Fej.

  1    1|          mondhatom meg. Nem éppen lap. De esetleg az is. De ezt még
  2    1|           éppen lap. De esetleg az is. De ezt még meg kell fontolni.
  3    1|              én magam nemigen tudnám - de ha ön nekem tud mondani
  4    1|         Bocsánat, hogy személyeskedem, de alábbi esetet s az õ tanulságát
  5    1|            tolakodni! Várjon a sorára!~De ugyanabban a pillanatban
  6    1|                a rejtvény megfejtésén.~De most már megfejtettem. A
  7    1|              avval lehet kivételezni - de milyen elõkelõ rokona van
  8    1|            tudós. - Hitvány csõcselék! De honnan is tudná a boldogtalan,
  9    1|               Ehhez persze idõ kell.~- De én mindjárt megmutatom,
 10    1|              küldd be.~Ezzel elrohant. De Archimédesznek szöget ütött
 11    1|              én milyen lángész vagyok. De ami magát a Tételt illeti,
 12    1|          dologra én jöttem rá elõször, de végeredményben maga a dolog
 13    1|        figyelmet - õ ugyan megfulladt, de a Tétel iránt érdeklõdni
 14    1|                 ahol ki lehet szállni. De ezt ravaszul úgy csinálják
 15    1|             mert erõsebb vagyok nálad. De értsd meg, hogy szó sincsen
 16    1|                és mindezt megtehetném, de hiszen éppen arról van szó,
 17    1|               mit tegyek? Abbahagyjam? De akkor azt fogja hinni, hogy
 18    1|             már meg is kapom a füleit, de õ lihegve, most már hangosan
 19    1|           halom fát, hogy megtaláljam. De szétszedem, szétszedem én,
 20    1|         igazgató úr, lennél szíves, no de kérlek, Béluskám, szót sem
 21    1|          államtitkár úr õméltóságával, de õ óvatosságot ajánlott,
 22    1|                tervbe vettük a dolgot, de õszig jobban teszitek, ha
 23    1|                komplikációk lesznek... de tetszik tudni, a kegyelmes
 24    1|                  ennyit mondott nekem, de biztos vagyok benne...~-
 25    1|              társasághoz...~- Na igen, de tegnap véletlenül nem voltam
 26    1|          véletlenül... ilyen marhaság! De azért igazad van, valamit
 27    1|              Szép asszony, az sok van, de Kocsis Gyuri csak egy!”~-
 28    1|               éppen szedték fel.~- Na, de mi lesz most?~- Azt mondják,
 29    1|               van - megmérgezte magát. De már jobban van.~- Gyönyörû
 30    1|               Óriási! Nahát! Igazán?~- De milyen igazán!~- Hát én
 31    1|            mertem volna jósolni elõre! De tudja, négyszemközt, a Morvaynak
 32    1|                 és figyeltem az utcát, de nem volt rajta mit figyelni.
 33    1|             innen már nyaralni mentek. De nicsak, ott a másik szárnyon
 34    1|            hogy nem muszájna odanézni, de viszont mi joga van ennek
 35    1|       kétségbeesetten kap a fejéhez: - De... de... de... mi az...
 36    1| kétségbeesetten kap a fejéhez: - De... de... de... mi az... ki...
 37    1|               a fejéhez: - De... de... de... mi az... ki... ki...
 38    1|          Nagyon mulatságos volt eddig, de végre semmi anyagi hasznát
 39    1|              mindenütt jelen vagyok... de mégis, ami biztos...~Az
 40    1|                 igen - azaz, pardon... de hiszen ez egy konyha.~-
 41    1|               Hát persze, hogy konyha. De nem ez az. Itt, mellette...~-
 42    1|               Itt, mellette...~- Igen, de... bocsánatot kérek - lent
 43    1|               fent.~- Igen, már látom. De akkor viszont hol van kályhalyuk,
 44    1|              drágaság...~- Igen, igen. De - bocsánatot kérek - bizonyosan
 45    1|               ugyan egy menyasszonyom, de ez esetben természetesen
 46    1|               az úrnak?~- Még élnek... de ha nem lehet, esetleg megölöm
 47    1|        detektív zavartan nézett rám.~- De hiszen én nem detektív vagyok,
 48    1|       véletlenül egy keresztkérdést?~- De igen. Például kérdezze meg,
 49    1|                Persze, hogy nagyon jó. De, látja, különben is miért
 50    1|             Postás... Nem emlékszik?~- De igen, már emlékszem. Nem
 51    1|              Ja!... A könyvét... Hehe! De milyen szórakozott vagyok,
 52    1|             Bübüke, aki hatéves lehet, de még szoknyában járatják.
 53    1|           mikor azt mondja: tépen! Jaj de édes ez a gyerek. Te!!...
