Fej.

  1    1|            eddigi kalandjaira. - Kitör az európai világháború: ~szerzõ
  2    1|          partra szállítja Faremidóban.~Az olvasó bizonyára csodálkozik,
  3    1|                jobban meggyõztek errõl az igazságról, amint az olvasó
  4    1|             errõl az igazságról, amint az olvasó bizonyára emlékszik,
  5    1|         Ezerkilencszáztizennégy nyarán az Osztrák-Magyar monarchia
  6    1|           szerb kormánytól azért, mert az felbérelt emberekkel orvul
  7    1|             emberekkel orvul megölette az ország trónörökösét. Szeretett
  8    1|                abban a reményben, hogy az segítségül hívja régi ellenségét,
  9    1|         kergetett, részben pedig annak az olthatatlan és ellenállhatatlan
 10    1|                csak megerõsített végre az a körülmény is, hogy mint
 11    1|           kitûnõ és mûvelt férfiú, már az elsõ napokban barátságot
 12    1|       jelentéktelen szolgálatot tettem az orvostudománynak. Voltak
 13    1|                 Volt egy ember, akinek az arca és melle hordónagyságúra
 14    1|            gránátszilánk szétszaggatta az artériát. Voltak lõtt, vágott
 15    1|    bántalmainak mekkoraságával jelezte az emberi fogazat dinamikus
 16    1|                katona (tudnivaló, hogy az európai kultúra megmentésére
 17    1|             aki a harctéren megõrült - az a rögeszméje volt, hogy
 18    1|                november végéig cirkált az angol partok közelében -
 19    1|               részletekkel nem untatom az olvasót. November huszonkettedikén
 20    1|      eltévedtünk, és kevéssé letértünk az útról, az angol partok irányában,
 21    1|            kevéssé letértünk az útról, az angol partok irányában,
 22    1|             Egy ugrással beszállottunk az ülõkékbe, a parancsnok megragadta
 23    1|            éjszaka volt körülöttem, és az ég fölöttem és alattam tele
 24    2|                        MÁSODIK FEJEZET~Az a gép, mely a szerzõt idehozta,
 25    2|            kétoldalt furcsa alakú fák. Az út igen hosszúnak látszott,
 26    2|         veszett, s úgy tûnt, ott, ahol az erdõt éri, a fák között
 27    2|          valami kapu- vagy boltívféle. Az egész táj, fölötte a napnak
 28    2|      álldogáltam, és vágyakozva néztem az erdõ felé, ahonnan valami
 29    2|          borjúval a hátamon meneteltem az erdõ felé; tudtam azt is,
 30    2|            Elsõ gondolatom, érthetõen, az volt, hogy egészen újrendszerû,
 31    2|                amelynek váza, eltérõen az eddigiektõl, függõlegesen
 32    2|     végzõdésekkel, egyike ezeknek volt az, ami engem a szerkezetbõl
 33    2|                a szerkezetbõl kiemelt.~Az egész gép, bonyolultsága
 34    2|     bonyolultsága ellenére, valahogyan az egyszerûség és magától értetõdõ
 35    2|           részben fülembe csengtek még az elõbbi akkordok, részben
 36    2|           tartva, valami a melegség és az áramló villamosság közti
 37    2|       szegezõdik. Egyben felemelkedett az egyik kar, és hozzám ért,
 38    2|             azon tûnõdtem, ki lehet ez az ember, aki belülrõl a gépet
 39    2|           kimondhatatlanul édes hangon az a zene, amelyet az imént
 40    2|              hangon az a zene, amelyet az imént hallottam, de most
 41    2|               egymásután hallottam ezt az ütemet, közben a szemek
 42    2|              kisebb lett, végre eltûnt az erdõ fölött. Kábultan álltam
 43    2|      rendkívüliek és fejlett értelmûek az emberek, s meg fogják érteni
 44    2|           gépek állanak rendelkezésére az ellenséges hadseregnek.
