Fej.

 1    1|        sem törõdött. Láttam, hogy el kell vesznem, és kétségbeesetten
 2    1|            Iszonyú rémület fogott el, és félrelöktem õt; nehezen
 3    1|           nagy megnyugvás töltött el. Valami puhán feküdtem,
 4    2|         csodálatos öntudatot árul el. - ~Különös beszélgetés. -
 5    2|      napfényben úszó vidék terült el: egyik oldalon enyhén emelkedõ
 6    2|        úgy rémlett, sohase jutunk el odáig.~Most azonban mindez
 7    2|    parancsnok repülõgépen hagytuk el a süllyedõ hajót, valószínûleg
 8    2|         helyett barna kéreg födte el testét, két lába a földbe
 9    2|         buja koronája sötétítette el az utat, mintha minden levél
10    2|          ahol óriási épület zárta el az eget. Ennek az épületnek
11    3|     század metafizikusainak mûvei el nem rontanak s meg nem fertõznek,
12    3|           tökéletesebben végezték el a munkát, mint ahogy gyarló
13    3|  egymásban, s ravasz fondorlattal el akarta hitetni, hogy õ gép.~
14    4|       szégyenkezéssel fordítottam el szememet, s az asztalon
15    4|          kevésbé mulatságos -, de el kell ismerni, hogy az eredmény
16    5|       legbehatóbb fokát akkor éri el, mikor teljesen megfeledkezik
17    5|       Midore - csak azért mondtam el, hogy bizonyítsam, mennyire
18    5|    gondolatainkat érzéssel mondva el, s beszéltem dalokról, amelyek
19    6| betegségokozó csírák pusztították el a földi szolaszik életlehetõségét,
20    6|   remiszolami-szidorénak nevezett el, ami megközelítõ fordításban
21    6|         részében nyugtalanság fog el, s ilyenkor felkeresek egy
22    6|       nyugodtan és hidegen mondta el, érdekes, hogy különös véletlen
23    6|     lélekkel. Csak lassan oszlott el ez a varázs, hogy aztán
24    7|       alatt: amelyik nem pusztult el rögtön, elfutott a mezõkre -
25    7|        nem tarthat soká, valamint el kell pusztulnia minden szerkezetnek,
26    7|         szegény Földet pusztítják el, eszik meg s így diadalmaskodnak
27    7|         Ez a fajta nem élhet meg, el kell pusztulnia, halálos,
28    7|         az ösztön helyét foglalja el: ez a szerv, valami ostoba
29    7|         torzszülött minden ember, el kell pusztulnia, mihelyt
30    7|   megkapaszkodik, hogy ne ragadja el a vihar, a másik eltépi
31    7|          világosan. Percek teltek el, míg megismerhettem: a Balti-tenger
32    7|      ahonnan hidroplánon indultam el egy éve. Angol és német
33    7|          egy nagy hajónk süllyedt el, torpedótól találva, lassan
34    7|   torpedótól találva, lassan tûnt el a zöld szõnyeg mögött, és
35    8|   felfogtam, végleges igazságában el nem magyarázhatom itt a
36    8|    múzeumban, hirdetni annak, aki el meri hinni, hogy volt ember,
37    8|            végtelen tenger terült el a messzeségben: tenger,
38    8|         körös-körül az égbe olvad el, mintha ama hegy, amelyen
39    8|          jólesõ szomorúság fogott el. Végiggondoltam mindazt,
40    8|        dadogva és hebegve mondtam el kétségeimet és megtérésemet
41    8|          és vizet, pusztítson hát el, égessen meg, szûrjön le
42    8|         meg erre, ha most végezné el velem ezt a munkát, fölösleges
43    8|       hozzám, nevetve csitítottak el, és mutatták, hogy az én
44    8|         neki, hogyan viselem majd el ezek után az emberek és
45    8|     mekkora területeket foglaltak el egymástól az ellenfelek,
46    8|          rabszíjra, hány pusztult el járványos betegségben, hány
47    8|         ki, és hányat mozdítottak el állásából.~Nem untatom az