 54    1|               se tudok. Alkalmazkodom, de higgye el, nehezemre esik
 55    1|              felnõttet és mindentudót. De most ne zavarjon, gondolkodom.~
 56    1|     gyakorlatban a géniusz képzeletét. De tudjuk, hogy megvalósította,
 57    1|                tehetetlenül és éberen.~De állapotom nem javult. Éjszakáim
 58    1|           Utána cigarettával kínáltak, de a cigaretta mindig kicsúszott
 59    1|               talán azzal lehet írni - de aztán inkább ceruzát fogadtam
 60    1|            dolgokat, amiket ott kell - de mi szükség van arra, hogy
 61    1|              már kezdte volna mondani, de különös, a mondat egészen
 62    1|          szólítasz, ami jólesik nekem, de mégis azt hiszem, nem vagy
 63    1|                 Még öt jön mindjárt.~- De... engem... megütött valaki...
 64    1|             bekötöm, semmi az egész.~- De nem láttam senkit - nyöszörgött
 65    1|        könyvnek igen nagy sikere volt, de nekem abszolúte semmi: az
 66    1|               itt megy a Kovácsik, jaj de jó marhaságot írt az, barátom,
 67    1|                na ez egy kedves marha, de jól mulattam azon a hülyeségen.~
 68    1|              vállon bokszoltak -, jaj, de nagy huncut maga - és hahotázva
 69    1|              mondjak valami jó viccet.~De nincs semmi a fejembe, szabadkoztam.
 70    1|               a fejembe, szabadkoztam. De igen, csak gondolkodjam,
 71    1|              mély tányérból iható víz, de a tányérba néhány tárgyat
 72    1|              hiányzott a méltóság sem. De a szolga nem várta be a
 73    1|          Bemész, oldalt egy kis ajtón; de nagyon jól vigyázz, nehogy
 74    1|            ugyan a színpadon volt még, de éppen most futott át a minisztériumba,
 75    1|               is ismerik ezt a dolgot, de azért mégis elmondom, hogy
 76    1|              felé, amit így kinyújtok. De nem jól csináltam, mert
 77    1|             mindig az utolsó kapocsba. De õsz lesz, hullanak a levelek,
 78    1|               mondani­valóm volt neki, de bizony isten, elfelejtettem.
 79    1|                 Van a dologban valami. De a részletek...~- Hát, kérlek,
 80    1|    Gondolkodott.~- Mit csináljak. Nem. De nem is erõltetem meg magam,
 81    1|               egy cigarettád?~- Volna, de mivel szívjuk el, nincs
 82    1|             szó, arról a dinnyérõl?... De nem, hiszen akkor még kiskorú
 83    1|              istennek, nincs nagy baj. De ki lehet ez a Szipa?~Ekkor
 84    1|          törvénytárakat tanulmányozom. De nem sokra megyek velük.
 85    1|               az ügyhöz.~Fellebbeztem, de mivel fellebbezésem nem
 86    1|          csakhogy az utcán volnék. Hû, de álmos vagyok. Mégis kíméletlenség
 87    1|                   Jó, megyek már.~Brr! De csúnya. Alászolgája. Igen,
 88    1|               a cikk a lapba. - Ejnye, de fel vagyok háborodva - mondta
 89    1|           lihegve. Egy zsemlét hoztak. De nem fért be. Letették, és
 90    2|                állapítom meg magamról; de aztán eszembe jutott, hogy
 91    2|          kolléga úr.~- Szó sincs róla. De térjünk a tárgyra. Abban,
 92    2|       véleményem, hogy õrült vagyok.~- De hiszen nincsen rögeszméje?
 93    2|             egy rögeszme!~- Úgy van!~- De hiszen akkor nekem rögeszmém
 94    2|          rögeszmém, hogy õrült vagyok. De hiszen tényleg az vagyok,
 95    2|               vagyok, az imént mondta. De hiszen akkor ez nem rögeszme,
 96    2|             leggyönyörûbb, kolléga úr! De legalább annyira kell érteni
 97    2|               Ó... bocsánatot kérek... de csak egy percre van idõm...
 98    2|            igazán nagyon sajnálom...~- De kérem, kérem - nyugtattam
 99    2|             higgye el, nem nekem való. De hát nem lehet megbízni senkiben.~
100    2|              hajolt.~- Arról van szó - de kérem, egyelõre egy szót
101    2|               Szóval - számíthatunk?~- De drágám...~- Igen vagy nem! -
102    2|             bácsi utánakap a szájával, de késõn; a zsírcsöpp lecsöppen
103    2|            csöppenni, annak a zsírnak, de a Stanci bácsi tényleg nem
104    2|               néni, még nem jöttem el, de mindjárt itt leszek, lent
105    2|               igyekszik helyébe tolni, de az makacsul visszatér megint.~
106    2|              le, mintha üvegbõl volna, de mindjárt összetörik. Siránkozva):
107    2|                bácsi... hát meghalt... de neki jobb odafönt... mondogatja
108    2|                azt a benyomást kelti - de szent isten, mi lesz mindjárt,
109    2|             katonatiszti képzelgésben, de rugannyal. - Igen. Talán
110    2|       rugannyal. - Igen. Talán furcsa, de mindegy. Hõsi lelkem, mit
111    2|              én, és talán nem is igaz. De nagyszerûen kilógtam az
112    2|     gyermekkorom, némely népiskolában, de csak a harmadik osztályig,
113    2|            Fából - vetem közbe enyhén, de csak egy langy mozdulata
114    2|                szép volt és kívánatos, de jaj, megváltoztam, rettenetesen
115    2|           megváltoztam.~S még beszélt, de már kinyújtá arca felé,
116    2|               ajánlja magát: bocsánat, de igazán haza kell mennem.~
117    2|               ember mindjárt frissebb. De hopp csak, nem mehetek fürdõbe,
118    2|            vagyok ebben a pillanatban, de a következõ pillanatban
119    2|              eseményekre gondol tehát, de semmi érdekes sem tudja
120    2|           oldalt fordul. Ejnye, ejnye, de kellemetlenül áll ez a szék!
