillája van? Egy óra múlva indulok, 7224 7| érdeklõdés központjába került papilláján kívül magam is jelen vagyok. 7225 8| negatív reflexet talált a papillán kívül...~- No igen, igen...~- 7226 11| mégpedig haladéktalanul. A papillának ez a rohamos romlása nem 7227 7| nekem egy leletet pangásos papillával. ~Villámgyorsan nyúlok a 7228 10| kimegy odafurakodik hozzá, papírcédulát nyújt át. A cédulán saját 7229 20| kotorászva dühösen keresek egy papírlapot, levelet, amit már borítékba 7230 15| intézkedni. Az elõttem fekvõ papírokra firkálok ugyan néhány ákombákomot, 7231 16| fogok felolvasni az üres papírról, amit elfelejtettem teleírni? 7232 7| sebész, egy emlékképemen, papírtálcán kivágott rákot mutat fel: „ 7233 26| József”-e, magam elé tettem a paplanra, felvettem rendes szemüvegemet, 7234 15| szétálló két füle két szegedi paprika. Milyen ismerõs, kihez hasonlít? 7235 18| kimondja: „Márgitsziget” - a paprikás csirke tetszett neki, de 7236 17| merednek az ablak elõtt. Papucsban, hálókabátban kikecmergek 7237 23| úgy látszik, ez lehet a „parádés jelenet”, mint mikor az 7238 25| Emellett sok a vicc és paradoxul tréfás fordulat a feljegyzésekben, 7239 5| útját járja, csak belsõ parancsnak engedelmeskedve, függetlenül 7240 24| kihasználjam, és átvegyem a parancsnokságot. Derékban kiegyenesedve 7241 15| érintkezik. A neurológus nem parancsolhat a sebésznek, legfeljebb 7242 14| Izé - hogy én? Nna. Ha parancsolja, félek.~- Egy ilyen jelentéktelen 7243 12| garnichts, garnichts, Gnädige, parancsoljanak, tessék parancsolni, de 7244 12| parancsoljanak, tessék parancsolni, de én érzem, hogy valami 7245 4| következõ pillanatban nem parancsolok többé a hajón, nem uralkodom 7246 24| emlegette, aki utasítás alapján parancsolta meg, hogy feküdjek - ezzel 7247 12| vagyok, mint a katona, aki parancsra bevonult, és akit most beöltöztetnek 7248 11| melynek közepérõl az a parányi mirigy függ, növekedés és 7249 12| a karját, az egyik kezét parányival feljebb emeli. Semmiség, 7250 14| amennyirõl felteszi, hogy a vén paraszt megérti. Az is elbátortalanít, 7251 27| szentekkel elöl: ezeket parasztok eszkábálják össze, fát hoznak 7252 14| szolgabíró, a tudatlan vén paraszttal szemben, akinek ügyes-bajos 7253 13| aki még nem fejezte be.~- Pardon. De ez csak az elsõ tünet 7254 6| mint egy ugrásra készülõ párduc, felpattan az ágyban, köpönyegét 7255 11| mellette futó ér, amik eddig párhuzamosan szaladtak a hosszú vezetékben, 7256 3| volt. Eszembe se jutott párhuzamra gyanakodni, kicsit bosszankodtam, 7257 10| karjait keresztbefonva, sunyi paripaléptekkel sétál körbe, mindig a fal 7258 5| Erõt, ami, mint kavicsot a parittya, forgatott nagyobb pályámon. 7259 15| valami ismeretlen központ parittyapórázán. Õnagysága pillanatra eltûnik, 7260 17| Mennyi hír a nagyvilágból. Párizs, London, mennyi képeslap - 7261 22| hajlandó kormányt alakítani Párizsban. „Ez a hét is jól kezdõdik” - 7262 20| ágait mozogni, közvetlenül a párkány elõtt. Mozogtak az ágak, 7263 5| hanyagul felraktam õket a párkányra, aztán felváltva ölembe 7264 13| fordulat. Úgy látszik, a parlament Alsóházának mûködésébe beleszólt, 7265 16| erre kell menni, a régi parlamentbe vitték, dehogy, ez a központi 7266 13| hogy képviselõje ennek a parlamentnek -, módszerpolitikai vita 7267 18| ágy, csak az a vacok, amit párna és lepedõ között kiástam 7268 24| darabig szótlanul