Vérmező, 795. május

                 I

Ó, csudacsöndes májusi éj!

Alszik remegõn a hûs Duna tükre -
Lent fekszik a hold a víz fenekén.
Távol a Gellért. - Messze az éjben
Nyulnak a sávok, zöld-feketén.

A Várhegy fekete tömbje
Omlik az éjbe vakon -
Tompa rezes fény, lágy ütemekben
Visszaverõdik az ablakokon.

Májusban az ifjú, nagy élet
Kéjtõl zokogott, kéjétõl a nyárnak -:

Éjfélben a hajóhíd alatt
Suhanni kezdtek az árnyak.

                 II

Éjfélben halk, hideg ujjak
Kopogtak a kõfalon át -
Éjfélben horkanva riadt fel,
Martinovics, ferences apát.
Két ájult, kimeredt szem
Meglátta a néma falat:
Zöld sugarak táncoltak
Boltozott öble alatt.

(Most felfutott a falon,
Most viszolyogva lenéz,
Most koppan: hosszú köröm
Nedves, zöldszinû kéz.)

Két lépcsõ, kockakövekbõl,
Sikátor, hosszú torok -
- Ablaktól le a földig,
Vonalat húz a nyirok.

(Ablakból visszamered rá,
Tele van minden kicsi zug, -
Krétafehér az arca:
Szája fekete luk.)

                 III

A hûs, magos terembe hogy’ kopogtak a szavak:
Lobogtak gyertyalángok sötét tetõk alatt.
Ólmos, kifáradt arcok, fehérlõ árkusok,
Vibráltak, összefolytak. - A jegyzõ olvasott.

Ó, hogy feküdt a posztón a szürke napvilág.
Hosszú, setét sorokban hallgattak a bírák.
A Hétszemélyes-Tábla. - Mögöttük a falon,
Kõarcú Krisztus-isten, meredten és vakon

Hétszázkilencvenötben... Martinovics apát.
Királysértés... A császár... Röpiratok, ruhák...
... Az instituciót birálták... ellenezték...
Gyûlések... föld alatt... Respublikánus eszmék...

Ez itt... ez konspirált... Titokban, föld alatt
Forralva lázasan rettentõ dolgokat -
Császárt... Meg államot..., igy sorba szól a vád.
- S lefordította titkon a Marseillaise dalát.

A Marseillaise dalát!... A vén szivek felett.
Ó hogy riadt keresztül a nyirkos rémület!
Ó hogy vált hamuszínre megrebbenõ szemök!
... Párizs!... A Marseillaise!... Hétszázkilencvenöt!

                 IV

Párizs! A Grève-piacon
Peregve perdül a dob
Szinte szikrázik a nap:
Tarka tömeg kavarog.

Hahó, be vígan
Gurigáznak le a fõk!
Tréfásan szökken a vér.
Pörögnek a dobverõk.

Hahó! Mi gurigázunk!
Hahó! Van elég!
Kinek mi köze hozzá?
Adhatjuk, a miénk!

Hahó! Ki morog?
Európa? a kutya vonit?
Hahó! Gurítunk
Néki is valamit.

Puderes szõrpamatokban,
Két kövérke golyócska, fehér -
- Hogy szuszogott Louis Capet!
Hogy dûlt ki nyakából a vér!

Felkeltek a királyok ellenünk -:
Mi odalöktük a miénk fejét!
- Danton, polgártárs, elvetve a kocka,
Künt a határon Dumouriez!

Egyetlen ordítás,
Hogy reng a föld belé:
„Aux armes Citoyens! Aux Armes...!

Le jour de gloire est arrivé...!

                 V

Hallgassatok meg! Megtört szívemben
Nincs szenvedély már, - megbékélt, kiholt.
Ó, úgy borul a bûnbánat szívemre,
Mint börtönöm, e szörnyû, szürke bolt.
Bûnös vagyok... Igen..., beismerem...
Megtört a borzalom s a börtön -
- Bíráim, gyónni akarok -
Ó jaj!
Remegve, gyáván, összetörten.

Beismerem már... Káték és beszédek
Voltak valóban... Könyvek és írók -
Szabadságról... meg eszmékrõl... beszéltünk -
S bíráltuk is az instituciót -
A Marseillaiset lefordítottuk
S amint tehát kitetszett:
Megsértettük - igen, beismerem -
Ó jaj!
Õfelségét, Ferencet!

De ifjú voltam, és setét agyamba
Ködös riasztó víziók lobogtak -
Egyetlen szívnek láttam a világot,
Melyben nehéz, sötét eszmék dobognak.
Ezreknek jajgatása jött
Vén könyvek, szóözön -
- S belémmarkolt a köd.
Ó jaj!
Nyirok, hideg közöny.

Egyszerre jöttek... Tompa, halk morajjal
Az alkonyatból... jöttek a szelek.
Párisban tûz... Párisban reng a járda...
Párisban vén vasajtók döngenek...!
Párisban fortyog a csatorna; -
Párisban háborog!...
- S Versailles alatt a kéjkerteken át
Hahó!
Bõg bûzös, éhes százezer torok...!

Zavart szemekkel és fehér ajakkal
A hatalom dadogva némul el:
Egyetlen hosszú, véres ordításban
A nép, a nép gyõzelmet ünnepel!
Halványuló kisértetárnyak
Lidércláng, kósza fantom: -
Halljátok? Desmoulins kiált!
Hahó!
S dobog riogva Danton!

Ó, ily idõk! Ó ily napok! S mi látjuk!
Ez az erõ, mely büszke és kemény: -
Ó, hogy riadt meg döbbenõ agyamban
A látomás - csak én értettem, én!
Egy éjjel sírtam: - a hideg falakhoz
Ütöttem homlokom -
Kongottak a falak
Ó jaj!
Kietlen, furcsa hangokon

Egy éjjel sírtam - elszorult torokkal
Zokogva vertem a hideg falat -
- Párisban akkor ünnepelt a konvent:
Jourdan sereggel állt Jemappes alatt.
Itthon halálos némaságban
Feküdtek a mezõk, letarolt messzeség -
Ó jaj!
Halk esõ, könnyezõ.

Hogyan? Hiába? Nálunk ezt nem értik?
Ezt meg nem értik nálunk, ezt a hangot?
Kilógó nyelvû, földporába süllyedt,
Süket baromnép, eltiport bitangok!
Kiknek fején pompázva ül
A Butaság bíborpalástban!
Ó jaj!
S én, hogy figyeljem, látva lássam:

Igen... pincékbe... rejtekezve... én, én
Vezettem õket!... Összeesküvés?
Didergõ szájjal, táncoló fogakkal
Zöldüljetek... ó mind kevés, kevés!
Csikorduljon az ujjszoritó,
Csavarjátok ki a csuklóimat -
Dögöljetek meg...! ...többet is tudok még...
Ó jaj!
Zuhogjatok, fojtogató falak!

Egy kardcsapással ujjongó szabaddá
A mély erõket... s engem... látva lássák...!
Egy kardcsapással elsöpörni innét
Szívek nehéz, nehéz lidércnyomását...
Viharzó bércek büszke harca -
Szabad mezõkön zengõ háboruk - !!...
Ó jaj!...
...Krétafehér az arca -
Szája fekete luk...

                 VI

Elõször Sigrayt vezették köztük el:
Szolárcsik felbukott a lépcsõhöz közel.
Szentmarjay vadul ellökte a papot -
Hajnóczy sírva ment, Õz Pál viaskodott.

Martinovics - így szólnak a régi krónikák -
Ájult volt, amikor a padra hurcolák.
Nyitott, tajtékos ajkán sápadt mosoly, fakó -
Két hóna alá nyúlva cipelte a bakó.

Kuszált, vizes haja, sovány gyermekfeje
Ráhajlott csendesen a hóhér keblire.
S melyet nyirkos pirossal az alvadt vér elöntött:
Két karja átölelte szelíden a fatönköt.

 

Nem mondhatom el senkinek

Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tõle,
Õ is súgni akart: csók lett belõle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem õ égõ csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy õt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bûn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerõse,
Mindenkinek utódja, õse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgõt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsõjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

Hess, madár!

Vijjog fölöttem iszonyú szárnyain
A tátott csõrû, fekete fejû,
Csattogó, vijjogó keselyû.

Csattog és vijjog fészkem fölött,
Zuhog le tüzes nyelve:
Repülni akar, reggelre kelve.

És noszogat, gyere már, nosza már,
Így kell, meg így, bontani szárnyat.
Gyere már, nosza már, várnak.

Így kell bontani, emelni, kitárni;
Ne oly gyáván, ügyetlen-csacskán -
Ugorj már, ugorj ki, fiacskám.

Csapong nagy ívekben, mutatja, tanítja,
De követni nem merem én
S állok a fészek peremén.

Úgy teszek, mintha akarnék;
Ugrom és visszaesem -
Mert nem megyek szivesen.

Hunyorgok pisla szemekkel,
Tollam borzadva dermed,
Vakaródzva didergek.

Tudtam, te vagy az, láttalak jönni,
Messzirõl fekete pont:
Alkonyuló horizont.

Hallod-e, már nem vártalak én,
Reggeli kiáltás a bérceken át,
Süket sikoly, keresi fiát.

Én már jól érzem magam itt
Az oduba, amibe tettél,
Mert szerettél, vagy mert nem szerettél.

Ó, édes a lágy sárból rakott ágy,
S a giliszta jó eledel -
Jaj, nem megyek, anyám, veled el!

Majd ugrom, ne félj, de csak lefelé,
Ha kihül a fészek alattam:
Zárt szárnnyal, pihébe-ragadtan.

Fekete párom, borzas bogaram,
Testvérek, csitri csibék,
Bujjatok idébb kicsikét.

Valami denevér röpköd a szélben,
Csapjatok lármát, zenebonát -
Hess, madár!
Kergessétek az ablakon át!

Csapkod messzirõl, tünõ szárnyain:
Alkonyuló horizont,
Fekete pont -
Jobb lenne nem látni viszont.

Álom

Álmomban csónakon futottam
És kihajoltam
Tizenhat éves voltam
És csónakom fehér vízen szaladt
láttam egy várost a víz alatt.
És láttam erdõt a levegõben
És láttam kísértetet lepedõben.
S távol a kék és tiszta eget
És csillagokat és fellegeket.

És kinyujtottam a körmöm
Ezer méter hosszúra
És karmoltam a felhõt, úgy-e fura?
De én látni akartam
És egy csillagot lekapartam.
De mögötte az ég kiszakadt és szétfolyt
S belõle genny és aludt vér folyt.
S acsarkodva téptem az eget
És éreztem folyni vért, ragadót és meleget.

Ordítva felébredtem
Hát a mellemet martam,
Kiszakítottam, felkapartam
És folyt a vér -

Több, mint amennyit álom,
Több, mint amennyit élet,
Több, mint amennyit egy kis dal megér.

Halott

Az élõt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár,
És kínálja borral a tél, -
De én már tudom, mibõl él a halott:
A halott könnyekbõl él.

A halott fekszik a sír fenekén,
Ahol nincs se tél, se nyár:
És sárga az arca s a szeme süpped
És fekszik és könnyre vár.

És fekszik és vár, hogy jönnek-e már,
És fekszik és vár a holt,
Nincs hála, se vád, nem kér, nem is ád,
Nem kell neki se nap, se hold.

Se emlék, se remény, se távoli táj,
Csak könny kell a szembõl, sok szürke nyirok,
Mikor reccsen az ág és zúgnak a fák
S lüktetve szorul a torok.

Mikor szörcsög a föld és árad a csend
És szárad a csont odalent,
A csont, a kemény, akkor várja szegény
Vergõdõ lágy elevent.

Mert tudd meg: olyankor nevetni szokott,
Ha sírásra görbül a szád,
Ha sírsz, ne feledd lágy arcok alatt
A csontarc kaján mosolyát.

Én annyit sírtam már, ó, de unom!
Kimarta szívem a könny,
Mint vén, erezett, rossz régi rezet
Zöld rozsda, lusta közöny.

Ott sírtam, hol senki se látott,
Piszkos, züllött helyeken,
Mert gyûlölöm én a gyáva pityergést,
Utálom s émelyedem.

De ha kell még könny, adj jelt, te halott,
Nincs vége a tornak, még tart az ebéd,
Ha elfogy a szembõl a víz, adok én
Vért is, ha kell, sót is, ecetben epét.

És szétfolyok könnyé s a földbe szivárgok,
Ha ez kell, halott, teneked:
Kimoslak a földbõl, kiáslak a földbõl,
Kibontom a gyolcsból tetemed.

S megindul a könny patakja veled,
A szennyes ár kidagad,
S rohan át temetõn, falon rohan át
Vad folyó, könny-zuhatag.

Egy új vizözön pörgesse meg újra
A földet, mint gyermek az orsót,
S vizek tetején, habzó vizeken
Noé bárkája, koporsód.

Halott, te halott, anyám, szeretõm,
Ó nõm, gyerekem, barátom!
Majd szállj ki belõle s adj hírt nekem onnan,
Ha kikötsz egy új Araráton.

Méné, tekel...

Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt:
Versben mondom, hogy jobban megjegyezd.

Szívedbevésem és füledberágom:
Rossz volt embernek lenned a világon,

E korban, melynek mérlege hamis,
S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.

Délben az ember megkisértetett,
Az éjben sírtak a kisértetek.

Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét,
De a gyilkost megint hõsnek nevezték.

A férfi vért ivott s a nõ velõt,
Künt a költõ bõgött a bolt elõtt.

Halottra adtak selymet és brokátot,
Az élõ rongyos volt és vért okádott.

Virággal hintették a síri vermet,
Az élõ künt a hó alatt didergett.

Hangos szóval esküdtek a koporsón,
Az élõ halkan jajgatott a borsón.

Bámult a gyermek, nagy szemét kinyitva,
Az aggok hallgatták, gyáván sunyítva,

De szembeköpte mesterét a hitvány
Piszkos rüpõk, a szemtelen tanitvány.

Hajók rohantak égõ tûzveszélyben,
A ringyók cifra rongya szállt a szélben,

De a legszebb és a legékesebb
Szemétdombon rohadt el, mint az eb.

Most hát kezem tördelve, sírva kérlek,
Vigyázz, figyelj: készül a tiszta mérleg.

Tedd most szívedbe és füledbe el -
Az értelmét majd megtudod, ha kell.

MÉNÉ, TEKEL - ha érted, vagy nem érted,
Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted.

Egykoron sötétben elmondott dalom,
Mint lángírás, világít a falon.

Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,
De élni fognak, hogyha én nem élek
S lesznek, ha nem leszek.

Zivatar 1927. április 2. délután

Tavaszi felhõk közt hirtelenül
Megvillant valami - cikázó harangnyelv
S a fekete ég vészharangja megkondult félperccel utána.
Egyet ütött csak
És egyet dobbant rá válaszul lélekharangom:
Vészharang, köszönöm, hogy észrevettél!
Égi szikratávíró, köszönöm, hogy szerte küldted süllyedõ hajómról a S.O.S.-t!
Dörgõ menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem,
Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki:
Én csak ember vagyok, én hiába ordítanék.

A gyermek mostanában nyugtalan

Kit lelkem mélyében elrejtve hordok
A gyermek mostanában nyugtalan, -
A gyermek, kit csak én tudok magam,
Haragszik.

Sír és liheg - dobban szivembe’ szíve,
Arcáról eltünt a szelíd mosoly -
Ráncolja rám nagy homlokát és oly
Mogorva.

Én járok és csinálom, ami dolgom
És mondom jóestét és jónapot
És merre megy? És ön mennyit kapott
Belõle?

Ahol a villamos megáll, én is megállok
A kémények közül kinéz a Hold
Alatta állok én s a szürke bolt
Fölötte.

Kinéz a hold. És vár. Én visszanézek,
A tekintete egyre tétovább; -
Már nedves és felhõs - nem megy tovább,
Kicsordul...

A fordulónál pénzt veszek elõ,
A szél hajambakap, mint könnyü kéz, -
Megfordul és szájtátva visszanéz:
Hát nem jössz?

A sziklaszirtre némán tûz a nap
És nincs, aki belõle bort ereszt -
Csúcsán mohos, penészes kõkereszt -
Tovább mék.

Este az ajtóban kulcsom csikordul,
Ádámcsutkám jár fel s alá - eszem.
Csók nélkül is elalszom csendesen
Az ágyban.

De kit lelkem méhében rejtve hordok
A gyermek ébren van, nem alszik el
És felriad és rugdal és szökell, -
Nem érti.

Felül, körülnéz a sötét szobában
Arcomra hajlik, nagy szemet mereszt,
Aztán legörbül a szája: - hát mi ez?
Õrült vagy?

A költő

Rólam keresztelték el a világot,
Nekem zenélnek a Hét Csillagok,
Velem harcol az ördög, isten ellen
Hozzám sietnek a szép kisdedek.

Bennem feszül a kéj, fehéren izzó,
Belõlem buggyan aztán langyosan,
Rajtam cikázik át az úr haragja,
Teherben tõlem duzzadnak a fák.

Engem idéz, ki sóhajt itt e földön,
Felém rohan a parttalan dagály,
Miattam ránt kardot a büszke Bosszú
Mögöttem bûzlõ véres bûnökért.

Elõttem köd, helyettem senki, semmi,
Köröttem fény, utánam néma csönd -
És mégis minden nélkülem lesz és volt
És semmi nem történik általam.

Lecke

Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem csókot adni.

Megfúltál, úgy öleltelek
Mutatni, hogy ölelj te meg.

És sírtam is, ölelve térded,
Mert tudtam, hittem, hogy megérted,

Bõ könnyeim, a könnyü bért,
Mit értem ontsz, a könnyekért.

Eldobtam mindent - íme, lásd,
Hogyan lehet szeretni mást,

Kiért mindent százszor megadnál,
Ezerszer jobban önmagadnál.

Kész vagyok meghalni miattad,
Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,
Ahogy hiszem, hiszen mutattad.

Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,
Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.

Mondtam, szeretlek, mondd, szeretsz-e -
Mindössze ennyi volt a lecke,

Mindössze ennyi a titok,
De jaj neked, ha nem tudod.

Jaj néked, hogyha az egész
Szabály és példa kárbavész -

Jobb lett volna meg sem születni
Nékünk, mint egymást nem szeretni.

Vezeklés, emelt fővel

A kéj lecsapó mennykövénél
Amit láttam, nem volt mennyország,
- Uram, mutasd meg újra orcád;
Tévedtem, ennyi az egész.

Tévedtem - bûnt miért hazudjak?
Mellet ki ver, kezet ki tördel?
Én ebben a büzhödt gödörben
Téged kerestelek, tudod jól.

Kinek Legelsõ Látomása
Nyíló gyermekszememben égett:
A pokol fenekén is téged,
Nem ezt a hitvány ördögöt.

Én azt hittem, veled csatázom,
Mint egykor Jákob a hegyen:
Én vagy te - ámen, úgy legyen!
Akárki gyõz, gyõzött az isten.

Én ezt a bordélyházi lármát
Ezer sivító torkon át
Mint égbezengõ orgonát
Hallgattam tátott, mafla szájjal.

Amivel az ördög kinált,
Ezért ittam a trágyalébõl
És a boszorkányok ölébõl,
Mint aki szentelt bort iszik.

Tûrtem, hogy tátott számba köpjön
S könnyes szemembe, a pimasz,
De most egy áruló grimasz
Az álarcot letépte róla.

Hát ez volt, aki nyársrahúzott,
Erembõl ugró vért eresztett?!
És én mint mennyei keresztet
Cipeltem õt a hátamon!

Megállj csak - hát ez nem te voltál?
Hová jutottam, istenem!
Hisz õket én nem ismerem,
Nem ér a játszma - kezdjük újra!

Hatot vetett, vakot vetett
Sorsom ez alvilági kockán -
Sebaj, még bírja a lapockám!
Nem gilt, ha az ördög kever!

Testvér vedd el, keverd meg újra
A zölden izzó vaspohárt:
Énnékem a sátán nem árt,
Az én sorsom isten lehet csak.

Napisten, ordító Valóság,
Új Ádám tántorog eléd,
Mint visszakullogó cseléd,
Ki méhedbõl szakadt el egykor.

Ki elcsavargott Édenedbõl
S Lillith sötét szemébe nézett
És megvakult s most puszta kézzel
Tapogatja a kék eget.

Mutass fényt, mely nem pörkölõ tûz,
Hangot, mely nem halált okád.
Mutasd meg éltetõ okát
Az illatos barackvirágnak.

Erdõben fát, erdõt a fában
S erdõ mélyén, kit elhagyott,
A szép, csukottszemû, halott,
Mosolygó, édes, édes Évát.

Pitypang

Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mit kapkodok?! - mindegyre kérded,
Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán -

Mért nem szelíden símogatva
Ahogy szokás, ahogy mások teszik,
Miért kapkodva, csillogó szemekkel
És mit nevetek hozzá - szemtelenség!
Ilyen csunyán, fülsértõ élesen!
Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz!
Pitypang, ne hagyj itt,
Inkább megmondom
Megmondom - várj, füledbe súgom,
Hajtsd félre azt a tincset.

Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mi kapkod így - hát mégse jut eszedbe?
Mi kapkod így - még mindig nem tudod?
Pedig ily bosszús arccal
Próbálod elháritani akkor is
Hajad, szemed, szoknyád lefogva.

Porzód felé
Porzód, bibéd felé
Porzód, bibéd, szárad felé
Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé
Mi kapkod így, pitypang? - A szél!
A szél, a szél, a szemtelen bolond szél
Vígan visítva bosszúságodon.

Pitypang, mi lesz?
Ez még csak a szellõ
Ez még csak kapkod és fütyörész
De én még nem is beszéltem neked a családomról
Hallod-e, hé!
Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi
Tájfun
Tölcséres vihar a sógorom -
Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva
Felhõbefúró forgószél tetején?

Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.

Szép

Emlék

Szemben egy bérkaszárnya volt
Oldalt piros postaszekrény
A járda szélén, ahol megálltunk
Az esõ alattomosan szitálni kezdett
Én a toronyóra felé sandítottam
Közben, hogy mégis mondjak valamit
Szórakozottan és félig tréfásan
Udvarolni kezdtem, hogy milyen szép
Mindenféle pongyola hasonlatban
És akkor, ahogy hirtelen ránéztem
Meghökkenve torkomon akadt a szó
A szemehéja lehunyódott és rebbent
És a szája kerekre ki volt nyitva
Mint egy kis csuka, ahogy kapkod a víz felszínén levegõ után
Meg egy fürjecskefióka, ahogy
Piros bársonnyal kibélelt torkát tátogatja
És mint a selyempapír hajnalkavirág
Ahogy csapja az esõ és bután szomjasan
Remeg és inog és kifordul és hagyja verni magát
Mert akkor én már közelhajolva,
Tágrameredten a kiváncsiságtól
És vadul és mohón és kegyetlenül
Dícsértem és magasztaltam
Hogy milyen szép és gyönyörû
Képtelenmód túlozva, fantasztikus szavakkal
És a szárnyas szó, csapkodó, százkarú korbács
Vastagon és langyosan
Csurgott végig az arcán az esõvel együtt
Ami most már komolyan megeredt
És szemmel és szájjal beszívta és megduzzadt
És már igaz volt minden szó, amit mondtam
És akkor ijedten elhallgattam
És sarkon fordultunk és köszönés nélkül kétfelé szaladtunk
Sandán nézve kétoldalt, hogy látta-e valaki
Részeg madarak dobogtak
Nekilódulva, akadozva, elakadva.

Almafa

Forduljon el, aki szégyeli magát,
Most elmondom az almafa dalát.

Õ tehet róla, mágus Aladin
Hogy együtt voltunk s nevettünk valamin.

Egyszer csak intett, bókolt hevenyén -
Láng csapott fel a szoba közepén.

Bókolt, intett és visszahullt a láng
Gyökeret vert a deszkapalánk.

A szõnyeg, a szõnyeg, pezsgett, mint a hab
Almafa állt a lámpa alatt.

Ember kérdez, almafa felel -
De ezt már inkább szóval mondom el.

                 *

Almafa, rázd meg fürteidet,
Kint süt a nap, horpad az ablak
Odakint összesúgnak a fák -
Almafa, almafa, almavirág.

Almafa, rázd meg fürteidet!

Almavirág, ki látott havazni tavasszal?
Hajamra hullott lepkeszirmod
Hajamra hullt, kezemre szállt, -
Mi van mögötted, almavirág?

Almafa, rázd meg fürteidet!
Almavirág, ki látott havazni tavasszal?

Almabogyó, de fehér, de habos a húsod
Síma héjja tenyerembe símult -
Almabimbó, bimbó, almagerezd
Elgurul, fogd meg, ne ereszd!

Almafa rázd meg fürteidet!
Almavirág, ki látott havazni tavasszal?
Almabogyó, de fehér, de habos a húsod.

                 *

Mondtam almafának, nincs egyebed?
Csodálkozva nézett rám, nevetett.

Almafa, almavirág, almabogyó
Mit adhat almafa mást, te bohó?

