Fej.

  1    1|         olvasó bizonyára csodálkozik, hogy annyi szomorú tapasztalat
  2    1|            miután örökre megfogadtam, hogy többé nem kelek útra: ezerkilencszáztizennégy
  3    1|          feleségemet és gyermekeimet, hogy a Bulwark sorhajón mint
  4    1|             rá kellett jöttem légyen, hogy igazi angol alattvaló jobban
  5    1|            magának, nem gondolva meg, hogy egyszer mégiscsak vissza
  6    1|            veszedelmet takarítok meg: hogy egyebet ne mondjak, csak
  7    1|        afölött való elkeseredésemben, hogy erõvel vissza akarnak hozni
  8    1|         kerülök vala ilyen helyzetbe.~Hogy látszólagos állhatatlanságomat
  9    1|            ott ég, arra a gondolatra, hogy hazájáért életét és vagyonát
 10    1|           természetesen nem tûrhette, hogy egy erõs és hatalmas állam,
 11    1|             ahhoz sincsen elég ereje, hogy nyílt csatában ölje meg
 12    1|            kicsit gyilkolni szeretne. Hogy tehát Európa békéjét biztosítsa,
 13    1|          kibékült, abban a reményben, hogy az segítségül hívja régi
 14    1|          ember kötelességének érezte, hogy megvédje jogtalanul és váratlanul
 15    1|               is inkább, mert hiszen, hogy nagyszerû hadseregünket
 16    1|               mikor arra kerül a sor, hogy életét és vérét áldozza
 17    1|              végre az a körülmény is, hogy mint tartalékos hajóorvost,
 18    1|      rendeltek csapatomhoz, s tudtam, hogy ha önként nem jelentkezem,
 19    1|              határozottan állíthatom, hogy semmi sincsen, ami a sebészet
 20    1|              japán katona (tudnivaló, hogy az európai kultúra megmentésére
 21    1|                 az a rögeszméje volt, hogy õ tudja, miért harcol.~Hajónk
 22    1|  szikratáviratban érkezett a parancs, hogy a Bulwark rakja partra sebesültjeit,
 23    1|           senki sem törõdött. Láttam, hogy el kell vesznem, és kétségbeesetten
 24    1|         odakúszott hozzám, és intett, hogy kövessem. Dülöngve kapaszkodtunk
 25    1|               deszkapallót és intett, hogy szálljak le gyorsan. Hatalmas
 26    1|               körül a gépet, mely nem hogy tisztult volna, de egyre
 27    1|           napot. Csak arra emlékszem, hogy egyszer nedvességet éreztem
 28    1|             volt, egyben észrevettem, hogy körmeim alól is vér szivárog,
 29    1|            között. Ekkor megértettem, hogy olyan magasan vagyunk, ahol
 30    1|             kormányt, de már éreztem, hogy végem van, nem bírom tovább.
 31    1|          keresztül. Kiáltani akartam, hogy megadom magam (megzavarodó
 32    1|               agyamban úgy képzeltem, hogy ellenséges repülõgép került
 33    1|          csöpögött volna egy csapból. Hogy haladunk-e vagy állunk,
 34    1|                nagyobbodott, éreztem, hogy leszállunk. Most jöttem
 35    1|            oly édes és tiszta hangon, hogy úszni és fürödni véltem
 36    1|          figyelni kezdtem s rájöttem, hogy négy egyszerû hangból ismétli
 37    1|         rögtön meg tudtam állapítani, hogy e négy hang így következik
 38    2|                aztán álmodtam úgy is, hogy átmegyek a hídon, és megindulok
 39    2|             erdõ felé; tudtam azt is, hogy ott valami jó vár rám, üde
 40    2|       gondolatom, érthetõen, az volt, hogy egészen újrendszerû, végtelenül
 41    2|        benyomását keltette, érzõdött, hogy minden a helyén van és csodálatos
 42    2|   összefüggésben azzal a benyomással, hogy a gép feltétlenül remekmûve
 43    2|         használok, amikor azt mondom, hogy ez a gép szép volt, szép
 44    2|             volt, szép alatt nemcsak, hogy annyit, de jóval többet
 45    2|           mûvészetében, de emlékszem, hogy akkor elragadtatott jelzõk
 46    2|               mámor perceiben. Lehet, hogy nem is voltam normális állapotban,
 47    2|                és feltekintve láttam, hogy a két üveglencse rám szegezõdik.