tûrtem a párnaigazítást, aztán egyszerre, mikor 7269 20| azon kaptam magam, hogy párnák és lepedõk közt kotorászva 7270 20| hozott, kicsit felemeli a párnám, aláteszi, int, hogy feküdjek 7271 25| profilban, a lepedõn, nem a párnán, a párnát hátratoltam. Amennyire 7272 24| akartam ülni - talán túl magas párnának éreztem a koponyámra csavart 7273 7| néha és néha az agyvelõ párnás tekervényeire lefekszik” - 7274 13| megszégyenítõen bizalomkeltõ parolát? Igen, a tulajdon novellámból, 7275 12| eseményeken. Valami politikai párt élére kerültem, nagy beszédet 7276 9| szurkálás lesz. Hát egy parti sakkot játszanék-e? De mennyire, 7277 27| megrakott hajóm a vágyak partjait, hanem arról, lesz-e kegyes 7278 3| hogy a levegõnek beszélek, partnerem szép lassan, lábujjhegyen 7279 5| sötét van, nem látom a partot, a kutyát sem látom, de 7280 15| alakult ki körülötte, két pártra oszlott a társadalom, még 7281 20| akartam igazítani az egyik passzusban. Félórai keresés után derengett 7282 21| végigszalad a fejemen, hosszú pászmákban. Utána habot vernek rajta, 7283 12| reszketnek. „Wa... a... as? Pat-tel-len? - üvölti egyre emelkedõ 7284 12| csak kitör a botrány. „Hier Patellen-Reflex...” Próbálom szépíteni a 7285 12| Nesze nektek!... Nesze patellenreflex.”~~Délelõtt álmom hatása 7286 13| Tetszik nekem ez a név, patetikus, éppen azért tetszik. Magas, 7287 20| szavakkal beszélek - igen, igen, patetikusan! mondd csak ki: nagy gesztusokban, 7288 1| felejtés itala, ebben a furcsa patikában, amit a szegény mûvész lelkében 7289 26| boldogsággal élveztem a halk pattanásokat és nyisszanásokat, ahogy 7290 23| alattomos srapnelszilánk pattant be, titokban, észre sem 7291 8| káprázatos nászköntösében páváskodó fiút, alaposan összepüfölik, 7292 9| A kerten át kanyargunk a pavilon felé, elõszobában várni 7293 21| teremében fel s alá jár bajnok Pázmány...”~~- Wie fühlen Sie sich 7294 25| megismerni, hatéves koromban, a péceli Boszorkány-sziget erdejében. 7295 18| Zavartan fordultam el, ilyen pechem van, az elsõ mûtétnél, amit 7296 25| pillanatra zavarba jött. Pechünk volt, mindhármunknak. A 7297 10| mint aki aláírást vagy pecsétet kér, hogy érvényesítse az 7298 22| Mussolini rádióbeszédét. Pecsus is leül diktálni a sportrovatot. 7299 27| ismerte bennem az õ hazatért Peer Gyntjét, csak nem tudja 7300 11| remek sebész viszi a szót, példákat idéz, széles körû tapasztalataiból 7301 24| félrevezessenek, és most egy húron pendülnek, az egész összeesküvõ banda. 7302 21| világosan, ahogy a finom penge kört karmolva, megrajzol 7303 13| õ elutazásom napján 300 pengõt kapjon.~Ez legalább világos 7304 10| idõnként, de hova küldjék? Pénze, háza, lakása nincs. Régi 7305 5| kellene mennem, ha volna pénzem és idõm, ebben a robotban.~~- 7306 2| hozzászoktatott, hogy a pénzgazdaságot megkülönböztessem a népneveléstõl.~ 7307 13| õk mögöttem állanak, és pénzre se legyen gondom.~Bevánszorgok 7308 7| kék ponttal. Körülményesen pepecselnek rajta, meg kell mondanom, 7309 12| Maga a börtön (persze csak per analogiam, a magamfajta 7310 25| fekete ínyén, az utolsó percben egy korty nedvesség, úgy 7311 23| ebbõl a motoszkálásból, percegésbõl, nyisszentésbõl, csíptetésbõl: 7312 25| állapotok, az ébrenlét ritka percei. A többi hosszú, hosszú, 7313 20| reméltem pedig, hogy a balsors perceiben majd fénnyel és színnel 7314 9| életemre gondolni. Nekem minden percem olyan, mint nektek, ha a 7315 22| igen, villamostûvel... Percenként mérik a vérnyomást... Közben 7316 21| befelé folyik a vér.