Almafa nem, de te csodafa is vagy, az ám!
Terem rajtad, ami semmi almafán.

Aladin mondta és õ mindent megokol
Hogy gránátalmát rejtegetsz valahol.

Almafa, mért rázza lombod a dac?
Megharagszom, ha valamit letagadsz!

Megharagszom, megrázom, széttárom a lombod,
Eltöröm ágaid, ha meg nem mondod.

Ember haragszik, almafa hallgat
Aki még álmos, forduljon a falnak.

                 *

Almafa, szertezilálták lombjaidat
Almavirág, szellõ szétfújta a szirmod
Gránátalma, belédharapott valami
Langyos habocska buggyant az ágra.

Almafa, rázd meg fürteidet,
Almavirág, ki látott havazni tavasszal?
Almabogyó, de fehér, de habos a húsod!
Gránátalma, belédharapott valami.

        *

Addigra este, lusta este volt
Ezüstfelhõk közt hegedült a hold.

Õ tehet róla, mágus Aladin,
Hogy együtt voltunk s nevettünk valamin.

Derengés

Vak voltam - látom a szemed
Süket voltam - hallom a hangod
Néma voltam - gügyögni kezdek,
Légy csendben, hallod?

Hallod? Torkomba zümmög
Elnyújtott, furcsa, vádoló panasz:
De messze, messze, de régi, de mély -
Hogy sír! Mi az?

Asszonyt igézõ férfi búg,
Vagy ölbekúszó, gyönge gyermek?
Anyám, nem jó volt. Szülj meg újra.
Rossz voltam. Verj meg.

Férfitársam

Férfitársam,
Ki rekedt susogással, közelhajolva,
Az uccán pénzt ajánlasz a nõknek,
Nyomorult
Te nem érzed a lehelleted,
Te talán nem is tudod, hogy a te
  lehelletedtõl vált bûzössé
  a rózsakehely
És a kipattanó jázmin szerte a világon
Mit tettél boldogtalan, te nem tudod
Borzasztó
Te vagy az oka, hogy keserû lett
  a boldog, csodálkozó nevetés
Miattad köpi ki undorral az édes
  cseresznyét legörbülõ szájunk,
  mert mindegyikbe odapetézted
  kukacodat,
Tõled tanulta meg a pipacs, hogy
  pusztító mákonyt hord kelyhében
És a vipera, hogy a foga mérges,
Te adtál kést és bombát a szép kis gyermek kezébe,
Neked köszönheti a tiszta szomjúság,
Ki gyanútlan kinál édes bort friss harmatért
  az ostoba gõg kalmártekintetét
  gyanakvó pillák alól
  s a nyálat, amit szemébe köp
  a fenevaddá dühített asszony
S a tõrt, amit szívébe vág
Neked az utálatos pirosítót
S a kéjpoklot hazudó szemfestéket -
Te rondítottad be Agricola édes ligeteit
S az édesen fütyörészõ pásztorsípba
  te dugtál recsegõ kavicsot,
A szerelem tiszta esszenciáját, isten
ajándékát te mocskoltad ihatatlanná
És téged vádollak a háborúval is
És hogy gyûlölik egymást az egymásért epedõ népek e Földön
És ha Európa összeomlik s vigyorgó
  sárga kutyák lepik el romjait is,
Azzal is téged vádollak.
Szegény nyomorult,
Nem gyülöllek én,
Elfordulok, ne lássam;
Idd meg, amit fõztél:
A nadragulyát.

A dudoló

Én egy keritésnél megálltam
Ahol az utca véget ért -
A másik oldalon kisért
Árnyékom, gyáván és ziláltan.
Mint egy éhes kutya
Kilógó nyelvvel lohogott az árnyék -
Te éhes, kósza kuvasz, kócos kutya te
Te tetves rút, fekete eb, mi dolog?
Én árnyékom, fekete árnyék
És szégyenem, szennyszinû szégyen,
Hallod-e, menj, most dudolok.

Dudolva

  (Kár volna még meghalni,
   Szeretõmet itthagyni,
   Gyõrvárosi gyöngyvirágos
   Ákáclombos
   Temetõben pihenni.)

Hallod-e, mindjárt beléd rugok ám
Lompos, fekete eb, te dög!
Tátogó torkod mit nyöszörög.
Mit kuncsorogsz úgy az ember után?
Nem hallod, dudolok -
Most nem dobok hust a szívembõl,
Még minden jóra fordul e ferde világon
És a szívem most csendben zakatol
És várnak egy puha szobában
És szeret, akit szeretek
És verkli nyekereg valahol.

Dudolva

  (Kár volna még meghalni,
   Szeretõmet itthagyni,
   Gyõrvárosi gyöngyvirágos
   Ákáclombos
   Temetõben pihenni.)

Hallottad, nem igaz, hogy akkora baj van,
Nem is vagyok oly szörnyü szegény;
Nem igaz, lehet asszony enyém -
És van zene a verkli-zsivajban.
Van nálam arany,
Hallod, lesz aranyam és nékik a pénz,
Majd megmagyarázza helyettem
Hogy jó vagyok s igazat akartam
S hogy úgy igaz, ahogy én mondom,
S hogy az én arcom az igaz arc
Napsugarában, dörgõ zivatarban.

Dudolva

  (Kár volna még meghalni,
   Szeretõmet itthagyni,
   Gyõrvárosi gyöngyvirágos
   Ákáclombos
   Temetõben pihenni.)

Isten balekje: szivem, az éjbe
Hadd abba tremoló táncod -
Hogy dübörögnek a láncok
Ott lent a bíborszinü mélyben!
Ki küldött engem ide
Gurba csomókat bontani bénán?
Fõd alá nyomni ki akarja fejem?
Gödrök felé ki lökdös, gáncsot ki gurít durva röhejjel?
Ohó, nem játszom ezt a furát!
Ohó, ez nagyon buta játék.
Hohó! ki a földbõl a fejjel!

Dudolva

  (Kár volna még meghalni,
   Szeretõmet itthagyni,
   Gyõrvárosi gyöngyvirágos
   Ákáclombos
   Temetõben pihenni.)

E habarék föld tetején
Mint parafa, úgy libegek -
Haloványzöld ligetek
Libegnek a hegy peremén.
Se alatta, se fölötte:
Alatta sötét, fölötte hideg -
Ó föld felszíne, forró, fényszinû felszín,
Dolgok teteje, te puszta, te põre
Taraja víznek, kérge a fának
És jaj, gonosz tartalmak takarója
Szeretõm sima és puha bõre.

Dudolva

  (Kár volna még meghalni,
   Szeretõmet itthagyni,
   Gyõrvárosi gyöngyvirágos
   Ákáclombos
   Temetõben pihenni.)

(1913)

Nihil

Recitativ

Utoljára még elmentem volt szeretõmhöz
És beszélgettem vele a lépcsõházban:
Bementünk, mert kint nagyon fújt a szél
És kemény csöppek estek.

Végleg elbucsuztunk, már nem szeretem:
Aztán lementem a Rottenbiller-utcán,
Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni,
Találkoztam Biró barátommal.

Biró beszélt a neo-impresszionizmusról,
Én mondtam: mindent abba kell hagyni:
A mûvészetnek ne legyenek korlátai -
Se ütem, se vonal, se szín.

Vagyis az a mûvészet, amit az ember gondol,
És ha nem gondol semmit, az is mûvészet -
És ha csak érez valamit, az is mûvészet
És ha neked nem, hát nekem.

És ha neked ez nem képez mûvészetet
Kedves Ernõ: hát akkor nem mûvészet -
Nem is az a fontos, hogy mûvészet-e
Vagy sem; - nem az a fontos.

És ha ez nem mûvészet: hát nem az,
De akkor nem is kell mûvészet -
Mert az a fontos, hogy figyeljenek
Az emberek és jól érezzék magukat.

Biró dühösen ott maradt az utcán,
Én meg bementem egy kávéházba:
Akkor egy szélroham jött veszekedve
És bevágta az ajtót.

A szélnek mondtam egy gorombaságot,
Kávét ittam és olvastam egy lapot:
Valami cikk volt a versköltészet céljáról,
De nem egyeztem meg vele.

Ja igaz: a lépcsõházból lejövet
(Még ott, volt szeretõmnél) arra gondoltam,
Hogy most meg kellene dögölni
És kiölteni a nyelvemet.

(1913)

Vacsora

Recitativ

Harminchárom éves koromban, március vége felé
Meg voltam híva vacsorára Lórántékhoz -
Tizenhárman ültünk az asztalnál - (le kell kopogni)
Gondoltam, valaki meghal.

Rántott bárány volt, ugorkasalátával
(Nem beszélve az elõételekrõl)
Vörösbor, jócskán - nekem még a kenyér is ízlett
Kenyér is ízlett.

Késõbb egy vöröshajú hölgy jött, bizonyos nevezetû Olga,
Akirõl elõzõen suttogtak mindenfélét.
Leejtette a szalvétát a lábamra, õ maga emelte fel,
Mondtam neki, köszönöm.

Aztán valaki említette, meghalt az a Kovács,
Mások kimondták azt a szót: élet, mások: szerelem.
És senki el nem ájult és nem ordított fel senki
Igyekeztem mosolyogni.

Valaki átnyúlt az asztalon a kenyerestálba,
Mondtam, tessék az enyém én majd kapok mást
Bort is töltöttem többeknek, Kövess úr észrevette,
Hogy nekem nem maradt.

Még mondta is: kedves mester, miért olyan rosszkedvû?
Hát, feleltem, holnap az a megbeszélésem lesz.
Ó, mondta hízelegve, ha engem hallana,
Ahogy mindenkinek mondom.

Biztos, folytattam, valaki hamisan informálta az igazgatót,
De ki lehetett az, kérdezték itt is meg ott is.
Jávor úr is kérdezte, ki lehetett az?
Ránéztem tünõdõ arccal.

Éjfél felé kimentünk a parkba sétálni,
Én elõrementem a fák közt leültem egy padra és sírtam,
Mire visszaértem, egy szolga hozta a levelet,
Hogy azonnal mennem kell.

Azután beszélték, hogy Jávor harminc milliót keresett,
Kövess odafordult, azt mondta, az szép pénz.
Kérdezték tõle rólam, mit szól ehhez az ügyhöz?
Vállat vont és elnézett.

Másvalaki is kérdezte, haragosan legyintett
De kérem, szólt közbe egy harmadik, hisz maga mondta...
„Nem igaz!” - kiáltott hangosan - de már nem voltam ott akkor,
És az elsõ villamos csilingelni kezdett.

Naplómból

Tetõrõl már esõvíz csordogál
Egy szürke négyszög ez a messzeség
Körötte álmos, ólmos, nedves éj
Csatorna csõje csurgó vízben áll.

Az emeleten vén cseléd dalol
Lent vasalószag, száradó ruhák
Ma kezdõdnek a gyárak, iskolák,
Sötét kapukban síró verkli szól.

Távol vizekre köd ereszkedék
S tompán feküsznek a mezõk felett
Levágott törzsek, nedves barna dongák.

Most vége. Ez volt, ez lett volna még
Végsõ esélyem. Elvégeztetett.
És most Uram, bocsásd el a Te szolgád.

(1907)

Szerelmi öngyilkosság

Dobozokkal és zuhogó zászlókkal
Temessetek el: katona voltam.
Ifjú hajam ázik a vérben -
Fekszem dacosan és kiraboltan.

Lélekkel, kit viadalba küldtél
Hadúr: - hadakoztam imetten -
De jöttek rám orvul, testtel és hússal:
Lélek voltam, verekedtem.

Hússal fojtottak, testtel gyömöszöltek
Szememre térdeltek, összetiportak -
Gyilkosom kemény, nevetõ száját
Borzongva láttam még lenni bibornak.

Didergõ lelkem nem bírta tovább,
Torkomba szorult bele holtan -
Lukat törtem a fejemen át
Benyúltam érte és kiraboltam.

(1909)

Prológus egy cirkusz-filmhez

Zene

Hé! Fényt ide! Vetítõ! Odafönt!
A kép beszélni óhajt!

Reflektor kigyullad. Az üres vászon elõtt ott áll, elevenen,
a Bohóc, ugyanabban a ruhában, mint a filmen. Kezében ostor,
füttyent, mint a kutyának.

Zene, csönd!
Feküdj!

Zene elhallgat. Az operatõr felé.

Ne forgassa! Elég!

A közönség felé.

Nagyérdemû és tisztelt csõcselék!
Agáta, Böske, Julcsa és Rozi!
Vagyok, mondjuk, a beszélõ mozi.
A lepedõrõl jövök egyenest -
Ott testet ölt a szó - itt szólni kezd a test!
Ott beszédes kép, - itt képes beszéd -
Rémes valóság, rímes szó, be szép!
Vagy élõ felirat, mozgó szöveg, ha tetszik,
Szavak, amik a képet félbemetszik,
  És elmondják...
  No mit is mondanak?
Hogy semmit nem használnak a szavak!
Mert minden, ami itt a képen éled,
Oly változatlan, mint az emberélet!
Oly állva-mozgó, régi és örök -
A nagy masina berreg és zörög,
És amit berreg, csak a régi nóta:
Hogy így megy, krisztusugyse, Krisztus óta!
Mit a költõ régen a lanton pengetett,
Mit suttogott a tenger, zúgott a rengeteg,
Késõbb, sátrak elött, a bárdok és a boncok
Gajdoltak éhesen, lesvén az uri koncot,
Most meg, - csak ennyi jelzi idõknek változását -
Verklit nyekerget és cirkuszlovak futását
És pergõ filmtekercset és zörgõ grammofont:
Hogy soha nem az kapja a harsogó pofont.
Aki kibírná szépen, lévén bádog a bõre,
Hanem akinek fáj, mert érzékeny a dõre!
Hogy a pofon mindég odarepül, magátul,
Ahol valamit érez, ott a bordák közt, hátul.
Hogy védtelen a lélek és hetyke úr a test
És vígan mérik a párolgó nyaklevest
Bohócnak, aki bámul, - hogy azt csapod kupán,
Aki az élettõl szívet kapott csupán,
Hogy, tisztelt csõcselék, ha jól akarsz nevetni,
Elõtted mindig azt fogják pofonveretni
S a legnagyobb gyönyörrel te is csak azt vered,
Ó Julcsa, Marcsa, Böske, ki legjobban szeret.

Azért nem érdemes elszontyolodni, pajtás!
Mihaszna könny, mit ér a feltörõ sohajtás?!
Ó szerelem tüze, jobb százszor, ha megéget,
Mint sértetlen maradni s meg nem ismerni téged!
Nem eszik oly forrón, ahogy fõzik, a kását:
Így szól a bölcs bohóc, kinek nem látni mását.
Õ tudja csak, habár fejébe kong a kóc,
Hogy itt nem a szinész, a nézõ a bohóc!
Mert vér kell annak és könny és bús balsors kell annak
És õrjöngõ szivek, mik halálba rohannak,
Õ az, ki, hogyha arcod eltorzul szörnyû kintul:
„Bravó!” kiáltja, „Hogy volt!” és boldog és megindult
Szemével vért zabál és hozzá könnyet habzsol
És megtörli szemét és elragadva tapsol!
Õ az, ráismerek, - Te vagy, királyi fönség,
Cézár, ezerfejû, ezerfejû közönség!
Bajazzó szenvedése, az kell neked, tudom -
Hát megkapod, ha kell, a megszokott uton!

De egyet megjegyezz: - a filmbohóc, hiába!
Mégiscsak más, mint társa a fényes Operába’,
Mert filmen ejtett könnytõl, mit ejt a megcsalt kedves,
És filmen ejtett vértõl vászon még nem lett nedves:
Vásznon imádott asszony, ó tisztelt csõcselék,
Vászonból vétetett, szegény vászoncseléd!
És innen visszamék a lepedõre, máris
És nézi Budapest, Berlin, London és Páris,
Ahogy megtört szívembõl fekete vér csorog -
Egy percig élek még, - aztán a gép forog
És halhatatlan lelkem rohan tovább a gépen,
Gépbõl életbe vissza, életbõl vissza, képen,
De mert vidám fiúk, akik a pofont kapják:
Itt hagyom a darab leghitványabb darabját!
Vetítõ, oltsa el a nagy reflektorívet,
Dobjunk koncot nekik, - frissen kitépett szívet!

Nagy selyem-szívet rángat ki a blúzából.

Az én rongy életem ugyan mit is jelent?
Egy órás mulatságot, vagy tán a Végtelent?
Tán eleven valóság, - tán sok, talán kevés?
Talán csak egy ravasz trükk, - jó reklámhirdetés...?

Szétszórja a nagy szív tartalmát, a papír-szíveket.

Mitõl okul közönség s bedõlnek a mozik:
Kapd el, - fogd meg, - gyerünk! Alló! Mehet! Muzik!

Zene eltûnik, a kép peregni kezd.

(1914)

A cirkusz összedől

A cirkusz összedõl. Mi lesz most
Veled? Még mindig tétovázol?
Bámulva bambán a bokádon,
Csuklódon átütött szöget?

A cirkusz összedõl. Recsegve
Ferdülnek a gerendaboltok -
A csürhe ájultan sikoltoz,
Néró kartárs is nyugtalan.

Cókmókját szedi, cihelõdik,
Kissé fakón pislog körül -
Kartárs, a cirkusz összedül!
A szobrocskák is ingadoznak.

Mártir, közönség, - mindegy az most!
Írott malaszt, vagy égi kegy -
Isten, vagy ember - egyremegy!
Mikor a cirkusz összedõl.

Itt már nem lesz kíváncsi senki
Hogy mi van írva a kereszten -
- No mit szólsz ehhez, híres Ösztön,
Ki csak bámultad sorsomat?

Életnek nem volt élet eddig -
De ez halálnak sem halál!
Se temetés? se karnevál?
Se földi kéj? se égi hárfa?

Ki tompán szunnyadtál szívemben
Kirõl csak annyit sejtek én,
Hogy régen él e földtekén
De eddig még senkit se bántott:

Rejtelmes õsöm, bárki voltál,
Arkangyal, vagy orangután:
Most légy a szolgám és kutyám,
Ébredj, ugorj, karmolj, harapj!

Harapd a torkát, nincs segítség!
Nincsen galamb szájába manna -
A csillagok mind messze vannak,
De a nyomor s a kín közel.

Segíts le a véres bitórul
S mely látó két szemem megülte
A keshedt könnyeket törüld le
S a mafla vértanu-mosolyt -

Aztán a cirkusz összedõlhet,
Nem mondok átkot és imát -
- Meneküljön, ki merre lát!
Neked dolgod van e világon.

„Átkozd meg a világot s halj meg...”

Így szólt ma reggel is, újból, ágyam szélén Elifáz,
látván lelkemet, seb hátán sebbel betakarva
Mint cserepekkel a süppedő szalmatető -
- Az egész csupa var, cserepes vér, lelket nem is látni alatta
Elhagyott az öröm s minden barát, elhagyott a reménység
„Nézegetnek utánad Téma vándorai,
Sóhajtásaid ömölnek, mint a habok
S megutáltak téged a te ruháid - tenger vagy-e tán
Vagy cethal, hogy őrt állít ellened Isten?”
Marhád szertefutott, jó voltál, aranyoztad a trágyát,
Trágyába lökték aranyad, ez volt a fizetség -
Hiába vakarod sebedet, sebesebb lesz a vakarástól
(Mert meg vagyon írva, magad írtad, bünteti ő azt, ami szenved)
Elvesztetted báránykáidat is, továbbá
„A te hegedűd víg szava sírásba fuldokol át -”
Mire vársz még, mondd, hogy bételjen az írás?
Átkozd meg a világot s halj meg! -

- így szólt Elifáz, Bildád és Czófár, vetekedve
Aztán csak csönd jött már tátott, fekete szájukból, sötétség és temetői fagyos szél
S a gyertyákat már kezdte gyujtogatni valaki
Midőn a mélyből, a mélyből, a mélyből egy vékony
Csendes hang nevetett fel, oly halkan, meg se ismertem
Hogy az enyém ez a hang, oly régen
Restelkedett valahol, ahol a kisgyerek alszik -
Felnevetett és szólt más, egyszerű hangon:

Hagyjátok azt a gyertyát
Bőtorkú, vén zsidók ti
S a nyirkos, sűrü szókat,
Tudjátok, hogy hiába!
Szó nélkül is felel rá
A zümmögő süketség
Ölében halkan ingó
Szívem szerény verése
Pirinkó meztelenség
Pihegve mozgolódván
Maroknyi kis pihében
Nem vagyok nyomorultabb
Remélni, élni gyengébb
Mint amikor születtem
Mint most, oly meztelennek -
Az útak itt is, ott is
Most is, mint akkorában
És minden pillanatban
Szétnyílnak, szertefutnak
S van köztük mindig ösvény
Hol nem gurul utánam
Nyekergő kintornája
A megaláztatásnak
Károgni Jób keservét -
Más dalt próbál tilinkóm
E dalban nincs üvöltő
Kín és egetverő kéj
Nincs szövege, zenéje
Nem régi és nem új dal
Nincs héberül, se rácul
Se magyarul, se másképp
Csak úgy, ahogy a fában
Keringő kis vizecske
Kattogja eltűnődve
Hogy vágjátok le lombom
És lábam, mind a kettőt
S szemem kiszúrhatjátok
És csak egy csonk maradhat
E csonk tovább dalolja
Kemény kérgét a fának
Amit hiába tör fel
A sors diótörője
Mert főd és víz alá is
És lukas kemencébe
Rejtőzik el magától
És hogyha egy darab kő
Az ország útja szélén
Megmozdul és elindul
Az én leszek: ne fuss el
Rémülten - vedd kezedbe,
Gyermek, ki megtaláltad
Nézz szét, nem látja senki
Rejtsd el ruhád alá és
Szorítsd meleg szivedre,
„Mert miután a testem
Megrágta az irigység,
Lelkem felett megáll és
Meglátom én az Istent”.

S már nem volt sehol Bildád, Czófár és Elifáz
Ébren voltam s a levegőben feleselve szóltak a húsvéti harangok.

Üzenet a palackban

Számadás a tálentomról

                ”Vedd vissza a talentomot, uram, az enyémet
                  A kalmár be nem váltotta, el nem vette...”

