Fej.

  1    1|                 Távol a Gellért. - Messze az éjben~Nyulnak a sávok, zöld-feketén.~
  2    1|               Várhegy fekete tömbje~Omlik az éjbe vakon -~Tompa rezes
  3    1|                   ütemekben~Visszaverõdik az ablakokon.~Májusban az ifjú,
  4    1|      Visszaverõdik az ablakokon.~Májusban az ifjú, nagy élet~Kéjtõl zokogott,
  5    1|             hajóhíd alatt~Suhanni kezdtek az árnyak.~~                 
  6    1|                   kicsi zug, -~Krétafehér az arca:~Szája fekete luk.)~~                 
  7    1|                   Röpiratok, ruhák...~... Az instituciót birálták...
  8    1|                beszéltünk -~S bíráltuk is az instituciót -~A Marseillaiset
  9    1|                      Tompa, halk morajjal~Az alkonyatból... jöttek a
 10    1|                ily napok! S mi látjuk!~Ez az erõ, mely büszke és kemény: -~
 11    1|                kevés, kevés!~Csikorduljon az ujjszoritó,~Csavarjátok
 12    1|                   Ó jaj!...~...Krétafehér az arca -~Szája fekete luk...~~                 
 13    1|                   melyet nyirkos pirossal az alvadt vér elöntött:~Két
 14    1|               mindig megrekedt a féluton.~Az egyik forró és piros lett
 15    1|                 dadog a szám.~Elmondanám, az út hová vezet,~Segítsetek
 16    1|                 didergek.~Tudtam, te vagy az, láttalak jönni,~Messzirõl
 17    1|                   már jól érzem magam itt~Az oduba, amibe tettél,~Mert
 18    1|                  Hess, madár!~Kergessétek az ablakon át!~Csapkod messzirõl,
 19    1|          csillagot lekapartam.~De mögötte az ég kiszakadt és szétfolyt~
 20    1|                folyt.~S acsarkodva téptem az eget~És éreztem folyni vért,
 21    1|                egy kis dal megér.~~Halott~Az élõt kínálja gyümölccsel
 22    1|                 se tél, se nyár:~És sárga az arca s a szeme süpped~És
 23    1|              szürke nyirok,~Mikor reccsen az ág és zúgnak a fák~S lüktetve
 24    1|                   vége a tornak, még tart az ebéd,~Ha elfogy a szembõl
 25    1|               újra~A földet, mint gyermek az orsót,~S vizek tetején,
 26    1|                megcsalt tegnap is.~Délben az ember megkisértetett,~Az
 27    1|                  az ember megkisértetett,~Az éjben sírtak a kisértetek.~
 28    1|                adtak selymet és brokátot,~Az élõ rongyos volt és vért
 29    1|                  hintették a síri vermet,~Az élõ künt a hó alatt didergett.~
 30    1|               szóval esküdtek a koporsón,~Az élõ halkan jajgatott a borsón.~
 31    1|            gyermek, nagy szemét kinyitva,~Az aggok hallgatták, gyáván
 32    1|              Szemétdombon rohadt el, mint az eb.~Most hát kezem tördelve,
 33    1|                  szívedbe és füledbe el -~Az értelmét majd megtudod,
 34    1|          helyettem,~Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki:~Én
 35    1|              kõkereszt -~Tovább mék.~Este az ajtóban kulcsom csikordul,~
 36    1|              nélkül is elalszom csendesen~Az ágyban.~De kit lelkem méhében
 37    1|                   Csillagok,~Velem harcol az ördög, isten ellen~Hozzám
 38    1|              langyosan,~Rajtam cikázik át az úr haragja,~Teherben tõlem
 39    1|               félj, ne féltsd magad,~Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.~
 40    1|                  tudod.~Jaj néked, hogyha az egész~Szabály és példa kárbavész -~
 41    1|               újra orcád;~Tévedtem, ennyi az egész.~Tévedtem - bûnt miért
 42    1|              legyen!~Akárki gyõz, gyõzött az isten.~Én ezt a bordélyházi
 43    1|             tátott, mafla szájjal.~Amivel az ördög kinált,~Ezért ittam
 44    1|                 De most egy áruló grimasz~Az álarcot letépte róla.~Hát
 45    1|                  a lapockám!~Nem gilt, ha az ördög kever!~Testvér vedd
 46    1|                  Énnékem a sátán nem árt,~Az én sorsom isten lehet csak.~
 47    1|                    Mutasd meg éltetõ okát~Az illatos barackvirágnak.~
 48    1|                   Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres
 49    1|                   Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi~Tájfun~
 50    1|                   szélén, ahol megálltunk~Az esõ alattomosan szitálni
 51    1|                hajnalkavirág~Ahogy csapja az esõ és bután szomjasan~Remeg
 52    1|                  langyosan~Csurgott végig az arcán az esõvel együtt~Ami
 53    1|                   Csurgott végig az arcán az esõvel együtt~Ami most már
 54    1|             szégyeli magát,~Most elmondom az almafa dalát.~Õ tehet róla,
 55    1|                    Kint süt a nap, horpad az ablak~Odakint összesúgnak
 56    1|                    de te csodafa is vagy, az ám!~Terem rajtad, ami semmi
 57    1|                 Langyos habocska buggyant az ágra.~Almafa, rázd meg fürteidet,~
 58    1|                    de mély -~Hogy sír! Mi az?~Asszonyt igézõ férfi búg,~
