Fej.

1001    4|                  csodálkozással veszem észre, hogy igazán adott.~Új drámaíró
1002    4|               drámaíró jelentkezik~Ismeretes, hogy Madáchot Arany János fedezte
1003    4|                    ítélni; köztudomású az is, hogy Arany javítgatott néhány
1004    4|                    annak titokban bevallotta, hogy drámai költeményt írt, és
1005    4|                       írt, és szeretné tudni, hogy sikerült-e - kinek mutassa
1006    4|                   elviszem neki, és ráveszem, hogy igazán olvassa el - az majd
1007    4|                   érdekel... Majd utánajárok, hogy hamar intézõdjék el a dolog.
1008    4|                        Azt ajánlanám azonban, hogy a fõhõs - Ádám, ha jól emlékszem -
1009    4|                        és csak ott tudja meg, hogy tulajdonképpen kicsoda volt
1010    4|                    dolgon, aztán elhatározta, hogy mielõtt a darabot átdolgozza,
1011    4|                      mondta olyan udvariasan, hogy Imre bácsinak megdermedt
1012    4|                       hiszen ezzel elismerem, hogy én költõnek tartom magam,
1013    4|                      ön sem kényszeríthet rá, hogy szemérmetlen és szerénytelen
1014    4|              jelentene valamit.~- De akkor... hogy fogják megtudni...~- Tõlem
1015    4|                    van annyi szerénytelenség, hogy véleményt mond a dologról.
1016    4|             kalmárlelkek felé - azt gondolom, hogy köszönöm, köszönöm -, ekkora
1017    4|                    után mégis rászánta magát, hogy elviszi Heltai Jenõhöz.
1018    4|            hihetetlenül meglehetõs. Bizonyos, hogy óriási sikere lesz, ha elõadják -
1019    4|                      boldogan vállalkozom rá, hogy én fordítsam le magyarra -
1020    4|                Madáchot, egy hónappal azután, hogy a darabot átvette.~- Hogy
1021    4|                     hogy a darabot átvette.~- Hogy olvastam-e, fiacskám, már
1022    4|                        Madách maga sem tudta, hogy jutott el a tragédia egy
1023    4|                        Kérem, látogasson meg, hogy a kidolgozás felosztását
1024    4|                 politikai költõ, meghallotta, hogy egy remekmû hányódik kéziratban,
1025    4|                      magát, aki közölte vele, hogy nem akarta szundikálásban
1026    4|                   akarja mutatni a Tragédiát, hogy kiadják, és mindenki olvassa
1027    4|                      szíves tudomására hozom, hogy darabom ma estére hirdetett
1028    4|                    eljátszani, értve ezalatt, hogy az egészet tegnapelõttre
1029    4|     proszcéniumpáholyban; - egyben értesítem, hogy visszavonom az egész dolgot,
1030    4|               felvonásban át kell festeni, és hogy az asztallábnak a földig
1031    4|                      a postást ki kell dobni, hogy a lába sem érje a földet,
1032    4|                   csak... illetve, éppen csak hogy... vagyis néhány egészen
1033    4|                 utcára, az a benyomásom volt, hogy Shakespeare óta - hiszen
1034    4|                   ennek a kitûnõ hangulatnak, hogy tulajdonképpen miket is
1035    4|                     mondtak, miért hiszem én, hogy a legutóbbi háromezer évben
1036    4|                       kis változást ajánlana, hogy Xavér az elsõ felvonás elején
1037    4|                     És mert C. D. azt mondta, hogy szédítõ és õrülten tûrhetõ,
1038    4|                     És mert C. G. azt mondta, hogy meglehetõsen bódító, de
1039    4|                     És mert E. E. azt mondta, hogy észbontóan elég jó, de Xavér
1040    4|                     nek.~És G. H. azt mondta, hogy éppen eléggé korszakalkotó,
1041    4|                      megjegyzése, ne hagyjam, hogy a végén Emma hozzámenjen
1042    4|                        és csak sejtetni kell, hogy csak azért nem megy hozzá,
