Fej.

  1    1|           szomorú tapasztalat ellenére s miután örökre megfogadtam,
  2    1|       behívóval rendeltek csapatomhoz, s tudtam, hogy ha önként nem
  3    1|             lexikonban nem szerepeltek s melyeknek feljegyzésével,
  4    1|                gégét átfúrta egy golyó s a levegõ félig a tüdõbe,
  5    1|            vágott és szúrt sebek bõven s néhány érdekes, fiziológiai
  6    1|            Mindenki elfoglalta helyét, s már éppen teljes gõzt parancsolt
  7    1|              kapitánnyal beszélgettem, s néhány pillanatra elvesztettem
  8    1|                megragadta a fogantyút, s a következõ percben a hidroplán
  9    1|    zakatolásától beszélni se lehetett, s így fogalmam se volt róla,
 10    1|          tisztulni kezdett volna a köd s valami természetellenes,
 11    1|              olajban; figyelni kezdtem s rájöttem, hogy négy egyszerû
 12    1|             koromban zongorára fogtak, s így rögtön meg tudtam állapítani,
 13    2|         látszott, kékes ködbe veszett, s úgy tûnt, ott, ahol az erdõt
 14    2|          valami erõ kiemelt ülésembõl, s egy percig a levegõben lóbált.
 15    2|              ültem; aztán eleresztett, s a kar visszahúzódott. Felnéztem
 16    2|   hangjegyekben, hanem egy másik, mély s a végén felkunkorodó ütem,
 17    2|              légáram ütötte meg arcom, s a következõ pillanatban
 18    2|     megmenekült-e valaki a Bulwarkról, s hírül adván, hogy én meg
 19    2|        körözõlevelet adnak ki ellenem, s ha nem jelentkezem, szökevénynek
 20    2|          fejlett értelmûek az emberek, s meg fogják érteni sanyarú
 21    2|          fegyvereimet leraktam a fûre, s elkészítettem zsebkendõmet,
 22    2|             keresztüljutottam a hídon, s elhatároztam, hogy a fehér
 23    2|          meghökkenve torpantam vissza, s önkéntelenül zsebkendõmhöz
 24    2|              az orr csaknem szabályos, s a benõtt száj valami lehangoló,
 25    2|           szorította marokra szívemet, s fájdalmamban hangosan felkiáltottam.
 26    3|     elkényeztetve, talán elégedetlenül s türelmetlenül állapította
 27    3|          legyenek ama csodálatos gépek s meglepõ növények, melyeket
 28    3|               vagyok a szavak mûvésze, s talán tökéletlenül fejeztem
 29    3|           engem is éppen úgy megleptek s éppoly érthetetlenek voltak
 30    3|          késõbb érlelõdött meg bennem, s amit, ha a huszadik század
 31    3| metafizikusainak mûvei el nem rontanak s meg nem fertõznek, már réges-rég,
 32    3|               költõi mûvek rögzítették s mutatták be teljes jelentõségben.~
 33    3|              az embert minden dolgában s megsokszorozták erejét,
 34    3|          embert: tökéletesebbé lettek, s csakhamar ott tartottunk,
 35    3|              gépekben, mint egymásban, s ravasz fondorlattal el akarta
 36    3|          ötezer emberrel felér nekünk, s nekik is ugyanakkora veszteség.