 59    1|                 susogással, közelhajolva,~Az uccán pénzt ajánlasz a nõknek,~
 60    1|                   tudod~Borzasztó~Te vagy az oka, hogy keserû lett~  
 61    1|                  Miattad köpi ki undorral az édes~  cseresznyét legörbülõ
 62    1|               édes bort friss harmatért~  az ostoba gõg kalmártekintetét~  
 63    1|                    amit szívébe vág~Neked az utálatos pirosítót~S a kéjpoklot
 64    1|                  Agricola édes ligeteit~S az édesen fütyörészõ pásztorsípba~  
 65    1|                  És hogy gyûlölik egymást az egymásért epedõ népek e
 66    1|                 keritésnél megálltam~Ahol az utca véget ért -~A másik
 67    1|                  Kilógó nyelvvel lohogott az árnyék -~Te éhes, kósza
 68    1|            nyöszörög.~Mit kuncsorogsz úgy az ember után?~Nem hallod,
 69    1|                   ahogy én mondom,~S hogy az én arcom az igaz arc~Napsugarában,
 70    1|                mondom,~S hogy az én arcom az igaz arc~Napsugarában, dörgõ
 71    1|                    Isten balekje: szivem, az éjbe~Hadd abba tremoló táncod -~
 72    1|                 se vonal, se szín.~Vagyis az a mûvészet, amit az ember
 73    1|                Vagyis az a mûvészet, amit az ember gondol,~És ha nem
 74    1|                  És ha nem gondol semmit, az is mûvészet -~És ha csak
 75    1|                  És ha csak érez valamit, az is mûvészet~És ha neked
 76    1|               akkor nem mûvészet -~Nem is az a fontos, hogy mûvészet-e~
 77    1|                mûvészet-e~Vagy sem; - nem az a fontos.~És ha ez nem mûvészet:
 78    1|                  ez nem mûvészet: hát nem az,~De akkor nem is kell mûvészet -~
 79    1|                   is kell mûvészet -~Mert az a fontos, hogy figyeljenek~
 80    1|                  fontos, hogy figyeljenek~Az emberek és jól érezzék magukat.~
 81    1|                   Biró dühösen ott maradt az utcán,~Én meg bementem egy
 82    1|                jött veszekedve~És bevágta az ajtót.~A szélnek mondtam
 83    1|          Lórántékhoz -~Tizenhárman ültünk az asztalnál - (le kell kopogni)~
 84    1|             ugorkasalátával~(Nem beszélve az elõételekrõl)~Vörösbor,
 85    1|                 valaki említette, meghalt az a Kovács,~Mások kimondták
 86    1|                mosolyogni.~Valaki átnyúlt az asztalon a kenyerestálba,~
 87    1|            kenyerestálba,~Mondtam, tessék az enyém én majd kapok mást~
 88    1|         rosszkedvû?~Hát, feleltem, holnap az a megbeszélésem lesz.~Ó,
 89    1|                 valaki hamisan informálta az igazgatót,~De ki lehetett
 90    1|                 igazgatót,~De ki lehetett az, kérdezték itt is meg ott
 91    1|                  is kérdezte, ki lehetett az?~Ránéztem tünõdõ arccal.~
 92    1|                   odafordult, azt mondta, az szép pénz.~Kérdezték tõle
 93    1|                tõle rólam, mit szól ehhez az ügyhöz?~Vállat vont és elnézett.~
 94    1|                  nem voltam ott akkor,~És az elsõ villamos csilingelni
 95    1|                  csõje csurgó vízben áll.~Az emeleten vén cseléd dalol~
 96    1|               óhajt!~Reflektor kigyullad. Az üres vászon elõtt ott áll,
 97    1|                   Feküdj!~Zene elhallgat. Az operatõr felé.~Ne forgassa!
 98    1|               éled,~Oly változatlan, mint az emberélet!~Oly állva-mozgó,
 99    1|                  Gajdoltak éhesen, lesvén az uri koncot,~Most meg, -
100    1|                 grammofont:~Hogy soha nem az kapja a harsogó pofont.~
101    1|                hogy azt csapod kupán,~Aki az élettõl szívet kapott csupán,~
102    1|                   mik halálba rohannak,~Õ az, ki, hogyha arcod eltorzul
103    1|             szemét és elragadva tapsol!~Õ az, ráismerek, - Te vagy, királyi
104    1|             közönség!~Bajazzó szenvedése, az kell neked, tudom -~Hát
105    1|       selyem-szívet rángat ki a blúzából.~Az én rongy életem ugyan mit
106    1|               Mártir, közönség, - mindegy az most!~Írott malaszt, vagy
107    1|                  a süppedő szalmatető -~- Az egész csupa var, cserepes
108    1|                 is látni alatta~Elhagyott az öröm s minden barát, elhagyott
109    1|                 még, mondd, hogy bételjen az írás?~Átkozd meg a világot
110    1|              halkan, meg se ismertem~Hogy az enyém ez a hang, oly régen~
111    1|                   most, oly meztelennek -~Az útak itt is, ott is~Most
112    1|            magától~És hogyha egy darab kő~Az ország útja szélén~Megmozdul
113    1|               szélén~Megmozdul és elindul~Az én leszek: ne fuss el~Rémülten -
114    1|                  miután a testem~Megrágta az irigység,~Lelkem felett
115    1|              felett megáll és~Meglátom én az Istent”.~S már nem volt
116    1|                vissza a talentomot, uram, az enyémet~                  