                                            (Paul Claudel - Szép Ernõ)

Gazda aki (mintahogy meg vagyon írva) három szolgádnak
Három tálentomot adtál aztán elmentél messzi vidékre
S szerzett az elsõ hozzá ezeret és százat a második abból
A harmadik pedig elásta õrizve híven a kezérebízottat
Jól tudom én hogy ettõl a harmadiktól visszaveszed majd
S adod annak aki ezeret és százat szerzett „õ pedig
Vettetik a Külsõ Sötétségbe ahol vagyon sírás és fogaknak
Tsikorgatása” jól ismerem én e mennyei kapitalizmust
Éppen azért látod mielõtt még jönnél kérdõ szemeiddel
Rossz lelkiismeretem máris szûköl mentegetõzve
Mit tudom mi lesz itt meddig bírom az ostoba harcot
Melyben még azt a nyomorult obulust is kiirígylik a számból
Nem félem a halált de gyûlölöm a gyilkos emberevést
Egyszer lerágja a húst csontjaimról és lelkemrõl a csontot
S egy handabandázó szónok nokautol hiába kapkodom kobakom
A többit elvégzi a tömeg eltapossa még az emlékemet is
Halljad hát harc közben ezt a hevenyészett számotadást
Reggel dolgom volt délután is veszkõdöm este álomtalanul
Roskadok ágyba s ha ezt elhebegem futok verekedni tovább
Itt minden reggel újra kell szülni magam újra perelni
Kézzel és lábbal esküdözni hogy élek s hogy van jogom élni
Mert minden reggel elfelejtik mindig meg kell magyarázni
De azért tudom még tompán ott sajog lelkem fenekén
S minden sejtemben s fájó inaimban s minden pillanatában
Ennek az órákra méretezett életnek hogy mire való az egész
Mire kaptam mire szerzõdtünk mit kell még befejeznem
Az úgy volt azzal a fényes tallérral még gyermeki korban
Rögtön felhajítottam szikrázni mert akkor sütött a nap
S mindjárt vettem is rajta Aladintól balzsamot egy csodaszert
Amivel ha bõröm bekentem az lettem ami akartam
(Mások számára nem magamért mert egy vágy hevitett csak
Abból élni amiért élek szétosztani és kimérni magam)
S voltam elõször szép kis barna gyermekhegedû mélyviola
Fáját régi mesterek kezerezgése edzette csengõ új muzsikára
Hogy majd kijárom a cirkuszt s egyszer a „székekbõl összerakott
Emelvény ingó csúcsán trikómból kihúzom s elmuzsikálom a dalt
Mit régen hallottam egyszer zengeni és zokogni szívemben”
De nem jutottam odáig s úgytetszik most már nem is jutok el
Furcsa kalandos utakra kallódott el kézen-közön ez a hegedû
Valami vad nép ügynöke potomért megvette egy óriás Teleki-téren
Kamerunba került vagy hová az isten háta mögé ahol senki se tudta
Miféle szerszám legyen ez gondolták talán fegyver vagy mifene
Hogy bunkós a feje viszont hitványka nagyon mindjárt bereped
Odaadták hát a Nagy Fõnöknek az hordta a fején egy darabig
Aztán rájött okosan hogy holmi tok ez kotyogó nagy üregével
S a két kacskaringós lyukkal kétoldalt így hát nyakába vetette
S színes kavicsot és más értékes pénzt hordott benne éveken át
Míg egy komoly és tudós kritikus afféle fõpap Kamerunban
Egy nap rá nem jött (ki is nyilatkoztatta ünnepi szóval)
Hogy hangszer ez és nem fegyver és nem fejdísz és nem heveder
Elõ is vették a Nagy Ünnepen s a legvénebb tudós karvezetõ
Szólaltatta meg mint Lehel kürtjét annak rendje-módja szerint
Vagyis hasmánt térdére fektette s két behemót fadarabbal
Öblös hátán szép tam-tam taktusra kiverte cifra vitézül
A nagy nemzeti himnuszt a hires „aj mojsza jekopika mingi”-t
Így járt a hegedü röstellem azóta se láttam érte nem felelek
De hiszen sokminden egyebet próbáltam azóta azzal a pénzzel
Voltam hegyes-élesrefent toledói penge szellemi harcban
Döfködtem és szurkáltam elegáns mulinékkel a planson
A „Nagy Szélmalomhoz” címzett panoptikum-csárda söntése mögött
Hol szájtátva s nem nagy bizalommal néztek üvegszemeikkel
A merev viaszfigurák Napoleon maszkja és Kopinics a bankrabló
Valamint Landru és Haarmann tömeggyilkos urak és Sztalin és Lloyd George
Míg aztán meg nem únta Balog Tuta hogy ott kapkodok a levegõben
S egy jókora lõcsöt ráejtett pengémre amitõl darabokra szakadt szét
(Még most is röpködnek szerte szilánkjai mikor a penge sehol sincs)
No és voltam még bonyolult ravasz szerkezet drága zsebóra
Amilyent õseim raktak össze akik óriások és gyémántköszörûsök
Voltak a legenda szerint Hága és Hamburg és Amszterdam piacán
Jó óra volt remek idõmutató kár hogy a szórakozott professzor a német
Anekdóta hõse lágytojást fõzvén az órát bedobta a forró vízbe kezében
Tartván a tojást s az óra tönkrefõtt s a tojás fejelágya ott túl a határon
Még most se nõtt be hiába írja Herr Professor tanulmányát a fajokról
Mi voltam még istenem voltam teherhordó teve a karavánban
Míg ki nem szuperáltak egy nap kiderült untauglich nyomorult voltom
Hogy ál-púpot hordok hátamon szégyenére a tevetársadalomnak
Voltam papagáj és gramofón de a betanult és rámvésett szöveget
Mindig elrontottam „ex-tempore” belekukorékoltam magam is
Magam hangján mint a cigány aki azt mondja „kling” a pad alatt
Voltam klarinét és cimbalom és harmonika és mikor mulatni akartak
Talpuk alá Beethovent kezdtem játszani és Bach-oratóriumot
Jeles stréber is voltam mondhatom mikor erre próbáltam fanyalodni
Elszánván magam hogy karriért csinálok mint a diplomaták
Lévén szent csak a cél s az acél mely szentesíti az eszközöket
Pártot szervezek így s majd hatalomra jutok s diktálni fogok
(Lett volna mit) de ehhez persze kiabálni kell s váltani színeket
Zöldet és feketét és barnát aszerint mi az alap hangulatokban
Hát hiszen akkurátus kaméleon-gyík lett belõlem az már aztán igaz
Éppen csak az volt a baj mintahogy utólag mindig kiderült
Hogy mindig elvétettem bármily gyorsan forgattam színt és köpenyet
Zöld alapon kék voltam kéken sárga sárgán fekete fehér a feketén
Nem úgy mint a nagysikerû próféták s váteszek kik haragos-dacosan
Nyáron meleget prédikálnak és télen hideget fittyethányva veszélynek
Én nagyravaszul mérsékletet és hagyományt hirdettem a forradalomban
S a forradalmat és haladást mikor jött a Mult fehér lepedõben
Emlékeztek még a Schöberl-pamlagra mely nappal szék éjjel ágy
Hát én egy olyan Schöberl-bútor voltam egyetlen példány a gyárból
Amelyik nappal nyugodalmasan szétterül hivogatva aludni
Éjjel meg ugrálni kezd a szegény fáradt polgár párnája alatt
Végre is mit tehettem hasznos akartam csak lenni kétségbeesetten
Ha nem megy dicsfénnyel és babérkoszorúval hát menjen akárhogy
Ha nem kell szívembõl a vér és nem kell agyvelõ koponyámból
Hát akkor itt van üres koponyám s mellembõl ez a görcsös izom
Összelappadva mint a duda amibõl kifújták a levegõt
S akkor volt hogy tetszhalottat mímeltem el hagytam temetni magam
Hogy majd a nyû lekopaszt és csontjaimat kidobálja a föld
Fõzzenek enyvet belõle vagy akármit csak ne vesszek kárba egészen
De furcsán jártam halljátok az a föld kijutott a régi Amerikába
Amikor nem volt még Hollywood tehát a maréknyi göröngybõl
Amiben testem pihent nem hírneves filmszerzõ szökött fel az égre
Hanem egy törpe cserje csak fekete bogyókkal és gumógyökerekkel
Arra járt Drake Ferenc aki mint tudjuk a burgonya felfedezõje
És visszahozott és krumpli-szívem büszkén dagadozva remélte
Hogy most végre megismer és méltányol hálátlan Európa-hazám
Úgy is látszott ám balsorsom nem hagyott el az új eledelt
Nem értették azt hitték a bogyója ehetõ s mert fanyar volt  és keserû
Tûzredobták nem kellett s csak késõbb mikor már égett a máglya
Jöttek rá a jó sült-krumpli szagról miként kellett volna kezelni
Így hát Gazda látod magad is elkövettem minden lehetõt
Éltem és igyekeztem és kereskedtem és kerestem a kamatot
Földormán és a földalatt is és pengettem és gurítottam elõre
Amit kaptam és nem tehetek róla hogy mindig visszagurult
Most fáradt vagyok s ha ebben a percben szólna az ünnepi sófár
Jelezve hogy megjöttél szolgáid közt törvényt tenni azonnal
Lehet hogy fel se állnék tiszteletedre s ez a futó toll ki se hullna
Kezembõl csak megállna s tünõdve tenne pontot a be sem fejezett
Mondat közepén vagy mint a katona kit fõbelõttek s állva marad
Vagy mint a pilóta a lezuhant gép roncsai közt nem igyekszik
Kikecmeregni drótok és rongyok közül bár van még benne lehellet
Bevallom és már csak magamnak dúdolok néha szórakozottan
Este az Üllõi úton ha várni kell a gyéren járó ötösre
Magamat mulattatom holmi elméleti kérdés egyenletével
Hogy megtaláljam benne az ismeretlen kibontakozást
Ami úgyse kell senkinek minél nagyobb szükség volna rá annál kevésbé
Mert hisz a mai Európa nem élni hanem mindenáron megdögleni óhajt
Hát ennyi az egész parancsolj több  nincs lehet hogy kevesebb
Lehet hogy valamivel több mint amivel világraszülettem
Akkor is szerényen (két kiló voltam) nem okozni fájdalmat anyámnak
Kétéves koromban odaadtam egy bömbölõ kisfiúnak a paprikajancsit
Amit imádtam és amiért fájt a szívem hogy ne üvöltsön
Voltam szerelmes egyszer kétszer de csak úgy fogadtam el a szerelmet
Ha hittem vagy elhitették velem hogy jól esett adni belõle
Egyszer-kétszer megnevettettem egyszer-kétszer megríkattam az embereket
Volt egy jó mozdulatom volt egy válaszom talpraesett
Egyszer megállítottam egy robogó szekeret egyszer valakinek
Tanácsot adtam amitõl megfordult  „végzete” és „balsorsa”
Közben árkot ástak arcomon s a szakállam szürke borostás
Lenne ha hagynám nõni s szétmentek harapó fogaim csorbán
Nincs kedvem alakoskodni és ágálni és szerepelni és csereberélni
És sáfárkodni itt a számadás nem loptam semmit s híja ha volna
Legfeljebb annyi amennyit hozzátenni nem akartam vagy nem sikerült
Így találtam ezt a világot mikor idehozták s most ha úgy érzed
Hogy úgy hagyom itt ahogy találtam semmi se változott ám te ítélj
Gáncs vagy jutalom mindegy már s „ama külsõ Sötétség” se segít
Esküszöm nem fogok sírni és csikorgatni fogam odaát.

Az ige így született...

Testvéreim, farkasok, gyönyörû leopárd
Foltos hiéna, bátyám és rokonaim mind
Páva, cifra kuzin, nagynéném, zöld papagáj
Otromba, bölcs elefánt, mókás maki, bánatos marabu
Elbujtam itt a bokorban, hagyjatok egy kicsikét
A Bozót Törvényét jól ismerem én
Kutyával ugatok, üvöltök a sakállal
De ez most nem szemeteknek szól
Mindenre könyörgök!
Friss koncot hagytam a tisztáson, rágjátok le sietve
(Mindjárt jövök én is) csak ezt a pár jelet itt
Hadd karmolom csorbult körmömmel a barlang sziklafalába
Hogy visszataláljon százezer év múlva eltévedt utódom
Magamban hadd makogok, hadd hallja fülem csak
A hangot, a hangot, a tompa zörejt, mit a Lélek
Szorít ki, belülrõl, kifeléfordult zabáló bestiaszámon
Valami van itt, mit a Bozót hiába figyelne
Amire felelni szárcsa hiába vijjog,
Hiába rikkant a rigó, béka hiába kuruttyol
Valami van itt, valamit szimatolok
Amivel együtt ketten vagyunk csak égi vizen
Vizi mezõkön -
Önmagam és én - én és õ - apja nem én
Vagyok - s õ mégse apám
Van valami, más, mint ez a Törvény,
Van Valaki, kit nõstény nem szült, hím sose nemzett
Nem anyaméhbõl származik, itt születik most
Makogó két vastag cserepes ajkam
Kínjában széttárt nyílása közül
Buggyanó könnyek magzatvize mellõl,
Ahogy elõrebukó torokkal
Hörgöm el az új jeladást: is-ten...
Is-ten... is-te-nem könyörülj!

Mindszenti litánia

                 Néhai K. E. festõnõ halálának évfordulójára

Elza fiam, te is meghaltál, lehet már veled beszélni
Az élõvel nem tudok én, viccelek és elfordulok
Nem nézek a szemébe órámat nézem sietek valahová
Mindig úgy érzem úgyis fölösleges és haszontalan
Hiszen nem tudok segíteni élõn nem tehetek semmit
Hiába néz rám remegve hogy majd csodát teszek
Én a fiatalságot nem tudom visszacsinálni
Egy fûszálat meg nem növelhetek az erdõn
Mirõl beszéljek hát mit hazudjak a többi ostobaság
Te is tudtad ezt mikor félszegen összenevettünk
S mondtad hát akkor menj ha nincs idõd majd legközelebb
Holott sejtettük mindketten, hogy legközelebb már
Vékony viaszfigura fekszik helyeden az ágyban
Egy szál lepedõvel letakarva furcsa szokás
Döbbentté dermedt ibolyakék üvegszemekkel
Viaszajkán szinte zavart meglepett mosoly
Mint aki mégis csodálkozik hogy ez is lehetséges
Hogy az erdõ az erdõ a titokzatos korallerdõ
Amirõl szóltál egyszer, hogy valahol a sötétben
(Ahonnan más „igazi” asszonyok testébõl
Pufók kisbaba indul, így tanultad régen)
Egyszer csak elkezdett növekedni ijesztõn
Ágakat és kacskaringós utakat görbített
Kapaszkodott és szétfutott bíbor gyökerekkel
Míg erdõ nem lettél egészen valami tengeralatti
Különös táj amit meg is akartál festeni akkor
Indákkal a tenger alatt, cserjekorall
Korallbozót, aminek más nevet adtak
Azok a komoly és szigorú urak, akik voltak
Orvosok és hangosszavú erélyes nõk, ápolók
És cselédek a rosszszagú bérház folyosóján
Aminek emeletén vonszoltad magad a mûterembe
És hallottad, ahogy összesúgnak a hátad mögött
S innen tudtad - hogy az az erdõ egy híres betegség
Amin úgyse lehet segíteni, el szokták titkolni
És úgy kell tenni neked is mintha te se tudnád
Hogy meg ne sértsd a titkolózókat körülötted
Így hát titokban egyedül a kis kávémérésben
Függönyt behúzva, szedted elõ dobogó szívvel
A népszerû orvosi lapból kitépett cikket
Melybõl sok latin szó közül kettõt értettél
Ignorabimus és ezt a szépet: exitus lethalis
És láttad Lethe öblét, az Enyészet Szigetén
Fekete pineák közt, Böcklin nagyszerû vásznán
Ami elõtt annyiszor álltál meg a müncheni házban
Visszacsavarogva, újra meg újra, a többi terembõl
Huszonkétéves szép ifjú leány, lelkes növendéke
Hollósy mesternek, Lenbachnak, Velasquez bûvöletének
S egy bolond festõnek, aki el akart vinni Amerikába
De neked csak az volt az élet ami költõi és regényes
Elza fiam most már elmondhatom én is tudtam
Elõre, ami történt, látod, ki lehetett bírni
S eljátszottam fanyarul, hogy csacsi tévedés volt
Hogy az a pap bent volt nálad és éneklõ hangon
Együtt mondtátok a miatyánkot mint az iskolában
És hogy milyen furcsa volt ez jó és félelmes egyszerre
Hát igen, tudtam én, hogy neked ezen át kell esni
Mégse beszélhettem, ami biztosan tetszett volna
Hogy milyen „festõi” lesz az, kék ravatal
És gyertyák és szónok és magad kinyúlva
Naiv középkori szent boldog Mária-arccal
Mint egy Botticelli, akiért úgy rajongtál
Mesélhetek errõl, milyen szép volt az egész
Ahogy te meséltél nekem, titokzatosan suttogva
Mikor kisgyerek voltam, Andersent és másokat
Amitõl mûvész lettem magam is - bizony jó
Hogy már nem kell tartani azt az unalmas szokást
Hogy a haldoklónak nem illik beszélni halálról
Hát mit szólsz, Elza fiam, meghaltál, látom az arcod
Ahogy ámulva, éneklõ, vékonyka hangon
Lelkendezel: „igazán? meghaltam? jaj de érdekes!”
És titokban büszke vagy rá, hogy veled ilyen „igazi” dolog történt
Mint a többi, felnõtt, komoly emberekkel
Apával, anyával, meg régi nagy festõkkel
Kitüntettek téged is ezzel a komoly elõkelõ dologgal
Igen bizony és még mit is akartam mondani
Tudom már, igen, hogy azóta voltam Münchenben
Ahol két évig kóboroltál valamikor régen
És mindig vágytál vissza, mert az bizony szép volt
Nagy jövõ várt rád mindenki mondta akkor
Csillogó karrier mint László Fülöp és a többiek
(De azóta sajnos megváltozott a világ)
Szóval voltam Münchenben, egy éjszakát töltöttem
Este érkeztem egyedül és reggel már vitt a vonat
Egyedül este ismeretlen város idegen bajorok
Rólam se tud senki lõdörgök magamban az uccán
S ekkor úgy rémlik jártam én itt nagyon sokáig
Nem kell kérdezni senkit, a te emlékeiden át
Otthon vagyok én - s bejártam éjjel a várost
Ódon uccáit, tornyokat és tereket, messze
S mindenütt ott léptél mellettem alig pihegve
Figyelted az arcom ráismerek-e, sötétben
S feleltem magamban hogyne ez a Frauenkirche
Ugye itt futottál, könnyû lábbal rajztömbbel
Reggel a mesterhez - ez itt a Schack-Galerie
Itt másoltad Rubens szõke-fehér asszonyait
Lám, itt az árkádok alatt homálylik az a kis Bräuhaus
Ahol sietve ettél délben vidám bohémfiúkkal
Mert tegnap Joachim hegedült, itt szemben a Konzert-Salonban
Ezt meg akarod írni nekem - hol is? - ott a sarokban
Milyen csodálatos este volt, mekkora mûvész Joachim
Beethovent hogy érti és „talán mégis inkább
Hegedülni tanulok, mit szólsz hozzá? most
Isten veled, Fricikém, most megyek Margittal
Megnézzük azt az óriási Bavária szobrot”
Így bolyongtam Münchenben aztán egyedül ültem
Egy kis tabarinban éjjel rossz feketénél
S azon tünõdtem, torkomra nyelve a könnyek
Minden pezsgõnél részegebb, mámorítóbb italát
Hogy mi az a fájás, a kis fájás, mindig ugyanott
Szivemnek ugyanazon a pontján, valahol mélyen
Néha ritkán ha magamban ülök senki se figyel
De nem jöttem rá és reggel fütyült a vasút
És most még csak annyit, hogy másnap éjjel
Mégegyszer láttam Münchent két percre tovább nem
Éjszaka megint, utoljára, de most nem az uccán
Felülrõl láttam, bukdácsoló felhõk magasából
Csillagos ég alatt, villanylámpák hunyorgó ezer szemével
Aludt a Város, nem nézte senki fent az égen
Álomhajóját, suhanó, ezüstös marsbeli bálnát
Felhõk és holdfény taván rémes meseszörnyet
Busa fején regényes kis német vendéglõben
Apró ablakok Vogel és Busch modorában
Mint a Fliegende és Jugend szines metszetein
S én onnan az ablakból mégegyszer láttam a Várost
Amint felpislant, vállat von, percre elámul
Aztán - álmos filiszter - fordul egyet az ágyban
Fülérehúzza gõzök és párák paplana-csücskét
Gondolván álmodott alszik horkolva tovább
S a hideg éjben három pont világít csak
Õrfény a Zeppelin orrán s az én két macskaszemem
Elboruló szem, mert íme, megint szívembenyilallt
Az a kis fájás, mégis oly végtelen mély
Halálos kínpadnál élesebb és mélyebb
És most már tudtam a szót, emlék az õ neve
Emlék az, ami itt suhan el velem messze, az éjben
Emlék ez a hajó, emlék a város emlék vagyok én
Elszáll és múlnak az évmilliók s nem lesz pillanat, egy se
Robogó légigép visszarohanó Lethe-hajók
Ablaka mellõl lesve ki fekete ködben
Hogy egymást messe mégegyszer szempillantásra a két út
Elvillanva hogy lássalak s te is, és intsünk az ablakon át
Csak ennyit, szervusz, isten veled, isten veled! élet,
Ifjúság, remegõ remény, mámor, félszeg, gyönge mosoly
Halk, tehetetlen kis tiltakozás az Éjszaka ellen
Naiv gyufaláng amit úgyis elfúj a szél
Isten veled, eltünõ mult, valaha valóság
Véled is, emlék, ismétlõdõ, elfogyó kép a tükörben
S még veled is, magaddal, én lelkem, tompa tükör
Isten veled, búcsúzó kezem is mellyel utolszor intek utánad
Isten veled jóság, gyöngeség, elmúlás, isten veled isten
Isten velem, isten velünk, isten veled, Elza fiam.

Nagypénteki kereplő

                 E. A. Poe emlékének

 Jut eszedbe még a hang,
    Gingalang,
  Szárnyaló, vad, büszke dalban
    A harang -?
  Tegnap volt, vagy sose szólt a
    Nászharang?
  Lett belõle vészharang,
  Vészharangból gyászharang,
  Aztán elnémult a hang.
Nász se volt és gyász se volt és vész se volt,
Tán nem is harang, csak csörgõsipka volt,
    Ami szólt,
    Ami szállt,
  Fent a felhõk közt kaszált
Messze láthatáron túlig meg se állt
    Nyíló nászod
  Véres vészed, gyáva gyászod
    Mind elázott
  Két kezed hiába rázod
  Nem harang ez, messzedörgõ,
    Nem is csörgõ,
    Csak kereplõ
    Apró-cseprõ
  Bánatodra rátérdeplõ
Zsémbelõ és recsegõ és fecsegõ fa,
  Bús kereplõ faiga
Légi hintód, régi hintód sárbasíró tajiga,
  Pejparipád, csupa szeplõ
    Egymagadba
  Vállaid közé nyakadba
    Vetve gyeplõ
  Lekonyult füledbe tapló
    Lélekrabló
  Berregésre nem repül már, csak üget
    Oly süket
    Ez a hang
    Nyekereg
Vágyad, álmod, gerjedelmed, lent a porban tekereg
    Nyikorog
  Ám a Föld tovább forog
    Kerepel
Már az ember rajta úgyse túlsokáig szerepel
  Nem prédikál, csak papol
    Valahol
  Csak papol és csikorog és kelepel
    Árva gólya
    Sava, sója
    Nincs szavának
  Szálljon szét a ködlepel
  Jöjjön vissza a te órád, legyen újra
  Istened, ne csak papod -
Volt harangod, tegnapod volt, mégse volna holnapod,
Melyre hangod és harangod, régi rangod, megkapod?!

