Fej.

   1    1|                                    Barátom a vállalkozó~Délelõtt tízkor
   2    1|               egynegyed ötkor jelenjek meg a Nyújork kávéházban rendkívül
   3    1|                   fél hatkor jöjjek, és ne a Nyújorkba, hanem a budai
   4    1|                   és ne a Nyújorkba, hanem a budai Filadelfiába. További
   5    1|            Andrássy kávéházban jelölte meg a helyet, az idõt este fél
   6    1|                 tizenkettõkor.~Megjelentem a megjelölt idõben és helyen,
   7    1|           megjelölt idõben és helyen, ahol a pincér egy levéllel várt,
   8    1|                  pincér egy levéllel várt, a levélben az volt, hogy legyek
   9    1|              Otthon kávéházba, ott vár rám a sürgöny feladója.~Elmentem
  10    1|              Elmentem Újpestre, és beültem a kávéházba. Néhány perc múlva
  11    1|                    hozzá, milyen soká tart a háború.~- Hát bizony - mondtam -,
  12    1|                  válaszoltam.~Köhögött, és a körmét kezdte piszkálni.~-
  13    1|                     kérdezte.~- Úgy értem, a sürgönyök miatt...~- Ja,
  14    1|                 alaposan meg kell fontolni a dolgot. Ezért akartam beszélni
  15    1|              Szünet állt be.~- Egyelõre az a fontos - kezdte újra -,
  16    1|                       hogy amíg nem biztos a dolog, nem szabad senkinek
  17    1|                  nincs. Csak lesz majd, ha a dolog sikerül.~- Mégis -
  18    1|                   pénz, akkor én nem nézem a fáradságot.~- Ó, bizonyos
  19    1|                majd, hogy mennyit kerestem a vállalkozáson... nálam lehet
  20    1|                 ingyen, mint sok gazember.~A pincér jelezte, hogy záróra
  21    1|                    Lévén Igénytelen Illetõ a tragikus hõse történetnek
  22    1|                 rossz­kedvû hivatalnok üti a pecsétet, nem rokonszenvez
  23    1|                   többször keményen rászól a heveskedõkre:~- Ne tessék
  24    1|                   tessék tolakodni! Várjon a sorára!~Mikor a lassan vonagló
  25    1|                     Várjon a sorára!~Mikor a lassan vonagló emberkígyó,
  26    1|                    emberkígyó, ahogy nyeli a méteres távolságokat, közeledik
  27    1|                 magam sem tudok ellenállni a türelmetlenségnek, melyet
  28    1|                  türelmetlenségnek, melyet a hátulról erõszakoskodók
  29    1|                    fokoz, furakodok egyet. A hivatalnok észreveszi, és
  30    1|                   tessék tolakodni! Várjon a sorára!~De ugyanabban a
  31    1|                    a sorára!~De ugyanabban a pillanatban észreveszi a
  32    1|                   a pillanatban észreveszi a nyomtatványon, amit lobogtatok,
  33    1|                  Igénytelen Nevemet.~Abban a pillanatban, mintha elvarázsolták
  34    1|                    fel is emelkedik kicsit a helyén, mintha át akarná
  35    1|                    akarná adni.~- Talán... a híres író... rokona?... -
  36    1|               annyira tisztelnek, hogy már a rokonomnak is külön bánásmód
  37    1|                       ezüst tálcán nyújtja a pecsétet, legalábbis.~-
  38    1|           könnyedén, kissé orrhangon.~Mire a hivatalnok visszaül a helyére,
  39    1|                 Mire a hivatalnok visszaül a helyére, iratai fölé hajol,
  40    1|                   tessék tolakodni. Várjon a sorára.~Önök csodálkoznak.
  41    1|             csodálkoztam. Egy hétig törtem a fejem a rejtvény megfejtésén.~
  42    1|                   Egy hétig törtem a fejem a rejtvény megfejtésén.~De
  43    1|                  De most már megfejtettem. A dolog világos.~Akinek olyan
  44    1|                          Heuréka~Kiugorván a kádból, Archimédesz egyenesen
  45    1|                    mennyit veszít súlyából a Salamis-részvényem, ha Kontreminoszba
  46    1|                    Ostoba állat! - lihegte a tudós. - Hitvány csõcselék!
  47    1|              csõcselék! De honnan is tudná a boldogtalan, hogy felfedezésem,
  48    1|                 mely új korszakot nyit meg a természettudomány történetében,
  49    1|            melegiben elmondom Lepidosznak, a Ptolemaeus Akadémia elnökének!~
  50    1|                 Archimédeszt. Meghallgatta a tételt, összehúzott szemmel
  51    1|                   tott, kijelentette, hogy a dolog nagyon érdekes, effélérõl
  52    1|                   már szó, ha nem is ebben a formában - és felsorolta
  53    1|                   nevét, akik foglalkoztak a kérdéssel. Megígérte, hogy
  54    1|                 Megígérte, hogy összehívja a kongresszust, ahol vita
  55    1|                  fel­merült lehetõséget, s a Tudományok Enciklopédiájában
  56    1|               ilyen gyermekes dolgok, mint a vízben való pancsolás mindenféle
  57    1|                   kal, nem érdekel - engem a Tudomány érdekel! Egyébként
  58    1|              költõvel, aki munkatársa volt a „Poesia” címû futurista
  59    1|            folyóiratnak. Elpanaszolta neki a dolgot. Hexamosz valósággal
  60    1|                  vagy, és nékik viszed el, a vén vaskalaposoknak! Mit
  61    1|                     megértik azok az Újat, a Bátrat, az Úttörõt, a Holnap
  62    1|                Újat, a Bátrat, az Úttörõt, a Holnap Lovagját, a Holnap
  63    1|                Úttörõt, a Holnap Lovagját, a Holnap Eszméit! Add ide
  64    1|                   Add ide azt az izét, azt a dolgot, majd beviszem a
  65    1|                    a dolgot, majd beviszem a szerkesztõnek!~- Mit adjak
  66    1|                   Mit adjak oda?~- Hát azt a verset...~- Nem vers az,
  67    1|                Archimédesznek szöget ütött a dolog a fejébe - leírta
  68    1|        Archimédesznek szöget ütött a dolog a fejébe - leírta egy mondatban
  69    1|                  felfedezését, és beküldte a népszerû folyóiratnak, ahol
  70    1|                   rövidesen meg is jelent.~A következõ számban lelkes
  71    1|                   övé az érdem, amiért ezt a fiatal lángészt felfedezte.