 45    2|               zsebkendõmet, hogy abban az esetben, ha ellenség területén
 46    2|              hogy a fehér úton indulok az erdõ irányában. A legközelebbi
 47    2|              Pillanatra úgy tûnt, hogy az a fa, amelyhez legközelebb
 48    2|    megtapogattam. Igen, kéreg volt biz az, de puhább, mint a közönséges
 49    2|                nem tud mozdulni. Mégis az egésznek emberformája volt,
 50    2|      emberformája volt, ismétlem, sõt, az arc vonásai is kivehetõk
 51    2|          nagyon üresek és szárazok, de az orr csaknem szabályos, s
 52    2|          néztem körül, de úgy rémlett, az egész fasort, amelyen végigmentem,
 53    2|               elõttem; megint elfogott az a különös emlék, hogy én
 54    2|          egyszer jártam erre álmomban.~Az erdõ és az út találkozásánál,
 55    2|              erre álmomban.~Az erdõ és az út találkozásánál, mint
 56    2|                koronája sötétítette el az utat, mintha minden levél
 57    2|                hogy mégiscsak álmodom, az erdõn keresztül vezetõ út
 58    2|              Néhány perc múlva kiértem az erdõbõl és elvakulva kaptam
 59    2|            ahol óriási épület zárta el az eget. Ennek az épületnek
 60    2|                zárta el az eget. Ennek az épületnek a frontkapujához
 61    2|          alacsonyabb negyven méternél. Az egész front egyetlen, félkör
 62    2|       nagyszerûbb, impozánsabb remekét az építõmûvészetnek nem láttam.
 63    3|            HARMADIK FEJEZET~Néhány szó az olvasóhoz. - Az ember és
 64    3|             Néhány szó az olvasóhoz. - Az ember és a gépek. - Faremidó
 65    3|        összehasonlítják a növényekkel.~Az olvasó, útleírásokkal különben
 66    3|          türelmetlenül állapította meg az elõbbi fejezet végére érvén,
 67    3|           naplójában.~Alázatosan kérem az olvasót, gondolná meg, hogy
 68    3|              nagy könnyebbséget jelent az olvasónak, ha ismeri négy
 69    3|                ne lepjenek, amit ebben az országban tapasztaltam.~
 70    3|             Megállapítható, hogy mikor az emberek elõször megjelentek
 71    3|           tudomány. Akkor minden, amit az emberek csináltak, természetes
 72    3|           amiknek célja, ugyebár, mind az volt, hogy megsegítsék az
 73    3|              az volt, hogy megsegítsék az embert nehéz munkáiban,
 74    3|             részben pedig kiegészítsék az érzékelt jelenségekrõl alkotott
 75    3|              kitalálták a rajzolást és az írást.~Évszázadok múlva
 76    3|                tudomány és a mûvészet; az embert munkájában nagyszerû
 77    3|             nemcsak hogy megsegítették az embert minden dolgában s
 78    3|         szobrok, írásmûvek, zenemûvek, az élet tüneteit, a formát,
 79    3|             Gépek és mûvek felülmúlták az embert: tökéletesebbé lettek,
 80    3|                ott tartottunk, hogy ha az ember tökéletes akart lenni,
 81    3|              és a mûveket, amik egykor az embert utánozták. Jellemünk
 82    3|           magát „automatának” nevezte, az ember felül bedobott egy
 83    3|          nyíláson cukor jött ki. Ebben az automatában belül egy ember
 84    3|       automatában belül egy ember ült, az õ kezébe esett a pénz, és
 85    3|                a cukrot a nyíláson. Ez az ember öntudatlanul rájött,
 86    3|              öntudatlanul rájött, hogy az emberek jobban bíznak a
 87    3|             hogy õ gép.~Odáig jutottak az emberek, hogy egy meztelen
 88    3|            festõnek modellül szolgált; az embernek nem adták meg azt
