Fej.

  1    1|                szerzõ mint seborvos kerül a Bulwark sorhajóra. - Essex
  2    1|              sorhajóra. - Essex közelében a németek ~felrobbantják a
  3    1|                  a németek ~felrobbantják a hajót. - Szerzõ és a hajó
  4    1|        felrobbantják a hajót. - Szerzõ és a hajó parancsnoka hidroplánon
  5    1|                hidroplánon menekülnek. -  A válságos percben egy csodálatos
  6    1|             csodálatos repülõgép megmenti a szerzõt, ~és épségben partra
  7    1|         feleségemet és gyermekeimet, hogy a Bulwark sorhajón mint seborvos
  8    1|           sorhajón mint seborvos induljak a Balti-tenger vizeire. Lesznek
  9    1|              egyebet ne mondjak, csak azt a majdnem végzetes kalandot
 10    1|               kalandot említem fel, midõn a hajó orrából beugrottam
 11    1|                   hajó orrából beugrottam a tengerbe afölött való elkeseredésemben,
 12    1| állhatatlanságomat mentegessem, csak arra a lángoló és határtalan hazaszeretetre
 13    1|           alattvaló lelkében ott ég, arra a gondolatra, hogy hazájáért
 14    1|                 monarchia elégtételt kért a szerb kormánytól azért,
 15    1|                   hatalmas állam, amilyen a monarchia, megtámadjon egy
 16    1|                üzent Németországnak, mint a kultúra kerékkötõjének,
 17    1|              folyton háborúval fenyegette a világot. Oroszországgal
 18    1|         Oroszországgal is kibékült, abban a reményben, hogy az segítségül
 19    1|                   éve elõkészítettük erre a háborúra, azt mindenki tudta.
 20    1|                  ott él, mikor arra kerül a sor, hogy életét és vérét
 21    1|                   életét és vérét áldozza a közös ügyért. Elhatározásomban
 22    1|                csak megerõsített végre az a körülmény is, hogy mint
 23    1|                 lõnek.~Jelentkezésem után a Bulwark sorhajóra osztottak
 24    1|               volt Essex közelében védeni a partokat, és esetleg támogatni
 25    1|            partokat, és esetleg támogatni a hajóhad támadó akcióját.
 26    1|             fontos részletet közölt velem a tengernagy magánéletébõl.
 27    1|                  került tûzvonalba, hanem a francia parton sebesülteket
 28    1|                   hogy semmi sincsen, ami a sebészet gyönyörû tudományát
 29    1|        újabbnál-újabb eseteket szolgáltat a tanulékony seborvos épülésére.
 30    1|              hordónagyságúra dagadt, mert a gégét átfúrta egy golyó
 31    1|                 gégét átfúrta egy golyó s a levegõ félig a tüdõbe, félig
 32    1|                egy golyó s a levegõ félig a tüdõbe, félig a bõr alá
 33    1|              levegõ félig a tüdõbe, félig a bõr alá hatolt, és volt
 34    1|                 és volt egy másik, akinek a bal karja leszáradt, mert
 35    1|                 bal karja leszáradt, mert a jobb vállán egy gránátszilánk
 36    1|                  megfontolandó eset, mely a nyaktáji izmok sebészi bántalmainak
 37    1|                  segítségül hívtunk), aki a harctéren megõrült - az
 38    1|                   harctéren megõrült - az a rögeszméje volt, hogy õ
 39    1|                  angol partok közelében - a részletekkel nem untatom
 40    1|                 szikratáviratban érkezett a parancs, hogy a Bulwark
 41    1|                  érkezett a parancs, hogy a Bulwark rakja partra sebesültjeit,
 42    1|                  fel Dixmuiden felé, amit a németek elfoglaltak. Hétszáz
 43    1|                   vettünk fel, behajóztuk a lõszerkészletet, és november
 44    1|    huszonnegyedikén nagy ködben indultunk a belga partoknak. A ködöt
 45    1|              indultunk a belga partoknak. A ködöt fényszórókkal világítottuk
 46    1|                   November huszonötödikén a ködben fényjeleket kaptunk,
 47    1|                   jeleztek. Kifordítottuk a süllyesztett ágyúkat, és
 48    1|              ágyúkat, és riadót adtunk le a legénységnek. Mindenki elfoglalta
 49    1|              éppen teljes gõzt parancsolt a hajómérnök, mikor rettenetes
 50    1|             rettenetes dördülés rázta meg a fedélzetet: a hajó aknára
 51    1|                   rázta meg a fedélzetet: a hajó aknára futott. Vad
 52    1|                futott. Vad rémület támadt a fedélzeten, mindenki elvesztette
 53    1|          fedélzeten, mindenki elvesztette a fejét, és kétségbeesett
 54    1|         kétségbeesett tolongás indult meg a mentõcsónakok felé. Engem
 55    1|                 mentõcsónakok felé. Engem a robbanás ereje ledöntött
 56    1|                  robbanás ereje ledöntött a parancsnoki hídról, ahol
 57    1|            parancsnoki hídról, ahol éppen a kapitánnyal beszélgettem,
 58    1|                    Mikor magamhoz tértem, a hajó féloldalt feküdt, és
 59    1|                    és rohamosan süllyedt. A legénység káromkodva és
 60    1|          káromkodva és marakodva tépdeste a csónakok tartóláncait: minden
 61    1|                  kétségbeesetten átkoztam a pillanatot, mely engem a
 62    1|                  a pillanatot, mely engem a hajóra hozott, midõn a parancsnok
