Fej.

  1    1|           felrobbantják a hajót. - Szerzõ és a hajó parancsnoka hidroplánon
  2    1|            repülõgép megmenti a szerzõt, ~és épségben partra szállítja
  3    1|               mégis elhagytam feleségemet és gyermekeimet, hogy a Bulwark
  4    1|                  mert hiszen csak oktalan és céltalan keserûséget okoz
  5    1|                   Brobdingnagba, Laputába és Hauhnhnmországba, csak jobban
  6    1|                   gondolva), ha Laputából és Lagadóból hazatérve, veszteg
  7    1|                   volna, mennyi borzalmas és halálos veszedelmet takarítok
  8    1|          mentegessem, csak arra a lángoló és határtalan hazaszeretetre
  9    1|         gondolatra, hogy hazájáért életét és vagyonát kockára tegye.
 10    1|            trónörökösét. Szeretett hazánk és Oroszország lovagiassága
 11    1|                   tûrhette, hogy egy erõs és hatalmas állam, amilyen
 12    1|              megtámadjon egy olyan gyenge és tehetetlen kis népet, amelyiknek
 13    1|                  hogy megvédje jogtalanul és váratlanul megtámadott hazáját,
 14    1|                   nagyszerû hadseregünket és legyõzhetetlen hajóhadunkat
 15    1|                  ellenállni részint kóbor és kalandos természetemnek,
 16    1|             természetemnek, mely egyre új és újabb vállalkozásokba kergetett,
 17    1|                pedig annak az olthatatlan és ellenállhatatlan hazaszeretetnek,
 18    1|                  kerül a sor, hogy életét és vérét áldozza a közös ügyért.
 19    1|             haditörvényszék elé állítanak és valószínûleg fõbe lõnek.~
 20    1|              közelében védeni a partokat, és esetleg támogatni a hajóhad
 21    1|                  Edward B..., igen kitûnõ és mûvelt férfiú, már az elsõ
 22    1|                  barátságot kötött velem, és sok érdekes és hadi értelemben
 23    1|              kötött velem, és sok érdekes és hadi értelemben fontos részletet
 24    1|              parton sebesülteket vett fel és szállított Essexbe. Mint
 25    1|                seborvos rendkívül érdekes és tanulságos tapasztalatokat
 26    1|           nyilaival érdekesnél-érdekesebb és újabbnál-újabb eseteket
 27    1|                   harmincnégy olyan külsõ és belsõ halálos sebesülést
 28    1|                  belsõ halálos sebesülést és betegséget tapasztaltam,
 29    1|                    voltak kifordult belek és benyomott szemek. Volt egy
 30    1|                 egy ember, akinek az arca és melle hordónagyságúra dagadt,
 31    1|                   félig a bõr alá hatolt, és volt egy másik, akinek a
 32    1|             artériát. Voltak lõtt, vágott és szúrt sebek bõven s néhány
 33    1|               egészítse ki hadilétszámra, és vonuljon fel Dixmuiden felé,
 34    1|             behajóztuk a lõszerkészletet, és november huszonnegyedikén
 35    1|                   még így is eltévedtünk, és kevéssé letértünk az útról,
 36    1|                   a süllyesztett ágyúkat, és riadót adtunk le a legénységnek.
