Fej.

 1    1|                megtisztelõ... tehát?~- Tudom, kérem, hogy azt nem lehet
 2    1|             vagyok egy lángész, én ezt tudom - ne tessék tiltakozni,
 3    1|            Megtudott valamit?~- Én nem tudom, fiam... lehet, hogy nem
 4    1|                vagyok itt.~- Ó igen... tudom... azonnal... csak leszaladok
 5    1|               Kukucs! Ki vagyok?~- Nem tudom. Honnan tudnám, hogy ki
 6    1|                volna, mióta az eszemet tudom, e mûfaj legkimagaslóbb,
 7    1|        leragadtak a szemeim. Aztán nem tudom, mi történt; mikor magamhoz
 8    1|                történetíró, már én nem tudom, hogy melyik, pergamenre
 9    1|              cipõpertlivel, nagyon jól tudom, hogy ez mással nem történik
10    1|       kérdeztem -, soká maradsz itt?~- Tudom is én. Nagyon unom magam.
11    1|               mennék többé vissza, nem tudom, miért.~- Azóta se jutott
12    1|            micsináltam, micsináltam... tudom már: múltkor arról a „Vérharmat”
13    1|               már tíz óra volt. - Aha, tudom már. Azon vagyok ennyire
14    2|              mindegy. Hõsi lelkem, mit tudom én, és talán nem is igaz.
15    2|                szó? Mire is gondoltam? Tudom már, az öngyilkosságra...~
16    2|             néhányat életemben, mégsem tudom holtbizo­nyossággal megkülönböztetni
17    2|               mint a többiek: csak így tudom önnek bebizonyítani, hogy
18    2|              ki magad, mert nagyon jól tudom, mire vonatkozik a kérdõjel
19    2|       Influenza~Jaj, doktor úr, én nem tudom, mi ez... mit gondol? Attól
20    2|     emberbarátok, nem üzlet­emberek.~- Tudom. De újra be kell bútorozni
21    2|               értem. Futó dolog ugyan, tudom, de mégse egészen értem,
22    2|              Nevetséges, és nagyon jól tudom, mit jelent mindez. Hiszen
23    2|               hihihi, órákon keresztül tudom csinálni egyfolytába. Ma
24    2|         játszani: - nem rossz, én csak tudom, hogy kell megfõzni egy
25    2|                 és nem érti az életet. Tudom én, hogy Jolánnak igaza
26    2|               én kis buta fejemmel nem tudom elmagyarázni neki, hogy
27    2|                                    Nem tudom,~de nekem a feleségem gyanús~
28    2|            férj naplójából~Nov. 1.~Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús.
29    2|             lehet valami.~Márc. 2.~Nem tudom, de nekem roppant gyanús
30    2|               szereti õt?~- Azt én nem tudom, hogy miért nem szeretem,
31    3|              Például... például... te, tudom már, abból lehetne kiindulni,
32    3|             Mer az az undok hosszú nem tudom, hogy híjják mindjárt idejön
33    3|              undok, azzal a nõvel, nem tudom, hogy híjják, mindjárt idejön
34    3|               azt „alászolgája” és nem tudom, pertuk vagyunk-e?~TAKÁCS:
35    3|                bizonytalanul): Hát nem tudom... (Kínban.) Ugyan, üljünk
36    3|            TAKÁCS (visszaül): Csak nem tudom, hogy... hogy nem-e alkalmatlan...
37    3|          TAKÁCS (dühösen): Honnan? Mit tudom én? Azt tudni szokta - az
38    3|                KOVÁCS (révetegen): Nem tudom...~TAKÁCS: Nem? (Pofon vágja.)
39    3|                boldogan): Persze, hogy tudom! Te! Te! Te!...~(Egymás
40    3|           fejét vakarja): Jaj... igen, tudom már... Valami drámája van
41    3|               SZOLGA: Ja, igen, igen - tudom már. Szóval, azt izentem,
42    3|                Hová is tettem? Na. Nem tudom, hová tettem...~MRÁZ (gyorsan):
43    3|               Gyorsan): Na igen, igen, tudom, hogy éppen õ... és egy
44    3|            BENZIN: De... dedede... nem tudom azt...~RAGYAI: Leókám, édesem,
45    3|               tanítani nem kell engem, tudom én. Csak bízd rám. (Hirtelen.)
46    3| centiméternyire csapott be... Én kérem tudom, hogy tesz, mikor két centiméternyire
47    3|                orrom elõtt csapott le, tudom, csak erre való tekintettel.~
48    3|                  Tudja, kedves, én nem tudom, hogy maga elõtt milyen
49    3|        IGAZGATÓ: Já, igen. Der Hamlet. Tudom, elõ is akartam venni. Nagyon
50    3|                Hol?~VEZÉR: Azt még nem tudom. Ahol éppen üresedés van.
51    4|          tisztában vagyok. Ha csak meg tudom csinálni, még e héten írok
52    4|          novellában, meg - ejnye, ahá, tudom már, nagyon érdekes ötletem
53    4|           érdekes volna, csak most nem tudom, hogy folytassam, de majd
54    4|                egy ismerõsömre, akirõl tudom, hogy személyesen jó viszonyban
55    4|     természetes modorban beszélhet, én tudom, mi az, mikor valaki egy
56    4|          láttam a címlapját. Na látja, tudom én, milyen bajaik vannak
57    4|       tejbegrízzel foglalkozik, hiszen tudom, én is voltam fiatal. Hja,
58    4|               karom -, ha te szeretsz, tudom isten, el se feledsz.~Sándor
59    4|                   elküldeni...~- Igen, tudom. Olvastam.~- És vélemé...~-
60    4|        ujjongva is köszöntöm, vagy mit tudom én - mondotta a nagy formamûvész -,
61    4|            Hogy ezután mi történt, nem tudom, csak egy sötét helyiségre
62    4|              lehúzzák, vagyis hamarabb tudom megírni. Vörös krokit szívesebben
63    4|           felmondta a szolgálatot! Nem tudom összekötni a fogalmakat!
64    4|              tizenhat éves koromba.~Én tudom például, hogy „naplemente”,
65    4|                még erre se megy.)~- El tudom képzelni, hogy hatott rád.~-