Fej.

  1    1|                egynegyed ötkor jelenjek meg a Nyújork kávéházban rendkívül
  2    1|             Andrássy kávéházban jelölte meg a helyet, az idõt este fél
  3    1|                szõke fiatalember jelent meg asztalomnál, bemutatkozott
  4    1|              isten tudhatja - jegyeztem meg.~- Tessék elhinni, már vége
  5    1|             helyes.~- Csakhogy alaposan meg kell fontolni a dolgot.
  6    1|              Azt most még nem mondhatom meg. Nem éppen lap. De esetleg
  7    1|               esetleg az is. De ezt még meg kell fontolni. Nézetem szerint
  8    1|                 elõ kell készíteni, azt meg kell fontolni. Nem szabad
  9    1|             lehet keresni, barátom...~- Meg vagyok gyõzõdve róla. Mégis,
 10    1|               nagyon sokra becsülöm, én meg vagyok gyõzõdve róla, hogy
 11    1|                  hát én nem feledkeznék meg önrõl, azt elhiheti... én
 12    1|            ember elárulja, más csinálja meg. Csak bízza rám, maga fiatal
 13    1|                   Sag’schon! - jegyezte meg az görögül. - Bár inkább
 14    1|                  mely új korszakot nyit meg a természettudomány történetében,
 15    1|         folyóiratnak, ahol az rövidesen meg is jelent.~A következõ számban
 16    1|              számban lelkes cikk jelent meg Hexamosz tollából, amelyben
 17    1|             elavult eszméit szólaltatja meg, hanem a Holnap igéit zengi,
 18    1|              azt illeti, hogy új eszme, meg izé, hogy a jövõ zenéje...
 19    1|             mely intézkedés, mint ahogy meg­magya­rázták nekünk, a forgalom
 20    1|                csak a lyukak maradjanak meg, amibe a közönség beleáll.
 21    1|             Esetleg a villamosáramot is meg lehet takarítani; a társaság
 22    1|               két megállóhelyét hagyják meg, az egyiket, ahol be lehet
 23    1|            legközelebb rendelet jelenik meg, mely a sík fedelû aszta­
 24    1|             pofont kap. Aki nem jelenik meg, elveszti a jogát, utólagos
 25    1|             fehér, ijedt kis nyúl, csak meg akarom simogatni a fehér
 26    1|          erõsebb vagyok nálad. De értsd meg, hogy szó sincsen minderrõl,
 27    1|                 és kedves akarok lenni, meg akarlak simogatni, meg akarok
 28    1|                  meg akarlak simogatni, meg akarok feledkezni önmagámról,
 29    1|           élvezeteirõl, temiattad, akit meg akarok simogatni, hogy dobogó
 30    1|                  most már aztán tényleg meg kell, hogy fogjalak, meg
 31    1|                meg kell, hogy fogjalak, meg kell, hogy simogassalak,
 32    1|         torkodat, hanem csak önzetlenül meg akarlak simo­gatni, kellemessé
 33    1|                volt igaza, hogy tényleg meg akartam enni vagy agyonverni,
 34    1|             csikorgatom, és egyszer már meg is kapom a füleit, de õ
 35    1|             akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni.~
 36    1|                  jóindulattal veregetve meg a vállát -, szólok a házfelügyelõ
 37    1|                hogy magával csináltassa meg a betört ablakot, minek
 38    1|           bankból, a ház úgyis a banké, meg fogom neki mondani, kérlek,
 39    1|                 dolog a Kocsis Gyurival meg Morvayval. - Csirkefogó,
 40    1|                csirkefogó - állapította meg vagy huszonötödször. És
 41    1|             Micsoda pofon? Kit pofoztak meg?~- Ja, pardon, hiszen te
 42    1|            megbolondultál? Kit pofozott meg?~- Dehogyis õ - éppen ez
 43    1|                 a tóra, csak este jövök meg!~- Szervusz, öreg!~A következõ
 44    1|                  Csak aztán verekszenek meg.~- Szervusz, Olga! Mi újság?~-
 45    1|            város tele van! Kocsis Gyuri meg­pofozta Morvayt, reggel -
 46    1|                Morvayt, reggel - Morvay meg most este, egy órával ezelõtt
 47    1|              nem lesz ezek közt valami? Meg mertem volna jósolni elõre!
