Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
9044 3| hogy most elviszi magával, tönkrement agyvelejében, nemcsak tulajdon 9045 1| tõlem, azon bizony eleget töprengek, amit magamtól várok.~Bizonyos, 9046 19| kézimunkát végez.~~Tovább töprengve, feltettem magamnak a kérdést, 9047 21| dühe átcsap rám. Vágd csak, törd csak jobban, csak neki - 9048 6| Szonya is ilyen: kicsi, törékeny, sovány, beteges, bõre szinte 9049 21| rántás... süket reccsenéssel törik valami. Pillanat múlva megint. 9050 21| láda oldalából deszkákat törnének egyenként. Tudom, hogy csontokat 9051 4| vagyok, csak nem szoktam törõdni vele. Fejem se fáj, vonatok 9052 8| közelében, ahol az utcasarkokon törpék és királykisasszonyok, idilli 9053 8| hiperkultúrás esztétikusok törték a fejüket, vállat von, hogyne 9054 26| és a paplan...~Ezért nem törtem ki szenvedélyesen. Ellenkezni 9055 19| szeszélye nemcsak magában a történésben érvényesül, kiterjed a valóság 9056 19| bizonyítják), hogy egy élet története egyben regénye is annak 9057 20| adom ki magam, mulatságos történeteket mesélek, hátravetett fejjel, 9058 18| akkor is valóság marad, ha történetesen nincs módunkban közölni 9059 26| Mihály izgalmas és elbájoló történetét, utazását Moszkvától Irkutszkig, 9060 11| mesélj már ilyet! rémes, mik történnek... És ahogy tovább megy, 9061 10| viszonylagos szabadsággal, törvényfölöttiséggel. Hosszú, nyurga ember, fiatal, 9062 7| klinikákon látja. Ez egy törvényszerû „foglalkozási hipochondria”, 9063 2| uzsonnáztam, ablak melletti törzsasztalomnál, ahonnan egyrészt a könyvtárra, 9064 20| én vagyok az, hajladozó törzsek, táncoló ágak szerepében. 9065 6| egzotikus, mint egy beduin törzsfõnök. Meghökkenve hallom, hogy 9066 22| kéziratom?~*~Egy óra felé törzskávéházamban kezdenek feketére gyülekezni. 9067 23| kezével már üti is be a tojás fenekét, löttyenti a mélyedésbe, 9068 18| és mosolyt és reggelit: tojást, vajat és sajtot hozott. 9069 18| kevesebbet tudtam, mint Tokióról. Ágyamból látni lehetett 9070 27| ki véleményemet az esze tokjáról - ezúttal nem azzal a céllal, 9071 23| ereket - és az egyiknél tokocska keletkezett -, így kezdõdött 9072 12| láthatatlan kéregetõ kintornát tol utánam, csak akkor hallom 9073 22| eltekintve a „Blaumontag”-tól, kávéházas és újságolvasó 9074 17| lelke van a testnek, az „én”-tõl független, és a különlélek 9075 21| visszatartani. Elõtérbe akar tolakodni, visszaszorítom, fáj.~~Nem, 9076 21| ugrásszerûen fecskendeznek.~Puha tolások, félrehajtások, a koponya 9077 26| a sikert, mint az idegen tollakkal ékeskedõ színész. Utána 9078 22| asztalnál, a levegõbe bámul, tollal a kezében. Már negyedik 9079 19| közbekottyan, megállítja tollam, megzavarva tulajdon beszámolóm 9080 1| való drukk adta kezembe a tollat, mikor élményrõl számoltam 9081 23| néztem - éppen látható a tollseprõhöz hasonló virágfej. De hogy 9082 10| neki, vagy félre akarják tolni. Egyszer megfigyelték, hogy 9083 17| hogy végül minden északra tolódik, a hó és jég közé, ahová 9084 6| szakállával illusztrációja lehetne Tolsztoj novellájának a három balga 9085 24| fejemet gyengéden oldalt tolta, villámgyorsan kinyújtottam 9086 23| hogy megvan-e még, azért tolták ide, az orrom elé. De hisz 9087 7| szemfenékbõl nyílik, vér tolul a hártyára, amit a szemtükör 9088 9| felhajtom gallérom, mint tolvaj lopózom le a lépcsõn. A 9089 23| rám csapták az ajtót... tomboltam, rúgtam, döngettem... nem 9090 10| is gondolok, nem lehet a tompa, tespedõ napokat folytatni 9091 10| az önkívülethez hasonló tompaság. Felöltözetlenül, borzongva 9092 21| fehér köpeny libeg. Valami tompát illesztettek oda. Most úgy 9093 21| lenne õ? Vagy csak a géz tompítja a hangot?~Mélyen, mélyen 9094 15| világosítanak fel - néha tompított suttogást hallok az ajtó 9095 21| tökéletesen megsiketít. Kicsit tompul, úgy látszik, tágítja a 9096 10| vánszorogjak, félórákig topogni elõtte, elõrebukott fejjel - 9097 16| halántékom, türelmetlenül topogok a hidegben, gyerünk már, 9098 16| nyílik, Vedres bosszúsan toppant, ördög vigye, tizenkettõkor 9099 12| eltûnik és elhallgat, mikor toppanva megállok és hátrafordulok. 9100 26| langyosan és habosan lefut a torkán.~Örömre persze jön az üröm. 9101 11| gyerek lázas volt reggel, torkát fájdította, nyafogott. Bemégy 9102 27| nyugodtan. Eleinte azzal torkolom le magam, hogy ez is csak 9103 25| nemtetszés-nyilvánítás, ami torkomat elhagyta.~Utána rögtön tárgyilagos 9104 25| Lassan, akadozva folynak torkomba és a lepedõre könnyeim.~~ 9105 12| vigyorog és dzsiggel, de az én torkomból erélyes rendreutasítás helyett 9106 9| nevetésre állították be, a torkukat öblösre köszörülték.