~Csak egy percig tart a csend. Pár centiméterrel 7317 2| menetrendszerûen, hét óra tíz perckor.~Csodálkozva kaptam fel 7318 3| a kávéházban, ugyanott: percnyi pontossággal, mint tegnap, 7319 25| szélére, félig lelógatva a peremérõl.~Órákon át fekszem így, 7320 3| fejbõrt hátrahajtja, aztán egy perforáló nagy fúróval körbelyukasztja 7321 23| elõkényszerített emlékképsorban, ahogy pergetem (félig transzban, önmagam 7322 5| elnyomni a gyomor úgynevezett „perisztaltikus mozgását” a visszafelé fordult 7323 10| fontos, lehet Lefkovits, vagy Perl, mindegy. Vagy hatvanöt 7324 16| hacsak nem megyünk fel a permanenciába, egy Szergejelev van ott, 7325 13| kérdésében, és ami most permanens ülésben tárgyal - persze 7326 2| próbálnak ki? Az utolsó vonatot Pest utcáin hétéves koromban 7327 10| nézem az erkélyablakon át Pest-Buda csodáját, mint egy valószínûtlen 7328 9| déligyümölcsök, ananászkonzerv, pezsgõ. A kórházi ebédet visszaküldjük, 7329 18| becsukódó szem elõtt ugráló phosphenákat, hogy élethez hasonló képeket 7330 21| jobb oldali kisagyvelõn, a pia mater második lemeze alatt 7331 8| folt az agyvelõn.~Egész pici szünet, csak én veszem észre.~- 7332 24| válaszoltam, úgy tettem, mintha pihennék.~Feleségem próbált mulattatni, 7333 6| apa?~- Semmi, fiam, kicsit pihennem kell. Ne szólj anyádnak, 7334 11| kocsizom holnap reggel, tíznapi pihenõre... nem jönnél velem? ~Elnevetem 7335 16| folyton eszem, habzsolok, piláfot és más töltött dolgokat, 7336 4| kalandos életének döntõ pillanataiban mindig jelentkezett benne 7337 1| visszafordulásom után egy sereg pillanatfelvételt fedezek fel riporteri táskámban: 7338 5| Tizenkilencedik század” - csupa pillanatkép, semmi „rezümé” - legfeljebb 7339 4| a felében vagyok ennek a pillanatnak, és mégis iszonyúbb a most 7340 24| goose, une oie stupide.~A pillanatnyi meghökkenést diadalnak könyvelve 7341 6| mint telivér ötödista. Pillanatok alatt kiismeri magát, már 7342 5| tragikusan. Tudom, hogy pillanatokig fog tartani, aztán elmúlik, 7343 8| telefonál, intézkedik, alkalmas pillanatot keres. Egy ismeretlen Porfir, 7344 8| rángatózik a földön. Egy pillantással megállapítom, hogy nem szimuláns, 7345 22| oldalra, úgy olvassák, gépies pillantást vetve a hirdetõoszlop órájára: 7346 7| mikor gyermekkori házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet, 7347 21| még? Néha egész alakokat pillantok meg, ahogy elsuhannak, de 7348 11| kísértik ezek a veszett pilóták, oda nézz, a háztetõt súrolja... 7349 18| beáll a liftbe, leszalad a pincébe. Végighúznak az alagsoron, 7350 6| körülötte, a levegõtlen pincehelyiség, rossz szagú díszletek, 7351 12| az ablak, mint ezekben a pincékben volt, s a jámbor ápolókat 7352 5| diszkréten intek Tibor pincérnek, aki már tudja, mirõl van 7353 18| a reakció sziklába vájt pincetömlöceinek és láncainak szerény szakértõjét 7354 2| amikor eszembe jutott, hogy Pirandello ötvenhat éves korában kezdte, 7355 21| fénye mellett, a kicsit pirosabb, jobb oldali kisagyvelõn, 7356 17| kék vizek és sziklák közt pirosló tanyák naivan regényes tája. 7357 27| zöldeknek és kékeknek és pirosnak. Autón jöttünk ki, elõbb 7358 23| kellett festeni zölddel és pirossal az élesen elõrajzolt területet, 7359 26| arcbõr, mely nem ismeri a pirulást.