 48    1|          Csillagba.~Izgatottan indulnak meg. Timár kipirulva kiált fel,
 49    1|             lehet, ahhoz messze is van, meg még megsértõdik. Messze
 50    1|                a szemeit kezdi dörgölni meg a füleit. Megcsípi a karját.
 51    1|          ajtóhoz fut; egy hölgy jelenik meg. Ejnye, ejnye. Nagyon bizalmas
 52    1|                   tudod, ezek a bolygók meg a naprendszer... ide át
 53    1|                hiszen még nem is néztem meg. Bocsánatot kérek, merre
 54    1|               titkosrendõr, feltétlenül meg­tévesztett volna, mert direkte
 55    1|             Csavolcsek detektív vagyok? Meg tudja állapítani a személyazonosságot?~-
 56    1|                   Nem hiszem. Bocsásson meg, igazán nem jutott az eszembe.~
 57    1|                 ezt?~- Miért nem mondja meg õszintén, hogy engem gyanúsít
 58    1|           gyanúsít azzal, hogy én öltem meg a Répa utcai öregasszonyt?~-
 59    1|               De igen. Például kérdezze meg, hogy keresztény vagyok-e?~-
 60    1|             hogy tagadom, hogy én öltem meg a Répa utcai öregasszonyt.~
 61    1|                találtak, azzal fojtotta meg a gyilkos. Mármost láttam
 62    1|               furcsa vagy. Különben edd meg.~Ezzel az emberrel nem veszhetek
 63    1|                 használatában akadályoz meg, mellyel kilétét megállapíthatnám?~-
 64    1|                   Bübüte, idenézz, néni meg a bácsi is ajutál. Idenézz;
 65    1|           Bübükével. Nagyon unom magam, meg fogok ismerkedni a gyerekkel.~-
 66    1|               mondanak nekem a vasútról meg a madarakról, és úgy teszek,
 67    1|              ezt az eszményt valósítják meg, gyermek­korom óta izgatták
 68    1|           megmondom: eladtam az ágyamat meg a székemet, és vettem egy
 69    1|              gyík, amit farkánál fogtak meg.~Legközelebb én is meghívom
 70    1|               hogy soha többé ne hívjon meg vacsorára.~
 71    1|                intézményeivel nem felel meg a mi differenciált korunk
 72    1|                õk hivatottak arra, hogy meg­védelmezzék a békét. Mármost
 73    1|                a békét. Mármost figyeld meg, hogy beszélnek a diplomaták.
 74    1|            becsült ellenséget, gondolja meg, hogy Schopenhauer szerint
 75    1|               csak ön után!”~- Barátom, meg vagyok gyõzve. Hát csak
 76    1|       jelentkezõhivatalba, ahol nyilván meg fogják kérdezni, nem hatna-e
 77    1|              szakos bölcsész, ha rögtön meg nem ismerte volna Leonidászt.
 78    1|        harcoltok? Hol az ellenség?~- Az meg ott fekszik. A másik árokban.~-
 79    1|                 fenekén, Leonidász majd meg­mutatja nektek, hogy kell
 80    1|               az a furcsa dolog történt meg, hogy az eposzt valamelyik
 81    1|                 cikk ilyen címen jelent meg: „Vakaródzik a feleségem”,
 82    1|             pedig hányszor fogadtam már meg, hogy új életet kezdek,
 83    1|           kifosztotta a lakást, esetleg meg akarja mosni a kezét, a
 84    1|          töprengj tehát, hanem hallgasd meg egy tapasztalt ember tanácsait.~
 85    1|                valami szolga várna rád, meg­kérdezné, hogy hívnak, újraoltási
 86    1|               mi az, még nincsenek itt? Meg fogom õket büntetni.” Ha
 87    1|          folyosón. Végre zongoraszó üti meg füled. Arrafelé tartasz.
