Fej.

   1    1|                       tízkor sürgönyt kaptam, hogy délután egynegyed ötkor
   2    1|                       újabb sürgöny érkezett, hogy ne egynegyed ötkor, hanem
   3    1|                     várt, a levélben az volt, hogy legyek szíves, fáradjak
   4    1|           bemutatkozott és leült. Kérdésemre, hogy õ hívatott-e, gyorsan bólintott,
   5    1|                hívatott-e, gyorsan bólintott, hogy igen. Megkérdezte, hogy
   6    1|                       hogy igen. Megkérdezte, hogy vagyok, és mit szólok hozzá,
   7    1|                     bizony - mondtam -, éppen hogy eléggé. Már az igaz.~- És
   8    1|                    helyesen tetszik kérdezni, hogy miféle. Éppen emiatt akartam
   9    1|                        tehát?~- Tudom, kérem, hogy azt nem lehet úgy egykettõre
  10    1|                       fontos - kezdte újra -, hogy amíg nem biztos a dolog,
  11    1|                       mondtam -, és tekintve, hogy pénzrõl van szó, biztosan...~-
  12    1|                       akartam önnel beszélni, hogy milyenféle legyen. Mert
  13    1|                     benne...~- Majd meglátja, hogy én nem vagyok smucig ember.
  14    1|                  elõtt, ön ellenõrizhet majd, hogy mennyit kerestem a vállalkozáson...
  15    1|                  vagyok gyõzõdve róla. Mégis, hogy kezdünk hozzá?~- Na, hát
  16    1|                     meg vagyok gyõzõdve róla, hogy ön segítségemre tud lenni...
  17    1|                   gazember.~A pincér jelezte, hogy záróra van. Fölálltunk.~-
  18    1|                     ezt nem érti. Nem akarom, hogy megelõzzenek. Ennyiben maradunk:
  19    1|                             Hivatal~Bocsánat, hogy személyeskedem, de alábbi
  20    1|                   tehetem közkinccsé anélkül, hogy Szerény Személyemet, e Sorok
  21    1|                nyaknyújtogatással várakoznak, hogy sorra kerüljenek. Az ablak
  22    1|                       Itt annyira tisztelnek, hogy már a rokonomnak is külön
  23    1|                       ez szólni, ha megtudja, hogy izé, úgyszólván... ezüst
  24    1|                       fölé hajol, és anélkül, hogy rám nézne, erélyesen rám
  25    1|                       is tudná a boldogtalan, hogy felfedezésem, mely új korszakot
  26    1|                   bólo­ga­tott, kijelentette, hogy a dolog nagyon érdekes,
  27    1|                       a kérdéssel. Megígérte, hogy összehívja a kongresszust,
  28    1|                    szerényen hivat­kozott rá, hogy övé az érdem, amiért ezt
  29    1|                      méltatására. Kifejtette, hogy tömörségében és kifejezõerejében
  30    1|                    egész, az mindössze annyi, hogy a költõ a régi, rímes modorhoz
  31    1|                   amit rólam írtál, és arról, hogy én milyen lángész vagyok.
  32    1|                     kérlek... ami azt illeti, hogy új eszme, meg izé, hogy
  33    1|                       hogy új eszme, meg izé, hogy a jövõ zenéje... hát kérlek,
  34    1|                          hát kérlek, az igaz, hogy erre a dologra én jöttem
  35    1|                     dolgot... és az a fontos, hogy veszt!... ahelyett nem írhattam
  36    1|                    ahelyett nem írhattam azt, hogy nyer... bármennyire jobban
  37    1|                   rólam van szó, hanem arról, hogy minden vízbe mártott test...~
  38    1|                     volt... Honnan tudhattam, hogy ez már régen úgy van...
  39    1|                       ez már régen úgy van... hogy már azelõtt is annyit vesztett...
  40    1|                   közt nyert súlyban azáltal, hogy vizet szorított ki helyébõl -
  41    1|                   Közvágóhíd igazgatóságának, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi
  42    1|                    villamos vázát, oly módon, hogy csak a lyukak maradjanak
  43    1|              valamelyik szakelõadó kimutatta, hogy az a villamosáram, amelyet
  44    1|                     teljesen elégséges ahhoz, hogy az ily módon megkönnyített
  45    1|                     közgyûlésen elhatározták, hogy a földalatti villamosnak
  46    1|                  ravaszul úgy csinálják majd, hogy a beszálló megállóhelyet
  47    1|                     kutat kell fúrni magának, hogy a föld alá jusson - ami
  48    1| marhabelsõrész-kidolgozók békekonferenciáját, hogy azonnal szüntessék be a
  49    1|                      biztosítja a közönséget, hogy ily módon a Duna még évekig
  50    1|               különben azzal is foglalkoznak, hogy a Dunát is elzárják.~A dohányzás
  51    1|              egyszerûsítése úgy fog történni, hogy beszüntetik a gyufaárusítást.
