Fej.

 1    1|             egyebet ne mondjak, csak azt a majdnem végzetes kalandot
 2    1|      elõkészítettük erre a háborúra, azt mindenki tudta. Magam is
 3    2|      meneteltem az erdõ felé; tudtam azt is, hogy ott valami jó vár
 4    2|   megközelítõ szót használok, amikor azt mondom, hogy ez a gép szép
 5    2|      körülnéztem.~Finom fû borította azt a helyet, ahol álltam, alatta
 6    2|            sanyarú helyzetemet. Csak azt nem tudtam, hol találom
 7    2|              nem tudtam, hol találom azt a várost vagy tábort, ahonnan
 8    2|           tudnám még egyszer hallani azt a kongó, üres recsegést.
 9    3|              a dolgot, elõrebocsátom azt a tanulságot, ami Faremidóban
10    3|            az embernek nem adták meg azt a tiszteletet, ami utánzott,
11    3|             hiszen mindnyájan tudjuk azt is, mennyivel többet jelent,
12    3|     önmagánál mindig többre becsülte azt, amit alkotott, s minden
13    3|        közeledett felém. Megismertem azt a gépet, amelyik engem idehozott,
14    4|              nem illeszthetõk; tudom azt, hogy komoly természettudóst
15    4|              villamosság, mágnesség. Azt a nagyszerû és titkos, bonyolult
16    4|              nem alkalmas arra, hogy azt a lelket, mely a természet
17    4|    értéktelenebbek-e, mint a mieink, azt én véges eszemmel nem tudom
18    4|             gondolataik közlésére is azt az eszközt használják, amit
19    5|              s nagyjából megértettem azt, amit õk beszéltek. Különben
20    5|         használni kezdi a mûszert. Õ azt kérdezte, tudjuk-e mi használni
21    5|            pedig hosszan és lelkesen azt feleltem, hogy mi ismerjük
22    5|            tudjuk szedni. Szavaimból azt látja, hogy mi évszázadokon
23    5| gondolkodóknak azokat neveztem, akik azt a legalantasabb és legkisebb
24    5|          esztergályosok csinálnak. Õ azt kérdezte, mire használjuk
25    5|         nevetséges kijelentést tesz, azt mondja például, hogy az
26    5|    bizonyítsam, mennyire megértettem azt, amit ön elõadott; hasonló
27    5|             igazat mondott ön, mikor azt állította, hogy önök is
28    6|         hajtott tüdõvel (így nevezem azt a motort, melyet törzsük
29    6|     feltevésük mennyire helyes volt, azt magam is bizonyítottam azóta:
30    6|              értett), s felhabzsolva azt, elpusztítom, nyilvánvaló
31    7|              szeretném összefoglalni azt a káprázatos megismerést,
32    7|           eset érdekel, s szavaimból azt veszi ki, hogy valami halvány
33    7|            elhelyezni agyamban, amik azt máris nagymértékben meggyógyították.
34    7|        terjedt és lassanként ellepte azt az egész területet, amit
35    7|       betegsége miatt, és õ, Midore, azt a tanácsot adta neki, hogy
36    7|         amikor komolyan megrémült, s azt hitte, a betegség komoly
37    7|      arannyal és ásványokkal pótolja azt, s végre legyõzi a halált,
38    8|             aligha nyúlok már hozzá. Azt a tanulságot, amit ott szélben
39    8|        gazdám mellett, ismét éreztem azt, amit elõször, mikor Faremidó
40    8|          végtelen Szépség gyönyörét, azt, amit mûvész érez, midõn
41    8|         retortában, vonja ki belõlem azt, ami ér valamit s használja
42    8|          nagyon logikus és helyes, s azt látja belõle, hogy kezdek
43    8|        zavarokkal és kínokkal járna, azt hamarosan bebizonyíthatja
44    8|          néhány perc alatt láttam is azt, amit látni emberi szemnek
45    8|             úgy neveztük mi istennek azt a lényt, aki íme, itt állott
46    8|            tõle, mit tegyek hát, s õ azt ajánlotta, térjek vissza
47    8|      történjék, gazdám mosolygott, s azt mondta, hogy ezt teljesen