 37    3|           becsülte azt, amit alkotott, s minden alkotásában arra
 38    3|             mozgófényképet feltalálták s tapasztaltam, hogy mennyivel
 39    3|             mindezt józanul elgondolom s megértem: nagyobb tiszteletet
 40    3|                hogy közöttük élhessek, s talán valamikor hasonlóvá
 41    3|           hozhatott létre.~Ott álltam, s szédülve nézegettem szerteszét:
 42    3|               gépek egyike megmozdult, s könnyedén szökellve közeledett
 43    3|               amelyik engem idehozott, s a folyó túlsó partján magamra
 44    3|                 ismét figyelni kezdtem s megkülönböztetve a hangok
 45    3|       testtartásra nézve hasonlítottak s abban is, hogy bonyolult
 46    3|                 fémkar nyúlt ki felém, s a levegõbe emelt: hatalmas
 47    3|                felém aranyló fémfejét, s a ragyogó szemekbõl kékes
 48    4|              az emberformájú fa alatt, s egyszerre megéreztem, hogy
 49    4|             céltudatosan cselekesznek, s bizonyos társadalmi formákat
 50    4|                hordozója és feltétele, s amit közönségesen szerves
 51    4|               nem ennyire kifejezetten s nem ennyire összhangzatban,
 52    4|           idéznek elõ az élettelenben, s már akkor sejtettem, amirõl
 53    4|         anyagban való összesûrûsödése, s mely a természet megértésére
 54    4|                megjavítására hivatott (s melyet mi emberi léleknek,
 55    4|              higanyféle, folyós fémnek s még valami ásványnak szerencsés
 56    4|             aranyfejrõl ismertem rájuk s a két fényes üveglencsérõl,
 57    4|            percre abbahagyta a munkát, s zenélni kezdtek egymással.
 58    4|                rólam van szó. Zavartan s magam elõtt is érthetetlen
 59    4|               fordítottam el szememet, s az asztalon heverõ tárgyakat
 60    4|      hasonlókat fémekbõl, ásványokból, s az elkészült szolaszit önmaguk
 61    4|             célszerûség szempontjából, s úgy állítani össze, hogy
 62    5|              Faremidóba való érkezésem s ama nap közt eltelt, amikor
 63    5|           fejezni a szolaszik nyelvén, s nagyjából megértettem azt,
 64    5|              és homályosan fogtam fel, s így emlékeimben is inkább
 65    5|           maradt meg, amit felszedtem, s elmosódott minden, ami testi
 66    5|              Mintegy megérteni véltem, s tapasztaltam magamon is,
 67    5|                szerezzek emberi fajunk s fõleg imádott hazám nagy
 68    5|       gondolkodó mûvét említettem fel, s röviden vázoltam ezek tartalmát.
 69    5|              törvényeivel foglalkozik, s megállapítja, milyen sorrendben
 70    5|        megállapítja, milyen sorrendben s milyen alapon jön létre
 71    5|         szerveink munkáját vizsgálják, s kutatják, milyen módon hatnak
 72    5|            szervi mûködésnek állítják, s azokat, akik felteszik,
 73    5|               és gondolat létrejöttét, s másokat, akik metafizikai
 74    5|               a filozófia mai állását, s diadalmasan jegyeztem meg
 75    5|           udvariasan hallgatott végig, s aztán megjegyezte, hogy
 76    5|           betegség náluk is elõfordul, s a szolaszi-gyárban erre
 77    5|  elváltoztatják a dolgok valódi képét, s hamis fogalmakat hoznak
 78    5|           helyett, amit látni kellene, s úgy beszél agyáról, errõl
 79    5|              vagy a tudat hozott engem s már megvolt, mikor én nem
 80    5|             beszédnek szoktam nevezni, s ami olyan kínosan karcolja
 81    5|             egy ilyen beteg szolaszit, s föl is jegyzett egy ilyen
 82    5|           elmezavarok elõfordulhatnak, s elõ is fordulnak. Csak az
 83    5|     gondolatainkat érzéssel mondva el, s beszéltem dalokról, amelyek
 84    6|         értelmes jeleket fedeztek fel, s most mint fami-doszirét,