 48    2|            Bulwarkról, s hírül adván, hogy én meg a parancsnok repülõgépen
 49    2|          Azután ismét úgy okoskodtam, hogy ahol ilyen tökéletes gépek
 50    2|               azzal tisztában voltam, hogy nem Németországba kerültem,
 51    2|           elkészítettem zsebkendõmet, hogy abban az esetben, ha ellenség
 52    2|           körülnézelõdve, de anélkül, hogy egyetlen élõ lelket pillantottam
 53    2|              a hídon, s elhatároztam, hogy a fehér úton indulok az
 54    2|          kaptam. Pillanatra úgy tûnt, hogy az a fa, amelyhez legközelebb
 55    2|              térve, megérteni véltem, hogy valami különös szoborral,
 56    2|           aztán megnyugodtam. Láttam, hogy a két láb alakú gyökér keményen
 57    2|         hajoltam, meghökkenve láttam, hogy a száj vonaglik, mintha
 58    2|            levertségemet, de éreztem, hogy nem tudnám még egyszer hallani
 59    2|             csodálkozva vettem észre, hogy a többi fa is hasonló ehhez:
 60    2|          elfogott az a különös emlék, hogy én már egyszer jártam erre
 61    2|               lélegzettem fel, látva, hogy ezek a fák már nem ember
 62    2|            nem ember formájúak; igaz, hogy nem láttam még ilyen fákat
 63    2|             és kezdtem attól tartani, hogy mégiscsak álmodom, az erdõn
 64    2|         vezetõ út sötét volt, féltem, hogy eltévedek. Nyugtalanul tekingettem
 65    3|          elõbbi fejezet végére érvén, hogy annak summájából alig fogott
 66    3|             az olvasót, gondolná meg, hogy egyrészt egyszerû seborvosi
 67    3|           rendezett sajtó alá.~Mégis, hogy rövidebbre fogjam a dolgot,
 68    3|            meg kellett volna értenem, hogy meg ne lepjenek, amit ebben
 69    3|         tapasztaltam.~Megállapítható, hogy mikor az emberek elõször
 70    3|               volt, baltát csináltak, hogy könnyebben elvágják a fát.
 71    3|                ugyebár, mind az volt, hogy megsegítsék az embert nehéz
 72    3|                Végre addig jutottunk, hogy a gépek nemcsak hogy megsegítették
 73    3|       jutottunk, hogy a gépek nemcsak hogy megsegítették az embert
 74    3|            oly tökéllyel fejezték ki, hogy a való élet messze mögöttük
 75    3|             csakhamar ott tartottunk, hogy ha az ember tökéletes akart
 76    3|            ember öntudatlanul rájött, hogy az emberek jobban bíznak
 77    3|       fondorlattal el akarta hitetni, hogy õ gép.~Odáig jutottak az
 78    3|            Odáig jutottak az emberek, hogy egy meztelen nõt ábrázoló
 79    3|            lelkesedést kelt az a hír, hogy ellenségünknek egy-két hajóját
 80    3|            ágyúját elfogtuk, mint az, hogy öt-hatezer emberét sikerült
 81    3|       Faremidóban. Megértettem volna, hogy az ember önmagánál mindig
 82    3|          alkotásában arra törekedett, hogy önmagát is megalkossa, újra
 83    3|               újra és tökéletesebben, hogy aztán megszûnjön lenni,
 84    3|           feltalálták s tapasztaltam, hogy mennyivel szívesebben jártak
 85    3|             szemében. Belátták volna, hogy az a csodálat, ami valósággal
 86    3|           elõttem ama ragyogó épület, hogy ez a csodálat már maga bizonyította;
 87    3|             mégis méltó voltam hozzá, hogy közöttük élhessek, s talán
 88    3|     ragaszkodtam ahhoz a feltevéshez, hogy ilyen mûvet csak emberi
 89    3|    muzsikáltak. Kezdtem megszeppenni, hogy sehol húsból és vérbõl való
 90    3|       fáradtságot. Abban a reményben, hogy talán mégis meg tudom értetni
 91    3|              megértésükbe ajánlva. De hogy mindig csak zenei hangok
 92    3|        tekingetve körül, észrevettem, hogy nem mind egyformák: voltak
 93    3|             hasonlítottak s abban is, hogy bonyolult és végtelenül
 94    3|            kényelmetlen érzésem volt, hogy megfigyelnek, mint a bogarász
 95    3|             már határozottan éreztem, hogy ezekkel a hangokkal hozzám
 96    3|             hangokkal hozzám szól, és hogy ebben az országban így,
 97    3|        igyekeztem vele is megértetni, hogy szeretném megtanulni ezt
 98    3|              felé mutogatva jeleztem, hogy tudni óhajtom, hogy nevezik.