 37    1|             mindenki elvesztette a fejét, és kétségbeesett tolongás indult
 38    1|                  a hajó féloldalt feküdt, és rohamosan süllyedt. A legénység
 39    1|                    A legénység káromkodva és marakodva tépdeste a csónakok
 40    1|             Láttam, hogy el kell vesznem, és kétségbeesetten átkoztam
 41    1|             parancsnok odakúszott hozzám, és intett, hogy kövessem. Dülöngve
 42    1|                  felemelte a deszkapallót és intett, hogy szálljak le
 43    1|      csónakfutókkal teljesen felszerelve, és indulásra készen: már a
 44    1|               alattam. Metszõ hideg volt, és csakhamar eltûnt minden
 45    1|                   róla, merrefelé tartunk és milyen magasságban. Szorongva
 46    1|             helyemen, idõnként a hidegtõl és a sebes légáramtól félig
 47    1|              csurogni államra, odanyúltam és a kezem véres volt, egyben
 48    1|             körmeim alól is vér szivárog, és lélegzetem kihagy. Körülöttem
 49    1|                sem mozdult, elõrehajoltam és arcába néztem, mozdulatlan
 50    1|                arcába néztem, mozdulatlan és merev volt, szemei üvegbõl,
 51    1|                Iszonyú rémület fogott el, és félrelöktem õt; nehezen
 52    1|                 õt; nehezen billent balra és feje elõrebukott. Feje fölött
 53    1|                   kinyújtottam két karom, és megragadtam a kormányt,
 54    1|            muzsikaszó ütötte meg a fülem, és a szemem lecsukódott. Mikor
 55    1|                  éjszaka volt körülöttem, és az ég fölöttem és alattam
 56    1|             körülöttem, és az ég fölöttem és alattam tele csillagokkal:
 57    1|            megismertem a Göncöl szekerét, és valami nagy megnyugvás töltött
 58    1|                    Valami puhán feküdtem, és mintha szívós erõs kötelek
 59    1|                  volna valami: egyenletes és zengzetes hang volt ez is,
 60    1|                zengzetes hang volt ez is, és homlokomra mintha hûs, jószagú
 61    1|                 zöld mezõt láttam, folyók és hegyláncok szeszélyes rajzával.
 62    1|              volna ez, aztán alattam volt és mi csendesen ereszkedtünk
 63    1|                   körülöttem, de oly édes és tiszta hangon, hogy úszni
 64    1|                 tiszta hangon, hogy úszni és fürödni véltem e hangban,
 65    1|             elragadó báját e hangok színe és lágysága adja inkább, mint
 66    2|      kábultságomból, kinyitottam a szemem és körülnéztem. Ragyogó napfényben
 67    2|                  valószínûtlen, meseszerû és idegen, ugyanekkor mégis
 68    2|             közepette, gondolkoztam ezen, és rájöttem, honnan ismerem
 69    2|              innensõ partján álldogáltam, és vágyakozva néztem az erdõ
 70    2|                    hogy átmegyek a hídon, és megindulok a fehér út homokján.
 71    2|                   jó vár rám, üde pihenés és nyugalom, de úgy rémlett,
 72    2|              voltam, szomjúságot éreztem, és mozgolódni próbáltam. Ekkor
 73    2|                 aztán lassan leeresztett, és letett a földre, mintegy
 74    2|                 visszahúzódott. Felnéztem és különös, soha nem látott
 75    2|               mely szabályosan emelkedett és csukódott. A váz törzse
 76    2|              szabadon mozogtak, emelkedni és lépni is tudott velük a
 77    2|                 valahogyan az egyszerûség és magától értetõdõ szükségszerûség
 78    2|                  hogy minden a helyén van és csodálatos összhangban mûködik
 79    2|        feltétlenül remekmûve a gazdaságos és tökéletes technikának, hanem
 80    2|                 Egyszerû seborvos vagyok, és nem járatos a szavak mûvészetében,
 81    2|                 tartva, valami a melegség és az áramló villamosság közti
 82    2|             valami csiklandozást éreztem, és feltekintve láttam, hogy
 83    2|               felemelkedett az egyik kar, és hozzám ért, aztán megint
 84    2|                 váz fején egy szellentyû, és ismét megszólalt, kimondhatatlanul
 85    2|                 majd kinyitottam a szájam és néhányszor ügyetlenül próbálkozva,
 86    2|                megszakadt, a gép megállt, és mintha megfeszülve figyelt
 87    2|                Most másik kar nyúlt felém és megtapogatott. Aztán néhányszor
 88    2|              magamban, ahol tanácstalanul és tehetetlenül elpusztulok,
 89    2|               szökevénynek nyilvánítanak, és haditörvényszék elé állítanak.~
 90    2|                  ott nyilván rendkívüliek és fejlett értelmûek az emberek,
 91    2|               lába a földbe gyökeredzett, és kitárt karjai közt idegenszerû
 92    2|                  feje fölött. A fej zömök és alacsony, a barna kéreg-arc
 93    2|                mentem a különös növényhez és megtapogattam. Igen, kéreg
 94    2|           keményen kapaszkodik a földben, és nem tud mozdulni. Mégis
 95    2|                    a szemek nagyon üresek és szárazok, de az orr csaknem
 96    2|            recsegést. Gyorsan elfordultam és elmentem onnan; ekkor csodálkozva
 97    2|                 emberfák, kitárt karokkal és keserû, öreg arccal. Nagyon
 98    2|                  rosszul éreztem magamat, és meggyorsítottam lépteimet,
 99    2|                  Késõbb elmaradtak a fák, és finom fehér porral behintett
100    2|             jártam erre álmomban.~Az erdõ és az út találkozásánál, mint
101    2|                  valóban zavarban voltam, és kezdtem attól tartani, hogy
102    2|               megpillantottam a napfényt, és sietve tartottam arrafelé.