A rózsaszín terror

                 Kiáltvány a húszévesekhez

Halljátok a világnak
Húszéves milliói
Jövendõ katonái
A nagy leszámolásnak
Mely lángba kell borítsa
Az elvénhedt világot
Halljátok harminchárom
Pontját és húsz parancsát
E proklamációnak
Amellyel fegyverekre
És forradalmi lázba
Lázítalak most barátim
Élõ törvények ellen
Hirdetve Diktatúrát
Kemény parancsuralmat
És diadalmas végsõ
Gyõzelmét elveinknek
Ha vélem összefogtok
S zászlóm alá sietve
Megalkotjuk magunknak
Szívek világuralmát
Szívek ifjú tüzével
Vágyak izzó vasával
Tehát tûzzel és vassal
Ha másképp el nem érjük
Századik Birodalmát
A kilencvenkilencszer
Csõdöt mondott leromlott
Kísérlet-államoknak
Alkotmány-vázlatoknak
Mik voltak a világon
Félre tehát utunkból
Ki már több mint húszéves
Ha kell magammal együtt
Kinek becsvágya úgyis
Meghalt és elviharzott
Reménytelen csatákban
Hogy majd Vezér lehessek
Testvéreim körében
Elsõ a csupa elsõk
Pompázó táborában
De hisz nem is lehetnék
Mindjárt elõbocsátom
Hogyan gondoltam én ezt
A Rózsaszín Terrornak
Világában vezérül
Császárul és királyul
Nem félembert teszünk meg
Tökéletlen magányos
Csavargót a tömegben
Két félbõl lett Egészet
Választunk ott vezérül
Egy boldog párt szerelmes
Fiút szerelmes asszonyt
Akik körül sugárzik
Az ég s a fák nevetnek
Kik boldog bölcseségben
Kormányozzák a bölcsek
Boldogságára büszke
Ország királyi népét
S a fejedelmi Többest
(Mely csak kettesre illik)
Viselni végre méltók
A Törvényt õk teremtik
És szentesítik egyben
És õrködnek fölötte
Mint karmesteri pálcát
Páros jogart lengetve
Jelzik az összehangolt
Szívek szimfóniáját
Alkotmányos modorban
Amelynek Parlamentje
Mint legfelsõbb Hatóság
Sok üdvös rendelettel
Rózsaszín rémületbe
Dermeszti a világot
És ritka révületre
Szoktatja szíveinket
Amelynek parlamentjét
Több misztikus miniszter
S néhány szépbiztos útján
Csak költõk és zenészek
Alkotják és szavazzák
Ahogy a szív szavaz meg
Legtitkosabb hitével
Kiválasztott szerelmet
Ez általános titkos
Választás megbizottja
Elõterjeszti aztán
A szép vezéri párnak
Amit javall s kigondol
Az emberek javára
Sok fontos újításban
Teremtõ képzelettel
Mert ez lesz a legelsõ
Minisztérium helyett
Egy új misztériuma
A képzelet-ügyeknek
(Office Fantasiarum)
Mely rögtön kiegészül
Kísérõ muzsikával
Mit a Fülügyminiszter
Szolgáltat a hazának
Ha a pénzügyminiszter
Az adókat behajtja
Csengõ-bongó rímekbõl
És sok szívdobbanásban
Mit lelki gazdagság és
Érdem szerint fizet be
Az érzelmek piarcán
Kiváltságos szerencsés
Hogy a fölöslegébõl
Táplálni is lehessen
A lelki nyomorékot
A szépmûvelõdésnek
Tanköteles világát
A közlekedésüggyel
Teljes harmóniában
Közlekedvén a tiszta
Belátás és megértés
Virágos országútján
Egyébként a vitában
Ha Tisztelt Ház ülést tart
Versben muszáj beszélni
Hacsak lehet dalolva
Egy halkan elmerengõ
Hangszer kíséretében
Ugyanez áll az uccák
És jármûvek rendjén a
Kötelezõ beszédre
Tehát a vezetõvel
A villamos perronján
Eszmét cserélni illik
A jegyszedõ azonban
Elõírt versikével
Kell kérje a bilétát
(Mintahogy most is látni
Az étkezõkocsikban
„Es wird höflich gebeten
Nur gegen Nota zahlen”
Vagyis csak nóta ellen
Kell és szabad fizetni)
Jelenti ez sok minden
Törvény megváltozását
És új szokásuralmat
A kötött-szó szabályát
Most majd meg kell tanulni
A „daltalan sziveknek”
Mert lesz ballada-kényszer
Mindenkinek egy verset
Be kell naponta vinni
Az álomhivatalba
Ahol majd ellenõrzik
Fiúk leányok álmát
S a Hogylétellenõrzõ
Hivatalnak beküldik
Ott mérleget csinálnak
S akárki kérdi tõled
Meleg részvéttel „hogy van?”
Egy telefonhívásra
Kapsz részletes jelentést
Mert boldogság és bánat
Színes hullámverése
Az életünk folyása
Ezért a mosolyunkról
És elködlõ szemünkrõl
Naplót vezet az Állam
De külön is tanítják
Minden népiskolában
A kettõs könny-vezetés
És népnevetés-tannak
Bonyolult tudományát
Aztán sorjába jönnek
Szigorított tilalmak
Ezek között az elsõ
A munkatilalomról
Szóló drákói törvény
És a hodfényfürdõknek
Teljes bevezetése
A mezõgazdaságban
Fõfontosságú kérdést
Tûznek ki napirendre
Hogy lesz-e gyümölcs a fán
Amelynek nincs virága?
De a Tábla is végre
Letárgyalja a nagy pert
És döntést hoz a tárgyban
Hogy kié volt sajátlag
Az elfojtott sikoltás
S mi zuhog mint keserves
Malomkõ a pokolban
S a mennyek boltozatján
Ki harsog és dörömböl
Miközben a rendõrség
Majd szépen kinyomozza
Hogy szép szemed világa
Vajon hová merült el
És a tarka szivárvány
Hová került az égrõl
S az ifjúság hová lett
Karöltve a királyi
Vén csillagász urakkal
Akik köteleztetnek
Pár pontos számításra
Például hány csillagból
Áll a szemed te Zsófi
S hogy meg ne feledkezzünk
A közegészségügyrõl
A klinikák bejáró
Beteglétszáma kap majd
Egy szürkék hegedõsét
Mivel a költõ nem lesz
A szürkék hegedõse
Ugyanott a sebészet
A megrepedt szíveknek
Egy új tanszéket állít
És transplantációval
Pótolja a fájdalmas
Szívet kivéve onnan
S tesz egy követ helyébe
A verslábakra mankót
Szerel fel ahol illik
S a megsértett hiúság
Nyitott sebét bevarrja
Így a teljes szabadság
Világa kivirágzik
S a cenzurát e boldog
És büszke distichonban
Mit hálatelt kebellel
Skandálunk fel az égre
Csak a cezúra-kényszer
Ollója vágja ketté
S a félelem hogy egyszer
Ellenséges hatalmak
Megirigyelve sorsunk
Ránktörnek nagymerészen
Az átkos és veszélyes
Rút Józanész nevében
De mi akkor se félünk
Mert akkorára lesz már
Hatalmunk védekezni
Hadügyminiszterünknek
Politikája mellett
Ki közben óriási
Erõdítményt szerelt fel
Végiglen a határon
Egy mérhetetlen sorban
Légváraink merednek
Felhõbefúrt toronnyal
Miken gránát ki nem fog
Se gáz se más erõszak
Legfeljebb egy kaján és
Hitetlen és gúnyos szó
Vagy görbe pillantása
Disznófejû Nagyúrnak
Vagy egy hajszál a hûtlen
Leányka üstökébõl
Ám akkor is lesz bennünk
Bátorság szembeszállni
A zsarnok napvilággal
S a rózsaszín terrornak
Kiáltván jelszavát és
Dalolván himnuszát a
Nagy rózsaszín ködökbe
Ködfolttá szétoszolni
Miközben két vezérünk
Megénekelt alakját
Titániát s Oberont
A felhõk visszaszívják.

Kudarc

Így jár, ki csak rajong és nem vigyáz,
Ki a gyönyörtõl már elõre részeg -
Ha hozzájut, elvéti az egészet
És nyílt szinen kitör a lámpaláz.

Álmodtál Rhodust, szörnyüt és merészet,
Szárnyadnak szûk volt szûz rózsád, Shiráz
Most itt az árok s a hideg kiráz
S kietlen kút a pelyhes rózsafészek.

Süllyednék el, sülnék pokoli nyárson
Inkább, mint ez a béna, bamba száj -
Itt lenni véled és nem lenni boldog!
Fojtott kacajtól borzong síma bársony
Bõröd s a zugban reszket a homály:
Vihognak piszkos, szemtelen koboldok.

Érdi erdő

                 Novella, gyerekkori emlék

Tizennégyéves voltam ezerkilencszázkettõben
Sovány kisfiú mint most Ferenc Gedeon a fiam
Zöldszemû és tûzbenégõ szétálló fülekkel
Amik úgy hegyezõdtek mint epekõ szárnyak
Nyaralni Helén nénivel Érdre kerültem
Fiatal kis erdõ volt ott mindjárt a ház tövében
Katlan mélyén akkoriban öblén egy Duna-kanyarnak
Régi török torony állt közelben a mezõn
Valamikor Hamzsabég volt a falucska neve
Mindez olyan regényes volt és furcsa egészben
Hallgató régi mezõ és az elhagyott erdõ
Melyben heteken át nem láttam eleven embert
Enyém volt az egész s napjaim úgy teltek akkor
Könyvekkel és vajas zsömlével reggel lefutottam
Világoszöld és zsenge volt az egész ifjú liget
Mint azokon a szép halvány angol pasztelleken
Olyan nemesen szûzi és tejes és vajas és csendes
Járkáltam a fák közt mint valami dómban
Hónom alatt Heine szerelmi dalaival
Amikhez képek voltak Loreley és Kitty szerelme
S a kevlaari búcsú „gelobt sei’st du, Marie”
S a fák koronái közt repdesõ zöld bogarával
Szórakozott macskaszememnek ringtam elõre
S motyogtam szép magyar szavakat és rímeket
Negyven Heine-verset fordítottam így le magyarra
S ha megvolt egy félhangosan elmondtam a fiúknak
Csodálatos ünnep volt az hallani szóval
Hogy magyarul is muzsikál szavak örvénye mögött
Az a mély és idegen és félelmes messze varázs

  ...Keresztúton temetik
  Ki megölte magát
  Egy kék virág virul ott
  A Golgotavirág...

Mondogattam magamban és haraptam a zsemlét
Aztán a tisztáson leheveredtem a jószagú fûbe
Érdes és reszelõs levelén a fûnek suszterbogár tornászott
Zizegett a lomb fölöttem elfogyott a zsemle
Beírtam a verset keményfedelû barna füzetembe
S mentem a morzsákkal etetni fiókáimat
Ugyanis napokkal elõbb egy törpe bokorban
Rigófészket fedeztem fel hat kicsi rigóval
Csillag alakban befelé összedugott buksi fejek
Mint kerek tollseprõ aludt és pihegett az egész
S hogy elámultam mikor a neszre ahogy
Félretoltam az ágat mint valami gép
Drótonrángó szerkezet mind a hat pici fej
Hirtelen kinyílt és csipogott és tátogva úgy meredt
Becsukott vaksi szemek bársonybélésû torok
Rájöttem azt hitték rigómama az
Nagyon meghatott ez a naiv bizalom
A várakozó torkocskákat nem hagytam várni tehát
Két körmömbõl rigócsõrt formálva benyomtam
Mindegyik torkocskába egy pici morzsát
Slukkolták vígan s tátogtak újra utánna
Ez a merész trükköm nagyszerûen sikerült
Attólfogva ez volt rendes napi szokásom
Etetni a félrevezetett rigófiakat
Egészen a napig amit el akarok mesélni
Mint egyébként is érdekes és különös esetet
Reggel mint rendesen szaladtam le ligetembe
Magányos volt mint máskor mégis megálltam
Hökkenve mert olyan különös hangulat fogadott
Szinte félõs volt és én nem értettem mi történt
Sétáltam s néha hátra fordultam szorongva
Mintha a fák közül leskelõdne rám valaki
Most eszméltem rá hogy túlnagy a csönd
Az nyugtalanít nem hallani semmi zörejt
Semmi madárfütty dongó darázs a levegõben
Ébren van s mégis áll és fülel és dermed az erdõ
Mint akit fenyegetnek vagy maga is fenyeget
Fülledt a légben egy néma várakozás
Talán csak a fülem káprázik biztattam magam
Mentem a fûben s nyomomban semmi se rezdült
Surranva nem röppent cipõm orráról a szöcske
Sütött a nap és mégis mintha éccaka volna
Úgy rejtegetett és titkolt valamit ez a völgy
„Erlkönig!” jutott eszembe hirtelen akkor
S kalapálni kezdett rendetlenül a szívem
S fordultam volna vissza - hopp! a fiókák
Villant át rajtam s mentem a bokor felé
Ám nyitva az ágakat ott csaknem felkiabáltam
Üresen és odvasan feketéllett a fészek
Üszkös romjaiként pici tûzhelynek a fában
Mind a hatot kiszedte tegnap este óta valami
Valaki nem lehetett csak én tudtam a bokrot
A fiókákat bizony elhordták az öregek
Csõrükbentartva egyenként szálltak halkan az éjben
Nem tudni hová nem tudni miért-miokból
Rejtették el jobb helyen pelyhes pereputtyuk
Álltam a bokor elõtt elszontyolodottan
Mint kitõl alattomosan visszaloptak valamit
Amit egyszer biztos rejtekhelyre helyezett
Talán az öregek megneszelték protektorságom
Kolduskölykök ostoba és gyanakvó szülei
Kik elrántják az éhes és mohószemû gyereket
Kinek csokoládét kínál a bársonyzekéjû úrifiú
Irigyen csakhogy egyiknek se legyen öröme
Sírni tudtam volna szégyenemben és haragomban
Leültem a bokor elõtt átkulcsoltam a térdem
S néztem bánatosan a fûben magam elé
S ekkor kezdõdött a rémes és furcsa kaland
Elõször azt hittem valami fényeshátú gyík
Villan a fû közt... aztán még egy... és onnan is egy...
És most már zizegett is... és messzirõl valami zúgott
Hosszan és tompán... és egyre több csillogó sikló
Csúszott a fûben villódzva csillogva felém...
Most közben riadtan s hátrálva felemelkedtem
S az út felõl tompa dübörgés fogadott
S a villogó kis fejek szétterültek és összeszaladtak
És sziszegett és szörcsögött és halkan vihogott az egész
És zengett az erdõ mélyébõl idegen orgonahang
Jobbról és balról s elõttem és mögöttem az erdõ
Jajgatni kezdett és csuklani mint aki fullad
Reccsentek és pattantak gyökerükben a fák
Árvíz! kiáltottam ocsudva s már jutott eszembe
Este amit beszélt a paraszt aki hozta a csirkét
Hogy kilépett medrébõl a Duna fent áll a mezõn
S ha áttöri a hajóhíd felõl azt a töltést
Félóra alatt elönti ám az egész ligetet
Usgye rohanni kezdtem ki az útra mögöttem a siklók
A tisztás felé akkor már nem lehetett
Sárga kavargó víztükör örvénylett a helyén
S az útra keresztbe amerre kifelé igyekeztem
Dörögve zuhant fák közül kétoldalt a vízesés
Fele se tréfa gyorsan le a cipõt meg a harisnyát
Fel kell jutni a dombra mielõtt nyakamig ér
Neki a csurgónak... két perc mulva derékig
Zihálva és zörögve gázolok és rohanok
Próbálok úszni kapaszkodni gyökerekbe
Sodor az ár magával mint ürgeporontyot
Nyelem a ronda sarat most odavág az örvény
Egy zsombékhoz kimászom csuromvizesen
Az erdõszélrõl hallom már kiabálnak
Néném magas hangon jajgatva a nevemet
Lejtõt érek végre fölfelé s kapaszkodva lihegve
Tíz perc mulva felbukkan mocskosan a fejem
Erdõ szélén közel a házhoz ahol már keresnek
Visznek a konyhába tûz mellé be a teknõbe
Szárazbatenni s míg dideregve dicsekszem
Kalandommal egyszerre ámulva kiáltok
A rigók! a rigók! no mi az csavargó kölyke
Nénikém mit szólsz most értem a dolgot
Az öregek tudták amit ember nem tudott íme,
Te se tudtad hagytál erdõbe szaladni
Elvitték kölykeiket az árvíz elõl!
Aznap este víz alatt állt a völgy fel a partig
Valaki ladikot szerzett telihold volt az égen
Csónakáztunk kanyarogva a fák közt
Soha ily rejtelmes különös este azóta
Velence volt nekem az erdõ és bagdadi álom
És Atlantis amirõl olvastam valahol
Az életre gondoltam ájult mámorban ami jön
Ezerkilencszázkettõben a század elején
Azt hittem így kezdõdik most nékem az élet
Csodája sohanemsejtett esélye - most tudom
Így végzõdött számomra ezen a csodálatos estén
Számomra ki egy elmult század végére születtem
S meg nem értem már kánaánt a beteljesedést.

Tisztelgés a viadal előtt

Ellenfelem
Ezt a titkos jelet karddal a föld felé
(Szemét hunyorítva, hogy észre ne vegyék)
Ne nézd összebeszélésnek
Vagy aljas vesztegetésnek hogy csak színleg bántsuk egymást
Ó nem nem tudom jól büszke vagy mint én
Verekedni fogsz inad szakadtáig
Én is ó én is nem errõl van szó
Üzenetet akarok adni amit ketten értsünk
Külön tisztelgést mást mint a hivatalos
Amit megkövetel karzat és nézõtér
Csak így cél nélkül érdek nélkül úri gõgbõl
Hogy tudd mielõtt meghalsz vagy meghalok
Én tudom ám ki vagy de tudd meg te is rólam
Lesunyt homlokomon vedd észre ugyanazt a jelet
Amit én is észrevettem a te homlokodon
Egy perc és kardunk éle vígan összecsendül
Csattanva csókolja egymást s mint megfeszült húr
Halkan és ravaszul pendül meg közben a penge
Látod én tudom hogy különb vagy azoknál
Legkülönb közülük akik ellenem harcba kiküldtek
Két idegen törzs boldogtalan két fia ketten
Két idegen faj akik szörnyen gyûlölik egymást
Helyettük mérkõzünk uj Curiatiusok
Ugye neked is könnyebb meghalni mint megmondani otthon
Törzsed Apáinak azt a titkolt Bûnt, a te titkod
Azt a Hét Táblán hirdetett Átkát a Gonosznak
Hogy csak a gyávák gyûlölnek sose gyûlöl a bátor
Ugye te is restelled torkod szorul tudni elõre
Itt fekszik majd a porondon egyikünk s míg a másik
Felröppen vállaira ordító sokaságnak.
Homlokát veri vér s a babér s leomló kezeit
Nyálazzák vérszagra kinyílt lihegõ asszonyi szájak
Õ hallgatva s megbabonázva dermed majd le földre
Hol a porban éppen akkor hurcolják a tetemet
Horpadt mellét lógó lábait sápadt és csukott ajkát
Mely sose szólt hozzá és fejét mely felé sose fordult
Megtört szemeit melyek soha nem tünõdtek el a szemébe
Hõsi harcaiban Zöldeknek Sárgáknak és Feketéknek
Õt ezt a fehéret itt akivel meg tudták volna érteni egymást
S akivel most - hallod a másodikat? - kezdõdik a hajcihõ
Elõbb csak karddal aztán ha nem megy a játék
Vaskóval és tussal és puskaaggyal és kézi gyilokkal
S ha még akkor is hörög egy kis szusz valahol
Eldobva fegyvert puszta kézzel csak a fejének
Kecsezkecsken fogd ahol éred ez az új harci kiáltás,
Ez az új hujuhuj ez az új krisztusi zászló
Körmöd a torkomon és fogam belevájva karodba
És karmoddal - harmadik jel volt? - hurrá, rajta, ne resteld!
Karmoddal tépd ki szívem és beledet hadd taposom ki
Halj meg kutya vagy gebedjek én holtra elõtted
Hurrá le a földre, a zöldre, a véred, pirosra te fested, most jött el az
estem, az ested, hol a testem, a véred, a tested, a vérem, én ellenem,
idelent, odafent, odafent egyetlen barátom, méltó felem, égi testvérem!

Tomi

                 Együgyû monológ a kutyaszívrõl

Nehezen szánom rá magam hogy a lelkemen könnyítsek
S meggyónjam önmagamnak dadogó szavakkal a bûnt
Mert bûnnek számít e kemény és harcoló korban a részvét
Ha nem arra való s elismerten szomorú tárgyra pazarlod
Mint amilyen az emberi balsors és munkanélküliség
Láttam meghalni kórházban és harcban és vesztõhelyen is
Embertársaimat és megesett hogy meg se sirattam õket
Szórakozottságból vagy mert túlságosan figyeltem rájuk
Önmagamat képzelve helyükbe s önmagát nem siratja az ember
Még a haldokló körül is csak a rokonok sírnak õ maga nem
Erre hivatkozva kérek feloldást  a gyenge és ostoba tettért
Amit azzal követtem el hogy én aki sírni nem szeretek
S nem is sírtam már régen most mégis elpityeredtem
Kimulni látván borzas kis pincsimet bizonyos Tomi nevût
Hogy történhetett ez szeretném valahogy elmagyarázni a dolgot
Úgy tessék venni hogy negyedik éve tartozott Tomi hozzánk
Afféle családtag aki jól érzi magát s éli világát
Néha rámordul az ember nem mész a fenébe Tomi
Mindig itt csetlesz-botlasz lábam alatt egyszer orromraesem
Vagy nem hallgatsz kuss te komisz kutya éccaka van mit ugatsz
Amitõl Tomi mordul még kettõt aztán elhallgat érti a szót
Tudja jól nem komoly ez csendesítve rezgeti farkát
Azt csóválja jó-jó értem önnek se kell úgy kiabálni
Tisztelt gazdám mit vár magamfajta kis pincsi kutyától
Emberlétére mint magasabb értelem tudhatná már igazán
Ösztön ez nálam hogy felriasztva éccaka így ugatok
Aggódó ösztön hogy bemászik valaki s megtámadja önöket
Már látom úgyis nincs baj most megyek vissza magamtól
Vackomra álmodni kolbászt és szájkosarat és simogatást
Rajongást és eszméletlen áhitatos szerelmet és gyûlöletet
Így csóvált és lihegett és morgott Tomi ha rákiabáltam
Vagy  néha elszántan s végképp elkeseredve vissza is feleselt
Hogyha rosszkedvemben elkergettem mikor nekemugrott örömében
Vagy jókedvemben csúfolva én is ugattam vau-vau mint a kutya
Visszacsaholt bizony ilyenkor elképedve s felháborodottan
Hökkenve hátrált nekem ugrott füle reszketett mint a levél
S az volt írva tincsek alól kifeketéllõ izgatott két szembogarába
Hogy ez már mégis csak példátlanul esztelen és gonosz ügy
Mért ugat ön hiszen ön nem kutya miért alázza meg így
Önmagában az embert s a kutyát bennem és azt hogy én ugatok
Hiszen ön jól tudja különben hogy nálam ugatás és verdesõ farkam
Ugyanaz ugyanaz mint mikor ön kedvesen azt mondja szeeervusz Tomikám
Na gyere ide buta kutyám na gyere na azért ne egyél meg
Ugyanaz ugyanaz verdesõ farkam és ájult lihegésem
Ugyanaz a szeretet csak felfokozva százezermilliószor
Mert nekem nincs egyebem én csak lihegéssel és csaholással
És kilógó nyelvvel és összeugrálva és vinnyogva és körbepörögve
Mint a tébolyodott én csak úgy tudom azt kifejezni
Azt a minden földi gyönyörnél mámorítóbb örömet
A szeretetnek és szerelemnek minden más ösztönt elsöprõ viharát
Amit én érzek válaszul ami bennem válaszol a szeretetnek
Pirinyó kis derengésére mikor ön azt mondja nekem na jól van Tomi kutyám
Hogy túl éhségen s életvágyamon túl ujjongjak és ugatozzam
Itt vagyok itt vagyok itt vagyok halleluja ember-gazdám én uramisten
Itt vagyok itt vagyok engedd hogy meghaljak a szeretettõl
Hát csak azért mondom nem szép játék csúfolni a csaholást
Ez reszketett és dobogott abban a bundapamacsban
Ami Tomi volt olyankor mikor én ugratva megugattam
(Csak még fenti szavaknál is zûrösebben és ködösebben)
Persze utána rögtön elfeledte ezt az egész haragkitörést
S hajlandó volt összenyálazni s szájábavenni egészen
Minden emberi lényt aki méltatta észrevenni személyét
Áradozó boldogságában nem azért hogy vérét igya mint a vadnak
Hanemhogy nyálával és testmelegével óvja s szeresse mint anya a kölykét
Aztán futott is már fontoskodva szaglászni a sarokköveket
Mintegy jelezve bocsánat azért én mégis csak kutya vagyok
Pálya és foglalkozás szerint és hivatalból és hivatásból
Más a kötelesség fajtámmal szemben és más megint a passzió
Szenvedély és szerelem egy magasabb eszme szimatja
Olyasféle mint önök számára a mûvészet meg a vallás
S mégis s mindezeken túl az volt állandó benyomásom
Hogy Tomi csöppetse elfogult az emberi fajta javára
Gyöngéinket jól ismerte s jellemünk furcsa hibáit
S külön-külön úgy bánt velünk ahogy jellemünk követelte
Tudta ha Gabi szól rá Tomi takarodj le az ágyról
Attól nem kell ugrani mindjárt elég ha úgy tesz mintha akarna
Gabi szórakozott nem is figyel egy verssor jár az eszében
Perc mulva majd odamegy és megsimogatja az ágyon
Ám ha Julis mondja na Tomi készülj most jön a fürdés
Már az ef betûnél ugorjon s bujjon a pamlag alá
Nem mintha ezzel el lehetne kerülni azt ami végzet
A gyûlölt szappant s az egész keserves csutakolást
(Amit egyébként férfiasan tûrt mint orvost az úri beteg
Akkor is ha különben nem nagyon hisz a tudományban)
De késleltetni lehet „csak idõ miért az ember küzd s haladék”
(Ezt Shakespeare Brutusa mondta s egyebek közt Tomi is)
Pontosan tudta Tomi ki a jó ember nem büntetõjogi
Szempontból de igazán s ki a példásviseletû rosszember
Egyszer órákig várt a lift mellett egy bizonyos hölgyre
Akirõl tudta hogy nagy kutyabarát s szereti felvinni a liftben
Nem lustaságból mert pillanat volt neki hat emelet
Gavalléros ravaszságból hogy az illetõnek örömet okozzon
Volt Tominak mindezen kívül sok bonyolult magánügye is
Fõként nyáron mikor nyaraltunk Verõcén és a Balatonnál
Kettõre jól emlékezem az egyik egy Szuszi nevû
Ronda kis fekete szutykos és ostoba szuka volt ez volt a nagy szerelem
Emiatt állt ki harminc hímmel s szerzett véres sebeket
Másik egy nyafka és hisztérikus kis fehér úri dögöcske
Reménytelen ábránd mégis miatta hagyta el kétszer a házat
Reggel jött haza nem mert éccaka szólni hogy beeresszék
Sunyin és behúzott farkkal bûntudattal bujt el elõlem
Jól emlékezett rá mit mondtam neki este Tomi ha elmész
Azzal a pincsivel zárva találsz mindent csavaroghatsz az éjjel
Ám ez is elmult Tomi fölött nem hagyott mélyebb nyomokat
Járt és kelt és futkosott s délben ha hozták a terítõt
Odaült a falhoz símulva mindig egy bizonyos ponton
Rezgetve farkát várt és figyelt minden mozdulatot
S csak akkor hagyta ott õrhelyét mikor már mindenki leült
Akkor jött közelebb megállt a székek elõtt és nézett várakozón
S csak ha túlsoká nem vették észre vakkantott rosszaló hangon
A Verpeléti úton Tomit mindenki szólongatta szerette
Õ csak a farkával jelezte jó-jó tudom hogy ön kicsoda
Meg se fordult most dolgom van de ismerem és kedvelem önt
Bohémhírû kutya volt Tomi alapjában csakugyan az is volt
Néha hazulról a kávéházba szaladt el utánam
Ha kergettem visszafutott de a sarkon megállt és várt gyanakodva
Hátha meggondolom behívom egy feketére vagy csevegni kicsit
Bohém jóhiszemû szaglászó mindig kíváncsi bizalma okozta
Élete döntõ és megrázó eseményét is tíz nappal halála elõtt
Hogy elfogta a sintér s négy napot ült kutyabörtönben
Amire itt most bõvebben kitérni egyrészt nem akarok
Másrészt mult héten õmaga referált errõl a szombati lapban
Ami aztán történt én csak arról számolok itt be
Hazatérte után mindenki rögtön mondta s beszélte a házban
Hogy Tomi kedélyét döntõen feldúlta a drámai lecke
Csendes lett és udvarias otthonülõ nem szökdösött el
Ha közeledtem nem feküdt rögtön hátára szokás szerint
Hogy csiklandozzam amitõl ínyét mutogatva röhögni szokott
Ülve maradt komolyan rámnézett  aztán nehezen indult
Kétszer még ott volt lent az uccán a szép õszi derüben
Szaglászott is keveset de már nem kellett lármázni és könyörögni
Hogy tessék hazamenni ment bizony szó nélkül és szótfogadón
Harmadnapra reggel szólogatom valahogy hiányzott a hangja
Harmadszorra felelt a szekrény alól rekedt köhögéssel
Csalom elõ nagynehezen jön vánszorog ül a sarokba
Hisz ez a kutya beteg vigyék át Farkas doktorhoz azonnal
Magam nem érek rá sietek rengeteg restancia aznap
Délelõtt tárgyalás ebéd Pesten este meghívás hajnalba lefekszem
Másnap újból a harc süket vagyok semmirõl nem veszek tudomást
Harmadnapra (megint) kábultan ébredek tíz óra zúg a fejem
Hirtelen átnyilal agyamon ülök fel hé mi van Tomival
Jaj nagyságos ur mintha végét járná már csak szuszog az a drága
Azt mondja az orvos szopornyica vagy a tüdõvel valami
Kapott injekciót én is borogatom ott fekszik a zugban
S már hozzák is be Tomit gyolcsbatakarva s mint egy törött cserepet
Letették ágyam elé s a pillanatban mikor fölébehajoltam
Mintha nem is véletlen volna a szomszéd lakás vékony falain át
Csend lett elhallgatott a rádió nyekergõ reggeli muzsikája
Csend lett de nagyon csend mert a nedves rongyok hevederében
Tomi már alig pihegett hasa és álla kushadva elernyedt
Csak tompora rándult még kínosan mint egy eltaposott fejü
Nagy hernyó selyemhernyó ami már nem fog begubózni soha
Fekete hû szemeit is betakarta már valami vöröses lepedék
S a csendben perc mulva szóltam rá Tomi s magam is összeriadtam
Hogy milyen magasan s vékonyan s kámpicsorodva jött ki torkomból a hang
Tomin kis remegés futott át de a farkát már nem tudta felemelni
Füle mellé fektettem  a tenyerem s ekkor elomló erõfeszítéssel
Utoljára még tenyerem öblébe belehajtotta néma fejét
Picit mozgott benne elhelyezkedett mint aki most végleg igy marad ott
S még éreztem amint átküldte ereimbe testének utolsó melegét
Tomikám súgtam mégegyszer s tulajdon hangomnak idegen
És távoli távoli és régfeledett muzsikájától most már kiszivárgott
Szemembõl a könny egyetlen csepp amitõl egyszerre minden
Egyszerü lett és meleg és otthonos és érthetõ mint maga az élet
Most már értettem mit jelentett Tomi vad és haragos ugatása
Mikor azt magyarázta vele szavakon túl hogy nem az étel
S nemcsak az ösztöni érdek köti hozzánk hanem valami más
Tenyerembehajtott haldokló feje melyben már nem volt semmi kívánság
S szememben az a kis nedvesség egyszeriben összefolyott
S most én még e könny fanyar utóízével tünõdõ szemeimben
Mondom el önöknek bizony mondom nektek mit tudtam meg Tomiról
Mindazokon kívül amit ugyis tudni lehet egy pincsikutyáról
Bizony mondom semmi több ez az eltûnõ semmi kis élet tenyeremben
Semmi több maga a tiszta szeretet és mégkevésbé kevesebb
Ugybizony az a bizonyos szeretet amit áhitatos önkívületben
S marcangoló harcokban szomjaz és áhit és keres az emberi lélek
Hogy égessen mint a csipkebokor s tátogjon mint Ferenc halai
Ime itt fekszik ilyen egyszerü és picike és tisztán ragyogó
Mint százezer mázsa szurokércbõl kilugozott rádiumaktivitás
Semmije sincs neki nincs esze és lelke sincs csak szeretet
Nincsenek gondolatok s már ösztönök se csak szeretet van
Élete sincs már nem is akar már élni csak szeretni akar
Ész nélkül lélek nélkül ösztön nélkül élet nélkül való szeretet
Bizony mondom magunknak is emberek ugye milyen jó volna
Szeretni tudom én szeretni akarunk egymást szeretni nem mimagunkat
Egymást és nem azt az unalmas én-valakit akihez láncol az élet
Jó volna szeretni ugye jó volna szeretni másvalakit nem sírni magunkért
Tudom jók vagytok gyerekek jók a gonoszságtól eltorzult lárva mögött
Várod már ugye várod gyilkosom várod már a halálom
Jó volna szeretni ugye jó volna szeretni de hogy sirsz, amig élek
Ugye várjátok már mind velem együtt hogy tudjatok végre szeretni
Meghalni ugye meghalni hogy szeressetek és sírjatok értem.

