Fej.

1001    3|        BÁCSINAK DOLGA VAN!~(Személyek: az igazgató úr, a rendezõ,
1002    3|                Mercutio)~„Felséges úr, az éjjel erre járt~Atyád, a
1003    3|              róla, hogy atyja szelleme az éjjel arra járt.~IGAZGATÓ:
1004    3|               IGAZGATÓ: Na hát persze. Az nagyon jó jelenet a szellemmel.
1005    3|               IGAZGATÓ: Gondolkodó?... Az jó. No de csak egészen röviden,
1006    3|            fiatalságnál. A tett halála az okoskodás... Kérem szépen,
1007    3|                szó, szó.”~IGAZGATÓ: Mi az kérem? Hogy van ez?~HAMLET: „
1008    3|               értelme. Ha azt kérdezik az embertõl, hogy van, arra
1009    3|                között a dán konzul? És az meghallja az ilyesmit? Az
1010    3|                konzul? És az meghallja az ilyesmit? Az hazamegy és
1011    3|              az meghallja az ilyesmit? Az hazamegy és mit mond, hogy
1012    3|               a hosszú?~HAMLET: Hát ez az izé, a monológ, méltóságos
1013    3|           IGAZGATÓ: Ne feleseljen. Ezt az egészet kihagyjuk. Folytassák
1014    3|            RENDEZÕ: Kérem, kisasszony, az igazgató úr ide akarja közbeszúrni
1015    3|                IGAZGATÓ (felugrik): Mi az, maga már megint beszél?
1016    3|              egy locska-fecske! Menjen az izébe, Sie! (Rendezõhöz.)~
1017    3|              elkezdi a hosszút. Kérem, az egész szerepet kihagyjuk...
1018    3|            detektív)~(Blitz és Mariska az asztalnál ülnek, vacsora
1019    3|                kisegíti a világból. Én az utóbbiakhoz tartozom.~MARISKA:
1020    3|              piszkos ügyek, veszõdség. Az áldozat néha erõszakoskodik.~
1021    3|        Panaszosan) Kérdem magát, illik az, ilyet csinálni? Mi köze
1022    3|                Á, kérem, nem értik meg az emberek egy szegény, egyszerû
1023    3|              gyorsan megölöm, leveszem az ékszereit, és szépen berakom
1024    3|              szoktam. Ott bent vannak, az almáriumban.~MARISKA: Hát
1025    3|                 hiszen be vannak zárva az összes ajtók. (Óráját nézi.)
1026    3|                 Na gyerünk, szedjük ki az ékszert (A holttestet felemeli
1027    3|               közben kopognak.) Na, ki az? Tessék? (A holttestet leteszi
1028    3|          Tessék? (A holttestet leteszi az egyik székre.)~MÁJER (vidéki
1029    3|           szemembe - mire gondolt maga az imént - nem arra, hogy egy
1030    3|          milyen nyom? Hát kérem. Annak az öregasszonynak, aki a legutóbb
1031    3|               mert a pirosat otthagyta az öregasszony nyakán. Most
1032    3|               nincs a piros zsebkendõ, az a gyilkos.~MÁJER: Na ja.
1033    3|         Leteszi a bõröndjét.)~FOGADÓS: Az lehet, kérem. Nagyon jó
1034    3|        nevezzük, kérem alássan. A Muki az egy hazajáró lélek, aki
1035    3|            csóválja a fejét és elmegy. Az utazó urak, akik itt aludni
1036    3|              csak Mukinak hívják, mert az eredeti nevét elfelejtették
1037    3|            lefeküdni. Sok kifogása van az uraknak.~BERGER: Na ja,
1038    3|              csak?... (Közben lefeküdt az ágyba, a nachtkaszliról
1039    3|               a nachtkaszliról elveszi az órát.) Tizenkettõ lesz mindjárt,
1040    3|              most van a nagy pillanat, az órákat egy órával vissza
1041    3|               Minden jó lélek dicsérje az Urat.~BERGER: Schon gut,
1042    3|               közepén, hörög).~BERGER (az ágyból, felhúzott paplan
1043    3|              álmos vagyok. Nem lehetne az egész dolgot hörgés nélkül
1044    3|             Blumfeldnek, mert nem volt az a kártyajáték, amin én ne
1045    3|           nekem makaóban nyolcam volt, az ellen­felemnél feltétlenül
1046    3|               mérget vehetett rá, hogy az egyiknél ott volt a négy
1047    3|               nagy pénzbe játszottunk. Az utolsó mesternél feltettük
1048    3|                a negyedik ász.~BERGER: Az szép. Két táblával, az kilenc
1049    3|                 Az szép. Két táblával, az kilenc ütés.~MUKI: Nekem
1050    3|               a guta. (Hörög.)~BERGER: Az pech.~MUKI: Nekem mondja?
1051    3|             egyszer van szerencsém, és az a disznó elszalad a pénzemmel!
1052    3|            egyszer rá fogok találni és az a lelkemnek diadalmas napja
1053    3|       visszajön ide...~BERGER: Nana... az nem biztos.~MUKI: Dehogynem...
1054    3|                Várjon csak... (Odamegy az ágyhoz, lehúzza a paplant.