121    2|            széket, mégse lehet leütni. De mindenesetre jó lesz onnan
122    2|         begyûrni a térde alá, és kész. De csekély idõ elteltén kellemetlen
123    2|                ha egyszer aludni akar, de mégis, ez olyan, mintha
124    2|           felrántja hát térdét álláig, de most kiszabadult a paplan,
125    2|               kellene gondolni, az ám, de minek kellene, majd aztán,
126    2|          Nemcsak hogy az sem lesz meg, de most egyébre se tud gondolni,
127    2|                öngyilkosságra gondolt, de akkor még csak úgy mellékesen.~
128    2|              csinálva, persze, persze, de volt valami szamárság azért...
129    2|                mondta: „Pardon, lehet, de én nem önre gondoltam...”,
130    2|           próbálta elütni szellemesen, de nem jött ki a dolog... Fü,
131    2|             nem jött ki a dolog... Fü, de utálatos, böböböbö... lalala...~
132    2|                 és elhallgatott... Fü, de undok, beszéljünk valami
133    2|               megy fel oda. Hiába. Fü, de szamárság. Puff, puff. Mi
134    2|              továbbmegy. Kedves ember, de mért olyan jókedvû mindig?
135    2|    öngyilkosság... Fõbe lövöm magam... de milyen kedves, pikáns melódia...~
136    2|               ettõl. Ejnye, gondoltam, de furcsa dolog ez, most veszem
137    2|           felolvasnék a hangversenyen, de most jut eszembe, olyan
138    2|                mint ünnepelt izének... de azért mégis...~Míg a terembe
139    2|               elfogulatlanul csevegni, de közben feszülten és görcsösen
140    2|             Éreztem, hogy elsápadok. - De igazgató úr - hebegtem -,
141    2|              szívverésem megállt.~- No de mégis - mondtam -, innen
142    2|             mintha tartanék valamitõl, de a közönséget nem is érdekli...
143    2|          közönséges kagyló. No persze, de Sanyi és Jancsi és Bandi
144    2|   érintkezhetne termelõ és fogyasztó - de én üzletember vagyok és
145    2|              is meg a szakértelmet is, de nem támogathatom önt, akinek
146    2|             saját szemeddel olvastál - de azt csak nem tagadom le,
147    2|            akarom mondani, igazad van, de tudod mit, van egy remek
148    2|                szimmetriát.~Szept. 11.~De furcsa, ma egészen megpuhult
149    2|                a bal kezem.~Szept. 30.~De furcsa, ma megrepedt a jobb
150    2|                jobb lábam.~Okt. 6.~Jaj de furcsa, ma leesett a bal
151    2|      csiklandozott. Meg akartam fogni, de ellökött, azt mondta, nincs
152    2|            arca van. A kukac oly szép. De nem akar beszélni velem.
153    2|                hogy tessem a kukacnak, de úgy látszik, nem hallotta.~
154    2|                ugráló és rapszo­dikus, de megbízhatatlan jármûvére
155    2|             régen menni kellett volna, de mindig halasztottam, és
156    2|            hogy neki is ez a baja van, de fütyül rá - viszont éppen
157    2|   bútorkereskedõ, aki ugyan nem orvos, de meg vagyok gyõzõdve róla,
158    2|             megyek, mert megyek ugyan, de az elõszobában elmúlik a
159    2|          gondolom, majd holnap megyek, de nem is ide, hanem ahhoz
160    2|              lesz ugyan mivel harapni, de nem lesz mit -~röntgenológushoz
161    2|              májamat és vesémet látja, de a kabátomat nem, s így nem
162    2|           spulnira akarnák rácsavarni, de nem egy gömbölyû spulnira,
163    2|              Jó, hát a spulnit hagyom, de ez mi lehet, ez a furcsa
164    2|                egészen a fülig terjed, de tulajdonképpen nem is nyomás,
165    2|        keresztül, és megfogná a gégét, de nem szorítaná nagyon, csak
166    2|                engedni egy pillanatra, de megint megfogná... nézze,
167    2|              vesébe? Jó, jó, elhiszem, de tessék már egy kicsit várni,
168    2|              tesz kérem: pitty, pitty, de mintha a szívbõl indulna
169    2|               nem úgy gondolom, kérem, de hallottam, hogy a gutaütés
170    2|              nyugodtan fekszem, nem... de mihelyt kinyitom a számat,
171    2|       közbeszólni, azt akarom mondani, de nem jutok hozzá, hogy nem
172    2|             nem megyek, ha nem megyek.~De, ha mégis megyek?~Ennek
173    2|            ezeknek össze kell tartani, de láttad volna, hogy legyintett
174    2|              elvbõl lenézem a párbajt, de nekem ne mondja senki, hogy
175    2|                õsz szakállamba. Ejnye, de bizalomgerjesztõ egy fiatalember.~-
176    2|             kis fluktuációval jár. Na, de majd felszívódik. Beleszívódik
177    2|             egy õt nem nagyon érdeklõ, de rám nézve kellemes hírt
178    2|             ráncai között babrál. Tyû, de egy kedves fiatalember.~-
179    2|               egy vödör langyos vizet, de jó forró legyen.~Felfordítjuk
180    2|               a fejemre.~- Most sem?~- De most már igen. Fáj a fejem.~
181    2|             vagy?~- Nem vagyok jobban, de pénzt kell szereznem.~-
182    2|                pénzt kell szereznem.~- De hiszen szívességbõl gyógyít!
