Fej.

  1    1|             III~A hûs, magos terembe hogy’ kopogtak a szavak:~Lobogtak
  2    1|                A jegyzõ olvasott.~Ó, hogy feküdt a posztón a szürke
  3    1|               A vén szivek felett.~Ó hogy riadt keresztül a nyirkos
  4    1|       keresztül a nyirkos rémület!~Ó hogy vált hamuszínre megrebbenõ
  5    1|         kövérke golyócska, fehér -~- Hogy szuszogott Louis Capet!~
  6    1|              szuszogott Louis Capet!~Hogy dûlt ki nyakából a vér!~
  7    1|         Dumouriez!~Egyetlen ordítás,~Hogy reng a föld belé:~„Aux armes
  8    1|          mely büszke és kemény: -~Ó, hogy riadt meg döbbenõ agyamban~
  9    1|         bíborpalástban!~Ó jaj!~S én, hogy figyeljem, látva lássam:~
 10    1|             titkot, a piciny csodát,~Hogy megkeressem azt a másikat~
 11    1|     Gyermekkoromban elszántam magam,~Hogy szólok istennek, ha van.~
 12    1|    sóvár-irigyen,~Nem méltatott reá, hogy õt higgyem.~Nem mondhatom
 13    1|            Elmondom hát mindenkinek.~Hogy fájt, mikor csúfoltak és
 14    1|              álomnál több a valóság,~Hogy itt vagyok már és még itt
 15    1|        vagyok~S tanuskodom a napról, hogy ragyog.~Én isten nem vagyok
 16    1|              vár.~És fekszik és vár, hogy jönnek-e már,~És fekszik
 17    1|          utánam ezt:~Versben mondom, hogy jobban megjegyezd.~Szívedbevésem
 18    1| lélekharangom:~Vészharang, köszönöm, hogy észrevettél!~Égi szikratávíró,
 19    1|              szikratávíró, köszönöm, hogy szerte küldted süllyedõ
 20    1|               Dörgõ menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem,~
 21    1|               úgy öleltelek~Mutatni, hogy ölelj te meg.~És sírtam
 22    1|         térded,~Mert tudtam, hittem, hogy megérted,~Bõ könnyeim, a
 23    1|             vagyok meghalni miattad,~Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,~
 24    1|          meghalni miattad,~Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,~Ahogy
 25    1|         szentelt bort iszik.~Tûrtem, hogy tátott számba köpjön~S könnyes
 26    1|             felé sandítottam~Közben, hogy mégis mondjak valamit~Szórakozottan
 27    1|          tréfásan~Udvarolni kezdtem, hogy milyen szép~Mindenféle pongyola
 28    1|            Dícsértem és magasztaltam~Hogy milyen szép és gyönyörû~
 29    1|              Sandán nézve kétoldalt, hogy látta-e valaki~Részeg madarak
 30    1|             tehet róla, mágus Aladin~Hogy együtt voltunk s nevettünk
 31    1|          mondta és õ mindent megokol~Hogy gránátalmát rejtegetsz valahol.~
 32    1|            tehet róla, mágus Aladin,~Hogy együtt voltunk s nevettünk
 33    1|           messze, de régi, de mély -~Hogy sír! Mi az?~Asszonyt igézõ
 34    1|               Te talán nem is tudod, hogy a te~  lehelletedtõl vált
 35    1|            Borzasztó~Te vagy az oka, hogy keserû lett~  a boldog,
 36    1|          Tõled tanulta meg a pipacs, hogy~  pusztító mákonyt hord
 37    1|          hord kelyhében~És a vipera, hogy a foga mérges,~Te adtál
 38    1|           vádollak a háborúval is~És hogy gyûlölik egymást az egymásért
 39    1|       pihenni.)~Hallottad, nem igaz, hogy akkora baj van,~Nem is vagyok
 40    1|              megmagyarázza helyettem~Hogy jó vagyok s igazat akartam~
 41    1|            vagyok s igazat akartam~S hogy úgy igaz, ahogy én mondom,~
 42    1|             igaz, ahogy én mondom,~S hogy az én arcom az igaz arc~
 43    1|           Hadd abba tremoló táncod -~Hogy dübörögnek a láncok~Ott
 44    1|       mûvészet -~Nem is az a fontos, hogy mûvészet-e~Vagy sem; - nem
 45    1|         mûvészet -~Mert az a fontos, hogy figyeljenek~Az emberek és
 46    1|         szeretõmnél) arra gondoltam,~Hogy most meg kellene dögölni~