 99    3|         jeleztem, hogy tudni óhajtom, hogy nevezik. Rögtön felfogta,
100    3|          idehozott. Ekkor tudtam meg, hogy az ország neve: Faremidó. (
101    3|             feje fölé emelte; láttam, hogy vizsgál és összehasonlít
102    3|            összehasonlít két növényt, hogy a rokonságot megállapítsa.~ ~
103    4|           fogtam fel, annyi bizonyos, hogy már akkor, mikor ott álltam
104    4|               s egyszerre megéreztem, hogy ama csodálatos gépezet,
105    4|              növénnyel összehasonlít: hogy már akkor borzongva kezdtem
106    4|          érzelmemet, hozzászoktattak, hogy fenntartva kitûnõ filozófusok
107    4|              illeszthetõk; tudom azt, hogy komoly természettudóst elméleteinek
108    4|               mégis tudomásul vettem, hogy olyan országba vagy világrészbe,
109    4|              ez égitest lakói nemcsak hogy nem hasonlók az emberhez,
110    4|         szervetlen kémiánk nem ismer. Hogy ezek az élettelen anyagok
111    4|               vonatkozóan megjegyzem, hogy hiszen hasonló mozgásokat
112    4|           amirõl késõbb meggyõzõdtem, hogy a szolaszik életét ilyen
113    4|               mely nem alkalmas arra, hogy azt a lelket, mely a természet
114    4|          emberi értelemnek nevezünk), hogy ezt a lelket és értelmet
115    4|         érzésnek nevezett mozgásokat. Hogy ezek az érzések és gondolatok
116    4|           annyit tapasztaltam idõvel, hogy lényegben nem különböznek
117    4|             is tapasztaljuk, ugyebár, hogy a szervetlen anyagból készült
118    4|          illeti, erre nézve jellemzõ, hogy õk már a legegyszerûbb gondolataik
119    4|              zenét. Egyébiránt lehet, hogy gondolat és érzés náluk
120    4|               természetesnek találja, hogy elsõ gondolatom, mikor mindezeket
121    4|       láthatóan csodálkozva hallotta, hogy néhány hangját utánozni
122    4|             egyelõre karnak nevezem), hogy kövessem. Sietve megindultam
123    4|       mellette, miközben észrevettem, hogy erõlködve igyekszik lépteit
124    4|         alkalommal; késõbb megtudtam, hogy az õ írásukban ezek a jegyek
125    4|        pillanatban alig vettem észre, hogy e látszólagos zûrzavarban
126    4|       gépekben és mûszerekben láttam. Hogy kissé hozzászokott szemem
127    4|               a látványhoz, rájöttem, hogy az asztalok mellett egyenlõ
128    4|         fordították arcukat, éreztem, hogy rólam van szó. Zavartan
129    4|            már összerakott szerkezet: hogy jobban megnéztem, csodálkozva
130    4|                csodálkozva jöttem rá, hogy ez a szerkezet, legalább
131    4|         kamara. Világos volt elõttem, hogy a célja is ugyanaz: egyben
132    4|             Rögtön átvillant agyamon, hogy hiszen ez rendben is van:
133    4|               rendben is van: tudjuk, hogy a fotografáló gép lényegében
134    4|        ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy míg az emberi szemet nem
135    4|          olyan módon szerkeszthetjük, hogy százszor élesebben és gyorsabban
136    4|           szolaszi arcára meggyõzött, hogy ugyanazt csinálja, amire
137    4|            lesznek, akik hozzáteszik, hogy kevésbé mulatságos -, de
138    4|     mulatságos -, de el kell ismerni, hogy az eredmény szempontjából
139    4|        nehezen nevezhetném, tekintve, hogy egy szolaszit nemcsak ketten,
140    4|  szempontjából, s úgy állítani össze, hogy annak semmi hibája ne legyen.