1043    4|                      felolvasta egy füzetbõl, hogy hogyan kellene befejezni
1044    4|                darabot).~És I. J. azt mondta, hogy monumentálisán hercig, de
1045    4|                    gratulált, és megjegyezte, hogy egy kicsit vontatott.~Továbbá
1046    4|                    gratulált, és megjegyezte, hogy egy kicsit túl gyors.~Továbbá
1047    4|                   Beketowbõl, és megjegyezte, hogy egy kicsit magas.~Továbbá
1048    4|                    gratulált, és megjegyezte, hogy egy kicsit alacsony.~Továbbá
1049    4|                     gratulált, de azt mondta, hogy egy kicsit gyenge.~Továbbá
1050    4|                    gratulált, és megjegyezte, hogy egy kicsit erõs.~Gerbaud
1051    4|                       a dialógus.~Most tehát, hogy néhány szerény és jelentéktelen
1052    4|                örömmel közlöm igazgató úrral, hogy azt hiszem, ilyen sikere
1053    4|                   éppen arra szeretném kérni, hogy semmi esetre sem lehet eljátszani
1054    4|                 viccet, mert én elhatároztam, hogy a kocsit felteszem a fejemre,
1055    4|                  esztendõs koromban rájöttem, hogy a feleségem ötvennégy év
1056    4|                   álló közönség jót röhögött, hogy olyan furcsán kalimpázok.
1057    4|                         kiabált Péter -, most hogy szedem le a korongról? Le
1058    4|                    másztam vissza a bölcsõbe, hogy szoptatós dajkámat ellássam
1059    4|                     dajkámat ellássam tejjel. Hogy ezután mi történt, nem tudom,
1060    4|                       éltél - mondotta nékem, hogy bölcs példázattal oktatná
1061    4|                     szent atyám.~- S mi ez?~- Hogy Kassák Lajos verseinek hátulról
1062    4|                        Tud arról ez a vekker, hogy nekem alapjában véve nemes
1063    4|                    van? Nem, õ errõl nem tud, hogy nekem alapjában véve egy
1064    4|                    Milyen jó ember vagyok én, hogy ezt észrevettem. Milyen
1065    4|                   krokival. Nevetséges, elég, hogy már elhatároztam, hogy mi
1066    4|                        hogy már elhatároztam, hogy mi lesz a téma, akkor hamarabb
1067    4|                     az? Ugye, ez azt jelenti, hogy a vörös krokit is lehúzzák,
1068    4|                 paissz! Er evant! Fü, fü, fa! Hogy szalad a hajó! Ez a Földközi-tenger,
1069    4|                       szívére vette a dolgot, hogy eltûnt látó­hatá­romról?...
1070    4|                     alkottuk meg, s rábíztuk, hogy teljék meg tartalommal -
1071    4|                 minden további nélkül tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy mi
1072    4|                  tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy mi most mind a ketten hullák
1073    4|                   éppen arra jöttem. Különben hogy vagy?~- Attól a kis kétoldali
1074    4|                    eleinte olyasfélét remélt, hogy ha nagyon odafigyel, végre
1075    4|                        és a fejét tapogatva - hogy ott van-e még a nyakán -
1076    4|                       felháborodás hangján -, hogy hitvány rímjáték miatt föláldozom
1077    4|                    Pfúj!... Mindig sejtettem, hogy számodra csak puszta formaság
1078    4|                   megismétli:~- Azt kérdezem, hogy a pincér önnek is kiszera
1079    4|                        mi van az én fülemmel, hogy nem hallom, mint mond ez
1080    4|                      rám, mintha gyanakodnék, hogy ugratom. Aztán kicsit szégyenkezve
1081    4|                       Csak azt akartam tudni, hogy a pincér ebben a kávéházban
1082    4|                     agyamon a rémes gondolat, hogy talán megõrültem. Már régen
1083    4|                        Késõbb jutott eszembe, hogy ez a mozdulat azért történt,
1084    4|                       megsajnáltam a halakat, hogy valamelyik talán megégeti