 88    1|               Persze, aztán nem ismerik meg az embert!” Mire ijedten
 89    1|             hogy ez mással nem történik meg, rendes emberekkel, így
 90    1|            gyanúsan nyúlik.~- Fene egye meg, cipõpertlit kell vennem -
 91    1|         megfeszült és megdagadt. Dagadj meg. Némi habozás után mutatóujjammal
 92    1|               kapcsokra, a végén erõsen meg­húzom, és némi erõlködés
 93    1|                van, valamit tenni kell, meg kell kísérteni a lehetetlent,
 94    1|           idézést kaptam, hogy jelenjek meg a Másvilági Mennyország­
 95    1|               észre.~- És a szája?~- Az meg két vörös húsgörcs. A bélrendszer
 96    1|                és ez nekem tetszett! És meg akartam csókolni! Brr!...~-
 97    1|                Nem. De nem is erõltetem meg magam, van idõ. Arra való
 98    1|              lányi Dezsõ barátom jegyzi meg egy helyen, nagyon helyesen.
 99    1|             összevesztem, mert nem írta meg ezt a levelet, és összerágta
100    1|               Reggel öt órakor jelenjek meg, különbeni elõvezettetés
101    1|          Homályosan emlékszem, hogy ott meg szokták hitettetni az embert.
102    1|       rekvirálták el, éppen most, mikor meg akarok nõsülni... Egészen
103    1|               tisztelendõ úr.~- Gyónjon meg, édes fiam.~Letérdelek,
104    1|                  és miért nem állította meg sebes hajtás miatt?~- Nem
105    1|                Nagyon kérem, ne sértsen meg azzal, hogy társalgásunkat
106    1|        felpattant. Két péklegény jelent meg lihegve. Egy zsemlét hoztak.
107    2|          megbízhatóságáról legalább úgy meg vagyok gyõzõdve, mint a
108    2|              lát” elv alapján beszéljük meg ezt az érdekes esetet.~-
109    2|              betegséget magam állapítom meg magamról; de aztán eszembe
110    2|                 nagyon jól tudja. Tehát meg kell állapítanunk, hogy
111    2|    bebizonyítottam.~- Ohó, álljunk csak meg. Hiszen ha nem vagyok õrült,
112    2|                 az.~- Ohó, álljunk csak meg. Ön azt mondja, a rögeszmém,
113    2|               kérem, kérem - nyugtattam meg -, hiszen nincs is önnel
114    2|                igen nagy vállalat indul meg... egyelõre még nem beszélhetek
115    2|              felelõsség engem terhel... Meg kell tudnom, számíthatunk-e
116    2|                 Higgye el, nem bízhatok meg senkiben, magamnak kell
117    2|                  kérdeztem.~- Bocsásson meg - mondta sebesen és félvállról,
118    2|               szembejönnek... egy hölgy meg az inas... Az egész fölé
119    2|             hogy igen, igaz, csak mégis meg kell látogatni Stanci nénit,
120    2|                bácsi arca végre tényleg meg is jelenik; duzzadt, fényes
121    2|                 kedves naptya? Az anyja meg az aptya.~FRÉDI (elgyengülve):
122    2|             valamit, Stancikám”, és még meg is írta ezt a levelet...
123    2|                              Nem ismert meg a saját anyám~- Borzasztó -
124    2|                a saját anyám nem ismert meg.~Mindketten hallgattunk.
125    2|                A saját anyám nem ismert meg, most, hogy ellátogattam
126    2|                 a saját anyám nem ismer meg többé... Képzeld, lementem,
127    2|                     Vele... - kondultam meg enyhén, holmi falióra gyanánt,
128    2|                 országúton pillantottam meg. Anyám, mondtam neki, hát
129    2|           mondtam neki, hát nem ismersz meg? Félix, Félix - s már dadogtam -,
130    2|             dadogtam -, hát nem ismered meg fiad, anyám... és nem ismert
131    2|                  anyám... és nem ismert meg a saját anyám.~- És?~- És
132    2|                  végre halkan szólaltam meg:~- Te... - mondtam neki -
133    2|                alacsony és szõke nõ, ez meg magas, fekete volt, akivel
134    2|               Ja, igaz, hiszen nem lesz meg.~Nem lesz meg? Hiszen ez
135    2|           hiszen nem lesz meg.~Nem lesz meg? Hiszen ez borzasztó, ez
136    2|                Nemcsak hogy az sem lesz meg, de most egyébre se tud
137    2|            kérdezett a méltóságos úr, õ meg azt hitte, hogy róla beszél,
138    2| rejtvényújságokat és újságrejtvényeket. Meg­próbáltam egységes elvet
139    2|           játszva, ránézéssel fejtettem meg, elképesztve a nehézfejûeket,
140    2|             ország anyanyelvén tiszteli meg õt a szokásos üdvözléssel.