  72    1|                  felfedezte. Azután rátért a Tétel méltatására. Kifejtette,
  73    1|             felülmúlta elõdeit - különösen a rövid remekmû második szakával,
  74    1|                    második szakával, ahol „a kiszorított víz súlya nyom!”
  75    1|                tökéletes hatásban simulnak a „Minden vízbe mártott test...”
  76    1|                   az mindössze annyi, hogy a költõ a régi, rímes modorhoz
  77    1|              mindössze annyi, hogy a költõ a régi, rímes modorhoz ragaszkodott,
  78    1|         ragaszkodott, amikor felhasználta, a „test” és „veszt” szavak
  79    1|                  mint Archimédesz, aki nem a Tegnap elavult eszméit szólaltatja
  80    1|             eszméit szólaltatja meg, hanem a Holnap igéit zengi, méltóbb
  81    1|                  zengi, méltóbb lett volna a szabad forma, így valahogy: „
  82    1|                 minden vízbe mártott test, a súlyához annyit nyer!!!”~
  83    1|            Archimédesz csodálkozva olvasta a szép méltatást, kicsit vakarta
  84    1|                  méltatást, kicsit vakarta a fejét, aztán felkereste
  85    1|               lángész vagyok. De ami magát a Tételt illeti, azt hiszem,
  86    1|               hiszem, kicsit félreértetted a dolgot. Tudniillik... elõször
  87    1|                    új eszme, meg izé, hogy a jövõ zenéje... hát kérlek,
  88    1|                 kérlek, az igaz, hogy erre a dologra én jöttem rá elõször,
  89    1|                     de végeredményben maga a dolog nem olyan soha nem
  90    1|              valami, ahogy írod... ugyanis a vízbe mártott test eddig
  91    1|                  mindig is annyit vesztett a súlyából... csak éppen nem
  92    1|                  nem tudták eddig róla ezt a dolgot... és az a fontos,
  93    1|                 róla ezt a dolgot... és az a fontos, hogy veszt!... ahelyett
  94    1|                   Mit beszélsz, kérlek? Ez a dolog már megvolt? Hát nem
  95    1|                    hagyjál már békén azzal a vízbe mártott testtel!!!...
  96    1|                   leszek miattad otthagyni a lapot, te - te plagizátor!~
  97    1|                  kétségbeesetten rohant el a szerkesztõségbõl. Felrohant
  98    1|                    egy szikla tetejére, és a járókelõknek ordítozni kezdett,
  99    1|                    ordítozni kezdett, mint a félbolond próféták.~- Hallgassatok
 100    1|                   veszít súlyából, amennyi a kiszorított víz súlya! Ide
 101    1|                    súlya! Ide nézzetek!~És a tengerbe vetette magát.~
 102    1|                 tengerbe vetette magát.~Ez a tette végre magára vonta
 103    1|                   tette végre magára vonta a figyelmet - õ ugyan megfulladt,
 104    1|                     õ ugyan megfulladt, de a Tétel iránt érdeklõdni kezdtek
 105    1|                    emberek, és Archimédesz a tudomány hõsei közt nyert
 106    1|                 érdekelt Archimédesz, mint a víz.~
 107    1|                             Egyszerûsíteni a forgalmat~A villamos-megállóhelyek
 108    1|                 Egyszerûsíteni a forgalmat~A villamos-megállóhelyek csökkentésével
 109    1|                   meg­magya­rázták nekünk, a forgalom egyszerûsítése
 110    1|                reformról beszélnek, melyek a forgalom és általában az
 111    1|                  célozzák.~Mint értesülök, a Dunagõzhajózási Társulat
 112    1|             Dunagõzhajózási Társulat átírt a Közvágóhíd igazgatóságának,
 113    1|           Közvágóhíd igazgatóságának, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi
 114    1|                sában.~Legközelebb várhatók a következõ egyszerûsítések:~
 115    1|                 következõ egyszerûsítések:~A villamoskerekeket leszedik,
 116    1|       villamoskerekeket leszedik, ehelyett a villamos padlójába lyukakat
 117    1|                    lyukakat fúrnak. Ezekbe a lyukak­ba a közönség beleáll,
 118    1|                 fúrnak. Ezekbe a lyukak­ba a közönség beleáll, egy e
 119    1|     belekapaszkodik. Az áram így egyenesen a közönségbe megy bele, mely
 120    1|                   felvillanyozva, felemeli a kocsit, és megindul vele.~
 121    1|                  akkor elõször beszüntetik a villamosok tetejét, majd
 122    1|                   villamosok tetejét, majd a villamos vázát, oly módon,
 123    1|                vázát, oly módon, hogy csak a lyukak maradjanak meg, amibe
 124    1|               lyukak maradjanak meg, amibe a közönség beleáll. Esetleg
 125    1|                  közönség beleáll. Esetleg a villamosáramot is meg lehet
 126    1|                   is meg lehet takarítani; a társaság közgyûlésén valamelyik
 127    1|              szakelõadó kimutatta, hogy az a villamosáram, amelyet a
 128    1|                    a villamosáram, amelyet a közönség sistergõ istennyila
 129    1|             sistergõ istennyila formájában a Társaság gyomrába kíván,
 130    1|             forgalmat kellõképpen ellássa.~A forgalom egyszerûsítését
 131    1|                    egyszerûsítését célozza a földalatti villamosok megállóhelyeinek
 132    1|          megállóhelyeinek beszüntetése is. A közgyûlésen elhatározták,
 133    1|             közgyûlésen elhatározták, hogy a földalatti villamosnak csak
 134    1|                     ahol be lehet szállni, a másikat, ahol ki lehet szállni.