  52    1|               értesíteni fogják a közönséget, hogy mindenkinek módjában legyen
  53    1|                      alkalmazását rendeli el, hogy a tányérok egyszerûen lecsúszhassanak
  54    1|                  intézni. Mondja ki a Tanács, hogy, mondjuk, május 21-étõl
  55    1|                        hátrafelé és óvatosan, hogy jólessék neked, ölembe vennélek,
  56    1|                       kis fejedet simogatnám, hogy megnyugodj, és jól erezd
  57    1|                      biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell
  58    1|                       fehér nyúl után nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl
  59    1|                      te, hát most azt hiszed, hogy bántani akarlak, megfogni,
  60    1|                   vagyok nálad. De értsd meg, hogy szó sincsen minderrõl, hát
  61    1|                 sincsen minderrõl, hát persze hogy erõsebb vagyok nálad, és
  62    1|                   hiszen éppen arról van szó, hogy nem akarom megtenni, nem
  63    1|                    akit meg akarok simogatni, hogy dobogó kis szíved megnyugodjon,
  64    1|                       piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön a konyhaszekrény
  65    1|          szempontjából, mely azt súgja neked, hogy abban a makacs­ságban, amivel
  66    1|                       aztán tényleg meg kell, hogy fogjalak, meg kell, hogy
  67    1|                      hogy fogjalak, meg kell, hogy simogassalak, azzal az érzéssel,
  68    1|                       kell bizonyítsam neked, hogy mennyire tévedtél, hogy
  69    1|                       hogy mennyire tévedtél, hogy mennyire nem azért akarlak
  70    1|                       azért akarlak megfogni, hogy átharapjam a torkodat, hanem
  71    1|                       Nyelek egyet, és érzem, hogy a vér a fejembe száll. No,
  72    1|                     De akkor azt fogja hinni, hogy neki volt igaza, hogy tényleg
  73    1|                  hinni, hogy neki volt igaza, hogy tényleg meg akartam enni
  74    1|                   mely nem számít hálára? Hát hogy bizonyítsam be neked, szerencsétlen,
  75    1|                      be neked, szerencsétlen, hogy milyen alantasan, milyen
  76    1|                     nem akarod elhinni nekem, hogy van harmónia, van bensõséges,
  77    1|                  azért is bebizonyítom neked, hogy van!~Most már hirtelen és
  78    1|                    szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam. De szétszedem,
  79    1|                  amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni.~
  80    1|                  szólok a házfelügyelõ úrnak, hogy magát, kivételesen, mindig
  81    1|                    úrnak a harmadik emeleten, hogy magával csináltassa meg
  82    1|                egyszer kivételesen megteszem, hogy megemlítem a kérését a Vezérnek.
  83    1|                      az osztályigazgatónak -, hogy én errõl az állami kölcsönrõl
  84    1|                       szólok neked, Lajoskám, hogy most kell ütni a vasat...~-
  85    1|                 megmondtam a kegyelmes úrnak, hogy ezzel a vámüggyel komplikációk
  86    1|               teljesen osztja a véleményemet, hogy ugyanis...~- Biztosíthatlak,
  87    1|                    mondta a miniszterelnök -, hogy az a tökéletes megértés,
  88    1|                   akárkitõl, swarc auf weisz, hogy megkapja, ha mástól nem,
  89    1|                       hisz már este rájöttem, hogy nem is kaphatja mástól,
  90    1|                 röhögök, kérlek - csak azért, hogy ez a marha -, hogy aszongya,
  91    1|                     azért, hogy ez a marha -, hogy aszongya, nagyon jól gyön
  92    1|                     Morvayt.~- A Morvayt? Már hogy a fenébe ne ismerném, megbolondultál?
  93    1|                     nem tudom, fiam... lehet, hogy nem is igaz, én is csak
  94    1|                  beszéli...~- Óriási! Tudtam, hogy ez lesz belõle!~Két óra
  95    1|                    kicsit a tóra. Mi újság?~- Hogy mi újság? Maga reggel ment
  96    1|                   szemtelen krakélertempó? És hogy jön ehhez egy Kocsis Gyuri?
  97    1|                       gyorsan szedve a lábát, hogy minél elõbb odaérjenek.~-
  98    1|                   botrány! Szégyen, gyalázat, hogy mik történnek ebben a városban,
  99    1|                     piszkálja az orrát? Igaz, hogy nem muszájna odanézni, de
 100    1|                      ennek az embernek ahhoz, hogy a térnek pont azt a helyét
 101    1|                  nézhessek. Milyen borzasztó, hogy nem adhatom tudtára, hogy
 102    1|                     hogy nem adhatom tudtára, hogy társaságban van, nem egyedül,
 103    1|              társaságban van, nem egyedül, és hogy figyelik. Persze átkiabálni
 104    1|                  beszél?~- Nem arról van szó, hogy ki beszél. Arról van szó,
 105    1|                     ki beszél. Arról van szó, hogy ne piszkálja az orrát. Mert
 106    1|                    akad a szó. Hebeg valamit: hogy mit, azt nem hallom, csak
 107    1|                        végre meggyõzte magát, hogy csak álmodott ezen a forró
 108    1|                    hová küldöd... igaz ugyan, hogy én mindenütt jelen vagyok...
 109    1|                     egy konyha.~- Hát persze, hogy konyha. De nem ez az. Itt,
 110    1|              bocsánatot kérek - lent az volt, hogy külön bejárat.~- Hát ez
 111    1|                   konyhán keresztül?~- Mi az, hogy a konyhán keresztül? Külön
 112    1|                     ajtó, külön arra a célra, hogy az ember az ajtón keresztül
 113    1|                      mindenesetre nagy elõny, hogy az ajtó külön erre a célra
 114    1|                      ismerném, és nem tudnám, hogy titkosrendõr, feltétlenül
 115    1|                        aki el akarja hitetni, hogy õ egy naiv, vidéki úr. Komoran
 116    1|                      kávéházban ül. Különben, hogy szolgál kedves egészsége?
 117    1|                    Egészen bizonyos ön abban, hogy én Csavolcsek detektív vagyok?
 118    1|              ünnepélyesen. - Beismerem tehát, hogy Csavolcsek állam­rendõr­
 119    1|                    Már az utcán elhatároztam, hogy errõl fogok beszélgetni.~-
 120    1|                   gondolt ön?~- Ejnye csak... hogy gondolja?~- Egészen egyszerûen -
 121    1|                   élesebben és gúnyosabban. - Hogy nem gondolt-e ön tegnap
 122    1|                    õszinte öreg barátjához?~- Hogy érti ezt?~- Miért nem mondja
 123    1|                      nem mondja meg õszintén, hogy engem gyanúsít azzal, hogy
 124    1|                    hogy engem gyanúsít azzal, hogy én öltem meg a Répa utcai
 125    1|                       ön vigyáz, így azonban, hogy nem tudja ezt, véletlenül
 126    1|                   igen. Például kérdezze meg, hogy keresztény vagyok-e?~- Nagyon
 127    1|                          Nagyon jó!~- Persze, hogy nagyon jó. De, látja, különben
 128    1|                      most megmondhatom önnek, hogy tagadom, hogy én öltem meg
 129    1|             megmondhatom önnek, hogy tagadom, hogy én öltem meg a Répa utcai
 130    1|                      csak gyanússá teszi önt, hogy letagadja a gyilkosságot.