1055    3|               paplant. Felordít.) Maga az!~BERGER: Hát... ha már úgy
1056    3|          kedves Blumfeld úr, én vagyok az. Pechem van. Hogy van azóta,
1057    3|                    Nekem nincs idõm... Az elsõ kakasszóra nekem el
1058    3|                 BERGER (hirtelen felül az ágyban): Mit beszél? Hány
1059    3|             életbe a régi idõszámítás. Az összes órákat egy órával
1060    3|              Tessék idenézni. (Mutatja az órát.)~MUKI (hebeg): Mi...
1061    3|         visszajövök...~BERGER (kiugrik az ágyból): Sajnálom, nekem
1062    3|               úr.~VEZÉR: Kedves Fuksz, az igazgatósági ülésen elhatároztuk,
1063    3|          vezetünk be.~FUKSZ: Mi legyen az? Van valami szabadalom?~
1064    3|          megindul, esetleg már holnap. Az eszmetermelõ osztály fõnöke
1065    3|                azonnal munkába állítja az irodát, tízórás munkaidõ,
1066    3|          tízórás munkaidõ, dolgozzanak az írók. A pártiroda megalakul,
1067    3|           textilüzem készüljön, fõként az inggyártás, a színt majd
1068    3|            kedves Wolf, holnap átveszi az újabb utasításokat.~WOLF (
1069    3|      utasításokat.~WOLF (meghajol, el. Az ajtóban megáll): Pardon,
1070    3|                körül kristályosodik ki az új Tan, az Erõs Kéz, a leendõ
1071    3|           kristályosodik ki az új Tan, az Erõs Kéz, a leendõ Diktátor?~
1072    3|                futó pillantással): Hm. Az alak nem rossz. Kicsit híznia
1073    3|              ott egy könyv...~A SZÕKE (az asztalnál, zavartan): Menetrend?~
1074    3|              Menetrend?~VEZÉR: Mindegy az, csak olvassa.~A SZÕKE (
1075    3|      kérdésekre késõbb rátérhetünk. Mi az új alkotmánytervezet pártprogramjának
1076    3|     viselhetnek, akiknek bibircsók van az orrán. Hüvelykujjon nem
1077    3|         szõrösfülûeknek el kell hagyni az országot. A motor­biciklisták
1078    3|    megfosztandók és esetleg vagyonukat az állam elkobozza.~VEZÉR (
1079    3|              Különösen a haltenyésztõ, az jó ötlet... (A szõkéhez)
1080    3|        rögtönözzön valamit nekünk ezen az alapon... Izé... Fuksz úr,
1081    3|               barátaim, hová vitte ezt az országot a haltenyésztõk
1082    3| felháborodásának bárdja le fog sújtani az átkozott nyakra, hogy elválassza
1083    3|         Lekvársavanyítók Szövetsége és az Elektro­technikai Szindikalisták!”~
1084    3|               maradhat. Holnap átveszi az utasításokat. (Meghajtja
1085    3|                cégünk szállítani fogja az új rendszert a legtöbbet
1086    4|                              ALLEGÓRIA AZ ÍRÓRÓL~
1087    4|            leszek, ha a háború elmúlt. Az elõkészítõ munká­latokat
1088    4|                mindnyájan kifutottunk. Az egyik repülõgépet nagy nehezen
1089    4|                lelõttük, égve esett le az egyik ház fedelére, ennek
1090    4|           persze megint elfelejtettem, az oroszok sturmoltak, beugráltak
1091    4|          törtük át a közfalakat, mikor az akna felrobbant alattunk.
1092    4|         azonban véletlenül találkoznak az erdõben, ahol Alajos elárulja,
1093    4|              vannak nálam. Szerencsére az akasztófa alatt eszembe
1094    4|         akasztófa alatt eszembe jutott az igazolványom a mellény­zsebemben,
1095    4|             Szóval, amint ott sétálnak az erdõben, hirtelen vad kiáltás
1096    4|                 hanem szigorúan rászól az elõtörõ vad cigányra, hogy
1097    4|            jelennek meg elõttem, ahogy az Érdekes Újságban vagy kirakatokban
1098    4|                Molnár Ferenc kabátban, az „Ördög” bemutatója alkalmából
1099    4|          szomor­kodni. Ez már a teteje az élettartalomnak, ami ezeknek
1100    4|           találkoznék egy nagy íróval, az nagyon csodálkozna és mindjárt
1101    4|                mikor egy félóra múlva, az írók klubjában az illetõ
1102    4|               múlva, az írók klubjában az illetõ nagy író leülne egy
1103    4|           többre viszi még nálunk is.”~Az írók klubja! Kissé zavarosak
1104    4|           Naprendszer, csupa napokból. Az egyik csendesen szivarozgat,
1105    4|       természetesen. Elhatározzák hogy az irodalmat, mely mostanában
1106    4|             terelni. Megbeszélik, hogy az irányt kissé népiesebbé
1107    4|          bocsátanám. Halljuk, halljuk. Az író felolvassa mûvét és