~~Késõbb lágy és elnézõ 7360 10| elhomályosult lelke mélyén pislákol valami tudat, hogy csak 7361 25| maga a Nap ez a halvány pislákolás, de nekem már csak ennyi 7362 16| pedig... Egy homályosan pislákoló laterna alatt türelmetlenül 7363 22| gondol. K. õszinte borúval pislog, szemüvegén át, aztán rajtakapja 7364 6| nyirkos rosszindulatú reggel a piszkos bécsi pályaudvaron, mikor 7365 17| ezek a bécsi pályaudvarok, piszkosak, bûzösek, komorak, és mindig 7366 22| változnak, haragoszöldbõl piszkosszürkébe, átfut a határon, felhõk 7367 17| szemmel is lehetne írni, plasztikus sorvezetõvel, ezt szabadalmaztatni 7368 26| puncsot hajtott fel. Friss pletykákat hozott Pestrõl. Mikor Olivecrona 7369 8| érzem, hogy beszélnek, pletykálnak, kombinálnak. És valahol 7370 6| hozzászólások, egy bizonyos pletykáról, két érdekes ismerõssel 7371 13| kedveskedik, Lacinak, aki irodalmi pletykát közvetít, Oszkárnak, aki 7372 6| ezzel a címmel: „Szonya a plüssdíványon”. Tehetséges zsidólány, 7373 6| asztalok, émelyítõ italok és pocsék fekete. Valamit hangsúlyozni 7374 6| furcsa bécsi taxiból, ami podagrásan recseg és ráz, s magas tetejével 7375 16| tartanom, és mindjárt a pódiumra megyek. Mennék is, csak 7376 9| tartok, ahogy a lapokat pörgetem. Lám, itt a vége felé milyen 7377 5| tehetetlenségi nyomaték pörgetett magam körül, s nem voltam 7378 23| burkolatán csomóba szaladt a pörk. A finom késsel óvatosan 7379 20| néhány apró folton, mint a pörsenés, ahogy szalad, rettentõ 7380 7| friss és zöld, mint egy pöszmétebogyó.”~Ehelyett más történik.~ 7381 17| persze rögtön megyünk fel Pötzlhez, jelentkezni... Egy kicsit 7382 16| félrelökdösnek a durva arcú, kiálló pofacsontú, rongyos figurák - nem mondhatom 7383 12| Demokritosz vagy a másik pogány, aki üres, vak szemgödreit 7384 21| csitító kéz, vagy afrikai pogányt az északi lovag, keresztes 7385 15| látni. Elég jónak bizonyul poggyászom, még egy koffer kell csak 7386 4| zölden kérkednek. Mint drága pointe-lace csipkék, függenek a zsigerek 7387 10| figyelmét. Olyan, mint egy nagy pók, aki áldozatot keres. És 7388 21| se felel.~A fúró sivítása pokolibb és makacsabb, mint valaha. 7389 13| a legrégibb, legmagasabb polcokon szereplõ magyar arisztokrata 7390 4| már ötvenéves és komoly polgár, szerelembe esett, regényesen 7391 12| megtörtént eseményeken. Valami politikai párt élére kerültem, nagy 7392 3| tegnap olyan olcsón vettem, politúrozni kell, de jó lesz személyesen 7393 7| csodálkozunk, mert nagyoknak és pompásaknak hittük. S mikor visszatérünk 7394 20| te tudod, hogy én, aki pongyolán, csaknem cinikusan szoktam 7395 20| mégis igaz, hogy külsõ pongyolaságomat, cinizmusomat, sõt jókedvemet 7396 22| János-hegy orma, legmagasabb pontja Budapestnek. Mit szólnak 7397 7| forgatják, szólnom kell, mikor a pontocskák látóterembe érnek. Kínosan 7398 7| két rúd, négy végén fehér pontocskával. Lassan forgatják, szólnom 7399 15| részletes és bámulatosan pontos diagnózis után, amit néhány 7400 3| kávéházban, ugyanott: percnyi pontossággal, mint tegnap, megindulnak 7401 20| meresztgettem a szemem, végre fehér pontot fedeztem fel az égen. Igen 7402 7| Forgó korong, piros meg kék ponttal. Körülményesen pepecselnek 7403 5| kerültem el a szigetet a ponttól, ahol ki akartam kötni. 7404 8| pillanatot keres. Egy ismeretlen Porfir, akinek figyelmét, egy szerencsétlen 7405 27| ekkor jelenik meg szürke porköpenyben egy õszülõ hölgy. Az édesanyja. 