 131    1|                gyilkosságot, mi oka volna rá, hogy letagadja?~- Nézze, Csavolcsek
 132    1|                  kávéházban, és megfigyeltem, hogy fehér zsebkendõt húz ki
 133    1|                   erre? Be tudja bizonyítani, hogy van piros zsebkendõje?~-
 134    1|                     útbaigazítást, megígérte, hogy ki fogja nyomozni ezt is,
 135    1|             Megígértem Mariska kisasszonynak, hogy elviszem neki azt a könyvet,
 136    1|                    pardon...~- Na, fogadjunk, hogy nem ismer!~Diadalmasan néz
 137    1|                  Némely embernek örömet okoz, hogy ostoba képe van, hogy senki
 138    1|                   okoz, hogy ostoba képe van, hogy senki se emlékszik rá.~-
 139    1|                       is elolvassa.~- Örülök, hogy végre alkalmam volt végigolvasni
 140    1|                   Levánszorgok a parkettre.~- Hogy vagy errefelé?~- Szervusz,
 141    1|                     Nem tudom. Honnan tudnám, hogy ki az illetõ, mikor éppen
 142    1|                aranyos! Nézd, kérlek, Aranka, hogy csücsöríti azt a kis száját,
 143    1|                      mondta, igen. Hallottad, hogy mondta?~A BÁCSI: Hát a bácit
 144    1|                       rám, mintegy elképedve, hogy hogy lehet egy gyerek ilyen
 145    1|                       mintegy elképedve, hogy hogy lehet egy gyerek ilyen egy
 146    1|               belátásból, mert õk azt hiszik, hogy nagyon kedvesek, amikor
 147    1|                        és nincs szívem hozzá, hogy kiábrándítsam õket, részint
 148    1|                     örömet okoz, úgy látszik, hogy a pénzükért joguk van hozzá,
 149    1|                    pénzükért joguk van hozzá, hogy úgy mulassanak, ahogy õk
 150    1|                    nagyon imponálnának nekem, hogy mindent tudnak, és én semmit
 151    1|               idõsebbek lesznek, és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk,
 152    1|                    gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki elõtt
 153    1|                    másik végén törlõgumi van, hogy mindjárt ki lehessen törölni,
 154    1|              csodálatosan egyszerû alapötlet, hogy~„Nappal szék - éjjel ágy!”~
 155    1|                géniusz képzeletét. De tudjuk, hogy megvalósította, és én gyermekkorom
 156    1|                   sokáig nem juthattam odáig, hogy vegyek magamnak egy Schöberl-ágyat.
 157    1|                       hátrányát abban látják, hogy a szegény ember mindenhez
 158    1|                 drágábban jut, mint a gazdag, hogy a gazdaságosság fent jelzett
 159    1|                   véve helyes az a paradoxon, hogy a szegény ember kénytelen
 160    1|                szófukar szerénységével várva, hogy rendelkezzem vele. Megnéztem
 161    1|                   Nyilván hallotta valakitõl, hogy humorista vagyok, tehát
 162    1|                       kell - arról nem tehet, hogy Pesten - ezt már régebben
 163    1|                   viccelni.~Így esett azután, hogy már a vacsora elõtti ízelítõnél
 164    1|               mellényemre, míg ki nem derült, hogy egy pici, láthatatlan lyuk
 165    1|                 töltõtollat eldobtam, látván, hogy karmol és nyivákol, egy
 166    1|                ijedten eldobtam, gyana­kodva, hogy gombostû áll ki belõle.
 167    1|                csókoltam kezet, attól tartva, hogy szájamban marad a keze,
 168    1|                akaratában, mely úgy rendelte, hogy soha többé ne hívjon meg
 169    1|                 kedves Dobrák, nézd csak, jó, hogy találkozunk. Ugye, te voltál
 170    1|               tizenkettõ? És ide az van írva, hogy jelentkezz kilenckor. Tudod,
 171    1|                  jelentkezz kilenckor. Tudod, hogy mi lesz ebbõl?~- Mi lenne?
 172    1|                       elmegyek, és megmondom, hogy álmos voltam.~- Nagyon egyszerû,
 173    1|                       de mi szükség van arra, hogy úgy kiabáljanak, és olyan
 174    1|                  gyerekkorától arra neveltek, hogy mindenkivel udvariasan beszéljen,
 175    1|                       beszéljen, és ne tûrje, hogy vele udvariatlankodjanak.~-
 176    1|                  ugyebár, õk hivatottak arra, hogy meg­védelmezzék a békét.
 177    1|                   békét. Mármost figyeld meg, hogy beszélnek a diplomaták.
 178    1|                      is.~- Nagyon érdekes. És hogy képzeled ezt?~- Nagyon egyszerûen.
 179    1|                       micsoda hang ez kérlek? Hogy lehet így beszélni az emberrel?
 180    1|                      beszélni az emberrel? És hogy jön ahhoz a katonai nevelés,
 181    1|                      ahhoz a katonai nevelés, hogy engem tegezzen!~- Csupa
 182    1|                         Csupa fül vagyok. Hát hogy kellene legyen ez a dolog?~-
 183    1|                udvariasan. Úri hangon. Mi az, hogy a földre? Ezt a jövõ káplárja
 184    1|                      pedig elhatározná magát, hogy bele­térdel, fejjel lefelé,
 185    1|                     ellenséget, gondolja meg, hogy Schopenhauer szerint a nemlét
 186    1|                      pislogott és észrevette, hogy pirkad - az ég peremén rozsdavörösen
 187    1|                történetíró, már én nem tudom, hogy melyik, pergamenre vetette.~
 188    1|                     sisakot), és nem tudod-e, hogy a sisakot nem szabad kismirglizni,
 189    1|                        ha ugyan jól értettem, hogy sisakomról szólasz?~- Az
 190    1|                   magyarázta Fuksz görögül -, hogy nem szabad a sisaknak fényesnek
 191    1|                   Fuksz görögül -, nem látja, hogy svarmléniába fekszünk?~-
 192    1|                   Leonidásznak mered mondani, hogy bújjon el az ellenség elõtt?