 135    1|                   úgy csinálják majd, hogy a beszálló megállóhelyet harminc
 136    1|                   harminc méternyire attól a helytõl állítják fel, ahol
 137    1|                    eddig le lehetett menni a föld alá, úgyhogy aki be
 138    1|                   kell fúrni magának, hogy a föld alá jusson - ami lényegesen
 139    1|                  lényegesen egyszerûsítené a forgalmat. Ugyanígy a kiszállásnál
 140    1|       egyszerûsítené a forgalmat. Ugyanígy a kiszállásnál is.~A papírkereskedelmi
 141    1|                Ugyanígy a kiszállásnál is.~A papírkereskedelmi központ
 142    1|   papírkereskedelmi központ iniciatívájára a káposztásmegyeri vízmûvek
 143    1|               bizott­sága is felszólította a marhabelsõrész-kidolgozók
 144    1|                 hogy azonnal szüntessék be a járdákat. A város utcáin
 145    1|                  szüntessék be a járdákat. A város utcáin fakorláttal
 146    1|                utcáin fakorláttal elzárják a járdákat, az egész forgalom
 147    1|                járdákat, az egész forgalom a kocsiutakon bonyo­ló­dik
 148    1|           lényegesen egyszerûsíteni fogja.~A belügyminisztérium, a tûzoltó-fõparancsnoksággal
 149    1|               fogja.~A belügyminisztérium, a tûzoltó-fõparancsnoksággal
 150    1|            nagyszabású tervet dolgozott ki a város vízellátásának egyszerûsítésére.
 151    1|           vízellátásának egyszerûsítésére. A vízvezetékeket és csatornákat
 152    1|            csatornákat elzárják; ily módon a vízszükséglet kielégítése
 153    1|                  vízszükséglet kielégítése a Dunára korlátozódik, ami
 154    1|                    lényegesen egyszerûsíti a vízellátást, mert így mindenki
 155    1|                    amennyire szüksége van. A város biztosítja a közönséget,
 156    1|                    van. A város biztosítja a közönséget, hogy ily módon
 157    1|                 közönséget, hogy ily módon a Duna még évekig elég vizet
 158    1|                azzal is foglalkoznak, hogy a Dunát is elzárják.~A dohányzás
 159    1|                  hogy a Dunát is elzárják.~A dohányzás egyszerûsítése
 160    1|                 történni, hogy beszüntetik a gyufaárusítást. Szakértõk
 161    1|            Szakértõk megállapítása szerint a szivar, a cigaretta és a
 162    1|            megállapítása szerint a szivar, a cigaretta és a pipadohány
 163    1|                   a szivar, a cigaretta és a pipadohány sokkal tovább
 164    1|                 szívja.~Ugyanez vonatkozik a levegõre is, amelybõl az
 165    1|                    elõre értesíteni fogják a közönséget, hogy mindenkinek
 166    1|                   üvegburákat hordunk majd a fejünkön, amiben azután
 167    1|                 rendelet jelenik meg, mely a sík fedelû aszta­lokat beszüntetve,
 168    1|              alkalmazását rendeli el, hogy a tányérok egyszerûen lecsúszhassanak
 169    1|               lehordani.~Ezután következik a világosság beszüntetése,
 170    1|              világosság beszüntetése, mely a látás, a hallás; az ízek
 171    1|                beszüntetése, mely a látás, a hallás; az ízek beszüntetése,
 172    1|             beszüntetése, mely az ízlés és a nõk beszüntetése, mely a
 173    1|                   a nõk beszüntetése, mely a tapintás egyszerûsítését
 174    1|                 egyszerûsítésére. Minek ez a sok fejtörés, ez a sokféle
 175    1|                Minek ez a sok fejtörés, ez a sokféle intézkedés és rendelet?
