Fej.

 1    1|           osztottak be, amelynek feladata volt Essex közelében védeni a
 2    1|                belek és benyomott szemek. Volt egy ember, akinek az arca
 3    1|                félig a bõr alá hatolt, és volt egy másik, akinek a bal
 4    1|                megõrült - az a rögeszméje volt, hogy õ tudja, miért harcol.~
 5    1|          villództak alattam. Metszõ hideg volt, és csakhamar eltûnt minden
 6    1|               lehetett, s így fogalmam se volt róla, merrefelé tartunk
 7    1|               odanyúltam és a kezem véres volt, egyben észrevettem, hogy
 8    1|              néztem, mozdulatlan és merev volt, szemei üvegbõl, két orrlikából
 9    1|            torkomból. Aztán olyan érzésem volt, mintha valami kiemelne
10    1|               kinyitottam, fekete éjszaka volt körülöttem, és az ég fölöttem
11    1|              egyenletes és zengzetes hang volt ez is, és homlokomra mintha
12    1|                 állunk, arról fogalmam se volt, arról se, meddig tartott
13    1|          szeszélyes rajzával. Eleinte úgy volt, mintha fölöttem volna ez,
14    1|                   volna ez, aztán alattam volt és mi csendesen ereszkedtünk
15    2|                  megfoghatatlanul ismerõs volt, mintha nem elõször járnék
16    2|                váratlanul visszatérõ álom volt ez; eleinte, gyermekkoromban,
17    2|              mindez kézzelfogható valóság volt, ébren voltam, szomjúságot
18    2|                 gondolatom, érthetõen, az volt, hogy egészen újrendszerû,
19    2|          kimondhatatlanul különös formája volt: felül tojás alakú aranytömb,
20    2|                 forogtak.~A váz két karja volt a szárny, de ezenkívül még
21    2|             végzõdésekkel, egyike ezeknek volt az, ami engem a szerkezetbõl
22    2|                mondom, hogy ez a gép szép volt, szép alatt nemcsak, hogy
23    2|                 határozottan emberformájú volt, bár szokatlanul hatott.
24    2|                megtapogattam. Igen, kéreg volt biz az, de puhább, mint
25    2|                  az egésznek emberformája volt, ismétlem, sõt, az arc vonásai
26    2|                 görbült kétoldalt lefelé. Volt ebben a faarcban különben
27    2|                 keresztül vezetõ út sötét volt, féltem, hogy eltévedek.
28    2|               lépcsõ, óriási, kitárt kapu volt ez, aligha alacsonyabb negyven
29    2|             lekötötte figyelmem: két alak volt a kapu elõtt, formában,
30    3|                 még nem voltak gépek, nem volt mûvészet és tudomány. Akkor
31    3|                azért öltöttek, mert hideg volt, baltát csináltak, hogy
32    3|                   célja, ugyebár, mind az volt, hogy megsegítsék az embert
33    3|           tökéletes akart lenni, utánozni volt kénytelen a gépeket és a
34    3|             legnagyobb hatással kultúránk volt, regények, drámák, mûvek.
35    3|                   és szárny nélkül valók, volt négyszögletes és gömbölyû
36    3|                   finom, precíz szerkezet volt valamennyi.~Míg ezen tûnõdtem,
37    3|                 az a kényelmetlen érzésem volt, hogy megfigyelnek, mint
38    3|             vezetni kezdett, ez meg olyan volt, mint mikor a kisbabát járni
39    3|              mellettem; ahol göröngyösebb volt az út, emelgette a kerekeit,
40    3|                  már az imént végigmentem volt, az emberformájú fák közé.
41    3|              kényelmetlen érzés: most úgy volt, mint mikor a botanikus
42    4|            mindezeket sejteni kezdtem, az volt: hogyan jönnek létre ezek
43    4|          szánalmas vánszorgásomhoz. Olyan volt ez, mintha egy automobil
44    4|               nagy része ütemes mozgásban volt, valami láthatatlan áramtól
45    4| fotografálómasinához, csakhogy gömb alakú volt az egész, és kétoldalt és
46    4|               alakú sötét kamara. Világos volt elõttem, hogy a célja is
47    4|               ugyanaz: egyben mégis olyan volt az egész, mint egy nagy,
48    4|                    szemeket. Most világos volt elõttem, hogyan jönnek létre
49    5|                 fogalmat ugyanis képtelen volt megérteni, „lehetetlen lévén” -
50    6|               nyelvükön, természetesen az volt: milyen különös véletlennek
51    6|                egyik már nem mozgott, nem volt fertõzõ, a másik azonban
52    6|                  idekerültem: elsõ dolguk volt, hogy mikroszkópon tüzetesebben
53    6|                feltevésük mennyire helyes volt, azt magam is bizonyítottam
54    6|                    milyen sivár és kihalt volt a golyó, míg azon meg nem
55    6|                  öntudatlan és mechanikus volt, tudatossá váljék s önmagát
56    6|               néhány perc alatt tisztában volt az egész kérdéssel, aminek
57    7|                  kevés hõ- és villamosság volt azon a helyen. (Mert tudnom
58    7|              szolaszi még elég egészséges volt ahhoz, hogy hangokban érintkezhetett
59    7|                  baktériumok. Már-már úgy volt, hogy sikerül egészen kipusztítani
60    7|                   Így hát egészen nyugodt volt szenvedõ szolaszi-társának,
61    7|                  be kell vallania -, hogy volt egy idõ, amikor komolyan
62    7|          hasonlítani, apró kis féreg, ami volt, a halhatatlan szolaszikhoz. „
63    7|            megismerhettem: a Balti-tenger volt, ahonnan hidroplánon indultam
64    8|                   aki el meri hinni, hogy volt ember, aki járt ama csillag
65    8|                aranyból és hideg kövekbõl volt s amelybõl, íme, a legszebb
66    8|                  folyó hangszer muzsikája volt ez; Midore aztán meg is
67    8|                    De mindennél fontosabb volt, amit akkor érzésemen keresztül
68    8|           kézzelfogható és egyszerû világ volt az, amit kifejezhetetlennek
69    8|                 neveztünk, holott bennünk volt és körülöttünk, csak érzékeink,
70    8|                  rájöttem, hogy ez a szem volt az, amit a Földrõl láttam,
71    8|                mutatták, hogy az én kezem volt az, amelyre álmomban ráfeküdtem
72    8|                magamban, s gazdám már nem volt mellettem. Körülnéztem s