~~Eltûnõdve 9107 22| próbált ki szombaton. A tornatanár már az elsõ órán érdeklõdik, 9108 18| lehetett a büszke aranykupolás tornyot, mely óránként ünnepélyesen 9109 6| hegyes horgocskái, mik ha a torokba jutnak, nem lehet kiköpni 9110 17| futottunk. És még egy szikrázó torony is felvillan, a városház 9111 22| Campanilénél. Felmegyünk a toronyba, igen? Ah, a miszisz svéd? 9112 24| békés éjszakába fordult. A toronyóra búgó, öblös hangját sokszor 9113 20| hogy arcom keserû vigyorra torzul. Génius jut eszembe, a „ 9114 20| Ajkaim megint vigyorra torzultak a sötétben. No lám, a fák. 9115 10| e mûfaj legnagyobbjának, Tóth Árpádnak is tetszett, de 9116 17| az összefüggést. Lassan, totyogva igyekszem a kijárat felé, 9117 2| szalad el a vonat, aztán továbbfut, a zakatolás halkul, mint 9118 20| így lesz. De fáradt vagyok továbbfûzni a képet. Érzem, hogy arcom 9119 24| nagyobb türelemre bírják, a továbbiakra való tekintettel. Ostobaság, 9120 8| rólam?~~Mások, akik rendesen továbbmennek, ha találkozunk, most megállnak, 9121 2| nyugtalanított a dolog, továbbmentem, még kedveltem is e rejtelmes 9122 5| foglalkoztatott - a pénz tragédiáját akartam megírni, ravasz 9123 11| színinövendék az öreg nagy tragikával. A hõsnõ levegõ után kapkod 9124 5| sokkal kevésbé hat rám tragikusan. Tudom, hogy pillanatokig 9125 10| emeleten, nekem ne meséljenek, trágyahordó, ezernyolcszáztizennégy, 9126 10| ilyesfélét: „leszakad a lámpa, ha trampliznak az emeleten, nekem ne meséljenek, 9127 23| emlékképsorban, ahogy pergetem (félig transzban, önmagam médiuma) az agy 9128 17| Hajók és mólók és emelõk és traverzek vasvilága - honnan ismerem? 9129 21| rudakkal, függönyökkel, traverzekkel. Minden a tetõrõl jön, egyszerûen, 9130 13| csodálkozik ezen. Kérem, ez nem tréfa. Maga nem gyerek és tudtommal 9131 18| a biztosítótársaság nem tréfál: két elmaradt részletre 9132 20| venném észre, nincs kedvem tréfálkozni. Talán nem vagyok egészen 9133 10| szõrcsomót, apró csontokat. Még tréfálkoztunk: talán új, az élõk világában 9134 8| adataimat felveszik, Dénes tréfálkozva megjegyzi, hogy úgy viselkedem, 9135 13| ki, a duhaj, nagyhangú, tréfáló részvét, mely fölényes biggyesztés 9136 12| de France teraszán. Nem tréfálok, és nem káromkodom már, 9137 22| elmosolyodik, egy enyelgõ tréfám jut eszébe, ahogy ugratjuk 9138 13| kellemetlen tünet, még ugrató tréfára is kedvem kerekedik. Hallom, 9139 10| valami tudat, hogy csak tréfáról van szó úgyis.~Pedig, hogy 9140 22| mondásom? „Humorban nem ismerek tréfát”. S.-nek lelkén átsuhan 9141 25| hideglelõs elszánással rohanok Trelleborgba, a sínek mentén, hogy megtaláljam 9142 17| halálos influenza...~~A trelleborgi gyors igazán finom, úri 9143 6| magasságát igyekszik kiszámítani trigonometriával, mint telivér ötödista. 9144 22| építmény tetejére, már elõhúzta trikója alól a hegedût, hogy élete 9145 11| tetejébe mászik, hogy ott trikójából elõvegye a gyermekkori hegedût... 9146 5| Thomas Mann zseniális bibliai trilógiáját olvastam, éppen Jákobról 9147 9| pálmaligetek közt sétál a trópusi alkonyatban. Ez az utolsó 9148 26| kalandos Grundböck kapitány és Trulson konzul úr, egyedül maradunk 9149 11| író is, ki akart venni fél tucatot, nem látom két hónapja, 9150 24| vagy az alvó ember alsó tudata, aki azzal aludt el, hogy 9151 17| orra, ezt már nem bírom. Tudatára eszmélek, hogy a jókedv 9152 6| inzulinnal próbálja gyógyítani a tudathasadásos elmebetegeket.~A teremben 9153 17| ellenõrizni - hiszen lám, teljes tudatomnál vagyok, normálisan érzek, 9154 23| mindenki tudja, mindnyájan tudjuk, mi az agyvelõ, hogy elég 9155 3| kifejezési eszköze, „beszélni” tudnak, csak érteni kell a szavukat. 9156 16| mondhatom el nekik, pedig ha tudnák, hogy én vagyok az, rólam 9157 17| ide nézz, boga, látod ezt? tudod-e, hogy ez már komoly dolog? 9158 26| rácáfolok a szigorú és hatalmas tudományra.~De már ott bujkál bennem 9159 8| közül. Soha nem beszélünk tudományról, a finom és választékos 9160 17| fejlõdõ csecsemõrõl küldünk tudósítást. Németország most mintha 9161 18| kicserélte a lepedõket. Egyik se tudott németül. Nyolcra bejött 9162 11| siess, fiam, aztán nem tudsz beszélni, mit bámulsz? Az 9163 20| így szólt: akarsz, vagy tudsz-e élni vakon? A gépies válasz 9164 3| ilyen liberális lett nálunk, tudtomon kívül, a népoktatás? Az 9165 17| feliratot fedezek fel: „ezt se tudtuk volna emelni Vezérünk nélkül”. 