117    1|                 messzi vidékre~S szerzett az elsõ hozzá ezeret és százat
118    1|                  mi lesz itt meddig bírom az ostoba harcot~Melyben még
119    1|             elvégzi a tömeg eltapossa még az emlékemet is~Halljad hát
120    1|                 minden pillanatában~Ennek az órákra méretezett életnek
121    1|         méretezett életnek hogy mire való az egész~Mire kaptam mire szerzõdtünk
122    1|                   mit kell még befejeznem~Az úgy volt azzal a fényes
123    1|                  Amivel ha bõröm bekentem az lettem ami akartam~(Mások
124    1|                Kamerunba került vagy hová az isten háta mögé ahol senki
125    1|              Odaadták hát a Nagy Fõnöknek az hordta a fején egy darabig~
126    1|           Anekdóta hõse lágytojást fõzvén az órát bedobta a forró vízbe
127    1|                kezében~Tartván a tojást s az óra tönkrefõtt s a tojás
128    1|                  Lévén szent csak a cél s az acél mely szentesíti az
129    1|                   az acél mely szentesíti az eszközöket~Pártot szervezek
130    1|             feketét és barnát aszerint mi az alap hangulatokban~Hát hiszen
131    1|                kaméleon-gyík lett belõlem az már aztán igaz~Éppen csak
132    1|                 már aztán igaz~Éppen csak az volt a baj mintahogy utólag
133    1|                  furcsán jártam halljátok az a föld kijutott a régi Amerikába~
134    1|           hírneves filmszerzõ szökött fel az égre~Hanem egy törpe cserje
135    1|                  balsorsom nem hagyott el az új eledelt~Nem értették
136    1|                 ha ebben a percben szólna az ünnepi sófár~Jelezve hogy
137    1|                   néha szórakozottan~Este az Üllõi úton ha várni kell
138    1|       egyenletével~Hogy megtaláljam benne az ismeretlen kibontakozást~
139    1|                megdögleni óhajt~Hát ennyi az egész parancsolj több  nincs
140    1|               egyszer-kétszer megríkattam az embereket~Volt egy jó mozdulatom
141    1|                 csikorgatni fogam odaát.~~Az ige így született...~Testvéreim,
142    1|              elõrebukó torokkal~Hörgöm el az új jeladást: is-ten...~Is-ten...
143    1|                  lehet már veled beszélni~Az élõvel nem tudok én, viccelek
144    1|               fûszálat meg nem növelhetek az erdõn~Mirõl beszéljek hát
145    1|              viaszfigura fekszik helyeden az ágyban~Egy szál lepedõvel
146    1|                hogy ez is lehetséges~Hogy az erdõ az erdõ a titokzatos
147    1|                   lehetséges~Hogy az erdõ az erdõ a titokzatos korallerdõ~
148    1|              mögött~S innen tudtad - hogy az az erdõ egy híres betegség~
149    1|                  S innen tudtad - hogy az az erdõ egy híres betegség~
150    1|           lethalis~És láttad Lethe öblét, az Enyészet Szigetén~Fekete
151    1|                   Amerikába~De neked csak az volt az élet ami költõi
152    1|           Amerikába~De neked csak az volt az élet ami költõi és regényes~
153    1|                  csacsi tévedés volt~Hogy az a pap bent volt nálad és
154    1|               mondtátok a miatyánkot mint az iskolában~És hogy milyen
155    1|                 Hogy milyen „festõi” lesz az, kék ravatal~És gyertyák
156    1|                   errõl, milyen szép volt az egész~Ahogy te meséltél
157    1|                  már nem kell tartani azt az unalmas szokást~Hogy a haldoklónak
158    1|               Elza fiam, meghaltál, látom az arcod~Ahogy ámulva, éneklõ,
159    1|               mindig vágytál vissza, mert az bizony szép volt~Nagy jövõ
160    1|                   senki lõdörgök magamban az uccán~S ekkor úgy rémlik
161    1|          mellettem alig pihegve~Figyelted az arcom ráismerek-e, sötétben~
162    1|           szõke-fehér asszonyait~Lám, itt az árkádok alatt homálylik
163    1|                   árkádok alatt homálylik az a kis Bräuhaus~Ahol sietve
164    1|                   Margittal~Megnézzük azt az óriási Bavária szobrot”~
165    1|                 mámorítóbb italát~Hogy mi az a fájás, a kis fájás, mindig
166    1|             megint, utoljára, de most nem az uccán~Felülrõl láttam, bukdácsoló
167    1|               Város, nem nézte senki fent az égen~Álomhajóját, suhanó,
168    1|              szines metszetein~S én onnan az ablakból mégegyszer láttam
169    1|                  filiszter - fordul egyet az ágyban~Fülérehúzza gõzök
170    1|                 Õrfény a Zeppelin orrán s az én két macskaszemem~Elboruló
171    1|                   megint szívembenyilallt~Az a kis fájás, mégis oly végtelen
172    1|                  már tudtam a szót, emlék az õ neve~Emlék az, ami itt
173    1|               szót, emlék az õ neve~Emlék az, ami itt suhan el velem
174    1|                itt suhan el velem messze, az éjben~Emlék ez a hajó, emlék
175    1|               vagyok én~Elszáll és múlnak az évmilliók s nem lesz pillanat,