 193    1|                      majd meg­mutatja nektek, hogy kell elbánni a perzsa gazokkal.~
 194    1|                    kicsit elszégyellte magát, hogy így rendre utasították,
 195    1|                   fiúk. Fuksz oldalt fordult, hogy tölténytáskájához férjen,
 196    1|                      csodálkozva vette észre, hogy Leonidász ott guggol mellette
 197    1|                       valaki... és nem látom, hogy ki... - vacogott a görög
 198    1|              nyöszörgött Leonidász.~- Persze, hogy nem látott - mondta Fuksz -,
 199    1|                      fel egy kicsit a vállát, hogy a könyökét beköthessem.~-
 200    1|                       Leonidász -, nem látja, hogy akkor kikerül a fejem a
 201    1|                     furcsa dolog történt meg, hogy az eposzt valamelyik magyarázóm,
 202    1|                      máig is azt hiszik róla, hogy valósággal létezett; rólam
 203    1|                      mûfajokkal próbálkoztam, hogy megéljek. Dante álnév alatt
 204    1|                     valaki figyelmeztette rá, hogy én is foglalkozom ilyesmivel,
 205    1|                        és hamarosan kiderült, hogy egy egészen újszerû és hallatlanul
 206    1|                    barátom, a hasamat fogtam, hogy gondolhat ki valaki ilyen
 207    1|                ijedten és zavartan kérdeztem, hogy mi ez, hahotázva mondta,
 208    1|                      mi ez, hahotázva mondta, hogy egy Kovácsik biztosan kalapot
 209    1|                        hiszen hallotta rólam, hogy a kezemen szoktam járni
 210    1|             kereskedõsegéd diadallal tapsolt, hogy ugye, milyen jó vicc, ugye,
 211    1|                       jó vicc, ugye, õ tudja, hogy kell beszélgetni egy híres
 212    1|                     tatának, mondja, igaz az, hogy maga a szemölcsére gombolja
 213    1|                    izmos emberek hahotázva -, hogy jut magának eszébe az a
 214    1|                odajött, és nevetve lökdöstek, hogy mondjak valami jó viccet.~
 215    1|                    hányszor fogadtam már meg, hogy új életet kezdek, és délután
 216    1|                       felül bevált: az a cél, hogy öt óra után csak nagy nehézségek
 217    1|                  másik oldalán van a foszfor, hogy ily módon az egyik oldal
 218    1|                       úgy vannak szerkesztve, hogy a betörõ, miután kifosztotta
 219    1|                      hivatalban, és igazolja, hogy sürgõs ügyben kell érintkezésbe
 220    1|                       szekrény felfordítható, hogy a teteje addig a portól
 221    1|                     egynegyed órával azelõtt, hogy csöngetnie kellene, kivenni
 222    1|                       állandóan hunyorgatnak, hogy ne lehessen mellettük olvasni.~
 223    1|                Amennyiben így is elõfordulna, hogy egyik-másik jól tud futni,
 224    1|                  pékek.~Továbbá azt álmodtam, hogy két macska voltam, és játszottam
 225    1|                    neked, Jóska öcsém, arról, hogy miképpen lehet itt Pesten
 226    1|                 kezdett veled, és azt mondta, hogy neki ez és ez lett parancsolva,
 227    1|               felolvasó - és mégis úgy esett, hogy nem mehettél be.~Ezen te
 228    1|                        Jóska, mert nem tudod, hogy az emberek nincsenek berendezkedve
 229    1|            mindenkorra. Ellenben határozd el, hogy ma délután például részt
 230    1|                      várna rád, meg­kérdezné, hogy hívnak, újraoltási bizonyítványt
 231    1|                 kérdezõsködsz, vagy elárulod, hogy valakit keressz, hogy dolgod
 232    1|               elárulod, hogy valakit keressz, hogy dolgod van itt, abban a
 233    1|                  elvesztél. Kijelentik neked, hogy az illetõ nincs itt, nem
 234    1|                 Hallja, micsoda disznóság az, hogy a kottáimat még nem hozták
 235    1|                    lõdörög maga itt, ahelyett hogy a süllyesztõbe menne?” Nem
 236    1|                félrehúzódnak, és eszükbe jut, hogy éppen ma reggel olvasták,
 237    1|                     éppen ma reggel olvasták, hogy Caruso valószínûleg Pestre
 238    1|                      aztán odavágod a kottát, hogy ez mégse járja, fölveszed
 239    1|                      húsz koronát kérsz tõle, hogy nincs apró nálad, majd szóljon.~
 240    1|                     módja annak, Jóska öcsém, hogy te Pesten bejuss valahová.
 241    1|                  rendõr, akitõl megkérdezted, hogy merre van a Retek utca,
 242    1|               mennyország kapujánál megállít, hogy milyen érdemek alapján óhajtasz
 243    1|                 Cipõpertli~Csak úgy elmondom, hogy mi van mindig reggel a cipõpertlivel,
 244    1|              cipõpertlivel, nagyon jól tudom, hogy ez mással nem történik meg,
 245    1|                      de azért mégis elmondom, hogy mi van velem, mindig reggel,
 246    1|                    hegyes réz, ami arra való, hogy a lyukon keresztülhúzza
 247    1|                       húzom a pertlit, érzem, hogy olyan gyanúsan nyúlik.~-
 248    1|                    mint egy kinyilatkoztatás, hogy ha este le lehetett így
 249    1|                       már nem kell erõlködni, hogy fönt bepattanjon, ellenben
 250    1|                       jövök, erõsen meghúzom, hogy még egyszer becsomózzam.