141    4|          egyes szervekkel. Innen van, hogy a szolaszik között nincsen
142    4|             amire késõbb még rátérek, hogy az egyszer elkészült szolaszi
143    4| felcserélhetõk és pótolhatók anélkül, hogy az egésznek összhangja és
144    4|             korai volna még beszélni, hogy a hosszú asztalok mellett
145    4|              Csak annyit jegyzek meg, hogy az utolsó asztalon túl egy
146    5|          eltelt, amikor elmondhattam, hogy törve és ügyetlenül bár,
147    5|            beszéltek. Különben lehet, hogy ez a tanulmány maga is hosszabb
148    5|      sietséggel torlódott értelmembe, hogy eszembe se jutott mérni
149    5|    lefoglalták minden érdeklõdésemet, hogy ami velem egyénileg történt
150    5|              tapasztaltam magamon is, hogy az értelem, mely hitünk
151    5|              megfeledkezik önmagáról, hogy összegyûjtse és rendberakja
152    5|          késõbb: abból az alkalomból, hogy minden erõfeszítésemmel
153    5|       lehetetlen lévén” - úgymond -, „hogy olyan mûszer, mely az ön
154    5|   helyreigazítandó felvilágosítottam, hogy a mi gondolkodóink is tisztában
155    5|             is tisztában vannak vele, hogy az emberi értelem célja
156    5|             ragadtam meg az alkalmat, hogy a távol idegenben dicsõséget
157    5|            ezek tartalmát. Elmondtam, hogy milyen örvendetes fejlõdésnek
158    5|               azokat, akik felteszik, hogy valami anyaggal meg nem
159    5|    diadalmasan jegyeztem meg a végén, hogy nagyon közel vagyunk ahhoz
160    5|           végig, s aztán megjegyezte, hogy mindenre válaszoltam, csak
161    5|         vizsgál, nem azért teszi ezt, hogy megtudja, mire való ez a
162    5|               hanem egyszerûen azért, hogy megállapítsa: van-e valami
163    5|             és lelkesen azt feleltem, hogy mi ismerjük a mûszert, és
164    5|         szedni. Szavaimból azt látja, hogy mi évszázadokon át egyebet
165    5|          feleletembõl pedig kiderült, hogy mi egyebet se teszünk, mint
166    5|               azon törjük a fejünket, hogy min törjük a fejünket. Mert
167    5|             fel: megtörténik ugyanis, hogy a koponya tiszta és helyesen
168    5|        mondanók) elromlik. Láthattam, hogy a tiszta földön sok helyen
169    5|               onnan lehet megismerni, hogy a szeme befelé fordul; zavart
170    5|              lázas szavaiból kiderül, hogy a saját agyát látja a világ
171    5|             tesz, azt mondja például, hogy az égen zöld pettyek vannak
172    5|           égen zöld pettyek vannak és hogy az élet egy folyadék; azon
173    5|            folyadék; azon vitatkozik, hogy a tér, az tulajdonképpen
174    5|             az tulajdonképpen idõ, és hogy az anyagban benne van az
175    5|         eldöntendõ kérdésnek állítja, hogy én akarom-e, amit akarok,
176    5|              vagy a természet akarja, hogy lehet-e akarni szabadon,
177    5|        szabadon, vagy lehet-e akarni, hogy akarjon az ember; hogy tudom-e,
178    5|                hogy akarjon az ember; hogy tudom-e, amit gondolok,
179    5|               gondolom-e, amit tudok, hogy a tudatot én hoztam-e a
180    5|         megvolt, mikor én nem voltam; hogy van‑e anyag nélkül erõ és
181    5|           anyagnélküli intelligencia; hogy képekben gondolkodunk-e,
182    5|             képzelõdünk stb. Érdekes, hogy ennél a betegségnél a hangszálak
183    5|          artikulátlan zörejt, rájött, hogy ha ólmot és zsírkövet bizonyos
184    5|           Ezután Midore elmondta még, hogy ennek a betegségnek okát
185    5|                csak azért mondtam el, hogy bizonyítsam, mennyire megértettem
186    5|        fordulnak. Csak az lepett meg, hogy ön az emberiség legnagyobb