176    1|              lássalak s te is, és intsünk az ablakon át~Csak ennyit,
177    1|                 tehetetlen kis tiltakozás az Éjszaka ellen~Naiv gyufaláng
178    1|              tovább forog~    Kerepel~Már az ember rajta úgyse túlsokáig
179    1|                  Mely lángba kell borítsa~Az elvénhedt világot~Halljátok
180    1|              asszonyt~Akik körül sugárzik~Az ég s a fák nevetnek~Kik
181    1|              Páros jogart lengetve~Jelzik az összehangolt~Szívek szimfóniáját~
182    1|             párnak~Amit javall s kigondol~Az emberek javára~Sok fontos
183    1|             hazának~Ha a pénzügyminiszter~Az adókat behajtja~Csengõ-bongó
184    1|                 és~Érdem szerint fizet be~Az érzelmek piarcán~Kiváltságos
185    1|                   kíséretében~Ugyanez áll az uccák~És jármûvek rendjén
186    1|                   Mintahogy most is látni~Az étkezõkocsikban~„Es wird
187    1|              verset~Be kell naponta vinni~Az álomhivatalba~Ahol majd
188    1|                 bánat~Színes hullámverése~Az életünk folyása~Ezért a
189    1|                   szemünkrõl~Naplót vezet az Állam~De külön is tanítják~
190    1|          Szigorított tilalmak~Ezek között az elsõ~A munkatilalomról~Szóló
191    1|           tárgyban~Hogy kié volt sajátlag~Az elfojtott sikoltás~S mi
192    1|              tarka szivárvány~Hová került az égrõl~S az ifjúság hová
193    1|         szivárvány~Hová került az égrõl~S az ifjúság hová lett~Karöltve
194    1|                   kebellel~Skandálunk fel az égre~Csak a cezúra-kényszer~
195    1|                   Ránktörnek nagymerészen~Az átkos és veszélyes~Rút Józanész
196    1|              részeg -~Ha hozzájut, elvéti az egészet~És nyílt szinen
197    1|                   rózsád, Shiráz~Most itt az árok s a hideg kiráz~S kietlen
198    1|            egészben~Hallgató régi mezõ és az elhagyott erdõ~Melyben heteken
199    1|                  eleven embert~Enyém volt az egész s napjaim úgy teltek
200    1|                Világoszöld és zsenge volt az egész ifjú liget~Mint azokon
201    1|             fiúknak~Csodálatos ünnep volt az hallani szóval~Hogy magyarul
202    1|            muzsikál szavak örvénye mögött~Az a mély és idegen és félelmes
203    1|               tollseprõ aludt és pihegett az egész~S hogy elámultam mikor
204    1|                  neszre ahogy~Félretoltam az ágat mint valami gép~Drótonrángó
205    1|              Rájöttem azt hitték rigómama az~Nagyon meghatott ez a naiv
206    1|                   rá hogy túlnagy a csönd~Az nyugtalanít nem hallani
207    1|              mégis áll és fülel és dermed az erdõ~Mint akit fenyegetnek
208    1|             mentem a bokor felé~Ám nyitva az ágakat ott csaknem felkiabáltam~
209    1|                 fiókákat bizony elhordták az öregek~Csõrükbentartva egyenként
210    1|                 egyenként szálltak halkan az éjben~Nem tudni hová nem
211    1|              rejtekhelyre helyezett~Talán az öregek megneszelték protektorságom~
212    1|             gyanakvó szülei~Kik elrántják az éhes és mohószemû gyereket~
213    1|                  hátrálva felemelkedtem~S az út felõl tompa dübörgés
214    1|            szörcsögött és halkan vihogott az egész~És zengett az erdõ
215    1|              vihogott az egész~És zengett az erdõ mélyébõl idegen orgonahang~
216    1|              balról s elõttem és mögöttem az erdõ~Jajgatni kezdett és
217    1|            töltést~Félóra alatt elönti ám az egész ligetet~Usgye rohanni
218    1|                  Usgye rohanni kezdtem ki az útra mögöttem a siklók~A
219    1|            víztükör örvénylett a helyén~S az útra keresztbe amerre kifelé
220    1|              kapaszkodni gyökerekbe~Sodor az ár magával mint ürgeporontyot~
221    1|                   ronda sarat most odavág az örvény~Egy zsombékhoz kimászom
222    1|         zsombékhoz kimászom csuromvizesen~Az erdõszélrõl hallom már kiabálnak~
223    1|                   A rigók! a rigók! no mi az csavargó kölyke~Nénikém
224    1|                szólsz most értem a dolgot~Az öregek tudták amit ember
225    1|              szaladni~Elvitték kölykeiket az árvíz elõl!~Aznap este víz
226    1|            ladikot szerzett telihold volt az égen~Csónakáztunk kanyarogva
227    1|                  azóta~Velence volt nekem az erdõ és bagdadi álom~És
228    1|                   amirõl olvastam valahol~Az életre gondoltam ájult mámorban
229    1|                   így kezdõdik most nékem az élet~Csodája sohanemsejtett
230    1|           Kecsezkecsken fogd ahol éred ez az új harci kiáltás,~Ez az
231    1|                   az új harci kiáltás,~Ez az új hujuhuj ez az új krisztusi
232    1|              kiáltás,~Ez az új hujuhuj ez az új krisztusi zászló~Körmöd
233    1|                   te fested, most jött el az~estem, az ested, hol a testem,