7406 26| babérhoz jusson.~Jól aludtam, a porokból csak fél adagot kértem, 7407 16| közt, kirakok könyveket, poros iratokat az íróasztalom 7408 9| lopózom le a lépcsõn. A portás nem lát meg, mikor kikanyarodom 7409 8| Intézkedni kell, bármily szívesen poshadnék még a homályban, ahol olyan 7410 25| oldalt bélyeg van rajta, a postaigazgatóság miatt, Kerstin adja fel, 7411 18| leveleket nyújtanak át. Az elsõ postám, Pestrõl, ahol három nap 7412 24| függetlenül, vagy pedig a posteriori...~Megveregette a kezem.~- 7413 11| szürkeállományban. Lehet hátul, a két pót-agy valamelyikén, de lehet lejjebb 7414 16| a hallból, álomfülem is pótol valamit a régi valóságból. 7415 12| õrültség, mûveltségem és pozitivizmusom tiltakozik ellene: mégis ( 7416 24| összezavarnak, elméletet és praktikumot, képtelenek felfogni, hogy 7417 18| hogy minden tárgy modern és praktikus. Az éjjeliszekrény négyfelé 7418 25| hatalmas tûvel, ami széles pravaszból állt ki.~- Egy kicsit megcsapolom - 7419 18| úgy érdeklõdöm, mintha egy precíziós fizikai kísérletrõl vagy 7420 19| ismertem. Sikereit csodálatos precizitásának köszönheti, a technikában, 7421 16| szép fehér itatósok közé préselt halványrózsaszín kökörcsin 7422 23| kivárhatatlan idõ, míg a pribék a spanyolcsizmát igazgatja, 7423 12| átlátszó humorral ugratom, mint pribékeket. A szem- és fül- és idegvizsgálatokat 7424 18| LE MIE PRIGIONI”~A szelíd, kedves Silvio 7425 14| van szó. A diagnosztikai próba némi beavatkozással jár, 7426 7| mondta.~Mialatt a szemtükröt próbálgatja, odavetõen és „mûvelten” 7427 8| megkülönböztetik. Mûtéttel is próbálják gyógyítani: a leemelt koponya 7428 19| öntudatlan, vagy céltudatos próbálkozása a daganat - új szervé vagy 7429 2| Egészen belevörösödtem a próbálkozásba, hogy a gyanús közmondást 7430 5| amivel néha õrültek is próbálkoznak, hogy panaszkodás helyett 7431 2| vagy valami új jármûvet próbálnak ki? Az utolsó vonatot Pest 7432 10| és lihegve egy barátunkat próbálta karikírozni, aki félórával 7433 19| elhatározza, hogy a bemutató próbán maga száll fel a szétrobbanó 7434 14| kisagyon van, alul, ennél a próbánál az öreglik a nyomásváltozás 7435 14| szóban forgó diagnosztikai próbával kapcsolatban ez olvasható: „ 7436 23| mint akinek külön, belsõ problémája, már nincs, csak figyelni 7437 8| második válaszod némiképp problematikussá teszi az elsõ értékét?~- 7438 11| bikája, néz szembe a Feladott Problémával, ami láthatatlan betûkkel 7439 1| regényben, amit a valóság produkál. Ám illemen és hasznosságon 7440 21| Tehát figyeljünk. Akarnom, produkálnom kell a figyelmet, gondolatokat 7441 12| fáradsággal olyan reflexet produkálok, mint egy egészséges ember. 7442 26| kötéltáncos áll így fel, produkciója csúcspontján, a sodrony 7443 23| mikor az artista a nagy produkciót csinálja, a zene lélegzetfojtva 7444 11| tanítványa volt az említett professzornak, aki lendületet adott a 7445 23| olaszos csipkekendõ, a bambino profilba fordul, belekapaszkodik 7446 25| akinek a hasa fáj. Fejem profilban, a lepedõn, nem a párnán, 7447 10| jelölt dadog, visszafordul, s profilból, hogy a tanár ne hallja, 7448 8| magas, de homorú homlokkal, profilja sejtelmes kínokról beszél, 7449 4| cigányasszonyok: jóslatokat mond, prognózis címén, ha valami baja van 7450 6| igazságszolgáltatást.