Fej.

 1    1|       nem nézem a fáradságot.~- Ó, bizonyos vagyok benne...~-
 2    1|     rebegi a telefonba sírva: - Ó, Uram! Jehova!... Most végre
 3    1| telefonhoz:~- Parancsolj velem, ó, Uram!~- Köszönöm, édes
 4    1|     kérem, nálam nem lehet...~- Ó, ne tessék aggódni... Van
 5    1|      itt az ágy. Szép rézágy.~- Ó, egészen mindegy. Úgyse
 6    1|       én nem arra vagyok itt.~- Ó igen... tudom... azonnal...
 7    1|         az ellenség így felel: „Ó, csak ön után!”~- Barátom,
 8    2|   sebesen kezet fogott velem.~- Ó... bocsánatot kérek... de
 9    2|     aptya.~FRÉDI (elgyengülve): Ó... kedves Stanci néni...
10    2|      inkább hervadva tolongtak, ó, isten, és kesernyés kávézacc.~
11    2|       és Budapest forró katlan, ó jaj, és selyemkarikák, és
12    2|    Hosszan, sokáig hallgattunk, ó, és némán figyeltem, mint
13    2|         saját jószántukból...~- Ó - felelte az igazgató -,
14    2|         a madarak csicseregnek: ó, gyönyörû az élet. És õ
15    2|         szeret, szeret, szeret! Ó, szerelem! ó, virágok!~Júl.
16    2|    szeret, szeret! Ó, szerelem! ó, virágok!~Júl. 4.~Megcsókoltam.
17    2|       este ismét enyém lett. Az Ó utcán jöttem éppen haza
18    3|  szólíts már meg... Hát hogy... ó... ó... hogy vagyunk?~KOVÁCS (
19    3|         meg... Hát hogy... ó... ó... hogy vagyunk?~KOVÁCS (
20    3| figyelmeztetik egymást.~TAKÁCS: Ó, szót sem érdemel.~KOVÁCS:
21    3|          ÉLETKOPF (udvariasan): Ó, nagyon örülök, hogy megismerhetem...
22    3|     MARISKA (lesütött szemmel): Ó, Blitz úr!~BLITZ: Semmi
23    3|          Blitz úr!~BLITZ: Semmi ó, édes gyermekem. Remélem
24    3|    ragadtatni magamat.~MARISKA: Ó, Blitz úr!~BLITZ (erélyesen):
25    4|        spalettát, felcihelõdöm. Ó, magány! Te csodálatos...
26    4|        magány! Te csodálatos... Ó, néma bútorok és ketyegõ
27    4|        szemben van az ágyammal. Ó, magány!~Hát most kezdjük.
28    4|       bent hagytam a kasszában!~Ó, magány!~Hát elment a nõ...
29    4|        buta, marha dolog. Pfuj.~Ó, magány!~A nõ tehát elment,
30    4|         Remélem, nem zavarom.~- Ó! A legkevésbé! - kiáltottam
31    4|    akkor nem zavarom. Mit ír?~- Ó, semmi. Igazán jelentéktelen
32    4|     írja meg egyszer, író úr!~- Ó! Nagyon kedves...~Vállamra
33    4|        olyat még nem írtak...~- Ó! Nagyon lekötelez... de
34    4|         ez. Végtelenül megható. Ó, végtelenül szép és megható
35    4|       költõk voltunk mi ketten, ó igen, s még minõk! Huszonkét