1108    4|               halkabban beszélgessünk, az írószobában Babits Mihály
1109    4|                lírait. Hirtelen nyílik az ajtó: kipirult arccal jelenik
1110    4|            Beöthy László. Uraim, kiált az izgalomtól csukló hangon,
1111    4|             értéket lesz képes alkotni az ifjú mûvész, kit nem az
1112    4|                az ifjú mûvész, kit nem az olcsó siker buzdít, de valódi
1113    4|           kérdi lelkesen Szép Ernõ, ki az egyik asztalnál épp azon
1114    4|              költészetünk, vagy inkább az expresszionizmuséban - hol
1115    4|             expresszionizmuséban - hol az ifjú, miért nem hozta közénk,
1116    4|             szomjasan és epedve várják az új írókat, akik majd támogatni
1117    4|                       A négyéves férfi~Az „Illustrierte Zeitunge”-
1118    4|                beszélhet, én tudom, mi az, mikor valaki egy nagy emberrel
1119    4|           barátom. Nekem nagyon kedves az ilyen kamaszember. Én is
1120    4|               kezei közt, melegházban. Az ifjúságot teletömik minden­
1121    4|                címû faustjában: „Rövid az élet, örök a sír, bolond
1122    4|               megbocsátható szamárság. Az ilyen fiatal kezdõknek vannak
1123    4|                tyúk és nem jó tyúk, ez az egész. Csakhogy ahhoz élni
1124    4|        Csakhogy ahhoz élni kell, fiam, az életet kell megismerni,
1125    4|                be, hogy errõl írt abba az izébe, abba a könyvbe; aminek
1126    4|       mefazimikai, bánom is én, szóval az a dolog, ami a tejbegrízzel
1127    4|            hogy minden elmélet szürke, az élet, fiatalember, az a
1128    4|          szürke, az élet, fiatalember, az a jó meleg, igazi élet,
1129    4|                a jó meleg, igazi élet, az lehet csupán célja minden
1130    4|               félre a buta könyvekkel, az pepita. Itt van egy jó szivar,
1131    4|           fiatalember, és mereven néz. Az egyik keze az asztalon.
1132    4|             mereven néz. Az egyik keze az asztalon. Feszengek. Mi
1133    4|             így nem tud rajzolni.~- Ki az a Pök úr?~- Nem tetszik
1134    4|               embernek a feje viszket, az a fejét vakarja. Némely
1135    4|           tiszta, fehér papír viszket, az a papírt vakarja.~- Érdekes
1136    4|                hasonlatosságra megyek, az nekem vurst. A Benczúr meg
1137    4|           vurst. A Benczúr meg a Lotz, az menjen hasonlóságra. Én
1138    4|              egy kicsit jobbra megyek, az egyik nyakcsigolyám szelíden
1139    4|                 ábrándozik a mûvész. - Az ön arca nem is karakterben
1140    4|               valõrben. A homloka kék, az orra vörös, és a nyelve
1141    4|                fontos, meg a karakter. Az ön karakterében van valami
1142    4|             Kérem, húzza be egy kicsit az orrát.~Húzom, nem megy.~-
1143    4|         istennek.~- Önnek nincs is bõr az arcán. És a fej hátsó része
1144    4|              része kidagad. Ez így van az idiotizmus elsõdleges állapotában.
1145    4|         akartam mondani a véleményemet az ábrá­zatjáról, mert már
1146    4|               vele. Különben én vagyok az a Koltai, akinek a verskötetérõl
1147    4|              múltkor, kilencvennégyben az eszembe jutott, és azóta
1148    4|                cikket, de mindig azzal az érzéssel, hogy ezt még gyorsan
1149    4|             redõnyt leengedem, bezárom az ajtót. Meggyújtom a villanyt.
1150    4|                eddig, mert szemben van az ágyammal. Ó, magány!~Hát
1151    4|               hajam. Hogy is volt csak az a hangulat kilencvennégyben?
1152    4|              Elment... Elment... tyûh! Az a fekete szerkesztõ elment,
1153    4|            Nagyokat nyelek. Így csinál az ember, mikor sírni kezd.
1154    4|            Persze, ilyen dolgok jutnak az eszembe. Soha többé nem
1155    4|           megmondom, hogy ne menjenek, az embert ez a léha, ostoba
1156    4|             magány mindenségit. Elment az asszony.~Na ja, könnyû nekik.
1157    4|               a drámai csomót. Pardon, az nem egészen úgy van, kedves
1158    4|             azt nem úgy értettem, hogy az úgy van, hogy az a másik...~
1159    4|        értettem, hogy az úgy van, hogy az a másik...~Na. Az asszony
1160    4|                 hogy az a másik...~Na. Az asszony tehát... kilencvennégyben...
