Fej.

 1    2|   Pillanatra úgy tûnt, hogy az a fa, amelyhez legközelebb voltam,
 2    2|       legközelebb voltam, nem is fa, hanem élõlény. Így húszlépésnyi
 3    2|          emberformára növesztett fa ez nyilván, ennek a vidéknek
 4    2|       megriadtam megint, mikor a fa vonaglani kezdett, vissza
 5    2|          süket recsegés támadt a fa belsejében, a kitárt karok
 6    2|      aztán megint csendes lett a fa. Nem tudtam megmagyarázni
 7    2|       vettem észre, hogy a többi fa is hasonló ehhez: kisebb-nagyobb
 8    3|        néhány hangot ejtett: mi, fa, re, amit rögtön ismételtem.
 9    3|       jelezte, és így muzsikált: fa, re, mi, do, amit már akkor
10    3| emberformájú fák közé. Egy ilyen fa mellett vezetõm megállt,
11    3|         fogott, és odaállított a fa mellé, majd kissé visszalépve,
12    4|       ott álltam az emberformájú fa alatt, s egyszerre megéreztem,
13    4|         amelyik az ember formájú fa mellé állított, miután láthatóan