 89    3|               nagyobb lelkesedést kelt az a hír, hogy ellenségünknek
 90    3|          öt-hat ágyúját elfogtuk, mint az, hogy öt-hatezer emberét
 91    3|                Megértettem volna, hogy az ember önmagánál mindig többre
 92    3|           felesleges agyagminta, amibe az ércet öntötték. Meg kellett
 93    3|           mennyivel szívesebben jártak az emberek a mozgóképszínházba,
 94    3|         valóságában is láthattak volna az elavult színpadon. Valóban
 95    3|                 részekben és egészben, az ember önmagánál tökéletesebb
 96    3|            fénykép és a röntgen-sugár, az automobil és a repülõgép.~
 97    3|         szemében. Belátták volna, hogy az a csodálat, ami valósággal
 98    3|           valósággal elkábított, mikor az erdei út végén feltárult
 99    3|             fejem fölé tartott valami, az üveglencse mögött, csillogva
100    3|        mozgatta és csúsztatta fejemet, az a kényelmetlen érzésem volt,
101    3|                letettek a földre. Majd az a szárnyas gép, amelyik
102    3|               a kisbabát járni tanítja az apja: a gép lassan, vigyázva
103    3|                 ahol göröngyösebb volt az út, emelgette a kerekeit,
104    3|             hozzám szól, és hogy ebben az országban így, zenei hangokkal
105    3|           Aztán egy széles mozdulattal az egész láthatárt jelezte,
106    3|                 Ekkor tudtam meg, hogy az ország neve: Faremidó. (
107    3|          ország neve: Faremidó. (Kérem az olvasót, az eredeti szavakat
108    3|           Faremidó. (Kérem az olvasót, az eredeti szavakat mindig
109    3|              fasorhoz értünk, ahol már az imént végigmentem volt,
110    3|                imént végigmentem volt, az emberformájú fák közé. Egy
111    3|             bennünket. Megint elfogott az a kényelmetlen érzés: most
112    4|             eddig megértetni próbáltam az olvasóval, én magam csak
113    4|                akkor, mikor ott álltam az emberformájú fa alatt, s
114    4|              homlokegyenest ellentmond az elméletnek.~Fenntartva tehát
115    4|              nemcsak hogy nem hasonlók az emberhez, de földi értelemben
116    4|               mely felfogásunk szerint az élet egyetlen lehetõ hordozója
117    4|           kémiánk nem ismer. Hogy ezek az élettelen anyagok mégis
118    4|          mozgásokat mi is tapasztalunk az élettelen anyagban, csak
119    4|              egymáshoz való igyekezete az anyagvonzás következtében:
120    4|           mindezek mozgást idéznek elõ az élettelenben, s már akkor
121    4|           felbontja és szaporítja: ezt az erõt a szolaszik nem ismerik,
122    4|           szolaszik értelmének szerve, az õ agyuk, szervetlen anyagból
123    4|             szerencsés keveréke. Ebben az agyban nem amaz ismeretlen
124    4|              és villamosság idézik elõ az általunk gondolatnak és
125    4|         nevezett mozgásokat. Hogy ezek az érzések és gondolatok értéktelenebbek-e,
126    4|           többet és jobbat produkálnak az idõegységben, mint az emberi
127    4|      produkálnak az idõegységben, mint az emberi vagy állati munka.
128    4|           gondolataik közlésére is azt az eszközt használják, amit
129    4|                mint a mi értelmünkben.~Az olvasó természetesnek találja,
130    4|            mindezeket sejteni kezdtem, az volt: hogyan jönnek létre
131    4|      szaporodásnak ez a formája, ahogy az minálunk tapasztalható,
132    4|                minálunk tapasztalható, az õ szervetlen életükben tárgytalan.
