Fej.

1001    4|           voltak. Már hároméves voltam, és ha egyedül hagytak holmi
1002    4|               Ez a mi rossz szenteskedõ és hibás neveltetésünk, higgye
1003    4|               rejtelmeivel foglalkozik, és a férfi lelkére gyakorolt
1004    4|                 jó tyúk, tudja barátom, és van jó tyúk és nem jó tyúk,
1005    4|                 barátom, és van jó tyúk és nem jó tyúk, ez az egész.
1006    4|              arról kell írni, fiacskám, és nem mindenféle fantasztikus
1007    4|                 ez a mûvészet, barátom, és nem a holdkóros nyavalygás.
1008    4|           asztalnál ül egy fiatalember, és mereven néz. Az egyik keze
1009    4|             bólint.~- Egy kicsit jobbra és fölfelé! - szól, és integet
1010    4|              jobbra és fölfelé! - szól, és integet a kezével.~Kicsavarom
1011    4|          Érdekes - ábrándozik a mester, és leteszi a ceruzáját. Milyen
1012    4|             egyik kezét maga elé tartja és két ujja között néz, azzal
1013    4|             homloka kék, az orra vörös, és a nyelve kilóg. Egészen
1014    4|                 meztelen csontok. A bõr és a többi nem fontos.~Kinyújtja
1015    4|            Önnek nincs is bõr az arcán. És a fej hátsó része kidagad.
1016    4|             Trottlisme címû munkájában. És milyen dagadt szája van
1017    4|                 dagadt szája van önnek! És a fülei hogy szétállanak.
1018    4|                 fülei hogy szétállanak. És van valami szelíd bárgyúság
1019    4|             kihozni... Valami szétfolyó és tisztátalan... olyan, mint
1020    4|                káposzta... Pfuj.~Feláll és begombolkozik. Én is felállók.~-
1021    4|        hazamegyek este a kis lakásomba, és dolgozni fogok, csinálok
1022    4|     kilencvennégyben az eszembe jutott, és azóta minden este nyugtalanít,
1023    4|            Azóta írtam háromezer krokit és negyvenezer cikket, de mindig
1024    4|                 vele, itt a kávéházban, és aztán haladéktalanul hozzákezdek
1025    4|               hozzákezdek a novellához, és hazamegyek dolgozni.~De
1026    4|           csodálatos... Ó, néma bútorok és ketyegõ órák, ti figyelitek
1027    4|                ti figyelitek a magánost és a lélek csendes borzongását...
1028    4|               nem lehet szépet gondolni és írni. Haza, csak haza!~És
1029    4|               és írni. Haza, csak haza!~És már otthon is vagyok. A
1030    4|           széket, papírt a táblára.~Na, és most. Magány.~Hm. Milyen
1031    4|                egészen más. Körülnézek, és egy képet fedezek fel, észre
1032    4|            novella, a nõrõl, aki elment és visszatért... Egy ködös,
1033    4|               fekete szerkesztõ elment, és nem adta ide azt a jegyet,
1034    4|              egy ködös, november estén, és akkor elhatároztam, hogy
1035    4|               kuplékkal meg kabarékkal. És a színész nem jól énekelte.
1036    4|             teknõ, akkora lett a szája, és kiforgatta a szemeit. Milyen
1037    4|               kilencvennégyben, elment, és nem tért vissza többé...
1038    4|            többé... A november szitált, és kellemetlen és hûvös volt...
1039    4|                 szitált, és kellemetlen és hûvös volt... Na, mi lesz.
