Fej.

 1    1|      fényszórókkal világítottuk meg, de még így is eltévedtünk,
 2    1|          ködben fényjeleket kaptunk, de nem tudtuk elolvasni, néhány
 3    1|             nem hogy tisztult volna, de egyre erõsbödött. A motor
 4    1|             meg a parancsnok karját, de õ meg sem mozdult, elõrehajoltam
 5    1|              megragadtam a kormányt, de már éreztem, hogy végem
 6    1|             repülõgép került fölém), de egy hang se jött torkomból.
 7    1|             kötelek fogtak volna le, de nem okozva kellemetlen érzést.
 8    1|           akkord zengett körülöttem, de oly édes és tiszta hangon,
 9    2|             üde pihenés és nyugalom, de úgy rémlett, sohase jutunk
10    2|             két karja volt a szárny, de ezenkívül még több keskeny,
11    2|           összhangban mûködik össze, de mindezek fölött valami kifejezhetetlenül
12    2|          alatt nemcsak, hogy annyit, de jóval többet értve, mint
13    2|       járatos a szavak mûvészetében, de emlékszem, hogy akkor elragadtatott
14    2|          amelyet az imént hallottam, de most nem a fa-re-mi-dó hangjegyekben,
15    2|            tudom pontosan kifejezni, de körülbelül ilyen sorrendben:
16    2|          folyó felé, körülnézelõdve, de anélkül, hogy egyetlen élõ
17    2|             Igen, kéreg volt biz az, de puhább, mint a közönséges
18    2|         kezdett, vissza is húzódtam, de aztán megnyugodtam. Láttam,
19    2|           nagyon üresek és szárazok, de az orr csaknem szabályos,
20    2|           érthetetlen levertségemet, de éreztem, hogy nem tudnám
21    2|         lépteimet, nem néztem körül, de úgy rémlett, az egész fasort,
22    3|       szemtõl szembe kerültem velük. De türelmet és bizalmat kérek,
23    3|              megsokszorozták erejét, de egymagukban sokkal tökéletesebben
24    3|             áldozatul ez ütközetnek. De hiszen mindnyájan tudjuk
25    3|           hasonlóvá legyek hozzájuk. De én, elfogultan és ostobán,
26    3|             és megértésükbe ajánlva. De hogy mindig csak zenei hangok
27    3|            különbözõ színû fémekbõl; de testtartásra nézve hasonlítottak
28    4|            nem hasonlók az emberhez, de földi értelemben élõ lényeknek
29    4|           nem ismerik, vagy ismerik, de csodálatosképpen nincsen
30    4|      fokozottabbak és intenzívebbek, de hiszen ebben nincsen semmi
31    4|          áramtól hajtva hangtalanul, de szédítõ gyorsasággal forgó
32    4|           hogy kevésbé mulatságos -, de el kell ismerni, hogy az
33    4|            szolaszit nemcsak ketten, de hatan-heten hoznak létre,
34    4|              részének nemcsak célja, de még szerkezete is merõben
35    5|             törve és ügyetlenül bár, de már ki tudom magam fejezni
36    5|           anyagban benne van az erõ, de az erõben nincs anyag; fontos
37    5|              a zenét mi is ismerjük, de arról nem is álmodtunk soha,
38    5|              e képtelen feltevésnek, de hirtelen eszembe jutott
39    6|          jelentkezni. Megszólította, de a lény nem válaszolt. Fölébe
40    6|              hogy nemcsak a házakat, de az embereket és azok minden
41    6|              Ádám és Évával kezdtem, de mértéket tartva, igyekeztem
42    6|        tudatlanságban alkalmazkodik, de a belátás és akarat világító
43    6|         részletekre akartam rátérni, de õ intett, és szavaiból csodálkozva
44    7|     szolaszik lettek volna, mint õk, de akit mintegy hatvanezer
45    7|       szórványosan náluk is akadnak. De a szegény Föld nevû szolaszit
46    7| nyolcvan-száz fok, megöl, elpusztít.~De a Föld elhanyagolta a dolgot
47    7|   diadalmaskodik anyagon és halálon, de egyszer aztán tüzetes vizsgálat
48    7|           meg, végtelen távolságban, de tisztán és világosan. Percek
49    8|           amit Faremidóban tanultam, de csak egy rövid vázlat lett
50    8|             megindultak egymás felé. De mindennél fontosabb volt,
51    8|              s hangosan kiáltoztam: „de hát miért? miért?” így kiáltottam „
52    8|         világos és egyszerû szavát?” De senki sem válaszolt, s a