Fej.

 1    1|           orvul, hátulról támadni, mikor egy kicsit gyilkolni szeretne.
 2    1|         alattvaló lelkében ott él, mikor arra kerül a sor, hogy életét
 3    1|           parancsolt a hajómérnök, mikor rettenetes dördülés rázta
 4    1|         elvesztettem eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, a hajó
 5    1|           és a szemem lecsukódott. Mikor megint kinyitottam, fekete
 6    2|           Kissé megriadtam megint, mikor a fa vonaglani kezdett,
 7    2|          elátkozott vándorlegénye. Mikor közelebb hajoltam, meghökkenve
 8    3| érthetetlenek voltak elsõ percben, mikor szemtõl szembe kerültem
 9    3| tapasztaltam.~Megállapítható, hogy mikor az emberek elõször megjelentek
10    3|    Faremidóba való utazásom elõtt, mikor a barbár németek bombázni
11    3|       volna értenem ezt már akkor, mikor a mozgófényképet feltalálták
12    3|         ami valósággal elkábított, mikor az erdei út végén feltárult
13    3|            ez meg olyan volt, mint mikor a kisbabát járni tanítja
14    3|          amit már akkor hallottam, mikor idehozott. Ekkor tudtam
15    3|         érzés: most úgy volt, mint mikor a botanikus összehasonlít
16    4|          bizonyos, hogy már akkor, mikor ott álltam az emberformájú
17    4|     találja, hogy elsõ gondolatom, mikor mindezeket sejteni kezdtem,
18    5|    legbehatóbb fokát akkor éri el, mikor teljesen megfeledkezik önmagáról,
19    5|           vagyunk ahhoz az idõhöz, mikor tudni fogjuk, mit kell érteni
20    5|        hozott engem s már megvolt, mikor én nem voltam; hogy van‑
21    5|            hogy igazat mondott ön, mikor azt állította, hogy önök
22    6|    melyeket termel és felbomlaszt. Mikor én, Gulliver, idekerültem:
23    6|        ahogy teleszkópon tehették, mikor még a Földön éltem, és sajnálattal
24    7|          támadt egyik hajlásában. (Mikor kérdezõsködtem, pontosan
25    7|        egész betegségokozó fajtát. Mikor a forró víz bugyogni kezdett,
26    7|       abban az idõben lehetett ez, mikor az én szavaim szerint az
27    8|         éreztem azt, amit elõször, mikor Faremidó földjén megpillantottam
28    8|          egyszer, gyermekkoromban, mikor éjszaka ordítva ébredtem
29    8|      idegen kéz fogta a karomat, s mikor odafutottak hozzám, nevetve
30    8|           a hosszú út fáradalmait. Mikor mély álmomból magamhoz tértem,