183    2|                üzlet­emberek.~- Tudom. De újra be kell bútorozni a
184    2|                kellett, fene egye meg. De elég kedves levelet írt,
185    2|               magyarázgatások, igazán, de igazán szeretlek, de nem
186    2|           igazán, de igazán szeretlek, de nem így, hanem úgy - és
187    2|         magának nagyon szép szeme van, de meg kell tanulnia, drágám,
188    2|            akar, jól van, nagyszerû... de hát mért mondja akkor, hogy
189    2|               Futó dolog ugyan, tudom, de mégse egészen értem, és
190    2|              mellem is nagyon fáj már, de hát ezt mégiscsak meg kellene
191    2|              ha érteném, akkor akarna, de részint a nõkkel is bánni
192    2|            hisztériás nõre. Nem azért, de most már direkt a fejembe
193    2|          magamba habarítom szegénykét, de úgy kell neki. Mert igazán,
194    2|             egy logikus férfi vagyok - de nincs alkalmam elmagya­rázni,
195    2|              egye meg, nem fog a toll. De fáj az agyvelõm.~Okt. 26.~
196    2|                 van egy nagyon jó fal, de nem nagyon használ. Csak
197    2|              úgyse lehet szó semmirõl. De hol van még a szép férfi
198    2|        érdekelni tudna egy buta férfi. De az, hogy okos és tehetséges
199    2|               férfit, akire ránézek?~- De miért nézne másra, ha egyszer...~-
200    2|                megalázzák önmagukat!~- De hisz az elõbb...~- Mit,
201    2|              ami - én nem értek hozzá, de õ mondja - nagy elõny. A
202    2|              csúnya orvosi könyvekbe - de meg is fájdult a fejem,
203    2|             nehéz betegségek vannak -, de a feleségem kivette a kezembõl,
204    2|               járok, hogy ne zavarjam. De hát az ilyen magamfajta,
205    2|                leszek és hallgatok rá, de sokszor azért nem tudok
206    2|             hogy úgy félek a sötétben, de Jolán olyan jóságosán, komolyan
207    2|              akartam ölelni a derekát, de persze olyan buta és ügyetlen
208    2|              mártani a fejemet nyakig, de hát én az én kis buta fejemmel
209    2|     éjjel-nappal, hogy el ne tévessze, de aztán mégse lett semmi a
210    2|           senki, én se zavarok senkit. De Pesten nem tudnak az emberek
211    2|               érdekelne... nem igaz?~- De bizony, kérem, igaz.~- Na,
212    2|                nézem az apróhirdetést. De ön ezt nem kérdezi, és én
213    2|             fess, molett, barna úrinõ, de ez nem fontos. Hanem kérem,
214    2|           nincs igazam?...~- Hehehe... De igen...~- Na, ugye... De
215    2|               De igen...~- Na, ugye... De most szaladok... háromra
216    2|                             Nem tudom,~de nekem a feleségem gyanús~
217    2|          naplójából~Nov. 1.~Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús.
218    2|            találtam otthon a szobában, de a feleségem megmagyarázta,
219    2|                szél volt ma.~Febr. 15.~De nekem mégiscsak gyanús a
220    2|                haja van és három füle, de furcsa találkozás, mondok,
221    2|             furcsa találkozás, mondok, de a feleségem megmagyarázta,
222    2|    meggondolták, és összementek mégis, de siettükben az egyiknek a
223    2|            valami.~Márc. 2.~Nem tudom, de nekem roppant gyanús a feleségem,
224    2|              bementem a másik szobába, de aztán, mikor a házmester
225    2|             teketóriáztam, hogy mi az, de õ mondta, hál’ istennek,
226    2|                 a feleségem járkálhat, de nem csalhat meg, mer’ én
227    2|      visszahúzom a feleségem.~Aug. 10.~De mégiscsak gyanús nekem a
228    2|          feleségem, egész szépen jött, de egyszerre csak, furcsa,
229    2|               én már elõbb lefeküdtem? de az nem lehet, mert hiszen
230    2|         hirtelen. Hirtelen eloltottam, de mondom, nekem roppant gyanús
231    2|           menjünk a kaszárnyába lakni, de nem akartam, azóta nem látom
232    2|                döntvénytárt nézegette, de nem talált erre vonatkozó
233    2|               és elválasztja önöket.~- De bizony férfiú, hiszen éppen
234    3|              Még... Még...~ASSZONY: No de nem... te bolond...~FAZEKAS:
235    3|                  te bolond...~FAZEKAS: De imádlak... ne izélj...~ASSZONY:
236    3|      ereszkedik, bebújik a pamlag alá, de csak félig, látni, hogy
237    3|            várj egy kicsit...~FÉRJ: Na de nem értem (Egyikrõl a másikra
238    3|               nagyságos asszony­nak... de roppant komikus kaland...