9166 11| így is csak rövid ideig tudunk, aminek minden ember egyetlen 9167 1| csak azért se, mert hiszen, tudvalevõen, az ember szívesen és gyorsan 9168 20| leplezze, önmaga elõtt. Tücsköt játszik és más bogarat, 9169 9| publicista hív magához, tüdejével van valami, még két hetet 9170 8| megnézhetnéd a gyomrom meg a tüdõm meg egy pár reflexem, sokat 9171 7| Himlõje van és kolerája és tüdõvésze és rákja, sorrend szerint, 9172 26| nagy örömmel értesültem a tükörbõl, hogy elöl nem is nyírták 9173 18| biztosan megijedt a villogó tükörtõl. Összenézünk betegtársammal, 9174 18| figyelni a jeleket, tûrni a tükröket. A mellém tolt ágyban a 9175 27| földöntúli boldogság!... ó, tündérálom!... heuréka!... egy lyukas 9176 27| takaros várost és ilyen tündéri ragyogását a zöldeknek és 9177 20| angyalszárnyakról szóló tündérmesénél - titokzatosabbnak és nagyszerûbbnek 9178 5| helyett inkább letagadják tüneteiket. (Természetesen leginkább 9179 12| kezdem neki felsorolni a tüneteket, közben szedegetem a leleteket, 9180 4| Felét se mondhatom el a tüneteknek, fölényesen legyint. Nincs 9181 2| fejemben.~Mivel semmi más tünetet nem érzek, csöppet se találom 9182 3| társult bennem a furcsa új tünettel, azzal a zakatolással, aminek 9183 23| lábaimnak nincs támasztéka. Türelem, még tartania kell magát. 9184 24| az idõt, csakhogy nagyobb türelemre bírják, a továbbiakra való 9185 23| ordítani fogok, ha fáj, nem türelmetlenségbõl, vagy rémületbõl, hiszen 9186 26| az ajtóból visszafordul, türelmetlenséget és szemrehányást érzek ki.~- 9187 24| lennék, nyakig a vízben, aki tüstént visszamerül a tenger mélységes 9188 20| keringõ elektronok kavargó, tüzes halmaza - protonoké és elektronoké, 9189 7| Megnézhetné a fundust is, tüzetesen, drága tanár úr, nincs-e 9190 5| meghökkentett, nikotinmérgezésnek tulajdonítható, abbahagyom a cigarettát. 9191 20| van körülöttem, s ezt nem tulajdoníthatom a beborult idõnek, hiszen 9192 14| félszeg érzésemet annak tulajdonítom, hogy annyival fiatalabb 9193 24| benyomásait fáradtságomnak tulajdonítottam, s elégedetten regisztráltam 9194 24| orvosetikai szempontból”, hogy túlbecsülte az idõt, csakhogy nagyobb 9195 6| sejteknek ez a megvadult túlbuzgalma, a mirigy tovább növeszti 9196 19| hogy költõféle vagyok), túlcsapongó képzeletem ellen védekezik?~ 9197 18| van gyõzõdve róla, hogy túléli... Most már én is.~~Délutánra 9198 15| igen, nem, igen, nem”. A túlélõ az utolsó „igent” vagy „ 9199 23| bírja az ordítást, az áram túlfeszült, az acélszál halványan izzani 9200 4| Vörösbort iszunk. Érdekes, túlfûtött lélek, csupa gondolat és 9201 6| csodabogár: akromegália, túlnövekedés. Egy kis mirigy lóg az agy 9202 8| nem tanulta meg, hogy a túlságos világosság éppen úgy megtéveszti 9203 4| vagyok átdobni a horgot a túlsó partra -, odaát semmit sem 9204 7| szerelembe estem, mikor hittem a túlvilágban, kopogni kezdett, szemtelenül 9205 24| életemben - ez a bizalom túlzottnak bizonyult. Mondom, nagyon 9206 22| humorista, hanem úgy, hogy tumorista. Nagyon jó, csak már nem 9207 16| mindkettõ egyszerre. A színpadon tumultus, tarkaság, jelmezes karok, 9208 8| Ezt a kedves, szórakozott, tûnõdõ Gyulát keresem fel, aki 9209 15| elõtti huszonnégy óra elég tûrhetõ, hála a sok dolognak, csomagolásnak, 9210 13| hiszen... Két nap óta egész tûrhetõen érzem magam, ez a kenõkúra, 9211 5| Ilyen címeket találok: „Turi Dönczi megadja neki”, aztán „ 9212 10| otthonosan jelenik meg, unatkozva tûri, ahogy a tanár, hallgatóknak, 9213 16| kedvemre van, zavartalanul turkálhatok, az õr se zavar, néhány 9214 10| az étterembe, fontoskodva turkálok az ételekben, aztán alvást 9215 11| mint ellentmondást nem tûrõ aláhúzás a mondat legfontosabb 9216 27| volna, mégse tette, sõt tûrte, hogy vágják csontjaimat, 9217 24| hogy egy darabig szótlanul tûrtem a párnaigazítást, aztán 9218 19| érzelmekben gazdag, de önmagával tusakodó és habozó természetû ember, 9219 23| Iskolás korában, ahogy tussal húzta ki az ábra szélét 9220 6| széken. Az egyik orvos hosszú tût szúr a férfi hátába, a beteg 9221 22| megtalálta a trombitát, tutu-u! De Rózsi már fut is be 9222 25| múlva visszatért, hatalmas tûvel, ami széles pravaszból állt 9223 27| addig, amíg bombának és tûzcsóvának tetszik. Természetes állapotnak 9224 6| monstre-kiállítását, szikrázó tûzijáték és csodálatos központi fûtés 9225 9| után - két hónappal ezelõtt tûzött ki a szerencsés vetélytárs. 9226 18| forognak a korongok, villog a tûzsugarú lámpa, kérdeznek és felelek. 9227 27| tûztengeren lebegve, mint maga a tûztenger... s hogy nyugtalanító ajándék 9228 27| biztonságosabb, a mélyében morajló tûztengeren lebegve, mint maga a tûztenger... 9229 16| lehet nagyobb, mint egy tyúktojás vagy labda. Óvatosan tapogatódzom 9230 15| helyen, jelenleg mintegy tyúktojásnyi hólyag növekszik. A hólyag 9231 4| gyümölcsdombokat: a káposztásteknõk, uborkáshordók sárgán és zölden kérkednek. 