 176    1|                  rendelet? Egységesen kell a dolgokat intézni. Mondja
 177    1|                dolgokat intézni. Mondja ki a Tanács, hogy, mondjuk, május
 178    1|                  nem jelenik meg, elveszti a jogát, utólagos felszólamlások
 179    1|                        Szeretem az állatot~A kis házinyúl mindjárt nagyon
 180    1|                  nagyon megtetszett, mikor a konyhában letették: buta,
 181    1|                   és lágy, sima szõre. Azt a jellemzõ, gyöngéd, pártoló
 182    1|                  csak meg akarom simogatni a fehér bundádat, hátrafelé
 183    1|                 neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám,
 184    1|               önzetlenül, felolvadva ebben a védõ, önzetlen, odaadó szeretetben,
 185    1|                     odaadó szeretetben, és a kis fehér nyúl után nyúlok,
 186    1|                nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl azonban, ijedt
 187    1|                  riadtan lelapul, és kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény
 188    1|                  kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény alá.~Te csacsi
 189    1|              akarok feledkezni önmagámról, a magam jogairól, vágyairól,
 190    1|                  egy piszkafával piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön
 191    1|                  kis nyulat, hogy kijöjjön a konyhaszekrény alól, és
 192    1|                 alól, és megsimogathassam. A kis nyúl elõbb húzódozik
 193    1|                   kis nyúl elõbb húzódozik a piszkafa elõl; orrcimpái
 194    1|                aztán usgye, kiugrik, átfut a konyhán, bebújik egy sarokba.~
 195    1|                  imént. Persze, ez érthetõ a te elfogult és szûk kis
 196    1|                    súgja neked, hogy abban a makacs­ságban, amivel utánad
 197    1|                  amivel utánad jövök, csak a vérengzõ vadállatok mohósága
 198    1|                  megfogni, hogy átharapjam a torkodat, hanem csak önzetlenül
 199    1|    ellenszolgáltatásra.~Óvatosan kinyújtom a kezem, s már a nyakán vannak
 200    1|                   kinyújtom a kezem, s már a nyakán vannak az ujjaim,
 201    1|                 halálos félelemben bebújik a kályha alá.~Nyelek egyet,
 202    1|               Nyelek egyet, és érzem, hogy a vér a fejembe száll. No,
 203    1|                egyet, és érzem, hogy a vér a fejembe száll. No, igazán
 204    1|                   lemondtam szándé­komról.~A kályha elé fekszem, és benézek
 205    1|                    elé fekszem, és benézek a kályha alá. Ott kucorog
 206    1|                  hiszel az önzetlenségben, a gyöngédségben, hát nem hiszel
 207    1|              gyöngédségben, hát nem hiszel a szeretetben, mely nem számít
 208    1|                méltóan gondolkozol? Persze a te buta és rossz kis fejedben
 209    1|           kajánságáról, amivel elpusztítja a gyöngéket... te, te undok
 210    1|                   könnyes megindulás, mely a gyöngeség, szegénység, tehetetlenség
 211    1|               tehetetlenség láttán elfogja a lelket? A teremtésit annak
 212    1|                   láttán elfogja a lelket? A teremtésit annak a nehéz
 213    1|                 lelket? A teremtésit annak a nehéz fejednek, csak azért
 214    1|                    erõlködöm, kivörösödöm, a nyelvem kilóg, megbotlom,
 215    1|                   utána, be az asztal alá, a dézsa mögé. Beverem a fejem
 216    1|                 alá, a dézsa mögé. Beverem a fejem az ajtófélfába, kiszakad
 217    1|                   az ajtófélfába, kiszakad a kabátom, a fogamat csikorgatom,
 218    1|           ajtófélfába, kiszakad a kabátom, a fogamat csikorgatom, és
 219    1|                   egyszer már meg is kapom a füleit, de õ lihegve, most
 220    1|                 kitépi magát, megharap, és a kamrában elbújik a hasábfák
 221    1|            megharap, és a kamrában elbújik a hasábfák mögé.~Most ott
 222    1|                    megfogom, és megragadom a füleit, és felkapom a levegõbe,
 223    1|           megragadom a füleit, és felkapom a levegõbe, és megforgatom,
 224    1|               levegõbe, és megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom
 225    1|                   vágom, és szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs,
 226    1|                  Ne féljen semmit - mondta a viceházmester a kéregetõnek,
 227    1|                     mondta a viceházmester a kéregetõnek, jóindulattal
 228    1|                 jóindulattal veregetve meg a vállát -, szólok a házfelügyelõ
 229    1|           veregetve meg a vállát -, szólok a házfelügyelõ úrnak, hogy
 230    1|                       Na, jól van - mondta a házfelügyelõ a viceházmesternek -,
 231    1|                      mondta a házfelügyelõ a viceházmesternek -, majd
 232    1|            viceházmesternek -, majd szólok a Fukar úrnak a harmadik emeleten,
 233    1|                  majd szólok a Fukar úrnak a harmadik emeleten, hogy
 234    1|                    magával csináltassa meg a betört ablakot, minek keressen
 235    1|                   persze - mondta Fukar úr a házfelügyelõnek -, jó volna
 236    1|        házfelügyelõnek -, jó volna magának a liftátalány. Nézze, én beszélek
 237    1|                     én beszélek Göndörrel, a bankból, a ház úgyis a banké,
 238    1|             beszélek Göndörrel, a bankból, a ház úgyis a banké, meg fogom
 239    1|                     a bankból, a ház úgyis a banké, meg fogom neki mondani,
 240    1|                  csináljatok valamit ezzel a liftátalánnyal, szólhatnál
 241    1|                 liftátalánnyal, szólhatnál a...~- Nem olyan nagy eset -
 242    1|                   olyan nagy eset - mondta a cégvezetõ úr Fukar úrnak -,
 243    1|               mondta az osztályigazgató úr a cégvezetõnek -, még egyszer
 244    1|                 megteszem, hogy megemlítem a kérését a Vezérnek. Pénteken
 245    1|                  hogy megemlítem a kérését a Vezérnek. Pénteken együtt
 246    1|                  Pénteken együtt ebédelünk a Vezérrel a Svábhegyen, tudja,
 247    1|                együtt ebédelünk a Vezérrel a Svábhegyen, tudja, a kis
 248    1|              Vezérrel a Svábhegyen, tudja, a kis villájában, ha adódik
 249    1|              alkalmas pillanat, megemlítem a dolgot... no igen, tudod,
 250    1|               kérlek, méltóságos uram...~- A dolog úgy áll - mondta a
 251    1|                   A dolog úgy áll - mondta a vezérigazgató úr az osztályigazgatónak -,
 252    1|                   titkár úr, tervbe vettük a dolgot, de õszig jobban
 253    1|              Lajoskám, hogy most kell ütni a vasat...~- Kétségtelen -
 254    1|                  államtitkár úr õméltósága a vezérigazgatónak -, én már
 255    1|                  már februárban megmondtam a kegyelmes úrnak, hogy ezzel
 256    1|                kegyelmes úrnak, hogy ezzel a vámüggyel komplikációk lesznek...