103    2|                  múlva kiértem az erdõbõl és elvakulva kaptam szemeimhez.~
104    3|                  az olvasóhoz. - Az ember és a gépek. - Faremidó lakosai. - ~
105    3|               kerültem velük. De türelmet és bizalmat kérek, szerényen
106    3|             tüneményeket; ezeknek értelme és jelentõsége csak a továbbiakban
107    3|                   Brobdingnagba, Laputába és Hauhnhnmiába), melyeket
108    3|                  gépek, nem volt mûvészet és tudomány. Akkor minden,
109    3|                Ezután jöttek a tudományok és mûvészetek, amiknek célja,
110    3|       jelenségekrõl alkotott fogalmainkat és képzeteinket. A nehéz tárgyak
111    3|               látott jelenségek pontosabb és tüzetesebb megismerésére
112    3|      megismerésére kitalálták a rajzolást és az írást.~Évszázadok múlva
113    3|              tökéletesebb lett a tudomány és a mûvészet; az embert munkájában
114    3|                 hevenyén érzékelt idõbeli és térbeli jelenségeket pedig
115    3|                  következett ebbõl? Gépek és mûvek felülmúlták az embert:
116    3|                  volt kénytelen a gépeket és a mûveket, amik egykor az
117    3|                 az õ kezébe esett a pénz, és õ tolta ki a cukrot a nyíláson.
118    3|               önmagát is megalkossa, újra és tökéletesebben, hogy aztán
119    3|            Valóban külön-külön, részekben és egészben, az ember önmagánál
120    3|                 erre kellett a mikroszkóp és a teleszkóp, a fénykép és
121    3|                 és a teleszkóp, a fénykép és a röntgen-sugár, az automobil
122    3|               röntgen-sugár, az automobil és a repülõgép.~Mondom, ha
123    3|             megértem: nagyobb tiszteletet és becsülést kelthettem volna
124    3|               hozzájuk. De én, elfogultan és ostobán, sokáig ragaszkodtam
125    3|                   is megmozdult egynéhány és odajött. Körülálltak és
126    3|                   és odajött. Körülálltak és valóságos hangverseny szólalt
127    3|           megszeppenni, hogy sehol húsból és vérbõl való embert nem látok,
128    3|                   jogait, éhséget éreztem és fáradtságot. Abban a reményben,
129    3|                   meg, magamat irgalmukba és megértésükbe ajánlva. De
130    3|                  voltak köztük szárnyasok és szárny nélkül valók, volt
131    3|                 valók, volt négyszögletes és gömbölyû fejû, különbözõ
132    3|                  abban is, hogy bonyolult és végtelenül finom, precíz
133    3|              üveglencse mögött, csillogva és figyelmesen, mintha óriási
134    3|                 felemelt, lassan mozgatta és csúsztatta fejemet, az a
135    3|               Utána megint eleresztettek, és letettek a földre. Majd
136    3|             idehozott, megfogta a kezemet és vezetni kezdett, ez meg
137    3|                    majd énekelni kezdett, és most már határozottan éreztem,
138    3|                  a hangokkal hozzám szól, és hogy ebben az országban
139    3|            ismételtem. Láthatóan megörült és most már õ maga kezdte mutogatni
140    3|                    Saját magára mutatott, és ezt énekelte: szo-la-szi.
141    3|                  egész láthatárt jelezte, és így muzsikált: fa, re, mi,
142    3|                 gyengéden derékon fogott, és odaállított a fa mellé,
143    3|              emelte; láttam, hogy vizsgál és összehasonlít bennünket.