 63    1|              engem a hajóra hozott, midõn a parancsnok odakúszott hozzám,
 64    1|                    Dülöngve kapaszkodtunk a hátsó fedélzetig: ekkor
 65    1|                   hátsó fedélzetig: ekkor a parancsnok felemelte a deszkapallót
 66    1|              ekkor a parancsnok felemelte a deszkapallót és intett,
 67    1|                  és indulásra készen: már a motor is berregett. Egy
 68    1|                beszállottunk az ülõkékbe, a parancsnok megragadta a
 69    1|                   a parancsnok megragadta a fogantyút, s a következõ
 70    1|                 megragadta a fogantyút, s a következõ percben a hidroplán
 71    1|          fogantyút, s a következõ percben a hidroplán lejtõs siklóján
 72    1|                  lejtõs siklóján lefutott a vízre. A csavar hadarni
 73    1|                siklóján lefutott a vízre. A csavar hadarni kezdte a
 74    1|                   A csavar hadarni kezdte a levegõt, néhány kilométert
 75    1|                levegõt, néhány kilométert a vízen futottunk, aztán hirtelen
 76    1|              aztán hirtelen fellibbentünk a ködbe. Visszapillantva semmit
 77    1|     Visszapillantva semmit sem láttam már a hajóból: a ködön keresztül
 78    1|                 sem láttam már a hajóból: a ködön keresztül bizonytalan
 79    1|            áthatlan, sûrû köd vette körül a gépet, mely nem hogy tisztult
 80    1|               volna, de egyre erõsbödött. A motor zakatolásától beszélni
 81    1|                  ültem helyemen, idõnként a hidegtõl és a sebes légáramtól
 82    1|                    idõnként a hidegtõl és a sebes légáramtól félig elvesztve
 83    1|           csurogni államra, odanyúltam és a kezem véres volt, egyben
 84    1|                   tisztulni kezdett volna a köd s valami természetellenes,
 85    1|                  sötétszürke fény bujkált a szárnyak között. Ekkor megértettem,
 86    1|                    ahol már egészen ritka a levegõ, rémülten ragadtam
 87    1|             levegõ, rémülten ragadtam meg a parancsnok karját, de õ
 88    1|             orrlikából csendesen csurgott a vér. Kezei egy taszító mozdulattal
 89    1|         mozdulattal görcsösen szorították a magassági kormányt. Iszonyú
 90    1|                 két karom, és megragadtam a kormányt, de már éreztem,
 91    1|           madárformájú szerkezetet láttam a tisztuló ködön keresztül.
 92    1|                édes muzsikaszó ütötte meg a fülem, és a szemem lecsukódott.
 93    1|         muzsikaszó ütötte meg a fülem, és a szemem lecsukódott. Mikor
 94    1|                 csillagokkal: megismertem a Göncöl szekerét, és valami
 95    1|            fürödni véltem e hangban, mint a hûs olajban; figyelni kezdtem
 96    1|                hangból ismétli önmagát ez a zene: a muzsika elragadó
 97    1|                ismétli önmagát ez a zene: a muzsika elragadó báját e
 98    1|          következik egymásra: f, d, e, c, a skála doremifaszolaszidója
 99    2|                        MÁSODIK FEJEZET~Az a gép, mely a szerzõt idehozta,
100    2|            MÁSODIK FEJEZET~Az a gép, mely a szerzõt idehozta, csodálatos
101    2|        beszélgetés. - Emberformájú fák. - A kastély.~Magamhoz térve
102    2|               kábultságomból, kinyitottam a szemem és körülnéztem. Ragyogó
103    2|               partjain kékeszöld cserjék. A folyón egyszerû vashíd vezetett
104    2|                   ott, ahol az erdõt éri, a fák között valami kapu-
105    2|         boltívféle. Az egész táj, fölötte a napnak szokatlanul megnagyobbodott,
106    2|              szokatlanul megnagyobbodott, a rendesnél csaknem kétszer
107    2|                   nem elõször járnék ezen a vidéken. Késõbb, álmélkodásaim
108    2|           rájöttem, honnan ismerem én ezt a tájat: álmomban jártam itt,
109    2|                 eleinte, gyermekkoromban, a folyónak innensõ partján
110    2|            álmodtam úgy is, hogy átmegyek a hídon, és megindulok a fehér
111    2|           átmegyek a hídon, és megindulok a fehér út homokján. Mint
112    2|                   álmodtam róla, borjúval a hátamon meneteltem az erdõ
113    2|                  kemény szorítást éreztem a derekamon, ugyanekkor valami
114    2|                   ülésembõl, s egy percig a levegõben lóbált. Ijedten
115    2|               lóbált. Ijedten néztem oda: a derekamhoz keskeny fémgyûrû
116    2|                    mint valami csukló, ez a fémgyûrû felfelé vastagodó
117    2|            vastagodó fémkarban végzõdött. A következõ pillanatban még
118    2|             lassan leeresztett, és letett a földre, mintegy három-négy
119    2|             mintegy három-négy méternyire a géptõl, amelyben ültem;
120    2|               ültem; aztán eleresztett, s a kar visszahúzódott. Felnéztem
121    2|            eddigiektõl, függõlegesen állt a földön, kétoldalt ezüstbõl
122    2|            alkalmazott szárnyakkal. Ennek a váznak azonban kimondhatatlanul
123    2|                   díszítésére alkalmaznak a szobrászok, a két szem helyén
124    2|                 alkalmaznak a szobrászok, a két szem helyén két csillogó,
125    2|                 alatt két csõféle állt ki a fejbõl, ezalatt pedig hosszúkás,
