Fej.

 1    1|         vetette magát.~Ez a tette végre magára vonta a figyelmet -
 2    1|        füleit. Megcsípi a karját. Végre megkönnyeb­bülten mosolyog,
 3    1|      bülten mosolyog, felsóhajt - végre meggyõzte magát, hogy csak
 4    1|          Ó, Uram! Jehova!... Most végre megismertem sújtó szavad...
 5    1|         mulatságos volt eddig, de végre semmi anyagi hasznát nem
 6    1|           tehát szépen csomagolom végre be fehér papírba a könyvet,
 7    1|         elolvassa.~- Örülök, hogy végre alkalmam volt végigolvasni
 8    1|        merik kinyitni a szemüket. Végre megunják, és tényleg elalusznak.
 9    1|      henyél, és lopta a pénzemet.~Végre rájöttem a megoldásra: Kolumbusz
10    1|         szerkezete következtében.~Végre mégis kaptam egy szép egyiptomit,
11    1|       szoktam járni merõ viccbõl. Végre mégis elhozta a cipõt, amibe
12    1|    kitalálni, ha megfeszülnék se.~Végre elmentem a harctérre, ahol
13    1| keresztülhaladsz néhány folyosón. Végre zongoraszó üti meg füled.
14    1|              Szép nõ? - kérdeztem végre. Dezsõ vállat vont.~- Tudja
15    1|           van szó, egy jog sincs. Végre elérkezett a tanúságtétel
16    1|           fültanút hallgasson ki, végre, múlt hónapban, az „orrtanú”
17    1|    elkések. Nem jön villamos. Na, végre.~- Oda-vissza tetszik jegy?~-
18    2|           hunyorog, visszafordul. Végre eszébe jut, hogy igen, igaz,
19    2|     melegét, és Stanci bácsi arca végre tényleg meg is jelenik;
20    2|          és sötétben és magányban végre, végre kinevetheti magát...
21    2|      sötétben és magányban végre, végre kinevetheti magát... Hahaha!
22    2|    figyeltem, mint marja bánatát.~Végre, végre halkan szólaltam
23    2|        mint marja bánatát.~Végre, végre halkan szólaltam meg:~-
24    2|          nézett.~- Ejnye - nyögte végre szelíden s békélten -, mondasz
25    2|           benne... No, nézd csak. Végre homlokára ütött.~- Persze -
26    2|       széket. Visszafekszik. Most végre rájött, mi volt a baja,
27    2|   csökkent ez a szorongó érzésem, végre ha valami izé, valami céljuk
28    2|  kávéházba, és átnézte a lapokat. Végre megtalálta amit keresett.
29    2|      többiek orvosnak mentek - és végre~mert semmi bajom nincs,
30    2|          nem bírom az orvost - és végre~pszichoanalitikushoz azért
31    2|     zavarni, hát nem a tüdejében, végre nem vagyok egyetemi tanár -,
32    2| legyintett és csóválta fejét és - végre~mert katonának akarnak,
33    2|          hogy Alfréd megtudja, és végre rájöjjön, hogy nõ vagyok,
34    2|       hogy nõ vagyok, a hülye -~s végre pszichoanalitikushoz, mert
35    2|                                Na végre egy egészen könnyû kis futó
36    2|   szemekkel epedõn rám nézett. Na végre egy egészen könnyû kis futó
37    2|       könnyed viveur és nõcsábász végre is nem kukoricázhat annyit,
38    2|         tudnám értetni vele, hogy végre is ez egy futó viszony volt
39    2|          Okt. 982.~Hát persze. Ma végre rájöttem, mit értett az
40    2|   vigyorogni fogok örömömbe, hogy végre mégis értem ezt a Bertát.
41    2|       nagyon csóválta a fejét, és végre megunta és felkelt. Késõbb
42    2|     könnyû lett, mint eleinte, és végre behúztam a szobába. Nem
43    2|   aggodalmak és lelki harcok után végre mégis megértettük egymást:
44    3|        mondom...~DOKTOR (Habozik. Végre a saját derekára teszi a
45    3|          a harctérrõl jön, döntse végre - hogy tesz a gránát, mikor
46    3|   IGAZGATÓ (köhécsel, izeg-mozog, végre közbeszól): Kérem csak...
47    3|     Hamlet egy lehetetlen szerep! Végre jön valami rendes, a kisasszony
48    3|            MUKI: Nix hogy vagyok. Végre ráakadtam! Nem hiába kísértettem
49    4|          is kotródik, mire Margit végre belátja, hogy nemcsak újságíróval,
50    4|         és izgalmas kalandok után végre olvadékonyan borul Alajos
51    4|       mind, égnek a vágytól, hogy végre megpillanthassanak, hogy
52    4|    behunyt.~- Nehéz fej - határoz végre.~- Tessék?~- Önnek nagyon
53    4|         várt, de nem jött válasz. Végre nem bírta tovább, felment
54    4|          el voltam kábulva, mikor végre kiértem az utcára, az a
55    4| cigarettavég mindig nagyobb lett, végre rágyújtottam, és beletettem
56    4|          kezét, de õ visszahúzta, végre megismerkedtünk és én bemutatkoztam.
57    4|         hogy ha nagyon odafigyel, végre mégis rá fog jönni, mirõl
58    4|             és nem lát semmit, és végre már nem biztos abban se,
59    4|        Vártam, hogy megszólaljon. Végre meg is szólalt:~- Ki írta
60    4|           az irodalom - mondta.~- Végre! Csakhogy belátja! - kiáltottam.
61    4|           pofon fér el az arcán?”~Végre a „Statisztika” címû nagy