133    4|             választ erre a kérdésemre. Az a szolaszi, amelyik az ember
134    4|                 Az a szolaszi, amelyik az ember formájú fa mellé állított,
135    4|        igyekszik lépteit hozzáhangolni az én hozzá képest szánalmas
136    4|                 késõbb megtudtam, hogy az õ írásukban ezek a jegyek
137    4|               szolaszi-mûhelyt jelent.~Az ellipszis alakú küszöbre
138    4|              és könyökforgók futkostak az asztalok szélén. Itt-ott
139    4|             látványhoz, rájöttem, hogy az asztalok mellett egyenlõ
140    4|                serény munkába merülve. Az ovális aranyfejrõl ismertem
141    4|                karok és emelõk nyúltak az asztal felé, igazgatva és
142    4|              mint megannyi órásmester. Az a szolaszi, aki engem vezetett,
143    4|             fordítottam el szememet, s az asztalon heverõ tárgyakat
144    4|               homorú üveglencse hevert az asztalon; egy üvegben valami
145    4|                átlátszó ragasztóanyag. Az asztal szélén egy már összerakott
146    4|               csakhogy gömb alakú volt az egész, és kétoldalt és hátul
147    4|                egyben mégis olyan volt az egész, mint egy nagy, exorbitált
148    4|               a különbséggel, hogy míg az emberi szemet nem lehet
149    4|                 gondoljunk csak azokra az érzékeny mozgóképfelvételekre,
150    4|               fémekbõl, ásványokból, s az elkészült szolaszit önmaguk
151    4|               de el kell ismerni, hogy az eredmény szempontjából megbízhatóbb
152    4|            legyen. Kicserélheti azokat az anyagokat, melyek zavarnák
153    4|             anyagokat, melyek zavarnák az összmûködést, a mozgató
154    4|          tökéletes összhangba hozhatja az egyes szervekkel. Innen
155    4|               késõbb még rátérek, hogy az egyszer elkészült szolaszi
156    4|               pótolhatók anélkül, hogy az egésznek összhangja és egyénisége
157    4|               annyit jegyzek meg, hogy az utolsó asztalon túl egy
158    5|              és belsõ szemléletrõl. - ~Az ismerettan. - Beteg szolaszik. -
159    5|                eszembe se jutott mérni az idõt, melynek mérése ott
160    5|              így emlékeimben is inkább az a sok tanulság maradt meg,
161    5|          tapasztaltam magamon is, hogy az értelem, mely hitünk szerint
162    5|         beszéltünk errõl késõbb: abból az alkalomból, hogy minden
163    5|       elmagyarázni neki, mit értünk mi az emberi agy szó alatt, ezt
164    5|                hogy olyan mûszer, mely az ön testéhez hasonló romlott
165    5|            lévén szavuk), elvégezhesse az agy munkáját: megértését
166    5|            tisztában vannak vele, hogy az emberi értelem célja a világ
167    5|               és boldogan ragadtam meg az alkalmat, hogy a távol idegenben
168    5|           örvendetes fejlõdésnek indul az ismerettan, mely az emberi
169    5|              indul az ismerettan, mely az emberi agy törvényeivel
170    5|             Felemlítettem azokat, akik az emberi agy munkáját tisztára
171    5|          matematikai alapon vezetik le az érzés és gondolat létrejöttét,
172    5|             nagyon közel vagyunk ahhoz az idõhöz, mikor tudni fogjuk,
173    5|         szempontjából egészen közönyös az az eszköz vagy mûszer, amivel
174    5|      szempontjából egészen közönyös az az eszköz vagy mûszer, amivel
175    5|              kérdezte, mire használjuk az eszünket, mirõl gondolkodunk,
176    5|            értette, ezt akarom mondani az ismerettanról szóló magyarázatommal.
177    5|            földön sok helyen található az a romlott és bomlófélben
178    5|         sugarak nem hatolnak keresztül az agyon, hanem a sötét salakban
179    5|               fogalmakat hoznak létre. Az ilyen beteg szolaszit onnan
180    5|              úgy beszél agyáról, errõl az egyszerû és jelentéktelen
181    5|               révén ér valamit, mintha az volna maga a világ. Mindenféle
182    5|               azt mondja például, hogy az égen zöld pettyek vannak
183    5|            zöld pettyek vannak és hogy az élet egy folyadék; azon
184    5|                vitatkozik, hogy a tér, az tulajdonképpen idõ, és hogy
185    5|            tulajdonképpen idõ, és hogy az anyagban benne van az erõ,
186    5|             hogy az anyagban benne van az erõ, de az erõben nincs
187    5|          anyagban benne van az erõ, de az erõben nincs anyag; fontos
188    5|           lehet-e akarni, hogy akarjon az ember; hogy tudom-e, amit
189    5|       zsírkövet bizonyos módon dörzsöl az ember, akkor ad ilyen hangot.