 85    6|              értenek õk doszire alatt, s mennyiben hiszik, hogy én
 86    6|           nekem egy ilyen teleszkópot, s a Földgolyó felé irányítva,
 87    6|                mint vas, arany, higany s még sok más ásvány, Laszomiban
 88    6|               vasból vagy acélból van, s amit villamosság vagy hõ
 89    6|              napján annyira megleptek, s melyeket ember formájú fáknak
 90    6|         különben egészséges talajában, s megmérgezik a szolaszi-gyártáshoz
 91    6|                az õ talajukban is akad s mint amilyen oly sokféle
 92    6|             vagy ásvány nem található, s hogy ennek következtében
 93    6|          részében nyugtalanság fog el, s ilyenkor felkeresek egy
 94    6|              ilyen faremidói doszirét, s annak néhány daganatát letépem (
 95    6|           letépem (gyümölcsöt értett), s felhabzsolva azt, elpusztítom,
 96    6|                jusson a szavak értelme s az egész tudatlan és gonosz
 97    6|            lealázó híreket megcáfolni, s fajtánk dicsõ és mindenek
 98    6|          mosolyogva süt le az izzó nap s a vizek sekélyesében lassan
 99    6|             szárnyakat ragaszt magának s a levegõbe emelkedik, néha
100    6|                 mely tagjait mozgatja, s mindent elvégez, ami szükséges,
101    6|      mechanikus volt, tudatossá váljék s önmagát megismerõvé. Néhány
102    6|            megismerõvé. Néhány ezer év s a munka sikerül, a koponya
103    6|            belsõ jelenségeket megérti, s azokhoz nem álomszerû tudatlanságban
104    6|             világító fáklyája mellett. S íme, elõttünk áll az Ember,
105    6|        ujjonghasson a kék és távoli ég s a felkelõ nap felé!~Gazdám
106    6|              felfogta szavaim lényegét s néhány perc alatt tisztában
107    7|          embernek és állatnak nevezek, s aminõek elvétve, szórványosan
108    7|                keletkezett a betegség, s hogyan fejlõdött idáig.
109    7|            hogy engem az eset érdekel, s szavaimból azt veszi ki,
110    7|      meghatározta Midore ezt a helyet, s én a Gangesz és Eufrát vidékét
111    7|             Föld elhanyagolta a dolgot s az általam Életnek nevezett
112    7|          Midore, akart rajta segíteni, s egy e célra szolgáló szerkezetbõl
113    7|          váltottak ki a beteg testbõl, s ebben a vízben milliószámra
114    7|             egészen kipusztítani õket, s a szegény szolaszi-társ
115    7|        foglalkozott ezzel a kérdéssel, s bizonyos üvegek segítségével
116    7|            természetét és viselkedését s életfeltételeiket: mert
117    7|              jól emlékszik még rájuk - s ott jajongva és rémülten
118    7|          sugarakat bocsátotta feléjük, s ahonnan a mikroszkópon át
119    7|              mutatott neki, Midorénak, s erre a többi is odafordult,
120    7|                majd lerogytak a Földön s felfelé emelgetett karokkal,
121    7|              részében, fejében székel, s amit én ösztönnek neveztem.
122    7|            elborítják az egész Földet, s testi értelemben, teljesen
123    7|          egymást, egymásban önmagukat, s megindul a pusztulás, kezdõdik
124    7|           hozzá hasonló világból veszi s alakítja át céljainak, hanem
125    7|               pusztítják el, eszik meg s így diadalmaskodnak rajta,
126    7|                hogy kibújjanak belõle, s aztán, hála az ösztön szervének,
127    7|       bizonyosan elpusztulnak a végén, s a Föld meggyógyul. Igaz -
128    7|             amikor komolyan megrémült, s azt hitte, a betegség komoly
129    7|       szervetlen Földbõl dolgozza fel, s belõle tökéletest alkosson.
130    7|               megismeri a lét lényegét s megértvén a szerves test
131    7|               ásványokkal pótolja azt, s végre legyõzi a halált,
132    7|       villamosságot használni kezdték, s a doszire egyre erõsödött.