 47    1|     többeknek, Kövess úr észrevette,~Hogy nekem nem maradt.~Még mondta
 48    1|              szolga hozta a levelet,~Hogy azonnal mennem kell.~Azután
 49    1|              kell.~Azután beszélték, hogy Jávor harminc milliót keresett,~
 50    1|                  No mit is mondanak?~Hogy semmit nem használnak a
 51    1|            berreg, csak a régi nóta:~Hogy így megy, krisztusugyse,
 52    1|   filmtekercset és zörgõ grammofont:~Hogy soha nem az kapja a harsogó
 53    1|           fáj, mert érzékeny a dõre!~Hogy a pofon mindég odarepül,
 54    1|            ott a bordák közt, hátul.~Hogy védtelen a lélek és hetyke
 55    1|    nyaklevest~Bohócnak, aki bámul, - hogy azt csapod kupán,~Aki az
 56    1|        élettõl szívet kapott csupán,~Hogy, tisztelt csõcselék, ha
 57    1|             habár fejébe kong a kóc,~Hogy itt nem a szinész, a nézõ
 58    1|           kintul:~„Bravó!” kiáltja, „Hogy volt!” és boldog és megindult~
 59    1|              nem lesz kíváncsi senki~Hogy mi van írva a kereszten -~-
 60    1|         Kirõl csak annyit sejtek én,~Hogy régen él e földtekén~De
 61    1|              vagy-e tán~Vagy cethal, hogy őrt állít ellened Isten?”~
 62    1|               Mire vársz még, mondd, hogy bételjen az írás?~Átkozd
 63    1|              halkan, meg se ismertem~Hogy az enyém ez a hang, oly
 64    1|               sűrü szókat,~Tudjátok, hogy hiába!~Szó nélkül is felel
 65    1|          vizecske~Kattogja eltűnődve~Hogy vágjátok le lombom~És lábam,
 66    1|          kezérebízottat~Jól tudom én hogy ettõl a harmadiktól visszaveszed
 67    1|           Kézzel és lábbal esküdözni hogy élek s hogy van jogom élni~
 68    1|         lábbal esküdözni hogy élek s hogy van jogom élni~Mert minden
 69    1|            órákra méretezett életnek hogy mire való az egész~Mire
 70    1|          edzette csengõ új muzsikára~Hogy majd kijárom a cirkuszt
 71    1|            talán fegyver vagy mifene~Hogy bunkós a feje viszont hitványka
 72    1|          darabig~Aztán rájött okosan hogy holmi tok ez kotyogó nagy
 73    1|        nyilatkoztatta ünnepi szóval)~Hogy hangszer ez és nem fegyver
 74    1|              meg nem únta Balog Tuta hogy ott kapkodok a levegõben~
 75    1|             volt remek idõmutató kár hogy a szórakozott professzor
 76    1|          untauglich nyomorult voltom~Hogy ál-púpot hordok hátamon
 77    1|           fanyalodni~Elszánván magam hogy karriért csinálok mint a
 78    1|     mintahogy utólag mindig kiderült~Hogy mindig elvétettem bármily
 79    1|      kifújták a levegõt~S akkor volt hogy tetszhalottat mímeltem el
 80    1|             el hagytam temetni magam~Hogy majd a nyû lekopaszt és
 81    1|            büszkén dagadozva remélte~Hogy most végre megismer és méltányol
 82    1|           kaptam és nem tehetek róla hogy mindig visszagurult~Most
 83    1|              az ünnepi sófár~Jelezve hogy megjöttél szolgáid közt
 84    1|         törvényt tenni azonnal~Lehet hogy fel se állnék tiszteletedre
 85    1|         elméleti kérdés egyenletével~Hogy megtaláljam benne az ismeretlen
 86    1|         parancsolj több  nincs lehet hogy kevesebb~Lehet hogy valamivel
 87    1|            lehet hogy kevesebb~Lehet hogy valamivel több mint amivel
 88    1|              és amiért fájt a szívem hogy ne üvöltsön~Voltam szerelmes
 89    1|         hittem vagy elhitették velem hogy jól esett adni belõle~Egyszer-kétszer
 90    1|        idehozták s most ha úgy érzed~Hogy úgy hagyom itt ahogy találtam
 91    1|     körmömmel a barlang sziklafalába~Hogy visszataláljon százezer
 92    1|         semmit~Hiába néz rám remegve hogy majd csodát teszek~Én a