9232 6| Csak két orvos van bent, udvariasak, jólesik, hogy ismerik a 9233 25| hangját. Nyilván hálából udvariaskodott, amiért a tanár személyesen 9234 16| a harsogó zenekartól? És udvariasnak kell lennem, nem szólhatok 9235 24| ostoba liba, mint a többi, udvariasságom és bizalmam nem az eszének 9236 7| házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet, és csodálkozunk, 9237 27| Saltsjöbaden. Tíz napja üdülök itt, a parkra nézõ földszinti 9238 9| fogok többet írni tudni. Üdv és hódolat Angliának.”~~ 9239 15| kollégámat, kérem, adja át neki üdvözletemet. Az Isten áldja meg - és 9240 27| volt hajóskapitány, tréfás üdvözletét küldi, és hogy vigyázzak 9241 13| eltölteni. Az utazáson nagy üggyel-bajjal átvergõdöm, de otthon most 9242 13| felhívta a napokban ebben az ügyben. Beszéltem a miniszterrel 9243 11| Itt Géza... a K. Frici ügye iránt érdeklõdnék... Igen... 9244 15| Csupa lényegtelen, apró ügyek, aznapi elintézetlenségek, 9245 9| nem tudok aludni, üzleti ügyekben telefonálgatok, de még senki 9246 14| paraszttal szemben, akinek ügyes-bajos dolga akadt az állammal, 9247 23| keverés, bár egyre sebesebb és ügyesebb, nagyon ügyes, el kell ismerni. 9248 18| tartott, a másik pedáns ügyességgel kicserélte a lepedõket. 9249 9| vizsgálatot, vagy átadnak az ügyészségnek. Vagy talán... talán már... 9250 23| próbálok megkapaszkodni ügyetlen, kurta ujjaimmal. Szelíden 9251 15| dolognak, csomagolásnak, üzleti ügynek, ami körülöttem zajlik. 9252 6| hosszú ember, afféle levantei ügynök, meglátni rajta, hogy valami 9253 18| burkolt célzásokból, hogy az ügyvédi eljárásokat elhalasztották, 9254 13| vegyelemzés.~Négyen-öten bent üldögélnek szobámban, mások az ebédlõben 9255 17| megismertem. Ó, hányszor üldögéltünk ott fent a félemeleten, 9256 2| gyerekkorom óta, hogy otthon üldögélve, de különösen az utcán ballagtomban, 9257 27| üveges szemükben balga gõggel üldögélvén a bársonypamlagon, lent 9258 8| reszket és hullámzik az ülés. Következõ fülkében öngyilkos 9259 13| kérdésében, és ami most permanens ülésben tárgyal - persze egyik se 9260 8| nálam fiatalabb úr feláll az ülésrõl, erõszakoskodik, hogy bizony 9261 26| Könyörögtem, hogy oldalt ülhessek az ágyra, és lelógathassam 9262 13| dõzsöl, lakmározik, a részvét üli orgiáit betegágyam körül, 9263 8| erõszakoskodik, hogy bizony csak üljek a helyére, nem fontos, én 9264 9| mikor kikanyarodom a sivár Üllõi útra. A villamoson lehajtom 9265 26| szavaltam Anninak, csaknem ülõhelyzetbe támaszkodva fel, s affektált 9266 5| Emlékszem, mikor elõször ültem repülõgépen, ócska, primitív 9267 18| Cipelnek jobbra-balra, ültetnek furcsa székekbe, forognak 9268 7| tanársegédhez fordul. Egy kis ünnepélyesség van a hangjában, ahogy feléje 9269 9| Kikandikálok a folyosóra, már üresedik, fehér köpenyes orvos ballag 9270 16| Mindenki hazament már, az utcák üresek, úgy látszik, az egész város 9271 26| torkán.~Örömre persze jön az üröm. Pár óra múlva már öngyilkossági 9272 6| szerelmi házasság volt.~Ürügerincet ebédelünk a közeli tipikus 9273 12| akadékoskodva, kifogásokkal és ürügyekkel halogatva a dolgot, végre 9274 9| mert nem kell dolgoznom, ürügyem van henyélni? Nem, ez túlságosan 9275 24| komor tekintete, haragos üstöke - igen, úgy volt, és úgy 9276 20| sovány volt, vérvörös, lobogó üstökkel forgolódott, karjait dobálta, 9277 4| másik felében nem tudom, üstökön ragadva, víz fölött tartani 9278 5| úgy látszik, megint valami üstökösfélének képzeltem magam, ami tulajdon 9279 24| tûnt fel, hogy mindig sokat üt, sohase keveset. Egyszer 9280 2| következõ vonat, ugyanolyan ütemben. Dübörgött, zakatolt, elhalkult.~ 9281 20| összehúzódnak, és megint kitágulnak, ütemesen.~Lüktetõ csillag. Dobog, 9282 24| hallottam, de nem számoltam az ütéseket, az se tûnt fel, hogy mindig 9283 23| észrevétlenül, másik kezével már üti is be a tojás fenekét, löttyenti 9284 20| felhõk jönnek. Rügyek is alig ütköznek a fákon, a lombosodás itt 9285 21| vasdarab volna a kezemben, ütnék, vágnék, zúznék, magamat, 9286 3| már tudom) a carotis nevû ütõér izgalma volt. Eszembe se 9287 21| baboskendõt. Persze, az ütõerek nem folyatnak, ugrásszerûen 9288 16| értékesíteni, kutya nagy darab üveg, ki hiszi el nekem, hogy 9289 9| felé, és ekkor a kihajtott üvegen rövid kép villan fel: Pista 9290 27| halottak voltak már régen, üveges szemükben balga gõggel üldögélvén 9291 7| úr, majd írunk egy jó kis üveget, egész kicsi különbség, 9292 16| munka, úgy látszik, vékony üveghálózattal csinálják, de tényleg lüktet, 9293 26| kísérletnek. Éjjeliszekrényem üveglapján ott feküdt a kikészített 9294 21| mûszer éles csörrenéssel, az üveglapra esik, az fáj. És fáj egy 9295 12| a... as? Pat-tel-len? - üvölti egyre emelkedõ hangon - 9296 7| hát fel végre, kiabálj, üvölts, te félni is gyáva!”