190    5|               s elõ is fordulnak. Csak az lepett meg, hogy ön az emberiség
191    5|            Csak az lepett meg, hogy ön az emberiség legnagyobb gondolkodóinak
192    5|                Hiszen megengedem, hogy az emberi agy, melyet ismeretlen
193    5|               is tökéletlen lévén még, az is tökéletlen, amit kigondol
194    5|               megértésére törekszenek: az emberi agyat holmi nyers
195    5|              kell szûrni és tisztítani az üveg folyékony anyagát,
196    5|                 mert nem látható, mint az üveg. Holott e félelem egészen
197    5|               tõlem Midore, honnan van az, hogy én, mint szerves,
198    5|              ember, meg tudtam tanulni az õ nyelvüket. Elmondtam neki,
199    5|               különbségrõl, ami nálunk az érzést és a gondolatot elválasztja
200    5|                nem értette, hogy lehet az, hogy mi a kifejezett érzésen
201    5|               a gondolatot is, ami ezt az érzést létrehozta és viszont.
202    5| közléseszköznek hitték, mire Midorénak az a gondolata támadt, hogy
203    5|             talán megsejtettek valamit az õ létezésükrõl, vagy talán
204    6|                 Szerzõ méltatlankodása az emberi faj nevében.~Az elsõ
205    6| méltatlankodása az emberi faj nevében.~Az elsõ dolog, amit gazdámtól,
206    6|               meg tudtam értetni magam az õ nyelvükön, természetesen
207    6|               nyelvükön, természetesen az volt: milyen különös véletlennek
208    6|            csillagrendszerek légkörét. Az õ barátja, Szidó, egy alkalommal
209    6|                olyan magasságban, ahol az õ Laszomiról való tudomásuk
210    6|                két doszirét vett észre az értelmesnek látszó lény
211    6|                látszó lény belsejében: az egyik már nem mozgott, nem
212    6|           mennyiben hiszik, hogy én is az volnék, vagy honnan lehet
213    6|              lényekrõl, tekintve, hogy az õ lényük annyira elüt az
214    6|               az õ lényük annyira elüt az enyémtõl? Másrészt mit ért
215    6|             enyémtõl? Másrészt mit ért az alatt, hogy fertõzõ, mert,
216    6|               jól vettem ki szavaiból, az õ barátja tévedésbõl a repülõgépet
217    6|             hogy nemcsak a házakat, de az embereket és azok minden
218    6|             dolgát pontosan kivehettem az üvegen keresztül.) Megállapították,
219    6|               annál meglepõbb ez, mert az értelmes lényekhez való
220    6|          lebzsel benne, vagy körülötte az egész sereg doszire vagyis
221    6|               ez, amelynek természetét az õ vegyészeik még nem ismerik,
222    6|              ilyen doszire megjelenik, az anyag felbomlik, rossz szagú
223    6|           vagyok, mint amilyen elvétve az õ talajukban is akad s mint
224    6|      betegségcsírát, mely mint élõsdi, az élõ, szervetlen lényekéhez
225    6|            gondolat, külsõleg hasonlít az õ szellemi termékeikhez.
226    6|              doszire vagyok, mint más, az bizonyítja, hogy összetételemben
227    6|               különös véletlen folytán az elzenélt szavak, eltekintve
228    6|              jusson a szavak értelme s az egész tudatlan és gonosz
229    6|            gondoltam magamban gõgösen, az élet nagyszerû rejtélyéhez
230    6|                míg azon meg nem jelent az Élet - leírtam egy prehisztorikus
231    6|              talajt, mosolyogva süt le az izzó nap s a vizek sekélyesében
232    6|                 új formák mutatkoznak, az Élet megjelent a Földön.