1161    4|             még nagyon jó drámaíró, ha az a sárga, irigy Budai más
1162    4|                rossz. Nekem magyarázza az úr! Hát majd én megmagyarázom
1163    4|              Hát majd én megmagyarázom az úrnak. Azonnal odamegyek
1164    4|                                        Az új Pilvax~A régi Pilvax
1165    4|          mentem oda, nem voltak sokan. Az egyik asztalnál, dolmányban,
1166    4|                 Sándor bácsi rácsapott az egyikre.~- Magyar a mája
1167    4|              lantos vagy te is, magyar az a fanyar zúzád teneked!~
1168    4|              Szerelemben életem,~Barna az én kis babám,~Barna bizon,
1169    4|             kis babám,~Barna bizon, de az ám!~- Na, hogy tetszik,
1170    4|            Sándor bácsi szavalt:~János az erdõben mindig beljebb haladt,~
1171    4|           kislány miatt,~Barna kislány az én kicsi babám,~Barna kislányt
1172    4|            Barna kislányt szeretem én, az ám.~- Na, mit szól hozzá,
1173    4|            érdekes. Hangulatban mintha az elõbbi bordalához hasonlítana.~-
1174    4|            ahogy Ferenczi mondja, hogy az a csodálatos énbennem, öcsém,
1175    4|            öcsém, hogy minden versemen az a hamisítatlan, egyszerû,
1176    4|              Nyugatba?~- Szász Zoltán? Az is egy barna kislány! -
1177    4|              kiáltott Sándor bácsi, és az asztalra csapott. - Csak
1178    4|             Csak azért is, ha mindjárt az ingemért is!~- De Babits
1179    4|                  De Babits Mihály...~- Az is egy barna kislány - harsogta
1180    4|              harsogta Sándor bácsi, és az asztalra ugrott.~Rémülten
1181    4|                kettévált, két fej lett az egybõl, és a két fejbõl
1182    4|            múlva két Sándor bácsi állt az asztalon. Az egyik dolmányban
1183    4|                bácsi állt az asztalon. Az egyik dolmányban és árvalány­
1184    4|                 kiáltott nekikeseredve az a Sándor bácsi, akinek árvalányhaja
1185    4|          földhöz csapta a kucsmáját -, az ántiját neki! - ez a Beöthy
1186    4|                különválasztotta bennem az embert a költõtõl!~
1187    4|                       Õ ad nekem témát~Az az úr, aki itt ül az asztalom
1188    4|                    Õ ad nekem témát~Az az úr, aki itt ül az asztalom
1189    4|             témát~Az az úr, aki itt ül az asztalom mellett, öt perccel
1190    4|                öt perccel elõbb ült le az asztalomhoz, és így szólt:~-
1191    4|               kiáltottam csendesen, és az üres papír fölé hajoltam,
1192    4|               számot: „öt”, mintha már az ötödik kutyanyelven tartanék.
1193    4|          tetszik tudni...~- Hehe. Ezek az újságírók. Na, akkor nem
1194    4|         olvasok semmit. Nem érdemes... Az olyan ember, mint én...
1195    4|                is bejárta a világot... az egy kész regény, kedves
1196    4|              kész regény, kedves uram, az egy kész regény, higgye
1197    4|            nyugodtan, engem nem zavar. Az én idegeim, az én vasidegeim
1198    4|              nem zavar. Az én idegeim, az én vasidegeim fel se veszik
1199    4|               vasidegeim fel se veszik az ilyesmit... Hehe, fiatalember.
1200    4|             nem írom meg a dolgokat... az ám! Ezt írja meg egyszer,
1201    4|          lapátoltam... ezt írja meg...~Az orrom alatt hadonászik.
1202    4|                mondom. - Mik történnek az emberrel! - mondom. - Nnna! -
1203    4|             felett ítélni; köztudomású az is, hogy Arany javítgatott
1204    4|                fel Madách, hóna alatt „Az ember tragédiájá”-val, és
1205    4|             mondta a derék újságíró -, az ilyen dolog nagyon bajos.
1206    4|            színházról van szó - mondta az álmodó Madách -, arra gondolni
1207    4|               többet tollat a kezembe.~Az újságíró fejét vakarta.~-
1208    4|               hogy igazán olvassa el - az majd megmondja, ha van benned
1209    4|                 Na, akkor szervusz.~És az álmodó Madách hazament,
1210    4|               T. barátom elhozta nekem az ide mellékelt tizenkét felvonásos
1211    4|           rutin híján, ami azonban nem az ön hibája. Ha össze tudná
1212    4|            tulajdonképpen kicsoda volt az a hölgy az elsõ felvonásban,
1213    4|                kicsoda volt az a hölgy az elsõ felvonásban, úgy hatásosabb.
1214    4|       ruhatárba, és reszketve figyelte az érkezõket. A ruhatáros meglöki:
1215    4|             hencegjek ön elõtt, mintha az én véleményem jelentene
1216    4|          csodás kürt, ami vagyok, mely az ön mûve fölötti mámorában
1217    4|                elviszi Heltai Jenõhöz. Az ifjú drámaírók bölcs nesztora
1218    4|              lesz, ha elõadják - ebben az esetben boldogan vállalkozom
1219    4|                 De Rudas fürdõ leírás, az jó benne.~Madách szépen
1220    4|              oszlopa van - a másik ön. Az ön mûve méltó hangon harsonázza
1221    4|          csúfos bukásában rajzolt meg, az ön mûvét a legkitûnõbb antiszemita
1222    4|              kihagyja, hajlandó vagyok az értekezést leadni az Aurórába.
1223    4|            vagyok az értekezést leadni az Aurórába. Szervusz~Szabó
1224    4|               de most már menniök kell az Akadémiára, ahol be akarja
1225    4|        eljátszani, értve ezalatt, hogy az egészet tegnapelõttre kell
1226    4|              és nem a színpadon, hanem az elsõ proszcéniumpáholyban; -
1227    4|            értesítem, hogy visszavonom az egész dolgot, és elutazom,
1228    4|               át kell festeni, és hogy az asztallábnak a földig kell
1229    4|              volt a fõpróba, odavoltak az emberek, ragyogó szemmel
1230    4|           kábulva, mikor végre kiértem az utcára, az a benyomásom
1231    4|               végre kiértem az utcára, az a benyomásom volt, hogy
1232    4|              aztán kezdtem összeszedni az okát ennek a kitûnõ hangulatnak,
1233    4|                darabot nem írtak, mint az enyém.~Hát azért, mert A.
