Fej.

 1    1|      magam (megzavarodó agyamban úgy képzeltem, hogy ellenséges
 2    1|     szeszélyes rajzával. Eleinte úgy volt, mintha fölöttem volna
 3    2|           kékes ködbe veszett, s úgy tûnt, ott, ahol az erdõt
 4    2|       zene szólt, aztán álmodtam úgy is, hogy átmegyek a hídon,
 5    2|          pihenés és nyugalom, de úgy rémlett, sohase jutunk el
 6    2|          állítanak.~Azután ismét úgy okoskodtam, hogy ahol ilyen
 7    2| zsebkendõmhöz kaptam. Pillanatra úgy tûnt, hogy az a fa, amelyhez
 8    2|  lépteimet, nem néztem körül, de úgy rémlett, az egész fasort,
 9    3|   jelenségekrõl szólván, amiket, úgy tudom, eddig útleíró még
10    3|          leírtam, engem is éppen úgy megleptek s éppoly érthetetlenek
11    3|         kényelmetlen érzés: most úgy volt, mint mikor a botanikus
12    4|    gondolat és érzés náluk nincs úgy elhatárolva, mint a mi értelmünkben.~
13    4|     célszerûség szempontjából, s úgy állítani össze, hogy annak
14    4|          sürögtek a munkások, és úgy látszik, éppen azokkal a
15    5|   helyett, amit látni kellene, s úgy beszél agyáról, errõl az
16    5|      beszéltem dalokról, amelyek úgy jönnek létre, hogy a beszélt
17    5|     tökéletesen kifejezõ szavait úgy tenni érthetõvé, hogy artikulátlan
18    6|       rövid ideig tartó életüket úgy tarthatják csak fenn, ha
19    6|    figyelmesen hallgatott végig; úgy vettem észre, hogy elõadásomnak
20    7|        ismerik, mint magam, sõt, úgy látszik, még nálam is jobban.
21    7|      szegény Föld nevû szolaszit úgy ellepték, hogy egészen elnyomorodott,
22    7|           a baktériumok. Már-már úgy volt, hogy sikerül egészen
23    7|         áll elõtte az egész kép, úgy, ahogy a mikroszkópon keresztül
24    7|         hogy a doszirék életüket úgy akarják fenntartani, hogy
25    7|         Tudja, mi ez? Az orvosok úgy hívják: méhen kívüli terhesség,
26    8|   érthetetlen dadogás csak, amit úgy nevezünk: a zene misztikuma,
27    8|       elõtte, s istennek nevezi, úgy neveztük mi istennek azt
28    8|       megfogtam a kezét, s ekkor úgy éreztem, mint egyszer, gyermekkoromban,