1085    4|                      már nem biztos abban se, hogy mondják: „leves” vagy „levés.”~
1086    4|                       csodálkozva figyel rám, hogy még mindig nem feleltem
1087    4|              csontkoponyám rekeszei közt...~- Hogy a pincér?... - kérdem, utolsó
1088    4|                      reménnyel elgyöngülve.~- Hogy itt a kávéházban nekem is
1089    4|                      az ember félig megõrült, hogy nem érti, öt koronát kér
1090    4|                    hallod! Csak nem képzeled, hogy beugrottam? Rögtön rájöttem
1091    4|                ugyebár, hol is elpanaszoltam, hogy egy barátom hogy csapott
1092    4|               elpanaszoltam, hogy egy barátom hogy csapott be, összevissza
1093    4|              felvilágosítást kérnek olvasóim, hogy a halandzsanyelv szótára
1094    4|                        melyben azt fejtegeti, hogy a „kiszera”, a „méra” és
1095    4|                       igenis van értelmük, és hogy õ érti, és hogy jövõ hónapban,
1096    4|                  értelmük, és hogy õ érti, és hogy jövõ hónapban, ha úgy tetszik,
1097    4|                    tarthatok.~Annyi bizonyos, hogy egyszer életemben rákerültem
1098    4|                      futuristákra hivatkozva, hogy a halandzsanyelvnek igenis
1099    4|                   pénteken délelõtt rájöttem, hogy a pesti viszonyokhoz képest
1100    4|                   nagyon téved, ha azt hiszi, hogy mége széd. Tessék nekem
1101    4|                kellene menni a katonáknak, és hogy mi baj van. Engem délután
1102    4|                    már nagyon határozottan -, hogy legutolsó szavágyer szerint
1103    4|                  rossz is, megvan a mentsége, hogy valami rejtett elmésséget
1104    4|                     és olyant, aki letagadja, hogy így van vele. Én most õszintén
1105    4|                    õszintén be fogom vallani, hogy vagyok vele.~Bevallom neked
1106    4|                      gondolsz: arra gondolsz, hogy én most biztosan halhatatlan
1107    4|                      nos hát, bevallom neked, hogy az elsietõ cégtáblákat nézem,
1108    4|                       feliratot, de fordítva, hogy mi jön ki belõle. Én százszor
1109    4|                     Én százszor rájöttem már, hogy „takarék”, az visszafelé „
1110    4|                     felfedezésekre bukkantam, hogy „szerda”, az visszafelé „
1111    4|                   Babits Mihályt, aki rájött, hogy „erõszakos”, az visszafelé „
1112    4|                       fia, Mór”.~Én bevallom, hogy én minden szót, ami eszméletembe
1113    4|                  csodálatos dolgot kitalálta, hogy aszongya: „egy telendõ,
1114    4|              többieknek joguk van letagadni - hogy mikor a szénkereskedõ feljön,
1115    4|                 közelgõ télrõl és a kokszról, hogy én közben ezt ismétel­getem
1116    4|                   hitvesemnek, aki csitított, hogy ne mérge­lõdjek, annyit
1117    4|               bevallom, ha ezt a szót hallom, hogy „szelámlik”, akkor én villámlást
1118    4|                    koromba.~Én tudom például, hogy „naplemente”, ez egy szép
1119    4|                   néplömant”. Nekem ez a szó, hogy „tanítani”, mindig négerül
1120    4|                    pillanatig se felejtem el, hogy ezt magyarul kell olvasni,
1121    4|                         S rögtön észreveszem, hogy így is lehetne értelmezni
1122    4|                    például, más kiejtéssel:~- Hogy van felséged?~- Na, szo,
1123    4|                   Szerkesztõ úr,~engedje meg, hogy - elérkezettnek látván az
1124    4|                      történni, és azt akarom, hogy a kereslet kínálat útvesztõjében
1125    4|                        Arról van szó, igenis, hogy írói és újságírói üzemem
1126    4|                többsége nevezi ki oly célból, hogy az minél hatásosabb munkával,
