Fej.

 1    2|              rájöttem, honnan ismerem én ezt a tájat: álmomban jártam
 2    2|       Bulwarkról, s hírül adván, hogy én meg a parancsnok repülõgépen
 3    2|              az a különös emlék, hogy én már egyszer jártam erre
 4    3|         hasonlóvá legyek hozzájuk. De én, elfogultan és ostobán,
 5    3|      mindegyiknek megjelölve a nevét, én pedig ismételtem a hangokat.
 6    4|               próbáltam az olvasóval, én magam csak hosszú napok
 7    4| értéktelenebbek-e, mint a mieink, azt én véges eszemmel nem tudom
 8    4|              lépteit hozzáhangolni az én hozzá képest szánalmas vánszorgásomhoz.
 9    5|            agyunkat arra, amire való, én pedig hosszan és lelkesen
10    5|          bomlófélben levõ anyag, amit én szerves vegyületnek szoktam
11    5|               kérdésnek állítja, hogy én akarom-e, amit akarok, vagy
12    5|            amit tudok, hogy a tudatot én hoztam-e a világra, vagy
13    5|            engem s már megvolt, mikor én nem voltam; hogy van‑e anyag
14    5|           Midore, honnan van az, hogy én, mint szerves, földi ember,
15    6|       Faremidóba. Ez a doszire volnék én, ugyebár, akiben sajátságos,
16    6|              s mennyiben hiszik, hogy én is az volnék, vagy honnan
17    6|          termel és felbomlaszt. Mikor én, Gulliver, idekerültem:
18    6|           elsõ fele érdekelte, holott én a hatást inkább a végére
19    7|         doszire nevû élõsdiek, akiket én embernek és állatnak nevezek,
20    7|   meghatározta Midore ezt a helyet, s én a Gangesz és Eufrát vidékét
21    7|              az egész területet, amit én Ázsiának, õ a Föld hasának
22    7|      fejlõdésüknek azon a fokán, amit én Õsembernek vagy Õsmajomnak,
23    7|                fejében székel, s amit én ösztönnek neveztem. Legjobb
24    7|          idõben lehetett ez, mikor az én szavaim szerint az általam
25    7|         fejlõdésnek, az a szerv, amit én a tudat szervének neveztem.
26    8|       világosan éreznem kellett, hogy én tévedtem, s velem együtt
27    8|      Emlékeztettem rá, hogy hiszen az én nyomorult és beteg testem
28    8|              erõk mozgatnak, s nem az én gõzölgõ, vértõl hajtott
29    8|           folyamatba lép. Csakhogy az én testem mai formájában még
30    8|           hangszereket, egyenként, és én e néhány perc alatt láttam
31    8|              el, és mutatták, hogy az én kezem volt az, amelyre álmomban