~~De 9297 27| és kalapom a Gangstervédõ Üzem KFT., mert úgy tetszett 9298 12| rendszerint a kisagyban, üzemzavar állott be. De nekem elkerülte 9299 26| idefigyeljen. A következõket üzenem a vikingnek.~S még kissé 9300 23| szenvedélyesebb, sürgetõbb, lihegõ üzenetcsatát. Figyeli, de csak az érintkezés 9301 17| marathoni futó átadta az üzenetet.~ ~ 9302 26| eljuthassak Irkutszkba a cár üzenetével. De neked megsúgom: látok! 9303 26| hát kérem, szóval azt üzeni... hogy az életét megmentette, 9304 6| félelmetes az se, aki kiabál vagy ugat - az a tévérzésed van, hogy 9305 5| magasból nyugodtan le lehet ugorni, legfeljebb kicsit megütöm 9306 5| hallottam, azt hittem, le kell ugornunk, kezdtem magam kiszíjazni. 9307 4| szemében groteszknek látszó ugrálás a képzettársítások közt, 9308 12| nagyon jó.~Felszabadulva ugrálnak fel.~Senkinek nem árultam 9309 13| Igen igen, nem kell ugrálni, hiszen ez csak egy kombináció... 9310 18| lelkünk a becsukódó szem elõtt ugráló phosphenákat, hogy élethez 9311 4| aztán váratlan módon, merész ugrásokkal, ahogy analitikusok szokták, 9312 6| Hát idenézzek. S mint egy ugrásra készülõ párduc, felpattan 9313 6| uszítja az egyik õrültet, hogy ugrasson, és bebizonyítsa, hogy igenis, 9314 21| az ütõerek nem folyatnak, ugrásszerûen fecskendeznek.~Puha tolások, 9315 22| tréfám jut eszébe, ahogy ugratjuk egymást. Jó volna, ha kimásznék 9316 13| különösebben kellemetlen tünet, még ugrató tréfára is kedvem kerekedik. 9317 5| álmatlanságot. De egy perc múlva már ugrom ki az ágyból, s bár még 9318 5| aszpirin és pyramidon, úgy-ahogy, segít rajta.~A hányás április 9319 12| Betegállomány, különben ugyanannyi; mint más úriember.~Önérzetesen 9320 24| az idõközök. Hogy mindig ugyanazok jönnek és mennek, ugyanazokat 9321 21| mélyen elszégyellem magam, ugyanekkor megsajdul nyitott fejem. 9322 5| s mindenkorra.~~Másnap, ugyanerre a komédiára ébredvén, nem 9323 24| ötször vagy hatszor - mindig ugyanígy jelenik meg, ugyanott az 9324 16| miért is suttog, hiszen úgysem értem a szavakat a harsogó 9325 2| zakatolás halkul, mint az „Ej uhnyem” dallama, a munkásoké, akik 9326 8| bukkantak az utazó elé. Ezt az újat, ha jól emlékszem, „kísértetek 9327 8| városligeti Angol Parkban tavaly újfajta barlangvasutat építettek, 9328 12| kinyújtja a karját, hosszú ujjai meggörbülve reszketnek. „ 9329 7| valahol, „néha a szívemben, az ujjaimban, néha és néha az agyvelõ 9330 3| izmait, vagy zongoramûvész az ujjait. Ezt az álmatlanság ellen 9331 10| simogatja reszketõ öreg ujjaival a kulcslyukat.,~~A feleségem 9332 13| imádkozva összeillesztett ujjakkal, édeskés mosollyal és nagyon 9333 17| magam - lám, beidegzett ujjaknak nincs szüksége a szemre, 9334 17| és illedelmesebb lenne. Újjászületése, úgy látszik, nem olyan 9335 27| büszke vagyok-e most, hogy újjászülettem, újra kezdhetem az életet 9336 8| tapasztalja, hogy az érzékeny ujjat mindenhová beléveri: ez 9337 7| kedves, halk szavú segédorvos ujját többször elhúzza a szemem 9338 10| magát, szétfeszített két ujjával szeme fölé bök villámgyorsan - 9339 16| valóságban történt. Pillanatra ujjongó felszabadulás, hiszen ez 9340 17| írásokat küldözgettem haza, ujjongva fedeztem fel a várost. „ 9341 18| fiatalasszony. Látom, hogy újonc, drukkol, emelkedni próbál, 9342 9| lesztek, mikor kimentek. S az újonnan jötteken már egész világosan 9343 9| felé nagy ribillióval három újságíró-kolléga, a lapoktól - zsivaj, kiabálás: 9344 5| csodálkozva fordult felénk, újságírók felé, mikor a karzaton egyszerre 9345 22| Blaumontag”-tól, kávéházas és újságolvasó városról lévén szó, mindenkinek 9346 16| amit napok óta cipelek, újságpapírba csavarva, mint egy dinnyét, 9347 12| utánam ébren is a nyávogó unalom. Mert kezd nyávogássá és 9348 12| Mert kezd nyávogássá és unalommá válni az egész, valami láthatatlan 9349 7| könnyed „jenseits vom Guten und Bösen” arckifejezésével, 9350 17| hagyj olvasni... Valami undok új betegség tört ki Spanyolországban, 9351 6| kell kerülnöm az ájulást, undorodom a nyilvános, hát még utcai 9352 24| dumme Gans, a stupid goose, une oie stupide.