1234    4|         változást ajánlana, hogy Xavér az elsõ felvonás elején ne
1235    4|              érteni semmit a darabból, az egész egy marhaság, de ha
1236    4|           fõhõs, a harmadik jelenettõl az elsõ felvonás végéig ne
1237    4|               darabnak, és ha kihagyom az izét, azt a revolverjelenetet,
1238    4|             revolverjelenetet, mert ez az egyetlen rossz a darabban.~
1239    4|          kétszer kell bevenni, mert ez az egyetlen jó a darabban.~
1240    4|      felvonásban a harmadik jelenettõl az utolsóig és Amáliát nem
1241    4|             azért nem megy hozzá, mert az szeretné, ha... (és itt
1242    4|             legyen eszem, és Xavér még az elején vegye el Emmát, mert
1243    4|              mint feleségével történik az a dolog.~Továbbá a súgó
1244    4|   jelentéktelen kifogást egybevetettem az elhangzott vélemé­nyek­kel,
1245    4|            esetre sem lehet eljátszani az egész vacakot és, ja igaz,
1246    4|               továbbá alá kell festeni az egészet egy kis melankóliával,
1247    4|             Szerzõ Sándor~Ui.: Vesszen az elõleg.~
1248    4|              húsz másodpercig bírta ki az atlétikai versenyen.~2~Szent
1249    4|           vetítõkészülék elõtt ült, és az életem filmjét csavarta
1250    4|                lettem, és megrántottam az öregnek a karját. Erre elszakadt
1251    4|            korongról? Le kell forgatni az egészet, hátulról visszafelé.
1252    4|                ezzel elkezdte forgatni az életem filmjét, hátulról
1253    4|            harmadik emeletre, bezártam az ajtót, mire az kinyílt,
1254    4|                bezártam az ajtót, mire az kinyílt, végighátráltam
1255    4|                kinyílt, végighátráltam az elõszobán, és visszaültem
1256    4|         kezdtem. Csakhamar készen volt az ebéd, az inasom hátrafelé
1257    4|         Csakhamar készen volt az ebéd, az inasom hátrafelé behozta
1258    4|                 felálltam és megnéztem az órámat. Fél egy volt, tizenkettõre
1259    4|                róhattam a betûket, míg az utolsó sortól az elsõig
1260    4|          betûket, míg az utolsó sortól az elsõig el nem készültem.
1261    4|             visszaszöktettem feleségem az apjához és belesze­rettem.
1262    4|              bölcs példázattal oktatná az összegyûlt szenteket -,
1263    4|            megfordítva, mélyébe láttál az élet teljessé­gének - mondjad
1264    4|                te kétszer esmértél meg az Úr végtelen kegyelmébõl.~
1265    4|                           Elmélkedések az ágyban, fél tízkor~DR. FERENCZI
1266    4|           lehet, de pépnek jobb lenni. Az ember agyvelejében van valami
1267    4|            Hehehe! Nagyszerû, humoros, az lesz a legjobb, mindjárt
1268    4|         fölkelek. Harminc meg egy fél, az harminckettõ. Milyen jó
1269    4|                mint Jézus Krisztus. És az is lesz a sorsom, engemet
1270    4|        pretenciózus, esetleg petrence. Az is jó ide.~Na, mi lesz azzal
1271    4|               a piros terítõt lehúzták az ágyról, mit jelent az? Ugye,
1272    4|         lehúzták az ágyról, mit jelent az? Ugye, ez azt jelenti, hogy
1273    4|              kell ragasztani.~Bumm! Mi az? Léket kaptunk? Szent isten,
1274    4|             perc és a Földközi-tenger, az összesen negyvennyolc. Szóval,
1275    4|                maradok még négy percig az ágyban, aztán mégis megírom.~
1276    4|              pajtásomat, Jóskát, mióta az a nézet­el­térés volt köztünk,
1277    4|           erkélyén tudjátok-e, mi volt az? Ezek a mai költõk, mit
1278    4|            mint elkényeztetett gyermek az építõköveket - mit tudják
1279    4|               mit tudják ezek, mi volt az, akkor, minden kultúra újjászületése,
1280    4|            nekünk kellett megteremteni az egész világot, nekem meg
1281    4|                úgy, mint Zamenhof, aki az eszperantó új szavait mégiscsak
1282    4|              mai halandzsálók, mi volt az, akkor és ottan, amikor
1283    4|          hullakamrák celláiba, és csak az õrmester háta mögött szökünk
1284    4|             szerelik föl a szájkosarat az akácfákra, éppen arra jöttem.
1285    4|              rossz bõrben vagyok.~- Mi az?~- Még nem mondtam? Vérkeringésem
1286    4|       Zavartalanul átadhattuk magunkat az alkotás örömének.~- Ma kuruc
1287    4|               Sajnos nem emlékszem már az egészre, csak a refrén cseng
1288    4|             nézeteltérés... Csak annál az átkozott szonettnél, ami
1289    4|             Ennek a szonettnek is csak az elejére emlékszem, meg a
1290    4|            hiányzott. Õ írta, sebesen, az ihlet lázában, csillogó
1291    4|     változtatni.~- Hol?~- Itt a végén, az utolsó sornál. Azt írtad, „
1292    4|             aztán vérhullám öntötte el az arcát. Felugrott, a szeme
1293    4|              rímjáték miatt föláldozom az egész vers értelmét? Pfúj!...