144    4|                   magam csak hosszú napok és hetek múlva értettem meg
145    4|                  hetek múlva értettem meg és fogtam fel, annyi bizonyos,
146    4|             fenntartva kitûnõ filozófusok és logikusok, fõleg imádott
147    4|            tudomásul venni olyan tényeket és valóságokat, melyek ebbe
148    4|                 egyetlen lehetõ hordozója és feltétele, s amit közönségesen
149    4|                 állanak: vasból, aranyból és még sokféle fémbõl és ásványból,
150    4|            aranyból és még sokféle fémbõl és ásványból, közöttük néhány
151    4|          élettelen anyagok mégis mozognak és cselekszenek, erre vonatkozóan
152    4|           szolaszik életét ilyen egyszerû és primitív erõk igazgatják,
153    4|                mágnesség. Azt a nagyszerû és titkos, bonyolult erõt,
154    4|                   sejtek magját felbontja és szaporítja: ezt az erõt
155    4|                bizonyos szempontból beteg és természetellenes formájának
156    4|                   a természet megértésére és talán megjavítására hivatott (
157    4|              nevezünk), hogy ezt a lelket és értelmet boldoggá, harmonikussá
158    4|           értelmet boldoggá, harmonikussá és, megérthetõvé tegye. A szolaszik
159    4|          ismeretlen életerõ, hanem ismert és ellenõrizhetõ erõk: hõ és
160    4|                 és ellenõrizhetõ erõk: hõ és villamosság idézik elõ az
161    4|                   az általunk gondolatnak és érzésnek nevezett mozgásokat.
162    4|          mozgásokat. Hogy ezek az érzések és gondolatok értéktelenebbek-e,
163    4|               mérhetetlenül fokozottabbak és intenzívebbek, de hiszen
164    4|             anyagból készült gépek többet és jobbat produkálnak az idõegységben,
165    4| képzetkapcsolódása jelentékenyen gyorsabb és precízebb, mint a miénk,
166    4|                 miénk, ami pedig érzéseik és indulataik erejét illeti,
167    4|               amit mi csak legfokozottabb és legkomplikáltabb érzésünk
168    4|           Egyébiránt lehet, hogy gondolat és érzés náluk nincs úgy elhatárolva,
169    4|                  lépve, sajátságos rengés és zakatolás ütötte meg fülemet,
170    4|                ajtó csapódott ki elõttünk és óriási fehér fényben úszó
171    4|                szédítõ gyorsasággal forgó és keringõ korongok villództak
172    4|               sziszegve pörögtek felülrõl és alulról szíjak és drótok,
173    4|                felülrõl és alulról szíjak és drótok, acélpántok remegtek,
174    4|              drótok, acélpántok remegtek, és könyökforgók futkostak az
175    4|                   vörös, lila, kék fények és lángok libegtek, üvegek
176    4|             lángok libegtek, üvegek alatt és szabadon sûrû folyadékok
177    4|               ugyanaz, mint amit gépekben és mûszerekben láttam. Hogy
178    4|                   villog. Testükbõl karok és emelõk nyúltak az asztal
179    4|                 az asztal felé, igazgatva és összerakosgatva a mindenféle
180    4|                 asztalon heverõ tárgyakat és alkatrészeket kezdtem vizsgálni.~
181    4|            kezdtem vizsgálni.~Sok domború és homorú üveglencse hevert
182    4|                   apró, végtelenül precíz és finom fotografálómasinához,
183    4|                 gömb alakú volt az egész, és kétoldalt és hátul acélhuzalok
184    4|               volt az egész, és kétoldalt és hátul acélhuzalok lógtak
185    4|                   hogy százszor élesebben és gyorsabban reprodukálja
186    4|       szaporításának ez talán nehézkesebb és körülményesebb módja, mint
187    4|                amilyen bolygónkon dívik - és lesznek, akik hozzáteszik,
188    4|                szempontjából megbízhatóbb és lelkiismeretesebb. A szolaszinak,
189    4|                   bármikor felcserélhetõk és pótolhatók anélkül, hogy
190    4|               hogy az egésznek összhangja és egyénisége megváltoznék.