 257    1|               lesznek... de tetszik tudni, a kegyelmes úr milyen, most
 258    1|                     Ödi fiam, te csak várj a sorodra - ennyit mondott
 259    1|                 benne...~- Kitûnõ barátom, a miniszterelnök - mondta
 260    1|                    miniszterelnök - mondta a kegyelmes úr az államtitkár
 261    1|                  államtitkár úrnak -, ezen a ponton teljesen osztja a
 262    1|                   a ponton teljesen osztja a véleményemet, hogy ugyanis...~-
 263    1|            Biztosíthatlak, kérlek - mondta a miniszterelnök -, hogy az
 264    1|                  miniszterelnök -, hogy az a tökéletes megértés, amit
 265    1|                   tökéletes megértés, amit a kancellárnál tapasztaltam,
 266    1|                    Kedves barátom - mondta a kancellár a kormányelnöknek -,
 267    1|               barátom - mondta a kancellár a kormányelnöknek -, mihelyt
 268    1|                 kormányelnöknek -, mihelyt a Vatikánból visszatérek,
 269    1|                  Vatikánból visszatérek, s a függõ kérdéseket õszentségével
 270    1|                Légy nyugodt, fiam - mondta a pápa a kancellárnak -, ma
 271    1|              nyugodt, fiam - mondta a pápa a kancellárnak -, ma reggel
 272    1|               szólott hozzám: békét akarok a Te néped számára, s minden
 273    1|                   mikor reggel lefelé jött a lépcsõn. Nem hagyta nyugodni
 274    1|               lépcsõn. Nem hagyta nyugodni a dolog, amin este töprengett,
 275    1|                   forgolódva az ágyban: ez a dolog a Kocsis Gyurival
 276    1|           forgolódva az ágyban: ez a dolog a Kocsis Gyurival meg Morvayval. -
 277    1|                jöjjön, aminek jönni kell - a végén úgyis megkapja a pofont...
 278    1|                     a végén úgyis megkapja a pofont... akárkitõl, swarc
 279    1|                   gyön neki...~Vidám hang, a mészárszék elõtt.~- Halló,
 280    1|               kérlek - csak azért, hogy ez a marha -, hogy aszongya,
 281    1|                   hiszen te nem is ismered a Morvayt.~- A Morvayt? Már
 282    1|                    is ismered a Morvayt.~- A Morvayt? Már hogy a fenébe
 283    1|             Morvayt.~- A Morvayt? Már hogy a fenébe ne ismerném, megbolondultál?
 284    1|                   ez az, nem õ, hanem õtet a Kocsis Gyuri.~- Hû, a teremtésit,
 285    1|                 õtet a Kocsis Gyuri.~- Hû, a teremtésit, ne beszélj.
 286    1|                 véletlenül nem voltam bent a klubban... egész véletlenül...
 287    1|               pardon, Nyurguskám - ott jön a villamosom, szervusz! Kirándulok
 288    1|           villamosom, szervusz! Kirándulok a tóra, csak este jövök meg!~-
 289    1|               jövök meg!~- Szervusz, öreg!~A következõ sarkon, a Hitelbank
 290    1|                  öreg!~A következõ sarkon, a Hitelbank elõtt.~- Szervusz,
 291    1|                  Szervusz, Feri! Mit tudsz a Morvay-afférrõl?~- A Morvay-afférrõl?~-
 292    1|                 tudsz a Morvay-afférrõl?~- A Morvay-afférrõl?~- Hát te
 293    1|                   Gyuri rémesen megpofozta a Morvayt... Az egész város
 294    1|                 lesz belõle!~Két óra múlva a strandon.~- Dehogy fél kézzel -
 295    1|               Rögtön megeredt orrán-száján a vér! Így tett „há” és hátra­
 296    1|              Hazudik, aki mondta! Én abban a pillanatban értem oda, mikor
 297    1|                 mikor ezt mondta, és akkor a pofon már megvolt, Morvayt
 298    1|                  igaza van.~Délután ötkor, a Csillag kávéházban.~- Az
 299    1|                   Az asszony? Az, barátom, a szanatóriumban van - megmérgezte
 300    1|                 mondhatom. Este kilenckor, a vicinális állomáson.~- Nini,
 301    1|                    Kirándultunk egy kicsit a tóra. Mi újság?~- Hogy mi
 302    1|                    órával ezelõtt nekiment a kávéházban, és agyba-fõbe
 303    1|                    De tudja, négyszemközt, a Morvaynak igaza van! Micsoda
 304    1|            bõvebbet megtudni?~- Menjünk be a Csillagba.~Izgatottan indulnak
 305    1|                  kiált fel, gyorsan szedve a lábát, hogy minél elõbb
 306    1|                   hogy mik történnek ebben a városban, ha az ember egy
 307    1|                    ember egy napra kiteszi a lábát!~
 308    1|                                  Megszólal a telefon~Nagyon untam magam.
 309    1|               rajta mit figyelni. Szemben, a szûk utca túlsó oldalán,
 310    1|                    mi van rajta látnivaló. A második emelet három ablaka
 311    1|            nyaralni mentek. De nicsak, ott a másik szárnyon élnek még -
 312    1|                 másik szárnyon élnek még - a nyitott ablak elõl elhúzták
 313    1|                nyitott ablak elõl elhúzták a függönyt -, mi van odabent?
 314    1|                    az embernek ahhoz, hogy a térnek pont azt a helyét
 315    1|                     hogy a térnek pont azt a helyét tegye számomra sérelmessé,
 316    1|                  Béla ügyvéd, hisz odalent a táblája a kapun... Második
 317    1|                     hisz odalent a táblája a kapun... Második emelet.