~Hatéves proletárkölyök, az ápolónõ nem tudja, miért 7451 12| mint egy könyvügynök a prospektusokat, és magyarázgatom, ajánlgatom 7452 3| minisztériumba is fel kell menni, a protekció miatt, meg a jó Rózsi házvezetõnõm 7453 20| látom: milyen fényes mégis, protonok és keringõ elektronok kavargó, 7454 20| kavargó, tüzes halmaza - protonoké és elektronoké, amiket soha 7455 20| feltételes és idõleges halmaza protonoknak és elektronoknak. Ettõl 7456 8| Bing neurológiáját, Bleuer pszichiátriáját azelõtt is lapozgattam, 7457 23| halljuk a jó kis botrányt, pszt, figyeljetek! Olivecrona 7458 9| Ottó barátom, a kalandozó publicista hív magához, tüdejével van 7459 4| fogast, roggyan össze, nehéz puffanással, ahogy a tagló lesújt. Rossz 7460 23| erõsen arcához szorítva, pufók csecsemõt tart. Az anya 7461 23| olyankor, mintha meg akarna pukkadni a feje? Hát tudja meg, ilyenkor 7462 7| felhívni és Cininek egy pulóvert... aztán...~- Vagy úgy. 7463 4| vásárcsarnokba - lõdörgök a pultok közti utcákban, nézegetem 7464 26| elõzõen néhány kupica svéd puncsot hajtott fel. Friss pletykákat 7465 7| szemem elõtt, megkérdem, a pupillát nézi-e, talán luesra gyanakszik? 7466 18| otthonának érzi a száguldó puskagolyót, mint ahogy otthonunknak 7467 15| fej, az már mind megvan... puszta formaságból egy gyomorkép...~ 7468 23| Szinte kár érte, hogy most pusztítani kezdi. Körülégeti, óvatosan, 7469 6| tudom már... Havas barátom pusztult el ebben... huszonöt évvel 7470 5| veszem komolyan, aszpirin és pyramidon, úgy-ahogy, segít rajta.~ 7471 10| van, különös keveréke Don Quijoténak és Lucifernek. Fürdõköpenyben, 7472 27| gúnyámat, a bõrömet, akire rábíztam! Elvitte álmomban ruhám 7473 6| ilyenkor kicsit kiabál.~Rablógyilkos, megfigyelésen van itt. 7474 24| mint idõméréssel, akár a rabok, vagy az alvó ember alsó 7475 26| órákra vonatkoztak, mint a raboknál, a benyitó Olivecronát azzal 7476 26| hihetek magamnak egészen, hogy rácáfolok a szigorú és hatalmas tudományra.~ 7477 7| magát, akit kilógatnak a rács fölött, és egyszerre csak 7478 10| szívesen botorkál a kert rácsa mellett, két rudat megfog, 7479 24| diadalnak könyvelve el, rögtön rácsaptam, hogy kihasználjam, és átvegyem 7480 26| a szemem, ahogy utoljára rád néztem!”~Nos, anélkül hogy 7481 22| le tudja adni Mussolini rádióbeszédét. Pecsus is leül diktálni 7482 10| leadó - és feltaláltuk a rádiót, ami még nem volt akkor. 7483 2| ha ötvenhat, akkor még ráérek befejezni a keresztrejtvénynek 7484 5| pad áll a járda szélén: ráereszkedem, az ájulás után szépen felállok 7485 2| jövedelmébõl aztán annyi ráérõ idõt biztosítsak magamnak, 7486 5| fontos teendõimet halogatom, ráérõsen, álmodozom a jövõrõl, mint 7487 21| mûvelet brutalitása magával ragad. Vad gyönyörûséggel adom 7488 5| sodra erõsebben kezdett ragadni magával, mint gyenge karjaim, 7489 19| elsõ pillanatban magával ragadott, vagy kétségbeesetten vak 7490 24| kezére csaptam, mint egy ragadozó, aki lesben figyel. Õ azt 7491 4| felében nem tudom, üstökön ragadva, víz fölött tartani magam, 7492 10| szerényen, erõszakoskodás nélkül ragaszkodik. Inkább szokásból, mert 7493 13| sok idõ, szenvedélyesen ragaszkodom hozzá, hogy Pesten szeretném 7494 7| elintéznivalók Pesten, és ragaszkodtam hozzá, hogy estére otthon 7495 21| vályúban. Valaki vastag ragtapaszokat nyom két halántékomra, meghúzza, 7496 27| várost és ilyen tündéri ragyogását a zöldeknek és kékeknek 7497 16| mirõl kell beszélnem, és ragyogó jelmezem ellenére csak ne 7498 16| távlatából került elõ és annál ragyogóbb, minél sötétebb volt nappalom 7499 9| hogy mindannyian egyformán ragyogtok a derûtõl. Végre is sokféle 7500 21| míg vizsgáltak, bizonyára rágyújtott egy cigarettára is, a csutkát 7501 8| takarja el, hogy ne lehessen ráismerni.