Fej.

 1    1|          újpesti Otthon kávéházba, ott vár rám a sürgöny feladója.~
 2    1|             Negyed egy volt, és én ott ültem Újpesten.~
 3    1|           és benézek a kályha alá. Ott kucorog apróra összehúzódva,
 4    1|      elbújik a hasábfák mögé.~Most ott van, és nekem szét kellene
 5    1|          Jaj, pardon, Nyurguskám - ott jön a villamosom, szervusz!
 6    1|        nyaralni mentek. De nicsak, ott a másik szárnyon élnek még -
 7    1|         Halló, halló. Ki beszél?~- Ott Kucor Béla ügyvéd úr?~-
 8    1|             Halló! Halló!~- Halló! Ott Kucor Béla ügyvéd?~- Én
 9    1|          ablak?~- Tessék, kérem... ott van fönt, mind a kettõ...~-
10    1|         kicsit rossz a szemem...~- Ott fent.~- Igen, már látom.
11    1|           begurították a szobámba. Ott állt, tömören és komolyan,
12    1|             Hát csak menj el, azok ott várnak rád.~- Ugye?~- Képzelheted.
13    1|          kiküldik õket a hegyekbe, ott aztán vadászgatnak, összelövöldöznek
14    1|          azokat a dolgokat, amiket ott kell - de mi szükség van
15    1| megnyálazta az ujját, és felütötte ott, ahol tegnap este abbahagyta:
16    1|       magas, különös férfi alakja, ott ült pár lépésnyire a lövészárok
17    1|          Hol az ellenség?~- Az meg ott fekszik. A másik árokban.~-
18    1|        vette észre, hogy Leonidász ott guggol mellette a földön.
19    1|    felmentem a szerkesztõségbe, és ott hagytam egy cikket „Az akarat
20    1|     családapák: Várj csak, Malvin, ott megy a Kovácsik, odaszaladok,
21    1|          juthattál be, mivel neked ott dolgod volt. A felolvasásokkal
22    1|         ráírva: „Tilos a bemenet”. Ott, ahol ez nem áll, okvetlenül
23    1|         vége hirtelen leszakad, és ott marad a kezemben.~Így most
24    1|        Másnap. A hurokszerû pertli ott lóg a cipõn. Kicsit megdöbbenek.
25    1|          Parancsnokság Irodájában. Ott beosztottak valahová, ahol
26    1|       bizony isten, elfelejtettem. Ott ültem a szobájában, mondom,
27    1|       találkozhassunk. És képzeld, ott vagyok, és nem jut az eszembe.~
28    1|         Homályosan emlékszem, hogy ott meg szokták hitettetni az
29    1|          emlékezett rá, hogy én is ott voltam akkor, mikor alperes
30    2|        hogy minden rendben menjen. Ott... az az automobil... igen...
31    2|               Ahá, már itt vannak. Ott jönnek szemben. Hé, katonák...
32    2|            a vége: sztal?”~A végén ott tartottam, hogy nem is kellett
33    2|    ugyanannál az asztalnál, megint ott találta a németet. Szépen
34    2|            vendéglõbe. A német már ott ült. Lengyelünk izgatottan
35    2|          itt marad, kedves mester, ott fog aludni a mellettem levõ
36    2|           el, míg a szegény kagyló ott döglik meg a homokban. Nem -
37    2|         bennem, ahol mérni akarja, ott egyszerre elmúlik, és átszalad
38    2|           most szaladok... háromra ott kell lennem... Na, örülök,
39    2|   véletlenül fölnézek egy ablakba, ott látom a feleségem, kibontott
40    3|           Na igen. Kérlek szépen - ott vagyok tegnap egy izé -
41    3|            is ez a fontos. Szóval, ott vagyok - és hát kérlek,
42    3|            bebújni a dívány alá és ott keresem...~FÉRJ (gondolkodva):
43    3|         Kénytelen vagyok felállni, ott állok ingujjban - és most
44    3|    képzelheted - férj betoppan, én ott bujkálok a dívány alatt -
45    3|             Amália, maradj te csak ott. Majd a doktor úr most már
46    3|           érez semmit?~BETEG: Nem; ott, ahová a doktor úr a kezét
47    3|          valami kabátot...~TITKÁR: Ott a fogason...~SZOLGA (felvesz
48    3|          Margit tudja, hogy Kázmér ott volt a kádban, mikor a robbanás
49    3|     közönség mulasson. És ha nekem ott van a közönség között a
50    3|      Idõsebb nõket ecetbe szoktam. Ott bent vannak, az almáriumban.~
51    3|         ellen­felemnél feltétlenül ott volt a blank kilences. Ha
52    3|      vehetett rá, hogy az egyiknél ott volt a négy felsõ, és össze
53    3|            olvasson fel valamit... ott egy könyv...~A SZÕKE (az
54    4|          hagytam el? Szóval, amint ott sétálnak az erdõben, hirtelen
55    4|        fakó szõnyegek. És mindenki ott van együtt, egy rakáson,
56    4|       teszi tönkre... Azok most is ott ülnek a kávéházban, milyen
57    4|    kávéházban, milyen bolondság... Ott ülnek és beszélgetnek...
58    4|       persze könnyû, ha nem vagyok ott... Pfuj.~Na, azt a magány
59    4|             Magány? Majd a sírban! Ott elég idõm lesz. Gyerünk!~
60    4|           abba a sok álldogálásba, ott a Duna-parton. De ez a Ferenczi,
61    4|      Londonba mentem meg Párizsba, ott voltam egypár évig, olvastam,
62    4|        bajlódom ilyesmivel. A fene ott egye ki. Mit, hogy nekem
63    4|        találkozzék Évával, és csak ott tudja meg, hogy tulajdonképpen
64    4|    érkezõket. A ruhatáros meglöki: ott van a Mester. Éppen indult
65    4|           halandzsa meg­született, ott, a mi asztalunknál a nyelv
66    4|       kérdezte:~- Miért nem voltál ott a jegelésen?~És én minden
67    4|           a fejét tapogatva - hogy ott van-e még a nyakán - sietve
68    4|      meghülyült, paralitikus agyam ott szikkad csontkoponyám rekeszei
69    4|    csatornák és a feltevések, hogy ott kulturált emberek laknak.~
70    4|            szóló fejezetben megint ott találta a nevét; mint tót
71    4|        vonal letapad a papírra, és ott mindenféle kacskaringós
72    4|      selyemházat, amibe begubózik. Ott elalszik, és késõbb kijön
73    4|           az asztalhoz, most én is ott feküdnék, repedt koponyával,