 318    1|                    balra. Stimt.~Kikeresem a telefonkönyvembõl a telefonszámát.
 319    1|              Kikeresem a telefonkönyvembõl a telefonszámát. Kucor Béla,
 320    1|                    Felhívom. Közben lesem.~A telefon megszólal odaát.
 321    1|                 ügyvéd úr felugrik, szalad a kagylóhoz.~- Halló, halló.
 322    1|              piszkálja az orrát. Mert majd a kezedre ütök, te kis komisz.~
 323    1|              komisz.~Az ügyvéd torkán akad a szó. Hebeg valamit: hogy
 324    1|                  mit, azt nem hallom, csak a száján látom, mert közben
 325    1|                 ügyvéd kétségbeesetten kap a fejéhez: - De... de... de...
 326    1|                    fiacskám. És ne kapkodj a fejedhez, ne gesztikulálj,
 327    1|                   Az ügyvéd rémülten forog a tengelye körül, hátranéz,
 328    1|                  körül, hátranéz, kapkodja a fejét. Nyugodtan leteszem
 329    1|                  fejét. Nyugodtan leteszem a kagylót. A többit csak figyelem,
 330    1|              Nyugodtan leteszem a kagylót. A többit csak figyelem, mint
 331    1|          mozivásznon. Még egy ideig kiabál a telefonba, nem kap választ.
 332    1|           telefonba, nem kap választ. Erre a szemeit kezdi dörgölni meg
 333    1|                 szemeit kezdi dörgölni meg a füleit. Megcsípi a karját.
 334    1|            dörgölni meg a füleit. Megcsípi a karját. Végre megkönnyeb­
 335    1|                    hogy csak álmodott ezen a forró délutánon. Iszik egy
 336    1|                     Néhány perc múlva mind a ketten a pamlagon ülnek.
 337    1|                   perc múlva mind a ketten a pamlagon ülnek. A beszélgetés
 338    1|                   ketten a pamlagon ülnek. A beszélgetés egyre bizalmasabb.
 339    1|                     Az ügyvéd kezet csókol a nõnek - mi ez? A másik karja
 340    1|                    csókol a nõnek - mi ez? A másik karja ravaszul átfut
 341    1|                 másik karja ravaszul átfut a pamlag peremén. Ejnye, ejnye.
 342    1|                  Ijedten bontakozik ki, és a telefonhoz fut. - Halló!
 343    1|              barátom, nem hagy békét annak a nõnek? Nem szégyelli magát?
 344    1|                 térdei megrogynak. Leomlik a telefon elõtt. Kezeit imára
 345    1|                    imára emeli. Úgy rebegi a telefonba sírva: - Ó, Uram!
 346    1|              szegény, bûnös halandó vagyok a te fenséged árnyékában...
 347    1|             kitárom keblemet... Parancsolj a te szolgádnak...~És buzgó
 348    1|                     Bocsásd el békével azt a nõt, akkor minden jó lesz...
 349    1|                    ügyvéd keresztet vetett a telefonra, és békével elküldte
 350    1|             telefonra, és békével elküldte a nõt. Azután leült az asztal
 351    1|                    merült. Kezdett untatni a dolog. Nagyon mulatságos
 352    1|                   Hajlongva, imádkozva jön a telefonhoz:~- Parancsolj
 353    1|                megszorultam... tudod, ezek a bolygók meg a naprendszer...
 354    1|                  tudod, ezek a bolygók meg a naprendszer... ide át küldd,
 355    1|               naprendszer... ide át küldd, a másik házba, harmadik emelet
 356    1|                    Az ügyvéd összeráncolja a szemét. Zavarba jövök. -
 357    1|               biztos...~Az ügyvéd lecsapja a kagylót. Most jött a világosság...
 358    1|              lecsapja a kagylót. Most jött a világosság... Átpillant
 359    1|               napot.~- Kérem, itt kiadó az a külön bejáratú utcai szoba?~-
 360    1|                    ez nem külön bejárat?~- A konyhán keresztül?~- Mi
 361    1|                   keresztül?~- Mi az, hogy a konyhán keresztül? Külön
 362    1|                 bejárat, az külön bejárat. A szobának külön ajtaja van
 363    1|                     Külön ajtó, külön arra a célra, hogy az ember az
 364    1|                   ember az ajtón keresztül a szobába bemenjen.~- Na,
 365    1|                    hogy az ajtó külön erre a célra van itt. Mert például,
 366    1|                ajtaja.~- Bizony, kérem, ez a nagy drágaság.~- Például
 367    1|                   Például itt van mindjárt a koporsó!~- Újságírónak tetszik
 368    1|                 mert zenésznek nem adom ki a szobát, mert az nem lehet.~-
 369    1|                kérem... ott van fönt, mind a kettõ...~- Pardon... nem
 370    1|                  nem látom... kicsit rossz a szemem...~- Ott fent.~-
 371    1|                   ide, kérem, kályha, ebbe a szobába. Olyan meleg van
 372    1|                Olyan meleg van itt, kérem, a konyhától, egész télen,
 373    1|                    csak tetszik. Kérem, ez a drágaság...~- Igen, igen.
 374    1|             bizonyosan az utcára nyílik az a két, hm - ablak?~- Kérem,
 375    1|                   olyannak nem adom többet a szobát.~- Ne tessék aggódni.
 376    1|                  Hát akkor... mi az, ennek a szobának kettõs ajtaja van?
 377    1|                  kettõs ajtaja van? Ez itt a második ajtó?~- Nem kérem,
 378    1|              második ajtó?~- Nem kérem, ez a fal.~- Mármint a szembelévõ
 379    1|                 kérem, ez a fal.~- Mármint a szembelévõ fal?~- Igen.