 93    1|         Holott sejtettük mindketten, hogy legközelebb már~Vékony viaszfigura
 94    1|           Mint aki mégis csodálkozik hogy ez is lehetséges~Hogy az
 95    1|    csodálkozik hogy ez is lehetséges~Hogy az erdõ az erdõ a titokzatos
 96    1|              Amirõl szóltál egyszer, hogy valahol a sötétben~(Ahonnan
 97    1|              mögött~S innen tudtad - hogy az az erdõ egy híres betegség~
 98    1|         neked is mintha te se tudnád~Hogy meg ne sértsd a titkolózókat
 99    1|             S eljátszottam fanyarul, hogy csacsi tévedés volt~Hogy
100    1|             hogy csacsi tévedés volt~Hogy az a pap bent volt nálad
101    1|      miatyánkot mint az iskolában~És hogy milyen furcsa volt ez jó
102    1|       egyszerre~Hát igen, tudtam én, hogy neked ezen át kell esni~
103    1|              biztosan tetszett volna~Hogy milyen „festõi” lesz az,
104    1|          lettem magam is - bizony jó~Hogy már nem kell tartani azt
105    1|       tartani azt az unalmas szokást~Hogy a haldoklónak nem illik
106    1|             titokban büszke vagy rá, hogy veled ilyen „igazi” dolog
107    1|             mondani~Tudom már, igen, hogy azóta voltam Münchenben~
108    1|            mûvész Joachim~Beethovent hogy érti és „talán mégis inkább~
109    1|         részegebb, mámorítóbb italát~Hogy mi az a fájás, a kis fájás,
110    1|             És most még csak annyit, hogy másnap éjjel~Mégegyszer
111    1|        mellõl lesve ki fekete ködben~Hogy egymást messe mégegyszer
112    1|  szempillantásra a két út~Elvillanva hogy lássalak s te is, és intsünk
113    1|    elviharzott~Reménytelen csatákban~Hogy majd Vezér lehessek~Testvéreim
114    1|       piarcán~Kiváltságos szerencsés~Hogy a fölöslegébõl~Táplálni
115    1|              tõled~Meleg részvéttel „hogy van?”~Egy telefonhívásra~
116    1|         kérdést~Tûznek ki napirendre~Hogy lesz-e gyümölcs a fán~Amelynek
117    1|            És döntést hoz a tárgyban~Hogy kié volt sajátlag~Az elfojtott
118    1|     rendõrség~Majd szépen kinyomozza~Hogy szép szemed világa~Vajon
119    1|              Áll a szemed te Zsófi~S hogy meg ne feledkezzünk~A közegészségügyrõl~
120    1|              vágja ketté~S a félelem hogy egyszer~Ellenséges hatalmak~
121    1|         ünnep volt az hallani szóval~Hogy magyarul is muzsikál szavak
122    1|         aludt és pihegett az egész~S hogy elámultam mikor a neszre
123    1|             valaki~Most eszméltem rá hogy túlnagy a csönd~Az nyugtalanít
124    1|          paraszt aki hozta a csirkét~Hogy kilépett medrébõl a Duna
125    1|             felé~(Szemét hunyorítva, hogy észre ne vegyék)~Ne nézd
126    1|            Vagy aljas vesztegetésnek hogy csak színleg bántsuk egymást~
127    1|              érdek nélkül úri gõgbõl~Hogy tudd mielõtt meghalsz vagy
128    1|        közben a penge~Látod én tudom hogy különb vagy azoknál~Legkülönb
129    1|          hirdetett Átkát a Gonosznak~Hogy csak a gyávák gyûlölnek
130    1|              Nehezen szánom rá magam hogy a lelkemen könnyítsek~S
131    1|           Embertársaimat és megesett hogy meg se sirattam õket~Szórakozottságból
132    1|       tettért~Amit azzal követtem el hogy én aki sírni nem szeretek~
133    1|        pincsimet bizonyos Tomi nevût~Hogy történhetett ez szeretném
134    1|              dolgot~Úgy tessék venni hogy negyedik éve tartozott Tomi
135    1|           már igazán~Ösztön ez nálam hogy felriasztva éccaka így ugatok~
136    1|             így ugatok~Aggódó ösztön hogy bemászik valaki s megtámadja
137    1|            izgatott két szembogarába~Hogy ez már mégis csak példátlanul
138    1|             s a kutyát bennem és azt hogy én ugatok~Hiszen ön jól
139    1|         Hiszen ön jól tudja különben hogy nálam ugatás és verdesõ