233    6|                után, gondolkodóba esik az egyik forma elõtt: négykezû,
234    6|         Fejének hátsó részében a velõ, az ösztön szerve, mely tagjait
235    6|              anélkül, hogy akarná. Ezt az állatot választja ki az
236    6|                az állatot választja ki az élet, hogy belõle tökéletest
237    6|            belõle tökéletest alkosson. Az ösztön szervét kell fejleszteni,
238    6|          üregében lassan fejlõdni kezd az új szerv: a Tudat szerve,
239    6|           mellett. S íme, elõttünk áll az Ember, a Tudatos Élet, átérezve
240    6|            anyagban rejlõ erõket, hogy az egyén életét minél szebbé
241    6|              perc alatt tisztában volt az egész kérdéssel, aminek
242    7|            Föld életéért. - A tudat és az ösztön, kétfejû torzszülött.~
243    7|           ösztön, kétfejû torzszülött.~Az a fölény és biztonság, amivel
244    7|          Midore, szavaimra válaszolva, az Emberiség történetérõl beszélt,
245    7|             történetérõl beszélt, csak az elsõ szavaknál lepett meg.
246    7|              még. Õ, Midore, aki ebben az összeállításban már hetvenezer
247    7|              fogva figyelemmel kísérte az egész folyamatot, látta,
248    7|                Mivel látja, hogy engem az eset érdekel, s szavaimból
249    7|             nekem tapasztalatait, mert az, hogy magam is egyszerû
250    7|      megérthessem, hiszen sikerült már az elsõ hónapokban bizonyos
251    7|              és lassanként ellepte azt az egész területet, amit én
252    7|              Föld hasának nevez. Abban az idõben a Föld nevû szolaszi
253    7|                elhanyagolta a dolgot s az általam Életnek nevezett
254    7|        szolaszi-társ meggyógyul. Abban az idõben igen komolyan foglalkozott
255    7|                hogy végleg kipusztítsa az egész betegségokozó fajtát.
256    7|                a Föld felszínén; ebben az idõben lehettek fejlõdésüknek
257    7|      Ösztönlénynek neveztem. Nos, ezek az õsemberek - mondta gúnyosan
258    7|                 Még tisztán áll elõtte az egész kép, úgy, ahogy a
259    7|             segítségével, ami rendesen az állat felsõ részében, fejében
260    7|              míg a doszirék elborítják az egész Földet, s testi értelemben,
261    7|            ekkor, tapasztalás szerint, az ösztön szerve úgyis elvégzi
262    7|                ebbõl nyilvánvaló, hogy az egész dolog nem tarthat
263    7|              minden szerkezetnek, mely az életéhez szükséges anyagot
264    7|               megkapaszkodom a vízben, az élet csónaka is megáll,
265    7|                 Midore aggodalma, hogy az élõsdi doszirék a szegény
266    7|       kibújjanak belõle, s aztán, hála az ösztön szervének, egymásnak
267    7|        végzetes fordulatot vesz: abban az idõben lehetett ez, mikor
268    7|              idõben lehetett ez, mikor az én szavaim szerint az általam
269    7|            mikor az én szavaim szerint az általam embernek nevezett
270    7|              szerv indult fejlõdésnek, az a szerv, amit én a tudat
271    7|              Földre, mert segítségével az ember nevû doszire rájött,
272    7|              nevû doszire rájött, hogy az életbenmaradás módja nem
273    7|               életbenmaradás módja nem az, hogy az élet önmagát pusztítsa,
274    7|      életbenmaradás módja nem az, hogy az élet önmagát pusztítsa,
275    7|               önmagát pusztítsa, hanem az, hogy az élethez szükséges
276    7|              pusztítsa, hanem az, hogy az élethez szükséges anyagot,
277    7|        tökéletest alkosson. Ez a szerv az agyban indult fejlõdésnek,
278    7|             agyban indult fejlõdésnek, az ösztön szervén belül: félni
279    7|                téve, végleg kiszorítja az ösztön szervét, annak helyébe
280    7|        agyvelõt; s ekkor megnyugodtam. Az a feltevésem, hogy a tudat
281    7|             tudat szerve kipusztította az ösztönét, hamisnak bizonyult.
