Fej.

   1    1|      véglegesen és visszavonhatatlanul az Andrássy kávéházban jelölte
   2    1|       kávéházban jelölte meg a helyet, az idõt este fél tizenkettõkor.~
   3    1|              levéllel várt, a levélben az volt, hogy legyek szíves,
   4    1|            szíves, fáradjak el azonnal az újpesti Otthon kávéházba,
   5    1|                 éppen hogy eléggé. Már az igaz.~- És ki tudja, még
   6    1|                 mondta.~- Bizony, csak az isten tudhatja - jegyeztem
   7    1|      vállalkozásról?~- Hiszen éppen ez az. Ez az, kérem. Nagyon helyesen
   8    1|                 Hiszen éppen ez az. Ez az, kérem. Nagyon helyesen
   9    1|          rendelkezésére.~- Mert kérem, az emberek mindenfélét csinálnak.
  10    1|              Nem éppen lap. De esetleg az is. De ezt még meg kell
  11    1|             Szünet állt be.~- Egyelõre az a fontos - kezdte újra -,
  12    1|            Mert még nem lehet tudni... az nem megy máról holnapra...
  13    1|             nem megy máról holnapra... az nagyon veszélyes, ha elõre
  14    1|        veszélyes, ha elõre beszél róla az ember... tetszik tudni,
  15    1|                tetszik tudni, ellopják az ötletet...~- Persze - mondtam -,
  16    1|                szabad elhamarkodni, ha az ember sok pénzt akar keresni.~-
  17    1|              pénzt akar keresni.~- Már az igaz.~- Majd ha aztán már
  18    1|                  Majd ha aztán már lát az ember egy kis pénzt - folytatta
  19    1|             akartam önnel beszélni. Én az ön eszét nagyon sokra becsülöm,
  20    1|              nem megy másképp! Mihelyt az ember elárulja, más csinálja
  21    1|     személyeskedem, de alábbi esetet s az õ tanulságát nem tehetem
  22    1|                 hogy sorra kerüljenek. Az ablak mögött rossz­kedvû
  23    1|              õket, mint ahogy õk unják az egész ügyet. Ennek megfelelõen
  24    1|                távolságokat, közeledik az ablak felé Jelentéktelen
  25    1|               kérem... én magam vagyok az... - vetem oda könnyedén,
  26    1|          kádból, Archimédesz egyenesen az utcára szaladt, nem bírt
  27    1|             szaladt, nem bírt magával.~Az elsõ ember, aki szembejött,
  28    1|       Apolloniusz, jelenleg hivatalnok az Athén-Alexandriai Kereskedelmi
  29    1|               veszít súlyából, amennyi az általa kiszorított víz súlya.
  30    1|              Sag’schon! - jegyezte meg az görögül. - Bár inkább azt
  31    1|         Ptolemaeus Akadémia elnökének!~Az elnök szívesen fogadta Archimédeszt.
  32    1|              és felsorolta mindazoknak az akadémiai tagoknak nevét,
  33    1|               Van itt egy kád valahol?~Az elnök finoman mosolygott.~-
  34    1|        mosolygott.~- Fölösleges. Engem az ilyen gyermekes dolgok,
  35    1|        Archimédesz kedvetlenül ment el az Akadémiáról. Útközben találkozott
  36    1|               találkozott Hexamosszal, az ifjú költõvel, aki munkatársa
  37    1|                gondolsz, megértik azok az Újat, a Bátrat, az Úttörõt,
  38    1|                azok az Újat, a Bátrat, az Úttörõt, a Holnap Lovagját,
  39    1|            Holnap Eszméit! Add ide azt az izét, azt a dolgot, majd
  40    1|             azt a verset...~- Nem vers az, kérlek, az egy izé... egy
  41    1|                   Nem vers az, kérlek, az egy izé... egy felfedezés...
  42    1|            népszerû folyóiratnak, ahol az rövidesen meg is jelent.~
  43    1|              hivat­kozott rá, hogy övé az érdem, amiért ezt a fiatal
  44    1|       tömörségében és kifejezõerejében az Új Költõ felülmúlta elõdeit -
  45    1|                valamiben kifogásolható az egész, az mindössze annyi,
  46    1|                kifogásolható az egész, az mindössze annyi, hogy a
  47    1|                szavak összecsengését - az ilyen úttörõ lángészhez,
  48    1|             jövõ zenéje... hát kérlek, az igaz, hogy erre a dologra
  49    1|                róla ezt a dolgot... és az a fontos, hogy veszt!...