1294    4|         társalgás.~Egyszerre megszólal az én új ismerõsöm.~- Bocsánatot
1295    4|             egy keveset. Ejnye, mi van az én fülemmel, hogy nem hallom,
1296    4|               nem hallom, mint mond ez az ember. Pedig nyilván egész
1297    4|            betûhalmazban - rettenetes, az apercepcióm felmondta a
1298    4|                butító állapotot, mikor az ember kínlódva elismétel
1299    4|         visszaadni.~Most már nem mehet az így.~- Igen - mondom határozottan -,
1300    4|              Rám mered, elhûlve.~- Hát az öt koronát!~El van csodálkozva.~-
1301    4|            sejtettem! Hát tudd meg, ez az ember feltalálta a halandzsanyelvet.
1302    4|             bele a mondatba, és amikor az ember félig megõrült, hogy
1303    4|       megõrültem, és adtam öt koronát.~Az eset nagy nyilvánosságánál
1304    4|       megjelent-e már, és hol kapható. Az Akadémia is megtisztelt,
1305    4|          magaslatára - és én ne legyek az az ember, aki a szerencséjét
1306    4|       magaslatára - és én ne legyek az az ember, aki a szerencséjét
1307    4|          nyelve, mely el fogja söpörni az eszperantót, a volapüköt
1308    4|        volapüköt és más régi seprõket.~Az elmúlt hét folyamán behatóan
1309    4|    türelmetlenül:~- Kérem, ne ugrassák az embert ilyen sürgõs másziászásban.
1310    4|              nép bajnokát, lerángattak az emelvényrõl, vállukra kaptak,
1311    4|               a nyolc hivatalnokkal és az ujjongó tömeggel diadalmenetben
1312    4|               diadalmenetben vonultunk az egyetem felé.~- Egyetemi
1313    4|                 fel! - zengett lobogva az ifjúság.~- Ez a mi emberünk!
1314    4|           ifjúság.~- Ez a mi emberünk! Az egész város lázban forrt.
1315    4|          arccal, és így fogadtak:~- Ön az egyetlen ember, aki rendet
1316    4|             nivásza.~- Helyes. Helyes.~Az ultimátum elment.~Mint hallom,
1317    4|            ideges emberek ismerik, ezt az idegességet, a szavakkal
1318    4|             játékot - nem is szójáték, az megint más, annak, ha rossz
1319    4|              mulattatni szeretne. Arra az ideges szóficamításra gondolok,
1320    4|                 ujjropogtatás, dobolás az asztalon, fülcimparángatás,
1321    4|                szakállat simogatnánk).~Az emberekkel, sokféle emberrel
1322    4|              hát, bevallom neked, hogy az elsietõ cégtáblákat nézem,
1323    4|          rájöttem már, hogy „takarék”, az visszafelé „kérakat”, ami
1324    4|              bukkantam, hogy „szerda”, az visszafelé „adresz” és „
1325    4|                 adresz” és „szeretni”, az visszafelé „interesz”, és „
1326    4|      visszafelé „interesz”, és „kelet” az vissza­felé „telek”, és „
1327    4|                 telek”, és „ingovány”, az „nyávogni”, ki sem mondhatom,
1328    4|              rájött, hogy „erõszakos”, az visszafelé „sok a szõre”,
1329    4|            szõre”, és „római fõvezér”, az „rézevõ fia, Mór”.~Én bevallom,
1330    4|            játszom vele, mint a macska az egérrel, csak azután kapom
1331    4|         egérrel, csak azután kapom be. Az én rokonom volt, aki az
1332    4|                Az én rokonom volt, aki az elemi iskolában ezt a csodálatos
1333    4|         mérlegeljen”, azt felelte neki az én lelkem titokban: „ám
1334    4|               megrendítõ dolgok voltak az újságban, és megálltam az
1335    4|              az újságban, és megálltam az utca közepén, s mielõtt
1336    4|                is tetszik, hangsúllyal az utolsó elõtti szótagon,
1337    4|               négerül fog hangzani, és az a szó: „hajlam”, mindig
1338    4|            hogy - elérkezettnek látván az idõt - nyílt levél formájában
1339    4|             jósolgatják.~Nos tehát: ez az esemény meg fog történni,
1340    4|         alkosson képet magának ezekrõl az eseményekrõl: hanem lásson
1341    4|               60 000 darabra gondolok) az üzem nagyságának megfelelõ
1342    4|             nevezi ki oly célból, hogy az minél hatásosabb munkával,
1343    4|             minél hatásosabb munkával, az üzemi termelés minél élénkebb
1344    4|         kifejteni nézeteimet magamról, az emberekrõl, nõkrõl és férfiakról,
1345    4|              lelki örömök szépségérõl, az anyagiasság és a vagyonszerzési
1346    4|         azonban jobban fogja érdekelni az az elhatározásom, hogy a „
1347    4|              jobban fogja érdekelni az az elhatározásom, hogy a „K.
1348    4|          pontosan látni fogom, mi kell az embereknek; ha egy cikkemben
1349    4|          azonban kemény maradok, akkor az irányzat lanyha. És el fog
1350    4|                lanyha. És el fog jönni az idõ, mikor a nevemmel jegyzett
1351    4|          oldalán. Lévén neki fontosabb az õ tárcája, mint az enyém.