 251    1|                      hasat, és akkor jött rá, hogy az egész bélrendszert ki
 252    1|                    két nappal idézést kaptam, hogy jelenjek meg a Másvilági
 253    1|                   ahol többedmagammal vártam, hogy átdeportáljanak a Marsba
 254    1|                      szintén ide osztottak.~- Hogy vagy - kérdeztem -, soká
 255    1|                       például eszembe jutott, hogy nekem egy komissióm van.
 256    1|                      valakinek, egy hölgynek, hogy halálom után két nappal,
 257    1|               elõnyösebb azért ez az állapot, hogy az embernek nincs teste.
 258    1|                   megígértem. Azt írtam neki, hogy a másvilágon találkozunk.~
 259    1|                  tükörben, és törtem a fejem, hogy mit is akartam neki mondani.
 260    1|                     direkt agyonlõttem magam, hogy találkozhassunk. És képzeld,
 261    1|                     vagy, nem jutott eszedbe, hogy milyen furcsa dolog egy
 262    1|                    Különös hatással volt rám, hogy ni, ezek még mindig hordják
 263    1|                 Kérlek alássan, ugyan kérlek, hogy néz ki egy emberi láb! Nyilvánvalóan
 264    1|              formátlan húsdaganat. Nem értem, hogy ezt akkor nem vettem észre.~-
 265    1|                       szánalmasabb a két fül. Hogy ez soha nem jutott az eszembe!
 266    1|                  Aztán megint törtem a fejem, hogy tulajdonképpen miért is
 267    1|                      címû drámáról azt írtam, hogy az egy nagyon jó darab,
 268    1|                   tanú. Homályosan emlékszem, hogy ott meg szokták hitettetni
 269    1|                   olvastam is valami effélét, hogy az embernek elõ kell állani,
 270    1|                  feltartani, esküdni az égre, hogy az a darab föld, amelyen
 271    1|                       panaszos emlékezett rá, hogy én is ott voltam akkor,
 272    1|                 használta, és tanú vagyok rá, hogy a marhahús nem volt kellemetlen
 273    1|                      nem tudott megállapodni, hogy mint szemtanút vagy mint
 274    1|                   küldtek ki, aki bizonyítja, hogy 1899. március 27-én volt-e
 275    1|                   ahol a bíró azzal fogadott, hogy elkéstem, miután pedig tanúskodni
 276    1|                 következett. Vádlott elõadta, hogy a marhahús tényleg büdös
 277    1|                  panaszost, aki kijelentette, hogy visszavonja a panaszt, miután
 278    1|                   szemben Szipa kijelentette, hogy akkor õ is visszavonja a
 279    1|                     mindketten kijelentették, hogy engem nem ismernek. A bölcs
 280    1|                kapunál várt az idézõlevéllel, hogy azonnal jelentkezzem a Másvilági
 281    1|                        Reggelizni sincs idõm. Hogy akarják, hogy az ember felkeljen
 282    1|                     sincs idõm. Hogy akarják, hogy az ember felkeljen hétkor,
 283    1|                 felkeljen hétkor, csak azért, hogy nyolckor kivégezzék?! Tönkreteszik
 284    1|            felejtettek el az emberek... Igaz, hogy ma mindenre van közönség.~-
 285    1|                       vagy? Mit szólsz hozzá? Hogy mondod? Hogy nem adtam le
 286    1|                    szólsz hozzá? Hogy mondod? Hogy nem adtam le a kéziratot
 287    1|                     hagyd el, nem megígértem, hogy a jövõ hétre meglesz? Hát
 288    1|                      ünnepélyesen kijelentem, hogy marhaságnak tartom, igenis,
 289    1|                  tartom, igenis, marhaságnak, hogy még mindig négy órakor kell
 290    1|                     kitûnõ üzlet kínálkozott, hogy nem vehettem a szívemre
 291    1|                         Értesítenem kell önt, hogy a taxi elromlott, és harminc
 292    1|                     szólva régi ambícióm már, hogy önt, irodalmunk jelesét,
 293    1|                  kérem, ne sértsen meg azzal, hogy társalgásunkat együttlétünk
 294    1|                  vagyok ennyire felháborodva, hogy tíz óra után az ember nem
 295    1|                      kapuban, mert sejtettem, hogy hazajön ez idõ tájban.~A
 296    1|                házmester. - Csak nem képzeli, hogy kötelességem teljesítéséért
 297    1|              ellenértékre számítok? Csudálom, hogy ezt föltételezte rólam.~
 298    2|                        Nekem is az a nézetem, hogy az elmegyó­gyászatban körülbelül
 299    2|                tudomány diadalát látom abban, hogy elmegyó­gyászati kérdésekben
 300    2|              megegyezünk. Azért kerestem fel, hogy közösen, bizalmas kettesben,
 301    2|                       Eleinte arra gondoltam, hogy mint az ország elmeorvosa,
 302    2|                      de aztán eszembe jutott, hogy magamról lévén szó, mégiscsak
 303    2|                véleménye?~- Az én véleményem, hogy õrült vagyok.~- Mindenesetre
 304    2|                   mind a ketten megegyeztünk, hogy az õrültségnek mi a legfõbb
 305    2|                  Tehát meg kell állapítanunk, hogy van-e kolléga úrnak fixa
 306    2|                     Abban, ugye, megegyezünk, hogy mit értsünk fixa idea alatt?~-
 307    2|                      önmagunkról, teszem fel, hogy valaki császárnak képzeli
 308    2|                  Hiszen mind a ketten tudjuk, hogy az õrültek, fixa ideájuktól
 309    2|                   van-e önmagáról rögeszméje. Hogy híjják, kolléga úr?~- Így
 310    2|                       tehát nagyon jól tudja, hogy ön kicsoda és micsoda, mert
 311    2|                    ezek szerint az a nézetem, hogy kolléga úr nem õrült.~-
 312    2|                  Nekem pedig az a véleményem, hogy õrült vagyok.~- De hiszen
 313    2|                    Hiszen tisztában van vele, hogy micsoda.~- Igen. Õrült vagyok.~-
 314    2|                       vagyok õrült, akkor az, hogy õrültnek hiszem magam, akkor
 315    2|                      azt mondja, a rögeszmém, hogy õrült vagyok. De hiszen
 316    2|                   õrült. Tehát csak rögeszme, hogy mégse vagyok õrült. Tehát
 317    2|                   õrült. Tehát csak rögeszme, hogy õrült vagyok, tehát rögeszmém
 318    2|                   vagyok, tehát nem rögeszme, hogy õrült vagyok, tehát igazam
 319    2|                       megkérdeztem valakitõl, hogy ki volt az az úr. Nem nagyon
 320    2|                     ismerték. Aztán kiderült, hogy az irodában alkalmazták
 321    2|                       Tehát... arról van szó, hogy itt Pesten egy igen nagy
 322    2|                     az ön morális obligójára, hogy úgy mondjam, az ön szellemi
 323    2|                 szóljon senkinek.~Megígértem, hogy nem szólok senkinek.~Két
 324    2|                     udvariasságával -, látja, hogy egy pillanatnyi idõm sincs.