126    2|                  emelkedett és csukódott. A váz törzse pajzs alakú,
127    2|           berakások, drágakövekbõl, alul, a derék táján fémkarika. Két
128    2|                   formás támasztékon állt a szerkezet: e támasztékok
129    2|               kerékrendszerben végzõdtek; a kerekek szabadon mozogtak,
130    2|                  és lépni is tudott velük a gép, sík földön sebesen
131    2|                  földön sebesen forogtak.~A váz két karja volt a szárny,
132    2|            forogtak.~A váz két karja volt a szárny, de ezenkívül még
133    2|                 hajlékony fémkar nyúlt ki a derékból, különbözõ végzõdésekkel,
134    2|                ezeknek volt az, ami engem a szerkezetbõl kiemelt.~Az
135    2|           keltette, érzõdött, hogy minden a helyén van és csodálatos
136    2|               állott összefüggésben azzal a benyomással, hogy a gép
137    2|                 azzal a benyomással, hogy a gép feltétlenül remekmûve
138    2|                 gép feltétlenül remekmûve a gazdaságos és tökéletes
139    2|                amikor azt mondom, hogy ez a gép szép volt, szép alatt
140    2|              többet értve, mint ahogy ezt a szót például egy festményre,
141    2|           seborvos vagyok, és nem járatos a szavak mûvészetében, de
142    2|               szerelmes ifjak találtak ki a mámor perceiben. Lehet,
143    2|                   akkordok, részben pedig a gépbõl valami különös erõ
144    2|               zsibbadásban tartva, valami a melegség és az áramló villamosság
145    2|            láthatatlan villamos hõnyaláb. A gép belsejébõl állandó,
146    2|                 kellemes zengés hangzott, a szárnyak leereszkedtek a
147    2|                  a szárnyak leereszkedtek a földre. Arcomon valami csiklandozást
148    2|                  feltekintve láttam, hogy a két üveglencse rám szegezõdik.
149    2|                 ez az ember, aki belülrõl a gépet mozgatja, megmozdult
150    2|                gépet mozgatja, megmozdult a váz fején egy szellentyû,
151    2|           kimondhatatlanul édes hangon az a zene, amelyet az imént hallottam,
152    2|              imént hallottam, de most nem a fa-re-mi-dó hangjegyekben,
153    2|                   hanem egy másik, mély s a végén felkunkorodó ütem,
154    2|                felkunkorodó ütem, sajnos, a kromatikus skála hangjegyeivel
155    2|           körülbelül ilyen sorrendben: g, a, a, gis, g, gis. Többször
156    2|                   ilyen sorrendben: g, a, a, gis, g, gis. Többször egymásután
157    2|           hallottam ezt az ütemet, közben a szemek rám meredtek. Különös
158    2|              álltam ott, majd kinyitottam a szájam és néhányszor ügyetlenül
159    2|         megközelítõen helyesen ismételtem a hangokat. A zene abban a
160    2|           helyesen ismételtem a hangokat. A zene abban a pillanatban
161    2|                  a hangokat. A zene abban a pillanatban megszakadt,
162    2|                   pillanatban megszakadt, a gép megállt, és mintha megfeszülve
163    2|                    Hangosabban ismételtem a hangokat. A gép most három
164    2|        Hangosabban ismételtem a hangokat. A gép most három más hangjegyet
165    2|             néhányszor ismétlõdött még ez a játék más-más hangjegyekkel.
166    2|              Hirtelen suhogást hallottam, a szárnyak zúgni kezdtek,
167    2|               légáram ütötte meg arcom, s a következõ pillanatban felemelkedett
168    2|                 pillanatban felemelkedett a gép, néhányszor keringett
169    2|                 gép, néhányszor keringett a fejem fölött, aztán a folyó
170    2|           keringett a fejem fölött, aztán a folyó felé tartott, emelkedett,
171    2|                    Finom fû borította azt a helyet, ahol álltam, alatta
172    2|                vajon megmenekült-e valaki a Bulwarkról, s hírül adván,
173    2|                  hírül adván, hogy én meg a parancsnok repülõgépen hagytuk
174    2|         parancsnok repülõgépen hagytuk el a süllyedõ hajót, valószínûleg
175    2|                   tudtam, hol találom azt a várost vagy tábort, ahonnan
176    2|                   vagy tábort, ahonnan ez a repülõgép való: azzal tisztában
177    2|              magam, fegyvereimet leraktam a fûre, s elkészítettem zsebkendõmet,
178    2|                  vagyok, megadjam magamat a hágai egyezmény értelmében
179    2|                 Majd óvatosan megindultam a folyó felé, körülnézelõdve,
180    2|          Akadálytalanul keresztüljutottam a hídon, s elhatároztam, hogy
181    2|               hídon, s elhatároztam, hogy a fehér úton indulok az erdõ
182    2|                indulok az erdõ irányában. A legközelebbi facsoport felé
183    2|           facsoport felé közeledtem, mely a fasor szélén állott. Hirtelen
184    2|              Pillanatra úgy tûnt, hogy az a fa, amelyhez legközelebb
185    2|                 födte el testét, két lába a földbe gyökeredzett, és
186    2|          lombsátor képzõdött feje fölött. A fej zömök és alacsony, a
187    2|                  A fej zömök és alacsony, a barna kéreg-arc felém fordítva.
