Fej.

   1    1|             kávéházban rendkívül sürgõs és számomra életbe vágó fontosságú
   2    1|                hanem fél hatkor jöjjek, és ne a Nyújorkba, hanem a
   3    1|              További sürgöny véglegesen és visszavonhatatlanul az Andrássy
   4    1|          Megjelentem a megjelölt idõben és helyen, ahol a pincér egy
   5    1|            feladója.~Elmentem Újpestre, és beültem a kávéházba. Néhány
   6    1|              asztalomnál, bemutatkozott és leült. Kérdésemre, hogy
   7    1|               Megkérdezte, hogy vagyok, és mit szólok hozzá, milyen
   8    1|             hogy eléggé. Már az igaz.~- És ki tudja, még meddig tart -
   9    1|                  válaszoltam.~Köhögött, és a körmét kezdte piszkálni.~-
  10    1|                     Persze - mondtam -, és tekintve, hogy pénzrõl van
  11    1|                  Ezért fordultam önhöz, és senki máshoz... Nekem nem
  12    1|          mondtam -, majd gondolkozom.~- És ha tud valamit - írjon rögtön.~-
  13    1|          Alásszolgája.~Negyed egy volt, és én ott ültem Újpesten.~
  14    1|               tragikus hõse történetnek és tanulságnak egyaránt.~Tehát
  15    1|               elõtt - sokan szoronganak és ácsorognak, kezükben e nyomtatvánnyal,
  16    1|                A hivatalnok észreveszi, és nem kerülöm ki végzetem,
  17    1|              amit lobogtatok, Szemérmes és Igénytelen Nevemet.~Abban
  18    1|            rokonomnak is külön bánásmód és kivételezés dukál, mit fog
  19    1|             helyére, iratai fölé hajol, és anélkül, hogy rám nézne,
  20    1|               megyek.~Szólt, legyintett és odébbállt.~- Ostoba állat! -
  21    1|                fontossággal bír! Megyek és melegiben elmondom Lepidosznak,
  22    1|               nem is ebben a formában - és felsorolta mindazoknak az
  23    1|             címû futurista szépirodalmi és kritikai folyóiratnak. Elpanaszolta
  24    1|           Persze, ha ilyen ostoba vagy, és nékik viszed el, a vén vaskalaposoknak!
  25    1|                 leírva...~- Hát írd le, és küldd be.~Ezzel elrohant.
  26    1|                 mondatban felfedezését, és beküldte a népszerû folyóiratnak,
  27    1|           Kifejtette, hogy tömörségében és kifejezõerejében az Új Költõ
  28    1|           csodálatosan szépen zengenek, és tökéletes hatásban simulnak
  29    1|           amikor felhasználta, a „test” és „veszt” szavak összecsengését -
  30    1|                 volt, amit rólam írtál, és arról, hogy én milyen lángész
  31    1|              eddig róla ezt a dolgot... és az a fontos, hogy veszt!...
  32    1|           fedeztem fel - errõl van szó. És nem is rólam van szó, hanem
  33    1|          Felrohant egy szikla tetejére, és a járókelõknek ordítozni
  34    1|                víz súlya! Ide nézzetek!~És a tengerbe vetette magát.~
  35    1|          érdeklõdni kezdtek az emberek, és Archimédesz a tudomány hõsei
  36    1|            beszélnek, melyek a forgalom és általában az életformák
  37    1|         igazgatóságának, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
  38    1|      felvillanyozva, felemeli a kocsit, és megindul vele.~Ha ez az
  39    1|                 ily módon megkönnyített és leegyszerûsített forgalmat
  40    1|      egyszerûsítésére. A vízvezetékeket és csatornákat elzárják; ily
  41    1|           létrejövõ torlódás elkerülése és egyszerûsítése céljából
  42    1|           szerint a szivar, a cigaretta és a pipadohány sokkal tovább
  43    1|             beszüntetése, mely az ízlés és a nõk beszüntetése, mely
  44    1|                 ez a sokféle intézkedés és rendelet? Egységesen kell
  45    1|          mindenkinek, mindennap lakhely és illetõség szerint, meghatározott
  46    1|           kedves kis feje, ijedt szemei és lágy, sima szõre. Azt a
  47    1|              szerelmesek, akiknek kicsi és macskaszerû nõkkel akadt
  48    1|               fehér bundádat, hátrafelé és óvatosan, hogy jólessék
  49    1|                 neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám,
  50    1|            simogatnám, hogy megnyugodj, és jól erezd magad, biztonságban,
  51    1|              erezd magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod
  52    1|               semmitõl, én vigyázok rád és megvédelek.~Ezt érzem, egészen
  53    1|              Ezt érzem, egészen melegen és önzetlenül, felolvadva ebben
  54    1|           önzetlen, odaadó szeretetben, és a kis fehér nyúl után nyúlok,
  55    1|               kis dög, riadtan lelapul, és kifut a tenyerem alól, be
  56    1|              hogy erõsebb vagyok nálad, és mindezt megtehetném, de
  57    1|                 nem érted? Sõt, gyöngéd és kedves akarok lenni, meg
  58    1|                kis szíved megnyugodjon, és jól érezd magadat, egész
  59    1|            gondolom megindult lélekkel, és egy piszkafával piszkálom
  60    1|         kijöjjön a konyhaszekrény alól, és megsimogathassam. A kis
  61    1|               egy sarokba.~Utánamegyek, és óvatosan leguggolok melléje.