140    1|         nekem na jól van Tomi kutyám~Hogy túl éhségen s életvágyamon
141    1|             vagyok itt vagyok engedd hogy meghaljak a szeretettõl~
142    1|              boldogságában nem azért hogy vérét igya mint a vadnak~
143    1|              volt állandó benyomásom~Hogy Tomi csöppetse elfogult
144    1|        bizonyos hölgyre~Akirõl tudta hogy nagy kutyabarát s szereti
145    1|              Gavalléros ravaszságból hogy az illetõnek örömet okozzon~
146    1|          haza nem mert éccaka szólni hogy beeresszék~Sunyin és behúzott
147    1|         farkával jelezte jó-jó tudom hogy ön kicsoda~Meg se fordult
148    1|              tíz nappal halála elõtt~Hogy elfogta a sintér s négy
149    1|           mondta s beszélte a házban~Hogy Tomi kedélyét döntõen feldúlta
150    1|         rögtön hátára szokás szerint~Hogy csiklandozzam amitõl ínyét
151    1|       kellett lármázni és könyörögni~Hogy tessék hazamenni ment bizony
152    1|              s magam is összeriadtam~Hogy milyen magasan s vékonyan
153    1|         magyarázta vele szavakon túl hogy nem az étel~S nemcsak az
154    1|             és keres az emberi lélek~Hogy égessen mint a csipkebokor
155    1|            ugye jó volna szeretni de hogy sirsz, amig élek~Ugye várjátok
156    1|       várjátok már mind velem együtt hogy tudjatok végre szeretni~
157    1|      szeretni~Meghalni ugye meghalni hogy szeressetek és sírjatok
158    1|          Apró vadak tángáltak el -~S hogy írhádon ki osztozik most~
159    1|              dadogással~Élete titkát hogy szerette a hû nõt és más
160    1|      mélyébõl ahol a szó gyökeredzik~Hogy aki hallja hosszan búgja
161    1|            magasság~„Szürke elmélet” hogy tudjam mindennek mi a miértje~
162    1|             lombok közt izzó aranya”~Hogy boldog akarok lenni vagy
163    1|           téged boldogság úgy hívnak hogy szerelem~S téged szerelem
164    1|             szégyenkezve mosolyogtam~Hogy ily gyenge vagyok és gyáva
165    1|           van valahol valaki mindegy hogy ismerem-e vagy se~Ó hiszen
166    1|          hold~Bámul és lézeng utánad hogy el ne maradj fut a ház peremén~
167    1|   felgyújtani véle remegõ szíveket~Ó hogy nyilal most is kicsi fájással
168    1|            idegébõl a másik idegbe~Ó hogy bámultuk tágrameredten egymás
169    1|              Vagy ha igen csak azért hogy százezer év messze homályán~
170    1|            az egészre~Erõltetni kell hogy eszembejusson~Nagyon régen
171    1|            az egész és nagyon messze~Hogy ezek itt örömet és fájdalmat
172    1|          érzés és mégis olyan könnyû~Hogy íme nincs bosszú és hála
173    1|            üvegre és üres tenyerére)~Hogy úgy hagyom itt az egészet
174    1|              cselekedni~Jól tudom én hogy nem ér semmit a jóság~S
175    1|             esett gyermeknevetésed~S hogy megríkattalak Géza hálás
176    1|            te róla vagy a többiek is~Hogy az éccaka... (én rossz alvó
177    1|                Hisz ezek azt nevetik~Hogy itt táncolnak majd ahol
178    1|              Amirõl azt hiszed Ernõ, hogy majd csak elindul~Jó kis
179    1|         Nyúlós és hideg és gonosz éj hogy verje az átok~Legalább ez
180    1|             nagyon hívtatok gyerekek hogy dörmögõ basszussal kontrázzak
181    1|        bennem valami derûs gyanakvás~Hogy le akartatok tagadni általában
182    1|              Pedig tudjátok titokban hogy dehogy ástam el csináltam
183    1|     becsültem~Elmulasztottam ügyelni hogy a megtalált szó nevemhez
184    1|          elõfordulhat sokszor bizony hogy nem is tudom igazolni magam~
185    1|             mily rettenetes megeshet hogy a kor történelmibõl szépen
186    1|        kivonaton túl~Attól a perctõl hogy hunyorogva elõször nyilt