141    2|             megígértem, és közben talán meg is feledkeztem a dologról,
142    2|              kilenckor aztán kocsi állt meg a házunk elõtt. Két barátom
143    2|              most kezdõdik a tánc - ezt meg kell néznie...~Éreztem,
144    2|      legszívesebben veszem, ha nem írja meg az egész dolgot... Nem mintha
145    2|              pusztult el mellette Sanyi meg Jancsi meg a Bandi, itt
146    2|               mellette Sanyi meg Jancsi meg a Bandi, itt vesztek éhen -
147    2|                 vesztek éhen - a halász meg a kereskedõ pedig eladta
148    2|                 gyöngy ér valamit -, õk meg akartak szabadulni attól
149    2|               szegény kagyló ott döglik meg a homokban. Nem - ez nem
150    2|                 lehetnénk! Uram - vegye meg tõlem ezt a gyöngyöt, olcsóbban
151    2|                támogatom a tudományt is meg a szakértelmet is, de nem
152    2|         szakértelem és tudomány gyõzhet meg engem. Ismétlem, én még
153    2|            gyöngykagylót.~- És ki gyõzi meg önt a tudós hivatottságáról?! -
154    2|               vonatkozik a kérdõjel is, meg a felkiáltójel is, amit
155    2|             hogy szeretsz, és mindennel meg volnál elégedve, csak egy
156    2|                 mafla férjed ne találja meg - igazi szerelmes levél,
157    2|             állván ki a munkából, neked meg van idõd, írd meg magad
158    2|                 neked meg van idõd, írd meg magad õket, és szerdán mindig,
159    2|                Ma egy nõvel ismerkedtem meg - mély, rejtelmes szemek,
160    2|               virág - a kezét csókoltam meg, és a kezének olyan szaga
161    2|        Megcsókoltam. A száját csókoltam meg: azt hittem, elmúlok és
162    2|               fülemet és csiklandozott. Meg akartam fogni, de ellökött,
163    2|              betegségem a fontos, nekem meg az egészségem -~mert ilyenformán
164    2|                 aki ugyan nem orvos, de meg vagyok gyõzõdve róla, hogy
165    2|               vele kibeszélgetem magam, meg vagyok nyugodva -~mert mint
166    2|             vagyok, az orvos nem mondja meg, folyton erre gondolok,
167    2|           kabátomat nem, s így nem adja meg a kellõ tiszteletet -~urológushoz
168    2|                és nem hajlandók például meg­érteni, hogy az ember ebéd
169    2|           hogyan, akkor mibõl állapítja meg, hogy mi bajom van? Én igyekszem
170    2|              doktor úr, csak azt mondja meg, érez az ember tüdõrák esetében,
171    2|               állapotomat - hadd tudjak meg mindent, beszéljen hozzám
172    2|                 doktor úr nem hallgatja meg az embernek szubjektív panaszait,
173    2|            utoljára, és hogy bátran ezt meg azt -~mert ezzel az orvossal
174    2|                na, mi baj van? - szólal meg érces baritonja. Bejön,
175    2|                a férje miatt, fene egye meg, rosszul éreztem magam,
176    2|                várni kellett, fene egye meg. De elég kedves levelet
177    2|              szinte hiányzik. Fene egye meg. Nnna. Majd a jövõ héten.
178    2|                 terítõt a sezlonra, mit meg nem tesz az ember egy ilyen
179    2|           kukoricázhat annyit, hogy így meg úgy, szeretsz, nem szeretsz -
180    2|                szeretsz, nem szeretsz - meg háromórás magyarázgatások,
181    2|               nagyon szép szeme van, de meg kell tanulnia, drágám, hogy
182    2|               már, de hát ezt mégiscsak meg kellene valahogyan érteni.