  50    1|             bármennyire jobban illenék az egyéni­ségemhez, ahogy te
  51    1|               iránt érdeklõdni kezdtek az emberek, és Archimédesz
  52    1|                a forgalom és általában az életformák egyszerûsítését
  53    1|         Minisztérium útján intézkedjék az új egyszerûsítések végrehajtá­
  54    1|                fogóba belekapaszkodik. Az áram így egyenesen a közönségbe
  55    1|          közönségbe megy bele, mely is az áram hatása alatt felvillanyozva,
  56    1|                és megindul vele.~Ha ez az egyszerûsítés nem bizonyul
  57    1|             szakelõadó kimutatta, hogy az a villamosáram, amelyet
  58    1|         teljesen elégséges ahhoz, hogy az ily módon megkönnyített
  59    1|             megállóhelyét hagyják meg, az egyiket, ahol be lehet szállni,
  60    1|       fakorláttal elzárják a járdákat, az egész forgalom a kocsiutakon
  61    1|          évekig elég vizet szolgáltat. Az ily módon szükség­képpen
  62    1|      pipadohány sokkal tovább tart, ha az ember nem gyújt rá, hanem
  63    1|                a levegõre is, amelybõl az oxigént beszüntetik. Errõl
  64    1|                kopoltyúkat beszerezni. Az oxigénmentes levegõben ugyanis,
  65    1|           kopoltyúval lehet lélegezni.~Az étkezés egyszerûsítése céljából
  66    1|             egyszerûen lecsúszhassanak az asztalról, ne kelljen õket
  67    1|                mely a látás, a hallás; az ízek beszüntetése, mely
  68    1|                ízek beszüntetése, mely az ízlés és a nõk beszüntetése,
  69    1|               órában jelentkeznie kell az elöljáróságnál, ahol egy
  70    1|                               Szeretem az állatot~A kis házinyúl mindjárt
  71    1|               reszketsz és félsz, mint az imént. Persze, ez érthetõ
  72    1|              amely nem tudja megérteni az erõsebbnek fejlettebb erkölcsi
  73    1|               hogy simogassalak, azzal az érzéssel, amit most érzesz
  74    1|          tigrisnek láttat engem, ezzel az érzéssel igazán nem hagyhatlak
  75    1|                kellemessé akarom tenni az életedet, és nem számítok
  76    1|           kezem, s már a nyakán vannak az ujjaim, mikor egy kétségbeesett
  77    1|               csillog, amint tekintete az enyémmel találkozik. Most
  78    1|              és kedves? Hát nem hiszel az önzetlenségben, a gyöngédségben,
  79    1|       nyüzsögnek harapásról, verésrõl, az erõsebb kajánságáról, amivel
  80    1|             négykézláb futok utána, be az asztal alá, a dézsa mögé.
  81    1|            dézsa mögé. Beverem a fejem az ajtófélfába, kiszakad a
  82    1|              nekem szét kellene szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam.
  83    1|            szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs, szamár fejét,
  84    1|                ablakot, minek keressen az üveges; nem igaz?~- Persze,
  85    1|              sok ilyet elintéztem már, az osztályigazgatónak szól
  86    1|                osztályigazgatónak szól az ember, ugye, kérlek, igazgató
  87    1|           érdemel...~- Hát jó - mondta az osztályigazgató úr a cégvezetõnek -,
  88    1|              mondta a vezérigazgató úr az osztályigazgatónak -, hogy
  89    1|    osztályigazgatónak -, hogy én errõl az állami kölcsönrõl beszéltem
  90    1|               kölcsönrõl beszéltem már az államtitkár úr õméltóságával,
  91    1|         megmondhatom, Lajoskám, mondta az állam­titkár úr, tervbe
  92    1|                   Kétségtelen - mondta az államtitkár úr õméltósága
  93    1|                  mondta a kegyelmes úr az államtitkár úrnak -, ezen
  94    1|               a miniszterelnök -, hogy az a tökéletes megértés, amit
  95    1|                 meghallgatást találván az Úrnál, így szólott hozzám:
  96    1|                                        Az egész város beszéli~Timár
  97    1|            este töprengett, forgolódva az ágyban: ez a dolog a Kocsis
  98    1|               még neki áll feljebb, ha az ember szól neki, figyelmezteti -
  99    1|          udvariasan, úriember módjára. Az ilyennel nem finoman kell
 100    1|              vagyok marha, hagyni kell az ilyet arra, akire tartozik.
 101    1|             mondanám, tudod. Szerintem az ilyet nem lehet pofonnal
 102    1|                  Dehogyis õ - éppen ez az, nem õ, hanem õtet a Kocsis
 103    1|          emberek közé... közelebb vagy az elõkelõ társasághoz...~-
 104    1|                megpofozta a Morvayt... Az egész város beszéli...~-
 105    1|                mondott:~„Szép asszony, az sok van, de Kocsis Gyuri
 106    1|                a Csillag kávéházban.~- Az asszony? Az, barátom, a
 107    1|              kávéházban.~- Az asszony? Az, barátom, a szanatóriumban
 108    1|         állomáson.~- Nini, Timár! Maga az? Honnan?~- Kirándultunk
 109    1|               semmit! Óriási botrány - az egész város tele van! Kocsis
 110    1|            amiért mindenkinek elmondta az elõzményeket!~- Óriási!
 111    1|         történnek ebben a városban, ha az ember egy napra kiteszi
 112    1|            telefon~Nagyon untam magam. Az ablaknál álltam, és figyeltem
 113    1|          ablaknál álltam, és figyeltem az utcát, de nem volt rajta
 114    1|                odabent? Egy bõrkarszék az ablak elõtt, távolabb könyvszekrény.
 115    1|         könyvszekrény. Nagy íróasztal. Az íróasztal elõtt korpulens,
 116    1|            most álmatagon hátradõl, és az orrát piszkálja. Ejnye,
 117    1|          piszkálja. Ejnye, ki lehet ez az ember? Mit írhat, és mit
 118    1|            magában, és miért piszkálja az orrát? Igaz, hogy nem muszájna
 119    1|              viszont mi joga van ennek az embernek ahhoz, hogy a térnek
 120    1|                egy furcsa ötlet.~Ki ez az ember! Milyen buta vagyok.
 121    1|               telefon megszólal odaát. Az ügyvéd úr felugrik, szalad
 122    1|             van szó, hogy ne piszkálja az orrát. Mert majd a kezedre
 123    1|           kezedre ütök, te kis komisz.~Az ügyvéd torkán akad a szó.
 124    1|              ne hebegjen, fiatalember.~Az ügyvéd kétségbeesetten kap
 125    1|                   De... de... de... mi az... ki... ki... ki...~- Ne
 126    1|            viselni?~- Halló! Halló! Ki az? Ki beszél?~Az ügyvéd rémülten
 127    1|               Halló! Ki az? Ki beszél?~Az ügyvéd rémülten forog a
 128    1|            Megnyugszik. Leül. Odakünt, az elõszobájában csengetnek.