„Struggle for life”

Pajtás, úgy fest, alulmaradtál
A Tétel és Törvény szerint -
Dögödre már hiéna szaglász
S a varjú éhesen kering.

Nem is a falka volt erõsebb
Apró vadak tángáltak el -
S hogy írhádon ki osztozik most
Véreb? Veréb? Nem érdekel.

Öklöd, mikor lecsapni kellett
Mindig megállt a féluton -
Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.
Félsz? Gõg? Szemérem? Nem tudom.

Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem.

Szemek szimfóniája

                 Emlékezés egy meg nem írt költeményre

Ó nem így akartam én egyszer vallani rólatok nõi szemek
Zörgõ szavakat zihálva egymás hegyén-hátán hangsúlytalanul
Mint akit kedvesei közt váratlanul tört le a kórság
Nincs már ideje hörgõ tüdejébõl mint repedt fuvolának
Résein át fülsértõ sipítás közli szánalmas dadogással
Élete titkát hogy szerette a hû nõt és más semmitmondó szavakat
Micsoda költeményt terveztem minõ rímeket lüktetõ ütemén
Beethoveni dalnak összecsengõ szárnyas igékbõl
Micsoda korallkincseket akartam felhozni harmatosan
A nyelvtenger mélyébõl ahol a szó gyökeredzik
Hogy aki hallja hosszan búgja és zümmögje utána
Távoli távoli távoli tengerek búgó üzenetét
Mindez tovatûnt az emberi szív nem tengeri kagyló
S elapad lassan a dal amelynek nincs szövege
Haszontalan emlékek csõdtömegében turkálva ma éjjel
Találtam e jegyzeteket egy vershez szemekrõl amikbe meredtem
Elmondom halkan és üresen ahogy emléket mondani illik
Azt a félórát amikor megfogamzott bennem a dal
Talán egy boldogabb korban eldalolja helyettem valami költõ
Velence felõl hurcolt zakatolva egyszer õsszel a bécsi vonat
Szurkos nagy hegyek közt vezetett kanyarogva az út
Csupa dolomit alul zöld és sárga vörhenyes erdõk
Tarka szoknya s kötény terebélyes asszonyság derekán
Aztán övön felül csak csupasz és meztelen feketeség
S végre a csúcson hósapka tiszteletes fehér hajkorona
Ezen az úton rázkódott száz évvel ezelõtt egy postakocsi
Ablaka mentén szépívû orral egy büszke férfiprofil
Nézte az ormokat s rajtok a felhõk tömör gomolyát
Goethe János tünõdött azon amit száz évvel utána
Einstein és Eötvös fedezett fel a vonzás viszonylagos elvét
S közben várta õt a lagunák közt egy furcsa utolsó szerelem
Ölembõl lecsúszott amit olvastam az Italienische Reise
S bámultam magam is e zord és gyönyörû hegyeket
S szóltam döbbenve magamhoz mért is vagy hát a világon
Mi tart itt ez a zöld televény vagy a bérci magasság
„Szürke elmélet” hogy tudjam mindennek mi a miértje
Vagy a latin narancsligetek „lombok közt izzó aranya”
Hogy boldog akarok lenni vagy annál több s van-e több s van-e más
S ekkor két hegycsúcs közt fönt az acélkék boltozaton
Ott hol az erdõk s gazellatapodta füvek zónája lezárul
Hallgatagon és sárgán bukkant ki elém az éjben a félhold
Mint egy kérdõjel a mondat végén amit felírtam az égre
Itt e földön téged boldogság úgy hívnak hogy szerelem
S téged szerelem élete tartalmának tartott az ifjú
Van-e hát élet túl a szerelmen van-e lét az életen innen
Mint ahogy szikla van és hó és felhõ és sivító szélviharok
Odafönt magasban ahol már fûszál se terem meg
Ott éreztem én akkor magamat azon a válaszvonalon
Lépjem-e át felejtsem-e el a vágyat a vágyat
Ezt az egész édes és fájó és ostoba lázat a testben
Forduljak-e vissza mint a pilóta mikor ritkul a légkör
Fogytán a gáz meg a gõz és a motor zihálva kihagy
Lent a lapályon kis falu vár pirosfedelû csárdaszobával
Fehér terítõ s ablakon át templom s templomon túl temetõ
Jó lesz benne feküdni kéjtõl és kíntól fáradt tetememnek
S elfogott undor és félelem és harag mint még soha tán
Egyszerre kétféle dallam szólt lelkemben szörnyû macskazene
Külön mindkettõ remek együtt gyötrelem és üvegkaparás
Egyiket küldte felülrõl a szférák orgonasípja
Másik a velencei vadvizek lehelletét hozta felém
Bûzösen és mákonyosan mint régi bérházudvarokon
A csatorna és a latrinák közelébõl kintorna bús mekegése
Amitõl édeset és undokat álmodik vackán a tízéves férfigyerek
Paplan alá dugva fejét dobogó szívvel barna boszorkány combjairól
Így vergõdtem émelygõs szívvel s szorongva dobogó gyomorral
S emlékeztem egy régi lépcsõház vásott kövein futottam fel és le
Álmosan éjjel nyitva kaput négyszer kopogva a házmesteri fülkén
Szolgálni egy szegény és gonosz és hideglelõs beteget
Negyedízben nehéz volt a kereszt leültem a lépcsõre pihenni
És csukott szemeimbe halvány fénnyel jött egy váratlan Jelenés
Jól látom most is nõi arc volt nem ismerõsé nem láttam azelõtt
Szánakozó lágy mosoly puha száján s a szeme megesett rajtam
Nézett rám nagy szánakozással dorgáló nagy szeretettel
Nézett egy darabig aztán ködbeborult halavány lett és eltûnt
Elöntötte a béke felálltam s szégyenkezve mosolyogtam
Hogy ily gyenge vagyok és gyáva és hitványul kétségbeesem
Ó hiszen van valahol valaki mindegy hogy ismerem-e vagy se
Ó hiszen vannak zúgó tengerek és libegõ ligetek valahol
Ó tele van tele van szemekkel éjjel és nappal a térség
Lásd meg a szemeket mindenütt ott vannak lesnek rád õrzik a lépted
Titkon kukucskálnak halkan nevetnek ha csetlik és botlik a lábad
Mégy neki falnak tombolsz és káromkodsz mint a bolond
Néznek rád a szemek ezer rejtekhely sokezer zugából
Néznek a képek a régi falon tünõdve néz a tiktakos óra
Faujjait arca elé tartva fái közül néz rád a titokzatos erdõ
Néz rád kék szirmai közt kehelyszemével a  nefelejcs
És a mályva bársonyos irisze s az irisz kék szeme néz rád
Néznek a házak az uccán s tágrameredt sárga szemével
Eltátva szinte a száját bámészan néz rád a teli hold
Bámul és lézeng utánad hogy el ne maradj fut a ház peremén
Pislogva és hunyorogva folytonos nézéstõl gyulladt sokezer szemével
Mást se csinál csak folyton téged néz a csillagos égbolt
S a csillagos égbolt mögül is nyilván néz egy óriás szem
Dermedten ahogy tenmagad is nézted a lencse alatt
Elbûvölve s megbabonázva mikrobák cikcak rebbenését
Ó most már tudom mit láttam bennetek szerelmes nõi szemek
Ez a sok szem akart belõletek egyszerre együtt nézni belém
S én magam is ezt a sok szemet próbáltam gyüjteni egybe
Gyûjteni gyújtópontba felgyújtani véle remegõ szíveket
Ó hogy nyilal most is kicsi fájással szívembe az emlék
Hosszan és szótlanul és szégyenkezõ félszeg nevetéstõl
Míg a borzongás villanyos árama futkározott kék libegéssel
Szikrázva ujjakon át egyik test idegébõl a másik idegbe
Ó hogy bámultuk tágrameredten egymás szemét régi szerelmes
Asszonyaim akiknek arcát is szinte feledtem most mindegyik arc
Egybefolyik lágyan s csak a Szem világít át az idõk vizein
Csak a szem csak a szem világítótornya az éjben
Park fái alatt kávéház sarkában téli fagyon s nyári mezõkön
Tágult szemek és lecsukódók és ködbeveszõk és könnybeborulók
Végtelen tükrök sora egymás szeme a szembogarakban
Egy pici ember ez én vagyok pici szemében egy még picinyebb ez õ
Lélek tükre periszkóp és utalás és vágy és messze ígéret
Így bámultak egymásba rettenve és boldogan egymást hipnotizálva
Míg elzsibbadt és elalélt a két test s csak két pár szem lobogott
Két pár szem élt megszázszorozottan mint a fantasztikus filmeken
S egyik se tudta tovább melyik szem az övé s melyik a másiké
Nem Eros nevetett már itt s nem a pufók kicsi gyermek
Ezek a szemek már egymásbamerültek s nem akartak más szemeket
Vagy ha igen csak azért hogy százezer év messze homályán
Feltámadjanak és újra s meg újra keressék s leljék meg egymást
S ráismerjenek ez volt az aki odaát a sötétben
Alvó arcomra hajolt s hívott ébredj fel és jöjj a világra
Érdemes jönni itt vagyok én is várlak és vár a tüzes nap
És vár a hegyek tarka lejtõje és vár a havas hegyorom
Zárt levél minden emberi élet és zárva kerül be a sírba
Nincs aki felvágja csak a szerelmes szem éles sugara
Véka alá rejtett fény voltál volt a vékán egy repedés
Abból egyetlen szikra kibukott és megvillant egy pillanatig
És átcsapott egy nõ szembogarába s aztán lezárult ez a szem
S most már csak a mennybolt lát és néz csak az Isten
Csak a mindenség bámul rád s nem érti mit óhajtsz.

Karácsonyi karének

                 Évtársaim emlékkönyvébe

Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni
Mint a tehetõsek aranytollat és cigarettatárcát
Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem
Adogattam olcsón, még nekem is maradt,
Gondoltam ezekbõl csinálok most valamit
Komponálok egy szép karácsonyi korált
Amit aztán majd együtt fogunk énekelni
Kétszer húszévesek a régi világból
De vendégek jöttek valaki zongorázott
S olyan furcsa valami volt amilyen még soha
Körülnéztem s az ismerõs arcok és alakok
Még tulajdon házamnépe is hozzám hasonló
Visszaszaladt a képen és olyan idegen lett
Mintha csak véletlenül emlékeznék az egészre
Erõltetni kell hogy eszembejusson
Nagyon régen volt az egész és nagyon messze
Hogy ezek itt örömet és fájdalmat okoztak
Kicsit félõs érzés és mégis olyan könnyû
Hogy íme nincs bosszú és hála se többé
Mert valahová utazni kell nem tudom hová
Ahol minderre úgyse lesz többé alkalom
Csak egyvalami fájt tompán ostoba kínnal
(Mint a gyereknek akitõl pörgõcsigát vettek el
S már húzzák is ki a boltból üres a tenyere
S néz vissza a tarka üvegre és üres tenyerére)
Hogy úgy hagyom itt az egészet ahogy találtam
Szenvedélyes szavaimtól senki se változott
S már nem volt kedvem rakosgatni szavakat
Szólván egyszerre mindannyiunkhoz fennszóval
Inkább csak úgy külön-külön búcsúzom el
Ajándék-kézszorítás sebtiben pongyola módon
Mint kivel zakatolva-mérgesen indul a mozdony
S néhányan lézengenek füstös alkonyi ködben
Induló és érkezõ vonatok közt, ha kikisértek,
Emlékszel Turcsi erre a pályaudvarra
Összeboruló kormos boltozatával
Amitõl síró vakot álmodik a kicsi koldus
Látod a kerek égbolt is ennyi lett számunkra fiacskám
Hasztalan keserû becsvágyad Milán, és gyanakodásod
Kutass ki, nem én loptam el vajaskenyered
Valaki más lehetett mindkettõnk tolvaja pajtás
Szervusz neked is Desiré hát mit csináljak
Nem tudtam eljátszani a nagy komoly szerepet
Ahogy tulajdon halálunk mímeltük nagy röhögéssel
Laci nem jöttél ki, neked azt izenem
Egyszerû borom szõllõbõl volt  ne igyuk mindig
Azt a pántlikás pálinkás kurjongatós úri pancsot
Zoltán ne bánts ne szidj nem tudtam mást cselekedni
Jól tudom én hogy nem ér semmit a jóság
S rossznak lenni dicsõbb mégse ment a dolog
Könnyû eset volt Bandi másnak lenni a szürke
Mindennapi népnél - de lenni olyannak
Én mondom neked ez már kicsit nehezebb
Haragudtál rá aki rúgdosott Imre köszönöm
Egyszer Menyus rámkiabáltál úgy-e megbántad
Zsiga bátyám jól esett gyermeknevetésed
S hogy megríkattalak Géza hálás vagyok érte
Együttvéve sajnáltatok ha bajbakerültem
S kedvesek voltatok nincsen semmi panaszom
De mindez csak szó gyerekek valamit kellene tenni
Mi lesz velünk ocsudjunk magunkra eszméljetek
Nem pályaudvar ez fiúk hagyjuk e mókát
Nem látjátok vagy úgy tesztek mintha senki se látná
Indultunk hajóval fellobogózva részeg örömben
S fittyet hánytunk ama tengerrengésnek zivatarnak
Mikor százezer csónak merült a hínárba
És sétáltunk nyakkendõsen és cigarettáztunk
S intettünk egymásnak finoman és elegánsan
Összeütõdve a korlátnál a fedélzet terraszán
S míg most is így lótunk-futunk és heverészünk
A ponyva alatt helyeselve a szép alkonyatot
Cápák és delfinek siklanak s mi füttyentünk nekik
Mintha csak látványosság volna ez a tenger
De én az imént jártam a hajófenéken
Miklós gyere félre mondani akarok valamit
Te mondd csak tudsz te róla vagy a többiek is
Hogy az éccaka... (én rossz alvó hallottam is a zörejt)
A tenger sima volt és mégis történt valami
Talán valami alattomos jéghegy lehetett
Az alattság régen víz alatt... nézz le a falnál
Három sor ablak eltûnt már a felszín alatt
Oszkár az isten irgalmára nézz körül egyszer
Nem látod közeledni a csattogó hideg habokat?
Oly közel van már látni külön sok kicsi fodrot
Mindegyik fodrocska nézd csak egy friss pici arc
Most született habcsecsemõk és vizilegények
Nem sok jóakarat ami itt kavarog
Üvegszemünk nyitva és néznek ránk mereven
S nem hallod alant azt a fojtott nevetést
Ami ott sustorog és zajlik tajtékos ajkaikon
Hátadon nem fut végig nedvesen a nyirok
Ettõl a nevetéstõl? - Hisz ezek azt nevetik
Hogy itt táncolnak majd ahol most áll a hajó
Jaj istenem és mi csak ülünk fent a szalónban
Verni félre harangot senkiben nincsen erõ?
Mihály a mélybe mered elködlõ béna szemekkel
Valami Atlantis tornya felé hunyorog
Hagyd azt a vizet pajtás rángatva könyörgök
Csak föveny és kagyló és roncsok és férgek azok
Algák kósza lidérce nem szikraparázs
Üllõjén csodacsattot nem kalapál Hefaisztosz
S az a felhõ ott fönt az alkonyi égen
Amirõl azt hiszed Ernõ, hogy majd csak elindul
Jó kis vitorla ha gyeplõt hajítsz a nyakába
Az a felhõ nem mireánk néz az rokona ennek a víznek
És ez a víz jön és szétnyílik és elereszt
Kihúzza magát kajánul alólunk és hangtalanul
Mint Sóhajok Hídja szennyes csatorna fölött
Zuhantat alá hanyatt-homlok bûzös feketeségbe...
Jaj gyerekek végünk van fáklyát ide hol a szivattyú?
Kortársaim bajtársaim vesztünkre hova kerültünk,
Azt hittük hosszú az út és messze a part még
És majd elérünk valami új Ámerikát
Most sehol semmi világ és semmi csillag az égen
És semmi fárosz a parton és semmi föld és semmi öböl
Hömpölygõ vízgolyó lett a mi tarka világunk
S rozzant Noé-bárka cifra hajópalotánk
Kormos tükreiben mit nézed Béla táguló szembogarad
Igy mult el sok nemzedék és most mi vagyunk a soron
Értitek értitek értitek végre ez nem afféle hasonlat
Mi csak élet voltunk semmi egyéb csak erdei fák
És a fák nem nõnek az égig mint a kegyetlen szörnyû hegyek
Alattunk fekete kút ólomtestünk rest kitalálni
Kopoltyút és uszonyokat inkább leszáll a fenékre
Halljátok?!... itt veri már... a víz... az ablak peremét...
Még pár vonal az egész... már nincs idõm befejezni
Egyet böffen a tenger s egy óriás buborék
Pattan el... azután... azután semmi se lesz
Most még ez a perc testvérek ez a perc... bujjatok össze
El az arcunkról ezt a megfagyott lárva mosolyt
Most ordítsunk legalább együtt egy rettenetest
Legalább az éjszaka hallja ez az elfeketülõ
Nyúlós és hideg és gonosz éj hogy verje az átok
Legalább ez siketülne belé égrevonító panaszunkba
Amit csak a bugyborékoló hörgés fejez be mi már nem...
Vagy szebb lenne talán... talán mégis az a karének
Testvérek társaim nagyszerû ünnepi dal
Szörnyûséges miatyánk gyõzelmes és diadalmas
Csengõ tiszta torokból büszkeerõs bariton
Ez a perc még a miénk s nem féltjük a többit
Lángoló kévékkel keljen fel holnap a Nap
Hallani fogják mások tenger alól messze dalunkat
És minden karok zengjenek és mindenik oltár
És mindegyik vallás ki hisz téged egyisten a földön
Orgonaszóval és sófárral és trombitahangon
El illah il Allah és Löchó Daudi és Kirie Eleison
És mindegyiken túl véknyan csilingelõ karácsonyi csengõ
Amivel kisfiamat hívják holnap a fenyõfa tövébe
Circumdederunt me gemitus mortis
Gloria in excelsis Deo Krisztus megszületik.

A reformnemzedékhez

          Hevenyészett elszámolás a költõre bízott talentomról

        ”Vidám fiuk, kik bornál egyesültök
          Közétek bûvöl engem dalotok
          -----------------
          Fogadjatok be én is dalolok...
          -----------------
          A mult idõkrõl újakat beszélek
          A vén Panard-dal én együtt ivám...”

                           (Béranger-Petõfi.)