183    2|                fáradt vagyok, fene egye meg, egész éjjel sétáltam a
184    2|                a Duna-parton, fene egye meg, tudniillik egyre azon töröm
185    2|               vagyok... nnna, fene egye meg.~Jún. 30.~Ezt még végigjátszom,
186    2|               kellemetlen, hogy én neki meg akarom magyarázni, hogy
187    2|               hogy én nem magyarázhatom meg, hogy mit értek az alatt,
188    2|               30.~Inkább nem magyarázom meg, mutatni kell, hogy nem
189    2|                nõhökk... kel. Fene egye meg, nem fog a toll. De fáj
190    2|             most már biztos. Hát tegnap meg tegnapelõtt tudniillik biztosan
191    2|             most mindig tüdõvel: szemen meg orron keresztül sípolok
192    2|       hisztérikát. Hiszterika­játék, az meg így megy: az ember száját
193    2|              ment, tudniillik azt mégis meg kell magyarázni, hogy az
194    2|              egészen hidegen és hûvösen meg tudnám értetni vele, hogy
195    2|          aszongya: „vannak nõk, akikért meg kell halni egy életmûvésznek,
196    2|       férfiideáltól! Csak maguk õrülnek meg mindjárt, ha egy nõ szép.
197    2|   Kiegyenesedett, gúnyos szikra villant meg a szemében, hidegen, nyugodtan
198    2|            csúnya orvosi könyvekbe - de meg is fájdult a fejem, meg
199    2|                 meg is fájdult a fejem, meg a gyomrom is émelyegni kezdett,
200    2|               mielõtt anatómiát tanult. Meg is kellett ígérnem, hogy
201    2|               megfogta a pulzusomat, és meg­kérdezte, hogy nem érzek-e
202    2|                hogy ilyen jó hozzám, és meg akartam ölelni a derekát,
203    2|      folytonosan dezinficiálni kell, ha meg akarom csókolni vagy ilyesmi.
204    2|            egész éjjel tele van a fülem meg az orrom ezzel a furcsa
205    2|               kérdezi, és én nem mondom meg, mert ez esetleg nekem egy
206    2|                 én leveleimet nem látja meg ottan, náluk. Engem maga
207    2|                ütött a fejembe a dolog, meg is kérdeztem egyenesen a
208    2|               járkálhat, de nem csalhat meg, mer’ én abban a percben,
209    2|          ráteszem a spárgát a lábára, õ meg húzta maga után a spárgát
210    2|               gyanús nekem a feleségem, meg fogom kérdezni.~Okt. 31.~
211    2|         kérdezni.~Okt. 31.~Már régebben meg akartam írni a naplómba,
212    2|                akkor majd világos lesz. Meg is gyújtottam a gyertyát,
213    2|            törvényhez, hogy akadályozza meg a férjemet abban, hogy hozzám
214    2|            orvosi látleletre hivatkozva meg­állapítja, hogy a felesége
215    3|                 Úgy van, jön a férj, én meg nem találom a kabátomat - (
216    3|             mint borjú az új kapura. Én meg lihegek a felindulástól,
217    3|               Nem. A marha. Nem értette meg.~FÉRJ: Csak egy férj lehet
218    3|               rajta.~FÉRJ: És a helyzet meg volt mentve?~FAZEKAS: Nahát!
219    3|                FÉRJ: Persze, hogy hall, meg olvas. De ilyen jót, mint
220    3|               vicc, ami a Ferivel esett meg - hisz ez egy kész novella
221    3|                 Már volt valaki? Hát ez meg miféle marhaság?~FÉRJ (naivan):
222    3|         kabaréjelenetet ilyen címen írd meg: „A marha házibarát” - vagy „
223    3|              kiderül... én nem szólítom meg, ha elfelejtette, annál
224    3|                  megvárom, míg õ szólít meg. (Meglát valakit.) A kezét
225    3|             Elrohan.)~KOVÁCS: Fene egye meg, inkább én is... (Feláll,
226    3|                kezét. Félre) Fene egyen meg, eressz már el.~TAKÁCS (
227    3|               el a Kozarek, szólíts már meg... Hát hogy... ó... ó...