 129    1|              elõszobájában csengetnek. Az ajtóhoz fut; egy hölgy jelenik
 130    1|         beszélgetés egyre bizalmasabb. Az ügyvéd kezet csókol a nõnek -
 131    1|         Szegény felesége Siófokon, hát az mit szóljon? Az ügyvéd térdei
 132    1|          Siófokon, hát az mit szóljon? Az ügyvéd térdei megrogynak.
 133    1|           crepidam... Time is money...~Az ügyvéd keresztet vetett
 134    1|           elküldte a nõt. Azután leült az asztal elé, és buzgó imába
 135    1|                harmadik emelet négy...~Az ügyvéd összeráncolja a szemét.
 136    1|                de mégis, ami biztos...~Az ügyvéd lecsapja a kagylót.
 137    1|              napot.~- Kérem, itt kiadó az a külön bejáratú utcai szoba?~-
 138    1|                 hogy konyha. De nem ez az. Itt, mellette...~- Igen,
 139    1|                bocsánatot kérek - lent az volt, hogy külön bejárat.~-
 140    1|                konyhán keresztül?~- Mi az, hogy a konyhán keresztül?
 141    1|              keresztül? Külön bejárat, az külön bejárat. A szobának
 142    1|             ajtaja van bejárásra. Ezen az ajtón külön be lehet járni.
 143    1|               külön arra a célra, hogy az ember az ajtón keresztül
 144    1|            arra a célra, hogy az ember az ajtón keresztül a szobába
 145    1|                  Na, igen, igen... hát az mindenesetre nagy elõny,
 146    1|          mindenesetre nagy elõny, hogy az ajtó külön erre a célra
 147    1|              hány olyan hely van, ahol az ajtót mindenféle más célokra
 148    1|             nem adom ki a szobát, mert az nem lehet.~- Jó, hiszen
 149    1|        Bocsánatot kérek, merre van itt az ablak?~- Tessék, kérem...
 150    1|          bocsánatot kérek - bizonyosan az utcára nyílik az a két,
 151    1|            bizonyosan az utcára nyílik az a két, hm - ablak?~- Kérem,
 152    1|           ablak?~- Kérem, ha én mondom az úrnak. Tessék nyugodtan
 153    1|                Tessék nyugodtan lenni. Az úr nem életbiztosításnál
 154    1|            Mert lakott itt, kérem, egy az életbiztosítótól, olyannak
 155    1|             tessék aggódni. Nem vagyok az. Hát akkor... mi az, ennek
 156    1|             vagyok az. Hát akkor... mi az, ennek a szobának kettõs
 157    1|                fal?~- Igen. Nem járnak az úrhoz nõk? Mert azt, kérem,
 158    1|                természetesen felbontom az eljegyzést.~- Na igen, kérem,
 159    1|                nálam nem lehet. Ez itt az ágy. Szép rézágy.~- Ó, egészen
 160    1|                Mikor szokott hazajárni az úr?~- Miért?~- Mert nálam
 161    1|           lefekszünk, és nem nyitom ki az ajtót senki kedvéért, még
 162    1|            beledöglenek nekem ruhástul az ágyamba, a disznók, hát
 163    1|               szekrény?~- Szülei élnek az úrnak?~- Még élnek... de
 164    1|              Van szekrény?~- Nem beteg az úr?~- Egészségi bizonyítványt
 165    1|             ravaszul a detektív. - Már az utcán elhatároztam, hogy
 166    1|       Bocsásson meg, igazán nem jutott az eszembe.~A detektív diadalmasan
 167    1|             kérdenem szabad?~- Bizony, az se jut az eszembe.~- Nono -
 168    1|            szabad?~- Bizony, az se jut az eszembe.~- Nono - mondta
 169    1|                   Nagyon érdekes nyom. Az öregasszony nyakán egy piros
 170    1|               mert a pirosat otthagyta az öregasszony nyakán. Most
 171    1|                 Hol a piros zsebkendõ? Az öregasszony nyakán.~- Nézze
 172    1|                 Csavolcsek megköszönte az útbaigazítást, megígérte,
 173    1|    cukorspárgával.~Kicsit álmosan érek az utcára. Megint késõn feküdtem
 174    1|            Mariska kisasszonynak.~- Ki az?~- Az unokafivérem... Szervusz,
 175    1|              kisasszonynak.~- Ki az?~- Az unokafivérem... Szervusz,
 176    1|                Ez már alaposabb ember. Az elõszót is elolvassa.~-
 177    1|                Különben edd meg.~Ezzel az emberrel nem veszhetek össze,
 178    1|            veszhetek össze, ettõl függ az a dolog.~- Kérlek, parancsolj.~
 179    1|                 Honnan tudnám, hogy ki az illetõ, mikor éppen annak
 180    1|              illetõ, mikor éppen annak az érzékszervemnek használatában
 181    1|               kérdezõnek.~- Tessék! Ez az!~A szememet eleresztik.
 182    1|          Majiszta nénit? Ude azéj, mej az ad neki cutojtát.~BÜBÜKE:
 183    1|        Durcásan elfordul Bübükétõl, és az egyik ujját durcásan a szájába
 184    1|              száját. Bübüke nem bánja. Az asszony könyörögve néz rám,
 185    1|             hidegen és határozottan. - Az úrnak nem vagyok Bübüke.