Nem nagyon hívtatok gyerekek hogy dörmögõ basszussal kontrázzak nektek
Mikor ujkort éltetvén rágyujtottatok a reformnóta szép szövegére
Harag nélkül mondom a hiúság ballasztját régen lebocsájtottam
Csak nehezék az higgyétek el vagy fityegõ zászló árboc tetején
Nem is szólnék ha nem motoszkálna bennem valami derûs gyanakvás
Hogy le akartatok tagadni általában mintha nem is volnék
Vagy mintha elástam volna a rámbízott talentomot senki se látta
Pedig tudjátok titokban hogy dehogy ástam el csináltam belõle
Százannyit és ezerannyit mintahogy a Gazda kívánja figyelõ szemmel
Csakhát nem vertem rá képmásomat mindegyikre külön s az évszámot
A szabadalmi jogvédelem és a copyright sose volt erõs oldalam
Még a „scripta manens” se volt szent néha a „verba volans”-t többre becsültem
Elmulasztottam ügyelni hogy a megtalált szó nevemhez fûzve maradjon
Többet mondok számomra ez a tulajdon név se volt oly szörnyû jelentõs
(Emlékeztek még a gyerekkori fogócskára „nem ér a nevem?”)
Hiszen önmagamat úgyis csak azzal a minden névnél ritkább örökebb
Senki másra nem illõ soha visszanemtérõ egyetlen jelöléssel és
Császári rangnál és névnél gõgösebb szólítással e földi téreken: én
Vagy egyetlen nagy „I” betûvel mint az angyali angol önérzet
Igy hát elõfordulhat sokszor bizony hogy nem is tudom igazolni magam
S ó mily rettenetes megeshet hogy a kor történelmibõl szépen kimaradok
S eljövendõ évszázadok késõ unokáinak unokája a reményteli ifjú
Szipogva nem szurkol a vizsgán miattam mert elfeledte elsõ szeretõmet
Se azért voltam bíz én és leszek is lexikonon s anyakönyvi kivonaton túl
Attól a perctõl hogy hunyorogva elõször nyilt ki barbár szemem a csudára
Hogy e mûvelt régi világnak ezúttal úgy tetszett éppen velem megreformálni magát
Onnan kezdve vagyok én s leszek is s ott leszek köztetek bármi csekélymód
Bármily kicsiny mértékben név nélkül és névtelenül akár tudtok róla akár nem
Ott leszek valahol a szavában és a szívében annak is ki rólam sose hallott
Nem is sejtve talán hogy engem idézvén szép régi igéket
Vagy kevély-szelesen holmi spanyolviasz-gondolatot amirõl elhiszi szentül
Most lelte meg éppen holott régporlódó koponyámból indult el koponyája felé
Hogy eljusson s egy szikrát villantson benne valami titokzatos úton
Itt vagyok én köztetek máris hiába nem láttok vagy látni nem is akartok
Itt vagyok mint az a furcsa ifjú álmomból akirõl szólt a legenda
Va-Kong polgára ki elõször látta közöttük a Napot egy percre elõször és utoljára
Egzotikus bolygó Napját mely egyszer kél s egyszer nyugszik egy emberöltõ folyamán
S szólni akart róla vergõdõ és csetlõ-botló szavakkal hírt adni társainak
De azok hallgattak csak gúnyosan s már kezdte hinni kaján mosolyukból
Hogy káprázat volt az egész s hogy „nem tudhatni arról mit meg nem tapogattál”
Míg egyszer ráeszmélt hogy ott áll köztük s látja õket s õk nem veszik észre
Hogy köztük van nem látják s ilyenformán mégis csak neki volt igaza
Így állok én így ülök én így borozgatok mellettetek a deszkapadon
Hivatlan vendég ezzel az átkozott megneláss-süveggel kócos fejemen
Mert idehúzott dalotok s most itt feszengek szégyenkezve és sóvár-irígyen
Senki se szól hozzám s felemelt poharamhoz senki se koccintja poharát
Legfeljebb elbámul a szembenülõ pillanatra hogy magától táncol a kancsó
Legyint mérgesen részeg vagyok gondolja csak arra nem gondol hogy ez én lehetek
Rossz dolog ez gyerekek kísértetnek lenni ezt kopogja nektek apátok
Ülni idegenül tulajdon családunk vacsorára terített víg asztala mellett
Rángatom hát a terítõt szátokba nézek jobb híján s magamba így mulatok
Vagy pedig lappangó mozdulatom furcsa hatását rajtatok figyelem
Egyik odébbhúzódik (a mellettem ülõ) önkéntelen mikor elõrehajolok
Másik meredten néz a szemembe s azt hiszi üres levegõbe tûnõdik
Ez itt nem úgy fejezi be a dalt ahogy gondolta vagy ahogy kedve szerint volt
Az ott máshova tesz egy szót egy vesszõt mint ahová tenni akarta
Vagy tette volna ha én történetesen e világra meg nem születek
Az a párocska másképp enyeleg az a csókocska másképp csattan a szájon
Ez az álmocska másként végzõdik ez a gondolatocska másként kunkorodik
Ebbõl a simogatásból nyakleves lett volna és e pofonból símogatás
Ha holt kezem meg nem fogja vagy meg nem lódítja az élõ könyököt
S minden eféle apró mozdulatból felém valami béke sugárzik
Vidám gyönyörû Törvény hogy éltem s hogy kellettem valakinek
Holt kezeket hiába nem szorongatott görcsösen gyermekkezem egykor
Utolsót rándult a kéz s átadta az áramot jelezve add tovább s adtam is én
Teljes a lánc még nem akadt meg van remény feltámadás ujjászületés
Mert ez a Reform gyerekek nem a program és nem a becsvágy
Az a reform hogy résen légy „figyelj és jól érezd magadat”
Az a reform hogy sejtelmem se volt soha bizony semmi reformról
Csak azt éreztem mint a diák hogy nekem majd vizsgázni kell ebbõl
Ebbõl az életvalamibõl amivel megbíztak s amit én is akartam
És csak utóbb derült ki hogy nem az én kedvemért találta ki hajdan
Valami  õrjítõen érthetetlen óriás akarat és bátorság és erõfeszítés
Valami ordítás egy rettenetes hang nem tudni fájdalomtól vagy örömtõl
Ordított ekkorát de még most is remeg és gyûrûzik és torlódik tõle minden atom
Ez az ordítás harsogott kezdettõl fogva végig borzongó füleimben
Ezt verte vissza bennem minden idegszál minden könny és kacagás
Ez a kaland ez a hang volt az amitõl tennem kellett mindég valamit
Tennem vagy mondanom vagy gondolnom vagy közölni vagy kifejezni
Mindegy milyen formában vagy reformában a mûfajon semmi se múlik
(Az én fejemet nem a dajka formálta belülrõl nyomta kifelé ez a hang)
Ettõl volt minden ezért kellett próbálnom mindég valami újat
Ettõl változott alak és anyag sõt halmazállapot ettõl
Voltam kicsi voltam nagy voltam rézbõl és gumiból és fából vaskarika
Láng és hamu gáz és szén betölteni mindent elférni gombostû fejében
Mert nekem tudni kellett gyerekek mit érez a ló álló kocsirúdnál
Mikor lógatja fejét és néz és néha oknélkül dobbant a lábaival
Mit érez a nõ mikor vállát csókolják és aki nõ sose voltam
S mit érzek én magam mikor félek mikor hencegek mikor kétségbeesem
Vajjon ezt érezte Platon és Buddha s ezt fogja gondolni X Y és Z
Majd valamikor ha bekövetkezik amit megsejteni mertem
Ettõl erõlködtem ettõl szerettem élni s várni a ritka pillanatot
Melyben zakatolva megáll a nekilódult élet véremben és képzeletemben
(Vér és képzetek és indulatok és gondolatok mind akadály csak)
S egy pillanatra túl ezeken kitárul életem forrása a tiszta Valóság
Ritka pillanat látnoki perc dolgok veleje boldog hangos nevetés
Odaátról ahol létezem igazán túl e haláltól szorongó álmodozáson
Egy pillanatra üveggé válik múlt és jövõ kék és szürke sok rétege bennem
E ritka pillanatok közt ami volt errõl kell csak vallanom itten
Hogy folyton változtam mint a felhõk s állandó voltam mint a makacsság
Ragaszkodva valamihez amire engem senki se kényszerített
Amit senki nem kért amit senki se kérdezett amit senki nem követelt
Se érdek se családi kapocs se fajta se szempont se lelki se testi közösség
Mintahogy senki se kényszerít senki se kér nem kérdezi ezt a néhány sort
Amit elmondok nektek igazolásul csak azért hogy végire járjak
Mintahogy senki se kényszerít rá hogy reggel a kádban s míg járom a lépcsõt
Miközben másnak üzleten és szórakozáson s fõnökei kedvén jár az esze
Töprengjetek emberi végzeten s hogy mi a jó mi a rossz és mi igaz és mi a hazugság
Vagy senki se kényszerít hogy megálljak és meghalljam az uccán
Két szembejövõ töredék szavait s igyekezzem megtudni belõle
Sorsukat és életüket megállván nagynehezen hogy közbe ne szóljak
Így eshetett hogy ma már mérlegemet bármely percben átvizsgálhatja bárki fia
Boltomban is ha böngész mindenki talál valami magánakvalót
Gyermek és asszony és víg cimbora és költõ és kutató és katona
Mert sok mindent kínlódtam és éltem s mindenbõl maradt valami
Sok hitvány könnybõl nehány gramm tiszta só sok lõrébõl pár icce párlat
Sokmillió végigszámolt kabátgombból nehány biztos „igen” és „nem”
Nehány biztos „szeret” és „nem szeret” sokezer akácfa levelébõl
Sok bolond füstjébõl és kormából sok szónak pár egyszerû kristály
Ami már az enyim s mindenkié akkor is ha százszor ellopják és eltemetik
Tessék besétálni aki nem hiszi vagy azt gondolja hogy puszta dicsekvés
Hogy lim-lomot mutatok vagy hamisítványt vagy elavultat ami reformra szorul
Ez nem csalás gyerekek nem ámítás nem pythia-gõz nem bengáli vörös
Akvárium-kék vagy kínai sárga vedd a kezedbe pajtás nem törik össze
Egyik csak afféle játék a másik már szerszám amivel fúrni és ásni lehet
Lux Úr Szabadalma Faremido egy új világkép és kiszera méra bávatag
Egy pici tükör amiben élesen látod  az arcod álszent gonosz Barabbás
Egy szál virág halott kezeidbe örökszép Hanna Reménytelen Szerelem
Dallam amit te is el fogsz énekelni a létra tetején törtetõ ifjú barátom
És végre emitt ez a tõr az én haragom s a dac fente élesre neked
Az én fegyverem vedd a kezedbe markolatát próbáld csak ki ne félj
Szegezd a szívemnek toppants egyet és döfd elõre ha mered
Ez az egyetlen tõr amitõl elesem a magamé a tiéd még tompa fiacskám
Így döfsz te és így döfök én de viszont így élsz te és így halok én meg
Mert bár én álmodtam õt de önmagam nem vagyok Telma Titusz
S mert nem vagyok az talán jobb is hogy nem szóltatok nekem gyerekek
Lám a harci dalt amit írtam magam már nem szívesen dalolom
Csak az hõs aki põre a páncéllovag fél hogy Achilles-sarkát hátrakötik
Van mit vesztenie hetyke tivornyán és hirtelen jelszavakon
Béke és harc veletek formáljátok és gyúrjátok át ezt a világot
Amit magam már megpróbáltam formálni és gyúrni egy keveset

Karácsonyi elégia

Mit tettél ártatlan szívemmel, gyalázatos kor, felelj meg
Karácsony van, de nekem nem kellenek olcsó fenyőgallyaid
Hazug viaszkönnyet ne sírjon a karácsonyi gyertya
Meg nem vesztegetsz cifra csecsebecséddel
Rántsátok le az asztal vacsorázó fehér terítőjét
Fekete posztó van alatta, két gyertya ide és feszület
Krisztus törvényszéke elé rángatlak, hívlak tetemére
Ennek a gúzsbakötött és megtört valaha isteni szívnek
Milyen boldog voltam én ennek a századnak elején
Nem magam miatt szegény voltam és magamrahagyott
De volt valami példátlan izgalom és remény a levegőben
Készültünk valamire és vártunk valami Meglepetést
Aminőt soha még hinni se mert a világ
Egy nemzedék se, mióta Cromagnon s a neanderi völgy
Ködös reggeleit elhagyta ez a földre lepottyant
Valami idegen bolygóról idekerült különös féreg, az ember
Hasonló s mégis egészen más mint az ittlakó többi barom
Remegett minden ebben az ünnepi várakozásban
Mint a gyerekek, mielőtt megszólal odabent a csengő
Én magam sejteni véltem azt is, mi lesz az ajándék
Homályos célzással régen ígérte már sok kusza jel
Idelent a Földön és fönt a csillagos Égen
Ezt a csákót és kardot, ezt az isteni kinevezést
Hogy mostohatestvéreink fák és krokodilok
Közt a legifjabb s nem is a legjobb és legügyesebb
Az a fajta, amelyhez tartozom véletlenül én is
Hogy éppen ez kapja kezébe amire mindnek foga vásik
Kényre-kedvre örökbe a Nagy Mennyei kirakatnak
Legszebb játékát, ezt a nagy Lapdát, aminek Föld a neve
S amivel játszani már nem akar többé aki csinálta
Gyönyörű lapda, éppen nekünk való embergyerekeknek
Nem olyan nagy mint a Nap például, de nem is oly forró
Ujjunk meg nem égeti s tele van gyönyörű rajzzal
Erdők és tengerek és hegyláncok csupa színes ábra
Hókristály és vízirózsa és északi fény gyönyörű
S miénk lesz az egész, tehetünk vele ami tetszik
Belebujhatunk vagy kihajíthatjuk nagy ívben a térbe
El is ronthatjuk, megnézhetjük a szerkezetét
Mindenki lázasan készült ennek a századnak elején
Erre az ünnepi napra, mikor az ember lesz úr a világon
Kezdtük szemügyre venni alaposan ami majd miénk lesz
Hogy tudjunk bánni vele, ne legyen fennakadás
Élvezni, élni, csinálni minden pazar örömét
Egyikünk a hal siklását figyelte a vízben
S eltanulta, hogyan szed ki a vízből levegőt
Másik a madarat röptiben nézte ravaszdin
S másnap maga is harsogva felröppent mint a madár
Harmadik tettenérte a Láthatatlan Sugarat
S déli időben fényes nappal megjelent a kísértet
Félelmes csontváz eleven testünk lágy kérge alatt
A negyedik és ötödik közellé tette a távolt
Megfogta az időt, eleven lett mozgó vásznon a mult
Aladin csodalámpája hangot varázsolt a füledbe
S tudtad Szaharában most sírni a sárga sakált
Tündérmese csizma hétmérföldes hipp-hopp ahol akarok
Így kavargott négy évszak négy díszlete közt a Darab
Mennyei Színjáték és csupa emberi drága szerep
Énnekem is volt szerepem húsz évesen ilyen fiatalon
Készültem rá még mielőtt látni tanult a szemem
Hogy a prológust majd én mondom el, ha kezdődik a játék
Egy reggel, jól emlékszem, a Halley üstökös éppen
Fönt libegett halványan hajnali égi mezőn
Jöttem  a réteken át gyalogost Rákos felől fútt a szél
S komponáltam az Ódát nyurga nagyszájú kamasz
Mint akinek nincs, nem is lehet más dolga csak ez
Ódát harsogni, ódát a Századhoz, mámoros ditirambust
„Én múzsák ifjú papja” vagy Rotterdamus Erasmus
Ennél is szebbet, ujjongóbbat és szabadabbat
Eldicsekedni fennszóval, hogy necsak az élők
Hallják, hallják a holtak is régi temetői rögökben
Da Vinci Lionardó és Daedalus és Shakespeare és Verulami Bacon
Pár semmi évezred iskolatársa és tanulója
Hogy szárnyas szavaik zúgó szárnyakká átalakultak
S nem kép és hasonlat immár a büszke beszéd: repülés!
Mert félórával előbb láttam két földi szememmel
Dagadni és dudorodni a földet s horpadni a mennybolt
Kupoláját ferdén libegve s futni alattam a felhőt
S nem rímek és szavak és muzsika részegített meg
Nem szédített látni káprázatot olcsó borával a Szépség
Ez a Valóság volt, ez a vászonból tákolt monoplán
Minden szépnél szebb, minden Igézetnél igazibb Igézet
Hogy győzni fogunk diadal diadal diadal minékünk
S ha a mennyeknek országa nem száll le a földre
Majd érte megyünk mimagunk s „lészen éj és nap
Hat nap és hat éjjel s a hetediken megpihenünk”
Így volt ez s még aznap délután szép kedvesemmel
Ültünk a budai cukrászda hűvös terraszán
S álmodtunk kisdedet aki majd megéri ezt a napot
Gyalázatos század, mit tettél mire a kisded megszületett
December közepetájt karácsony előtt tizenhetedikén
Százezer ember hörgött Mazurnál a jeges pocsolyában
S kedvesemet elvitte mint meg vagyon írva
„Gyűlölet és téboly mocskos magzatja a dögvész”
Országok tépték s marcangolták egymás húsát mint az ebek
Aztán csönd lett, a megtépett föld sebeit nyalogatta
Sok-sok év mulva tértem magamhoz egy árokban valahol
Ahová dobott a földrengés s elindultam keresni helyem
Kábultan még roggyanó térddel és betörött fejjel
Keresni a kedvem és hitem és hetyke bizalmam
Hová tettétek mi ez miféle világ lett
Hol a kerek asztal aminek gazdáját dícsérni akartam
Köszönteni dallal miféle arcok ezek a régi helyén
Ostoba gúnnyal hallgatnak ha szólok nem értik a nyelvet
Köszönök és nem is felelnek torkomon akad a szó
Ég felé nyujtom tenyerem hogy eszükbejussak
Összenéznek s alamizsnát tesznek belé azt hiszik koldulni jöttem
Mennék már innen repülnék fönt berreg valami
Aranyat csempész a gépen a bankár át a határon
Vagy valami bombát a háborúra spekuláló iparos
Messze suhan már nem érem utól összeesem az ucca kövén
S már nem tudom eldadogni vádoló végrendeletem

A láthatatlan börtön

Sokféle börtönökről
Dalolt már a Szabadság
Tündérkisasszonyának
Reménytelen lovagja
Szabadság Rabszolgája
A tikkadtajkú költő
Sokféle börtönökkel
Rostázta már ragyásra
Vén Földünk ráncos arcát
Hóhérok és vezérek
És tébolyult próféták
Kendőző kotyvaléka
Thotmes gúlái óta
Kajafás börtönéig
A Krisztus börtönétől
Fekélyes fekhelyéig
Ama Galileónak
Az ólomkamarákhoz
Sok hídja sóhajoknak
Nyikorgott nyirkos útján
Sok patkány foga vásott
A láncos deszkapadkán
Hol háborgó dagályok
Verték a gályabordát
Sok lábat kaszaboltak
A kaszabörtönökben
Sok felleg tornyosult a
Salamon tornya szélén
Kínai ketrecekben
Kínlódott görbe háttal
Sok mongol Koreában
Stuart langyos-puhácska
Csuklóját sok bilincsnek
Hűtötte hűs karéja
Riadtan sokszor ébredt
Lecsöppenő penésztől
A Jó s Nemes Lovagnak
Mosollyal álmodója
Kéjkertek és kövek közt
Épült sok büszke Bastille
És titokzatos Tower
Hatéves kis királyfi
Hervadt a Temple mélyén
A Conciergerieben
Várták véres haláluk
Kiábrándult királyok
És cselszövő cselédek
Szegény szelid sovány kis
Pellico Silvio is
Senyvedt sok éven által
„Ma chétive petite personne”
Spielberg falába ásva
Tíz évig a Katorgát
Kémlelte Dosztojevszki
És a readingi fegyház
Rostélyfalán keresztül
A kócból és darócból
Áradt a De Profundis
Mert lett légyen Kazinczy
Vagy Chillon képzelt rabja
Vagy Szilveszter-Apostol
Ubrik Borbála és
Sing-Singek banditája
A rabnak van reménye
Hogy egyszer összeomlik
Körötte ama látszó
És látható vasabroncs
Legyen bár mint a Vasszűz
Keble oly szűkreszabva
Vagy mint a Sárga Császár
Steppéktől Óceánig
Kiterjedt birodalmát
Körülkerítő Nagy Fal
A múmiára dermedt
Hármas kőszikla burkát
Egy szép napon kifúrja
A rabló és a régész
Harmadnapos halottnak
Kihült helyét találja
A Krisztus-sírt ki őrzi
A mozgó föld kidobja
Kicsorbult börtönéből
Ki hitte rendületlen
Keringő rendülését
Cervantes úri lelke
Átfüstöl a falak közt
Erdőn-mezőn barangol
A kőkockák a Bastille
Faláról úgy zuhognak
Mint zsarnokok falára
S fülére hányt beszédek
Raszkolnyikov megenyhül
Távol Szibériában
New-Jersey és Washington
Üvölti két világgá
Emlékét és bosszúját
Kossuth két börtönének
S még az izgága császár
Hamvát is visszahozzák
És minden börtönöknek
Egy nap csikordul zára
Egy pompás végítélet
Tárogatós szavára
Csak ezt nem látja senki
Csak ezt nem nyitja semmi
Csak ezt a láthatatlan
Testünkreforrt kalitkát
És mozgó csigaházat
A Láthatatlan Börtönt
Melyben szorongva járjuk
Szabad mezők határát
Időnek és a térnek
Kitárult messzeségét
S a nyüzsgő ucca hosszát
Ezer kusza csapásán
Testvérek lábnyomásának
Mint kristálycsöppbe cseppent
Vergődő furcsa féreg
Kinek fuldokló fintor
Rángatja néha arcát
Üvegfalon keresztül
Hogy az már kész nevetség
Így hurcoljuk lihegve
A láthatatlan börtön
Üvegfalát magunkkal
Amelyről senki nem tud
Bámulnak és nem értik
Hogy néha furcsa módon
Kinyujtott karod-lábad
Megáll a levegőben
Egy félszeg mozdulattal
Minthogyha tapogatna
Kezed amit kinyujtasz
Terített asztalokhoz
Öklöd mit felemeltél
Hogy végre szétlapítsad
A hencegő kalandort
Tenyered mit kinyujtasz
Hogy tenyerébe rejtsed
A ritka hű barátnak
És végső búcsút intsél
Te régi kedvesednek
Ki régen elfelejtett
Hívén hogy elfeledted
S hogy lebukom fejemmel
És görbítem gerincem
Bámulnak és nem értik
Nem tudják hogy ilyenkor
A láthatatlan börtön
Falába ütköződik
S verődik padmalyába
Öklöm, kezem, gerincem
Haragom és reményem
A láthatatlan börtön
Így zár el életemtől
Gyönyörű sorsom üdvét
Szabadságtól ujjongó
Minden szívdobbanásom
Mellembe így rekeszti
A láthatatlan börtön
Boldogtalan emlékek
Sok szívós szövedéke
S egy rossz természet átka
Így tett elátkozottá
Így lettem önmagamnak
Tulajdon tömlöcévé
Melynek sötét odvában
Immár sok éve vallat
Makacs kínvallatással
Magnus Magister Élet
Komoran és sötéten
Peckekkel és szögekkel
Mindég egyetlen kérdést
Egyhangú és kegyetlen
Ismétlődő változatban
Vallat s megtörni nem tud
És félni nem tanít meg
S meg nem tanít felelni
A láthatatlan börtön
Amelyből nincs menekvés
Amelynek régi kulcsát
Magadban eltemetted
S többé meg nem találod.