  62    1|                 sokkal jobban reszketsz és félsz, mint az imént. Persze,
  63    1|                ez érthetõ a te elfogult és szûk kis értelmed szempontjából,
  64    1|          vadállatok mohósága rejlhetik, és amely nem tudja megérteni
  65    1|             fejlettebb erkölcsi érzékét és altruizmusát. No, most már
  66    1|               akarom tenni az életedet, és nem számítok se hálára,
  67    1|            magát, fuldokolva nyifogott, és szétterpesztett lábakkal,
  68    1|               kályha alá.~Nyelek egyet, és érzem, hogy a vér a fejembe
  69    1|           akartam enni vagy agyonverni, és most kifáradva, egyelõre
  70    1|           komról.~A kályha elé fekszem, és benézek a kályha alá. Ott
  71    1|            kucorog apróra összehúzódva, és fekete szemeiben kimondhatatlan
  72    1|               hiszel semmiben, ami szép és kedves? Hát nem hiszel az
  73    1|           gondolkozol? Persze a te buta és rossz kis fejedben csak
  74    1|              fejedben csak aljas, durva és erkölcstelen képzetek nyüzsögnek
  75    1|             hogy van!~Most már hirtelen és mérgesen kapok utána, erõlködöm,
  76    1|                  a fogamat csikorgatom, és egyszer már meg is kapom
  77    1|                 kitépi magát, megharap, és a kamrában elbújik a hasábfák
  78    1|            hasábfák mögé.~Most ott van, és nekem szét kellene szedni
  79    1|               addig élek is, szétszedem és megfogom, és megragadom
  80    1|                 szétszedem és megfogom, és megragadom a füleit, és
  81    1|                 és megragadom a füleit, és felkapom a levegõbe, és
  82    1|                 és felkapom a levegõbe, és megforgatom, és a falhoz
  83    1|               levegõbe, és megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom
  84    1|         megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom a fejét,
  85    1|                meg vagy huszonötödször. És még neki áll feljebb, ha
  86    1|                 figyelmezteti - finoman és udvariasan, úriember módjára.
  87    1|       orrán-száján a vér! Így tett „há” és hátra­vágódott. Kocsis megállt
  88    1|                 zsebre dugott kezekkel, és csak ennyit mondott:~„Szép
  89    1|            értem oda, mikor ezt mondta, és akkor a pofon már megvolt,
  90    1|          ezelõtt nekiment a kávéházban, és agyba-fõbe verte, amiért
  91    1|                szemtelen krakélertempó? És hogy jön ehhez egy Kocsis
  92    1|              magam. Az ablaknál álltam, és figyeltem az utcát, de nem
  93    1|                most álmatagon hátradõl, és az orrát piszkálja. Ejnye,
  94    1|                 ez az ember? Mit írhat, és mit gondol magában, és miért
  95    1|                  és mit gondol magában, és miért piszkálja az orrát?
  96    1|          számomra sérelmessé, ahol van, és én oda ne nézhessek. Milyen
  97    1|           társaságban van, nem egyedül, és hogy figyelik. Persze átkiabálni
  98    1|        telefonszámát. Kucor Béla, ennyi és ennyi. Felhívom. Közben
  99    1|                    Ne dadogj, fiacskám. És ne kapkodj a fejedhez, ne
 100    1|                  Ijedten bontakozik ki, és a telefonhoz fut. - Halló!
 101    1|           Parancsolj a te szolgádnak...~És buzgó imába merült. Megsajnáltam:
 102    1|           keresztet vetett a telefonra, és békével elküldte a nõt.
 103    1|             Azután leült az asztal elé, és buzgó imába merült. Kezdett
 104    1|                mi kilenckor lefekszünk, és nem nyitom ki az ajtót senki
 105    1|            népek, akik tíz után jönnek, és beledöglenek nekem ruhástul
 106    1|          Nyolcvan koronát tessék hozni. És tessék sietni, mert minden
 107    1|              vidékies kabát volt rajta, és rikító nyakkendõ. Nagyon
 108    1|              ülnék vele egy kávéházban, és innen nem ismerném, és nem
 109    1|                  és innen nem ismerném, és nem tudnám, hogy titkosrendõr,
 110    1|           Komoran lépett be a szobámba, és így szólt:~- Aggyisten.~-
 111    1|             Nagyon érdekes - mondtam. - És mit akar tõlem?~- Öntõl?
 112    1|             tessék.~- Tegnap délután öt és hat között - mondta a detektív,
 113    1|             között - mondta a detektív, és szúrósan, élesen a szemem
 114    1|               detektív, egyre élesebben és gúnyosabban. - Hogy nem
 115    1|          gondolt-e ön tegnap délután öt és hat közt egy öregasszonyra,
 116    1|                 aki egyedül van otthon, és akihez fel lehetne menni
 117    1|            Azért, ugye, mert elkövette, és most fél a következményektõl.
 118    1|                láttam önt a kávéházban, és megfigyeltem, hogy fehér
 119    1|               ki fogja nyomozni ezt is, és elégedetten távozott.~
 120    1|                    Nem, alacsony vagyok és inkább szõke. Hehehe. Mit
 121    1|             könyvet? Hehehe. Nagyon jó.~És úgy hunyorgat felém, mintha
 122    1|         kezembõl, leveszi róla a papírt és kinyitja.~- Ja, ez...~Belenéz
 123    1|                 rá. Elõveszi ceruzáját, és széljegyzeteket csinál.