~A pillanatnyi 9353 26| intézett hozzá: „In Namen von Ungarn”. Olivecrona zavartan szabadkozott, 9354 3| megállítani kerekeit. Cini unja a dolgot, vízipólóról beszél, 9355 27| sokáig sétálgatunk újszülött unokahúgommal, a ligetben és a töltés 9356 17| végigsétálni még egyszer az Unter den Lindenen. Ha már itt 9357 6| irodalomkedvelõ, régi pesti világból. Ura, kitûnõ orvosa a legjobb 9358 11| és nagy erõfeszítéssel uralkodik magán, hogy el ne aludjon. 9359 4| parancsolok többé a hajón, nem uralkodom a milliónyi részecske és 9360 22| vérátömlesztést... Egy ember, az uram vércsoportjából, ott tartózkodik 9361 3| a jó Rózsi házvezetõnõm urának, Szabados Palinak állást 9362 15| jelölte meg pontosan az Uranos helyét, nagyságát, keringési 9363 22| tárgyilagosan, miközben az urát... kérem, az én feleségem...~ 9364 5| készen beállítottam H. tanár úrhoz, akivel sokat vitáztunk 9365 13| szobám, a Reviczky utcai szép úriházban, ahol lakom. Egyre többen 9366 15| apró dobozban hoznak - az urna, úgy tudom, vámmentes.”~ 9367 22| kövér úszómester ismerõs úrnál kérdezõsködik, mit tud rólam? „ 9368 8| ellenséges hangulat lett úrrá rajtam. És mint a verkli, 9369 6| tréfából és a hátam mögött rám uszítja az egyik õrültet, hogy ugrasson, 9370 20| van fagyva, nyáron hattyúk úsznak rajta, Saint-Saëns hattyúi. 9371 22| mi is van még? Igen, az úszók, a bécsi mérkõzés és ez. 9372 5| de együtt szerepeltek. Úszom a hûvös, gúnyos, közömbös 9373 22| vannak, a kedves, kövér úszómester ismerõs úrnál kérdezõsködik, 9374 5| sem tudom, miért, utánam úszott, és nyilván õ sem bírta 9375 25| és fél óráig tartott az út, vasúton, idáig. Egy száguldó 9376 12| egyirányba terelte, elterelte más utakról, talán az igazitól.~Ezt 9377 4| többé ilyen halálra.~Nagyon utálatos volt. Vagy talán csak azért, 9378 17| Jó is, hogy van valaki. Utálatosak ezek a bécsi pályaudvarok, 9379 4| korlátlan lehetõségekben, utálom a fatalizmust. Mosolyog, 9380 24| ítélõképességünkre vagyunk utalva. Feleségem, miközben kétségbeesetten 9381 7| szerkesztõségbe, a korrektúra miatt, utalványt is ki kell állítani.~De 9382 27| éves koromban, elsõ tengeri utam.~ ~.oOo.~ ~ ~ ~ * Még 9383 5| Folyton jobb felé tartasz, utánad kell igazodni, egyszer neki 9384 24| információkkal, a mûtét utáni napokra vonatkozóan. Nem 9385 27| élettelen felé, ami élõt utánoz, mint az influenzás nátha. 9386 10| furcsa fintorokkal igyekezett utánozni õt. Aztán a ravatalon láttam 9387 13| vicceket hoz, és kollégáimat utánozza, Bandinak, aki készülõ regényérõl 9388 12| lefelé - õ mint egy õrült utánunk, óriási alak és egyre jobban 9389 12| magam, mint a vergõdõ hajó utasa, aki értesül, hogy a kapitány 9390 22| invitálja ki az autóbusz utasait: Ladies and Gentlemen, itt 9391 19| Vagy a nyúltagyvelõ titkos utasítására, hevenyészett vázlatot készített, 9392 7| utoljára sétálunk végig rajta, utazás elõtt, hogy kivándoroljunk, 9393 26| és elbájoló történetét, utazását Moszkvától Irkutszkig, amelynek 9394 17| Gyerünk, gyerünk, elég volt az utazásból - nem vagyok semmire sem 9395 13| szeretném eltölteni. Az utazáson nagy üggyel-bajjal átvergõdöm, 9396 8| kristálypaloták bukkantak az utazó elé. Ezt az újat, ha jól 9397 7| otthon akarok lenni. Haza is utaztunk. Cini ugyan még szeretett 9398 14| utazik el.~- Holnap már mi utazunk.~- Hát akkor majd ott... 9399 11| nyûgösködött az asszony ‑, úgyis útba esik, megkérded, mikor vihetem 9400 15| nem láthatom kedves bécsi utcáimat. Reggel már korán ott várakozunk 9401 2| Az utolsó vonatot Pest utcáin hétéves koromban láttam: 9402 16| Mindenki hazament már, az utcák üresek, úgy látszik, az 9403 4| lõdörgök a pultok közti utcákban, nézegetem a fõzelékes kupacokat, 9404 7| becsülhetõ.”*~~A József utcánál kiérek a körútra. Hová is 9405 12| le a lépcsõn, aztán ki az utcára, csak a lábát látjuk, ahogy 9406 8| régi közelében, ahol az utcasarkokon törpék és királykisasszonyok, 9407 8| utánam, fordul be utánam az utcasarkon a káprázat, hogy vendégségben 9408 15| osztrák pénzt, svéd pénzt. Az útirányt is összeállították - két 9409 9| kerül ide Scott délsarki útja, amit már olvastam. S méghozzá 9410 4| aki mindent bekap, ami útjába kerül. Különösképpen nincs 9411 5| képzeltem magam, ami tulajdon útját járja, csak belsõ parancsnak 9412 9| Ewans pedig már elõbb, útközben maradt el. Errõl az Ewansról 9413 24| kénytelen vagyok vele, hiszen utóbb el kellett ismernem, hogy 9414 24| mégiscsak az elõbbihez tartozik, utóbbiakban, a teendõket illetve, az 9415 4| tulajdonképpen haspók vagyok, utóda õsömnek, az egysejtû amõbának, 9416 9| sírjában. Dühöngõ hóvihar érte utol a kis társaságot, nem volt 9417 16| loholok, az egyiket végre utolérem, csábító idomai már megigéztek, 9418 15| Nyilván azt a bizonyos utolsót is. Be kell majd osztani, 9419 15| asszonyok, és mind hozott valami útravalót, és nevetnek és biztatnak, 9420 9| kutyaszánkóval nekivág az utolsó útszakasznak. El is érik a sarkot, megtalálják 9421 6| hogy folytatjuk Stanley úttörését a bécsi õserdõben.