239    3|               könnyedén): Hát kérlek - de miért nem ülsz le?...~FÉRJ:
240    3|                a nagyságos asszonynak. De kérlek - diszkréció!~FÉRJ (
241    3|                tilos. Kitalálni lehet. De nem is ez a fontos. Szóval,
242    3|         röhögve csapkodja térdét): Hû, de jó! Veled mik történnek! (
243    3|               a dívány alá a kabátért, de nem fértem be, érted kérlek?
244    3|          Persze, hogy hall, meg olvas. De ilyen jót, mint ez a vicc,
245    3|          beszélj.~FÉRJ (felháborodva): De bizony beszélek, egy barátommal
246    3|               FAZEKAS (székbe roskad): De ki meri ezt elõadni, ha
247    3|         Mereven maga elé néz.)~BAKÁCS: De hiszen múltkor nagyon összebarátkoztatok
248    3|         mindketten részegek voltatok - de nagyon jóba voltatok, még
249    3|                 Maga elé néz.)~BAKÁCS: De kérlek, múltkor nagyon összebarátkoztatok
250    3|             ketten részegek voltatok - de nagyon jóba voltatok, még
251    3|         meleget - nem?~TAKÁCS (mohón): De milyen borzasztó! (Szünet.
252    3|             Fene egye meg, dolgom van, de nem merek elmenni, mert
253    3|              szót sem érdemel.~KOVÁCS: De igen, nagyon köszönöm.~TAKÁCS:
254    3|               csak most végzett éppen, de az egyetemen nagy jövõt
255    3|             Van neked szíved?~FELESÉG: De hiszen én... (csöngetnek.)~
256    3|             lehet huszonkét esztendõs. De roppant fölényesen mozog,
257    3|           kocska. Na igen. (Hirtelen.) De fel is szívódhatik. Felszívódik.
258    3|         beavatkozás, némi vérzés lesz, de nyugodtan kell viselkedni. (
259    3|               lefelé): Most se?~BETEG: De igen. Fáj a fejem.~DOKTOR:
260    3|          DOKTOR (meghökkenve): Hallja, de kinyílt a szája, öregem.
261    3|            DOKTOR (reszketõ kezekkel): De igen, maga fél... (ráordít).
262    3|                ennyire félni...~BETEG: De a keservit neki, a Jézusát
263    3|                   he... he...~FELESÉG: De Adolf, hogy kiabálhatsz
264    3|                   DOKTOR (remegve): Na de ilyet... ennyire... félni...
265    3|            össze­gabalyítanak.~TITKÁR: De igazgató úr, nem lehet elõbb...~
266    3|             hallotta maga azt?~TITKÁR: De igazgató úr - hiszen nincsenek
267    3|             TITKÁR: A színészek igen - de, tetszik tudni, hogy a harmadik
268    3|           megírni a darabot.~IGAZGATÓ: De nem vette észre senki.~SZOLGA:
269    3|        kiosztásnál nem jutott eszembe. De Pataky nem fog duzzogni?~
270    3|               el ezt a dolgot.~TITKÁR: De hiszen fogalmam sincs róla,
271    3|               majd én jövök...~SZOLGA: De ha nem jön?~TITKÁR: De jövök...
272    3|                 De ha nem jön?~TITKÁR: De jövök... Ne féljen semmit.
273    3|               el)~SZOLGA (utánakiált): De jöjjön aztán... mert én
274    3|               mármint két hónap elõtt, de nem tetszett ráérni, tehát
275    3|              éppen gondolni tetszik... de ha parancsolja... leírom
276    3|                lehet.~SZOLGA: Na ugye. De azért nem kell kétségbeesni.~
277    3|           kinek hoztam el a darabomat. De nem hittem volna, hogy ilyen
278    3|                Antalfit? (Fájdalmasan) De mondja meg, igazgató úr,
279    3|               robbanásról... (Elhûlve) De hiszen éppen õ...~SZOLGA (
280    3|           dacára annak, hogy éppen õ - de hát drámaírónak merésznek
281    3|               lenni, barátom!...~MRÁZ: De igazgató úr - hiszen akkor
282    3|             Nem rossz.~MRÁZ (elhûlve): De igazgató úr - ha nem megy
283    3|         meresztett szemmel, suttogva): De igazgató úr - az istenért -
284    3|                 Elõ kell adni!~SZOLGA: De milyen nagyszerû! Pláne,
285    3|                van õrülve ez az ember? De hiszen akkor nincs semmi
286    3|           Benzint.)~RAGYAI: Borzasztó, de kérlek, ez borzasztó!~BENZIN:
287    3|                elmebajos vagy.~RAGYAI: De Leókám, annál nincs egyszerûbb.