 124    1|                könyvet, kettészakajtom, és a fejemen keresztül fejéhez
 125    1|                 négy órát megy a vonat, és a lapokat kiolvastam. Csinos,
 126    1|       kiolvastam. Csinos, barna asszony és kissé kövéres úr és Bübüke,
 127    1|             asszony és kissé kövéres úr és Bübüke, aki hatéves lehet,
 128    1|            Durcásan elfordul Bübükétõl, és az egyik ujját durcásan
 129    1|                 Haragosan néz Bübükére, és összecsücsöríti a száját.
 130    1|      hátradõlnek, behunyják a szemüket, és úgy tesznek, mintha alud­
 131    1|               szemüket. Végre megunják, és tényleg elalusznak. Egyedül
 132    1|                   mondja Bübüke hidegen és határozottan. - Az úrnak
 133    1|            rokoni viszony köt hozzájuk, és el kell néznem a gyengeségüket.
 134    1|             amikor így gügyögnek nekem, és nincs szívem hozzá, hogy
 135    1|             most õk gondoskodnak rólam, és mondhatom, így kényelmesebb
 136    1|                tartozom nekik kedvesnek és bájosnak és gyermetegnek
 137    1|             nekik kedvesnek és bájosnak és gyermetegnek lenni. Õk például
 138    1|         társadalmi félszeg­ségek, uram, és én alkalmazkodom, és kíváncsian
 139    1|              uram, és én alkalmazkodom, és kíváncsian kérdezõsködöm,
 140    1|               kíváncsian kérdezõsködöm, és csodálkozom, mikor mindenféle
 141    1|              vasútról meg a madarakról, és úgy teszek, mintha õk nagyon
 142    1|             nekem, hogy mindent tudnak, és én semmit se tudok. Alkalmazkodom,
 143    1|                 nekem is lesz gyerekem, és gügyögve fogok beszélni
 144    1|           gügyögve fogok beszélni vele, és tanítani fogom, és imponálni
 145    1|                vele, és tanítani fogom, és imponálni fogok neki, és
 146    1|                és imponálni fogok neki, és az szót fogad nekem. Az
 147    1|          emberek, ha idõsebbek lesznek, és rájönnek, hogy senki se
 148    1|                 játszhatják a felnõttet és mindentudót. De most ne
 149    1|                fejlõdés, a többtermelés és gyárüzemek századában születtem,
 150    1|            esernyõ, esõ után köpö­nyeg. És így tovább.~Hogyne vágytam
 151    1|               legkimagaslóbb, legrégibb és méltán legnépszerûbb klasszikus
 152    1|            tudjuk, hogy megvalósította, és én gyermekkorom óta irigyen
 153    1|                gyermekkorom óta irigyen és vágyakozva álldogáltam a
 154    1|               hozzá ahhoz, ami egyszerû és olcsó és gazdaságos. Magam
 155    1|            ahhoz, ami egyszerû és olcsó és gazdaságos. Magam is hosszú
 156    1|              idejét az én költségemre - és ültem olyan széken, amelyik
 157    1|               széki minõségében henyél, és lopta a pénzemet.~Végre
 158    1|                 ágyamat meg a székemet, és vettem egy Schöberlt az
 159    1|             szobámba. Ott állt, tömören és komolyan, a nagyon elfoglalt
 160    1|               íróasztalhoz, leültem rá, és dolgozni kezdtem.~Öt perc
 161    1|                  koromsötét volt, karom és fejem tehetetlenül lógott
 162    1|                le kell feküdni. Büszkén és önérzettel elmosolyogtam
 163    1|               Schöberlemet, levetkõztem és lefeküdtem.~Öt perc múlva
 164    1|                 álmos. Brómot vettem be és veronált. Hiába. Egész éjszakámat
 165    1|                 a lábamat, tehetetlenül és éberen.~De állapotom nem
 166    1|           kivörösödve egyenesedett fel, és a vállamra ütött.~- Uram,
 167    1|                Ez a Schöberl nappal ágy és éjjel szék - hagyja itt,
 168    1|             kezemben, lapátja leolvadt, és bent maradt a kávéban, kimondhatatlan
 169    1|           eldobtam, látván, hogy karmol és nyivákol, egy arra settenkedõ
 170    1|               aminek a hegye begörbült, és elhajolt a papíron.~Aztán
 171    1|                becsukhatatlan pénztárca és egyéb kedves figyelem.~Igazán
 172    1|         készítve számára levesestálnak, és könnyezve fogom õt elbúcsúztatni
 173    1|                elõtt várakozó autójára, és teljes pompájában szállíttatom
 174    1|                    Mondom, ma reggel.~- És most hány óra van?~- Hát
 175    1|           tizenkettõ.~- Hát tizenkettõ? És ide az van írva, hogy jelentkezz
 176    1|                Mi lenne? Majd elmegyek, és megmondom, hogy álmos voltam.~-
 177    1|               óta együtt ül a tisztikar és borozgatnak. Néha megszólal
 178    1|             alakjában, régi szokásaival és intézményeivel nem felel
 179    1|            végignéztem egy gyakorlatot, és mondhatom, elszomo­rod­tam
 180    1|             arra, hogy úgy kiabáljanak, és olyan hetyke hangon beszéljenek
 181    1|       mindenkivel udvariasan beszéljen, és ne tûrje, hogy vele udvariatlankodjanak.~-
 182    1|                  ugyebár, csupa simaság és udvariasság. A következtetés
 183    1|                háborút udvarias­ság­gal és simasággal kell elintézni,
 184    1|              simasággal kell elintézni, és a katonákat is erre kell
 185    1|           katonákat is erre kell edzeni és kiképezni. Goromba­ságra
 186    1|             maguk is.~- Nagyon érdekes. És hogy képzeled ezt?~- Nagyon
 187    1|               így beszélni az emberrel? És hogy jön ahhoz a katonai
 188    1|                Bravó! Hurrá! Nagyszerû! És képzeld csak, milyen hatása
 189    1|              nemlét többet ér a létnél, és vonja le a konzekvenciákat.”~-
 190    1|                órakor fölfelé pislogott és észrevette, hogy pirkad -
 191    1|                 mondta magában Fuksz -, és én biz’ isten elalszom.