 186    1|             nem vagyok Bübüke. Ezeknek az vagyok, szegényeknek, mert
 187    1|               imponálni fogok neki, és az szót fogad nekem. Az emberek,
 188    1|                és az szót fogad nekem. Az emberek, ha idõsebbek lesznek,
 189    1|          Schöberl~A technika vívmánya, az ipari fejlõdés, a többtermelés
 190    1|              minél nagyobb munkasiker! Az olyan találmányok, melyek
 191    1|                találmányok, melyek ezt az eszményt valósítják meg,
 192    1|              ki lehessen törölni, amit az ember ír. Zsebkés, amit
 193    1|            Hogyne vágytam volna, mióta az eszemet tudom, e mûfaj legkimagaslóbb,
 194    1|                s alapjában véve helyes az a paradoxon, hogy a szegény
 195    1|         teljesen hiába töltötte idejét az én költségemre - és ültem
 196    1|           megoldásra: Kolumbusz tojása az egész, ha megmondom, azt
 197    1|                 Hát megmondom: eladtam az ágyamat meg a székemet,
 198    1|                és vettem egy Schöberlt az árából.~Bevallom, kicsit
 199    1|           rendelkezzem vele. Megnéztem az órámat: délután öt óra volt,
 200    1|           szóval nappal. Odagurítottam az íróasztalhoz, leültem rá,
 201    1|               le a karfáról.~Megnéztem az órámat: tizenegy óra volt.
 202    1|                Hiába. Egész éjszakámat az ágy szélén ülve töltöttem,
 203    1|              tehát úgy fogadott, ahogy az õ elképzelése szerint egy
 204    1|                humorista alatt nem azt az embert értik, aki viccel,
 205    1|       könnyezve fogom õt elbúcsúztatni az elsõ falat elõtt, amit lenyel.
 206    1|                 Hát tizenkettõ? És ide az van írva, hogy jelentkezz
 207    1|            borozgatnak. Néha megszólal az egyik: „Ejnye, ejnye, ez
 208    1|                persze! Hiszen jól van, az ember megcsinálja azokat
 209    1|     vezényszavakat reformálni kell, ez az elsõ. „Vigyázz!”, „Jobbra
 210    1|                Hogy lehet így beszélni az emberrel? És hogy jön ahhoz
 211    1|             udvariasan. Úri hangon. Mi az, hogy a földre? Ezt a jövõ
 212    1|           fogja mondani: „Nagyon kérem az urakat, ha nem esik nehezükre,
 213    1|            bele­térdel, fejjel lefelé, az elõttünk elterülõ pocsolyába!”~-
 214    1|    konzekvenciákat.”~- Na, látod! Mire az ellenség így felel: „Ó,
 215    1|              észrevette, hogy pirkad - az ég peremén rozsdavörösen
 216    1|               mint inspekciós töltötte az éjszakáit; visszafelé nézett,
 217    1|          éjszakáit; visszafelé nézett, az árokban nem messze tõle
 218    1|                változat­lanul húzódott az ismert, ellenséges sánc.~-
 219    1|           jából a könyvet, megnyálazta az ujját, és felütötte ott,
 220    1|            képzelete odavarázsolta elé az egész jelenetet, a szorost,
 221    1|               múlva úgy érezte, mintha az egyetemi könyvtár csendes
 222    1|            kényelmes bõrszéken, elõtte az asztal, tele könyvekkel,
 223    1|                 ezek nagy idõk voltak, az emberi test, az emberi bátorság,
 224    1|                voltak, az emberi test, az emberi bátorság, az egyén
 225    1|              test, az emberi bátorság, az egyén nagyszerû kultuszának
 226    1|              katonát és félisteni hõst az ókorban megszólítani illett;
 227    1|            kismirglizni, ha Feldbe van az ember, mert az jó Zielt
 228    1|              Feldbe van az ember, mert az jó Zielt mutat?~A hõs lassan
 229    1|             hogy sisakomról szólasz?~- Az azt jelenti - magyarázta
 230    1|         sisaknak fényesnek lenni, mert az ellenség rögtön észreveszi.
 231    1|              így... így harcoltok? Hol az ellenség?~- Az meg ott fekszik.
 232    1|          harcoltok? Hol az ellenség?~- Az meg ott fekszik. A másik
 233    1|       szemekkel emelkedett fel.~- Tyû, az istenit... akarom mondani,
 234    1|                mondani, hogy bújjon el az ellenség elõtt? Ti csak
 235    1|               remegjetek, nyúlszívûek, az árok fenekén, Leonidász
 236    1|             amikor sivítva fúrta fejét az égbe valami, és fejük felett
 237    1|               fejük felett szétpukkant az elsõ srapnel, és fehér felhõ
 238    1|            Várjon, majd bekötöm, semmi az egész.~- De nem láttam senkit -
 239    1|                 címû eposzomat, melyet az Akadémia dicséretre ajánlott.
 240    1|         prózában írt eposzt terveztem: az eposz hõsét Jézus Krisztusnak
 241    1|              de nekem abszolúte semmi: az a furcsa dolog történt meg,
 242    1|                dolog történt meg, hogy az eposzt valamelyik magyarázóm,
 243    1|             Dante álnév alatt megírtam az Isteni szín­játékot, amit
 244    1|            szerzõ neve nélkül énekelte az orfeumban Bellák Nusi kisasszony.~
 245    1|                ott hagytam egy cikket „Az akarat sokfélesége” címen.
 246    1|                nagy feltûnést keltett, az emberek nevettek, és hamarosan
 247    1|         mindent megfordít és eltorzít.~Az utcán kezdtek mutogatni
 248    1|                utcán kezdtek mutogatni az emberek, meglökték egymást:
 249    1|                hanem hangosan nevettek az emberek, mikor megláttak.