Ezerhatszázharminchárom június 22

                 Levél a colosseum egyik köve alatt

Ezt a pár sort röptiben vetem erre az enyves vászondarabra
Amit itt találtam a Colosseum vén kövei között
Írószerszám sincs nálam megteszi az ólomdarab is
Kijöttem kicsit sétálni magamban a szabad levegőre
Sok hónap után először egyedül milyen jólesik a csönd
Most nem akarok fogalmazni ravasz mondatokat
Öreg ember vagyok fáraszt a szórend és szillogisztikai szabály
S mennyit kellett gyötörnöm agyam hónapokon át
Helyes válaszokon hogy ki ne bujjon belőlük a szög
Amikben megakad Messer Gaspari di Santa Croce
Okos ember ez a Santa Croce de milyen vékony az ajka
És még most sem tudom a szeme színét homályos az a terem
Milyen gyötrelem volt sokáig másra gondolni mint amire szeretek
Talán jobb lett volna mégis inkább a kínpad amire céloztak finoman
És igazán gyengéd és tapintatos szavakkal meg kell adni
Mellőzve a részleteket de azért én élénken láttam a pincét
A bokacsavarót s a spanyol csikót nem való az már nekem
Ó de azért talán épp oly boldog lettem volna utána
Mint most hogy firkálhatok fejtörés nélkül és szabadon
De kinek is firkálom most döbbenek rá hiszen ez nem tudomány
S nem tudok senkit akinek küldeném mint levelet
Kepler úrral hallom bajok vannak Tübingában ezek a
Protestánsok csillagi dolgokban szintén nem kedvelik a tréfát
S a Dialoguson kívül is égettek még néhány füzetet
Sir Verulami Bacont Londonban senki se bántja
Mégis önszorgalomból legutóbb lelkesen csatlakozott
Gúnyos szavak villámaival sujtva le Copernicusra
Ostoba szájhős Bacon pocsék-rossz a fizikában
De filozófiát halandzsázni tud elég szépen és ügyesen
Bezzeg nem tetszett neki már akkor a pisai kísérlet
Amitől ma is forog sírjában a vén szoknyabolond Aristoteles
Forog mint... de talán hagyjuk egyelőre a forgást
Ebből is az jön ki hogy még gondolatba’ se tudnék
Társalogni vidoran senkivel most a messze világon
Ha csak Livia lányom... nem meg se látogatott
Vagy talán Vincenzio örök bánatom semmiházi kölök
Nem igazán hová címezzem vén szívem dobogását
Még se motyoghatok magamban mint a bolond
Gyónni sem voltam azóta meg kell szabulnom
Ettől az undokságtól itt valahol a lelkem alatt
Ami összefutott benne mikor odaírtam a kézjegyemet
„Róma ezerhatszázharminchárom június huszonkettedikén
Esküszöm és fogadom eme szent könyvön tartva kezem
Hogy megbántam... és gyűlölöm... és átkozom... és visszavonom...
S eretnekségnek... és tévedésnek... s hibásnak ismerem el...
S alávetem magamat... amit rendelt a Szent Hivatal
Isten is úgy segéljen... Szóról szóra... fentnevezett Galileo Galilei”
Nem nem hagyjuk ezt homlokom hiába rázom és gyömöszölöm
Ebben a hangnemben senki nem érti beszédem
Aki él és élt valaha és megszokta a szónoki formát
A tiszta vita bölcs és hagyományos keretét
Jaj nincs senki társam ehez immár akihez jajszóval jajongjak
Nem is szó csak dadogás és vén szemembõl a könny
Oh jaj csak te vagy már énnekem süket és néma Megnemszületett
Ki nem is sejted még önmagad távoli szép unokám
Messze századok multán aki rothadt csontjaimon
Illansz tova fürgén könnyû gépparipán
Hát ide hallgass mert teneked szól e kusza pár sor.
Ha leírtam elrejtem itt számodra a kövek alá
Vedd kézhez majd mikor eltakarítod ezt a romot
Hogy ide építsd a szép Embersas isteni fészkét
Unokám te édes testvérem pajtás víg cimbora drága barát
Ismerõs nekem már egyedül csak te itt e világon
Ugye ismersz ugye látod  ugye tudod mi fáj nekem itt
Miért nem tudom én megmagyarázni ezeknek
Hogy miként vág össze amit tettem a Tett és amit szóltam a Szó
Ugye érted ugye hangod e hang ugye nem kell ez írást
Villámló szikrakövét lelkemnek szõni szonettbe
Zegzugosan ahogy pattan úgy kapja el könnyû szíved
Ugye így lesz nálatok is ugye nem lesz ennyi teher
Be jó társalogni veled máris könnyebb a lelkem
Be nem szól vissza szavad s ha szól majd már nem hallja fülem
Visszhang aki vagy idõben a sápadt Neptunuszon
(Jobb már nekem szólni süket falhoz mint fülhöz mely érti de rosszul)
Ó miért nem nyujthatod át az Idõn testvéri kezed
Miért nem rántsz át ezen az árkon odaát jobb lenne nekem
Otthonosabb igazibb egyszerûbb és helyesebb
Én képzeletemben úgyis gyakran járok már tifelétek
Nyelveteket tanulom s megszokom uccáitokat
Lassú már nekem a hintó ami vár rám a Tiberisznél
Hogy villájába vigyen Toscana jó hercege innen
Öreg vagyok én nincs idõm türelmetlenül topogok
Iszákom üres oda becsületem nem kellek a kornak
Küldjetek át értem egy olyan gépmadarat
Ami van nektek vagy üzenjetek sok tengeren át
Azzal a kürttel amit mindenütt hallani mindig
Bolond és bölcs egyszerre hallja nem tudom mi a neve
Vigyetek el innen rosszul érzem magam itthon
Szidnak engem és fenyegetnek és figyelnek az öregek
S a fiatalok azt mondják hogy rühes és gyáva vagyok
Ott kellett volna gebednem szerintük tömlöc fenekén
Vagy száraz bõrömet máglya felett pörköltetni ropogva
Egyik a Szent Téboly másik a Józan Egészség
Kifordult szem és alattomos és ostoba szürke mosoly
Könnyû nekik mit bánják õk mit hoz a holnap
Csak ma legyen friss tyúk cifra zsoldos szajha szeretõ
S könnyû Neked is tudós unokáim ott a jövõn túl
Te már tudod amit én nyugtalanul állítok csak
Hogy mindegy úgyis most egyelõre pár századon át
Nem fontos ki forog mi forog s mitõl dagad és száll le a tenger
Hasztalan és szép színpadára a csillagos égnek
Dübörögve húzzák le a kárpitot és a redõnyt
Kezdõdik a régi és mindig új hajcihõ idelenn
Lám csak a burkus egy fuvolát fú tegnap óta a frankkal
Henrik markába röhög tudja hogy hamis a hang
Mit bánja ki bánja e hõs és nagyszerû tornán
Mely e világnak új Sándort és Cézárt adott kegyesen
Távoli napok és bolygók dolgában mi igaz mi nem igaz
Fáradt vagyok én pajtás jó lenne pihenni nekem
No adj nekem kis helyet ott ahol ülsz hadd ülök le
Tartsd ide a füled nézz körül senkise hallja
Gyorsan megsúgom az igazat hisz tudod úgyis
Szükséged nincs rá de én hadd könnyítek magamon
Hát persze hogy úgy van hát persze hogy mozog a Föld
Hát persze hogy szent eskümbõl egy szó sem igaz
Hát persze hogy nem nekik hogy nekem volt igazam
S csak kezem írta alá azt a gonosz kutyabõrt
De most hajolj még közelebb és tudd meg a titkot
Nem is a kínpad s nem is a máglya ijesztett
Hajladozva mélyen bûnbánón és becstelenül
Ó volna bár máglya lángolva elégni fölötte
Láng magam is Élõ Szellem Ifjúság és Jövõ és Szerelem
E pörgõ rohanó Földön ha volna érdemes élni
Érdemes élni lángolni a lángnak a Szépnek a Jónak
De érdemes-é?
  Pajtás hát persze mozog a Föld
De nem nekem ám s teneked se csak a kapzsi pimasznak
A tökfejõnek aki vígan száguld vele s el se hiszi
Bár állna meg és dõlne dugába és omlana össze...

A lapda

                 A palackbazárt szellem testvéreihez

Lelkem testvére te nehány elszórva a messze világon
Kapd el a lapdát íme itt dobom és messze hajítsd el
Harmadik testvérünknek adja tovább és dobja keresztbe
Szép tüzes lapdáját gondolatomnak amit a szavak szárnya röpít el
(Még így is a szó a nyelvek bábeli zûrzavarában
Messze repül messzebb min az ostoba ágyúgolyó
Play-ready s már pattan is koponyámról a derék lapdaverõrõl
Odasüss ott szeli már fütyörészve aranyos levegõjét
Ennek az édes és fanyarul üde április végnek
Most szállt el éppen a parlament kupolája fölött
Most a Balatont hagyta el s a Vág völgyén átkelt a határon
Osztrák havasok dermedten és gõgösen merednek utána
Már az Alpok fölött nyilal át alatta teuton erdõk
Emitt csillog a genfi tükör az ott Potsdam a berlini uccák
Nagy tömeg feketéll élteti Hitlert és szidja az istent
Amiért valamikor akkorára tervezte a földi vidéket
Hogy elfér rajta és megterem más is mint a bolondok
Boltok palotája üvegbõl hol rendes rekeszekben
Mint a darázsfészek kockái között ül egy furcsa bogárfej
És szõ valamit valami Rögeszmét makacsul és elkeseredve
Amit százszor széttépett már és szertefújt az a Világos
Értelem ami árad a Napból és Életnek tudja magát
Csak tovább lapda csak magasabbra innen már lát közeledni
Testvérem szép okos szeme ismerõs hunyorítással
S jelzi hogy tudja jól mit gondolok errõl szólni se kell
Csak dobni a szó lapdáját s már pattan vissza a válasz
Hogy így van ez ám Odaát is tengereken túl
Minden nemzet és minden nemzedék kezdi a táncot elõlrõl
Ezt a kállai kettõst mint akit tarantella csípett meg
Aztán szédülve megáll s hallgatja szájtátva a hordón
Ordítozó felcsert aki majd ellátja a baját
Ördögöt ûz és ráolvas békaepét és cinegemájat
Szavak hüvelyét amiknek értelmét már senki se tudja
Csak mi nehányan de minket senki se kérdez
S mi nem felelünk mi ráérünk mi tízezer éve
Õrizzük a Szó Velejét azt az õsi Jelentést
Ezt a Grál-madarat ezt a szárnyas igét ami szálldos
Ezt a lapdát amit Tér és Idõ nagymessze ködébõl
Egymásnak hajítunk csak a Lélek hadseregében
Szolgáló tízezeréves párezer régi lovag
Jaj nekem jaj neked testvér mondd már te se bírod
Mostanába’ megint börtönöd sima falát
Ezt a palackot amibe belégyömöszölt a gonoszság
Mint ama szellemet ott ezeregyéji regében
Aki a végén már fogytán lévén türelme s reménye
Átokkal verte azt is aki egyszer majd kiszabadítja
Pajtás állj meg egy percre ereszd el a lapdaverõt
Nem kellene mégis odavágni egyszer kellõsközepébe
Csak így puszta marokból ahol legsûrûbb a rajzás
Ezt a lapdát ezt a kimondott Szót ezt a kézigránátot
Ahelyett hogy kecsesen egymás kezibül kapkodjuk ügyelve
Mint a bûvész nehogy kárt tegyen valakiben
Odavágni bizony a nézõtér sarkába ahonnan
Úgyse figyelnek ránk nem érdekli õket a játék
Odavágni hadd robbanjon hadd legyen nagy riadalom
Hadd kapják fel a fejük riadtan égremeredve
Talán észreveszik amit mi rég látunk innen a hegyrõl
Hogy mialatt õk a kuruzsló rekedt torkába figyeltek
S játszottak urat és szolgát és hõsi lovagi tornán
Sisakosdit és jelvényes cifra maskarajelmezt
Kötve karóhoz ebet „szentséges nemzeti önzést”
Ázsia pusztáin szörcsögve dagad fel
Valami sárga habarcs a Jangcekjang medreibõl
Szennyes buborék huppan a nyikorgó deszkafalon
S bütykös és vézna lába alatt a páriadögnek
Süpped a rizstelevény kérges fekete földje
Árad az ár és jajgató falvakat hurcol a hátán
S a Nagy Fal repedéseibõl buggyan a sárga leves
Mint kelevénybõl a genny (mert beleszúrt a fulánk
Kis japán katonák kardhüvelyébõl)
Hömpölyög és csapkod és sírokat szaggat a földbõl
Ferde szemek nézik ámulva Dzsingisz-kán nyilait
S Tamerlán országa alatt rengeni kezd a talaj
Hátha ez az egész habarék egyszer már (fordul a szél is)
Nem a Csendes tenger partjainak lódul nagy tömegével
Visszazúdul és hátratekint s ámulva megérti
Hogy a Kaukázus szorosain s a Kaspi tenger partjai mellett
Szabad az út ismét mint a tatárok napjaiban
Jaj nekem és jaj neked testvér hadd el kár a beszédért
Jobb lenne magunkra gondolni Mont Salvatra és Araratra
Majd ha leszáll a vízözön s ormuk kibukkan az árból
Jó lenne nekünk valami bárkasziget
Hogy legyen ahonnan újra bocsáthassuk ki azt a galambot
Építsünk gyorsan egy rettenetes nagy Zeppelint
Melynek utasa meztelen puszta Lélek lehet csak
Meztelen lelkek a motornál meztelen lelkek a kabinokban
S a burok tompaezüst selymén meztelen lelkek dideregnek
Mint ama szürkén sejlõ vizén az alvilági folyónak
Jöjjön mindenki velünk kinek nincs veszteni többé
Úgyse egyéb vagyona mint puszta lelke e Földön
Városok uccáin hurcolva megalázott tetemét
Teste megunt terhét korbácsolt idegeit
Agyvelejét a Lélek drága edényét rázva dühödten
Hogy megszülje számára a kor nagy Gondolatát
A Megváltást és a Megoldást hogy holnap mit ebédelsz
Miközben házak és boltok maradnak el háta mögött
„Ezen üzlet feloszlik” és „Megszûnik” felírással
Én magam is testvér gondolok már néha ilyenre
Homlokomon kiragasztom a kék papírszalagot
„Ezen üzlet feloszlik” mást nem tudok én se
Mondani ennek a kornak tán erre megáll a vevõ
Olcsó kiárusítás jóízû dögszagát szimatolva
Meghal az én testem testvér elpusztulok s nincs más
Végszavam és végrendeletem megmaradt vagyonomról
Mint amire egykor iskolakönyvem tanított
Mérjétek ki húsom csontjaimból fõzzetek enyvet
Másra úgyse tudott használni ez a világ
Kapd el a lapdát testvér és hajítsd ki az ûrbe
Én már nem kapom el ez volt utolsó ütésem
Szép tüzes emberi szó új bolygója a Napnak
Kezdjen valahol valami új pályafutást

Egy reggel dátum nélkül

                 Látomás

Nem segít ezen se filozófia se vallás még a költészet se használ
Részeg hasonlatok és János Jelenései és rajongó hallucinációk
És nincs tudományos rendszer és nincs hindu szelídség és Buddha-mosoly,
És agyafurt magyarázatok amiket külsõ mintákra kieszeltem
Mindez nem segít mindezt hiába hívom mindez szerteszalad
Nincs múzsa akinek gyámolítását hívhatnám mint a régi poéták
Nincs Herceg akinek kegyes tetszését remélve ajánlani merném
Mielõtt belefognék elgondolni most azt a Dátumnélküli Reggelt
S még képzeletem is akivel íme ily furcsán magamramaradtam
Vakaródzik és vonakodik nem akar tudni errõl a képtelen ügyrõl
Oldalt pislog menekülni szeretne itthagyni magamra egészen
De én torkon ragadom én kényszerítem és nem engedem õt el
És visszafordítom arcát s a nyakát is hogy szembekerüljünk
Hogy merõn belenézzek rebbenõ két rémült szembogarába
Hogy vacogó szájából töredezve bár és kusza de töredelmes igékkel
Kicsaljam a szót a vallomást hogy elmondja mit lát ha elhangzik a kérdés
Látod-e a Dátumnélküli Reggelt én képzeletem s ha látod láttasd velem is
Hogy sebtiben ahogy vallasz rögzítsem és lejegyezzem a képet
Pár perccel vagy pár órával elõbb még világos volt ez a kép
Ami azért különös mert pár órával elõbb még éjszaka volt
Most kezd pirkadni éppen de milyen furcsa pirkadat ez
Amihez képest ragyogó fény és hõ és értelem volt az elõbbeni éj
(Vedd úgy mint negatív filmszalagot amin fehérek az árnyak
S a hajnalodó horizont s a lámpák s fönt a hunyorgó csillagok feketék
Hirdetve közeledését egy vakító mély luknak az égen a fekete Napnak)
Igy indul e reggel egyébként pedig nincs rajt semmi rendkívüli
A külvárosi széles úton dübörögve és nyikorogva egy tejeskocsi megy
Még csukva a kapuk s a redõnyök alszik a fáradt Budapest
Aztán lassan siseregni kezdenek sarkok körül a viciseprõk
S a pálinkamérések felsõ ablakán betegen kiszüremlik a lámpa
Kutya vakkan valahol már kinyílt a kapu utána álmosan ásitozón
Tárja a többi is egyenkint kikukkan egy borzas fej támasztja a szárnyát
A pék is kinyit nagy recsegéssel zajjal szalad fel a vaslap
Ládákból gyüjti kupolás kocsijába hajnali kincsét a szemetes
Megy minden mintha térben volna s idõben okkal és okozattal
A kávéház üres asztalsora végén leül az elsõ hajnali vendég
Most hozzák épp a lapot a pincér lerakja és rámába feszíti
A kenyereslány mellecskéi himbálva inganak ahogy viszi a kosarat
Túl a járdán aktatáskával egy hivatalszolga s az ablakból csecsemõsírás
Az órás is nyit mindjárt s a piperebolt s a hentes a benyílósarkon
Mindenki úgy tesz mintha ébredni élni akarna folytatni a táncot
De furcsa bolond reggel nem tudja senki mi történt és mi akadt el
Lendület nélkül még darabig zajtalanul rohan tovább a kerék
Egy mámoros züllött tanár sejt csak valamit egész éjjel ivott
Ordít most különös szavakat dülöngve zokog nekidõlve a falnak
Testvérek segítség mi van itt hiszen kiesett a világ feneke
Nem vagyok én beteg biztos úr tessék hagyni bár az volnék igazán
Élnék betegen és boldogan hogy élek és félek a szörnyû haláltól
De tessék felgondolni hogy én soha nem éltem hogy nem is vagyok én
Engem csak álmodott valami úgy jöttem ide úgy tengõdtem darabig
Most pedig vége ennek is már nem akar engem álmodni tovább
Karját fogja a rendõr nehány kíváncsi lódul utánuk elmarad ismét
Iskolatáskával nézi a bolond menetet egy nyurga kamasz
Bánat fogja szíven vajaskenyérbe harap tünõdve ballag az úton
Mit is gondolt ezzel az álommal és élettel  ez a züllött alak
Mégse volna igaz amit algebrából tanít és fizikából
Medveczky s amibõl készült valahogy épp most memorizálta
S földrajzot pedig sokszor érezte földrajz és történelemórán
Hogy hátha ebbõl az egész sok mindenféle dologból egy szó se valóság
Hogy nincs is Afrika sohasem volt s nem létezett Julius Caesar
Mert mindezt csak úgy kitalálták hogy legyen mirõl beszélni vitázni
Hogy legyen iskola és mûveltség és érettségi-vizsga és tananyag
Igaz hogy mammuth-csontot is mutattak a szertárból és régi követ
S a nagybátyja járt Amerikában s a nagybátyja nem hazudik
De lámcsak másrészt arról is szó volt a lélektan - propedeutikában
Hogy régi és nagyon okos és vén szinte szentnek számító bölcsek
Hirdették komolyan hogy nincs is valóság csak emberi lélek az ám
Cogito ergo sum ez így van de viszont ezenkívül semmi se biztos
Most jut eszébe éppen ezen kínlódott tegnap este az ágyban
Elalvás elõtt (miután átesett a megszokott kéjes rémületen
S a mámoron amit asszonyi testrészek és arcok gomolygása kiváltott
S amirõl õ tud csak senki más amit õ fedezett fel) a paplan alatt
Hogy ezek is mint minden csak az õ képzeletében született
Kóválygó álmok s a térben nincsenek de hát igazán mi is az a tér
Rém messze csillagok ezt látni lehet de viszont azokon túl
Valahol végének kellene lenni de hiszen nem lehet mert mi van ott
Ahol végre van fal vagy nincs fal s ha van milyen vastag a fal
Ha meg nincs fal hol van a vége hiszen ez iszonyú és rettenetes
Hiszen mindjárt megõrül s a feje szétrobban vagy elájul az ablakon át
(Szerencsére mindez nem történt hanem dobogó szívvel elaludt)
Elaludt s most megint ébren van megy a suliba reggel
Ámde õ-e  az csakugyan õ-e az aki este aludni feküdt
Nem bomlott-e fel valami éjjel miközben figyelni nem ért rá
Nem bomlott ki a férc valahol hogy most szétfeseljen az ürbe
Ahogy ez a részeg kiabálta világgá mikor elvitte a rendõr
Igy évõdik hórihorgas gondolatok közt ez a nyakigláb diák
Életet nem látott még s a szerelmet is csak feltalálta fel nem fedezte
Megy még pár lépést hirtelen halványodni kezd tûnõ körvonala
Teste áttetszõ lesz mint a köd látni rajta keresztül halványan a járdát
Egyszerre csak eltûnik mintha mintha keresztülment volna valami rajta
Talán ez volt az utolsó rögzített pont ebben a reggeli képben
Ez a pár gondolatfoszlány egy kósza diák agyvelejében
A többit nem tudja látni már összefüggõen kínlódó képzeletem
S hogy hajszolom és ûzöm és korbácsolom csak makacsabb lesz
Visszatorpan behúnyja a szemét mint ki meredély szélére jutott
Most még egy végsõ erõfeszítésre unszolom nézzen le a szakadékba
Ott forog valami ott villan valami örvénylik és szerteszalad
Néhány részletét talán el lehetne még kapni sietve belõle
Mintha a látcsõ fordított felével látnám kicsinyítve az elõbbi körutat
Apró pontok az emberek az ónszínû fémes ködfátyolon át
Valaki szól mellettem az a furcsa hogy egészen közel van a hangja
Mégsincs senki közelben csak távoli távoli nagyon távoli tájak
A hang valakit kér hogy nyujtsa kezét s fektesse a takaróra
De nincs takaró sehol s ha van a kinyujtott kéz átfut szövetén
Ámde forogni kezd egy számlap s a számlap minden mutatója
Egy másik vidéket jelent nem tudni a Messziben vagy a Régben
Egy kedves olasz lány arca egy langyos dunaparti este
Egy dallam mint az arany olvadt arany a gordonka szívébõl
Osztriga tengervize hûvös szél hatéves kislány mohó két szembogara
Szöcske kúszik a fûszálon s Napoleon áll a gúla tövében
Mind csupa más dolog mégis mind hasonlít valamiben
Állj meg Számlap hallgass Hang erõlködj képzelet fejtsd meg a titkot
Mi az amiben egy mi az amitõl összefügg mi az amitõl kép ez a sok mozaik
S ahogy a zakatoló motor pillanatra megáll szikra pattan ki belõle
S már tudom is fényében elolvasom kép keretén a címet: fájdalom
Ez fáj ez mind fáj ez mind a fájásnak más alakja elõttem
Jelmezbe öltözött más-más szerepet domborító egyetlen drámai hõs
Gyötrelem-Fregoli ugyanaz mind egy színpadon ötven alakban
Futkos és mókázik õ a pincér és õ a vendég és õ a tányér és õ az asztal
És õ az olasz lány s az alkony s a dallam s a szöcske s a császár
Ötven darabba tört éles kínzó fájdalom mint az üvegcserepek
Ez a császár egy fájó borda ez a szikla egy fájó nyakszirt
Ez a Pán-síp egy fájó sípcsont és ez az örvény egy görcsbeszorult szív
Ez a mennydörgés a langyos tavaszi délben egy zakatoló halánték
És ez a szférák zenéje se más mint egy hörgõ tüdõ robaja
És ezek a hegyszakadékokon át tajtékzó messzi zuhatagok
És ez se más csak a homlokról lassan a szemekre folyó hideg veríték
Itt valami szenved és gyötrõdik itt él valami ami már nem akar élni
De fél nem lenni mert nem tudja marad-e utána valami
Lesz-e hely lesz-e tér újszülöttje számára odakinn és odalent
Ez a görcsbefutó szív ez a hörgõ tüdõ ez a rémült agy ugyanis
Ez az én ami már nem lesz ez most azért hörög és lüktet mert vajudik
Ez most akarja megszülni önnönhelyébe azt amit soha nem ismert
Azt amit borzongva sejtett csak a külsõ valóságot amelyben
Nem lesz és nem volt ami születését megelõzte s követi most a halálát
Ami számára nincsen mintahogy nem volt õ a világ számára valaha
Most szüli meg most nyomul ki lelkébõl most születik a világ
Az a teljesség ami eltûnt nem tudott lenni mióta õ megszületett
Az üres semmibe és káoszba most fordul ki lihegve és nyöszörögve
Egy ember egy isten egy emberlélek méhébõl az Abszolutum
(Ding an Sichnek nevezte Kant) amit sötétben rejtegetett
E dátumnélküli reggelig méhében emberivé átalakítva
Ezt az újszülöttet akit fájdalom szült de õ már nem fog fájni magának
Mert õ Valódi Világ õ a Nemén õ az Éntelen Élet
Íme ily szavakat dadog és hörög szorongató ujjaim közt fuldokló képzeletem
Még egy kérdésem van még erre felelj ó képzelet mielõtt elájulsz
Látod-e a jelent a mostanihoz hasonló pillanatot
Abban a reggelben mikor az az Én semmibe torzul
S ha látod mondd el de csak egy furcsa folyó kanyarog
Kanyargó folyó amiben vergõdve próbál úszni egy emberalak
Úszik s nem jut elõre mert mögötte jéggédermed a hullám
Elõtte pedig köddépárlik a víz a lába befagy keze semmibe kapkod
Ez a dermedt jég a Múlt ez a megfoghatatlan köd a Jövendõ
Ebben úsztál ezért álltál egy helyben ezért nem tudtál jutni elõre
Látsz-e még valamit látok pattanni szines buborékot
Elõbb csak egy picikét akkorát mint mikor egy atom belseje pattan
Ami egyre terjed robban a többi atom körülötte robban a test
Börtönét az anyag szétveti formáját és keretét robbantja a kristály
Már szétrobbant a Város az ország amiben éltél amihez
Emlékeid kapaszkodtak most pedig szétrobban a földrész
Utána - hangtalanul - bolygód s a Naprendszer s terjed a láng
Robban már a Tejút robbannak távoli ködfoltok robban a kozmosz
Egyre távolabb odáig ahova már úgyse küldtél engem soha el
Odáig ahonnan már csak egyetlen Hang kiabál süketülõ füleidbe
Ezt kiabálta nos akarsz-e még kell-e még s ha akarsz még
Mondd meg mit akarsz és meglesz én megteszem ints a fejeddel
De te már nem intesz mert már nem tudod mit akartál
S aki nem tudja mit akar annak már semmise kell
S még mintha rezegne valahol egy ámuló távoli kérdés
S még mintha mozogna valamerre egy pont a híg levegõben
S még mintha keresne valamit valahonnan egy tétova szem
S még mintha felelne valamiért szavára ha tudna felelni
Ám ez a semmi már nem is fekete annyira nincsen
Ez már semminek is olyannyira semmi hogy már csaknem valami
Ott ahol semmi sincs ez a semmi nagyon hasonlít valamihez
Egy ágyon az emeleten nemlétezõ tárgy fekszik nemlétezõ párna fölött
S egy nemlétezõ arc hajlik az arca fölé s nemlétezõ ujjaival
Lefog egy nemlétezõ szemhéjat s egy nemlétezõ cselédlány
Fut le az emeleten s a házmester felé valamit lihegve kiabál
Nemlétezõ portás hoz éppen egy nemlétezõ levelet
Torpanva megáll fejét csóválja mert a nemlétezõ házmester
Rászól portás úr álljon meg nem kell már szegénynek az a levél
A jó író úr nincs többé nem létezik most halt meg épp az elõbb

Ősz

Tûz, melegíts, ne égess
Égõ sebet szivemre;
Nap, ne vakíts, világíts,
Nem nézek a szemedbe.