1040    4|                 se kabaréba, se moziba. És a barátaimnak is megmondom,
1041    4|           milyen bolondság... Ott ülnek és beszélgetnek... új könyvekrõl,
1042    4|                 tárgyalják a darabomat, és hibásan magyarázzák a drámai
1043    4|          Azonnal odamegyek a kávéházba, és megmagyarázom.~De a novemberi
1044    4|              egy kövön tetszett állani, és valamit mutogatni fölfelé?~-
1045    4|            nekem, hogy alászolgája... - és a vállamra ütött. - Nincs
1046    4|         vállamra ütött. - Nincs szolga, és nincs üt!... Szabadság,
1047    4|             csupán... Keblemre, lantos. És Sándor bácsi megölelt.~Nagyon
1048    4|         Szeptember végén”-t szeretem -, és mostanában akartam befejezni
1049    4|                 benézek ide a Pilvaxba, és kezembe kerülnek ezek a
1050    4|            hallgasd meg, ha vitéz vagy. És Sándor bácsi szavalt:~Borban
1051    4|         elhiszem! - kiált Sándor bácsi, és egy imbiszt a falhoz vágott. -
1052    4|                mondd, szeretsz-e engem?~És Sándor bácsi belém kapaszkodott.~-
1053    4|                bácsi, rám se hallgatva, és megcsípte a karom -, ha
1054    4|                  kiáltott Sándor bácsi, és az asztalra csapott. - Csak
1055    4|                  harsogta Sándor bácsi, és az asztalra ugrott.~Rémülten
1056    4|           néztem rá. E percben váratlan és csodálatos dolog történt.
1057    4|                 két fej lett az egybõl, és a két fejbõl lefelé egész
1058    4|           asztalon. Az egyik dolmányban és árvalány­hajjal, a másik
1059    4|               akinek árvalányhaja volt, és földhöz csapta a kucsmáját -,
1060    4|            elõbb ült le az asztalomhoz, és így szólt:~- Remélem, nem
1061    4|                   kiáltottam csendesen, és az üres papír fölé hajoltam,
1062    4|                  Alsó ajkát elõretolja, és fölfelé bökdös a fejével.~-
1063    4|                  mondom meggyõzõdéssel, és csodálkozással veszem észre,
1064    4|              néhány szót a szövegen.~...És miután Madách-Ádám odaadta
1065    4|                volna a mûvet, elaluvék, és Lucifer elvitte õt a messzi
1066    4|               Az ember tragédiájá”-val, és Lucifer tanácsára, de még
1067    4|             hogy drámai költeményt írt, és szeretné tudni, hogy sikerült-e -
1068    4|        Szeretném, ha egy költõ olvasná, és megmondaná, érdemes-e nekem
1069    4|                vagy dobjam a tûzbe ezt, és ne fogjak többet tollat
1070    4|         paksamétát, majd elviszem neki, és ráveszem, hogy igazán olvassa
1071    4|                     Na, akkor szervusz.~És az álmodó Madách hazament,
1072    4|                 álmodó Madách hazament, és szívdobogva várta a választ.
1073    4|            legfeljebb négyfelvonásosra, és néhány viccet tenne bele -
1074    4|                felé találkozzék Évával, és csak ott tudja meg, hogy
1075    4|            felvonásban, úgy hatásosabb. És okvetlenül belevennék egy
1076    4|          borítékra Molnár Ferenc nevét, és bedobta a szekrénybe. Hónapokig
1077    4|            Fészekbe, leült a ruhatárba, és reszketve figyelte az érkezõket.
1078    4|                Igen, tudom. Olvastam.~- És vélemé...~- Bocsásson meg,
1079    4|               mondta most már haragosan és eréllyel Molnár, elpirulva
1080    4|     kényszeríthet rá, hogy szemérmetlen és szerénytelen legyek, a magam
1081    4|             legyek, a magam személyével és súlyával hencegjek ön elõtt,
1082    4|               rám, szerénységem tiltja.~És be sem várva a befejezetlen
1083    4|             rajongás ferde vonalzatában és minden. Mûve szédítõ piramis,
1084    4|        csodálatosan! Csodálatos vagyok, és elragadtatásomban, nyitott
1085    4|                  nem gondolom, lángolom és izzom, ha megvetés keserû
1086    4|                  tumultuózus összeomlás és minden - dobja tûzbe, dobja
1087    4|         elsõrangú, tûrhetõen csodálatos és hihetetlenül meglehetõs.