234    1|                    most jött el az~estem, az ested, hol a testem, a véred,
235    1|             tárgyra pazarlod~Mint amilyen az emberi balsors és munkanélküliség~
236    1|            helyükbe s önmagát nem siratja az ember~Még a haldokló körül
237    1|                 éli világát~Néha rámordul az ember nem mész a fenébe
238    1|                 reszketett mint a levél~S az volt írva tincsek alól kifeketéllõ
239    1|                  alázza meg így~Önmagában az embert s a kutyát bennem
240    1|                utána rögtön elfeledte ezt az egész haragkitörést~S hajlandó
241    1|                  S mégis s mindezeken túl az volt állandó benyomásom~
242    1|                   Tomi csöppetse elfogult az emberi fajta javára~Gyöngéinket
243    1|                  szól rá Tomi takarodj le az ágyról~Attól nem kell ugrani
244    1|                 is figyel egy verssor jár az eszében~Perc mulva majd
245    1|                   odamegy és megsimogatja az ágyon~Ám ha Julis mondja
246    1|             készülj most jön a fürdés~Már az ef betûnél ugorjon s bujjon
247    1|               végzet~A gyûlölt szappant s az egész keserves csutakolást~(
248    1|                férfiasan tûrt mint orvost az úri beteg~Akkor is ha különben
249    1|         késleltetni lehet „csak idõ miért az ember küzd s haladék”~(Ezt
250    1|              Gavalléros ravaszságból hogy az illetõnek örömet okozzon~
251    1|          Balatonnál~Kettõre jól emlékezem az egyik egy Szuszi nevû~Ronda
252    1|             találsz mindent csavaroghatsz az éjjel~Ám ez is elmult Tomi
253    1|                  Tomi alapjában csakugyan az is volt~Néha hazulról a
254    1|                 Kétszer még ott volt lent az uccán a szép õszi derüben~
255    1|              végét járná már csak szuszog az a drága~Azt mondja az orvos
256    1|             szuszog az a drága~Azt mondja az orvos szopornyica vagy a
257    1|             otthonos és érthetõ mint maga az élet~Most már értettem mit
258    1|                vele szavakon túl hogy nem az étel~S nemcsak az ösztöni
259    1|                hogy nem az étel~S nemcsak az ösztöni érdek köti hozzánk
260    1|                semmi kívánság~S szememben az a kis nedvesség egyszeriben
261    1|               Bizony mondom semmi több ez az eltûnõ semmi kis élet tenyeremben~
262    1|             mégkevésbé kevesebb~Ugybizony az a bizonyos szeretet amit
263    1|                  szomjaz és áhit és keres az emberi lélek~Hogy égessen
264    1|             mimagunkat~Egymást és nem azt az unalmas én-valakit akihez
265    1|                  én-valakit akihez láncol az élet~Jó volna szeretni ugye
266    1|                  üzenetét~Mindez tovatûnt az emberi szív nem tengeri
267    1|                  közt vezetett kanyarogva az út~Csupa dolomit alul zöld
268    1|          tiszteletes fehér hajkorona~Ezen az úton rázkódott száz évvel
269    1|                  büszke férfiprofil~Nézte az ormokat s rajtok a felhõk
270    1|                  lecsúszott amit olvastam az Italienische Reise~S bámultam
271    1|                   két hegycsúcs közt fönt az acélkék boltozaton~Ott hol
272    1|                acélkék boltozaton~Ott hol az erdõk s gazellatapodta füvek
273    1|                 és sárgán bukkant ki elém az éjben a félhold~Mint egy
274    1|                mondat végén amit felírtam az égre~Itt e földön téged
275    1|                 élete tartalmának tartott az ifjú~Van-e hát élet túl
276    1|                 túl a szerelmen van-e lét az életen innen~Mint ahogy
277    1|                  el a vágyat a vágyat~Ezt az egész édes és fájó és ostoba
278    1|                 mályva bársonyos irisze s az irisz kék szeme néz rád~
279    1|              szeme néz rád~Néznek a házak az uccán s tágrameredt sárga
280    1|                   kicsi fájással szívembe az emlék~Hosszan és szótlanul
281    1|                  s csak a Szem világít át az idõk vizein~Csak a szem
282    1|                csak a szem világítótornya az éjben~Park fái alatt kávéház
283    1|                  tudta tovább melyik szem az övé s melyik a másiké~Nem
284    1|            egymást~S ráismerjenek ez volt az aki odaát a sötétben~Alvó
285    1|                 mennybolt lát és néz csak az Isten~Csak a mindenség bámul
286    1|            amilyen még soha~Körülnéztem s az ismerõs arcok és alakok~
287    1|                csak véletlenül emlékeznék az egészre~Erõltetni kell hogy
288    1|           eszembejusson~Nagyon régen volt az egész és nagyon messze~Hogy
289    1|            tenyerére)~Hogy úgy hagyom itt az egészet ahogy találtam~Szenvedélyes
290    1|                   volna ez a tenger~De én az imént jártam a hajófenéken~
291    1|               róla vagy a többiek is~Hogy az éccaka... (én rossz alvó
292    1|                alattomos jéghegy lehetett~Az alattság régen víz alatt...