187    5|        zavarodtak. Hiszen megengedem, hogy az emberi agy, melyet ismeretlen
188    5|            legalább annyira fejlõdik, hogy használni lehessen: éppen
189    5|               esetben, ha feltesszük, hogy igazat mondott ön, mikor
190    5|              ön, mikor azt állította, hogy önök is a külsõ világ megértésére
191    5|              akarnak csinálni. Ahhoz, hogy ezt elérjük, addig kell
192    5|            tökéletesen átlátszó lesz, hogy rajta keresztül megláthassuk
193    5|                önismeret, én-fogalom, hogy sötétebb és tömörebb legyen,
194    5|               attól való félelmükben, hogy a teljesen átlátszó agy
195    5|              éppen abból ismerem fel, hogy tisztán és világosan láthatóvá
196    5|          tõlem Midore, honnan van az, hogy én, mint szerves, földi
197    5|            nyelvüket. Elmondtam neki, hogy a zenét mi is ismerjük,
198    5|          arról nem is álmodtunk soha, hogy zenei hangokkal konkrét
199    5|             fejezni. Arra a kérdésre, hogy mire használjuk mi a zenét,
200    5|     használjuk mi a zenét, elmondtam, hogy mi érzéseinket fejezzük
201    5|               egy lévén, nem értette, hogy lehet az, hogy mi a kifejezett
202    5|               értette, hogy lehet az, hogy mi a kifejezett érzésen
203    5|     létrehozta és viszont. Elmondtam, hogy mi is összeolvasztjuk néha
204    5|             amelyek úgy jönnek létre, hogy a beszélt szöveget zenei
205    5|             Ezen nagyon csodálkozott, hogy lehetne - úgymond - a zene
206    5|          szavait úgy tenni érthetõvé, hogy artikulátlan zörejekkel
207    5|              megértést. Megjegyeztem, hogy voltak nálunk is, akik a
208    5|      Midorénak az a gondolata támadt, hogy ezek talán megsejtettek
209    5|         kiejtett valaki. Azon voltam, hogy ellentmondjak e képtelen
210    6|              FEJEZET~Szerzõ megtudja, hogy került Faremidóba. - A doszire,
211    6|              véletlennek köszönhetem, hogy Faremidóba kerültem, hol
212    6|         kerültem, hol akadtak rám, és hogy találtak meg?~Gazdám elmondta,
213    6|        találtak meg?~Gazdám elmondta, hogy villamos sugaraktól hajtott
214    6|           kiemelte a lény belsejébõl, hogy mikroszkóp vizsgálat szempontjából
215    6|            alatt, s mennyiben hiszik, hogy én is az volnék, vagy honnan
216    6|          hasonló lényekrõl, tekintve, hogy az õ lényük annyira elüt
217    6|            Másrészt mit ért az alatt, hogy fertõzõ, mert, ha jól vettem
218    6|           tekintett.~Gazdám elmondta, hogy Laszomit, a Földet, õk már
219    6|                 Meg kell állapítanom, hogy ez alkalommal színtiszta
220    6|              beállításban, mondhatom, hogy nemcsak a házakat, de az
221    6|          keresztül.) Megállapították, hogy a Laszomin értelmes lények
222    6|            sokféle fajtát; feltehetõ, hogy ezek a betegségokozó csírák
223    6|              élõsdi.~Arra a kérdésre, hogy miért tartanak engem is
224    6|            fáknak neveztem. Elmondta, hogy ezek a fák a doszirék egyik
225    6|        idekerültem: elsõ dolguk volt, hogy mikroszkópon tüzetesebben
226    6|         sajnálattal állapították meg, hogy lényegben ugyanolyan doszire
227    6|             tulajdonságokat vesz fel, hogy közelebb férkõzhessen hozzájuk;
228    6|              õ szellemi termékeikhez. Hogy azonban ettõl eltekintve
229    6|              mint más, az bizonyítja, hogy összetételemben semmiféle
230    6|               ásvány nem található, s hogy ennek következtében szükségszerûen
231    6|             jelenség vagyok (érdekes, hogy a szolaszik nyelvében ez
232    6|        megemésztõ kóranyag. Különben, hogy feltevésük mennyire helyes