228    3|          Dehogynem. (Félre.) Fene egyen meg.~(Leülnek. Kínos szünet.)~
229    3|               KOVÁCS (félre): Fene egye meg, dolgom van, de nem merek
230    3|        családunk. A nagyságos asszony - meg a gyerekek...~TAKÁCS (bután):
231    3|           kínosan viccelve): Nem mondom meg.~KOVÁCS: A... az enyémen...
232    3|           megyek...~KOVÁCS (most õ ijed meg): Máris...? Ugyan, olyan
233    3|                muszáj.~BETEG: Hát ígérd meg, hogy nem a síromon fogsz
234    3|                felvonást még nem kaptuk meg.~IGAZGATÓ (a szolgához):
235    3|                a szolgához): Nem kaptuk meg a harmadik felvonást? Pomuc!~
236    3|                 mirõl beszélek. Magának meg volt hagyva, hogy minden
237    3|                 harmadik felvonást, míg meg nem kapja.~SZOLGA (vállat
238    3|                csak egy éve van itt, én meg tizenöt éve.~TITKÁR: Hallja,
239    3|            tenni?~TITKÁR: Hm, fene egye meg.~IGAZGATÓ: Akkor mégse lehet... (
240    3|               mivel öt hónappal azelõtt meg tetszett ígérni, hogy el
241    3|                darabomat, amirõl tavaly meg tetszett ígérni, hogy két
242    3|          tetszett olvasni, és hogy majd meg tetszik mondani ma, azaz
243    3|                 közepén... úgy az eleje meg a közepe között...~MRÁZ (
244    3|         gondolja, hogy ezt változtassam meg, ebben az értelemben.~SZOLGA:
245    3|                  Fájdalmasan) De mondja meg, igazgató úr, hát nincs
246    3|             igaza? Hát teheti? Gondolja meg! A gróf mindent tud! És
247    3|        felakasztja magát.~TITKÁR: Miii? Meg van õrülve ez az ember?
248    3|                 apád sincs.~RAGYAI: Hát meg fogod látni. Illetõleg nem
249    3|                jó ecet korán savanyodik meg ilyeneket - és beszélj az
250    3|        Benzinhez) Kedves bácsi, engedje meg, hogy bemutassam Életkopf
251    3|                sikerül): Hát... mondok, meg csak megnõzem, micsinyá
252    3|              nagybácsim, most bocsásson meg nekem, átszaladok ide az
253    3|           miegymás beszénlek?~ÉLETKOPF: Meg én, könyörgöm. Velem egész
254    3|              tudni, hogy az úrnak... ha meg nöm sértem, ugye köröskedõnek
255    3|              kiszera méra mibévaságban, meg...~ÉLETKOPF: Hogy itten
256    3|                mibéva tárkány van-e, ha meg nem sértem?~ÉLETKOPF (egy
257    3|          gondolja, biztosan õ bolondult meg, már régen félt ettõl):
258    3|               ÉLETKOPF: Akkor... hát... meg...~BENZIN: Nnna. Hát szúrja
259    3|             pöngõt. Hát nem állapodtunk meg? De furcsa az úr, no.~ÉLETKOPF:
260    3|               de talán inkább maradjunk meg annál ugyebár, hogy így
261    3|                 az ember sohase nézheti meg elég jól... Nem volt az
262    3|            sejhaj. Sejhaj, sohse halunk meg. Én azt hiszem, ön elõtt
263    3|               ugye, és nem változtattam meg a nézetemet és nem mondtam
264    3|                 ámbár akkor tehát mi is meg­fontolnánk, hogy mához nyolc
265    3|              ostoba ember? Hiszen elõbb meg kell fontolni, hogy lehetséges-e
266    3|               én most nem magyarázhatom meg magának az összes diplomáciai
267    3|               aszerint változtathatnánk meg, miszerint annakutána, hogy
268    3|                  Na és - azt nem teheti meg a nagyságos fõdiplomata
269    3|                DIPLOMATA: Hogy tehetném meg? Hiszen akkor meg kellene
270    3|              tehetném meg? Hiszen akkor meg kellene változtatnom az
271    3|                hát persze, változtassák meg, ahogy akarják - megadunk
272    3|        közbeszól): Kérem csak... álljon meg, izé... álljon meg!...~HAMLET (
273    3|               álljon meg, izé... álljon meg!...~HAMLET (ijedten): Kérem...?!~
274    3|                 tigrisnek, akit nem hat meg egy erélyes szív szûzies
275    3|           legyint.) Á, kérem, nem értik meg az emberek egy szegény,
276    3|            MARISKA (zavartan): Hát - ha meg kell lenni.~BLITZ: Ne, nem,
277    3|           sokkal kedvesebb. És gondolja meg, rám fér már egy kis nyugalom.