293    1|                már a felszín alatt~Oszkár az isten irgalmára nézz körül
294    1|                 nem kalapál Hefaisztosz~S az a felhõ ott fönt az alkonyi
295    1|         Hefaisztosz~S az a felhõ ott fönt az alkonyi égen~Amirõl azt
296    1|                 gyeplõt hajítsz a nyakába~Az a felhõ nem mireánk néz
297    1|                   a felhõ nem mireánk néz az rokona ennek a víznek~És
298    1|              kerültünk,~Azt hittük hosszú az út és messze a part még~
299    1|              semmi világ és semmi csillag az égen~És semmi fárosz a parton
300    1|              erdei fák~És a fák nem nõnek az égig mint a kegyetlen szörnyû
301    1|                  itt veri már... a víz... az ablak peremét...~Még pár
302    1|                  peremét...~Még pár vonal az egész... már nincs idõm
303    1|                 perc... bujjatok össze~El az arcunkról ezt a megfagyott
304    1|                  egy rettenetest~Legalább az éjszaka hallja ez az elfeketülõ~
305    1|             Legalább az éjszaka hallja ez az elfeketülõ~Nyúlós és hideg
306    1|                   és gonosz éj hogy verje az átok~Legalább ez siketülne
307    1|                lenne talán... talán mégis az a karének~Testvérek társaim
308    1|               lebocsájtottam~Csak nehezék az higgyétek el vagy fityegõ
309    1|            képmásomat mindegyikre külön s az évszámot~A szabadalmi jogvédelem
310    1|            egyetlen nagy „I” betûvel mint az angyali angol önérzet~Igy
311    1|                   akartok~Itt vagyok mint az a furcsa ifjú álmomból akirõl
312    1|            mosolyukból~Hogy káprázat volt az egész s hogy „nem tudhatni
313    1|         deszkapadon~Hivatlan vendég ezzel az átkozott megneláss-süveggel
314    1|                  ahogy kedve szerint volt~Az ott máshova tesz egy szót
315    1|                  világra meg nem születek~Az a párocska másképp enyeleg
316    1|                  párocska másképp enyeleg az a csókocska másképp csattan
317    1|               másképp csattan a szájon~Ez az álmocska másként végzõdik
318    1|                fogja vagy meg nem lódítja az élõ könyököt~S minden eféle
319    1|            Utolsót rándult a kéz s átadta az áramot jelezve add tovább
320    1|                 program és nem a becsvágy~Az a reform hogy résen légy „
321    1|             figyelj és jól érezd magadat”~Az a reform hogy sejtelmem
322    1|                vizsgázni kell ebbõl~Ebbõl az életvalamibõl amivel megbíztak
323    1|                  utóbb derült ki hogy nem az én kedvemért találta ki
324    1|              torlódik tõle minden atom~Ez az ordítás harsogott kezdettõl
325    1|                   a kaland ez a hang volt az amitõl tennem kellett mindég
326    1|                   mûfajon semmi se múlik~(Az én fejemet nem a dajka formálta
327    1|         szórakozáson s fõnökei kedvén jár az esze~Töprengjetek emberi
328    1|                   megálljak és meghalljam az uccán~Két szembejövõ töredék
329    1|                 egyszerû kristály~Ami már az enyim s mindenkié akkor
330    1|                tükör amiben élesen látod  az arcod álszent gonosz Barabbás~
331    1|                   És végre emitt ez a tõr az én haragom s a dac fente
332    1|                  a dac fente élesre neked~Az én fegyverem vedd a kezedbe
333    1|                 és döfd elõre ha mered~Ez az egyetlen tõr amitõl elesem
334    1|                  Titusz~S mert nem vagyok az talán jobb is hogy nem szóltatok
335    1|                 nem szívesen dalolom~Csak az hõs aki põre a páncéllovag
336    1|              csecsebecséddel~Rántsátok le az asztal vacsorázó fehér terítőjét~
337    1|                  idekerült különös féreg, az ember~Hasonló s mégis egészen
338    1|                  s mégis egészen más mint az ittlakó többi barom~Remegett
339    1|               barom~Remegett minden ebben az ünnepi várakozásban~Mint
340    1|            sejteni véltem azt is, mi lesz az ajándék~Homályos célzással
341    1|                   a csákót és kardot, ezt az isteni kinevezést~Hogy mostohatestvéreink
342    1|                  a legjobb és legügyesebb~Az a fajta, amelyhez tartozom
343    1|                fény gyönyörű~S miénk lesz az egész, tehetünk vele ami
344    1|                   a századnak elején~Erre az ünnepi napra, mikor az ember
345    1|               Erre az ünnepi napra, mikor az ember lesz úr a világon~
346    1|                   tette a távolt~Megfogta az időt, eleven lett mozgó
347    1|                 fútt a szél~S komponáltam az Ódát nyurga nagyszájú kamasz~
348    1|                   fennszóval, hogy necsak az élők~Hallják, hallják a
349    1|            marcangolták egymás húsát mint az ebek~Aztán csönd lett, a
350    1|                   nem érem utól összeesem az ucca kövén~S már nem tudom
351    1|                 fekhelyéig~Ama Galileónak~Az ólomkamarákhoz~Sok hídja
352    1|              Kossuth két börtönének~S még az izgága császár~Hamvát is
353    1|                  Üvegfalon keresztül~Hogy az már kész nevetség~Így hurcoljuk
354    1|                  sort röptiben vetem erre az enyves vászondarabra~Amit
355    1|          Írószerszám sincs nálam megteszi az ólomdarab is~Kijöttem kicsit
356    1|              Santa Croce de milyen vékony az ajka~És még most sem tudom
357    1|                   a szeme színét homályos az a terem~Milyen gyötrelem
358    1|                   spanyol csikót nem való az már nekem~Ó de azért talán
359    1|               egyelőre a forgást~Ebből is az jön ki hogy még gondolatba’
360    1|                  meg kell szabulnom~Ettől az undokságtól itt valahol
361    1|                   miért nem nyujthatod át az Idõn testvéri kezed~Miért
362    1|                  Miért nem rántsz át ezen az árkon odaát jobb lenne nekem~