Asszony, puhácska száddal
Csókolj, ne a fogaddal;
Ki önnön sírod ásod
Ember, ne ránts magaddal.

Virág, maradj az ágon,
Megvárom a gyümölcsöd
Nem rugdalok markodba
Végzet, lazítsd a görcsöd.

Élet, mindenki éljen
S ne tudja meg, miért él;
Ígérd már másnak, Isten,
Amit nekem igértél.

Üzenet a palackban

                 A költõt kérdik, miért nem ír verset?

        1930. Szilveszter

(Nehány sor elmosódott, aztán...)
.   .   .   .   .   .   .   .  „az ujjam
gémberedett. Bal kézzel, ezt. A jobbal
tartom a kormányt. Nagyon csikorog
A szárnyakról vastag jégcsapok. A
motor, nem tudom, bírja-e? Furcsán
horkol, itt bent. Szörnyû hideg.
Nem tudom, milyen magasan lehetek
(Vagy mélyen? Vagy messze?...)
Közel, távol üres. Minden
mérõeszközöm befagyott. Az a Lessing-féle
súlymérõ, meg az akadémi finom szerkezet,
Meg a Marinetti-inga. Gondolom
mégis magasan, mert a pingvinek
nem kapják fejüket fel, ahogy ferdén
sivít, hasítja a csilingelõ északi fényt
fölöttük légcsavarom. Már nem hallanak. Itt
nincs jel. Lent valami sziklavidék. Új Föld?
Ismeretlen? Leírták? Kicsoda? Talán
Scott? Strindberg? Byron, Leopardi?
Nem tudom. Bevallom
nem is érdekel. Fázom, keserû,
Szörnyû keserû ennek a híg levegõnek az íze -
Lehet, hogy az orrom vére eredt el.
Éhes vagyok... Kétszersültem kifogyott
Valami ismeretlen csillag hunyorít
Amerre pislogok éppen. A fókaszelet
Megromlott. Mi lehet az a csillag?
Talán már... onnan túlról? Brr... Hányadika lehet?
Szerda? Csütörtök? Vagy Szilveszter? A tûzhely
körül ki melegszik most, testvérkék
Éneklõ madarak
Érzelmecskék féltett tûzhelye mellett
Madártestvérek, az emberszív
Õserdeje mélyén... Halló! Halló! senki se hallja
Kivert varjú-társát, engemet, itt? Az imént
zörrent valami rádióm rozsdás idegén... Hallom
D. kolléga szép jelzõt talált a Banal-kikötõben,
C. meg új szóvirágot fedezett fel
Két rím között, a Szerelem-szorosban
Jelenti a Társaság. Gratulálok!
Majd... elmondom... amit...
majd, ha leszállok, hazaérek...
amit itt... éreztem... csak akkor
mondhatja el... ha kikerül... az utazó...
De kikerül-é?
Most ezt a pár kusza sort
bedugaszolom az üres borospalackba
s a palackot lehajítom. Kockavetés!
Tetves gyöngyhalász, ha találja, dobja szemétre törtívû kagylót,
de betütlátó tengerész kezébe ha kerül
ím általa üzenem:
Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik
Szélességi, a Szégyen
Századik Hosszúsági
S a fogatösszeszorító Dac
Végsõ Magassági Fokán, valahol messze vidéken
És kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni elõbbre.”

Versek, dalok

Hangversenyen

Vakító fénnyel nyirkos éjszakámba
Csillárok íve gyúl ki hirtelen.
Hangok... szinek... morajló ember-erdõ:
Tükörvilágos, boltives terem.
Egyszerre csönd lesz: hullámgyûrû indul
S megtörve zúg alá a szírtfokon:
- Beethoven szólal. - Egy fehérruhás lyány
Négy ujja borzong át a húrokon.

Hullámok jönnek... lüktetõ rohamban
Sziszegve forrnak - nõ az áradat,
Szilaj gyönyörrel, bõszülõ habormon
Forog lihegve és dagad, dagad...
Terjed... kiönt... betölti a világot...
Vaskéz fog össze reszketõ szivet -
- Egyszerre egy sikoltás -: és utána
Üresség tátong: csöndes és siket

Most halk kacaj kél: - vibrál, bugyborékol
Aztán merészen, gúnyosan kitör!
Ostorszíjak suhognak a magosban
Sziszegve bomlik szét a víztükör,
Zajongva tör magosbra, mind magosbra,
Ujjongni kezd el - s nyögve visszadûl!...
- Fehérruhás lyány, ah, ez csodaszép volt!
Halálos csönd felel köröskörül.

Fehérruhás lyány, most tovább, merészen
Az elvarázsolt tengerek felett - -
Nézd, nézd, az arcok égnek, összefolynak
Szemek fehérje tágul, rádmered.
Csillárok íve szikraóceánt önt,
Vonagló mámor árad szerteszét -
- Én ismerem, én ismerem e mámort
Én ismerem a hétbolygók neszét.

Egy a mi útunk: diadalmak útja
Egy a mi célunk: más nem érti meg.
Megáll elõtte szürke félhomályban
E lomha, szürke, áradó tömeg.
Melynek szivében kelt csodás derengést
Zengõ húron száguldozó vonód:
- Ó, én is, én is járom azt az útat!
Ó, én is, én is értem azt a szót!

Agyamba’ zengõ tetterõ viharzik:
Az íj feszûl: közelg a pillanat.
Közelgünk már e néphez itt, szivének
Hideg tavába dobni horgomat.
Beszélni hozzá bûvösen, zokogva,
Ringatni lelkét lágyan, csöndesen...
- Vadúl belémarkolni, összerázni,
Hogy felriadjon, mint az én szivem!

Szivük riadjon: rebbenõ szemökkel
Meredjenek rám öntudatlanul
Zsíros szivökbe, zsiros kis  szivökbe
A vér rohanjon, lüktetõn, vadúl.
Más tengerekrõl, más vizeknek árja
Süvöltve ront a szirtes parton át -
- Beethoven, értlek! Tõled kell tanúlnom
A szívhezszólás nagyszerû tanát.

Fehérruhás lyány, ifjuság, dicsõség!
Én büszke álmom, én mohó hitem!
Még egyszer fusson ujjad át a húron!
Ujjongva, zúgva, gyõzedelmesen!...
Csillárok íve: - most már felloboghatsz;
Tetszés viharja: - harsogj zúgva fel!
- Köszöntlek, távol, pirkadó Jövendõ,
Jövel, dicsõség, ifjuság, jövel!! ...

Együgyü mese

És kérem, a poéta egyszer
Egy lányba szeretett beléje:
Mivel szerinte a leánynak
Vulkán-tûz égett a szemébe.

Mivel szerinte a szemébe
Május forró viharja égett: -
S fehér szoknyácskák suttogása
Töltötte bé a messzeséget.

És nézte, messzirõl sokáig -
Bolyongva eltünõ nyomába:
De szólni nem mert a leányhoz,
És szólni nem tudott, hiába.

Mert a leány elõkelõ volt,
Míg a poéta senki, semmi:
„Tehát” - gondolta a poéta,
„Tehát gazdaggá kéne lenni”.

A gazdagsághoz persze pénz kell,
A pénzt, azt ingyen osztogatják: -
Kár, hogy kinek van már, csak annak:
Ezt másképp úgy hívják: kamatláb.

Kinek még nincs, próbál szerezni,
Ezt úgy hívják, hogy: pálya, pálya.
És abból áll, hogy minden ember
Amit csinálhat, azt csinálja.

A poéta is hazament hát,
Kötetnyi verset írt meg ottan:
A szerkesztõnek küldte õket
És aztán éhenhalt nyugodtan.

Késõbb a versek is kijöttek:
És lett belõle szörnyû lárma,
„Expresszionizmus”-t emlegettek,
„Új iskolá”-ról szólt a fáma.

Továbbá jött egy ifju stréber,
Ki abszolvált poétikából:
Ez könyvet írt felõle gyorsan,
Amelyben mindenrõl „beszámol”.

A könyvben az volt, hogy a versek
Egészen újak: „felfogás”-ban,
De tûz, erõ van bennök annyi,
Amennyit nem találni másban.

Továbbá õ reájött arra,
Hogy panteista volt a költõ: -
Az nagy dolog, a panteizmus,
Csudálja három emberöltõ.

Végül tehát kimondja bátran,
„Uj korszak”-kal állunk mi szembe;
- És mindenfélét még: a többi
Valóban nem jut már eszembe.

A könyv nagyon szép volt: a tisztes
Professzorok mind hasraestek;
Az Akadémia találta
A pályadíjra érdemesnek.

Ezért oszt’ tanszéket kapott az
Ifjú az univerzitáson:
Ott tizezer forint  a gázsi,
Lakbér külön van, kérem’ásson.

Mikor már rendbejött egészen
És minden dolgok megfeleltek:
Megtudta lakcímét a lánynak,
Kit a poéta énekelt meg.

A leány elég jó színben volt még,
A versekkel meg egybevágott:
Kis képzelettel bárki még úgy
Foghatta föl, mint egy virágot.

Házasságuk elég boldog volt:
Aminthogy meg is érdemelték.
- Két gyermek származott belõle,
Ezeket szépen fölnevelték.

Az egyik mérnök a vasútnál: -
Már fõnök is lehetne félig: -
- A másik az irodalomban
Árul el hajlamot, beszélik.

Egy újság némi átirással
Már két verset közölt le tõle,
Az apja tanittatni fogja,
Talán valami lesz belõle.

Mariska és Károly bácsi

                 I

Hatéves kislány volt Mariska akkor
És „Körbe-körbe” járta egyre, kérem
Ott járt „ kint a bárány, bent a farkas”
És „Bujj-bujj zöld ág” a Reviczky-téren
És „Mariskából angyal lett” miegymás
Így szólt a dal a bérkaszárnya-gangon
És a kislányok közbe tapsikáltak
És énekeltek vékony cérna hangon:
(tapsolva)    „Mariska ült egy kövön
                     Egy kövön, egy kövön
                     Mariska ült egy kövön,
                     Egy kövön.”

                 II

A kövön ülni sem lehet örökké
Mariska felnõtt és Mariska szép lett
Egy gazdag és idõs ur megszerette
És feleségül vette, vette, végleg.
Mariska most nagyuri nõ, kalappal
Az arcán púder, legalább tizér,
Tizenkettõkor fekszik, délbe ébred
A budoárba várja két frizér:
(tapsolva)    „És fésüli a szép haját
                     Szép haját, szép haját
                     És fésüli a szép haját
                     Szép haját.”

                 III

Egy házasság csupán egy férfit ismer,
Ki vajmi gyakran utrakel s utazgat
S némely dolognak meglepõ hiányát
Egyként megérzi a szegény s a gazdag
Egy éjszakán oly fülledt és meleg lett
A ház amelyben Mariska lakott:
Nem bírta el, hiába, és kitárta
A téli kertre nyiló ablakot.
(tapsolva)    „És bejön hozzá Károly bácsi
                     Károly bácsi, Károly bácsi
                     És bejön hozzá Károly bácsi
                     Károly bácsi.”

                 IV

Örökké nem tart semmi a világon,
A tudománynak igy szól számos bölcse,
Nemcsak az alma s gesztenyevirágnak,
A szerelemnek is terem gyümölcse,
Mariska egyre busabb és zavartabb,
Egészen furcsán érzi most magát,
S véletlenül meglátogatja egy nap
Egy ismerõs, idõsebb hölgybarát.
(tapsolva)    „Mariska miért sirsz te
                     Sirsz te, sirsz te,
                     Mariska miért sirsz te,
                     Sirsz te?”

                 V

Hogyisne sirnék, sirja bus Mariska,
Egy kis Mariska lesz majd nemsokára.
Nem kérte senki és nem várja senki.
És nem hasonlit a szegény papára.
A bölcs asszony rejtélyesen mosolygott
És a fülébe sugott szavakat:
S a születendõ kis Mariska dolgát
Elintézték néhányka perc alatt.
(tapsolva)    „Mariskából angyal lett
                     Angyal lett, angyal lett,
                     Mariskából angyal lett
                     Angyal lett.”

A halottas kocsi

Egy fekete kocsi ment a Köruton,
Május volt, mert az minden évben van,
A fák tehát lomboztak és rügyeztek
És drága nõk csacsogtak boldogan
Nyitott kocsik kacéran ringatóztak
Ki a ligetbe, merre lát a szem,
Csak a fekete kocsi ment közöttük
Becsukva, szépen engedelmesen.
A kocsiban, hol kellemes homály volt,
Feküdt három fehér ur meztelen,
A hangulat kissé fagyos közöttük,
A modoruk se könnyed, fesztelen,
A lábukra egy cédulát kötöttek,
A cédulán rendõri látlelet,
Friss jégbõl van a derékalj mögöttük
Jégbõl a paplan a fejük felett.
És szólt az egyik mozdulatlan arccal,
Mig fején a jég halkan szörcsögött:
Önt ugyebár Mohácsnál dobta partra?
És szólt a másik: mint egy hörcsögöt,
És szólt az egyik: ön soká feküdt lenn,
És szólt a másik: négy napot bizony,
Én Óbudánál ugrottam be, és ön?
És szólt a másik: én a Lánchidon.
És szólt az egyik: az öné milyen volt?
És szólt a másik: barna és molett,
És szólt az egyik: az enyém is éppen
És szólt a másik: hát az meglehet.
És szólt az egyik: mondja, hogy nevezték?
És szólt a másik: Ringaráz Kata,
És szólt az egyik: hát ez óriási!
Hisz akkor ön a Csempe Pál tata.
Én azt hittem, önt szerette mégis
Azért ugrottam, mint egy kerge kos,
És szólt a másik: hát nem önt szerette?
Hisz én ön miatt voltam bánatos,
És szólt az egyik: hát nem önt szerette?
És szólt a másik: ó hát volt remény?
És szólt az egyik: hát kié lett akkor?
És megszólalt a harmadik: enyém.

Újabb részletek Dante „Poklá”-ból

 98.   ...mert ekkor velõtrázón és veszettül
         Egy orditást hallottunk mind a ketten
         Hogy majd fülem dobja repedt meg ettül.

 99.   A mélybe néztem s menten észrevettem
         A lelket, mely most kínjában tekergõ
         Tagokkal kúszott, majd megállt meredten

100.  Ép szembe vélem, hol a tüzes erdõ
         Zsarátnokát a lávatóba csapja
         És kénes bûzt pöffen a lávafertõ.

101.  Fején brigantik nagy hegyes kalapja,
         De arcából nem láthattam sokat
         S nem ismertem meg, hogy ki fia-apja,

102.  S láttam, hogy õ se láthat másokat,
         Mert melléhez, guzzsal rákötözve,
         Egy szürkeszörü kanmacska tapadt,

103.  Mely arcát úgy kaparta s tépte össze,
         Hogy vére csurgott s bõgött, mint az állat
         S ordítva tûrte, hogy vérben fürössze

104.  A testébe kapaszkodó utálat
         E prüszkölõ és nyávogó kisértet
         Tüsszögve a szemébe macskanyálat.

105.  S szemet maró és bûzös, barna mérget,
         S én szóltam: „Mester! ki e lélek itt,
         S mely törvény az, melyet bûnözve sértett,

106.  Áthágva gõggel kötelékeit,
         Hogy macska az, ki hozzá hû csupán,
         A melynek hûtlensége régi hit.

107.  S hiába vágyik a magány után,
         Rákötve élõ, eleven kinpadra,
         Bár ugranék már elgyötörve tán

108.  A tüzes tóba, mint a szalamandra,
         Agyongyötörve s tehetetlenül.”
         S õ ennyit válaszolt csak: „Ez Salandra”.

109.  S láték amottan még ezenfelül
         Egy büszke várost, melyben jajgató
         Népek futottak kívül és belül.

110.  És láng csapott fel, fellegig ható,
         Mert minden háza egy tüzes kemence,
         S égett a templom és lángolt a tó.

111.  A tó, melyen szétfolyt s lángolt a kence,
         A szerterobbant tûzsóvár olaj.
         S én szóltam: „Mondd, e város nem Velence?”

112.  De elnyelé szavát a szörnyü jaj,
         Mit száz meg egyszer visszavert a vár,
         Amelynek tornya olvadt, mint a vaj,

113.  És visszaverte a komor határt, -
         És fent az égen fent a vár felett
         Uszott egy néma és sötét madár,

114.  Mint haldoklók fölött a Rémület,
         Amelyre dermedt torkukat kitátják -
         S én szóltam: „Mester, szörnyü bûn lehet

115.  E városé, viselve néma vádját,
         Ó mondd, mi bûne?” És õ felelé:
         „Elárulá kenyéradó barátját”.

116.  Tovább haladtunk, másik kor felé,
         Hol néma és hideg homály borongott,
         Hogy reszketett és sírt szivem belé,

117.  Mert benne minden léptem messze bongott
         S a homályból nyöszörgés tört elõ,
         S láttam egy sápadt és fakó korongot:

118.  Egy fej csupán, - megismerém, ez õ!
         D’Annunzio, a klasszikus poéta!
         Körötte furcsaillatú mezõ,

119.  Az arca torz és halvány, mint a kréta,
         Nyakig lebegve holmi sûrû lében,
         S hápogva néz és megzavarva, szét a

120.  Nyulós és barna löttybõl, mely fülében
         Csorogva foly s kezet-lábat lehúz.
         Kéz és láb, tele hajjal, mint az ében,

121.  Orrán is hajszál, sûrû, számra: húsz,
         Csak koponyája tar, miként hegy orma,
         S õ huzná beljebb, mint egy Tantalusz,

122.  De ama nedv, ama kenõcsi-forma
         Leszáll ilyenkor, erre sírni kezd õ,
         Hiába minden rugkapálás, torna.

123.  S szóltam: „Mester, e nedv, e lélekvesztõ,
         Mibõl van, mondd, s mért gyötri úgy imetten?”
         S õ válaszolt nyugodtan: „Hajnövesztõ”.

124.  Nyugodtan állott, én pedig nevettem.

Nyájas anyó a lepénnyel

(Füst Milánnak, emlékezéssel a Nyugatban nov. hó 16-án*  
megjelent „Habok a köd alatt” címû versére)

A mecset gombja körül harkályok ültek
S egy vámszedõ pirongatta épp ebét a padkán -
Lent a felvonóhídnál nyájas anyóka
Lepényt, pecsenyét és illatos mézgát árult az ünnepi lakomához,
Amit a jóságos király hirdetett aratásra -
Mert jó és béketürõ e király, - így beszéli bizalmas barátja, a míves -
(Komolyan nézte és tünõdött, nem nevetett, mint a csacska fürdõmesterek,
Mikor az elítélt nyelvét ábrákkal díszített orsóra csavarta a hóhér,
Réztálat tartva a koppanó vércsöppek alá.)
Mértékkel osztja el a gabonát, kinek-kinek érdeme s hivatala szerint
S csak arra ügyel, hogy meg ne károsodjék
Ki istent félvén, barátságot tart a hibáserkölcsüekkel is...
- No lám! Milyen vonzó és kívánatos mindez!
S mégis, fenttartom, hogy puszta szemfényvesztés és ráfogás az egész!
Multnak kísértete, nem biztató ígéret a nyugtalanoknak
Lehet, hogy volt efféle valamikor, de hogy nem lesz soha többé, állítom,
Ismerem én ezt a mívest, ki fémbõl készít lepkét, tárt szárnyakkal, mintha repülne
Azt szeretné e képmutató, ha életünk is úgy peregne le,
Mint e mult napokat jelennek hazudó mozgókép a korongban,
Mely él, látszatra, a vásznon, kecsesen s hajlékonyan, de változhatatlanabb
Az érctáblára vésett feliratnál, etruszk katona sírján.
Õ volt az, ki ott állt, fejcsóválva, a halászok közt,
két héttel ezelõtt, ezerkilencszázhuszonhét, december tizenhatodikán,
Florida partjain, hol ködben, habok alatt
Eltünt a hajó, a hajó, S4, a tengeralatti,
Habok alatt ködben, köd alatt a habokban,
Ötven eleven ember ordított acélbeleiben
Harminchat órán át, nehány korty levegõért.
Míg rádió és telegráf vitte szerte a hírt, a hírt a világon
S százezer ujság százmillió példánnyal többet adott el,
Mert egymilliárd ember tudta és figyelte biztos haláltusáját
Ötven édesanya ötven gyermekének, miközben
Szivárványszinben táncolt és csillogott jeges hullámtaréj tetején a tajték
S „a víztükör sárgán és alattomosan világolt a köd alatt”.
De mit akartok a mívestõl, ki csak azt hiszi, amit lát
S nem a hajót, a hajót, habok alatt, köd alatt,
S káprázat neki a halász, veszkõdve emelõláncai közt!

Nem, nem, mi nem leszünk ilyenek!
Mi nem fogunk megbékélni soha nemlétezõ gabonával!
De lázadozva s haraggal követeljük
Az emelõernyõt, ellátni vele jövendõ S4-eket, katasztrófa esetére,
Mint ahogy ejtõernyõvel látják el az ingó gépmadarat.

Ez anyók, a lepénnyel, rég meghaltak, uraim,
De a hajók még most is ott feküsznek a víz fenekén.

Költőkből
(fordítások)

Mignon

(Goethe)

Ki kenyerét nem sózta soha könnyel
Kit nem hallott, kezét véresre törvén
Zokogni az Éjfél, süket közönnyel
Nem ismer téged az, ó égi törvény

Te kényszerítesz élni itt alant
És bûnbeesni, hogy aztán megöld
Magárahagyva a boldogtalant, -
Mert minden bûnért bosszút áll a Föld.

Sikoly

(Wedekind)

Mit elkövettem, nincs mód tenni jóvá
A vér sürûje nem válik savóvá -
Nyugodtan várlak, vádoló öröklét
S érzem a sors pörölycsapásu öklét.

A kín keményszik és puhul a dac -
Kopár vidék, hol egymagad maradsz
Kinek már nincs irígye, nincs barátja
S körötte ég a bosszú rõt zsarátja.

Mit nékem isten, jajgató imák!
Inkább a téboly jöjjön - enyhe mák -
Tiz ujjam közt az üdvösség kifolyt
Csörgõsipkámban fojtom a sikolyt.

Nincs benne mód, daróccsuhát, hogy öltsek
Dicsérd a bátrat és becsüld a bölcset -
Csak ott a szívben, ott a szívbe’ lent
Tudod a bûnt, a bûnt, a végtelent.

Nem fáj

(Altenberg)

Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj

Síromra ez jön, más semmi:
Szerettelek.
Hogy kit, nem tudja senki -
Nem fáj

Ló

(Morgenstern)

Tanár úréknál csöngetnek. A Marcsa
Felnéz. A tepsiben a harcsa
Rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó elõtt.

Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén
A szakácsnõ hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs
Mindenki az elõszobába jön.

„Bocsánat - szól a Ló, mint ki zavarni restel
A lakatosmûhelybõl küldött... izé... a mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
Felhozta a zongorakulcsot...”

Tizenkét ember és egy eb
Állnak, mint a kisértetek -
A kisfiú nagyot rikolt -
Állnak, gyökeret verten.

A Ló, látván, hogy meg nem értik
Fejét búsan lehajtja térdig
S szelíd mosollyal, mint a vértanuk
Indul a lépcsõn lefelé.

Tabló. - Keresvén e tünet okát
Tanár úr összehúzza homlokát
S szól megfontoltan: „Véleményem ez -
A dolog merõben valószínûtlen.”

A „Lazarus-ból”

(Heine)

Mit nekem már cifra zsoltár
Jámbor példa, bölcs ígéret -
Nézzünk egyszer már szemébe
A nagy, átkozott „miért”-nek!

Meztelen vállán kereszttel
Miért vonaglik az Igazság,
Mikor pöffedt paripáján
Gõgösen feszít a Gazság?!

Ki akarta így? Ez ellen
Isten is hiába lázad?
Vagy titokban a Gonosszal
Trafikál? Hát ez gyalázat!

Szánk imígy tátong szüntelen
Mígnem egy maroknyi száraz
Fõdet tátott szánkba dugnak -
No de ez csak mégse válasz?!