Fej.

 1    1|         Hát nem te találtad ki?~- Pardon - nem én találtam ki, csak
 2    1|           Kit pofoztak meg?~- Ja, pardon, hiszen te nem is ismered
 3    1|       valamit hallottam...~- Jaj, pardon, Nyurguskám - ott jön a
 4    1|              Erre... igen - azaz, pardon... de hiszen ez egy konyha.~-
 5    1|           fönt, mind a kettõ...~- Pardon... nem látom... kicsit rossz
 6    1|         reggelbe!~- Alá... eee... pardon...~- Na, fogadjunk, hogy
 7    1|         mondja aztán könnyedén.~- Pardon... a könyvemet...~- Ja!...
 8    1|       tudjam én, a kiskésit neki. Pardon, hisz ez más, ez Arany János
 9    2|           Ja, nem engem keresett? Pardon. Tetszik tudni, az embernek
10    2|          mosolygott, azt mondta: „Pardon, lehet, de én nem önre gondoltam...”,
11    2|       kedves Nagyságos Asszonyom, pardon, édes egyetlenem, kedves
12    3|           nyakkendõjét igazítja.) Pardon... mindjárt jövök, ne hadd
13    3|    Felugrik, nadrágját igazítja.) Pardon... egy percre... (Elrohan.)~
14    3|     TAKÁCS (kínosan nevet): Ja... pardon... azt hittem... (Félre)
15    3|        elé mered. Barátságosan.): Pardon... vigyázz... vigyázzunk...
16    3|      Folytassák kérem... Azazhogy pardon! Meddig tart még ez a jelenet?
17    3| holttestet, köszön.) Alászolgája. Pardon...~BLITZ: Hagyja csak, Májer
18    3|           el. Az ajtóban megáll): Pardon, vezérigazgató úr - és a
19    4|           mint maguk, fiatalok.~- Pardon, talán metafizikait tetszett
20    4|          izé, egy feketét... Azaz pardon. Tehát a novella, a nõrõl,
21    4|      magyarázzák a drámai csomót. Pardon, az nem egészen úgy van,
22    4|       kiszera méra nin, hozzám?~- Pardon - mondom, és közelebb hajolok -,
23    4|        van csodálkozva.~- Ja úgy, pardon - hebegtem rémülten, és
24    4|           hónap végén lejárt...~- Pardon - áll meg asztalomnál Sándor,
25    4|         Sándor, a Nappali Fõúr.~- Pardon, nem parancsolna átfáradni