363    1|                  fenyegetnek és figyelnek az öregek~S a fiatalok azt
364    1|                   hallja~Gyorsan megsúgom az igazat hisz tudod úgyis~
365    1|                 Messze repül messzebb min az ostoba ágyúgolyó~Play-ready
366    1|                   aranyos levegõjét~Ennek az édes és fanyarul üde április
367    1|                gõgösen merednek utána~Már az Alpok fölött nyilal át alatta
368    1|               Emitt csillog a genfi tükör az ott Potsdam a berlini uccák~
369    1|                  élteti Hitlert és szidja az istent~Amiért valamikor
370    1|              széttépett már és szertefújt az a Világos~Értelem ami árad
371    1|                 Õrizzük a Szó Velejét azt az õsi Jelentést~Ezt a Grál-madarat
372    1|                 kérges fekete földje~Árad az ár és jajgató falvakat hurcol
373    1|             rengeni kezd a talaj~Hátha ez az egész habarék egyszer már (
374    1|             tenger partjai mellett~Szabad az út ismét mint a tatárok
375    1|                  vízözön s ormuk kibukkan az árból~Jó lenne nekünk valami
376    1|                   ama szürkén sejlõ vizén az alvilági folyónak~Jöjjön
377    1|               dögszagát szimatolva~Meghal az én testem testvér elpusztulok
378    1|              lapdát testvér és hajítsd ki az ûrbe~Én már nem kapom el
379    1|                fény és hõ és értelem volt az elõbbeni éj~(Vedd úgy mint
380    1|                 filmszalagot amin fehérek az árnyak~S a hajnalodó horizont
381    1|        közeledését egy vakító mély luknak az égen a fekete Napnak)~Igy
382    1|                üres asztalsora végén leül az elsõ hajnali vendég~Most
383    1|          aktatáskával egy hivatalszolga s az ablakból csecsemõsírás~Az
384    1|                 az ablakból csecsemõsírás~Az órás is nyit mindjárt s
385    1|               biztos úr tessék hagyni bár az volnék igazán~Élnék betegen
386    1|        vajaskenyérbe harap tünõdve ballag az úton~Mit is gondolt ezzel
387    1|                 úton~Mit is gondolt ezzel az álommal és élettel  ez a
388    1|           történelemórán~Hogy hátha ebbõl az egész sok mindenféle dologból
389    1|                 valóság csak emberi lélek az ám~Cogito ergo sum ez így
390    1|                ezen kínlódott tegnap este az ágyban~Elalvás elõtt (miután
391    1|                  ezek is mint minden csak az õ képzeletében született~
392    1|             nincsenek de hát igazán mi is az a tér~Rém messze csillagok
393    1|               feje szétrobban vagy elájul az ablakon át~(Szerencsére
394    1|                   suliba reggel~Ámde õ-e  az csakugyan õ-e az aki este
395    1|                Ámde õ-e  az csakugyan õ-e az aki este aludni feküdt~Nem
396    1|            valahol hogy most szétfeseljen az ürbe~Ahogy ez a részeg kiabálta
397    1|                valami rajta~Talán ez volt az utolsó rögzített pont ebben
398    1|                felével látnám kicsinyítve az elõbbi körutat~Apró pontok
399    1|                elõbbi körutat~Apró pontok az emberek az ónszínû fémes
400    1|            körutat~Apró pontok az emberek az ónszínû fémes ködfátyolon
401    1|                  át~Valaki szól mellettem az a furcsa hogy egészen közel
402    1|            dunaparti este~Egy dallam mint az arany olvadt arany a gordonka
403    1|           képzelet fejtsd meg a titkot~Mi az amiben egy mi az amitõl
404    1|                titkot~Mi az amiben egy mi az amitõl összefügg mi az amitõl
405    1|                 mi az amitõl összefügg mi az amitõl kép ez a sok mozaik~
406    1|                 vendég és õ a tányér és õ az asztal~És õ az olasz lány
407    1|                tányér és õ az asztal~És õ az olasz lány s az alkony s
408    1|               asztal~És õ az olasz lány s az alkony s a dallam s a szöcske
409    1|                  éles kínzó fájdalom mint az üvegcserepek~Ez a császár
410    1|                   egy fájó sípcsont és ez az örvény egy görcsbeszorult
411    1|                   a rémült agy ugyanis~Ez az én ami már nem lesz ez most
412    1|            lelkébõl most születik a világ~Az a teljesség ami eltûnt nem
413    1|                lenni mióta õ megszületett~Az üres semmibe és káoszba
414    1|              isten egy emberlélek méhébõl az Abszolutum~(Ding an Sichnek
415    1|                   emberivé átalakítva~Ezt az újszülöttet akit fájdalom
416    1|                  Valódi Világ õ a Nemén õ az Éntelen Élet~Íme ily szavakat
417    1|                   Abban a reggelben mikor az az Én semmibe torzul~S ha
418    1|                Abban a reggelben mikor az az Én semmibe torzul~S ha látod
419    1|          körülötte robban a test~Börtönét az anyag szétveti formáját
420    1|                   Már szétrobbant a Város az ország amiben éltél amihez~
421    1|              hasonlít valamihez~Egy ágyon az emeleten nemlétezõ tárgy
422    1|                  egy nemlétezõ arc hajlik az arca fölé s nemlétezõ ujjaival~
423    1|               nemlétezõ cselédlány~Fut le az emeleten s a házmester felé
424    1|                   nem kell már szegénynek az a levél~A jó író úr nincs
425    1|                 létezik most halt meg épp az elõbb~~Ősz~Tûz, melegíts,
426    1|                   magaddal.~Virág, maradj az ágon,~Megvárom a gyümölcsöd~
427    1|                                           az ujjam~gémberedett. Bal kézzel,
428    1|                   mérõeszközöm befagyott. Az a Lessing-féle~súlymérõ,
429    1|                Lessing-féle~súlymérõ, meg az akadémi finom szerkezet,~
430    1|              keserû ennek a híg levegõnek az íze -~Lehet, hogy az orrom
431    1|            levegõnek az íze -~Lehet, hogy az orrom vére eredt el.~Éhes
432    1|           fókaszelet~Megromlott. Mi lehet az a csillag?~Talán már...
433    1|                   mellett~Madártestvérek, az emberszív~Õserdeje mélyén...