 380    1|                  ajtót senki kedvéért, még a római pápának se, ha én
 381    1|                 nekem ruhástul az ágyamba, a disznók, hát azért mondom,
 382    1|                 azonnal... csak leszaladok a pénzemért... letettem ide
 383    1|                  pénzemért... letettem ide a kapu elé... itt vár lent...
 384    1|               olyan ember benyomását tette a felületes szemlélõre, aki
 385    1|               vidéki úr. Komoran lépett be a szobámba, és így szólt:~-
 386    1|                köszönni: „pá, örezsem”, ha a kávéházban ül. Különben,
 387    1|                   egészsége? Mit csinálnak a gyerekek? Van kilátás fizetésemelésre?~
 388    1|                   kilátás fizetésemelésre?~A detektív zavartan nézett
 389    1|           foglaljon helyet. Mi jót hozott?~A detektív habozva nézett
 390    1|               vagyok? Meg tudja állapítani a személyazonosságot?~- Hogyne!
 391    1|        személyazonosságot?~- Hogyne! Önnek a zsebében egy pakli kártya
 392    1|                  mit egy félóra elõtt kért a pincértõl.~Megnézte a zsebeit.~-
 393    1|                 kért a pincértõl.~Megnézte a zsebeit.~- Önnek igaza van -
 394    1|              nálunk?~Komoran nézett rám.~- A Répa utcai gyilkosság ügyében
 395    1|            diskurálni?~- Hát... mondjuk... a kalotaszegi varrottasról -
 396    1|             varrottasról - mondta ravaszul a detektív. - Már az utcán
 397    1|                  öt és hat között - mondta a detektív, és szúrósan, élesen
 398    1|              detektív, és szúrósan, élesen a szemem közé nézett - gondolt
 399    1|                   közé nézett - gondolt ön a kalotaszegi varrottasra?~-
 400    1|              igazán nem jutott az eszembe.~A detektív diadalmasan nézett
 401    1|                   eszembe.~- Nono - mondta a detektív -, csak gondolkodjék.
 402    1|                Egészen egyszerûen - mondta a detektív, egyre élesebben
 403    1|                   azzal, hogy én öltem meg a Répa utcai öregasszonyt?~-
 404    1|                   lehet - mondta szigorúan a detektív. - Mert ha ezt
 405    1|                 tagadom, hogy én öltem meg a Répa utcai öregasszonyt.~
 406    1|                   Répa utcai öregasszonyt.~A detektív gondolkodott.~-
 407    1|                  teszi önt, hogy letagadja a gyilkosságot. Mert miért
 408    1|        gyilkosságot. Mert miért tagadja le a gyilkosságot? Azért, ugye,
 409    1|                mert elkövette, és most fél a következményektõl. Ha nem
 410    1|                    Ha nem követte volna el a gyilkosságot, mi oka volna
 411    1|               találtak, azzal fojtotta meg a gyilkos. Mármost láttam
 412    1|                gyilkos. Mármost láttam önt a kávéházban, és megfigyeltem,
 413    1|                    fehér zsebkendõt húz ki a zsebébõl. Miért, mondtam
 414    1|                    feleltem magamnak, mert a pirosat otthagyta az öregasszony
 415    1|                      vallottam.~- Tehát ön a gyilkos. Hol a piros zsebkendõ?
 416    1|                    Tehát ön a gyilkos. Hol a piros zsebkendõ? Az öregasszony
 417    1|               Ajánlom figyelmébe. Hátha ön a gyilkos?~Csavolcsek megköszönte
 418    1|                     hogy elviszem neki azt a könyvet, már múlt héten
 419    1|          csomagolom végre be fehér papírba a könyvet, még be is spárgázom,
 420    1|                       Á, alászolgája, ebbe a szép reggelbe!~- Alá...
 421    1|               könyv? Mutassa csak.~Kiveszi a kezembõl, leveszi róla a
 422    1|                   a kezembõl, leveszi róla a papírt és kinyitja.~- Ja,
 423    1|               nekem dolgom van - mondom -, a szerkesztõségben - mondom.~-
 424    1|                  ne zavarjon.~Végigolvassa a fejezetet. Egyik lapnál
 425    1|               aztán könnyedén.~- Pardon... a könyvemet...~- Ja!... A
 426    1|                    a könyvemet...~- Ja!... A könyvét... Hehe! De milyen
 427    1|                   szól!~Harsogva belenevet a képembe. Nem szólok semmit,
 428    1|                 mert nem tanácsos kinyitni a szájamat.~Szépen visszacsomagolom
 429    1|                    Szépen visszacsomagolom a könyvemet. Most ebédelni
 430    1|                 mondok. Ebéd után bemegyek a kávéházamba. Végigmegyek
 431    1|                   kávéházamba. Végigmegyek a karzaton.~- Á, szervusz.~-
 432    1|                   izé...~- Mutasd.~Kiveszi a kezembõl. Kicsomagolja.~-
 433    1|             alkalmam volt végigolvasni ezt a könyvet - mondja este hat
 434    1|             arcokat csinálsz.~Levánszorgok a parkettre.~- Hogy vagy errefelé?~-
 435    1|                sietek.~- Mit cipelsz ebben a papírban?~- Semmi. Egy kályhaellenzõ.~-
 436    1|             veszhetek össze, ettõl függ az a dolog.~- Kérlek, parancsolj.~
 437    1|         Tizenegykor este félig holtan esem a pamlagra. Magam mellé teszem
 438    1|               pamlagra. Magam mellé teszem a könyvet.~Két kéz lefogja
 439    1|                   könyvet.~Két kéz lefogja a szemem.~- Kukucs! Ki vagyok?~-
 440    1|                  Kukucs! Hopp! Mi ez ebben a csomagban?~Felhördülök,
 441    1|               csomagban?~Felhördülök, mint a sebzett oroszlán. Vakon
 442    1|                 oroszlán. Vakon megragadom a könyvet, kettészakajtom,
 443    1|                könyvet, kettészakajtom, és a fejemen keresztül fejéhez
 444    1|                    keresztül fejéhez vágom a kérdezõnek.~- Tessék! Ez
 445    1|               kérdezõnek.~- Tessék! Ez az!~A szememet eleresztik. Megfordulok.~
 446    1|                  Pestig még négy órát megy a vonat, és a lapokat kiolvastam.