188    2|                   különös szoborral, vagy a kertészmûvészet holmi tréfás
189    2|           növesztett fa ez nyilván, ennek a vidéknek sajátos különlegessége.
190    2|              Megkönnyebbülve közel mentem a különös növényhez és megtapogattam.
191    2|                   biz az, de puhább, mint a közönséges fáké, érintésemre
192    2|                  megriadtam megint, mikor a fa vonaglani kezdett, vissza
193    2|                megnyugodtam. Láttam, hogy a két láb alakú gyökér keményen
194    2|               gyökér keményen kapaszkodik a földben, és nem tud mozdulni.
195    2|              vonásai is kivehetõk voltak: a szemek nagyon üresek és
196    2|                  orr csaknem szabályos, s a benõtt száj valami lehangoló,
197    2|              kétoldalt lefelé. Volt ebben a faarcban különben is valami
198    2|               önkéntelenül eszembe jutott a mesék elátkozott vándorlegénye.
199    2|                  meghökkenve láttam, hogy a száj vonaglik, mintha mondani
200    2|           fülsértõ, süket recsegés támadt a fa belsejében, a kitárt
201    2|                   támadt a fa belsejében, a kitárt karok erõlködve rángatództak,
202    2|                 aztán megint csendes lett a fa. Nem tudtam megmagyarázni
203    2|                   még egyszer hallani azt a kongó, üres recsegést. Gyorsan
204    2|            csodálkozva vettem észre, hogy a többi fa is hasonló ehhez:
205    2|               alkották.~Késõbb elmaradtak a fák, és finom fehér porral
206    2|               elõttem; megint elfogott az a különös emlék, hogy én már
207    2|                    mely magasan ért össze a fejem felett. Megkönnyebbülve
208    2|         lélegzettem fel, látva, hogy ezek a fák már nem ember formájúak;
209    2|            nyíláson ismét megpillantottam a napfényt, és sietve tartottam
210    2|                   épített lépcsõ vezetett a háttérbe, ahol óriási épület
211    2|                  eget. Ennek az épületnek a frontkapujához vezetett
212    2|                   frontkapujához vezetett a lépcsõ, óriási, kitárt kapu
213    2|                  figyelmem: két alak volt a kapu elõtt, formában, nagyságban
214    2|                 tökéletesen hasonló ahhoz a géphez, mely engem idehozott.~ ~
215    3|                  olvasóhoz. - Az ember és a gépek. - Faremidó lakosai. - ~
216    3|                  Szerzõt összehasonlítják a növényekkel.~Az olvasó,
217    3|               mint említettem, nem vagyok a szavak mûvésze, s talán
218    3|                   ki magam, másrészt azok a tünemények, amiket a második
219    3|                 azok a tünemények, amiket a második fejezetben leírtam,
220    3|               értelme és jelentõsége csak a továbbiakban derült ki aztán.
221    3|                    hogy rövidebbre fogjam a dolgot, elõrebocsátom azt
222    3|                 dolgot, elõrebocsátom azt a tanulságot, ami Faremidóban
223    3|         érlelõdött meg bennem, s amit, ha a huszadik század metafizikusainak
224    3|               emberek elõször megjelentek a földön, még nem voltak gépek,
225    3|                  hogy könnyebben elvágják a fát. Ezután jöttek a tudományok
226    3|             elvágják a fát. Ezután jöttek a tudományok és mûvészetek,
227    3|             fogalmainkat és képzeteinket. A nehéz tárgyak emelésére
228    3|              tárgyak emelésére kitalálták a csigát, a látott jelenségek
229    3|            emelésére kitalálták a csigát, a látott jelenségek pontosabb
230    3|                  megismerésére kitalálták a rajzolást és az írást.~Évszázadok
231    3|                   egyre tökéletesebb lett a tudomány és a mûvészet;
232    3|           tökéletesebb lett a tudomány és a mûvészet; az embert munkájában
233    3|        megsokszorozva minden lehetõséget, a hevenyén érzékelt idõbeli
234    3|               Végre addig jutottunk, hogy a gépek nemcsak hogy megsegítették
235    3|                tökéletesebben végezték el a munkát, mint ahogy gyarló
236    3|                  valaha elvégezhette. Így a mûvészetek is: képek, szobrok,
237    3|              zenemûvek, az élet tüneteit, a formát, színt, történetet,
238    3|               tökéllyel fejezték ki, hogy a való élet messze mögöttük
239    3|                   utánozni volt kénytelen a gépeket és a mûveket, amik
240    3|               volt kénytelen a gépeket és a mûveket, amik egykor az
241    3|                 drámák, mûvek. Formáinkat a mûvészet írta elõ. Egyszer,
242    3|              ember ült, az õ kezébe esett a pénz, és õ tolta ki a cukrot
243    3|               esett a pénz, és õ tolta ki a cukrot a nyíláson. Ez az
244    3|                    és õ tolta ki a cukrot a nyíláson. Ez az ember öntudatlanul
245    3|                  az emberek jobban bíznak a gépekben, mint egymásban,
246    3|            tízszer annyit adtak már, mint a nõért, aki a festõnek modellül
247    3|              adtak már, mint a nõért, aki a festõnek modellül szolgált;
248    3|                embernek nem adták meg azt a tiszteletet, ami utánzott,
249    3|                való utazásom elõtt, mikor a barbár németek bombázni
250    3|                  németek bombázni kezdték a reimsi székesegyházat, ugyanekkor
251    3|               nagyobb lelkesedést kelt az a hír, hogy ellenségünknek
252    3|              értenem ezt már akkor, mikor a mozgófényképet feltalálták
253    3|             szívesebben jártak az emberek a mozgóképszínházba, ahol
254    3|                   képét látták ugyanannak a színésznek, akit ugyanazért
255    3|               színésznek, akit ugyanazért a pénzért élõ valóságában
256    3|             kezdettõl fogva: erre kellett a mikroszkóp és a teleszkóp,
257    3|                   kellett a mikroszkóp és a teleszkóp, a fénykép és
258    3|                mikroszkóp és a teleszkóp, a fénykép és a röntgen-sugár,