434    1|               varjú-társát, engemet, itt? Az imént~zörrent valami rádióm
435    1|             mondhatja el... ha kikerül... az utazó...~De kikerül-é?~Most
436    1|                   kusza sort~bedugaszolom az üres borospalackba~s a palackot
437    1|                általa üzenem:~Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik~
438    1|           rohamban~Sziszegve forrnak - nõ az áradat,~Szilaj gyönyörrel,
439    1|              lyány, most tovább, merészen~Az elvarázsolt tengerek felett - -~
440    1|           tengerek felett - -~Nézd, nézd, az arcok égnek, összefolynak~
441    1|                    én is, én is járom azt az útat!~Ó, én is, én is értem
442    1|                   zengõ tetterõ viharzik:~Az íj feszûl: közelg a pillanat.~
443    1|         összerázni,~Hogy felriadjon, mint az én szivem!~Szivük riadjon:
444    1|          mindenrõl „beszámol”.~A könyvben az volt, hogy a versek~Egészen
445    1|                 panteista volt a költõ: -~Az nagy dolog, a panteizmus,~
446    1|             Professzorok mind hasraestek;~Az Akadémia találta~A pályadíjra
447    1|              Ezért oszt’ tanszéket kapott az~Ifjú az univerzitáson:~Ott
448    1|                  tanszéket kapott az~Ifjú az univerzitáson:~Ott tizezer
449    1|                Ezeket szépen fölnevelték.~Az egyik mérnök a vasútnál: -~
450    1|                lehetne félig: -~- A másik az irodalomban~Árul el hajlamot,
451    1|                két verset közölt le tõle,~Az apja tanittatni fogja,~Talán
452    1|                 most nagyuri nõ, kalappal~Az arcán púder, legalább tizér,~
453    1|               szól számos bölcse,~Nemcsak az alma s gesztenyevirágnak,~
454    1|                 Köruton,~Május volt, mert az minden évben van,~A fák
455    1|                  a fejük felett.~És szólt az egyik mozdulatlan arccal,~
456    1|                   egy hörcsögöt,~És szólt az egyik: ön soká feküdt lenn,~
457    1|                  én a Lánchidon.~És szólt az egyik: az öné milyen volt?~
458    1|             Lánchidon.~És szólt az egyik: az öné milyen volt?~És szólt
459    1|                 barna és molett,~És szólt az egyik: az enyém is éppen~
460    1|                molett,~És szólt az egyik: az enyém is éppen~És szólt
461    1|               éppen~És szólt a másik: hát az meglehet.~És szólt az egyik:
462    1|                 hát az meglehet.~És szólt az egyik: mondja, hogy nevezték?~
463    1|                   Ringaráz Kata,~És szólt az egyik: hát ez óriási!~Hisz
464    1|                  voltam bánatos,~És szólt az egyik: hát nem önt szerette?~
465    1|                 hát volt remény?~És szólt az egyik: hát kié lett akkor?~
466    1|                   csurgott s bõgött, mint az állat~         S ordítva
467    1|                            S mely törvény az, melyet bûnözve sértett,~
468    1|          kötelékeit,~         Hogy macska az, ki hozzá hû csupán,~         
469    1|                határt, -~         És fent az égen fent a vár felett~         
470    1|                  furcsaillatú mezõ,~119.  Az arca torz és halvány, mint
471    1|                 és láb, tele hajjal, mint az ében,~121.  Orrán is hajszál,
472    1|                   és illatos mézgát árult az ünnepi lakomához,~Amit a
473    1|              csacska fürdõmesterek,~Mikor az elítélt nyelvét ábrákkal
474    1|                szemfényvesztés és ráfogás az egész!~Multnak kísértete,
475    1|         hajlékonyan, de változhatatlanabb~Az érctáblára vésett feliratnál,
476    1|             etruszk katona sírján.~Õ volt az, ki ott állt, fejcsóválva,
477    1|           lázadozva s haraggal követeljük~Az emelõernyõt, ellátni vele
478    1|              ahogy ejtõernyõvel látják el az ingó gépmadarat.~Ez anyók,
479    1|              kezét véresre törvén~Zokogni az Éjfél, süket közönnyel~Nem
480    1|                 közönnyel~Nem ismer téged az, ó égi törvény~Te kényszerítesz
481    1|                enyhe mák -~Tiz ujjam közt az üdvösség kifolyt~Csörgõsipkámban
482    1|                   harcsa~Rotyog. Ki lehet az ilyenkor?~Ló áll az ajtó
483    1|                 lehet az ilyenkor?~Ló áll az ajtó elõtt.~Ajtó riadtan
484    1|                   szakácsnõ hökkenve áll. Az istenért mi történt?~Mint
485    1|              kilép, lábán papucs~Mindenki az elõszobába jön.~„Bocsánat -
486    1|                 kereszttel~Miért vonaglik az Igazság,~Mikor pöffedt paripáján~
487    2|                 akarsz tõlem?~Nehéz munka az enyém~Nehéz munka az enyém~
488    2|                munka az enyém~Nehéz munka az enyém~Mi vagyunk az Új Undokak.~
489    2|                 munka az enyém~Mi vagyunk az Új Undokak.~De jött hozzám
490    2|                   mit akarok?~„Ti vagytok az Új Undokak~Ti vagytok az
491    2|                  az Új Undokak~Ti vagytok az Új Undokak~Menjetek dolgozni
492    2|                  retorta.~De Afrikában fú az antipasszát~És négerek masszálnak
493    2|           masszálnak pántlimasszát~És ott az ég oly régi, égi méla.~S
494    2|             Kegyed nem készült, aztán hol az irka?~„Az ember végre még
495    2|              készült, aztán hol az irka?~„Az ember végre még sincs csupa
496    2|               fábul,~Kegyed nem tudja, mi az asszonánc?~Eriggyen, mert
497    2|                 És most jut eszembe, hogy az ember nem él örökké.~8.
498    2|                tetszik szólni hozzá, hogy az ember meghal.~9. sor.   
499    2|                   10. sor. Jaj keserû így az élet azér’ mondom szerkesztõ
500    2|              borzasztó nehéz~             az ember élete itt ezen a földön,