1088    4|               lelkiismeretes bírálatot, és elvitte a felbontatlan csomagot.~
1089    4|                a kidolgozás felosztását és társszerzõi feltételek részleteit
1090    4|            remekmû hányódik kéziratban, és két ifjú tanítványával elraboltatta
1091    4|             sakálnak bûnös történetében és csúfos bukásában rajzolt
1092    4|                 alá csapta a Tragédiát, és fölébredt. A jó Arany János
1093    4|                Tragédiát, hogy kiadják, és mindenki olvassa el, és
1094    4|                 és mindenki olvassa el, és ismerje meg olyannak, amilyen.~
1095    4|             ruhákban, hanem jelmezekben és nem a színpadon, hanem az
1096    4|            visszavonom az egész dolgot, és elutazom, illetve más pályára
1097    4|            felvonásban át kell festeni, és hogy az asztallábnak a földig
1098    4|             kell érni a második elején, és a második végérõl a postást
1099    4|           mindig legurítják a pincébõl, és nem lehet lekefélni.~Ezekre
1100    4|                 minden nagyon jól ment, és mint tudja, és ahogy tapasztalni
1101    4|                jól ment, és mint tudja, és ahogy tapasztalni magamnak
1102    4|           vagyis néhány egészen szerény és jelenték­telen változtatást,
1103    4|              azért, mert A. B. odajött, és azt mondta, elsõrangú és
1104    4|                és azt mondta, elsõrangú és tökéletes, csak egy pirinkó
1105    4|             csinálom, ahogy õ mondja...~És mert C. D. azt mondta, hogy
1106    4|                azt mondta, hogy szédítõ és õrülten tûrhetõ, de Xavér,
1107    4|                lehet hatása a darabnak, és ha kihagyom az izét, azt
1108    4|              egyetlen rossz a darabban.~És mert C. G. azt mondta, hogy
1109    4|        jelenetig egyáltalában ne jöjjön és a revolverjelenetet kétszer
1110    4|                 egyetlen jó a darabban.~És mert E. E. azt mondta, hogy
1111    4|         harmadik jelenettõl az utolsóig és Amáliát nem V-nek kellene
1112    4|                 játszani, hanem G.-nek.~És G. H. azt mondta, hogy éppen
1113    4|           befejezni, mintha hozzámenne, és csak sejtetni kell, hogy
1114    4|                mert az szeretné, ha... (és itt G. H. felolvasta egy
1115    4|           kellene befejezni a darabot).~És I. J. azt mondta, hogy monumentálisán
1116    4|             hallgatok rá, legyen eszem, és Xavér még az elején vegye
1117    4|            Továbbá a súgó is gratulált, és megjegyezte, hogy egy kicsit
1118    4|                díszletezõ is gratulált, és megjegyezte, hogy egy kicsit
1119    4|                 gratulált a Beketowbõl, és megjegyezte, hogy egy kicsit
1120    4|               Krúdy Gyula is gratulált, és megjegyezte, hogy egy kicsit
1121    4|              pikológyerek is gratulált, és megjegyezte, hogy egy kicsit
1122    4|              tehát, hogy néhány szerény és jelentéktelen kifogást egybevetettem
1123    4|             eljátszani az egész vacakot és, ja igaz, Csortos ne vörös
1124    4|           parókát vegyen, hanem zöldet, és Tanay ne így mondja: vá,
1125    4|                  vá, hanem így: vé, vé, és különben legjobb lenne,
1126    4|        melankóliával, ötre legyen kész, és a cselekményt tessék kihagyni
1127    4|             tessék kihagyni a darabból, és helyette inkább néhány jó
1128    4|             kocsit felteszem a fejemre, és belépek a cisztercita szerzetesrendbe,
1129    4|                Elmentem a Margit hídra, és egy szép fejest ugrottam,
1130    4|            csináltam búvárúszásban, két és fél napig maradtam a víz
1131    4|               vetítõkészülék elõtt ült, és az életem filmjét csavarta
1132    4|                  A különbözõ szentekbõl és angyalokból álló közönség
1133    4|               kalimpázok. Dühös lettem, és megrántottam az öregnek
1134    4|            Menjen vissza, ahonnan jött!~És ezzel elkezdte forgatni
1135    4|             fölfelé kibuktam a Dunából, és felugrottam a Margit hídra.
1136    4|            végighátráltam az elõszobán, és visszaültem a díványra.~
1137    4|              Visszahátráltam a szobába, és emészteni kezdtem. Csakhamar
1138    4|                én visszaültem a székre, és a gyomromból a már elkészült
1139    4|           jóféle túrós tésztát villával és késsel beleraktam a tányérba.
