Fej.

 1    1|          forró és piros lett tõle,~Õ is súgni akart: csók lett
 2    1|         istennek, ha van.~De nékem õ égõ csipkefenyérben~Meg
 3    1|          elmondom az almafa dalát.~Õ tehet róla, mágus Aladin~
 4    1|          almafán.~Aladin mondta és õ mindent megokol~Hogy gránátalmát
 5    1|  Ezüstfelhõk közt hegedült a hold.~Õ tehet róla, mágus Aladin,~
 6    1|   Leejtette a szalvétát a lábamra, õ maga emelte fel,~Mondtam
 7    1|             kinek nem látni mását.~Õ tudja csak, habár fejébe
 8    1|      szivek, mik halálba rohannak,~Õ az, ki, hogyha arcod eltorzul
 9    1|        szemét és elragadva tapsol!~Õ az, ráismerek, - Te vagy,
10    1|         ezeret és százat szerzett „õ pedig~Vettetik a Külsõ Sötétségbe
11    1|              Önmagam és én - én és õ - apja nem én~Vagyok - s
12    1|             apja nem én~Vagyok - s õ mégse apám~Van valami, más,
13    1|            tudtam a szót, emlék az õ neve~Emlék az, ami itt suhan
14    1|     kinyílt lihegõ asszonyi szájak~Õ hallgatva s megbabonázva
15    1|           is csak a rokonok sírnak õ maga nem~Erre hivatkozva
16    1|      mindenki szólongatta szerette~Õ csak a farkával jelezte
17    1|      szemében egy még picinyebb ez õ~Lélek tükre periszkóp és
18    1|      gomolygása kiváltott~S amirõl õ tud csak senki más amit
19    1|            tud csak senki más amit õ fedezett fel) a paplan alatt~
20    1|        ezek is mint minden csak az õ képzeletében született~Kóválygó
21    1|          alakban~Futkos és mókázik õ a pincér és õ a vendég és
22    1|           és mókázik õ a pincér és õ a vendég és õ a tányér és
23    1|            pincér és õ a vendég és õ a tányér és õ az asztal~
24    1|            vendég és õ a tányér és õ az asztal~És õ az olasz
25    1|           tányér és õ az asztal~És õ az olasz lány s az alkony
26    1|         nincsen mintahogy nem volt õ a világ számára valaha~Most
27    1|      eltûnt nem tudott lenni mióta õ megszületett~Az üres semmibe
28    1| újszülöttet akit fájdalom szült de õ már nem fog fájni magának~
29    1|         nem fog fájni magának~Mert õ Valódi Világ õ a Nemén õ
30    1|        magának~Mert õ Valódi Világ õ a Nemén õ az Éntelen Élet~
31    1|           õ Valódi Világ õ a Nemén õ az Éntelen Élet~Íme ily
32    1|            találni másban.~Továbbá õ reájött arra,~Hogy panteista
33    1|     fia-apja,~102.  S láttam, hogy õ se láthat másokat,~         
34    1|          tehetetlenül.”~         S õ ennyit válaszolt csak: „
35    1|              Ó mondd, mi bûne?” És õ felelé:~         „Elárulá
36    1|           csupán, - megismerém, ez õ!~         D’Annunzio, a
37    1|       miként hegy orma,~         S õ huzná beljebb, mint egy
38    1|          ilyenkor, erre sírni kezd õ,~         Hiába minden rugkapálás,
39    1|           úgy imetten?”~         S õ válaszolt nyugodtan: „Hajnövesztõ”.~
40    1|             etruszk katona sírján.~Õ volt az, ki ott állt, fejcsóválva,
41    2|            most közöttünk jár, bár õ egy antik,~Kihez ma lelkem
42    2|         Emléket emtet, engem temet õ~Fehér és csendes. Ülök rajt,
43    2|        rátekintek s így szólok: ez õ.~A jó, szelíd, a kedves,
44    2|        költõ, ki nem tud írni azt.~Õ a legtisztább emberszeretet~
45    2|           Világ lelkének indulatja õ~Mely lángra gyújt és elragad
46    2|       babám lelke,~Fehér galamb az õ nagy szerelme,~Barna kislány,
47    2|            mi nem jut eszébe,~Hogy õ mostan beleül a székbe.~
48    2|        tanító csak henceg,~Nem tud õ se jobbat ennél,~Amitõl