191    4|                   a faremidói lények közt és közöttünk fennáll a születés,
192    4|                  fennáll a születés, élet és halál fogalmazásának szempontjából.~
193    4|                   hosszú asztalok mellett és között elhaladva, hányféle
194    4|                között elhaladva, hányféle és minemû szervek gyártását
195    4|         szerkezete is merõben érthetetlen és felfoghatatlan lévén akkori
196    4|            körülötte sürögtek a munkások, és úgy látszik, éppen azokkal
197    4|                 folyadékot öntöttek bele, és alulról megcsavartak valamit.
198    4|             belsejében zengés indult meg, és visszapillantva láttam,
199    4|               amint fejét lassan felemeli és körülnéz.~ ~
200    5|                   Egy kis kitérés a külsõ és belsõ szemléletrõl. - ~Az
201    5|                  elmondhattam, hogy törve és ügyetlenül bár, de már ki
202    5|                 korszakában: csak futólag és homályosan fogtam fel, s
203    5|                  e munkájának legmagasabb és legbehatóbb fokát akkor
204    5|              önmagáról, hogy összegyûjtse és rendberakja a külsõ világ
205    5|                  testéhez hasonló romlott és felbomlott anyagokból készült (
206    5|               készült (így nevezte a húst és vért, e fogalmakra nem lévén
207    5|              hitetlenkedve rázta a fejét, és megkérdezte, hogyan csinálják
208    5|        állítólagos gondolkodóink.~Örömmel és boldogan ragadtam meg az
209    5|                alapon vezetik le az érzés és gondolat létrejöttét, s
210    5|              valami hibája, vagy hibátlan és használható, ezután pedig
211    5|              amire való, én pedig hosszan és lelkesen azt feleltem, hogy
212    5|               hogy mi ismerjük a mûszert, és szét is tudjuk szedni. Szavaimból
213    5|               mint egyre csak szétszedtük és újból összeraktuk értelmünket,
214    5|                  összeraktuk értelmünket, és a legnagyobb gondolkodóknak
215    5|                  akik azt a legalantasabb és legkisebb munkát végzik,
216    5|                  feltesszük ezt a kérdést és azon törjük a fejünket,
217    5|            ugyanis, hogy a koponya tiszta és helyesen összeállított folyadéka,
218    5|             helyen található az a romlott és bomlófélben levõ anyag,
219    5|              belekerül a szolaszi fejébe, és megmérgezi a gondolkodás
220    5|                 le a koponya aranyfalára, és megzavarja a szemlencse
221    5|               szeme befelé fordul; zavart és lázas szavaiból kiderül,
222    5|                agyáról, errõl az egyszerû és jelentéktelen mûszerrõl,
223    5|                   világ. Mindenféle badar és nevetséges kijelentést tesz,
224    5|                  égen zöld pettyek vannak és hogy az élet egy folyadék;
225    5|                    az tulajdonképpen idõ, és hogy az anyagban benne van
226    5|                erõben nincs anyag; fontos és eldöntendõ kérdésnek állítja,
227    5|               hogy van‑e anyag nélkül erõ és elképzelhetõ-e egy felsõbb
228    5|                   is elromlanak, a tiszta és kellemes rezgõhangok helyett
229    5|             zörejt, rájött, hogy ha ólmot és zsírkövet bizonyos módon
230    5|            próbálta ezt a beteges zörejt, és legnagyobb meglepetésemre,
231    5|                   okát már régen ismerik, és nagyon könnyen lehet segíteni
232    5|              kiöntik a beteg egyén agyát, és bizonyos reagensekkel keverve
233    5|                 bomlott anyagok kiválnak, és a szem visszakapja eredeti
234    5|                 akkor egyszerûen kiöntik, és frisset alkalmaznak.~- Mindezt -
235    5|                   ismeretlen gépész gyárt és szállít, mégpedig tökéletlen,
236    5|                 tökéletlen, amit kigondol és produkál. Ez esetben, ha
237    5|                elérjük, addig kell szûrni és tisztítani az üveg folyékony
238    5|                 én-fogalom, hogy sötétebb és tömörebb legyen, attól való
239    5|                  a nagyítóüveg jelenlétét és tökéletességét éppen abból
240    5|                 ismerem fel, hogy tisztán és világosan láthatóvá teszi
241    5|          érzéseinket fejezzük ki zenével, és hosszasan beszéltem arról
242    5|        különbségrõl, ami nálunk az érzést és a gondolatot elválasztja
243    5|       Csodálkozott ezen, mert náluk érzés és gondolat egy lévén, nem
244    5|                  ezt az érzést létrehozta és viszont. Elmondtam, hogy
245    5|                  úgymond - a zene világos és mindent tökéletesen kifejezõ
246    5|                jutott a sokszor kigúnyolt és sokszor megcáfolt „szférák
247    5|               rajongó csillagásza beszélt és elhallgattam.~ ~
248    6|              mihelyt egy kicsit - hamisan és tökéletlenül - meg tudtam
249    6|                kerültem, hol akadtak rám, és hogy találtak meg?~Gazdám
250    6|           bekalandozzák a Teret, tisztább és tágabb harmóniákat keresve,
251    6|               tágabb harmóniákat keresve, és útjokban érintik idegen
252    6|           útjokban érintik idegen bolygók és csillagrendszerek légkörét.