 250    1|               jaj de jó marhaságot írt az, barátom, a hasamat fogtam,
 251    1|           nagyszerû fiú ez a Kovácsik, az már igaz.~Ni, itt megy a
 252    1|               Kovácsik bácsi. - Melyik az - kérdezte a barátja -,
 253    1|               erre, ez ni - és bedugta az ujját a szájamba -, ez a
 254    1|         Kovácsik tatának, mondja, igaz az, hogy maga a szemölcsére
 255    1|            maga a szemölcsére gombolja az ingét? Na, szervusz, öreg!~
 256    1|               felhasz­nálhatja, írták. Az utcán azt mondták a családapák:
 257    1|       ráültettük a bilire, majd kiírja az újságba.~Aztán mondja csak -
 258    1|                hogy jut magának eszébe az a sok bolondság - és mellbe
 259    1|              mellbe ütöttek dévajul -, az a sok õrültség - és dévajul
 260    1|           csaptak -, honnan szedi maga az ilyesmit - újabb gyomorboksz-,
 261    1|                ahol hahotázva fogadott az egész lövészárok. Belefeküdtem
 262    1|            szíves figyelmébe ajánlani.~Az ötórai záróra minden várakozáson
 263    1|              várakozáson felül bevált: az a cél, hogy öt óra után
 264    1|           gyufaskatulyákat, melyeknek, az eddigiektõl eltérõen, nem
 265    1|              eddigiektõl eltérõen, nem az egyik oldalán, hanem a másik
 266    1|                foszfor, hogy ily módon az egyik oldal kímélve legyen.~
 267    1|           becserélni saját mosdótálát. Az új mosdótálak úgy vannak
 268    1|             tulajdonosát, aki tartozik az esetet azonnal telefonon
 269    1|    vízfogyasztás szabályozását célozza az a rendelet, mely szerint
 270    1|                súlyából, mint amennyit az általa kiszorított víz nyom.
 271    1|          tartozik mindenki bejelenteni az elöljáróságnál.~Kiterjed
 272    1|               elöljáróságnál.~Kiterjed az új rendelet a bútorok kímélésére
 273    1|             nyolctól délután fél hétig az ekként felszerelt szekrény
 274    1|                este hétig. Ugyanez áll az ébresztõórákra is, melyeket
 275    1|               A papírkímélést célozzák az újfajta villamoslámpák,
 276    1|        Legközelebb forgalomba kerülnek az új lekvárzsibbasztók is,
 277    1|                kezdik forgalomba hozni az újonnan rendelt cukorkeserítõ
 278    1|          Pesten bemenni valahová, ahol az embernek semmi keresnivalója
 279    1|            szerettünk és tudtunk, mert az nem kellett senkinek. Én
 280    1|              is, mikor elsõéves voltam az egyetemen. A múltkor találkoztam
 281    1|            bemenetel dolgában, te, aki az emberiség történelmét tanulmányoztad
 282    1|              filozófusokat olvastál és az Eszme fejlõdésén szoktál
 283    1|           fejlõdésén szoktál borongani az utcán, nagyon okosan és
 284    1|                ez lett parancsolva, és az úr, ha jobban tudja, menjen
 285    1|            Jóska, mert nem tudod, hogy az emberek nincsenek berendezkedve
 286    1|           délután például részt veszel az Opera egyik intim házipróbáján,
 287    1|                 Kijelentik neked, hogy az illetõ nincs itt, nem is
 288    1|               hagyod. Te sietve elmész az emberek mellett, minden
 289    1|               azt mondanád: „Ejnye, mi az, még nincsenek itt? Meg
 290    1|              Hallja, micsoda disznóság az, hogy a kottáimat még nem
 291    1|           löksz: „Na, marha, ne álljon az utamba!” - mire az dadogva
 292    1|              álljon az utamba!” - mire az dadogva nyit utat. Belépsz
 293    1|          kabátod ingujjra, és kiveszed az egyik kezébõl a kottát.
 294    1|      bosszankodó hangon szólj így: „Mi az, az új rendezõ még mindig
 295    1|              hangon szólj így: „Mi az, az új rendezõ még mindig nincs
 296    1|               még mindig nincs itt? Se az a Duci? Persze, aztán nem
 297    1|          Persze, aztán nem ismerik meg az embert!” Mire ijedten és
 298    1|                nálad, majd szóljon.~Ez az egyetlen módja annak, Jóska
 299    1|             végét.~Egy hét múlva fönt, az a kis hegyes réz, ami arra
 300    1|                a lyukon keresztülhúzza az ember a pertlit, ez a kis
 301    1|                végét, és kicsit pödröm az ujjaim közt. Ezután behúzom.~
 302    1|           kapocsról. Ezáltal meglazult az egész. Mély és intenzív
 303    1|                vissza is lehet fejteni az egészet. A hurkot megint
 304    1|               után a végét rápattantom az utolsó kapocsra. Nagyot
 305    1|             pertlit.~Most napokig tart az élet-halál játék. Reggelenként
 306    1|                a hurok belemegy mindig az utolsó kapocsba. De õsz
 307    1|               boronganak fölöttem, még az ágyban, mikor hirtelen eszembe
 308    1|                 és akkor jött rá, hogy az egész bélrendszert ki kell
 309    1|              vágni, mert csupa daganat az egész bél. Mit tegyen? A
 310    1|            összevarrta a végbéllel. És az operáció sikerült.~Lázasan
 311    1|              vadul lihegek. Kirángatom az egész pertlit. A göböket
 312    1|               csutakkal. Este lerántom az utolsó kapocsról, és reggel
 313    1|          nyelve kibújik a csutak alól. Az utcán történik, nem veszem
 314    1|              Nagyon unom magam. Tudod, az ember a másvilágon ellustul.