187    1|              barbár szemem a csudára~Hogy e mûvelt régi világnak ezúttal
188    1|          hallott~Nem is sejtve talán hogy engem idézvén szép régi
189    1|             indult el koponyája felé~Hogy eljusson s egy szikrát villantson
190    1|              hinni kaján mosolyukból~Hogy káprázat volt az egész s
191    1|             káprázat volt az egész s hogy „nem tudhatni arról mit
192    1|    tapogattál”~Míg egyszer ráeszmélt hogy ott áll köztük s látja õket
193    1|           õket s õk nem veszik észre~Hogy köztük van nem látják s
194    1|              a szembenülõ pillanatra hogy magától táncol a kancsó~
195    1|        gondolja csak arra nem gondol hogy ez én lehetek~Rossz dolog
196    1|      sugárzik~Vidám gyönyörû Törvény hogy éltem s hogy kellettem valakinek~
197    1|        gyönyörû Törvény hogy éltem s hogy kellettem valakinek~Holt
198    1|           nem a becsvágy~Az a reform hogy résen légy „figyelj és jól
199    1|           érezd magadat”~Az a reform hogy sejtelmem se volt soha bizony
200    1|              azt éreztem mint a diák hogy nekem majd vizsgázni kell
201    1|              És csak utóbb derült ki hogy nem az én kedvemért találta
202    1|             kell csak vallanom itten~Hogy folyton változtam mint a
203    1|         nektek igazolásul csak azért hogy végire járjak~Mintahogy
204    1|     Mintahogy senki se kényszerít rá hogy reggel a kádban s míg járom
205    1|       Töprengjetek emberi végzeten s hogy mi a jó mi a rossz és mi
206    1|             Vagy senki se kényszerít hogy megálljak és meghalljam
207    1|       életüket megállván nagynehezen hogy közbe ne szóljak~Így eshetett
208    1|              ne szóljak~Így eshetett hogy ma már mérlegemet bármely
209    1|              hiszi vagy azt gondolja hogy puszta dicsekvés~Hogy lim-lomot
210    1|       gondolja hogy puszta dicsekvés~Hogy lim-lomot mutatok vagy hamisítványt
211    1|              vagyok az talán jobb is hogy nem szóltatok nekem gyerekek~
212    1|           aki põre a páncéllovag fél hogy Achilles-sarkát hátrakötik~
213    1|             ezt az isteni kinevezést~Hogy mostohatestvéreink fák és
214    1|            tartozom véletlenül én is~Hogy éppen ez kapja kezébe amire
215    1|         alaposan ami majd miénk lesz~Hogy tudjunk bánni vele, ne legyen
216    1|        mielőtt látni tanult a szemem~Hogy a prológust majd én mondom
217    1|             Eldicsekedni fennszóval, hogy necsak az élők~Hallják,
218    1|              iskolatársa és tanulója~Hogy szárnyas szavaik zúgó szárnyakká
219    1|             Igézetnél igazibb Igézet~Hogy győzni fogunk diadal diadal
220    1|             Ég felé nyujtom tenyerem hogy eszükbejussak~Összenéznek
221    1|       banditája~A rabnak van reménye~Hogy egyszer összeomlik~Körötte
222    1|            arcát~Üvegfalon keresztül~Hogy az már kész nevetség~Így
223    1|            tud~Bámulnak és nem értik~Hogy néha furcsa módon~Kinyujtott
224    1|     asztalokhoz~Öklöd mit felemeltél~Hogy végre szétlapítsad~A hencegő
225    1|              Tenyered mit kinyujtasz~Hogy tenyerébe rejtsed~A ritka
226    1|              régen elfelejtett~Hívén hogy elfeledted~S hogy lebukom
227    1|              Hívén hogy elfeledted~S hogy lebukom fejemmel~És görbítem
228    1|              és nem értik~Nem tudják hogy ilyenkor~A láthatatlan börtön~
229    1|       hónapokon át~Helyes válaszokon hogy ki ne bujjon belőlük a szög~
230    1|         lettem volna utána~Mint most hogy firkálhatok fejtörés nélkül
231    1|           forgást~Ebből is az jön ki hogy még gondolatba’ se tudnék~
232    1|           szent könyvön tartva kezem~Hogy megbántam... és gyűlölöm...