259    3|                   teleszkóp, a fénykép és a röntgen-sugár, az automobil
260    3|            röntgen-sugár, az automobil és a repülõgép.~Mondom, ha mindezt
261    3|                   Belátták volna, hogy az a csodálat, ami valósággal
262    3|                   ragyogó épület, hogy ez a csodálat már maga bizonyította;
263    3|                 sokáig ragaszkodtam ahhoz a feltevéshez, hogy ilyen
264    3|              nézegettem szerteszét: ekkor a csarnok elõtt álló gépek
265    3|         közeledett felém. Megismertem azt a gépet, amelyik engem idehozott,
266    3|                amelyik engem idehozott, s a folyó túlsó partján magamra
267    3|                 magamra hagyott. Ugyanazt a zenei ütemet hallatta, a
268    3|                  a zenei ütemet hallatta, a többi gépek közül is megmozdult
269    3|                   szólalt meg körülöttem, a gépek muzsikáltak. Kezdtem
270    3|                  embert nem látok, egyben a természet is kezdte követelni
271    3|             éreztem és fáradtságot. Abban a reményben, hogy talán mégis
272    3|                kezdtem s megkülönböztetve a hangok között néhány többször
273    3|                  fémkar nyúlt ki felém, s a levegõbe emelt: hatalmas
274    3|                   ragyogott volna le rám. A kar, amely felemelt, lassan
275    3|                 és csúsztatta fejemet, az a kényelmetlen érzésem volt,
276    3|                   hogy megfigyelnek, mint a bogarász holmi különös férget
277    3|             bogarász holmi különös férget a lupa alatt, Utána megint
278    3|                eleresztettek, és letettek a földre. Majd az a szárnyas
279    3|                letettek a földre. Majd az a szárnyas gép, amelyik idehozott,
280    3|               amelyik idehozott, megfogta a kezemet és vezetni kezdett,
281    3|                meg olyan volt, mint mikor a kisbabát járni tanítja az
282    3|           kisbabát járni tanítja az apja: a gép lassan, vigyázva lépdelt
283    3|        göröngyösebb volt az út, emelgette a kerekeit, simább helyen
284    3|                 felém aranyló fémfejét, s a ragyogó szemekbõl kékes
285    3|        határozottan éreztem, hogy ezekkel a hangokkal hozzám szól, és
286    3|                  hangokból tevõdnek össze a szavak. Megértvén ezt, igyekeztem
287    3|                  szeretném megtanulni ezt a nyelvet, a palota felé mutogatva
288    3|                 megtanulni ezt a nyelvet, a palota felé mutogatva jeleztem,
289    3|                   õ maga kezdte mutogatni a tárgyakat, mindegyiknek
290    3|                   mindegyiknek megjelölve a nevét, én pedig ismételtem
291    3|                nevét, én pedig ismételtem a hangokat. Saját magára mutatott,
292    3|                   így van értelme.)~Végre a fasorhoz értünk, ahol már
293    3|            derékon fogott, és odaállított a fa mellé, majd kissé visszalépve,
294    3|             bennünket. Megint elfogott az a kényelmetlen érzés: most
295    3|                 most úgy volt, mint mikor a botanikus összehasonlít
296    3|           összehasonlít két növényt, hogy a rokonságot megállapítsa.~ ~
297    4|             miféle lények közé került. - ~A szolaszik. - Néhány szó
298    4|                   szolaszik. - Néhány szó a szolaszi-gyárról.~Mindazt,
299    4|                  valóságokat, melyek ebbe a világnézletbe semmiképpen
300    4|          égitestre vetett balsorsom, ahol a természetet uraló lények,
301    4|              egyetlen porcikája sem abból a bizonyos matériából, mely
302    4|                   anyagnak nevezünk. Ezek a lények, a szolaszik (így
303    4|                  nevezünk. Ezek a lények, a szolaszik (így nevezik magukat
304    4|                  néhány olyanból is, amit a mi szervetlen kémiánk nem
305    4|            ennyire összhangzatban, hiszen a testeknek kiterjedése a
306    4|                   a testeknek kiterjedése a hõtõl, egymáshoz való igyekezete
307    4|                 késõbb meggyõzõdtem, hogy a szolaszik életét ilyen egyszerû
308    4|               villamosság, mágnesség. Azt a nagyszerû és titkos, bonyolult
309    4|            életerõnek, vitalitásnak, mely a szerves sejtek magját felbontja
310    4|                   szaporítja: ezt az erõt a szolaszik nem ismerik, vagy
311    4|                  mint késõbb megértettem, a létezés értéktelenebb, bizonyos
312    4|                   alkalmas arra, hogy azt a lelket, mely a természet
313    4|                   hogy azt a lelket, mely a természet erõinek anyagban
314    4|                   összesûrûsödése, s mely a természet megértésére és
315    4|            értelemnek nevezünk), hogy ezt a lelket és értelmet boldoggá,
316    4|                   és, megérthetõvé tegye. A szolaszik értelmének szerve,
317    4|                   értéktelenebbek-e, mint a mieink, azt én véges eszemmel
318    4|                 lényegben nem különböznek a mi szerves értelmünk produktumaitól,
319    4|              ebben nincsen semmi meglepõ, a Földön is tapasztaljuk,
320    4|               tapasztaljuk, ugyebár, hogy a szervetlen anyagból készült
321    4|                 emberi vagy állati munka. A szolaszik képzetkapcsolódása
322    4|               gyorsabb és precízebb, mint a miénk, ami pedig érzéseik
323    4|               nézve jellemzõ, hogy õk már a legegyszerûbb gondolataik
324    4|                  kifejezésére használunk: a zenét. Egyébiránt lehet,
325    4|               nincs úgy elhatárolva, mint a mi értelmünkben.~Az olvasó
326    4|                  hogyan jönnek létre ezek a lények, mert hisz a szaporodásnak
327    4|                  ezek a lények, mert hisz a szaporodásnak ez a formája,
328    4|                   hisz a szaporodásnak ez a formája, ahogy az minálunk
329    4|                    Nagyon hamar megkaptam a választ erre a kérdésemre.