1127    4|                      érdekeit: értve ezalatt, hogy (késõbb meghatározandó)
1128    4|                    olyan hangulatban tartson, hogy nekem kedvem legyen minél
1129    4|                érdekelni az az elhatározásom, hogy a „K. F. szellemi értékeit
1130    4|                        Mert mire jó ez nekem, hogy a K.-papírokat jegyzik a
1131    4|                      jegyzik a tõzsdén? Arra, hogy én állandóan tudhassam és
1132    4|                    nem ellenõrizhetett eddig: hogy mûködésem mennyiben és milyen
1133    4|             grafikonja. Ha például híre megy, hogy regényt írok: felmennek
1134    4|                    következhetik. Ha kiderül, hogy szerelmes vagyok: árhanyatlás -
1135    4|                      közlöm Szerkesztõ úrral, hogy két kötés K.-részvényt (
1136    4|                      két úr elhallgat, várva, hogy majd csak elmegy, hiszen
1137    4|                 semmit, nem zavar, csak éppen hogy nem megy el. A beszél­getés
1138    4|                        hiszen én is.~- Persze hogy te is.~- Tudod, az ember
1139    4|                konciliáns... Én mondtam neki, hogy keresztbe nem lehet kötni.~-
1140    4|                       mondtam a Mellingernek, hogy te vagy az az ember, kizárólag
1141    4|               mibenlét?~- Kérlek, én mondtam, hogy ne, de hát akarták. Azt
1142    4|            Választanom kellett, hiszen tudod, hogy a gyermekeimrõl van szó.~~(
1143    4|                 vagyunk együtt, és jól tudod, hogy negyedórai együttlét a megfertõzött
1144    4|                   megy.)~- El tudom képzelni, hogy hatott rád.~- Igen. De türtõztettem
1145    4|                       benne van?~- Mind.~- És hogy képzeled? Rögtön rájuk?~-
1146    4|                     meg voltam gyõzõdve róla, hogy zseniális feltaláló lennék,
1147    4|                      új irányát találtam fel.~Hogy is értessem meg magam?~Az
1148    4|                    Soha nem volt annyi pénze, hogy találmányának modelljét
1149    4|                      egyrészt azzal a céllal, hogy a modelleket elkészítsék,
1150    4|              modelleket elkészítsék, másrészt hogy õket hasonló találmányok
1151    4|                     helyezendõ el, oly módon, hogy a betörõ észrevegye. Ha
1152    4|                       babrált, a kezét nézte, hogy milyen szépen simul a villogó
1153    4|               valamire, mikor a költõ érezte, hogy a keze alatt lecsúszik az
1154    4|                    csatornák és a feltevések, hogy ott kulturált emberek laknak.~
1155    4|                  Azonnal tisztában volt vele, hogy a marsbeli emberekkel áll
1156    4|                      múlva álmélkodva rájött, hogy azok értik, amit õ beszél.
1157    4|              csarnokba, leültették, és látta, hogy tanácskoznak.~Néhány perc
1158    4|                 tisztán és szó szerint tudta, hogy mit akarnak tõle. Azt akarják,
1159    4|                    akarnak tõle. Azt akarják, hogy ma este tartson felolvasást
1160    4|                       jövevény iránt, tudják, hogy a Földrõl jött, és nagyon
1161    4|                    vagy az actiumi ütközetrõl hogy kezdje, hol kezdje a nagyszerû
1162    4|              vállalkozó~Íróbarátom bízta rám, hogy kalauzoljam Pesten egy napig.
1163    4|                    amivel átadta, benne volt, hogy rettenetesen gazdag ember,
1164    4|                      idõvel rá lehetne venni, hogy támogasson egy bizonyos,
1165    4|                   próbáltam ravaszul rávenni, hogy a szellemi világ szépségei
1166    4|                     munkában.~Egy este azzal, hogy látványos revüfélét fog
1167    4|                   játszották.~Mikor kiderült, hogy klasszikus darabról van
1168    4|                      egymás mellett. Éreztem, hogy a lélektani pillanat elkövetkezett.