 325    2|                       kell nézni az embernek, hogy minden rendben menjen. Ott...
 326    2|               visszafordul. Végre eszébe jut, hogy igen, igaz, csak mégis meg
 327    2|                   kondoleálni, ez mégse szép, hogy oda se szagolsz, pedig már
 328    2|                 szagolsz, pedig már két hete, hogy az ura meghalt.~Frédi tehát
 329    2|                     nekifeszíti a képzeletét, hogy ebbe a gondolatba beleélje
 330    2|                  igyekszik meggyõzõdve lenni, hogy a bácsinak jobb odafönt.~
 331    2|                     elé Stanci bácsi alakját, hogy átérezze a részvét egész
 332    2|                       és Frédinek eszébe jut, hogy akkor hogy kitört belõle
 333    2|               Frédinek eszébe jut, hogy akkor hogy kitört belõle a hahota,
 334    2|                      perccel elõre látta már, hogy annak le kell csöppenni,
 335    2|                    erõlködéssel gyötri magát, hogy Stanci bácsit fehéren, a
 336    2|                   FRÉDI (elszorult torokkal): Hogy van, Stanci néni?~STANCI
 337    2|                      mondta neki Stanci néni, hogy „eljöttél, Frédi?”, mintha
 338    2|                 mintha nem látná, hát persze, hogy eljött. Naná, nem jött el.
 339    2|                    jövök az utcán, és sietek, hogy hamar itt legyek!” Egyik
 340    2|                       gyanú villan keresztül, hogy tulajdon­képpen nem is szokott
 341    2|                       Frédi most veszi észre, hogy zavarában rá akart ülni
 342    2|                     csitítani a márkit, érzi, hogy ebbõl nagy baj lesz, a halántéka
 343    2|                     az elfojtott ijedtségtõl, hogy mi lesz itt mindjárt, szent
 344    2|                    lesz mindjárt, ha kiderül, hogy mi az oka): Nem jöhettem...
 345    2|                      Ma három hete és naptya, hogy a megboldogultat átadtuk
 346    2|               kitartani. Miért naptya? Mi az, hogy naptya? Frédi lesüti a szemét,
 347    2|                    Egészen behunyja a szemét, hogy ne lássa a márkit, és elgyengülve
 348    2|                    elgyengülve könyörög neki, hogy csak most ne figyeljen ide,
 349    2|                           elcsuklik, õ tudja, hogy miért)~STANCI NÉNI (siránkozva):
 350    2|                  mozdulata volt.~- Nos tehát, hogy elkallódtam e szertelen
 351    2|                   anyám nem ismert meg, most, hogy ellátogattam haza.~Hallgattam;
 352    2|                találkoztam... majdnem biztos, hogy nem ez volt az anyám.~És
 353    2|                       este tehát elhatározza, hogy most hazamegy és lefekszik,
 354    2|                     is jut: ejnye, milyen jó, hogy holnap olyan korán kelek,
 355    2|                     bent van már, jut eszébe, hogy senki sincs otthon. Meggyújtja
 356    2|                  folyton azt mondom magamnak, hogy: no, most elalszom, akkor
 357    2|                       elalszom, akkor persze, hogy nem alhatok el, mert ettõl
 358    2|                   akar, annak nem jut eszébe, hogy õ most aludni akar, mert
 359    2|                  embernek, és másra gondolni, hogy közben jöhessen öntudatlanul
 360    2|             gyömöszöli. Két perc múlva rájön, hogy csak úgy képes elaludni,
 361    2|                 mozgatni a lábát, igaz ugyan, hogy minek kell neki a lábát
 362    2|              keresztbe fekszik az ágyon, úgy, hogy a talpa rátapad a falra.
 363    2|            kapaszkodik.~Reggel hatkor jön rá, hogy elfelejtette behunyni a
 364    2|                 magában Ideges úr, és vigyáz, hogy minden „jó”-nál a bal lábával
 365    2|                    hétig biztos voltam benne, hogy lehet, mindent úgy csináltam,
 366    2|                  gondolatomat elvágtam ezzel, hogy na, majd ha a dolog meglesz.
 367    2|                  Ideges úr, aztán eszébe jut, hogy háromszor mondta: „na most”,
 368    2|                      most mit tegyen? Nemcsak hogy az sem lesz meg, de most
 369    2|                        mert már hozzászokott, hogy meglesz. Rettenetes. Undorító.
 370    2|                        Például arra az izére, hogy is volt, mikor felment a
 371    2|               méltóságos úr, õ meg azt hitte, hogy róla beszél, Ideges úrról,
 372    2|         szellemeskedni akart, és azt felelte, hogy... Fü, fü, micsoda buta
 373    2|                 szamárság. Puff, puff. Mi az, hogy puff? Ja igen, a revolver.