 315    1|                 Sürgõs dolgom nincsen, az ember mindenre ráér - telik
 316    1|            ember mindenre ráér - telik az örökkévalóságból. Téged
 317    1|                itt?~- Igen, kérlek, és az ember elveszti minden kedvét.
 318    1|        tekintetben elõnyösebb azért ez az állapot, hogy az embernek
 319    1|              azért ez az állapot, hogy az embernek nincs teste. Az
 320    1|               az embernek nincs teste. Az enyém kicsit kövér volt,
 321    1|             volt, és gyakran izzadtam. Az itt nincs.~- Hát persze,
 322    1|               itt nincs.~- Hát persze, az igaz.~- Hát, kérlek, elég
 323    1|                 ott vagyok, és nem jut az eszembe.~Megint elgondolkodott.~-
 324    1|              régi divatú dolog... Mint az uraságoktól levetett ruha...
 325    1|             volt, mikor még majom volt az ember. Az ujjak eltorzultak,
 326    1|               még majom volt az ember. Az ujjak eltorzultak, és a
 327    1|          vettem észre.~- És a szája?~- Az meg két vörös húsgörcs.
 328    1|             azok se szabályosak. Aztán az orr... na, kérlek szépen...
 329    1|                Hogy ez soha nem jutott az eszembe! Két lemaradt, siralmas
 330    1|            elnéztem egy darabig. Ilyen az egész. Aztán megint törtem
 331    1|         szégyen oda, bizony nem jutott az eszembe, hát fogtam magam,
 332    1|              magam, van idõ. Arra való az örökkévalóság. Nincs egy
 333    1|           szívjuk el, nincs szájunk.~- Az igaz. Látod, ez az egyetlen
 334    1|          szájunk.~- Az igaz. Látod, ez az egyetlen dolog, amit sajnálok.~
 335    1|           nagyon helyesen. Talán arról az izérõl van szó, arról a
 336    1|               kaptam. Vagy csak nem ez az izé, ez a Rogyák, akivel
 337    1|               drámáról azt írtam, hogy az egy nagyon jó darab, mire
 338    1|             arról a Vérharmatról, hisz az egy frász.” Csak nem „hatóság
 339    1|              jó lesz kicsit gyakorolni az esetet, még sohase voltam
 340    1|             ott meg szokták hitettetni az embert. Hol olvastam is
 341    1|                is valami effélét, hogy az embernek elõ kell állani,
 342    1|              ujját feltartani, esküdni az égre, hogy az a darab föld,
 343    1|      feltartani, esküdni az égre, hogy az a darab föld, amelyen most
 344    1|          tarcsai birtok, ladányi határ az? Honnan tudjam én, a kiskésit
 345    1|            voltam akkor, mikor alperes az inkriminált kifejezéseket
 346    1|              ki, végre, múlt hónapban, az „orrtanú” minõsítést fogadták
 347    1|                való használatában.~Míg az ügyvéd ezt elõadta, lett
 348    1|           ítélt el, mert nem tettem le az esküt szabá­lyosan. Ezután
 349    1|           András azóta belépett társul az üzletbe, és nagyon jóba
 350    1|         tanúskodni, hiszen semmi közöm az ügyhöz.~Fellebbeztem, de
 351    1|               Péter már a kapunál várt az idézõlevéllel, hogy azonnal
 352    1|               miatt nem hagyják aludni az embert.~Mit vegyek fel?
 353    1|             itt van, nem lehet váratni az urakat.~- Jó, jövök már.~
 354    1|                jövök már.~Na, csakhogy az utcán volnék. Hû, de álmos
 355    1|   kíméletlenség ilyen korán végezni ki az embert. Reggelizni sincs
 356    1|               idõm. Hogy akarják, hogy az ember felkeljen hétkor,
 357    1|                Tönkreteszik a napomat, az életemrõl nem is szólván.~
 358    1|         Villamosra üljek? Merre is van az a vesztõhely? Ni, a Milán.~-
 359    1|             érzékeny termé­szetem van, az ilyesmi napokra elveszi
 360    1|                nincs egy szabadjegyed, az unokanõvérem szeretne megnézni...
 361    1|               vagyunk. Úgy látszik, ez az... Elég sokan vannak, ahhoz
 362    1|                 Még nem felejtettek el az emberek... Igaz, hogy ma
 363    1|                Négyszobás lakás kiadó, az összes mellékhelyiségekkel.”~-
 364    1|                ez? - mondta, és lement az utcára. Dél volt már, és
 365    1|              alatt eltûnt.~- Hová megy az a kocsi - kérdezte a humorista
 366    1|        felháborodva, hogy tíz óra után az ember nem mehet be a saját
 367    1|              kapujába. Még el se vette az ujját a csengõ gombjáról,
 368    1|              hang kívülrõl. - Azonnal. Az ajtó felpattant. Két péklegény
 369    1|               Letették, és hozzáláttak az ajtó kiszedéséhez.~- Megálljatok! -
 370    2|             tudományos képzettségérõl, az elmebajok megállapításában
 371    2|            kedves kolléga úr. Nekem is az a nézetem, hogy az elmegyó­
 372    2|            Nekem is az a nézetem, hogy az elmegyó­gyászatban körülbelül
 373    2|              alapján beszéljük meg ezt az érdekes esetet.~- Csupa
 374    2|              arra gondoltam, hogy mint az ország elmeorvosa, ezt a
 375    2|            kifejezett véleményem errõl az érdekes esetrõl. Mindenesetre
 376    2|               Mindenesetre érdekel, mi az ön véleménye?~- Az én véleményem,
 377    2|         érdekel, mi az ön véleménye?~- Az én véleményem, hogy õrült
 378    2|              olyan ember részérõl, aki az elmebetegségekben olyan
 379    2|              ketten megegyeztünk, hogy az õrültségnek mi a legfõbb
 380    2|              képzeli magát, holott nem az.~- Nagyon helyes. Hiszen
 381    2|             mind a ketten tudjuk, hogy az õrültek, fixa ideájuktól
 382    2|            micsoda, mert amit mondott, az szóról szóra igaz. Önnek
 383    2|                önmagáról, ezek szerint az a nézetem, hogy kolléga
 384    2|               nem õrült.~- Nekem pedig az a véleményem, hogy õrült
 385    2|                Pedig, mint láttuk, nem az.~- Igazán azt hiszi?~- Hát
 386    2|                nem vagyok õrült, akkor az, hogy õrültnek hiszem magam,
 387    2|                rögeszméje van, nyilván az.~- Ohó, álljunk csak meg.