1140    4|     kikanalaztam a szájamból, felálltam és megnéztem az órámat. Fél
1141    4|               lett, végre rágyújtottam, és beletettem a zsebembe.~5~
1142    4|              feketedni kezdett a hajam, és a fogaim lassan belehulltak
1143    4|               tõlem, kezdõdött a munka, és én megint odaültem a hivatalba,
1144    4|              már nem ismertek olyan jól és huszonöt évi becsületes
1145    4|     feleségemmel, aki egyre szebb lett, és egyre jobban szeretett.~
1146    4|   visszaszöktettem feleségem az apjához és belesze­rettem. Egy bûnös,
1147    4|      visszahúzta, végre megismerkedtünk és én bemutatkoztam. Azontúl
1148    4|          Megkaptam doktori oklevelemet, és kezdetét vette a kedves,
1149    4|                 diákélet. Fiatal voltam és boldog, szerettem tanulni
1150    4|   visszafejlõdött, belenõttem ruháimba, és szorgalmasan felejtettem.
1151    4|              elkövet­kezett a fertõzés, és én túl voltam a veszélyen.
1152    4|                készen volt a koronggal, és mosolyogva emelte föl szentséges
1153    4|          felkelni, mert nincsen pénzem, és meg kellene írni egy krokit.
1154    4|               humoreszket, nevetségesen és tréfásan.~Mikor feküdtem
1155    4|               tíz. Fél tízkor felkelek, és megírom a nevetséges krokit.~
1156    4|              életemben elõzékeny voltam és jó. És nem volt jó dolgom,
1157    4|                 elõzékeny voltam és jó. És nem volt jó dolgom, sokszor
1158    4|             dolgom, sokszor bús voltam, és fájt a szívem. Tud arról
1159    4|              nekem alapjában véve nemes és jóságos lelkem van? Nem,
1160    4|                alapjában véve egy nemes és gépalkatrész lelkem volt.~
1161    4|            agyvelejében van valami pép, és talán ebben a pépben van
1162    4|             megható. Ó, végtelenül szép és megható gondolat és megható,
1163    4|                szép és megható gondolat és megható, megható. Kóla.
1164    4|           Hiszen ez humoros is. Kólalap és karólap. Hehehe! Nagyszerû,
1165    4|                  úgyis tízkor felkelek, és megírom tizenegyig. A vekker
1166    4|                még van harmincöt percem és egy fél órám, akkor fölkelek.
1167    4|              drága, jó ember vagyok én, és milyen puha és lágy vagyok,
1168    4|               vagyok én, és milyen puha és lágy vagyok, mint egy vánkos.
1169    4|                 egy vánkos. Én olyan jó és nemes és önfeláldozó vagyok,
1170    4|            vánkos. Én olyan jó és nemes és önfeláldozó vagyok, mint
1171    4|            vagyok, mint Jézus Krisztus. És az is lesz a sorsom, engemet
1172    4|               segítsd meg a te alázatos és - milyen kifejezést használjak? -
1173    4|                 Beleülök ebbe a hajóba, és paissz! Er evant! Fü, fü,
1174    4|              van úgyis ötletem, karólap és kótalap. Na, tessék, itt
1175    4|            azóta elment harminckét perc és a Földközi-tenger, az összesen
1176    4|            újjászületése, több, kezdete és forrása, a káosz! A Semmi,
1177    4|                 fogalmunk se volt róla, és megszületett a halandzsa,
1178    4|         halandzsálók, mi volt az, akkor és ottan, amikor a halandzsa
1179    4|            kávéházi asztalhoz, hanyagul és elõkelõen s kissé borúsan,
1180    4|                 voltál ott a jegelésen?~És én minden további nélkül
1181    4|             utcai hullakamrák celláiba, és csak az õrmester háta mögött
1182    4|            támolyogva, bocsánatot kért, és a fejét tapogatva - hogy
1183    4|           Tiszta halandzsa. Mûfajszerû.~És már diktálta:~Doborza!~Huj,
1184    4|                 sorokban! Hol én írtam, és õ diktált, hol megfordítva.
1185    4|          modorába. A címe: „Fajdala...” És utána a kezdõ sorok borongós,
1186    4|              sornál. Azt írtad, „bogul” és a végén „bégahur”. Írjuk „
1187    4|              hozzám?~- Pardon - mondom, és közelebb hajolok -, nem
1188    4|           pincér önnek is kiszera méra, és mindig.~Elpirulok egy keveset.