 192    1|              azt a fél órát átolvassuk.~És Fuksz, harmadéves egyetemi
 193    1|          könyvet, megnyálazta az ujját, és felütötte ott, ahol tegnap
 194    1|                 azonban belemelegedett, és a könyvhöz szokott emberek
 195    1|           keresztülözönlik Xerxes hada, és Leonidászt. Fél óra múlva
 196    1|                asztal, tele könyvekkel, és õ megint elábrándozva mondaná
 197    1|        eresztette ki kezébõl a könyvet, és tétován nézett maga elé.
 198    1|         lépésnyire a lövészárok szélén, és kifelé nézett. Nehéz páncél
 199    1|               páncél lógott a nyakáról, és a fején kacskaringós, kürtõs
 200    1|          Leonidászt. Rögtön megismerte, és rögtön tudta azt a szép
 201    1|               ilyen magas rangú katonát és félisteni hõst az ókorban
 202    1|            vezérelte lépteidet e tájra, és nem tudod-e... (itt vette
 203    1|                 észre Fuksz a sisakot), és nem tudod-e, hogy a sisakot
 204    1|                svarmléniába fekszünk?~- És így... így harcoltok? Hol
 205    1|                   kiáltott a görög hõs, és nemes tûzben égõ szemekkel
 206    1|                 így rendre utasították, és egy szép görög mondaton
 207    1|             fúrta fejét az égbe valami, és fejük felett szétpukkant
 208    1|            szétpukkant az elsõ srapnel, és fehér felhõ villogott.~-
 209    1|                 lesz idõ reggelizni se.~És Fuksz nagyot ásítva nyúlt
 210    1|               tölténytáskájához férjen, és csodálkozva vette észre,
 211    1|               eszelõsen nézett Fukszra, és alig tudott elhebegni néhány
 212    1|                volt - magyarázta Fuksz, és megint nagyot ásított. -
 213    1|             engem... megütött valaki... és nem látom, hogy ki... -
 214    1|           kikerül a fejem a fedezékbõl? És gyorsan visszakapta a könyökét.~
 215    1|                Krisztusnak neveztem el, és a róla írott könyvet Új
 216    1|        történetíró, egyszerûen ellopta, és felhasználta Világ­történelem
 217    1|              vett egy új ruhát!” címen, és a szerzõ neve nélkül énekelte
 218    1|             néhány drámát, Schopenhauer és Kant álnevek alatt filozófiai
 219    1|             értekezéseket is firkáltam, és Goethe álnév alatt néhány
 220    1|            felmentem a szerkesztõségbe, és ott hagytam egy cikket „
 221    1|              címen. A szedõ álmos volt, és a cikk ilyen címen jelent
 222    1|           keltett, az emberek nevettek, és hamarosan kiderült, hogy
 223    1|                hogy egy egészen újszerû és hallatlanul mulatságos új
 224    1|                 mindent egészen furcsán és másképpen mond: tótágast
 225    1|            tótágast állítja a dolgokat, és mindent megfordít és eltorzít.~
 226    1|          dolgokat, és mindent megfordít és eltorzít.~Az utcán kezdtek
 227    1|                Kovácsik - megfordultak, és vigyorogva néztek utánam.~
 228    1|             itten, mondta erre, ez ni - és bedugta az ujját a szájamba -,
 229    1|      kereskedõsegéd egy kalapot hozott, és mikor ijedten és zavartan
 230    1|                hozott, és mikor ijedten és zavartan kérdeztem, hogy
 231    1|                eset, mindjárt elküldték és megírták nekem. Maga felhasz­
 232    1|             mondja csak - mondták kövér és izmos emberek hahotázva -,
 233    1|             eszébe az a sok bolondság - és mellbe ütöttek dévajul -,
 234    1|          dévajul -, az a sok õrültség - és dévajul vállon bokszoltak -,
 235    1|              jaj, de nagy huncut maga - és hahotázva fültövön csaptak -,
 236    1|                  mire mindenki odajött, és nevetve lökdöstek, hogy
 237    1|             csak gondolkodjam, mondták, és én gondol­kodtam, s néhány
 238    1|                  hogy új életet kezdek, és délután háromkor ágyacskámba
 239    1|     lépcsõkímélés céljából.~A betörések és fosztogatások csökkentése
 240    1|                megjelenik a hivatalban, és igazolja, hogy sürgõs ügyben
 241    1|          azonnal be kell takarni, sötét és csukott helyen tartani,
 242    1|             csöngetnie kellene, kivenni és elzárni.~A papírkímélést
 243    1|               lábát össze kell kötözni, és csak úgy lehet hajtani õket.