233    1|              eltakarítod ezt a romot~Hogy ide építsd a szép Embersas
234    1|             én megmagyarázni ezeknek~Hogy miként vág össze amit tettem
235    1|            ami vár rám a Tiberisznél~Hogy villájába vigyen Toscana
236    1|             S a fiatalok azt mondják hogy rühes és gyáva vagyok~Ott
237    1|             nyugtalanul állítok csak~Hogy mindegy úgyis most egyelõre
238    1|           Henrik markába röhög tudja hogy hamis a hang~Mit bánja ki
239    1|         könnyítek magamon~Hát persze hogy úgy van hát persze hogy
240    1|              hogy úgy van hát persze hogy mozog a Föld~Hát persze
241    1|              mozog a Föld~Hát persze hogy szent eskümbõl egy szó sem
242    1|              szó sem igaz~Hát persze hogy nem nekik hogy nekem volt
243    1|            Hát persze hogy nem nekik hogy nekem volt igazam~S csak
244    1|             tervezte a földi vidéket~Hogy elfér rajta és megterem
245    1|        ismerõs hunyorítással~S jelzi hogy tudja jól mit gondolok errõl
246    1|           már pattan vissza a válasz~Hogy így van ez ám Odaát is tengereken
247    1|              a kézigránátot~Ahelyett hogy kecsesen egymás kezibül
248    1|           rég látunk innen a hegyrõl~Hogy mialatt õk a kuruzsló rekedt
249    1|         hátratekint s ámulva megérti~Hogy a Kaukázus szorosain s a
250    1|            nekünk valami bárkasziget~Hogy legyen ahonnan újra bocsáthassuk
251    1|         drága edényét rázva dühödten~Hogy megszülje számára a kor
252    1|            Megváltást és a Megoldást hogy holnap mit ebédelsz~Miközben
253    1|   visszafordítom arcát s a nyakát is hogy szembekerüljünk~Hogy merõn
254    1|              is hogy szembekerüljünk~Hogy merõn belenézzek rebbenõ
255    1|              két rémült szembogarába~Hogy vacogó szájából töredezve
256    1|         Kicsaljam a szót a vallomást hogy elmondja mit lát ha elhangzik
257    1|            ha látod láttasd velem is~Hogy sebtiben ahogy vallasz rögzítsem
258    1|            Élnék betegen és boldogan hogy élek és félek a szörnyû
259    1|       haláltól~De tessék felgondolni hogy én soha nem éltem hogy nem
260    1|   felgondolni hogy én soha nem éltem hogy nem is vagyok én~Engem csak
261    1|           földrajz és történelemórán~Hogy hátha ebbõl az egész sok
262    1|          dologból egy szó se valóság~Hogy nincs is Afrika sohasem
263    1|          mindezt csak úgy kitalálták hogy legyen mirõl beszélni vitázni~
264    1|        legyen mirõl beszélni vitázni~Hogy legyen iskola és mûveltség
265    1|    érettségi-vizsga és tananyag~Igaz hogy mammuth-csontot is mutattak
266    1|           lélektan - propedeutikában~Hogy régi és nagyon okos és vén
267    1|           bölcsek~Hirdették komolyan hogy nincs is valóság csak emberi
268    1|         fedezett fel) a paplan alatt~Hogy ezek is mint minden csak
269    1|            bomlott ki a férc valahol hogy most szétfeseljen az ürbe~
270    1|    összefüggõen kínlódó képzeletem~S hogy hajszolom és ûzöm és korbácsolom
271    1|           szól mellettem az a furcsa hogy egészen közel van a hangja~
272    1|             tájak~A hang valakit kér hogy nyujtsa kezét s fektesse
273    1|         semminek is olyannyira semmi hogy már csaknem valami~Ott ahol
274    1|            levegõnek az íze -~Lehet, hogy az orrom vére eredt el.~
275    1|            belémarkolni, összerázni,~Hogy felriadjon, mint az én szivem!~
276    1|           ingyen osztogatják: -~Kár, hogy kinek van már, csak annak:~
277    1|            szerezni,~Ezt úgy hívják, hogy: pálya, pálya.~És abból