1352    4|           fontosabb az õ tárcája, mint az enyém. És akkor leszek én
1353    4|            Persze hogy te is.~- Tudod, az ember ilyen dolgokban legyen
1354    4|             Mellingernek, hogy te vagy az az ember, kizárólag te lehetsz
1355    4|          Mellingernek, hogy te vagy az az ember, kizárólag te lehetsz
1356    4|            ember, kizárólag te lehetsz az az ember, aki, ha senki
1357    4|                kizárólag te lehetsz az az ember, aki, ha senki más,
1358    4|        legfontosabb.~- Különösen ebben az esetben!~- Hát mit mond
1359    4|                esetben!~- Hát mit mond az orvos? Fertõzõ?~- Fájdalom.
1360    4|                lehet tenni. Ez esetben az egész beszélgetés elhagyandó.)~
1361    4|         Méghozzá egészen másféle, mint az eddigiek voltak. A régi
1362    4|             Bell, Edison, Marconi, nem az én esetem. Ezek recept szerint
1363    4|            Hogy is értessem meg magam?~Az a feltaláló iskola, aminek,
1364    4|              sokkal jobban szemléltet.~Az én eszményképem és követendõ
1365    4|             követendõ mesterem például az a rajongó lélek, egyik elõdöm (
1366    4|                ami éppen úgy fáj, mint az eredeti.~Soha nem volt annyi
1367    4|               A készülék reggel, mikor az óra csöngetni kezd, részben
1368    4|              oly kellemetlenül zavarni az óra tulajdonosát.~2. Pislogó
1369    4|           villanylámpa, olvasás ellen. Az ágyban való olvasás rossz
1370    4|            esetleg könnyebben gyógyul (az orvos külön használhat rendes
1371    4|            úgysem fontos, merre vannak az égtájak.~5. Kazánkõfesték.
1372    4|              számára nélkülözhetetlen. Az álszakállt percek alatt
1373    4|                jól hozzá kell enyvezni az állhoz, nehogy le lehessen
1374    4|                 egyszerûen megfordítom az egészet, mire a por magától
1375    4|             Keménykalapok­hoz - nehogy az összehajtásnál rongálódjék -
1376    4|            lábfürdõt venni munka után, az edény csöngetni kezd, és
1377    4|            hogy a keze alatt lecsúszik az egyik emelõ. A következõ
1378    4|           pedig hirtelen elsöté­tedett az ég, és feltûntek a csillagok.
1379    4|              és feltûntek a csillagok. Az a kör, amit az imént látott,
1380    4|              csillagok. Az a kör, amit az imént látott, most már akkora
1381    4|               a földgolyót, úgy, ahogy az iskolában tanulta.~Körülnézett,
1382    4|                csendesen leereszkedett az egyik márványépület közelében,
1383    4|              lant alakú fa árnyékában.~Az épületbõl különös lények
1384    4|                keze volt mindegyiknek: az egyik alatt, mint a denevérnél,
1385    4|      felolvasást a Föld társadalmáról, az emberiségrõl - a marsbeliek
1386    4|          marsbeliek nagyon érdeklõdnek az új jövevény iránt, tudják,
1387    4|    plasztikusan példázzák és jellemzik az embert -, vagy beszéljen
1388    4|                nagy színésznõrõl; vagy az actiumi ütközetrõl hogy
1389    4|         Elérkezett a felolvasás órája. Az óriási, vörös körcsarnokban
1390    4|           belépett, halálos csend lett az óriás csarnokban. A költõ
1391    4|              mi lesz. Fellépett, leült az asztal mellé - körülnézett.
1392    4|           mellé - körülnézett. Elõtte, az elsõ sorban fõleg nõk ültek.
1393    4|            torkát - ivott egy pohárral az asztalra tett vízbõl, köhögött,
1394    4|               hangján szavalni kezdte „Az én lelkem” címû költeményét,
1395    4|           nemesebb mûvészetek, esetleg az irodalom számára, talán
1396    4|         elcsaltam a Nemzeti Színházba.~Az ember tragédiáját játszották.~
1397    4|                 Madách Imre.~- Ki volt az?~- Költõ. Magányosan élt,
1398    4|                   Mégiscsak szép dolog az irodalom - mondta.~- Végre!