330    4|                  megkaptam a választ erre a kérdésemre. Az a szolaszi,
331    4|             választ erre a kérdésemre. Az a szolaszi, amelyik az ember
332    4|              mintha egy automobil vezetne a földön egy embert. Csakhamar
333    4|                  elkápráztatta szemeimet. A kapu fölött aranyjegyeket
334    4|                  hogy az õ írásukban ezek a jegyek annyit tesznek: szola-szi-mi-re,
335    4|                 ütötte meg fülemet, amint a márványfolyosón végigmentünk,
336    4|        márványfolyosón végigmentünk, ezek a hangok erõsödtek. Hajlékony
337    4|                    míg elmondanám mindazt a leírhatatlan, legfeljebb
338    4|          körülírható zûrzavart, ami ebben a csarnokban fogadott, talán
339    4|              jobban meg tudnám közelíteni a látványt. Hosszú kõasztalok
340    4|               keringõ korongok villództak a fényben, sziszegve pörögtek
341    4|                 kissé hozzászokott szemem a látványhoz, rájöttem, hogy
342    4|              aranyfejrõl ismertem rájuk s a két fényes üveglencsérõl,
343    4|                fényes üveglencsérõl, mely a homloktájon villog. Testükbõl
344    4|              igazgatva és összerakosgatva a mindenféle alkatrészeket,
345    4|                 láncokat forrasztva össze a láng fölött, mint megannyi
346    4|                   megannyi órásmester. Az a szolaszi, aki engem vezetett,
347    4|                  ez egy percre abbahagyta a munkát, s zenélni kezdtek
348    4|            csodálkozva jöttem rá, hogy ez a szerkezet, legalább lényegében,
349    4|               hátul acélhuzalok lógtak le a földre, elöl egy villogó,
350    4|                Világos volt elõttem, hogy a célja is ugyanaz: egyben
351    4|              rendben is van: tudjuk, hogy a fotografáló gép lényegében
352    4|                mûködése is ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy míg az
353    4|               lehet tökéletesíteni, addig a gépet olyan módon szerkeszthetjük,
354    4|                   gyorsabban reprodukálja a fényjelenségeket, mint a
355    4|                  a fényjelenségeket, mint a szem, gondoljunk csak azokra
356    4|                százszor többet fognak föl a mozgásjelenségekbõl, mint
357    4|               mint szemünk.~Egy pillantás a szolaszi arcára meggyõzött,
358    4|                  hogyan jönnek létre ezek a csodálatos lények vagy szerkezetek:
359    4|             szerkezetek: önmaguk gyártják a hozzájuk hasonlókat fémekbõl,
360    4|                   önmaguk hozzák mozgásba a testükben elhelyezett erõforrások (
361    4|                    által.~Elsõ pillanatra a fajta szaporításának ez
362    4|        megbízhatóbb és lelkiismeretesebb. A szolaszinak, aki társát
363    4|                   létre, egynemû lények), a szolaszinak módjában van
364    4|         alkatrészt tüzetesen megvizsgálni a célszerûség szempontjából,
365    4|                 zavarnák az összmûködést, a mozgató szerkezeteket tökéletes
366    4|               szervekkel. Innen van, hogy a szolaszik között nincsen
367    4|             beszélnem, kapcsolatban azzal a nagy különbséggel, ami a
368    4|                  a nagy különbséggel, ami a faremidói lények közt és
369    4|                 közt és közöttünk fennáll a születés, élet és halál
370    4|                  volna még beszélni, hogy a hosszú asztalok mellett
371    4|                állani, körülötte sürögtek a munkások, és úgy látszik,
372    4|                úgy látszik, éppen azokkal a mozgató szerkezetekkel szerelték
373    4|            Elmenõben még hallottam, amint a szolaszi belsejében zengés
374    5|                 FEJEZET~Szerzõ megtanulja a szolaszik nyelvét. - Egy
375    5|                nyelvét. - Egy kis kitérés a külsõ és belsõ szemléletrõl. - ~
376    5|                   szolaszik. - Néhány szó a „szférák zenéjé”-rõl.~Hosszadalmas
377    5|              idõrendben részletezni annak a néhány hónapnak történetét,
378    5|                már ki tudom magam fejezni a szolaszik nyelvén, s nagyjából
379    5|                   Különben lehet, hogy ez a tanulmány maga is hosszabb
380    5|            igénybe, mintsem akkor hittem: a rengeteg új benyomás oly
381    5|                 nap.) Másrészt éppen ezek a benyomások annyira lefoglalták
382    5|                  emlékeimben is inkább az a sok tanulság maradt meg,
383    5|              értelem, mely hitünk szerint a dolgok megismerésére hivatott,
384    5|               összegyûjtse és rendberakja a külsõ világ jelenségeit.