~~Este 9422 11| agyvelõt operál, az amerikai úttörõ szép sikerei óta nagyon 9423 13| Cushingnak, a modern agysebészet úttörõjének asszisztált, több kitûnõ 9424 6| bosszantó és izgató béka csúfot ûz minden nõiességbõl, és éppen 9425 8| van szükségem, el akarja ûzni õket mellõlem, ablakot nyit, 9426 13| szobámban, mások az ebédlõben uzsonnáznak, pálinkáznak, esetleg bridzselnek. 9427 2| téri Central Kávéházban uzsonnáztam, ablak melletti törzsasztalomnál, 9428 13| van... vé... é... é... gem va... a... an...” Elfelejt 9429 18| összenyomott, megfélemlített vacogó Élõlény: hogy ordított-e 9430 18| nem is az ágy, csak az a vacok, amit párna és lepedõ között 9431 17| már nem lesz, átmegyünk vacsorázni a kedélyes kis körúti kocsmába, 9432 3| KESKENYFILM~Otthon vacsorázom, Cinivel január óta legényéletet 9433 4| ismerkedtem meg, együtt vacsorázunk H.-nál. Barátom, már ötvenéves 9434 18| menekülni a tátott koponyájú vadállat, hogy csurgott-e a vér és 9435 1| széljegyzetet, mely azzal vádol, hogy betegségemmel s a 9436 23| gyermekkoromban... ártatlanul vádoltak... nem hallgatták meg a 9437 7| súlyos és ritka bûnténnyel vádolva.~- A szemfenék tele van 9438 1| gazdaságos-e? Egy ilyen vádra kétféleképpen lehet válaszolni. 9439 15| megnevezzék és kimondják, teljes vadságában bontakozik ki, nem takargatja 9440 13| amennyiben tíz napon belül nem vágatja ki az agyvelejében fejlõdõ 9441 21| rombolás dühe átcsap rám. Vágd csak, törd csak jobban, 9442 17| zöld halak és sültek és vagdalt-golyócskák közepén hatalmas ezüstszilkében 9443 25| mesébõl, akit oly fájdalmas vággyal szerettem volna megismerni, 9444 27| neki? Ugyanakkor fejbe is vághatott volna, mégse tette, sõt 9445 19| eszeltem ki, hogy éppen õ vágja ki belõlem a daganatot, 9446 27| mégse tette, sõt tûrte, hogy vágják csontjaimat, nem azért, 9447 4| riportot fogok írni. Ökröt vágnak éppen: halkan bõgve, kelletlenül 9448 21| volna a kezemben, ütnék, vágnék, zúznék, magamat, mindenkit, 9449 4| kóstolgatás is elmarad.~~Másnap a vágóhídra megyek ki, azzal áltatom 9450 26| nyilatkoznom kell.~Fintort vágok.~- Eleget láttam életemben.~ 9451 23| csak nem... talán csak nem vágta át az... aku... akasz... 9452 10| Pedig, hogy a szabadulás vágya nem halt ki végleg hervadt 9453 4| összefüggésben áll karakteremmel, vágyaimmal és csalódásaimmal, gyermekkori 9454 27| eléri majd megrakott hajóm a vágyak partjait, hanem arról, lesz-e 9455 11| harmadik képzelõdik, a negyedik vágyakozik és szenved, az ötödik emlékezik 9456 20| messzi északot, ahová mindig vágyakoztam. Lám, az ott a ligeti tó, 9457 19| kiszámították, különféle vajákos béljóslatból, hogy hozzá 9458 11| tekintetbe veszik a táltosok és vajákosok jóslatait, komolyan forgatják 9459 18| mosolyt és reggelit: tojást, vajat és sajtot hozott. Jól beszél 9460 10| tatárok, ki kell önteni a vájdlingból, Gesamtkunst.” A betegekkel 9461 23| Hiszen lehetetlen, hogy bent vájkálnak az agyvelõben, és ez ne 9462 18| hogy a reakció sziklába vájt pincetömlöceinek és láncainak 9463 4| fúrjam át magam, alagutat vájva, mint a kukacok; kettészelt 9464 3| nem voltam soha beteg (vakbél nem számít), titokban számítok 9465 20| Lepketánc” hõse, egyetlen látó a vakok közt... No, most megírjuk 9466 20| megírjuk a másikat... egyetlen vakot a látók birodalmában. Arcokra 9467 20| kétségtelen, hogy ez már a vakság. Az utolsó fény, amit még 9468 25| mert a Hold leszállhat, vaksötétbe borulhat a táj, akkor nem 9469 18| rémület, talán már meg is vakultam. Amit látni vélek még afféle 9470 14| felszerelés kell. Bizonyos váladékhoz szeretne jutni, közvetlenül, 9471 23| feltárt üregbe. A sárgás váladékot már lecsapolta, a két kisagy 9472 4| hogy a dolog nem szûnik. Valahová mennek a vonatok, majd csak 9473 11| Lehet hátul, a két pót-agy valamelyikén, de lehet lejjebb is, a 9474 24| Jaj, maga ébren van?! Fáj valamije?~- Nem fáj semmi. Mikor 9475 26| Kerstin arcán is észrevettem valamiképp kifejezõbb és határozottabb 9476 10| kialakult a feltevés, hogy talán valamilyen érintkezést keres a beteg, 9477 4| lelkünknek, vagy annak a valaminek, amit így hívunk, fontos, 9478 24| okosan békében hagynak ezzel, valamint a mosdatásokkal és forgatásokkal 9479 4| kihagytam, holott éppen a valamirõl van szó, különben talán 9480 19| gondolok) -, lenni akar valamivé, az ember érdekében, csak 9481 27| Stockholmban történt velem. Valamivel régebben esett meg velem 9482 20| tudsz-e élni vakon? A gépies válasz mindig így hangzik: akarok 9483 8| gondolod, Gyula, hogy második válaszod némiképp problematikussá 9484 25| még?