278    3|              sóhajtva): Istenem, hát ha meg kell lenni...~BLITZ (udvariasan):
279    3|    megismerhettem Blitz úr. Isten áldja meg. Magára hagyom.~BLITZ (kezet
280    3|        államrendõrségi detektív vagyok? Meg tudja állapítani a személyazonosságot?~
281    3|                 tetszik tudni - részben meg egy újabb eltûnés dolgában.~
282    3|              hogy egy bizonyos leányzót meg lehetne gyilkolni?~BLITZ:
283    3|            MÁJER: De ilyet... hehehe... meg kell pukkadni... hehehe...
284    3|                 nyoma veszett, én öltem meg.~MÁJER (szigorúan): Azt
285    3|               kedves Blitz! Isten áldja meg... De akkor hol lehetek
286    3|            MÁJER: Szaladok! Isten áldja meg, Blitz!... köszönöm... (
287    3|                  Kopogás, hörgés.) Most meg hörög. Na, gyöjjön már be,
288    3|             aludni. Legalább mondja már meg, miért kísért maga ausgetippelt
289    3|                MUKI (síri hangon): Tudd meg, balga halandó, engem a
290    3|                hangon): A nagy kaszinó, meg három ász.~BERGER: És magánál?~
291    3|               egy tízes, a kis kaszinó, meg a negyedik ász.~BERGER:
292    3|               ütés.~MUKI: Nekem mondja? Meg volt nyerve a parti. Felordítottam,
293    3|     áttelefonálom magának. Fél év alatt meg kell dolgozni a teljes piacot,
294    3|            színt majd késõbb állapítjuk meg. Köszönöm, kedves Wolf,
295    4|               tisztában vagyok. Ha csak meg tudom csinálni, még e héten
296    4|         egyszerre két repülõgép jelenik meg, és bombákat dobált ránk.
297    4|                szerepelne a novellában, meg - ejnye, ahá, tudom már,
298    4|              most azonban sietnem kell, meg kell írnom a jelentést a
299    4|           megint nem folytathatom, most meg a nehézágyúkkal kezdenek
300    4|             személyesen. Képek jelennek meg elõttem, ahogy az Érdekes
301    4|                 Kedves barátaim, szólal meg Herczeg Ferenc, engedjétek
302    4|              Herczeg Ferenc, engedjétek meg, hogy legújabb novellámat
303    4|                 író felolvassa mûvét és meg­hatva kéri a figyelmesen
304    4|                 kipirult arccal jelenik meg a küszöbön Beöthy László.
305    4|            mûvészi törekvés. Engedjétek meg, hogy felolvassam mûvét
306    4|               Zeitunge”-ban ismerkedtem meg a nevezetes emberrel, a
307    4|                 basszus hangon köszönte meg érdeklõdésemet, és szívélyesen
308    4|             irodalommal, filozó­fiával, meg más efféle tejberizzsel.
309    4|                amit olyan gyönyörûen ír meg Schiller a „Goethe” címû
310    4|        mûvészetnek. A többi link dolog, meg smokkság, széplélekség,
311    4|              hogy láttam, vár a kiadóm, meg egy macska, akit megfõztem.
312    4|               az nekem vurst. A Benczúr meg a Lotz, az menjen hasonlóságra.
313    4|                 konstrukciója a fontos, meg a karakter. Az ön karakterében
314    4|                sem volt. Csak nyugodtan meg akartam mondani a véleményemet
315    4|               hogy még mindig nem írtam meg. Azóta írtam háromezer krokit
316    4|            akkor elhatároztam, hogy ezt meg kell írni, ez oly szép...~
317    4|               dolog ezekkel a kuplékkal meg kabarékkal. És a színész
318    4|             egyikre.~- Magyar a mája is meg a zúzája is ennek a Ferenczi
319    4|                 micsoda népies tûz van, meg egyszerûség, meg mifene.