385    5|                 emberi agy szó alatt, ezt a fogalmat ugyanis képtelen
386    5|           anyagokból készült (így nevezte a húst és vért, e fogalmakra
387    5|                  agy munkáját: megértését a dolgok összefüggésének”.
388    5|                   felvilágosítottam, hogy a mi gondolkodóink is tisztában
389    5|                   az emberi értelem célja a világ megértése, csak hitetlenkedve
390    5|                  csak hitetlenkedve rázta a fejét, és megkérdezte, hogyan
391    5|         megkérdezte, hogyan csinálják ezt a mi állítólagos gondolkodóink.~
392    5|            ragadtam meg az alkalmat, hogy a távol idegenben dicsõséget
393    5|                   milyen alapon jön létre a gondolat. Beszéltem a nagy
394    5|               létre a gondolat. Beszéltem a nagy biológusokról, akik
395    5|              milyen módon hatnak agyunkra a jelenségek. Felemlítettem
396    5|             mérhetõ erõnek tulajdonítandó a szellem mûködése. Idéztem
397    5|               beszélnek. Röviden vázoltam a filozófia mai állását, s
398    5|                 diadalmasan jegyeztem meg a végén, hogy nagyon közel
399    5|                   kérdezett. Mert hiszen, a cél szempontjából egészen
400    5|                eszköz vagy mûszer, amivel a célt elérjük. Mert ugyebár,
401    5|               hogy megtudja, mire való ez a mûszer (ez a legelsõ, amit
402    5|                 mire való ez a mûszer (ez a legelsõ, amit tudni kell,
403    5|                 mire való, nem is érdekel a mûszer), hanem egyszerûen
404    5|              ezután pedig használni kezdi a mûszert. Õ azt kérdezte,
405    5|                feleltem, hogy mi ismerjük a mûszert, és szét is tudjuk
406    5|               összeraktuk értelmünket, és a legnagyobb gondolkodóknak
407    5|                 azokat neveztem, akik azt a legalantasabb és legkisebb
408    5|                 mint egyre feltesszük ezt a kérdést és azon törjük a
409    5|                  a kérdést és azon törjük a fejünket, hogy min törjük
410    5|                 fejünket, hogy min törjük a fejünket. Mert ha jól értette,
411    5|            betegség náluk is elõfordul, s a szolaszi-gyárban erre külön
412    5|                 megtörténik ugyanis, hogy a koponya tiszta és helyesen
413    5|                  összeállított folyadéka, a szolaszi agyveleje (mint
414    5|                 elromlik. Láthattam, hogy a tiszta földön sok helyen
415    5|                   sok helyen található az a romlott és bomlófélben levõ
416    5|           vegyületnek szoktam nevezni, ez a romlott, mérges anyag valahogyan
417    5|                anyag valahogyan belekerül a szolaszi fejébe, és megmérgezi
418    5|            szolaszi fejébe, és megmérgezi a gondolkodás szervét. Ilyenkor
419    5|             nyálkaszerû salak csapódik le a koponya aranyfalára, és
420    5|                aranyfalára, és megzavarja a szemlencse tisztaságát,
421    5|                   szemlencse tisztaságát, a kívülrõl jövõ sugarak nem
422    5|                 keresztül az agyon, hanem a sötét salakban megtörve,
423    5|                  megtörve, elváltoztatják a dolgok valódi képét, s hamis
424    5|              onnan lehet megismerni, hogy a szeme befelé fordul; zavart
425    5|                   szavaiból kiderül, hogy a saját agyát látja a világ
426    5|                  hogy a saját agyát látja a világ helyett, amit látni
427    5|             valamit, mintha az volna maga a világ. Mindenféle badar
428    5|           folyadék; azon vitatkozik, hogy a tér, az tulajdonképpen idõ,
429    5|               akarom-e, amit akarok, vagy a természet akarja, hogy lehet-e
430    5|              gondolom-e, amit tudok, hogy a tudatot én hoztam-e a világra,
431    5|                hogy a tudatot én hoztam-e a világra, vagy a tudat hozott
432    5|                  hoztam-e a világra, vagy a tudat hozott engem s már
433    5|                  stb. Érdekes, hogy ennél a betegségnél a hangszálak
434    5|                  hogy ennél a betegségnél a hangszálak is elromlanak,
435    5|                 hangszálak is elromlanak, a tiszta és kellemes rezgõhangok
436    5|                súrlódó zörejek törnek elõ a szolaszi torkából, olyan
437    5|                ami olyan kínosan karcolja a fülkagylót. Õ, Midore, egyszer
438    5|              Midore utánozni próbálta ezt a beteges zörejt, és legnagyobb
439    5|                  elmondta még, hogy ennek a betegségnek okát már régen
440    5|            könnyen lehet segíteni rajta - a szolaszi-gyárban kiöntik
441    5|                  szolaszi-gyárban kiöntik a beteg egyén agyát, és bizonyos
442    5|                 vegyületen. Ez alkalommal a bomlott anyagok kiválnak,