 244    1|             zárral), cipõtalpsorvasztót és kétoldali orrtûket igazolvány
 245    1|                 közepétõl, hajnali négy és öt között árusíthatnak a
 246    1|                 hogy két macska voltam, és játszottam egymással.~
 247    1|                tanulságos egy dolog ez, és mi százezren tudjuk, akik
 248    1|                volna vagy illett volna, és akiknek mássál kellett foglalkozni,
 249    1|       foglalkozni, mint amit szerettünk és tudtunk, mert az nem kellett
 250    1|             zavart mászkálásaid utcákon és házak lépcsõin és elõszobákban
 251    1|               utcákon és házak lépcsõin és elõszobákban és középületek
 252    1|                lépcsõin és elõszobákban és középületek várótermeiben,
 253    1|              középületek várótermeiben, és tûnõdéseid és félelmeid
 254    1|            várótermeiben, és tûnõdéseid és félelmeid és aggodalmaid:
 255    1|                 tûnõdéseid és félelmeid és aggodalmaid: úgy voltam
 256    1|        tudományos elõadás volt vagy mi, és te a szolgával beszéltél,
 257    1|      történelmét tanulmányoztad sokáig, és filozófusokat olvastál és
 258    1|               és filozófusokat olvastál és az Eszme fejlõdésén szoktál
 259    1|                 az utcán, nagyon okosan és világosan és szelíden magyaráztál
 260    1|              nagyon okosan és világosan és szelíden magyaráztál valamit
 261    1|         logikával akartad õt meggyõzni, és magatartásodból nem hiányzott
 262    1|            gorombáskodni kezdett veled, és azt mondta, hogy neki ez
 263    1|                azt mondta, hogy neki ez és ez lett parancsolva, és
 264    1|                 és ez lett parancsolva, és az úr, ha jobban tudja,
 265    1|                 te voltál a felolvasó - és mégis úgy esett, hogy nem
 266    1|               egyik intim házipróbáján, és elénekeled Lohengrin szerepét.
 267    1|                újraoltási bizonyítványt és katonai idézést kérne tõled,
 268    1|            katonai idézést kérne tõled, és elkergetne. Te ezt elkerülöd.
 269    1|                 is ma reggel elutazott, és tíz perccel ezelõtt ugyan
 270    1|                néhány színész álldogál, és a karmesterrel próbálják
 271    1|             leveted a kabátod ingujjra, és kiveszed az egyik kezébõl
 272    1|      csodálkoznak, húzd össze a szemed, és bosszankodó hangon szólj
 273    1|                az embert!” Mire ijedten és tisztelettel félrehúzódnak,
 274    1|             tisztelettel félrehúzódnak, és eszükbe jut, hogy éppen
 275    1|       kikísérteted magad egy szolgával, és hanyagul húsz koronát kérsz
 276    1|                A cipõpertlit megveszem, és hordom rendesen egy hétig.
 277    1|            hétig. Befûzöm, bekapcsolom, és szépen másliba kötöm a végét.~
 278    1|                 leszakadt pertli végét, és kicsit pödröm az ujjaim
 279    1|       cipõpertlit kell vennem - mondom. És megrántom a pertlit. Erre
 280    1|                 vége hirtelen leszakad, és ott marad a kezemben.~Így
 281    1|                 veszek pertlit, mondom, és most ilyen dolgot csinálok.
 282    1|               pertlinek, egészen végig, és a másik oldalon áthúzom
 283    1|                 vele. Büdösnek nevezem, és intenzív gyûlöletet érzek
 284    1|               másli, mondom vad daccal, és mérgesen csomóba kötöm a
 285    1|             pertlit, a csomó megfeszült és megdagadt. Dagadj meg. Némi
 286    1|            mutatóujjammal alája nyúlok, és a becsomózott pertlit, ami
 287    1|                 egy hurok, megfeszítem, és egy ügyes és kecses mozdulattal
 288    1|               megfeszítem, és egy ügyes és kecses mozdulattal leemelem
 289    1|                meglazult az egész. Mély és intenzív gyönyör ömlik el
 290    1|                lehet fejteni a pertlit, és a cipõ lemegy.~Másnap. A
 291    1|                 végén erõsen meg­húzom, és némi erõlködés után a végét
 292    1|                máslit kötni. Homályosan és futólag a szabadalmi iroda
 293    1|          operációt. Kibontotta a hasat, és akkor jött rá, hogy az egész
 294    1|              Hirtelen kivágott mindent, és - semmi se maradván a gyomorból -
 295    1|                összevarrta a végbéllel. És az operáció sikerült.~Lázasan
 296    1|                egész pertlit. A göböket és csomókat letépem. Most egy
 297    1|             végez, csak a zsenik látnak és éreznek ily tisztán elhatározó
 298    1|          megveszem azt a ronda pertlit.~És most napokig járok a csutakkal.
 299    1|           lerántom az utolsó kapocsról, és reggel ráteszem. Lassanként
 300    1|                 észre. A cipõm gúnyosan és csúfolkodva kinyújtja a
 301    1|             sarkam alá kerül. Megbotlom és elesem. Hátgerincem kitörik.
 302    1|            unalmas itt?~- Igen, kérlek, és az ember elveszti minden
 303    1|                 egy kicsit.~- Ugyan. Na és mit szólt?~- Tizenkettõ
 304    1|                aztán beültem a tükörbe, és néztem. Sok tekintetben
 305    1|                enyém kicsit kövér volt, és gyakran izzadtam. Az itt
 306    1|                tudniillik valami hosszú és patetikus levelet írtam
 307    1|         szobájában, mondom, a tükörben, és törtem a fejem, hogy mit
 308    1|            magam, hogy találkozhassunk. És képzeld, ott vagyok, és
 309    1|                 És képzeld, ott vagyok, és nem jut az eszembe.~Megint
 310    1|                A lélek leveti a testet, és ezek tovább hordják...~-
 311    1|            ember. Az ujjak eltorzultak, és a tenyérbõl lett egy vaskos,
 312    1|               akkor nem vettem észre.~- És a szája?~- Az meg két vörös
 313    1|            rajta. Hanem a legkomikusabb és szánalmasabb a két fül.