1169    4|               pillanat elkövetkezett. Vártam, hogy megszólaljon. Végre meg
1170    4|               kiáltottam. S már készültem rá, hogy figyelmébe ajánlom ezt az
1171    4|                nyilatkozatait, cselekedeteit, hogy mennyiben felelnek meg az
1172    4|                       szeretett fõvárosunkat, hogy néhány nap óta elkomorulva,
1173    4|                       mondanák a kormány­nak, hogy torkig vannak már vele,
1174    4|                      szava az illetékeseknek, hogy a fecskék még mindig nem
1175    4|                      Vagy mit szóljunk ahhoz, hogy - mint egyforma információk
1176    4|                     de garanciát is nyújtani, hogy ez a jövõben nem fordul
1177    4|                       mindenki tisztában van, hogy a fagyást nem lehet elkerülni,
1178    4|                       csak annyit követelünk, hogy ok nélkül ne történjen ilyen
1179    4|                megírta például - nincs rá ok, hogy mi elhallgassuk, közönségünk
1180    4|                 közönségünk elég érett hozzá, hogy ne kelljen titkolózni elõtte -,
1181    4|                  kelljen titkolózni elõtte -, hogy az utóbbi hetekben a nap
1182    4|                    reméljük, akarjuk remélni, hogy a kormány tud errõl, és
1183    4|                     nem is vallja be magának, hogy köhögés ellen legjobb a
1184    4|       tudományegyetemrõl, amelyben kimutatja, hogy az egyetem tudósai így meg
1185    4|           megharagusznak Krakauerre. Már most hogy áll az ügy? Egy újságíró,
1186    4|                     érzéssel feküdt le aznap, hogy a tudomány tehetetlen vele
1187    4|                      elaludt, és azt álmodta, hogy egyetemi könyvtárban ül,
1188    4|                      világa” címû munkáját: - hogy a 127-ik oldalon a következõ
1189    4|                 érdekes feladat: „Tegyük fel, hogy egy akkora golyót, amely
1190    4|               foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mi az oka annak, hogy a
1191    4|              kérdéssel, hogy mi az oka annak, hogy a K betûvel kezdõdõ nevek
1192    4|                           Allegória az íróról~Hogy mi az az író, Pistike?~Hát...
1193    4|                         nézzed csak, Pistike, hogy is mondjam neked... az egy
1194    4|                       Ezeket hívják soroknak.~Hogy is mondjam csak neked -
1195    4|                      ez... hm, tudod Pistike, hogy is mondjam csak?... ez aztán
1196    4|               kiengedi magából a tintaszálat, hogy begubózza magát, és majd
1197    4|                       majd lepke lesz belõle. Hogy hol engedi ki magából? Hát -
1198    4|              tintaszál. Az a furcsa, Pistike, hogy akármilyen levelet eszik
1199    4|                tintaszál, mindenki örül neki, hogy milyen gyönyörû, jaj de
1200    4|                       az író is örül, dacára, hogy fogyik a fejébõl a tinta,
1201    4|                    sok szálat, hát örül neki, hogy majd õ hogy begubózza magát,
1202    4|                    hát örül neki, hogy majd õ hogy begubózza magát, és milyen
1203    4|                       Mostan az író gondolja, hogy milyen jót alszik õ most
1204    4|           selyemhernyót nem azért tenyésztik, hogy sok lepke legyen, hanem
1205    4|                    lepke legyen, hanem azért, hogy selyem legyen. Azért a kész
1206    4|                 levelet, mint trubadúr õseim, hogy ellágyuljon a szíve, és
1207    4|                 megkaptam szíves értesítését, hogy e hónap végén lejárt...~-
1208    4|                      hol is hagytam abba? „...hogy e hónap, végén lejárt, és
1209    4|                      És most õk tanúi voltak, hogy csak annyin múlott... ezeknek