133    7|                csipeszek segítségével, s nagyítón megvizsgáltam a
134    7|              veszedelmes kis agyvelõt; s ekkor megnyugodtam. Az a
135    7|             mely az ösztönbõl sarjadt, s melynek szerepe az lett
136    7|               külön kezdett növekedni, s vele szemben, az agy hátsó
137    7|           fejlõdési fokon összeszorul, s megfojtja egymást, mint
138    8|           nevezünk: a zene misztikuma, s ami alatt olyasvalamit s
139    8|               s ami alatt olyasvalamit s annyit sejtünk csak, mint
140    8|            utolsó napomat Faremidóban, s hogyan kerültem vissza a
141    8|               hegyre vitt fel magával, s leültetett maga mellé. Bárhová
142    8|           húsnál és vérnél maradandóbb s az õ szépségéhez méltóbb
143    8|          betegségrõl Midore elmondott, s többé nem akartam vitázni
144    8|                nálunk minden tudomány. S ha mindezek után Midore
145    8|        aranyból és hideg kövekbõl volt s amelybõl, íme, a legszebb
146    8|             kellett, hogy én tévedtem, s velem együtt az egész emberi
147    8|         értelem. Ekkor zokogni kezdtem s dadogva és hebegve mondtam
148    8|       elpusztul a beteg élet a földön, s átveszi uralmát a Lét igazi
149    8|            belõlem azt, ami ér valamit s használja fel, ahogy tudja,
150    8|                millió éve élnek immár, s a természetnek nincs titka
151    8|            nincs titka többé elõttük), s nem kell meghalnom kínok
152    8|             jöttem.~Midore mosolygott, s az õ jóságos és nyugodt
153    8|              változatlan anyagból van, s melyet közvetlen erõk mozgatnak,
154    8|              közvetlen erõk mozgatnak, s nem az én gõzölgõ, vértõl
155    8|                gõzölgõ, vértõl hajtott s minden rothadásra és pusztulásra
156    8|            hogy testemet gyógyítsa meg s használja fel valamire:
157    8|              nagyon logikus és helyes, s azt látja belõle, hogy kezdek
158    8|              fájdalmakat okozna nekem, s erre semmi szükség, tekintve,
159    8|               magától megindul bennem, s nem kell majd szenvednem
160    8|                megtisztul az értelmem, s érzékszerveim valamivel
161    8|               üvegfecskendõt vett elõ, s megszúrta a nyakamat, éreztem,
162    8|             egymástól élesen különbözõ s mégis egymásba folyó hangszer
163    8|          hullámzó patakban körülfolyt, s elborította testemet: a
164    8|               a sötétben tapogatózott, s meglátván a napot, leborul
165    8|               a napot, leborul elõtte, s istennek nevezi, úgy neveztük
166    8|                íme, itt állott elõttem s aki nem más, mint aminek
167    8|             helyesen fogom fel magamat s megtisztítom testem a romlandó
168    8|                 Midore szemébe néztem, s ekkor rájöttem, hogy ez
169    8|          mûszer, és megfogtam a kezét, s ekkor úgy éreztem, mint
170    8|            idegen kéz fogta a karomat, s mikor odafutottak hozzám,
171    8|        ráfeküdtem és elzsibbasztottam.~S hogy mindezt ekként felfogtam,
172    8|               keletkezett a szívemben, s hangosan kiáltoztam: „de
173    8|                De senki sem válaszolt, s a bûvös folyadék hatása
174    8|              érett arra, hogy fájdalom s szomorúság nélkül tudjak
175    8|     Megkérdeztem tõle, mit tegyek hát, s õ azt ajánlotta, térjek
176    8|                térjek vissza a földre, s éljem az emberek életét
177    8|          történjék, gazdám mosolygott, s azt mondta, hogy ezt teljesen
178    8|         rábízhatom.~Aznap fájó szívvel s reménytelen bánattal lelkemben,
179    8|               egy gép hátára ültetett, s valami port adott be nekem,
180    8|               be nekem, hogy elaludjak s ne érezzem a hosszú út fáradalmait.
181    8|              parton feküdtem magamban, s gazdám már nem volt mellettem.
182    8|            volt mellettem. Körülnéztem s megértettem, hogy ismét
183    8|             hogy ismét a Földön vagyok s a Faremidóban eltöltött
184    8|             semleges területen vagyok, s nem kell tartanom semmitõl,
185    8| megtiszteltetésre. Addig is bizalommal s belsõ titkos örömmel nézek