282    7|             mely elõbb-utóbb véget vet az egész fajtának. Tudja, mi
283    7|          történt? A tudat szerve, mely az ösztönbõl sarjadt, s melynek
284    7|             sarjadt, s melynek szerepe az lett volna, hogy kifejlõdve,
285    7|                volna, hogy kifejlõdve, az ösztön helyét foglalja el:
286    7|             véletlen révén, kicsúszott az ösztönbõl, az agy elülsõ
287    7|               kicsúszott az ösztönbõl, az agy elülsõ részében külön
288    7|             növekedni, s vele szemben, az agy hátsó tekéjében, zavartalanul
289    7|             nyugodtan tovább fejlõdött az ösztön is. Tudja, mi ez?
290    7|               ösztön is. Tudja, mi ez? Az orvosok úgy hívják: méhen
291    7|               kívüli terhesség, amitõl az anya is elpusztul, meg a
292    7|        ellenkezõ célnak szolgálatában, az egyik az életet keresi,
293    7|                szolgálatában, az egyik az életet keresi, a másik a
294    7|                 mihelyt a két félteke, az ösztöné és a tudaté, egy
295    7|               került két mag. Két kéz, az egyik épít, a másik rombol;
296    7|            egyik épít, a másik rombol; az egyik megkapaszkodik, hogy
297    7|              eltépi a horgony kötelét; az egyik befedi a testét, hogy
298    8|              annyit sejtünk csak, mint az alvó azoknak beszédjébõl,
299    8|          horizontja, hanem körös-körül az égbe olvad el, mintha ama
300    8|                és vérnél maradandóbb s az õ szépségéhez méltóbb márványba
301    8|        ellentmondó és baljós vágyaknak az a zûrzavaros, képtelen panorámája,
302    8|              képtelen panorámája, amit az Élet történetének nevezett
303    8|               tévedtem, s velem együtt az egész emberi értelem. Ekkor
304    8|                 kiszikkadt fákhoz, itt az országútja mentén, midõn
305    8|          Emlékeztettem rá, hogy hiszen az én nyomorult és beteg testem
306    8|           jöttem.~Midore mosolygott, s az õ jóságos és nyugodt modorában
307    8|             szolaszi maga a természet. Az igazság az, hogy ennek megértéséhez
308    8|                a természet. Az igazság az, hogy ennek megértéséhez
309    8|             ennek megértéséhez tényleg az õ értelmükre volna szükségem,
310    8|        közvetlen erõk mozgatnak, s nem az én gõzölgõ, vértõl hajtott
311    8|           izzasztókályhákat, melyekben az oxidáció folyamatba lép.
312    8|               folyamatba lép. Csakhogy az én testem mai formájában
313    8|              percre kevéssé megtisztul az értelmem, s érzékszerveim
314    8|   kézzelfogható és egyszerû világ volt az, amit kifejezhetetlennek
315    8|          rájöttem, hogy ez a szem volt az, amit a Földrõl láttam,
316    8|      csitítottak el, és mutatták, hogy az én kezem volt az, amelyre
317    8|        mutatták, hogy az én kezem volt az, amelyre álmomban ráfeküdtem
318    8|               egyre halkult körülöttem az elemek muzsikája, és szemem
319    8|               vissza a földre, s éljem az emberek életét addig, míg
320    8|             ítélnek idefent arra, hogy az említett kémiai folyamatnak
321    8|              viselem majd el ezek után az emberek és állatok társaságát:
322    8|         emberek és állatok társaságát: az egész doszirét, amit az
323    8|                az egész doszirét, amit az õ mûszereiken át szemlélve,
324    8|                 gyönyörû álom lebegett az idõben és a térben. A kemény
325    8|          útlevéllel eljutok-e hazámba, az nagyon kétséges, mert Hollandia
326    8|     területeket foglaltak el egymástól az ellenfelek, hány embert
327    8|              el állásából.~Nem untatom az olvasót hazatérésem részleteivel,
328    8|             élõlények elõl védekeztem, az orvosok idioszinkráziát
329    8|           tudhatták, hogy hozzászoktam az életet fertõzõ és bûzös
330    8|           nézek néha a kék ég felé, és az õ jóságos, meleg szemében,
331    8|          jóságos, meleg szemében, amit az emberek Napnak neveznek,