Fej.

 1    1|     hiányzott a méltóság sem. De a szolga nem várta be a quod erat
 2    1|         nem áll, okvetlenül valami szolga várna rád, meg­kérdezné,
 3    3|         Igazgató, Titkár, Színházi szolga, Mráz úr.)~(Szín: a titkár
 4    3|            az íróasztala elõtt ül, szolga oldalt egy széken, jön sietve
 5    3|         harmadik felvonást? Pomuc!~SZOLGA (nem áll fel, oda se néz)~
 6    3|       IGAZGATÓ: Pomuc! Nem hallja?~SZOLGA: Hallom hát. Mit koptassam
 7    3|      felvonást, míg meg nem kapja.~SZOLGA (vállat von)~IGAZGATÓ (meghajol):
 8    3|       úrhoz voltam bátor beszélni.~SZOLGA: Veszem észre. Mit váltsam
 9    3|       kezdi? Hát nem érti, hogy...~SZOLGA: Persze, hogy nem érti.~
10    3|             TITKÁR: Hallja, Pomuc!~SZOLGA (zavartalanul): Maga nem
11    3|          De nem vette észre senki.~SZOLGA: Aztán eljött és gyorsírással
12    3|      percben! Most mihez kezdjünk?~SZOLGA: Mihez kezdjünk! Nagyszerû.
13    3|           Pataky nem fog duzzogni?~SZOLGA: Adják neki oda Birit a
14    3|           mégse lehet... (Szünet.)~SZOLGA: Ugyan, mit kínlódnak. Hagyják
15    3|          el helyét az elõszobában.~SZOLGA: Majd ha a Mráz elment.~
16    3|       elment.~TITKÁR: Miféle Mráz?~SZOLGA (undorral): Magának jobban
17    3|         tegnap is, egész délelõtt?~SZOLGA: Tegnap is itt volt. Reggel
18    3|           TITKÁR: És mióta van ez?~SZOLGA: Nyolc hónapja.~TITKÁR:
19    3|           Gyorsan be a szobájába.)~SZOLGA (feláll, kajánul): Beeresszem?~
20    3|          Mi a csudát mondjak neki?~SZOLGA (ártatlanul): Hát, hogy
21    3|    beszéljen bele mindenbe, Pomuc.~SZOLGA: Jó! (Leül.)~TITKÁR: Mi
22    3|            a csudát mondjak neki? (Szolga hallgat.) Na, most már nem
23    3|           Na, most már nem beszél?~SZOLGA (gúnyosan): Ne-em, titkár
24    3|         jövök, és felváltom magát.~SZOLGA: Na és mit mondjak neki?~
25    3|             Aztán majd én jövök...~SZOLGA: De ha nem jön?~TITKÁR:
26    3|         hogy valamit mondhassak...~SZOLGA: Legalább adjon valami kabátot...~
27    3|           TITKÁR: Ott a fogason...~SZOLGA (felvesz egy zakót)~TITKÁR (
28    3|     felvesz egy zakót)~TITKÁR (el)~SZOLGA (utánakiált): De jöjjön
29    3| Alászolgája... bocsánatot kérek...~SZOLGA (leül az íróasztal mellé.
30    3|            Mindazonáltal, tehát...~SZOLGA (széles gesztussal): Tessék
31    3|           séges szerénységemnek...~SZOLGA (hadarva): Ennekazintézetnekaszmzetéheztartozomigazgtóságialkalmazott...~
32    3|           voltam bátor gondolni...~SZOLGA: Ja, mert mindig az elõszobában
33    3|    hajlongva): Igenis. Csakhogy...~SZOLGA: Na, hát mivel szolgálhatok,
34    3|           kegyes volt megígérni...~SZOLGA: Ja, hogy akkor másképp
35    3|            mit tetszik gondolni...~SZOLGA: Ja, igen, igen - tudom
36    3|          Higenis. Brrr. (Borzong.)~SZOLGA (félre): Disznó. Azt mondta,
37    3|    tetszett... bocsánatot kérek...~SZOLGA: Hát, kérem - elolvastam
38    3|          MRÁZ: Bocsánatot kérek...~SZOLGA (keres az asztalon): Hová
39    3|         majd leírom még egyszer...~SZOLGA: Na, akkor jó. Hát - szóval,
40    3|               leírom mégegyszer...~SZOLGA: Nem baj. Szóval a véleményem
41    3|              MRÁZ (ijedten hátrál)~SZOLGA: Tudja, a maga darabjában
42    3|      ragyogva): Ugye? Ugye vannak?~SZOLGA (bólogat): Vannak benne.
43    3|           mások nem vesznek észre.~SZOLGA (szerényen): Na igen, hát
44    3|         lelkesen): Hát észrevette?~SZOLGA: Persze hogy észrevettem. (
45    3|         gazemberek, azok a marhák!~SZOLGA: Kicsodák?~MRÁZ: A barátaim...
46    3|            nem lehet észrevenni...~SZOLGA (az ajtó felé néz): Ugyan,
47    3|              szóval... az a baj...~SZOLGA: Na?! Hát mi a baj... Maga
48    3|           éreztem, hogy nem lehet.~SZOLGA: Na ugye. De azért nem kell
49    3|         mit mondassak Pálfalvival?~SZOLGA (kínban): Ugyan kérem! Pálfalvi!
50    3|        hogy Géza nem úgy gondolta?~SZOLGA: Hát persze.~MRÁZ: Igaz!
51    3|          meg, ebben az értelemben.~SZOLGA: Persze.~MRÁZ: Meglesz.
52    3|    bõröndöt már elvitték Fülephez.~SZOLGA: Ugyan kérem, ez csak nyilvánvaló.~
53    3|          csak hasznos lehet nekem.~SZOLGA: Margitról? Hát, kérem (
54    3|          amit gondol, igazgató úr.~SZOLGA (kínban): Hm. Nekem ez a
55    3|        mikor a robbanás történt...~SZOLGA (félre): Ha nem jön mindjárt
56    3|      Elhûlve) De hiszen éppen õ...~SZOLGA (kezdi elveszteni a talajt.
57    3|            mehet fel a toronyba...~SZOLGA (egyre nagyobb kínban, félre):
58    3|          hogy mindent megtudott...~SZOLGA (idegesen): Ugyan kérem,
59    3|           feszülten): Nos? A Béla?~SZOLGA: A Béla! Istenem! A Béla
60    3|          Éppen õ?! Hogy lehet az?!~SZOLGA: Hogy lehet! Nagyon egyszerûen.~
61    3|    alagútba, úgy tetszik gondolni.~SZOLGA (teljesen összezavarodva):
62    3|          istenért - és Bájligethy?~SZOLGA (látván, hogy elvesztette
63    3|            Rohanok, megírom. (El.)~SZOLGA (fújva roskad a székbe)~
64    3|         Hol az a Mráz? Hol a Mráz?~SZOLGA: Elment!~TITKÁR: Utána kell
65    3|    nagyszerû darab! Elõ kell adni!~SZOLGA: De milyen nagyszerû! Pláne,
66    3|       TITKÁR (megáll): Mit beszél?~SZOLGA: Éppen most mondta a szerzõ,
67    4|            vállamra ütött. - Nincs szolga, és nincs üt!... Szabadság,