1189    4|                 itt a kassza alatt van, és amiben aranyhalak úszkálnak,
1190    4|            hirtelen meggondoltam magam, és melléje dobtam. Késõbb jutott
1191    4|                 a fülemben, értelmetlen és zagyva betûhalmazban - rettenetes,
1192    4|                  Ismeritek azt a gyötrõ és butító állapotot, mikor
1193    4|              egy szót, mondjuk „leves”, és a végén már nem tudja, mirõl
1194    4|               nem tudja, mirõl van szó, és csak ezt tudja: „leves”,
1195    4|                csak ezt tudja: „leves”, és nem lát semmit, és végre
1196    4|              leves”, és nem lát semmit, és végre már nem biztos abban
1197    4|                barátomra. Õ csalódottan és csodálkozva figyel rám,
1198    4|          villamosok. Én összeborzongok, és a temetõ jut eszembe. Így
1199    4|               csilingelni a villamosok, és én a temetõben fogok pihenni,
1200    4|              pihenni, por lesz fölöttem és alattam, és szegény, meghülyült,
1201    4|               lesz fölöttem és alattam, és szegény, meghülyült, paralitikus
1202    4|             pardon - hebegtem rémülten, és reszketõ kézzel nyújtok
1203    4|              koronát. Aztán elbúcsúzom, és letámolygok a parterre.
1204    4|         szavakat kever bele a mondatba, és amikor az ember félig megõrült,
1205    4|                  azt hittem megõrültem, és adtam öt koronát.~Az eset
1206    4| nyilvánosságánál fogva port kavart fel, és egy csomó levelet kaptam,
1207    4|                a halandzsanyelv szótára és nyelvtana megjelent-e már,
1208    4|              nyelvtana megjelent-e már, és hol kapható. Az Akadémia
1209    4|              hogy a „kiszera”, a „méra” és a „bégész” szavak egyáltalában
1210    4|            azoknak igenis van értelmük, és hogy õ érti, és hogy jövõ
1211    4|               értelmük, és hogy õ érti, és hogy jövõ hónapban, ha úgy
1212    4|                 a helyzet magaslatára - és én ne legyek az az ember,
1213    4|                 kijelentem, Marinettire és más futuristákra hivatkozva,
1214    4|                eszperantót, a volapüköt és más régi seprõket.~Az elmúlt
1215    4|             magam is gyakoroltam magam, és pénteken délelõtt rájöttem,
1216    4|              csendõr tisztelgett nálam, és parancsaimat várta.~Vagy
1217    4|                Csakhamar nyolc emberrel és két csendõrrel felvonultam
1218    4|           emelvényrõl, vállukra kaptak, és a két csendõrrel, a nyolc
1219    4|       csendõrrel, a nyolc hivatalnokkal és az ujjongó tömeggel diadalmenetben
1220    4|                mert nem tudta senki, ki és mi ellen kellene menni a
1221    4|             kellene menni a katonáknak, és hogy mi baj van. Engem délután
1222    4|      külügyminisztériumba. Angol, orosz és német diplomaták vártak
1223    4|         diplomaták vártak sötét arccal, és így fogadtak:~- Ön az egyetlen
1224    4|                szavakkal dolgozók, írók és beszélõk között, ebbõl a
1225    4|              ezzel a dologgal, mint én, és olyant, aki letagadja, hogy
1226    4|              elsietõ cégtáblákat nézem, és mindegyiken elolvasom a
1227    4|         pontosan „kirakat”-nak hangzik. És õrült örömöm volt, mikor
1228    4|                  az visszafelé „adresz” és „szeretni”, az visszafelé „
1229    4|               az visszafelé „interesz”, és „kelet” az vissza­felé „
1230    4|                 az vissza­felé „telek”, és „ingovány”, az „nyávogni”,
1231    4|               visszafelé „sok a szõre”, és „római fõvezér”, az „rézevõ
1232    4|                 a szénkereskedõ feljön, és elõadást tart nekem, komoly
1233    4|           családapának a közelgõ télrõl és a kokszról, hogy én közben
1234    4|                kokok, te koksz, õ kok”. És mikor egy rezgõ szakállú
1235    4|         miniszterrel beszéltem egyszer, és õ azt mondta: „mérvadó,”
1236    4|              tõle: „mér ne volna vadó”, és mikor azt mondta: „ám mérlegeljen”,
1237    4|       villámlást látok, mert mennydörög és szelámlik.~Én bevallom,
1238    4|              dolgok voltak az újságban, és megálltam az utca közepén,