 314    1|     húscafatocska, ami összezsugorodott és gyûrõdött, mint a töpörtyû.
 315    1|             gyûrõdött, mint a töpörtyû. És két ilyen kis cafatocska
 316    1|       cafatocska lóg a fej két oldalán, és ez nekem tetszett! És meg
 317    1|          oldalán, és ez nekem tetszett! És meg akartam csókolni! Brr!...~-
 318    1|              eszembe, hát fogtam magam, és szép csendesen ellógtam,
 319    1|                 írta meg ezt a levelet, és összerágta a tollszáramat...
 320    1|          barátom, a rendõrtiszt, elment és megnézte, és amikor találkoztam
 321    1|        rendõrtiszt, elment és megnézte, és amikor találkoztam vele,
 322    1|                 lehet ez a Szipa?~Ekkor és ekkor kell mennem. Mindenesetre
 323    1|               Arany János versében van, és csak hamis tanúzásnál alkalmazzák.~
 324    1|       bizonyítványt vettem magam mellé, és kocsiban hajtattam el a
 325    1|                kifejezéseket használta, és tanú vagyok rá, hogy a marhahús
 326    1|                  aztán kétszáz koronára és négy napi elzárásra ítélt
 327    1|             belépett társul az üzletbe, és nagyon jóba vannak. Ezzel
 328    1|                 felmentette a vádlottat és a panaszost, engem pedig
 329    1|          felkelni, a szoba még hideg... és tulajdonképpen minek is?
 330    1|       elkövettem, nem tehetem jóvá. Nem és nem, itt a vérpad elõtt
 331    1|               vagyok hajlandó megbánni, és nem vagyok hajlandó visszavonni -
 332    1|            mikor már hétig világos van, és nem fogyaszthat­ják a villanyt,
 333    1|             állok, mást nem mondhatok - és most gyerünk. Vigyázz -
 334    1|             humorista reggel fölébredt, és szelíden öltözködni kezdett.
 335    1|                 szemekkel, szõke hajjal és rózsaszín, illatos májjal;
 336    1|                megnézte a pénztárcáját, és arca elkomorult. A haja
 337    1|              szólt sötéten a humorista, és mája elsötétült. - Fel vagyok
 338    1|              Már csak amiatt is bement, és megnézte a lakást. Négyszobás
 339    1|             elsápadt. Zavartan köszönt, és kezet csókolt egy asztalnak.~-
 340    1|                 Ejnye, mi ez? - mondta, és lement az utcára. Dél volt
 341    1|                az utcára. Dél volt már, és háromra kellett a cikk a
 342    1|              humorista egy rendõrtõl -, és miért nem állította meg
 343    1|              kocsi szenet rendelt nála, és két forintot ígért a szénért.~-
 344    1|              humorista még egyet sápadt és továbbment.~- Min is vagyok
 345    1|                  mert már két óra volt, és még nem ebédelt. - Ja, igaz,
 346    1|           kocsisok hallatlan durvaságán és kapzsiságán vagyok felháborodva.~
 347    1|               uram - mondotta a kocsis, és egyik lábát hátrakapva,
 348    1|                  hogy a taxi elromlott, és harminc fillérrel többet
 349    1|               Ön, uram, csupán 1 korona és 30 fillért fizet, bár errõl
 350    1|              mehet be a saját lakására, és a goromba házmesternek kapupénzt
 351    1|                kapupénzt kell fizetnie, és akkor is egy óráig kell
 352    1|           tájban.~A humorista rámeredt, és tétován nyújtotta át a hatost.~-
 353    1|               De nem fért be. Letették, és hozzáláttak az ajtó kiszedéséhez.~-
 354    1|               humorista. - Ezt már nem!~És fölébredt.~
 355    2|              magaméról.~- Nagyon kedves és igazságos, kedves kolléga
 356    2|          értenek. Meghívtam hát magamat és önt erre a konzíliumra.~-
 357    2|                 minden gondolata helyes és logikus, akkor kolléga úr
 358    2|               híjják, kolléga úr?~- Így és így.~- Helyes. Rendben van.
 359    2|                lakik, kolléga úr?~- Itt és itt.~- Nagyon helyes. Ön
 360    2|              jól tudja, hogy ön kicsoda és micsoda, mert amit mondott,
 361    2|                  kérem, ne vegye zokon.~És elfutott, mint a fergeteg.~
 362    2|                 köszöntötte barátaimat, és odasúgta nekem:~- Kérem
 363    2|                  sürgõsen...~Felálltam, és félreültem vele.~- Parancsoljon
 364    2|          beszélhetek róla... színház... és a felelõsség engem terhel...
 365    2|              kell vállalni. Isten vele. És ne szóljon senkinek.~Megígértem,
 366    2|              Oktogonon, a járda szélén, és komolyan, összehúzott szemmel
 367    2|          Bocsásson meg - mondta sebesen és félvállról, a nagyon elfoglalt
 368    2|                  Odalépett az egyikhez, és rendelkezõ hangon szólt
 369    2|                  Nincs idõnk. Mehetünk.~És könnyedén, bocsánatot kérve,
 370    2|             tehát Stanci nénire gondol, és néma kétségbeesés fogja
 371    2|              ház elõtt sétálgat lassan, és nem tudja elszánni magát.