233    6|    bizonyítottam azóta: megfigyelték, hogy a nap bizonyos részében
234    6|       elpusztítom, nyilvánvaló tehát, hogy ama másodlagos lények közé
235    6|       önmagukhoz hasonló szervezetet, hogy aztán õket is elpusztítsa
236    6|           hidegen mondta el, érdekes, hogy különös véletlen folytán
237    6|             melódiává olvadtak össze, hogy miután a „generáció” szóval,
238    6|               oszlott el ez a varázs, hogy aztán elszörnyedve és méltatlankodva,
239    6|                Egyben örömet éreztem, hogy íme, alkalmam lehet a rólunk
240    6|              néha megnöveszti nyakát, hogy a pálmák gyümölcsét elérje,
241    6|               ásót növeszt szája elé, hogy a föld porából kitúrja magának
242    6|                Óriási testet növeszt, hogy rengeteg utódot hozhasson
243    6|             néha borotvaéles fogakat, hogy védekezhessék és fenntartsa
244    6|               elvégez, ami szükséges, hogy életben maradjon a mi õsünk,
245    6|           behunyja a szemét, anélkül, hogy akarná. Ezt az állatot választja
246    6|         állatot választja ki az élet, hogy belõle tökéletest alkosson.
247    6|             szervét kell fejleszteni, hogy ami eddig öntudatlan és
248    6|         ostoba anyagban rejlõ erõket, hogy az egyén életét minél szebbé
249    6|              végig; úgy vettem észre, hogy elõadásomnak fõleg elsõ
250    6|        készítettem elõ. Attól tartva, hogy talán nem értett meg jól,
251    6|             csodálkozva láttam utóbb, hogy a legmélyrehatóbb értelemben
252    7|          Csakhamar rá kellett jönnöm, hogy ezt a történetet õk külsõ
253    7|             elmémnek.~Már említettem, hogy a szolaszik olyan nagyítószerkezetekkel
254    7|              aztán ámulva tudtam meg, hogy a földbolygót õk egyszerûen
255    7|               szolaszit úgy ellepték, hogy egészen elnyomorodott, és
256    7|              egész folyamatot, látta, hogy keletkezett a betegség,
257    7|         fejlõdött idáig. Mivel látja, hogy engem az eset érdekel, s
258    7|              szavaimból azt veszi ki, hogy valami halvány fogalmam
259    7|              tapasztalatait, mert az, hogy magam is egyszerû doszire
260    7|         doszire voltam, nem zárja ki, hogy a dolgokat bizonyos fokig
261    7|               Azután elmondta Midore, hogy a Föld nevû szolaszit tényleg
262    7|               érdekelte, és sejtette, hogy ott valami baj van. A Föld
263    7|              sajnálkozva vette észre, hogy nagy mennyiségû, egészen
264    7|            helyen. (Mert tudnom kell, hogy a hõ és villamosság, fény
265    7|           elég egészséges volt ahhoz, hogy hangokban érintkezhetett
266    7|             azt a tanácsot adta neki, hogy a beteg helyre bocsásson
267    7|            felismerték mind a ketten, hogy a doszire igen nyomorult
268    7|               egyre terjedt. Érdekes, hogy egyszer õ, Midore, akart
269    7|             bocsátott a Föld testére, hogy meggyógyítsa, a sugarak
270    7|        baktériumok. Már-már úgy volt, hogy sikerül egészen kipusztítani
271    7|               így lehetett szó arról, hogy végleg kipusztítsa az egész
272    7|         dosziréknak ezt a sajátságát, hogy néha, pusztulásuk elõtt
273    7|             Midore aztán megjegyezte, hogy a gyógykezelésnek ezt a
274    7|           abbahagyta. Rájött ugyanis, hogy nincsen rá semmi szükség:
275    7|            betegség halála. Kiderült, hogy a doszirék életüket úgy
276    7|              úgy akarják fenntartani, hogy egymást megeszik, százféle
277    7|           alakban; ebbõl nyilvánvaló, hogy az egész dolog nem tarthat