1239    4|            mindig négerül fog hangzani, és az a szó: „hajlam”, mindig
1240    4|               így: „eleven ember­comb”. És „harisnya”, ez a szó mindig
1241    4|               esemény meg fog történni, és azt akarom, hogy a kereslet
1242    4|              közönség ne tõzsdefolyosói és zugpiaci mendemondákból
1243    4|      eseményekrõl: hanem lásson tisztán és világosan.~Arról van szó,
1244    4|              van szó, igenis, hogy írói és újságírói üzemem kibõvítése,
1245    4|                hatékonyabb kitermelését és kiaknázását tûzi ki feladatul,
1246    4|           késõbb meghatározandó) anyagi és (régen meghatározott) erkölcsi
1247    4|                kedvem legyen minél több és minél jobb színdarabokat,
1248    4|                 színdarabokat, verseket és regényeket, filozófiai mûveket
1249    4|         magamról, az emberekrõl, nõkrõl és férfiakról, társadalomról
1250    4|               férfiakról, társadalomról és iro­dalomról, a szellemi
1251    4|                iro­dalomról, a szellemi és lelki örömök szépségérõl,
1252    4|             szépségérõl, az anyagiasság és a vagyonszerzési mohóság
1253    4|       árhullámzásából kialakuló bizalom és bizalmatlanság esélyeinek.
1254    4|             hogy én állandóan tudhassam és ellenõrizhessem azt, amit
1255    4|             semmiféle író nem tudhatott és nem ellenõrizhetett eddig:
1256    4|                hogy mûködésem mennyiben és milyen vonatkozásban számíthat
1257    4|         árhullámzásából látható bizalom és bizalmatlanság grafikonja.
1258    4|                 Ha a regény megjelenik, és kezdik olvasni: lemennek
1259    4|          papírok. Ha merengõnek látnak, és úgy látszik, verset fogok
1260    4|       ellágyulok a naplemente szépségén és ezzel inspirálódom, akkor
1261    4|               akkor az irányzat lanyha. És el fog jönni az idõ, mikor
1262    4|                 tárcája, mint az enyém. És akkor leszek én elismert
1263    4|                akkor leszek én elismert és bevezetett író - ha bevezetem
1264    4|            Frigyes~Ui.: (Ezt bizalmasan és külön közlöm Szerkesztõ
1265    4|                 elintéznivalójuk volna, és éppen mikor a dolog meritumára
1266    4|                 keresztbe akarja kötni, és méghozzá mostan.~- Amikor
1267    4|                  Mégpedig hamarosan!... És bélyegilletékkel, mondom
1268    4|               egy órája vagyunk együtt, és jól tudod, hogy negyedórai
1269    4|           szoktam. Kihúztad?~- Kihúztam és megtörültem.~- A gyomrát
1270    4|                még mindig marad.)~~- No és most nyugodtan ülsz?~- Mit
1271    4|                  Legfeljebb ha bejönnek és észrevesznek... (Mozdulat
1272    4|                hat benne van?~- Mind.~- És hogy képzeled? Rögtön rájuk?~-
1273    4|              két beszélgetõ úr kel fel, és máshova megy, folytatni
1274    4|            szerint dolgoztak - analízis és anesztézis, gyakorlati célok
1275    4|               volt: a feltalálás tárgy- és feladat­körének egy új irányát
1276    4|             alkalmazkodik kívánalmakhoz és alantas célszerûségi szempontokhoz.
1277    4|          szemléltet.~Az én eszményképem és követendõ mesterem például
1278    4|    szegénységben halt meg, s a hálátlan és meg nem értõ utókor még
1279    4|            elkészítse; lejárta a lábát, és hitvány, eredeti tyúkszemeket
1280    4|               természetesen a copyright és szabadalmi elsõbbség szigorú
1281    4|        bekapcsolásra a lámpa hunyorogni és pislogni kezd, képtelenség
1282    4|               végén, piros jelzõfénnyel és hõmérõvel, átutazók részére.~
1283    4|          részére.~4. Láthatatlan hõmérõ és iránytû. A hõmérõ higanyoszlopa
1284    4|                 láza van, nem ijed meg, és ilyenformán közérzete derültebb
1285    4|             fémfedelû iránytû csavargók és kéjutazók számára, akiknél
1286    4|           lábmosásra való lavór, vízzel és szappantartóval. A Wertheimszekrény
1287    4|                az edény csöngetni kezd, és alarmírozza a házat. Ha
1288    4|           délután kiment a repülõtérre, és beszélgetett a pilótával.