253    6|                   doszire formája érdekes és újszerû lévén, Szidó kiemelte
254    6|        repülõgépet nézte értelmes lénynek és engem, aki benne voltam,
255    6|                    a Földet, õk már régen és jól ismerik, nagyítóüvegekkel
256    6|                    nagyítóüvegekkel régen és igen tüzetesen megvizsgálták
257    6|                  megvizsgálták felületét, és aligha van ott valami, ami
258    6|                  házakat, de az embereket és azok minden dolgát pontosan
259    6|               Földön, különbözõ formákban és sokféle fajtát; feltehetõ,
260    6|              fajtája, már régen tengõdnek és élõsködnek Faremidó különben
261    6|         szolaszi-gyártáshoz való egyszerû és tiszta elemeket. Különös
262    6|                 nem ismerik, csak romboló és beteges hatását; ahol egy
263    6|                  szagú nedvek keletkeznek és formátlan viszketõ daganat.
264    6|                   részei közé, ott zavart és betegséget támaszt: hála
265    6|                  igen könnyen pusztítható és eltávolítható, néhány sav
266    6|               teszi tönkre azokkal a maró és romboló anyagokkal, melyeket
267    6|               anyagokkal, melyeket termel és felbomlaszt. Mikor én, Gulliver,
268    6|                 mikor még a Földön éltem, és sajnálattal állapították
269    6|                 baktériumok sorrendiében, és Szidó, akinek felfedeztetésemet
270    6|              hozzájuk; így hangokat is ad és fej alakú felsõ részében
271    6|                  gazdám egészen nyugodtan és hidegen mondta el, érdekes,
272    6|             elõadását: percekig elbûvölve és szótlanul álltam, elzsongított
273    6|            szótlanul álltam, elzsongított és édes izgalomba ringatott
274    6|                   hogy aztán elszörnyedve és méltatlankodva, eszembe
275    6|               értelme s az egész tudatlan és gonosz felfogás, amellyel
276    6|               rólunk terjesztett valótlan és lealázó híreket megcáfolni,
277    6|               megcáfolni, s fajtánk dicsõ és mindenek fölött való szuverenitását
278    6|                 gépek, ezek a csavarnyakú és csigafejû harapófogók és
279    6|                  és csigafejû harapófogók és fonográfok, gondoltam magamban
280    6|                   e kérdésrõl tudok: Ádám és Évával kezdtem, de mértéket
281    6|                   Elmondtam, milyen sivár és kihalt volt a golyó, míg
282    6|             gomolygó, kialakulatlan fémek és ásványok tarkán hömpölyögnek
283    6|                   vulkánok ontják a tüzet és fehér füstgomolyok lökõdnek
284    6|                Évezredeken keresztül száz és száz különbözõ formában
285    6|              emelkedik, néha tíz lába van és sok szája, néha megnöveszti
286    6|               fogakat, hogy védekezhessék és fenntartsa faját. Végre,
287    6|                 hogy ami eddig öntudatlan és mechanikus volt, tudatossá
288    6|                Tudat szerve, mely a külsõ és belsõ jelenségeket megérti,
289    6|               alkalmazkodik, de a belátás és akarat világító fáklyája
290    6|              átérezve a lét minden örömét és igájába hajtva a nyers és
291    6|                 és igájába hajtva a nyers és ostoba anyagban rejlõ erõket,
292    6|                 egyén életét minél szebbé és boldogabbá tegye és ujjonghasson
293    6|                szebbé és boldogabbá tegye és ujjonghasson a kék és távoli
294    6|               tegye és ujjonghasson a kék és távoli ég s a felkelõ nap
295    6|             akartam rátérni, de õ intett, és szavaiból csodálkozva láttam
296    7|                  Föld életéért. - A tudat és az ösztön, kétfejû torzszülött.~
297    7|                  torzszülött.~Az a fölény és biztonság, amivel Midore,
298    7|                   egyszerûen egy primitív és elcsökevényesedett, visszafejlõdött,
299    7|              élõsdiek, akiket én embernek és állatnak nevezek, s aminõek
300    7|               hogy egészen elnyomorodott, és gyógyulása hosszabb idõkig
301    7|               mert ez a kérdés érdekelte, és sejtette, hogy ott valami
302    7|                  a helyet, s én a Gangesz és Eufrát vidékét ismertem
303    7|                    Valószínûleg kevés hõ- és villamosság volt azon a