 374    2|                        már akkor elhatározta, hogy fõbe lövi magát. Nem is
 375    2|                  találkozik egy barátjával. - Hogy vagy, Ideges úr? - Köszönöm -
 376    2|                      kérlek alássan. - Mi az, hogy puff, már megint szórakozott
 377    2|                      csak azt akarom mondani, hogy fõ a puff, kérlek alássan.
 378    2|                        A végén ott tartottam, hogy nem is kellett rejtvénynek
 379    2|                      lenni egy ábrának ahhoz, hogy megfejtsem. Egyszer egy
 380    2|                     nevetve mesélte el nekem, hogy hirtelen kifogyván az anyagból,
 381    2|                       támadt az a gondolatom, hogy a rejtvényt nem is kell
 382    2|                       ha igaz Hamlet mondása, hogy nincs jó és rossz, csak
 383    2|                      gondolatban, az is igaz, hogy nincs titok és megoldás,
 384    2|               kikeresett egy lengyel penziót, hogy esténként otthon érezhesse
 385    2|                       aminek varázsát nemcsak hogy nem csökkentette, inkább
 386    2|                       inkább fokozta számára, hogy egy szót se tudván németül,
 387    2|                      ez a német elfelejtette, hogy tegnap már bemutat­koztak,
 388    2|                 koztak, vagy itt ez a szokás, hogy minden alkalommal újra be
 389    2|                  felállt megint, és bemondta, hogy:~- Zaturek.~Mikor harmadszor
 390    2|                  rajta, és felvilágosították, hogy „Mahlzeit” az nem egy név,
 391    2|                   elpirult. Nyilván örömében, hogy ez a lengyel milyen finom
 392    2|                        rögtön jelezni akarta, hogy õ is tudja, mi az a nemzetközi
 393    2|                    kicsit szórakozott vagyok. Hogy milyen impresszióm volt
 394    2|        szerénytelenségnek, ha biztosítom önt, hogy örült sikerem volt. Az igazgató,
 395    2|                      igazgató, aki meghívott, hogy tartsak felolvasást a betegeknek,
 396    2|              lelkiismeret-furdalásokat érzek, hogy köszönés nélkül mentem el,
 397    2|                   órakor, a Kékgolyó utcából.~Hogy miért köszönés nélkül? Hát
 398    2|                   Tetszik tudni, az úgy volt, hogy mikor két nappal a felolvasás
 399    2|                     említette nekem a dolgot, hogy hangversenyt fognak tartani
 400    2|              feledkeztem a dologról, remélve, hogy a hangverseny napján majd
 401    2|                    gyöngéden beszéltek velem, hogy ma van az a felolvasás,
 402    2|                       siessek, mert elkésünk, hogy lent vár a kocsi, és hogy
 403    2|                     hogy lent vár a kocsi, és hogy õk elkísérnek engem - biztosítottak,
 404    2|             elkísérnek engem - biztosítottak, hogy nagyon érdekli õket a hangverseny,
 405    2|                   érdekli õket a hangverseny, hogy az igazgató lelkükre kötötte,
 406    2|                    igazgató lelkükre kötötte, hogy okvetlenül hozzanak el engem.~
 407    2|                  dolog ez, most veszem észre. Hogy is volt csak? Az Otthon-körben
 408    2|           dramaturgiás elméletemet adtam elõ, hogy milyennek képzelem én az
 409    2|                      magyar drámát - az igaz, hogy nagy tûzzel és igen élénken
 410    2|                      igazgató, és azt mondta, hogy szeremé, ha eljönnék a hangversenyre
 411    2|           szanatóriumba. Az igaz, azt mondta, hogy szeretné, ha felolvasnék
 412    2|                  afféle érdeklõdõ kíváncsi -, hogy tudták ide behozni a szegény
 413    2|                    betegeket? Mert felteszem, hogy nem szívesen jönnek a saját
 414    2|                     Az ügyvédnek azt mondjuk, hogy az igazságügy-miniszter
 415    2|                       valakinek az a mániája, hogy õ a római pápa, azt mondjuk
 416    2|                       pápa, azt mondjuk neki, hogy a bíbornokok várják... A
 417    2|                      dühöngõt megnyug­tatjuk, hogy csak vendégségbe megyünk...
 418    2|                       színésznek azt mondjuk, hogy fel kell lépnie... Aztán
 419    2|                     talán azt mondanánk neki, hogy tartson felolvasást nálunk!~
 420    2|                vendégeket.~Mondanom sem kell, hogy kezdtem magam nagyon furcsán
 421    2|                     felolvasás alatt, látván, hogy udvariasan figyelnek, és
 422    2|                       kell néznie...~Éreztem, hogy elsápadok. - De igazgató
 423    2|                  Fondorlatos ürüggyel, azzal, hogy tartsak felolvasást, becsaltak
 424    2|                    arra az eredményre jutott, hogy õt pedig nem fogják becsapni
 425    2|                      fortyogott felháborodva, hogy itt pusztult el mellette
 426    2|                      amit õk termeltek. Igaz, hogy nem érdekbõl termelték -
 427    2|                     tudták õk, szegény fejük, hogy az a gyöngy ér valamit -,
 428    2|                      nemigen volt tájékozott, hogy mit tegyen: hová kell fordulni
 429    2|                Kérdezõsködni nem akart, félt, hogy a halászok és a kereskedõk
 430    2|                      volna szíves itt hagyni, hogy megmutassam a szakértõnek.~
 431    2|                       a gyöngy valódiságának, hogy személyesen nyújtom át?