1289    4|             elõresimította a homlokára, és míg a fogantyúk közt babrált,
1290    4|                sivalkodva zúgni kezdett és nekilódult. Még látta a
1291    4|                  körös-körül zöld mezõk és rétek. Ijesztõ gyorsasággal
1292    4|                 a mezõk körbeszaladtak, és egyszerre egy fényes sáv
1293    4|           hirtelen elsöté­tedett az ég, és feltûntek a csillagok. Az
1294    4|             volt csak, mint egy tányér, és a költõ megismerte a földgolyót,
1295    4|         iskolában tanulta.~Körülnézett, és látta a sötétségben ragyogni
1296    4|            sötétségben ragyogni a Napot és a bolygókat. Megismerte
1297    4|         bolygókat. Megismerte a Vénuszt és a Merkúrt, hirtelen határozással
1298    4|       határozással megfogta a kormányt, és a vörösen világító Mars
1299    4|             eszébe jutottak a csatornák és a feltevések, hogy ott kulturált
1300    4|              tengert is látott a Marson és nagy, zöldesvörös mezõket.
1301    4|      Szétszaladtak a körvonalak, hegyek és völgyek tûntek fel, majd
1302    4|                márványépület közelében, és a költõ puha, rozsdavörös
1303    4|           különös lények szaladtak elõ, és lelkendezve integettek.
1304    4|          Egészen gömb alakú fejük volt, és a szemek hosszú csápok végén
1305    4|                 zavartan emelt kalapot, és hebegve bemutatkozott. Azonnal
1306    4|              beszélni kezdett hozzájuk, és azok feleltek - nem értette,
1307    4|                  Figyelmesen hallgatták és bólogattak. Bevezették egy
1308    4|            vörös csarnokba, leültették, és látta, hogy tanácskoznak.~
1309    4|                 a fejére tette a kezét. És csudálatos! A költõ egyszerre
1310    4|                 költõ egyszerre tisztán és szó szerint tudta, hogy
1311    4|            tudják, hogy a Földrõl jött, és nagyon kíváncsiak, mi újat
1312    4|              nagyon kíváncsiak, mi újat és szépet tud mondani hazájáról.~
1313    4|                  Beszéljen a rómaiakról és görögökrõl? Beszéljen Caesarról
1314    4|         görögökrõl? Beszéljen Caesarról és Napóleonról? Beszéljen Edisonról
1315    4|        Napóleonról? Beszéljen Edisonról és Shakespeare-rõl - beszéljen
1316    4|                s plasztikusan példázzák és jellemzik az embert -, vagy
1317    4|              izgatott marsbeli, férfiak és nõk, akik mind õt jöttek
1318    4|              csarnokban. A költõ lassan és kissé elõrehajtott fejjel
1319    4|                arccal elmoso­lyo­dott - és halk, behízelgõ hangján
1320    4|            elõtt jelent meg a Beszterce és Vidéke „Innen-Onnan” rovatában,
1321    4|                vállalata volt már, autó és cipõfelsõrész és rágógumi,
1322    4|              már, autó és cipõfelsõrész és rágógumi, most is tízfelé
1323    4|            bizonyult.~Különféle lokálok és mulatók látogatása után
1324    4|                 mulatók látogatása után és közben próbáltam ravaszul
1325    4|            hallgatott. Aztán nem látott és hallott maga körül semmit;
1326    4|                 alatt írta?~- Egy évig.~És most barátom, a vállalkozó,
1327    4|                 egy évig... legyintett, és vállat vont.~Aztán másról
1328    4|                másról kezdett beszélni, és többé nem nyílt alkalom.~
1329    4|         újságíró, mi több, a publicista és szatír, szerény személyem,
1330    4|                  ostorozni az emberiség és társadalom hibáit, megmondani
1331    4|                 esemé­nyeket az igazság és erkölcs szempontjából, megvizsgálni
1332    4|          polgárok, mindannyiunk üdvének és érdekének.~Beszéljünk hát
1333    4|              történik mostanában, kívül és belül, az egész világon,