304    7|               Mert tudnom kell, hogy a hõ és villamosság, fény és hang
305    7|                   hõ és villamosság, fény és hang ugyanaz a szolaszinak,
306    7|                betegség rohamosan terjedt és lassanként ellepte azt az
307    7|          panaszkodott is betegsége miatt, és õ, Midore, azt a tanácsot
308    7|                  a doszire igen nyomorult és tehetetlen élõsdi, akit
309    7|           figyelte a doszirék természetét és viselkedését s életfeltételeiket:
310    7|                még rájuk - s ott jajongva és rémülten gomolyogtak. Még
311    7|           felkapta csápjait vagy karjait, és felfelé mutogatott, arrafelé,
312    7|               kitört alattuk a forró víz, és õk mind elpusztultak. Azóta
313    7|               önmagában emészti fel, újra és újra. Csónakot, ugye, nem
314    7|                  hitte, a betegség komoly és végzetes fordulatot vesz:
315    7|             minden képességével, erejével és akaratával, a szervetlen
316    7|             teljesen kifejlõdik, elnyomja és fölöslegessé téve, végleg
317    7|                  tett anyagával, arannyal és ásványokkal pótolja azt,
318    7|                  Földet: annak vérét, hõt és villamosságot használni
319    7|       segítségével diadalmaskodik anyagon és halálon, de egyszer aztán
320    7|                   tekéjében, zavartalanul és nyugodtan tovább fejlõdött
321    7|                   két félteke, az ösztöné és a tudaté, egy bizonyos fejlõdési
322    7|                   távolságban, de tisztán és világosan. Percek teltek
323    7|                indultam el egy éve. Angol és német hajókat láttam, ütközet
324    7|                 el a zöld szõnyeg mögött, és ringatózva, csendben szállott
325    8|                Szerzõ visszatér hazájába, és családját jó egészségben
326    8|            Köteteket tölthettem volna meg és száz zenemûvet írhattam
327    8|              tanulságot, amit ott szélben és viharban, a hõ és villamosság
328    8|                 szélben és viharban, a hõ és villamosság testetlen zenéjében
329    8|              kifejezhetném, nálunk idegen és érthetetlen dadogás csak,
330    8|           szavakban elmondva, egy zavaros és kusza töredék, szerény jelecske,
331    8|               midõn szerelmesét, a húsból és vérbõl valót, húsnál és
332    8|                   és vérbõl valót, húsnál és vérnél maradandóbb s az
333    8|              gyilkolásnak, halálhörgésnek és halálnak, vérnek és sziszegésnek,
334    8|        halálhörgésnek és halálnak, vérnek és sziszegésnek, rémületnek
335    8|                  sziszegésnek, rémületnek és homálynak, bujkálásnak és
336    8|                 és homálynak, bujkálásnak és hazugságnak, ellentmondó
337    8|                  hazugságnak, ellentmondó és baljós vágyaknak az a zûrzavaros,
338    8|                   tudásunk szerint halott és élettelen anyagból, aranyból
339    8|              élettelen anyagból, aranyból és hideg kövekbõl volt s amelybõl,
340    8|                 zokogni kezdtem s dadogva és hebegve mondtam el kétségeimet
341    8|            hebegve mondtam el kétségeimet és megtérésemet Midorénak,
342    8|               hogy váltson meg értéktelen és ostoba életemtõl, mely csak
343    8|             életemtõl, mely csak betegség és teher, másoknak és magamnak.~
344    8|               betegség és teher, másoknak és magamnak.~Kétségbeesetten
345    8|                  Lét igazi törvénye: a hõ és erõ, delej és fény. Emlékeztettem
346    8|              törvénye: a hõ és erõ, delej és fény. Emlékeztettem rá,
347    8|               hogy hiszen az én nyomorult és beteg testem is tiszta,
348    8|             szervetlen anyagokat, kvarcot és szenet és vizet, pusztítson
349    8|              anyagokat, kvarcot és szenet és vizet, pusztítson hát el,
350    8|              valamiben, amitõl kõvé válok és megmerevedek (hiszen õk
351    8|                 hiszen õk mindent tudnak, és mindent értenek: sok millió
352    8|                mosolygott, s az õ jóságos és nyugodt modorában figyelmeztetett,
353    8|              volna szükségem, mely tiszta és átlátszó, változatlan anyagból
354    8|               hajtott s minden rothadásra és pusztulásra megérett agyamra.