288    3|                  dialektusban.~BENZIN: De... dedede... nem tudom azt...~
289    3|               köpni akar a pipa mögül, de nem sikerül): Hát... mondok,
290    3|           sincs... hogy képzelheti?... de igazán nem értettem...~BENZIN (
291    3|               Hát nem állapodtunk meg? De furcsa az úr, no.~ÉLETKOPF:
292    3|          Felugrik) Igen... bocsánat... de most szaladnom kell... pálinkás
293    3|         Elrohan.)~BENZIN (utánakiált): De behozza holnap, hé!~ÉLETKOPF (
294    3|              kételkednék a szavaiban - de talán inkább maradjunk meg
295    3|           jóhiszemûségében kételkedni, de azok képesek rá - hogy...
296    3|                lényegesen mást jelent, de gránátot nem jelent. Mert
297    3|             gránátok szoktak lecsapni, de azt a gránátot mégis szeretném
298    3|               HÖLGY (kétségbeesetten): De uraim... az istenért...
299    3|                 a homlokát törli): Fü, de melegem van! Fü, de melegem
300    3|                Fü, de melegem van! Fü, de melegem van!~DIPLOMATA (
301    3|             Talán pénzt...?~DIPLOMATA: De, barátom, hiszen maga akkor
302    3|               magának. (Nyafogva.) Jaj de fáj a fejem. Jaj de fáj
303    3|                Jaj de fáj a fejem. Jaj de fáj a fejem. Nincs magánál
304    3|           tócsavíz volt a kulacsomban, de azt is kiittuk már a komámmal.
305    3|                könnyû! (Nyafogva.) Jaj de fáj a fejem! Két éve töröm
306    3|            nyafog): Köszönöm, barátom, de aligha hiszem. Örüljön,
307    3|               segíteni? (Ordítva.) Jaj de fáj a fejem! Jaj de fáj
308    3|                Jaj de fáj a fejem! Jaj de fáj a fejem!~KATONA: De
309    3|                de fáj a fejem!~KATONA: De talán mégis - hiszen az
310    3|                semmi. (Jajgatva.) Jaj, de fáj a fejem.~KATONA: Na
311    3|  kibontakozáson már nagyon régóta. Jaj de fáj! Jaj de fáj!~KATONA:
312    3|                régóta. Jaj de fáj! Jaj de fáj!~KATONA: Hm, hm. Nézze
313    3|            DIPLOMATA: Nincs semmi baj? De nekem leszakad a vállam!~
314    3|              csak fel!~DIPLOMATA: Jaj, de nem tudok mozdulni!~KATONA:
315    3|            semmi, egy rongyos srapnel. De még túllõtt, csak próbálkoznak.
316    3|             Hiszen ez még messze volt. De a következõ már azt hiszem,
317    3|                hagyják abba...~KATONA: De nem hagyhatják!~DIPLOMATA:
318    3|              dörgöli, körülnéz): Jaj - de rosszat álmodtam. Pedig
319    3|              aszerint, hogy miszerint, de azonban annál is inkább,
320    3|            zavartan): Hát...~IGAZGATÓ: De azért lehet adni. Majd húzni
321    3|                 Azt benne kell hagyni, de minek ezt olyan hosszan
322    3|            igaz?~RENDEZÕ (udvariasan): De igaz, méltóságos uram. (
323    3|               Gondolkodó?... Az jó. No de csak egészen röviden, ha
324    3|                kérem, csak folytassák. De mondom, egészen röviden.~
325    3|         kihúzzuk.~HAMLET (megütközve): De kérem, méltóságos uram,
326    3|          felelni: „na, szó, szó, szó”, de arra, hogy „mit olvas”,
327    3|                Kérem, csak folytassák, de röviden.~RENDEZÕ (mint Mercutio): „
328    3|  Shakespeare-ben is megvan...~RENDEZÕ: De kérem, hiszen...~IGAZGATÓ:
329    3|             RENDEZÕ (szolgálatkészen): De igen méltóságos uram, Ofélia,
330    3|              Jókor jöttem ide.~HAMLET: De méltóságos uram!~IGAZGATÓ:
331    3|            onnan, hogy~„Bement a lány, de mint leány~Többet nem jõve
332    3|               énekel):~„Bement a lány, de mint leány~Többé nem jõve
333    3|                HAMLET (megrökönyödve): De kérem, méltóságos uram,
334    3|                  RENDEZÕ (könyörögve): De méltóságos uram, itt csakugyan
335    3|                ki van hagyva!~RENDEZÕ: De kérem... méltóságos uram...