 388    2|              vagyok. De hiszen tényleg az vagyok, az imént mondta.
 389    2|              hiszen tényleg az vagyok, az imént mondta. De hiszen
 390    2|                 Pardon. Tetszik tudni, az embernek ezerfelé áll a
 391    2|               kiáltott.~- Engem keres?~Az visszafordult.~- Mi tetszik -
 392    2|            kesztyût.~- A Ligeti úrnak? Az bent van az irodában. Várjon,
 393    2|              Ligeti úrnak? Az bent van az irodában. Várjon, majd kiküldõm.
 394    2|                valakitõl, hogy ki volt az az úr. Nem nagyon ismerték.
 395    2|             valakitõl, hogy ki volt az az úr. Nem nagyon ismerték.
 396    2|         ismerték. Aztán kiderült, hogy az irodában alkalmazták valamikor,
 397    2|            kell tudnom, számíthatunk-e az ön erkölcsi beleegyezésére,
 398    2|               erkölcsi beleegyezésére, az ön morális obligójára, hogy
 399    2|          obligójára, hogy úgy mondjam, az ön szellemi szolidaritására.~-
 400    2|               Diszkréció! A felelõsség az enyém - én rendezek mindent!...
 401    2|         utoljára. A körút sarkán állt, az Oktogonon, a járda szélén,
 402    2|              összehúzott szemmel nézte az úttest forgalmát. Egész
 403    2|        tönkretesz. Ezerfelé kell nézni az embernek, hogy minden rendben
 404    2|          minden rendben menjen. Ott... az az automobil... igen...
 405    2|              rendben menjen. Ott... az az automobil... igen... helyes,
 406    2|           automobil... igen... helyes, az mehet...~A pálcájával integetett
 407    2|        levegõbe, mint a karmesterek.~- Az a két kocsi most befordul...
 408    2|              cselédet kérek, aki kinéz az ablakon... jól van, helyes,
 409    2|          szembejönnek... egy hölgy meg az inas... Az egész fölé felhõk...
 410    2|               egy hölgy meg az inas... Az egész fölé felhõk... délutáni
 411    2|            kellett állítani.~Odalépett az egyikhez, és rendelkezõ
 412    2|                   A néninél~Frédi megy az utcán. Átmegy arra az oldalra,
 413    2|             megy az utcán. Átmegy arra az oldalra, ahol a nap süt;
 414    2|         látogatni Stanci nénit, akinek az ura meghalt, mert a mamája
 415    2|               ma reggel is mondta neki az ágyból:~- Frédi, el kell
 416    2|               pedig már két hete, hogy az ura meghalt.~Frédi tehát
 417    2|              és kopog. Mialatt nyitják az ajtót, Frédi nagyot sóhajt,
 418    2|               saját fejét nem láthatja az ember. Bruhaha!~Nyitják
 419    2|                ember. Bruhaha!~Nyitják az ajtót, és Frédi utolsó,
 420    2|         elképzelje magának, feje körül az Enyészet ciprus-suhogásával.
 421    2|        mindjárt itt leszek, lent jövök az utcán, és sietek, hogy hamar
 422    2|               és kisujját begörbíti ez az alak, a Frédi fejében. Frédi
 423    2|            igyekszik helyébe tolni, de az makacsul visszatér megint.~
 424    2|                dohos a levegõ. Szemben az ajtóval hangosan és fontoskodva
 425    2|         hangosan és fontoskodva ketyeg az óra; Frédi agyán az a groteszk
 426    2|             ketyeg az óra; Frédi agyán az a groteszk gyanú villan
 427    2|           tüntetõén ketyegni, ráketyeg az emberre, lüktet, zakatol,
 428    2|              hirtelen a fejébe szalad. Az a márki, aki az imént hajlongott,
 429    2|                szalad. Az a márki, aki az imént hajlongott, most kiegyenesedve,
 430    2|               gyengén és hamisan remeg az elfojtott ijedtségtõl, hogy
 431    2|          mindjárt, ha kiderül, hogy mi az oka): Nem jöhettem... az
 432    2|               az oka): Nem jöhettem... az egyetemen roppant el voltam
 433    2|             Frédi homlokán megdagadnak az erek.~STANCI NÉNI (siránkozva):
 434    2|            kitartani. Miért naptya? Mi az, hogy naptya? Frédi lesüti
 435    2|                 Kinek a kedves naptya? Az anyja meg az aptya.~FRÉDI (
 436    2|            kedves naptya? Az anyja meg az aptya.~FRÉDI (elgyengülve):
 437    2|                is tettem... ide tettem az asztalfiába...~Stanci néni
 438    2|         mereven nézi a hátát.~A MÁRKI: Az asztalfia nagyon kedves,
 439    2|             kezet csókolt õsz apjának, az asztalnak, amely szülte
 440    2|       Csillagokat lát. Egy szót se ért az egészbõl. E percben újra
 441    2|        csendesen siránkozik) (Egy hang az udvaron, éles hangos: Naaa,
 442    2|                le a lépcsõn, keresztül az utcákon... és torkából fájdalmas,
 443    2|                De nagyszerûen kilógtam az életbõl, igen, ez egy tény,
 444    2|                mélybõl, bitang szavak, az önnön keserûségük levében
 445    2|             város, utcák és minden. És az utcán találkoztam vele...~-
 446    2|                tapos, és ki.~- Vele... Az országúton pillantottam
 447    2|                 mondd csak... biztosan az anyád volt az?...~Ekkor
 448    2|                 biztosan az anyád volt az?...~Ekkor megdöbbenve s
 449    2|      vigasztaltan -, most jut eszembe, az anyám alacsony és szõke
 450    2|               biztos, hogy nem ez volt az anyám.~És ezen az estén
 451    2|              ez volt az anyám.~És ezen az estén inkább vidámak voltunk.~
 452    2|                kell felébredni, amiatt az izé, amiatt a dolog miatt,
 453    2|               a dolog miatt, na, mi is az. Hja, persze, az utazás
 454    2|                 mi is az. Hja, persze, az utazás miatt, hát ezért.