278    7|             szóval: Midore aggodalma, hogy az élõsdi doszirék a szegény
279    7|             arra használták a Földet, hogy kibújjanak belõle, s aztán,
280    7|        Földnek sorsában; elõre tudta, hogy a doszirék, bárhogy ellepik
281    7|               ezt be kell vallania -, hogy volt egy idõ, amikor komolyan
282    7|            ember nevû doszire rájött, hogy az életbenmaradás módja
283    7|          életbenmaradás módja nem az, hogy az élet önmagát pusztítsa,
284    7|          önmagát pusztítsa, hanem az, hogy az élethez szükséges anyagot,
285    7|        szervén belül: félni lehetett, hogy teljesen kifejlõdik, elnyomja
286    7|              ideig komolyan aggódtam, hogy a tudat segítségével diadalmaskodik
287    7|        megnyugodtam. Az a feltevésem, hogy a tudat szerve kipusztította
288    7|        melynek szerepe az lett volna, hogy kifejlõdve, az ösztön helyét
289    7|              az egyik megkapaszkodik, hogy ne ragadja el a vihar, a
290    7|             az egyik befedi a testét, hogy meg ne fagyjon, a másik
291    8|             annak, aki el meri hinni, hogy volt ember, aki járt ama
292    8|            világosan éreznem kellett, hogy én tévedtem, s velem együtt
293    8|               állva könyörögtem neki, hogy váltson meg értéktelen és
294    8|           Kétségbeesetten kiáltoztam, hogy nem akarok hasonlóvá válni
295    8|               fény. Emlékeztettem rá, hogy hiszen az én nyomorult és
296    8|          többit szórja szét a szélbe, hogy össze ne állhasson többé.
297    8|           kínjával, büntetésül azért, hogy a világra jöttem.~Midore
298    8|            modorában figyelmeztetett, hogy milyen hibásan fejeztem
299    8|                midõn arról beszéltem, hogy õk a természet minden titkát
300    8|             természet. Az igazság az, hogy ennek megértéséhez tényleg
301    8|           abbeli kívánságomat illeti, hogy testemet gyógyítsa meg s
302    8|           helyes, s azt látja belõle, hogy kezdek sejteni valamit a
303    8|              semmi szükség, tekintve, hogy rövid idõ múlva, amit mi
304    8|               majd szenvednem miatta. Hogy ez a folyamat most milyen
305    8|      érzésemen keresztül megértettem: hogy mindez, amit most szememmel
306    8|             emberben, évezredeken át, hogy ez a kézzelfogható és egyszerû
307    8|             néztem, s ekkor rájöttem, hogy ez a szem volt az, amit
308    8|          csitítottak el, és mutatták, hogy az én kezem volt az, amelyre
309    8|     ráfeküdtem és elzsibbasztottam.~S hogy mindezt ekként felfogtam,
310    8|               igazat adtam Midorénak, hogy testem és elmém még nem
311    8|              még nem elég érett arra, hogy fájdalom s szomorúság nélkül
312    8|     alkalmasnak ítélnek idefent arra, hogy az említett kémiai folyamatnak
313    8|      folyamatnak alávessenek. Ígérte, hogy addig, amíg a Földön leszek,
314    8|          megutáltam. Arra a kérdésre, hogy hazautazásom hogyan történjék,
315    8|             mosolygott, s azt mondta, hogy ezt teljesen rábízhatom.~
316    8|           valami port adott be nekem, hogy elaludjak s ne érezzem a
317    8|            Körülnéztem s megértettem, hogy ismét a Földön vagyok s
318    8|         paraszt akadt rám: megtudtam, hogy Helsingforshoz közel, semleges
319    8|         semmitõl, míg a határig érek; hogy onnan útlevéllel eljutok-e
320    8|             nagyon csodálkozott azon, hogy engem egy cseppet sem érdekelt,
321    8|   állapítottak meg, honnan tudhatták, hogy hozzászoktam az életet fertõzõ
322    8|      ígéretében, aki megmondta nekem, hogy magához vesz, ha testemet
323    8|       olvasnék, mely csak nekem szól: hogy még emlékszik rám, és nem