1334    4|                Mondjuk ki egész nyíltan és bátran, akár tetszik a cenzúrának,
1335    4|               nevezni! Ez nagyon csúnya és kellemetlen idõ, és higgye
1336    4|              csúnya és kellemetlen idõ, és higgye el nekem a nagyméltóságú
1337    4|                 torkig vannak már vele, és legjobban szeretnék, ha
1338    4|                 elmúlna ez az idõjárás!~És ahhoz persze nincs szava
1339    4|                a víz, amit folyékonynak és átlátszónak ismerünk, keményedni
1340    4|                 helyen egészen összeáll és megszilárdul. Senkit nem
1341    4|             senkit vádolni nem akarunk, és elismerjük mindegyik felfogás
1342    4|             egyre késõbben nyugszik le, és egyre korábban kel. Egyelõre
1343    4|               hogy a kormány tud errõl, és számol vele prog­ramjának
1344    4|            tegyük fel, nem volt témája, és írt egy nagy riportot a
1345    4|                  ennyi meg ennyi, azért és ezért - már ami egy újságírónak
1346    4|                 jut.~Az egyetem tudósai és tanárai megharagusznak Krakauerre.
1347    4|         megbosszulhatja magát, ugyebár, és mindenfélét kiír az illetõrõl
1348    4|             szemben. Édesdeden elaludt, és azt álmodta, hogy egyetemi
1349    4|                egyetemi könyvtárban ül, és tudományos könyveket olvas.~
1350    4|        visszavitte a hétkötetes munkát, és találomra kikérte egyik
1351    4|                 tette vissza a könyvet, és továbbiakat kért ki - rettenetes!~
1352    4|               ezek közt vér­fertõzésben és agygyöngeségben elsõ helyen
1353    4|             Krakauer hörögve ébredt fel és visszaszívta a riportot.
1354    4|           Elõtte van egy csomó papiros, és õ egy vékony, kék vonalat
1355    4|                vonal letapad a papírra, és ott mindenféle kacskaringós
1356    4|              csak abba­hagyja az evést, és a fejébõl kienged egy hosszú-hosszú
1357    4|                sûríti, fonja, bogozza - és csinál magának belõle egy
1358    4|                begubózik. Ott elalszik, és késõbb kijön belõle lepkének.
1359    4|               fejében selyemfolyadékká, és a selyemfolyadékból selyemszál
1360    4|            tintává, az a sok levél. Na, és egy napon, mikor aztán az
1361    4|                 az abbahagyja az evést, és kiengedi magából a tintaszálat,
1362    4|      tintaszálat, hogy begubózza magát, és majd lepke lesz belõle.
1363    4|                  amit tollnak neveznek, és ezen keresztül kijön a tintaszál.
1364    4|                szerelmes­levelet eszik, és abból csupa tinta lesz a
1365    4|             kiadónak neveznek, Pistike, és most kezdi kiengedni a tintát
1366    4|             lesz; eleinte nagyon sûrûen és szépen jön (ja, persze,
1367    4|              jaj de szép, jaj, de szép, és adnak neki sok helyet. Ilyenkor
1368    4|                 õ hogy begubózza magát, és milyen jól fog aludni, és
1369    4|               és milyen jól fog aludni, és majd lepke lesz belõle.~
1370    4|            egyre fogyik az író fejébõl, és amint fogyik, vékonyabb
1371    4|                leszedik róla a selymet, és csinálnak belõle szép harisnyákat,
1372    4|                akik csodál­koznak ezen, és kérdezõsködnek, ezekrõl
1373    4|               hogy ellágyuljon a szíve, és meghallgassa hõ fohászkodásom,
1374    4|             hogy e hónap, végén lejárt, és már többszörösen esedékes...”
1375    4|                fél perccel elõbb ültem, és behasította az asztal márvány­
1376    4|                Hát csak annyin múlik... És most õk tanúi voltak, hogy
1377    4|               van azzal a levéllel? „...és már többszörösen esedékes