336    3|               Címszerep! Nagyszerû!... De nincs értelme... Kimarad,
337    3|             Kimarad, punktum.~RENDEZÕ: De méltóságos uram... mit szól
338    3|           vagyok a dramaturg.~RENDEZÕ: De méltóságos uram... Shakespeare
339    3|         szûzies tartózkodása?~MARISKA: De hát akkor nem értem, Blitz
340    3|               elmagyarázom, gyermekem. De ehhez tudnia kell, hogy
341    3|               gyermekem, egy egyszerû, de becsületes rablógyilkos
342    3|                 MARISKA (nyugtalanul): De nem fog fájni?~BLITZ: Dehogy,
343    3|           összes ajtók. (Óráját nézi.) De már sietnünk is kell, mert
344    3|                és a dívány felé viszi, de közben kopognak.) Na, ki
345    3|       fizetésemelés?~MÁJER (zavartan): De kérem szépen - kérem én
346    3|               Nem hallott róla?~BLITZ: De igen, ismertem. Utoljára
347    3|            Hopp, megvan. Mondja csak - de nézzen a szemembe - mire
348    3|              ki?~MÁJER (szégyenlõsen): De ne nevessen ki.~BLITZ: Ne
349    3|               vicc... hehehe...~MÁJER: De ilyet... hehehe... meg kell
350    3|               dik, fejét vakarja.) Hm. De hát akkor ez a nyom se jó.
351    3|                Persze, hogy nagyon jó. De látja, különben is miért
352    3|              Blitz! Isten áldja meg... De akkor hol lehetek én most...?~
353    3|                a szoba.~BERGER: Ejnye, de ismerõs nekem ez a szoba.
354    3|          éjszaka bejön ebbe a szobába. De nem bánt senkit, csak körülnéz,
355    3|               Hazajáró lélek?~FOGADÓS: De mondom, nagyon csöndes,
356    3|                 nyújtózkodik): Aoiá... De álmos vagyok. Pedig még
357    3|             megvolna. (Ásít.) Aoiá!... de álmos vagyok... (Elfújja
358    3|              ugye, hogy nem kelek fel, de nagyon álmos vagyok. Csak
359    3|            mintha nem látnám szívesen, de nagyon álmos vagyok. Meddig
360    3|           mintha nem elég jól hörögne, de kicsit álmos vagyok. Nem
361    3|            MUKI (hörög)~BERGER: Ejnye, de pedáns kísértetnek tetszik
362    3|                a történetemet.~BERGER: De nem lesz hosszú, kedves
363    3|              láttam azt a csirkefogót, de egyszer rá fogok találni
364    3|    tizenkettõkor megy a vonatom.~MUKI: De visszajön még ide?~BERGER:
365    3|              koncentrált nemzeti erõk, de páneurópaizmussal hígítva.
366    3|               hatalmas mozgalmunkat... de mi tudjuk, hol keressük
367    4|       novellához. Megírni csak tudnám, de témám még nincsen; ezt ki
368    4|              Érdekes dolog lett volna, de persze megint elfelejtettem,
369    4|                tudom, hogy folytassam, de majd kisütöm. Csak idõm
370    4|              kisütöm. Csak idõm volna, de nincsen, ma a szegény Szerelemy
371    4|                szereti a fiatalembert, de büszkeségbõl eztet nem vallja
372    4|                ekkor megmozdul valami, de még nem árulja el magát.
373    4|                most Szibéria felé. No, de nem errõl van szó, hol is
374    4|              hogy nemcsak újságíróval, de igazi férfival van dolga,
375    4|               csak boldogtalan vagyok, de õk azonkívül, hogy boldogok,
376    4|                hogy itt valami készül. De én nem venném észre a csodálkozását,
377    4|       zavarosak a képzeteim e pontban, de annál ragyogóbbak. Tág bõrfotelek,
378    4|                 hogy vannak még hibái, de bizonyos vagyok benne, hogy
379    4|             nem az olcsó siker buzdít, de valódi mûvészi törekvés.
380    4|          férfival, aki csak négy éves, de már, hogy is mondjam csak,
381    4|             Hát ez szamárság, barátom, de megbocsátható szamárság.
382    4|        Szemérmesen el akarok fordulni, de a pincér odajön.~- Kérem,
383    4|          krokit és negyvenezer cikket, de mindig azzal az érzéssel,
384    4|                és hazamegyek dolgozni.~De ma tényleg. Nyolc óra van,
385    4|              magány!~Hát most kezdjük. De milyen furcsa...~Leülök,
386    4|           kávéházba, és megmagyarázom.~De a novemberi asszony... elment...~
387    4|               elég idõm lesz. Gyerünk!~De valamit mégis kellene írni...