443    5|              bomlott anyagok kiválnak, és a szem visszakapja eredeti
444    5|                   ha nagyon fertõzött már a folyadék, akkor egyszerûen
445    5|               gondolkodóinak éppen ezeket a beteg elméket nevezte meg,
446    5|                   állította, hogy önök is a külsõ világ megértésére
447    5|              rajta keresztül megláthassuk a megnagyítandó tárgyat. Önök
448    5|         átlátszatlan, nyers dolgot raknak a folyadékba, ilyeneket, mint
449    5|              attól való félelmükben, hogy a teljesen átlátszó agy keresztülbocsátván
450    5|           átlátszó agy keresztülbocsátván a sugarakat, önmaga eltûnik,
451    5|            egészen alaptalan, mert hiszen a nagyítóüveg jelenlétét és
452    5|           világosan láthatóvá teszi nekem a külvilágot.~Még mielõtt
453    5|           nyelvüket. Elmondtam neki, hogy a zenét mi is ismerjük, de
454    5|                 ki lehessen fejezni. Arra a kérdésre, hogy mire használjuk
455    5|                   hogy mire használjuk mi a zenét, elmondtam, hogy mi
456    5|                 hosszasan beszéltem arról a különbségrõl, ami nálunk
457    5|                   ami nálunk az érzést és a gondolatot elválasztja egymástól.~
458    5|                    hogy lehet az, hogy mi a kifejezett érzésen keresztül
459    5|               keresztül nem vesszük észre a gondolatot is, ami ezt az
460    5|                  összeolvasztjuk néha ezt a két dolgot, gondolatainkat
461    5|            amelyek úgy jönnek létre, hogy a beszélt szöveget zenei kísérettel,
462    5|                  hogy lehetne - úgymond - a zene világos és mindent
463    5|                    hiszen ez csak zavarja a megértést. Megjegyeztem,
464    5|               hogy voltak nálunk is, akik a zenét önmagában is kifejezõ
465    5|                 hitték, mire Midorénak az a gondolata támadt, hogy ezek
466    5|                   hirtelen eszembe jutott a sokszor kigúnyolt és sokszor
467    5|                   szférák zenéje”, amirõl a középkor néhány rajongó
468    6|                 hogy került Faremidóba. - A doszire, vagyis ~a világ
469    6|          Faremidóba. - A doszire, vagyis ~a világ betegsége. - Szerzõ
470    6|                  tüdõvel (így nevezem azt a motort, melyet törzsük felsõ
471    6|           viselnek) gyakran bekalandozzák a Teret, tisztább és tágabb
472    6|            barátja, Szidó, egy alkalommal a Laszomi bolygó légkörét
473    6|           légkörét horzsolva (így nevezik a Földet), csodálkozva fedezett
474    6|                  csodálkozva fedezett fel a légkörben egy csaknem értelmes
475    6|            jelentkezni. Megszólította, de a lény nem válaszolt. Fölébe
476    6|                mozgott, nem volt fertõzõ, a másik azonban még igen.
477    6|                   másik azonban még igen. A doszire formája érdekes
478    6|             újszerû lévén, Szidó kiemelte a lény belsejébõl, hogy mikroszkóp
479    6|      szempontjából elhozza Faremidóba. Ez a doszire volnék én, ugyebár,
480    6|                betegséget tanulmányoznak.~A legnagyobb meglepetéssel
481    6|            meglepetéssel hallgatva ezeket a szavakat, tisztelettel megkérdeztem
482    6|                   az õ barátja tévedésbõl a repülõgépet nézte értelmes
483    6|                  elmondta, hogy Laszomit, a Földet, õk már régen és
484    6|                  egy ilyen teleszkópot, s a Földgolyó felé irányítva,
485    6|                   mondhatom, hogy nemcsak a házakat, de az embereket
486    6|                     Megállapították, hogy a Laszomin értelmes lények
487    6|                doszirét látnak már régóta a Földön, különbözõ formákban
488    6|              fajtát; feltehetõ, hogy ezek a betegségokozó csírák pusztították
489    6|      betegségokozó csírák pusztították el a földi szolaszik életlehetõségét,
490    6|               doszire vagyis élõsdi.~Arra a kérdésre, hogy miért tartanak
491    6|                   mosolyogva utalt azokra a különös növényekre, melyek
492    6|             neveztem. Elmondta, hogy ezek a fák a doszirék egyik fajtája,
493    6|                 Elmondta, hogy ezek a fák a doszirék egyik fajtája,
494    6|                  talajában, s megmérgezik a szolaszi-gyártáshoz való
495    6|               formátlan viszketõ daganat. A doszire szó alatt általában
496    6|                   ha egy ilyen lény bejut a szolaszi részei közé, ott
497    6|              önmagát teszi tönkre azokkal a maró és romboló anyagokkal,
498    6|           teleszkópon tehették, mikor még a Földön éltem, és sajnálattal
499    6|               amilyen oly sokféle hemzseg a Földön. A faremidói tudósok
500    6|                 sokféle hemzseg a Földön. A faremidói tudósok már meg