355    8|                   kívánság nagyon logikus és helyes, s azt látja belõle,
356    8|              kellene alkalmazni, szûrõket és izzasztókályhákat, melyekben
357    8|           folyamat most milyen zavarokkal és kínokkal járna, azt hamarosan
358    8|                  a világ, egyre hangosabb és diadalmasabb muzsikára ébredtem
359    8|                  hangszereket, egyenként, és én e néhány perc alatt láttam
360    8|                  hõt láttam, amint színes és hullámzó patakban körülfolyt,
361    8|            vonzást láttam, amint csápokat és hegyeket lövelltek magukból
362    8|               bennem élt eddig is, bennem és minden emberben, évezredeken
363    8|                   hogy ez a kézzelfogható és egyszerû világ volt az,
364    8|                   amit kifejezhetetlennek és Földöntúlinak és Emberfölöttinek
365    8|       kifejezhetetlennek és Földöntúlinak és Emberfölöttinek neveztünk,
366    8|            neveztünk, holott bennünk volt és körülöttünk, csak érzékeink,
367    8|                   csak érzékeink, a tompa és tökéletlen mûszerek nem
368    8|                    amit a Földrõl láttam, és Csillagnak neveztem, egy
369    8|                   értelem alkotta mûszer, és megfogtam a kezét, s ekkor
370    8|              ébredtem fel, mert egy hideg és nedves és idegen kéz fogta
371    8|                  mert egy hideg és nedves és idegen kéz fogta a karomat,
372    8|                   nevetve csitítottak el, és mutatták, hogy az én kezem
373    8|               amelyre álmomban ráfeküdtem és elzsibbasztottam.~S hogy
374    8|              ekként felfogtam, nagy zavar és nyugtalanság keletkezett
375    8|                  szféráknak ezt a világos és egyszerû szavát?” De senki
376    8|           körülöttem az elemek muzsikája, és szemem elé homályos ködfátyol
377    8|              adtam Midorénak, hogy testem és elmém még nem elég érett
378    8|              hozzá Midore, mert szorongva és kishitûen panaszkodtam neki,
379    8|                   el ezek után az emberek és állatok társaságát: az egész
380    8|                   álom lebegett az idõben és a térben. A kemény porba
381    8|                  porba hajtottam fejemet, és keservesen sírtam.~Ugyanaznap
382    8|                   hadvezért tüntettek ki, és hányat mozdítottak el állásából.~
383    8|                   bolondnak néztek rémült és ijedezõ visszahõköléseim
384    8|            hozzászoktam az életet fertõzõ és bûzös betegségnek tekinteni,
385    8|                vitatkoztam velük, békével és türelmesen várom a felszabadulás
386    8|                 nézek néha a kék ég felé, és az õ jóságos, meleg szemében,
387    8|                   hogy még emlékszik rám, és nem fog megfeledkezni rólam.~
388    8|                 szálltam le Helsingforsba és két hét múlva, február másodikán
389    8|               értem Redriffbe, ahol nõmet és gyermekeimet jó egészségben