 372    2|               néni, ennyi elég is lesz, és érzelmesen, mély szomorúsággal
 373    2|              gondolatba beleélje magát, és igyekszik meggyõzõdve lenni,
 374    2|         nekilendül a lépcsõnek, csönget és kopog. Mialatt nyitják az
 375    2|             ajtót, Frédi nagyot sóhajt, és a szája legörbül. Izgatott
 376    2|                legörbül. Izgatott lesz, és sebesen, erõlködve mondogatja
 377    2|                a részvét egész melegét, és Stanci bácsi arca végre
 378    2|            befelé egy zsíros barátfülét és kettéharapja. A barátfülébõl
 379    2|                 egy zsírcsepp legördül, és Stanci bácsi utánakap a
 380    2|                  mondja Stanci bácsi -, és Frédinek eszébe jut, hogy
 381    2|              Bruhaha!~Nyitják az ajtót, és Frédi utolsó, kétségbeesett
 382    2|                képet, a Stanci bácsival és a barátfülével. Hisz ez
 383    2|                 ostoba dolog. Nem megy. És most minden olyan bután
 384    2|              eljött. Naná, nem jött el. És miért mondja ezt siránkozva?
 385    2|            miért mondja ezt siránkozva? És míg Stanci néni vezeti õt,
 386    2|                  Frédi agyában hangosan és szemtelenül beszél valaki,
 387    2|                kalapot a fejérõl, igen, és egy márki mozdulatával eltartja
 388    2|              fogja a kalapot, kecsesen, és így mondja: „Asszonyom,
 389    2|            leszek, lent jövök az utcán, és sietek, hogy hamar itt legyek!”
 390    2|               szemével felfelé kacsint, és kisujját begörbíti ez az
 391    2|            lökdösi magától a tolakodót, és Stanci bácsi apoteó­zi­sát
 392    2|              vannak csukva a spaletták, és nehéz, dohos a levegõ. Szemben
 393    2|             Szemben az ajtóval hangosan és fontoskodva ketyeg az óra;
 394    2|             bejön, kezd el szorgalmasan és tüntetõén ketyegni, ráketyeg
 395    2|                  lüktet, zakatol, liheg és morog utána, aztán mindjárt
 396    2|             megint.~STANCI NÉNI (lassan és fájdalmasan ül le, mintha
 397    2|               szembenéz Stanci nénivel, és hangosan így szól: „Valóban,
 398    2|                 dakszli.” Frédi remegve és rémülten próbálja csitítani
 399    2|               mondogatja magában Frédi, és a saját halálára akar gondolni.~
 400    2|         beszélni kell. A hangja gyengén és hamisan remeg az elfojtott
 401    2|                remegés, mert a szánalom és a meghatottság hangjával
 402    2|              hangjával külsõleg azonos, és azt a benyomást kelti -
 403    2|            akkora, mint a hüvelykujjam, és szemtelenül bókol): Ja,
 404    2|              siránkozva): Ma három hete és naptya, hogy a megboldogultat
 405    2|                 hogy ne lássa a márkit, és elgyengülve könyörög neki,
 406    2|                   így ült szembe velem, és aszongya: „Még írok valamit,
 407    2|               írok valamit, Stancikám”, és még meg is írta ezt a levelet...
 408    2|             Stanci néni suhogva feláll, és háttal fordul Frédinek.
 409    2|           STANCI NÉNI (hozza a levelet, és átadja Frédinek. Siránkozva):
 410    2|               ahogy te ülsz most itt... és másnap... (zsebkendõ elõkerül)~
 411    2|               FRÉDI (átveszi a levelet, és kegyeletesen fölébe hajol.
 412    2|                 keresztül az utcákon... és torkából fájdalmas, rettentõ
 413    2|             vége... most jöjjön a halál és a megsemmisülés... és jöjjön
 414    2|             halál és a megsemmisülés... és jöjjön a Duna zöld vize...
 415    2|              jöjjön a Duna zöld vize... és jöjjön a koporsó, ahova
 416    2|           koporsó, ahova begyömö­szölik és lenyomják és eltemetik...
 417    2|             begyömö­szölik és lenyomják és eltemetik... és ahol a csöndben
 418    2|               lenyomják és eltemetik... és ahol a csöndben és sötétben
 419    2|         eltemetik... és ahol a csöndben és sötétben és magányban végre,
 420    2|             ahol a csöndben és sötétben és magányban végre, végre kinevetheti
 421    2|                 mondta barátom, a finom és dekadens költõ, míg bal
 422    2|                 Mindketten hallgattunk. És ebben valami mámoros és
 423    2|                 És ebben valami mámoros és degenerált volt, mintegy
 424    2|        degenerált volt, mintegy omlatag és panaszos hang, e hallgatás
 425    2|              panaszos hang, e hallgatás és minden.~- Borzasztó - mondtam
 426    2|          elferdülve nõttek a homályban, és mellényem ránca mosolyra
 427    2|        tumultuózuson, mintegy negédesen és inkább hervadva tolongtak,
 428    2|           hervadva tolongtak, ó, isten, és kesernyés kávézacc.~Ekkor
 429    2|                apácák kötényét gyötörve és marcangolva a katonatiszti
 430    2|              Hõsi lelkem, mit tudom én, és talán nem is igaz. De nagyszerûen
 431    2|              egy lendület a halál felé, és minden. Képzeld el, egyszerû
 432    2|                  egyszerû vidéki város, és atyám is, és egész gyermekkorom,
 433    2|              vidéki város, és atyám is, és egész gyermekkorom, némely
 434    2|              csak a harmadik osztályig, és onnan kezdve fel, fel, a
 435    2|             ívelve egészen holmi merész és hetyke paralízisig, érted,
 436    2|                 Hiszen tudod. Költészet és holmi csacska szerelmek,
 437    2|                holmi csacska szerelmek, és Budapest forró katlan, ó
 438    2|           Budapest forró katlan, ó jaj, és selyemkarikák, és ama vaskarika...~-
 439    2|                ó jaj, és selyemkarikák, és ama vaskarika...~- Fából -
 440    2|                 elkallódtam e szertelen és vaskos táncban, fõváros,
 441    2|               holmi sikerek, te tudod - és rám nézett. - A mélységben
 442    2|            úgymond, szóval pompás volt, és tizennyolc év. Teremtõm,
 443    2|               évig nem voltam otthon... és látod, milyen szép volt
 444    2|                 látod, milyen szép volt és kívánatos, de jaj, megváltoztam,
 445    2|                 arca felé, Félix, nemes és béna ujjait, és sírt Félix,
 446    2|            Félix, nemes és béna ujjait, és sírt Félix, mint régi naplementék,
 447    2|       vigasztaltam volna, némely satnya és polgári szavak öklendeztek
 448    2|          fetrengve, ám újra megszólalt. És most tompán és kétségbe­
 449    2|              megszólalt. És most tompán és kétségbe­esetten beszélt:~-
 450    2|              mondhattam volna e züllött és kérkedõ bánat fölött.~-
 451    2|                õrületem s a tekintélyes és gõgös paralízis, mit összeszedtem
 452    2|                 megtört vándor, vasúton és pompás éttermek közt...