1399    4|            hogy figyelmébe ajánlom ezt az új irodalmi izét, amikor
1400    4|                 Sóhajtott.~- Hja... ha az embernek úgy ideje volna
1401    4|            bilincs, lehet megint írni, az összegyûlt mondanivaló egy
1402    4|             biztosítószelepet talált - az újságíró, mi több, a publicista
1403    4|          megint hivatásának: ostorozni az emberiség és társadalom
1404    4|          társadalom hibáit, megmondani az igazságot mindenkinek a
1405    4|          mindenkinek a szemébe, legyen az magánember, intézmény vagy
1406    4|        intézmény vagy hatalom, bírálni az esemé­nyeket az igazság
1407    4|                bírálni az esemé­nyeket az igazság és erkölcs szempontjából,
1408    4|            hogy mennyiben felelnek meg az emberiség, társadalom, a
1409    4|            mostanában, kívül és belül, az egész világon, amirõl ítélni
1410    4|           világon, amirõl ítélni kell, az igaz lelkiismeret bátorságával,
1411    4|       bátorságával, igazán, alig tudja az ember, hol kezdje el.~Itt
1412    4|            kezdje el.~Itt van mindjárt az idõjárás, amely januárban -
1413    4|             cenzúrának, akár nem - ezt az idõt a legnagyobb jóakarattal
1414    4|           szeretnék, ha már elmúlna ez az idõjárás!~És ahhoz persze
1415    4|               ahhoz persze nincs szava az illetékeseknek, hogy a fecskék
1416    4|                jogosultságát, de ebben az ügyben szigorú vizsgálatot
1417    4|                vizsgálatot követelünk! Az illetékes tényezõk kötelessége
1418    4|                nem akarunk elébe vágni az eseményeknek, amelyek most
1419    4|              titkolózni elõtte -, hogy az utóbbi hetekben a nap egyre
1420    4|               amit mindenki érez ebben az országban, ha nem is vallja
1421    4|                     A bosszús tudomány~Az ifjút, aki így szóba kerül,
1422    4|               amelyben kimutatja, hogy az egyetem tudósai így meg
1423    4|                újságírónak eszébe jut.~Az egyetem tudósai és tanárai
1424    4|          Krakauerre. Már most hogy áll az ügy? Egy újságíró, ha haragszik
1425    4|           ugyebár, és mindenfélét kiír az illetõrõl az újságban. De
1426    4|          mindenfélét kiír az illetõrõl az újságban. De mit tegyen
1427    4|            tudományos könyveket olvas.~Az elsõ könyv, ami a kezébe
1428    4|            könyv, ami a kezébe került, az egyetemi professzor nagy „
1429    4|          egyszerre megdermedt a szíve. Az egyik lapon a következõ
1430    4|           piszkos volt a gallérja. Ezt az adatot is mostanában fedezték
1431    4|               a fajtájába tartozik még az úgynevezett büdös Krakauer
1432    4|               apró kis cracauer-gomba.~Az „Analitikai példatár”-ban
1433    4|                feje, hány pofon fér el az arcán?”~Végre a „Statisztika”
1434    4|             azzal a kérdéssel, hogy mi az oka annak, hogy a K betûvel
1435    4|                ha egyetemi tanár kerül az útjába.~
1436    4|                              Allegória az íróról~Hogy mi az az író,
1437    4|            Allegória az íróról~Hogy mi az az író, Pistike?~Hát...
1438    4|         Allegória az íróról~Hogy mi az az író, Pistike?~Hát... nézzed
1439    4|               hogy is mondjam neked... az egy olyan ember, aki mindig
1440    4|               nyész­­tesz. Ugye, mikor az már sokáig teleette magát
1441    4|             egyszerre csak abba­hagyja az evést, és a fejébõl kienged
1442    4|        selyemszál lesz.~Hát ez úgy van az író-hernyóval is, Pistike.
1443    4|             író-hernyóval is, Pistike. Az író bácsi fiatal korában
1444    4|              mondjam csak?... ez aztán az író fejében átalakul tintává,
1445    4|               tudod, szép kék tintává, az a sok levél. Na, és egy
1446    4|              és egy napon, mikor aztán az írónak a feje tele van tintával -
1447    4|              hát akkor, Pistike, akkor az abbahagyja az evést, és
1448    4|           Pistike, akkor az abbahagyja az evést, és kiengedi magából
1449    4|               engedi ki magából? Hát - az írónak a fejébõl vezet egy
1450    4|           keresztül kijön a tintaszál. Az a furcsa, Pistike, hogy
1451    4|               akármilyen levelet eszik az író, mindig tintaszál lesz
1452    4|        tintaszál lesz belõle - például az a fajta, amelyiket költõnek
1453    4|          amelyiket költõnek nevez­nek, az egész nap szerelmes­levelet
1454    4|       tintaszálhoz kell. A tintaszálat az író kiengedi a papírra a
1455    4|           papírra a fejébõl, a szálnak az egyik végét odaköti valami
1456    4|             van a fejében!), ilyenkor, az elején sûrûen befonja, szövi
1457    4|              neki sok helyet. Ilyenkor az író is örül, dacára, hogy
1458    4|              pedig fogyik egyre fogyik az író fejébõl, és amint fogyik,
1459    4|            nevezik verses drámának. De az író nem bánja, mert örül
1460    4|           napon aztán kifogyik a tinta az író fejébõl. Csupa tintaszál
1461    4|               belõle a papíron. Mostan az író gondolja, hogy milyen
1462    4|           belõle. Csakhogy nem úgy van az, Pistike, ugye, te tudod.
1463    4|             Mikor a sok tinta kint van az író fejébõl, akkor szépen
1464    4|                a forró kritikába, mire az író kiesik a tintagubóból,
1465    4|              is selyemharisnyát csinál az Írótenyésztõ bácsi a feleségének.
1466    4|              fiatalabb hernyók:~- Hja, az öreg Izé... az már kiírta
1467    4|         hernyók:~- Hja, az öreg Izé... az már kiírta magát, szegény.~
1468    4|                asztalhoz? Itt kiemelik az ablakot.~Bosszankodva szedem
1469    4|            elõbb ültem, és behasította az asztal márvány­lapját.~A
1470    4|                fél perccel elõbb ehhez az asztalhoz, most én is ott
1471    4|             magamnak. Nagyon restellem az esetet. Restellem a pincérek