 432    2|                  nyújtom át? Hiszen láthatta, hogy innen vettem elõ a köpönyegembõl.~
 433    2|                    eredetit a hamisítványtól, hogy kívánhatja tõlem, hogy önt
 434    2|                        hogy kívánhatja tõlem, hogy önt valódi gyöngykagylónak
 435    2|                    azt tanultam az iskolában, hogy a tenger fenekén fekszik,
 436    2|                    fedelét.~- Azt akarja hát, hogy visszamenjek a tenger fenekére,
 437    2|                    tudom önnek bebizonyítani, hogy a gyöngy, amit termeltem,
 438    2|                       a kereskedõnek ad érte, hogy õ élje le helyettem, õ élvezze
 439    2|                      gazdagok kitartják õket, hogy aztán henyélõ nõk nyakába
 440    2|                   természet­rajztudós. Ahhoz, hogy a gyöngy értékét megállapítsam,
 441    2|               beleestem, és annyi idõm sincs, hogy újra kezdjem a levelet,
 442    2|                beszéltünk este a Duna-parton, hogy milyen-milyen boldog vagy,
 443    2|                 milyen-milyen boldog vagy, és hogy szeretsz, és mindennel meg
 444    2|                      csak egy hiányzik neked, hogy még sohase kaptál tõlem
 445    2|        fehérnemûszekrénybe, a szalvéták közt, hogy anyuka, illetve esetünk­
 446    2|                 akirõl mindig azt állítottam, hogy te lehetsz a legboldogabb
 447    2|                    téged - és ennek ellenére, hogy ezt állítom, mégse írtam
 448    2|                     hisz te nagyon jól tudod, hogy én tudok szerelmes levelet
 449    2|                      azt csak nem tagadom le, hogy fiatal koromban verseket
 450    2|                     gondoltam, azt gondoltam, hogy a nõ, az egy olyan, mint
 451    2|                    egy olyan, mint egy virág. Hogy van az, hogy ezt önök még
 452    2|                       egy virág. Hogy van az, hogy ezt önök még nem vették
 453    2|                   durva és földies kezeimmel, hogy merek hozzányúlni ehhez
 454    2|                       szeret. Ma észrevettem, hogy mellemen valóságos kis bimbók
 455    2|                     kis gyöngyvirág parfümöt, hogy tessem a kukacnak, de úgy
 456    2|                    Amivel azt akarom mondani, hogy tehát nem célom a képzelet
 457    2|                       meggyõzõdésre jutottam, hogy orvoshoz~általában~azért
 458    2|                       és most mit fog szólni, hogy így elhanyagoltam a dolgot,
 459    2|                    erkölcseimet -~mert félek, hogy az orvos komolyabban veszi
 460    2|                      és szeretethez), s félõ, hogy az orvosi kezelés aláássa
 461    2|                     bizalmasan tudtomra adta, hogy neki is ez a baja van, de
 462    2|                    össze­barátkoztunk, félek, hogy megsértem, ha új orvoshoz
 463    2|                         mert mindenki mondja, hogy menjek -~mert orvos mondta,
 464    2|                   menjek -~mert orvos mondta, hogy ne menjek, szerinte ugyanis
 465    2|             intelligens embernek megsúghatja, hogy ebben a dologban az orvosok
 466    2|                  humbug -~mert laikus mondta, hogy ebben a dologban nagyszerû
 467    2|                     meg vagyok gyõzõdve róla, hogy mindent jobban tud a professzorokról,
 468    2|                      mert folyton azt hallom, hogy minden mûvelt ember orvoshoz
 469    2|                       az a gyanúm alakult ki, hogy viszont a többiek orvosnak
 470    2|                      az orromba, és ahelyett, hogy elismerné, hogy ez kellemetlen,
 471    2|                     ahelyett, hogy elismerné, hogy ez kellemetlen, folyton
 472    2|              affektálást, hiszen nyilvánvaló, hogy ennél nincs nagyobb kéjmámor -~
 473    2|                      mert folyton azt mondja, hogy ne féljek, holott nekem
 474    2|                       egyetlen vigasztalásom, hogy félek, továbbá azt mondja,
 475    2|                    félek, továbbá azt mondja, hogy nem fog fájni, és fáj, ahelyett,
 476    2|                      fájni, és fáj, ahelyett, hogy azt mondaná, hogy fájni
 477    2|                   ahelyett, hogy azt mondaná, hogy fájni fog, és mégse fájna -~
 478    2|                 hajlandók például meg­érteni, hogy az ember ebéd és vacsora
 479    2|                       egyebet se csinál, mint hogy kielemzi belõlem, hogy miért
 480    2|                   mint hogy kielemzi belõlem, hogy miért nem akarok pszichoanalitikushoz
 481    2|                      úr nem hagyja elmondani, hogy mit érzek és hogyan, akkor
 482    2|                    akkor mibõl állapítja meg, hogy mi bajom van? Én igyekszem
 483    2|                családapa, nincs szükségem rá, hogy kegyes csalással vigasztaljanak,
 484    2|                  befolyásolni, én nem mondom, hogy nekem mire van gyanúm, én
 485    2|              elfogulatlanul azt állítom csak, hogy itt balra egy kicsit, a
 486    2|                      valami - nem lehetséges, hogy a szívemnek van valami?... -
 487    2|                gondolom, kérem, de hallottam, hogy a gutaütés elsõ tünete szokott
 488    2|                  tünete szokott úgy kezdõdni, hogy a lélegzet egy percre kimarad...
 489    2|                       lehetne még segíteni... hogy nincs elég levegõm... így,
 490    2|                  mondani, de nem jutok hozzá, hogy nem tudok beszélni... nem
 491    2|                  félreértés abból származott, hogy feltett kérdésre: „Miért
 492    2|                      némely felületes szerzõ, hogy én nem megyek orvoshoz.~
 493    2|                     nem megyek orvoshoz.~Már, hogy a fene által körülírt kórkép
 494    2|                      embernek, ha azt mondja, hogy orvostól jövök, ez a hitelemhez
 495    2|                        és jólesik a gondolat, hogy egy mûvelt, képzett, csaknem
 496    2|                       kéjelgek a gondolatban, hogy fog leesni a székrõl az
 497    2|               Mancinak, aki itt henceg nekem, hogy a dr. Szõkének reszketett
 498    2|                       a sztratoszférája, vagy hogy a csudának hívják, a kezében,
 499    2|                      vagyok, jólesik hallani, hogy ilyen tüdeje Nurminak volt
 500    2|                    Nurminak volt utoljára, és hogy bátran ezt meg azt -~mert