 447    1|                 négy órát megy a vonat, és a lapokat kiolvastam. Csinos,
 448    1|                   Bübüke, mit kell mondani a bácsinak?~- Köszönöm tépen.~-
 449    1|                Aranka, hogy csücsöríti azt a kis száját, mikor azt mondja:
 450    1|              mondja: tépen! Jaj de édes ez a gyerek. Te!!... Te drágaság.~
 451    1|                 Bübüte, tit szejet Bübüte, a nénit vad a bácit?~BÜBÜKE:
 452    1|                 szejet Bübüte, a nénit vad a bácit?~BÜBÜKE: A Majiszta
 453    1|                 nénit vad a bácit?~BÜBÜKE: A Majiszta nénit.~MARISKA
 454    1|              megeszlek! Méj szejeti Bübüte a Majiszta nénit? Ude azéj,
 455    1|                    Hallottad, hogy mondta?~A BÁCSI: Hát a bácit nem szejeti
 456    1|                  hogy mondta?~A BÁCSI: Hát a bácit nem szejeti a Bübüte?
 457    1|                    Hát a bácit nem szejeti a Bübüte? Na, megállj! Moszt
 458    1|                   megállj! Moszt haratszit a báci.~A bácsi tényleg haragszik.
 459    1|                    Moszt haratszit a báci.~A bácsi tényleg haragszik.
 460    1|                    az egyik ujját durcásan a szájába dugja. Haragosan
 461    1|               Bübükére, és összecsücsöríti a száját. Bübüke nem bánja.
 462    1|                  Bübüte, idenézz, néni meg a bácsi is ajutál. Idenézz;
 463    1|                  muszáj.~Be akarják csapni a gyereket, hátradõlnek, behunyják
 464    1|                     hátradõlnek, behunyják a szemüket, és úgy tesznek,
 465    1|                   õket, nem merik kinyitni a szemüket. Végre megunják,
 466    1|                magam, meg fogok ismerkedni a gyerekkel.~- Bübüte - kezdem -,
 467    1|                hozzájuk, és el kell néznem a gyengeségüket. Részint belátásból,
 468    1|                magamnak kellene megkeresni a kenyeremet, felnõtt gyanánt.
 469    1|                    okoz, úgy látszik, hogy a pénzükért joguk van hozzá,
 470    1|                 butaságokat mondanak nekem a vasútról meg a madarakról,
 471    1|              mondanak nekem a vasútról meg a madarakról, és úgy teszek,
 472    1|              valaki, aki elõtt játszhatják a felnõttet és mindentudót.
 473    1|                                   Schöberl~A technika vívmánya, az ipari
 474    1|               vívmánya, az ipari fejlõdés, a többtermelés és gyárüzemek
 475    1|              születtem, s mindig rajongtam a modern, nagy gazdasági elv
 476    1|               képzeletemet. Ceruza, aminek a másik végén törlõgumi van,
 477    1|       legnépszerûbb klasszikus példájának, a Schöberl-ágynak egy példányára!
 478    1|            Schöberl-ágynak egy példányára! A csodálatosan egyszerû alapötlet,
 479    1|             mintaképe lett volna szememben a praktikus gondolkozás módszerének,
 480    1|                gondolkozás módszerének, ha a mûszaki tudomány soha nem
 481    1|                 megvalósítani gyakorlatban a géniusz képzeletét. De tudjuk,
 482    1|                  és vágyakozva álldogáltam a kirakatok elõtt, ahol ilyen
 483    1|                   igazuk van azoknak, akik a szegénység legnagyobb hátrányát
 484    1|               hátrányát abban látják, hogy a szegény ember mindenhez
 485    1|                 sokkal drágábban jut, mint a gazdag, hogy a gazdaságosság
 486    1|                   jut, mint a gazdag, hogy a gazdaságosság fent jelzett
 487    1|                   alapjában véve helyes az a paradoxon, hogy a szegény
 488    1|                helyes az a paradoxon, hogy a szegény ember kénytelen
 489    1|                    fény­ûzõbben élni, mint a gazdag, mert nem jut hozzá
 490    1|               minõségében henyél, és lopta a pénzemet.~Végre rájöttem
 491    1|                   pénzemet.~Végre rájöttem a megoldásra: Kolumbusz tojása
 492    1|                     eladtam az ágyamat meg a székemet, és vettem egy
 493    1|                 kicsit hevesebben dobogott a szívem, mikor a rejtelmes
 494    1|                   dobogott a szívem, mikor a rejtelmes bútordarabot begurították
 495    1|                  bútordarabot begurították a szobámba. Ott állt, tömören
 496    1|                 állt, tömören és komolyan, a nagyon elfoglalt emberek
 497    1|                kezdtem, sehogy se találtam a helyemet. Hátradõltem, nyújtózkodtam,
 498    1|           nyújtózkodtam, nagyot ásítottam. A gyomrom émelygett, pislogtam,
 499    1|           émelygett, pislogtam, leragadtak a szemeim. Aztán nem tudom,
 500    1|               fejem tehetetlenül lógott le a karfáról.~Megnéztem az órámat: