Fej.

 1    1|             a rögeszméje volt, hogy õ tudja, miért harcol.~Hajónk
 2    1|             a parancsnok karját, de õ meg sem mozdult, elõrehajoltam
 3    3|             belül egy ember ült, az õ kezébe esett a pénz, és
 4    3|             kezébe esett a pénz, és õ tolta ki a cukrot a nyíláson.
 5    3|             el akarta hitetni, hogy õ gép.~Odáig jutottak az emberek,
 6    3|      Láthatóan megörült és most már õ maga kezdte mutogatni a
 7    4|     szolaszik értelmének szerve, az õ agyuk, szervetlen anyagból
 8    4|          minálunk tapasztalható, az õ szervetlen életükben tárgytalan.
 9    4|           késõbb megtudtam, hogy az õ írásukban ezek a jegyek
10    5|          használni kezdi a mûszert. Õ azt kérdezte, tudjuk-e mi
11    5|           esztergályosok csinálnak. Õ azt kérdezte, mire használjuk
12    5|      kínosan karcolja a fülkagylót. Õ, Midore, egyszer tanulmányozott
13    5|        ember, meg tudtam tanulni az õ nyelvüket. Elmondtam neki,
14    5|             megsejtettek valamit az õ létezésükrõl, vagy talán
15    6|             tudtam értetni magam az õ nyelvükön, természetesen
16    6|      csillagrendszerek légkörét. Az õ barátja, Szidó, egy alkalommal
17    6|          olyan magasságban, ahol az õ Laszomiról való tudomásuk
18    6|        lényekrõl, tekintve, hogy az õ lényük annyira elüt az enyémtõl?
19    6|             vettem ki szavaiból, az õ barátja tévedésbõl a repülõgépet
20    6|             amelynek természetét az õ vegyészeik még nem ismerik,
21    6|             mint amilyen elvétve az õ talajukban is akad s mint
22    6|      gondolat, külsõleg hasonlít az õ szellemi termékeikhez. Hogy
23    6|     részletekre akartam rátérni, de õ intett, és szavaiból csodálkozva
24    7|        hosszabb idõkig tarthat még. Õ, Midore, aki ebben az összeállításban
25    7|            hatvanezer éve vizsgálja õ maga, mert ez a kérdés érdekelte,
26    7|        területet, amit én Ázsiának, õ a Föld hasának nevez. Abban
27    7| panaszkodott is betegsége miatt, és õ, Midore, azt a tanácsot
28    7|      terjedt. Érdekes, hogy egyszer õ, Midore, akart rajta segíteni,
29    7|       mutogatott, arrafelé, ahonnan õ, Midore, a pusztító sugarakat
30    8|             vérnél maradandóbb s az õ szépségéhez méltóbb márványba
31    8|             Midore mosolygott, s az õ jóságos és nyugodt modorában
32    8|             megértéséhez tényleg az õ értelmükre volna szükségem,
33    8|             tõle, mit tegyek hát, s õ azt ajánlotta, térjek vissza
34    8|             egész doszirét, amit az õ mûszereiken át szemlélve,
35    8|           néha a kék ég felé, és az õ jóságos, meleg szemében,