 455    2|               legalább fürdõbe megyek, az ember mindjárt frissebb.
 456    2|           felkelni.~Óvatosan nyitja ki az ajtót, nehogy valaki észrevegye,
 457    2|                a villanyt, és felhúzza az órát.~Kényelmesen nyújtózik
 458    2|               Kényelmesen nyújtózik ki az ágyban, na, most aludni
 459    2|                magának lendülettel. Mi az, kérdi magától két perc
 460    2|         kényelmetlen egy érzés ez: még az öntudatomnál vagyok ebben
 461    2|             akkor be kell csapni magát az embernek, és másra gondolni,
 462    2|           közben jöhessen öntudatlanul az álom, és ne vegye észre.
 463    2|           megállítani, legfeljebb este az a két parti sakk, az határozottan
 464    2|              este az a két parti sakk, az határozottan érdekes volt.
 465    2|            mered. Két szék áll szemben az asztallal, az egyik oldalt
 466    2|              áll szemben az asztallal, az egyik oldalt fordul. Ejnye,
 467    2|        Csakhogy elöl van a köpõcsésze, az védi a széket, mégse lehet
 468    2|               mert addig semmi se lesz az alvásból.~Kiugrik, és elteszi
 469    2|                lábát, a balt lelógatja az ágyról, s karját kétszer
 470    2|        csavarja. Fél óra múlva a fejét az egyik vánkos alá teszi,
 471    2|                mindkét vánkost átdobja az ágy túlsó végére, és a derekát
 472    2|                múlva keresztbe fekszik az ágyon, úgy, hogy a talpa
 473    2|             harmincöt perc múlva rájön az egyetlen lehetõ megoldásra:
 474    2|               a fejét lefelé fordítva, az ágy közepére teszi, két
 475    2|              földre, a jobbjával pedig az odahúzott asztallábba kapaszkodik.~
 476    2|              mondta: „na most”, három, az szerencsétlen száma neki,
 477    2|                   Ki kellene gondolni, az ám, de minek kellene, majd
 478    2|                aztán, várjunk, majd ha az a dolog meglesz. Ja, igaz,
 479    2|               mit tegyen? Nemcsak hogy az sem lesz meg, de most egyébre
 480    2|               kellemesre. Például arra az izére, hogy is volt, mikor
 481    2|          szamárság azért... ahá, mikor az ízére kérdezett a méltóságos
 482    2|             köze hozzá? Igenis, kérem, az nem úgy van - mondja egészen
 483    2|              szamárság. Puff, puff. Mi az, hogy puff? Ja igen, a revolver.
 484    2|       megnyugszik. Igen, már éppen itt az ideje. Minden rosszul megy
 485    2|         halogatta eddig. Puff, és vége az egésznek. Nem kell többé
 486    2|               ezekre.~Milyen egyszerû, az ember a revolvert odateszi
 487    2|             Puff, kérlek alássan. - Mi az, hogy puff, már megint szórakozott
 488    2|               is gondoltam? Tudom már, az öngyilkosságra...~Ideges
 489    2|             gondolja... mi is ez? Ahá, az az olasz keringõ... Nagyon
 490    2|          gondolja... mi is ez? Ahá, az az olasz keringõ... Nagyon
 491    2|       gondoltam?~Tralala... tara... fõ az öngyilkosság... Fõbe lövöm
 492    2|          melódia...~Lallala... mert fõ az öngyilkosság... Lallala...
 493    2|     öngyilkosság... Trárára... gyerünk az öngyilkossághoz... Trárá...
 494    2|             akik kétségbeesve kérdezik az embertõl, „te, mi az, hat
 495    2|          kérdezik az embertõl, „te, mi az, hat betû, szoba közepén
 496    2|                hogy hirtelen kifogyván az anyagból, lapzártakor egy
 497    2|           kémény) Simon”. Ekkor támadt az a gondolatom, hogy a rejtvényt
 498    2|             rossz, csak a gondolatban, az is igaz, hogy nincs titok
 499    2|                titok és megoldás, csak az elemzõ értelem számára.~
 500    2|          ismerkedtem össze - õ mesélte az alábbi történetet.~Honfitársa,