278    1|          pálya, pálya.~És abból áll, hogy minden ember~Amit csinálhat,
279    1|       beszámol”.~A könyvben az volt, hogy a versek~Egészen újak: „
280    1|              Továbbá õ reájött arra,~Hogy panteista volt a költõ: -~
281    1|              szólt az egyik: mondja, hogy nevezték?~És szólt a másik:
282    1|    hallottunk mind a ketten~         Hogy majd fülem dobja repedt
283    1|                  S nem ismertem meg, hogy ki fia-apja,~102.  S láttam,
284    1|            fia-apja,~102.  S láttam, hogy õ se láthat másokat,~         
285    1|              s tépte össze,~         Hogy vére csurgott s bõgött,
286    1|                     S ordítva tûrte, hogy vérben fürössze~104.  A
287    1|          gõggel kötelékeit,~         Hogy macska az, ki hozzá hû csupán,~         
288    1|           homály borongott,~         Hogy reszketett és sírt szivem
289    1|           szerint~S csak arra ügyel, hogy meg ne károsodjék~Ki istent
290    1|         mindez!~S mégis, fenttartom, hogy puszta szemfényvesztés és
291    1|              a nyugtalanoknak~Lehet, hogy volt efféle valamikor, de
292    1|            volt efféle valamikor, de hogy nem lesz soha többé, állítom,~
293    1|              itt alant~És bûnbeesni, hogy aztán megöld~Magárahagyva
294    1|              benne mód, daróccsuhát, hogy öltsek~Dicsérd a bátrat
295    1|              más semmi:~Szerettelek.~Hogy kit, nem tudja senki -~Nem
296    1|       gyökeret verten.~A Ló, látván, hogy meg nem értik~Fejét búsan
297    2|               Hát maga megbolondult,~Hogy mindent kétszer mond, kétszer
298    2|             Bélus,~Csak, mert tudod, hogy a bélusok szokták szeretni~
299    2|         főnök úr, nehogy azt higyje,~Hogy házasodni akar csekély fizetésre~
300    2|                 És most jut eszembe, hogy az ember nem él örökké.~
301    2|            mit tetszik szólni hozzá, hogy az ember meghal.~9. sor.   
302    2|      Összesen harminc centiméter.~És hogy rezegnek a szálak~És kicsi
303    2|              Amint a karod fölemeled~Hogy fejemhez vágd a levesestálat.~~
304    2|             levesestálat.~~A puceráj~Hogy nyitod szét a két hideg
305    2|     szájadnak, jobbról?~Mit mondasz?~Hogy menjek a sóhivatalba~És
306    2|       istenére~Esküszünk,~Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.~
307    2|            Óh e név~Nem azt jelenti, hogy talán csupán~A rythmusérzék
308    2|            szeplõtlen-é ahhoz szived~Hogy érdemesnek tartsd magad
309    2|        szentelt csarnok oltárképihez~Hogy a dicsõség myrtus ágait~
310    2|            És egyszerre úgy éreztem, hogy nagyon boldog vagyok,~Nagyon
311    2|               Megteremtem a világot,~Hogy olyat még kend nem látott.~
312    2|              megpuhítja,~Úgy hívják, hogy zöld remény.~~Negyedik szín~
313    2|         Dolgozott egy kõhegyen,~Csak hogy neki jó legyen.~Gile-gula,
314    2|          szolgát agyonvertek.~Évike, hogy látja ezt,~Nosza pityeregni
315    2|               No ez mégis hallatlan,~Hogy a nép ily hálátlan.~Nincs
316    2|            semmi könyör,~Azt mondja, hogy fõ a gyönyör,~Fõ a gyönyör,
317    2|            bácsi énekel,~Azt mondja, hogy hinni kell.~Egyik hiszi
318    2|            juj,~Egy fiúval összebúj,~Hogy majd vesznek, éljen, vivát,~
319    2|         Ádámkának mi nem jut eszébe,~Hogy õ mostan beleül a székbe.~
320    2|              megy az Évike,~Figyeli, hogy nézik-e?~Játékot kér Ádámtól~
321    2|             tapogatta,~- Csak azért, hogy meg ne hízzál,~Másik Ádám