~Mindig semmitmondó válaszokat kapok, mégis makacsul elmondom 9485 1| vádra kétféleképpen lehet válaszolni. Vagy úgy, hogy észre se 9486 1| is meghallgatják, önmagát választani regényhõsül, ama legfantasztikusabb 9487 1| ismert író tulajdon élményeit választja tárgyul, méghozzá olyanokat, 9488 10| sárkeférõl és általános választójogról volt szó, de mellékesen 9489 3| miért, a „Nevetõ betegek”-et választom ki erre a célra, pedig nem 9490 19| volna az orra, ami jóságra vall. Egyébként akármi lesz, 9491 8| valami jól menõ kereskedelmi vállalat fõnökének gondolnám. Csak 9492 17| hálófülkém lesz. Õnagysága vállalja, éjszaka, a határvizsgálatokat, 9493 17| Németország, csupa hetykeség, vállalkozás, készülõdés - emlékszem, 9494 9| megy, a kedvesnõvér rögtön vállalkozik, hogy felolvas, nem is kérdi, 9495 15| képviseletében, jónak látja vállalni, mint a nagyhatalom nagykövete. 9496 20| ezért az egyetlen jelenetért vállalta a szerepet, hogy elmondhassa, 9497 12| Ezt a rögeszmét be kell vallanom, különben nem érti az olvasó, 9498 18| fiatal szemész és egy magas, vállas, szõke hajú és szõke arcú, 9499 5| sokat vitáztunk valamikor valláserkölcsi kérdésekrõl: rendkívül tehetséges, 9500 3| Rózsit hívom, csodálkozik, vállát vonja, õ nem érti, mi az, 9501 6| Wagner-Jauregg-klinikára. Nem vallom be neki, de imponál, hogy 9502 1| látszott, mint egy személyes vallomás. De különös dolog történt, 9503 7| most is halogatni akarod a vallomást? egy jól hangzó frázis, 9504 9| visszavonulnak. Néptelenné válnak a széles kaszárnyafolyosók, 9505 12| kezd nyávogássá és unalommá válni az egész, valami láthatatlan 9506 7| könyvtárban. Négy könyvet válogatok ki, két külföldi, két magyar 9507 20| szenvedélyesen, nyomatékkal, válogatott és keresett, erõteljes szavakkal 9508 24| véleményem képezte. Szavamat nem válogattam, mert alaposan méregbe jöttem. 9509 18| Európa huszadik századának valóságát minden képzeletet felülmúló 9510 20| hallom hát az ismeretlen valóságnak hideg zenéjét, hogy felfrissülve, 9511 19| érdekbõl erõszakot tenne a valóságon, abban a gõgös hitben, hogy 9512 21| hozzáférjenek... Agyvelõm. Valószínûleg lüktet.~~Fáj? Nem fáj.~~ 9513 19| talán olyan sugárzáshoz valót, amit eddig szervetlen mûszereink 9514 8| Személyes ismerõseimmé váltak a csonka-bonka, ferde-görbe 9515 24| világosság és sötétség váltakozását figyelve csak, semmi mást. 9516 7| mintha hirtelen idegenné váltam volna. A vizsgálóbíró nézhet 9517 24| mikor váltják? Nem fogják váltani. Egyszer s mindenkorra eltávolítják.~- 9518 24| Talán úgy gondolja, mikor váltják? Nem fogják váltani. Egyszer 9519 24| legnagyobb rémületet azzal váltom ki, ha a fejemet mozgatom. 9520 8| nyekergését nyugtalan villanások váltották fel. Ha az ember reggel 9521 20| folyamán. Pár közömbös szót váltottunk, nem mondott semmi lényegest, 9522 13| Ugyan.~- Igen. A múltkori változáshoz képest negyedannyi idõ alatt.~- 9523 26| hideg, fény és sötétség, változatlan rendben váltsák fel egymást”. 9524 26| ismerõs ízek! - s méghozzá új változatokban! De hiszen ez a köményes 9525 10| mintha nyugtalankodna, csak a változatosság kedvéért. De itt se izgul 9526 22| sivít és fut tovább. Tájak változnak, haragoszöldbõl piszkosszürkébe, 9527 26| sötétség, változatlan rendben váltsák fel egymást”. Igen, hideg 9528 15| ami körülöttem zajlik. Valutát kell beváltani, osztrák 9529 21| fekszem megint, arcom a vályúban. Valaki vastag ragtapaszokat 9530 15| hoznak - az urna, úgy tudom, vámmentes.”~Délelõtt tizenegykor indul 9531 26| tartunk, mikor Józsefet a vándorkereskedõ izmaeliták megtalálják a 9532 10| elõbbi, hogy a mosdóhoz vánszorogjak, félórákig topogni elõtte, 9533 21| valami. És már kezdem is: „Vára öblös teremében fel s alá 9534 9| gondolkozva nézi az arcom. Feszült várakozás. Most fogja kihirdetni, 9535 15| utcáimat. Reggel már korán ott várakozunk Pötzl elõszobájában. Elõbb 9536 26| képzõmûvészet és más szépségek varázslatában, éppen kapóra jött nekem. 9537 13| az artézi kútnál. Elõbb a varázsvesszõvel végezzenek az urak, aztán 9538 9| bûnösség kimondása és a várható ítélet érdekli, õ maga, 9539 8| elárultam a „leletet”. Igazán várhattam volna, ezerszer megtanulhattam, 9540 16| helyemen, a páholyban, várja, hogy sor kerüljön rá. Úgy 9541 14| öltözött fel, félóra óta várják a mûtõben!~- De jót aludtam... 9542 17| hogyne, viszontlátásra. Várjatok, gyerekek, ide a sofõrt 9543 11| talán félreérteném, többet várnék a férfias szeméremnél, amivel