~Este az ágyam fölé boruló 7502 22| már nem új, már Bécsben rájött valaki.~Egy kedves hölgy, 7503 2| fordultam ilyenkor, aztán rájöttem, hogy a fülem káprázik, 7504 8| csodálnak bennünket, és rajonganak értünk, nem segíthetnek 7505 11| többre gyermekes lelkek rajongásánál - és mégis, ha így látnám 7506 8| legnyomorultabb és legkisebb is minden rajongáson túl jobban szereti önmagát, 7507 19| találtam, de különösebb rajongást nem keltett bennem. Azt 7508 3| bel- és külföldi tagok. Rajongok ezért a mûfajért, a jövõ 7509 25| küszöbérõl, ahogy a regényes rajongók és a rossz megfigyelõk hiszik. 7510 20| felriadok megint: egyszer rajt is kapom Kerstint, hogy 7511 22| pislog, szemüvegén át, aztán rajtakapja magát, hogy mondatot formál, 7512 15| butaság ellen való harcban - rajtakaptalak, ásítottál, ne nyomd el, 7513 10| a teasütemény jó.~Ekkor rajtaütõ orvosi kérdés következett, 7514 27| eszkábálják össze, fát hoznak le rajtuk, messzirõl a városba - a 7515 8| értünk, nem segíthetnek rajtunk a balsorsban, mert közöttük 7516 6| éppen ellenkezõje Kaulbach rajzának a tébolydáról, ami gyermekkoromban 7517 23| térképfestésnél, vagy a szabadkézi rajzban, amikor ki kellett festeni 7518 6| Laterna magikából primitív rajzokat vetít a szöveghez, amelyek 7519 3| alkotott képet is, amit rólam rajzolt ez az agyvelõ: milyen borzasztó 7520 21| ugyanazon az úton, végigszalad a rajzon. Hátul a tarkón egyetlen 7521 16| biztos, hogy az, ezt a rajzot megismerem: ez Goya mûve, 7522 15| áttételes, mert elsõdleges rák, furcsa módon, agyban soha 7523 13| képzelõdés, feltéve, hogy rákerül a sor, honnan veszek annyi 7524 7| kolerája és tüdõvésze és rákja, sorrend szerint, ahogy 7525 15| vagyok gyõzõdve róla, hogy rákom nincs. Nem is találnak semmi 7526 19| Kiderült, hogy nem megy. Rakosgatás közben meg kellett értenem, 7527 27| feketézni. A Fröken egymás után rakosgatja elém a kannát, tányért, 7528 7| emlékképemen, papírtálcán kivágott rákot mutat fel: „nézzék, uraim, 7529 21| meg tudom határozni, hova raktam el töltõtollamat, a szobámban, 7530 26| szép magyar és német vers raktározódott fel bennem, most kipróbáltam, 7531 15| kofferek már fel vannak rakva.~~Cini kísér le bennünket, 7532 9| érdekelne, de hamarosan rálapoztatok vele a személyi hírekre. 7533 10| figyelmesen és behatóan; homlokát ráncolva vizsgálja a járókelõket.~ 7534 6| alma a fej, látni is rajta, ráncos, petyhüdt, koraérett. Vizesborogatás 7535 18| Összenézünk betegtársammal, ránevetek, õ is elmosolyogja magát, 7536 3| elferdült arcára, a béna rángatódzásra, ahogy nevetni próbált. 7537 8| csoportosulás. Epilepsziás munkás rángatózik a földön. Egy pillantással 7538 24| átcsaptam illetékességem felsõbb rangjának védelmezésébe. Miután megállapítottam, 7539 14| orvost, aki a hivatás magas rangú, szinte papi jelentõségét 7540 5| Ösztön formájában magához rántani igyekezett az életközpont, 7541 9| egész csönd lesz, magamra rántom a felöltõm és kalapom, felhajtom 7542 22| megállnak az utcán, ahogy rányitnak az ötödik oldalra, úgy olvassák,