 453    2|             közt... vidéki város, utcák és minden. És az utcán találkoztam
 454    2|                 város, utcák és minden. És az utcán találkoztam vele...~-
 455    2|            gyanánt, mit szélvész tapos, és ki.~- Vele... Az országúton
 456    2|              ismered meg fiad, anyám... és nem ismert meg a saját anyám.~-
 457    2|             ismert meg a saját anyám.~- És?~- És visszafordultam rögtön...
 458    2|              meg a saját anyám.~- És?~- És visszafordultam rögtön...
 459    2|               visszafordultam rögtön... és a vonatra ültem, száguldó
 460    2|          száguldó vasút, szent isten... és hazajöttem... és minden.
 461    2|               isten... és hazajöttem... és minden. A saját anyám!...
 462    2|                     A saját anyám!... - és Félix sírt.~Hosszan, sokáig
 463    2|                  sokáig hallgattunk, ó, és némán figyeltem, mint marja
 464    2|              eszembe, az anyám alacsony és szõke nõ, ez meg magas,
 465    2|              hogy nem ez volt az anyám.~És ezen az estén inkább vidámak
 466    2|              Ideges úr egy kissé ideges és szórakozott megint, tizenegy
 467    2|         elhatározza, hogy most hazamegy és lefekszik, miután reggel
 468    2|                  Meggyújtja a villanyt, és felhúzza az órát.~Kényelmesen
 469    2|            erõsen elhatározza, keményen és nagy energiával. Na, gyerünk
 470    2|          átdobja magát a másik oldalra, és így érvel magában: Persze,
 471    2|                 mondhatja: most alszom, és viszont.~Tyû, a kutyafáját,
 472    2|               csapni magát az embernek, és másra gondolni, hogy közben
 473    2|          jöhessen öntudatlanul az álom, és ne vegye észre. A napközben
 474    2|           parasztot.~Gyorsan megfordul, és a szoba sötét belsejébe
 475    2|              lesz az alvásból.~Kiugrik, és elteszi onnan a széket.
 476    2|                 Gyorsan hanyatt fekszik és néz. Így jó lesz. A szív
 477    2|           vánkos csücskét; összenyomja, és a feje alá gyömöszöli. Két
 478    2|              kell begyûrni a térde alá, és kész. De csekély idõ elteltén
 479    2|              most kiszabadult a paplan, és akkor hideg jön be balról.
 480    2|            átdobja az ágy túlsó végére, és a derekát becsavarja a paplanba.
 481    2|               mondja magában Ideges úr, és vigyáz, hogy minden „jó”-
 482    2|               nál a bal lábával lépjen, és minden második utcakõnek
 483    2|                  mintha máris meglenne, és minden gondolatomat elvágtam
 484    2|               szerencsétlen száma neki, és gyorsan még egyszer hozzáteszi: „
 485    2|                undorítóan érezte magát, és már öngyilkosságra gondolt,
 486    2|                ccc - sziszeg Ideges úr, és körmét tenyerébe vágja -,
 487    2|        leültette, cigarettával kínálta, és egészen elfogulatlanul beszélgettek,
 488    2|     beszélgettek, õ hátravetette magát, és két ujja közt könnyedén
 489    2|           könnyedén fogta a cigarettát, és úgy csinált, mintha ez nagyon
 490    2|              róla beszél, Ideges úrról, és szellemeskedni akart, és
 491    2|                és szellemeskedni akart, és azt felelte, hogy... Fü,
 492    2|               egészen hangosan.~Igen... és a méltóságos úr is észrevette
 493    2|                 észrevette a baklövést, és elhallgatott... Fü, de undok,
 494    2|          lalalalala...~Ideges úr dobol, és egész hangosan mondja: „
 495    2|                dolog sincsen elintézve, és neki már éppen elég volt...
 496    2|            miért halogatta eddig. Puff, és vége az egésznek. Nem kell
 497    2|        revolvert odateszi a homlokához, és elrántja a ravaszt. Egy
 498    2|                a ravaszt. Egy dördülés, és vége... Puff, kérem alássan.~
 499    2|              Köszönöm - mondja nevetve, és rázza a kezét. - Puff, kérlek
 500    2|             kezd izgatni. A régi könyv- és sósborszeszdíjak kora lejárt,