388    4|           mondtam -, bocsánatot kérek, de mintha múltkor... mintha
389    4|            megörültem a találkozásnak, de hirtelenében nem tudtam
390    4|       álldogálásba, ott a Duna-parton. De ez a Ferenczi, ez már aztán
391    4|               a betyár angyalát - úgy, de úgy föllelkesített, ilyen
392    4|                kis babám,~Barna bizon, de az ám!~- Na, hogy tetszik,
393    4|                Bocsánat... - mondtam - de én...~- Hej, barna kislány -
394    4|             mindjárt az ingemért is!~- De Babits Mihály...~- Az is
395    4|             ezt a szót: „miszerint”.~- De úgy látom, ön dolgozik.~-
396    4|                 Ó! Nagyon lekötelez... de igazán, nem merném megfosztani...~-
397    4|             val, és Lucifer tanácsára, de még szerénységének sugallatára
398    4|         Ilyesmirõl lehet szó, ámbár... De tudod mit, ha egyéb bajod
399    4|                zsebébõl a kéziratot.~- De ne bontsd fel elõbb...~-
400    4|           néhány véleményt meghallgat. De restellt szólni újságíró
401    4|            szekrénybe. Hónapokig várt, de nem jött válasz. Végre nem
402    4|               állásokat töltenek be.~- De hisz én nem mint dramaturgnak
403    4|             ezt magamról mondanám...~- De mégis... a vélemé...~- Bocsásson
404    4|                olyan szerénytelen...~- De a darabom...~- Bocsásson
405    4|        véleményem jelentene valamit.~- De akkor... hogy fogják megtudni...~-
406    4|                nem megvetendõ volna.~- De mester, hiszen...~- Kár
407    4|       regénynek. Versbe kellene ilyet. De Rudas fürdõ leírás, az jó
408    4|     érdeklõdéssel forgattam kéziratát, de miért választ ön nemzetközi
409    4|           részleteit megbeszélhessük.”~De erre nem került sor. Szabó
410    4|                szundikálásban zavarni, de most már menniök kell az
411    4|                 az egész egy marhaság, de ha úgy csinálom, ahogy õ
412    4|            szédítõ és õrülten tûrhetõ, de Xavér, a fõhõs, a harmadik
413    4|              hogy meglehetõsen bódító, de Xavér, a fõhõs, a második
414    4|               hogy észbontóan elég jó, de Xavér ne jöjjön a második
415    4|            éppen eléggé korszakalkotó, de ha hallgatok rá, volna egy
416    4|             Emma hozzámenjen Xavérhez, de úgy kell befejezni, mintha
417    4|            hogy monumentálisán hercig, de ha hallgatok rá, legyen
418    4|            Weisz Richárd is gratulált, de azt mondta, hogy egy kicsit
419    4|           jóindulattal voltak irántam, de aztán már nem ismertek olyan
420    4|             lettem, megfogtam a kezét, de õ visszahúzta, végre megismerkedtünk
421    4|            végzetessé válhatott volna, de csakhamar elkövet­kezett
422    4|               vágok valamit... Brrr... De milyen szemtelen hangja
423    4|               lehet, meg pép is lehet, de pépnek jobb lenni. Az ember
424    4|              szép vers ez, én istenem, de gyönyörû szép.~Különben,
425    4|               legalább még egy kicsit. De milyen jó így. Fél tízkor
426    4|           anyagát magunk teremtettük - de nem ám úgy, mint Zamenhof,
427    4|               põ, ha engemély, kimár -~De mindegegy, ha vildagár...~
428    4|          kávéházban. Igazán restellem, de most sem értettem, amit
429    4|           amiben aranyhalak úszkálnak, de hirtelen meggondoltam magam,
430    4|           forrt. Senki se tudta miért, de forrt. A katonaságot se
431    4|     mindegyiken elolvasom a feliratot, de fordítva, hogy mi jön ki
432    4|                ez egy szép magyar szó. De nekem olaszosan ejtve is
433    4|               marad nekem. Ha risnya - de nem ris.~Mert nekem a szó,
434    4|          számomra nemcsak keserû gúny, de ízes élvezet is, amit Hamlet
435    4|             bizalmatlanság esélyeinek. De számom­ra ebbõl csak jó
436    4|           semmi mondanivalója nincsen; de a harmadik úr nem megy el,
437    4|           Kérlek, én mondtam, hogy ne, de hát akarták. Azt mondták: „
438    4|               hogy hatott rád.~- Igen. De türtõztettem magam. Nem
439    4|        megtörültem.~- A gyomrát nem?~- De, alulról, egyetlen vágással.~-
440    4|               kör eleinte óriási volt, de aztán ez is kezdett összefutni.
441    4|                értette, mit beszélnek, de néhány perc múlva álmélkodva
442    4|            múlt héten is akartam írni, de hát nem volt hely, hiába!
443    4|         jóhiszemûségét, jogosultságát, de ebben az ügyben szigorú
444    4|            megnyug­tatni a közönséget, de garanciát is nyújtani, hogy
445    4|            idõkben foglalkoznia kell - de nem akarunk elébe vágni
446    4|              az illetõrõl az újságban. De mit tegyen egy tudós, akinek
447    4|           mosollyal lapozgatott benne, de egyszerre megdermedt a szíve.
448    4|             Krakauert akarták ültetni, de a koronázás elõtt undorító
449    4|                gyorsan továbblapozott, de vesztére. A szabadságharcról
450    4|              eszik mindenféle levelet, de nem eperfalevelet, hanem
451    4|              hogy milyen gyönyörû, jaj de szép, jaj, de szép, és adnak
452    4|            gyönyörû, jaj de szép, jaj, de szép, és adnak neki sok
453    4|           tinta, mindig kevesebb lesz, de õ látja a sok szálat, hát
454    4|               nevezik verses drámának. De az író nem bánja, mert örül