320    4|               tûz van, meg egyszerûség, meg mifene. Tetszik tudni, én
321    4|                tudni, én már egy kicsit meg is feledkeztem ezekrõl a
322    4|             Segesvárról Londonba mentem meg Párizsba, ott voltam egypár
323    4|             tüzes népdalt, ezt hallgasd meg, ha vitéz vagy. És Sándor
324    4|           fiatalember. Mert én nem írom meg a dolgokat... az ám! Ezt
325    4|             dolgokat... az ám! Ezt írja meg egyszer, író úr!~- Ó! Nagyon
326    4|                úgy kitalálták. Ezt írja meg egy író. He! író úr! Ezt
327    4|               író. He! író úr! Ezt írja meg! Mi? Ehhez mit szól?~Alsó
328    4|              nekem jöjjenek a kiadók... meg aztán mindjárt görcs áll
329    4|                magának - aztán azt írja meg, író úr, hogy én hogy kerültem
330    4|                  Hát...~- Vagy azt írja meg, hogy mihez fogtam én Amerikában,
331    4|            havat lapátoltam... ezt írja meg...~Az orrom alatt hadonászik.
332    4|              sikerült-e - kinek mutassa meg?~- Nézd, Imre bátyám - mondta
333    4|               Évával, és csak ott tudja meg, hogy tulajdonképpen kicsoda
334    4|                És vélemé...~- Bocsásson meg, kérem, nem kontárkodhatom
335    4|                 költõnek...~- Bocsásson meg, ha így áll a dolog, akkor
336    4|               ha így áll a dolog, akkor meg éppenséggel nem vagyok hajlandó
337    4|                 a vélemé...~- Bocsásson meg, kérem, nem vagyok olyan
338    4|                a darabom...~- Bocsásson meg, kérem - mondta most már
339    4|                szemei könnyekkel teltek meg.~- Istenem, milyen boldog
340    4|                  bár kissé röviden írta meg a tartalmát - határozattan
341    4|      határozattan jó. Kérem, látogasson meg, hogy a kidolgozás felosztását
342    4|         felirattal falragaszok jelentek meg Budapest közterein, a következõ
343    4|                csúfos bukásában rajzolt meg, az ön mûvét a legkitûnõbb
344    4|         mindenki olvassa el, és ismerje meg olyannak, amilyen.~
345    4|           igazán minden nehézség nélkül meg lehet csinálni, amiket a
346    4|             amelyet te kétszer esmértél meg az Úr végtelen kegyelmébõl.~
347    4|                 mert nincsen pénzem, és meg kellene írni egy krokit.
348    4|               Mit ordítsz? A fene egyen meg, hozzád vágok valamit...
349    4|              lelkek gépe. Gép is lehet, meg pép is lehet, de pépnek
350    4|                 akkor fölkelek. Harminc meg egy fél, az harminckettõ.
351    4|                 én édes istenem, segíts meg, segítsd meg a te alázatos
352    4|            istenem, segíts meg, segítsd meg a te alázatos és - milyen
353    4|      szívesebben írok.~Ezt nagyon hamar meg fogom írni, elmegyek, beszélek
354    4|                krokival, mért nem írtad meg, gazember. Borzasztó, hát
355    4|                 hál’ istennek, csakhogy meg van írva.~Csakhogy meg van
356    4|         csakhogy meg van írva.~Csakhogy meg van írva, most alhatom legalább
357    4|                 az egész világot, nekem meg Jóskának! Nekünk nem volt
358    4|             begyöpösödött futuristáknak meg maistáknak itten - mi a
359    4|                mi elõbb a szót alkottuk meg, s rábíztuk, hogy teljék
360    4|                 s rábíztuk, hogy teljék meg tartalommal - bizony, fogalmunk
361    4|               ottan, amikor a halandzsa meg­született, ott, a mi asztalunknál
362    4|              csak az elejére emlékszem, meg a végére. Finom, törékeny
363    4|                 így szólok:~- Bocsásson meg, kérem, olyan szörnyû zaj
364    4|              magát a cigarettában.~Most meg a szavak konganak a fülemben,
365    4|               fiatalon!~Egy barátom fog meg.~- Mit beszéltél azzal a
366    4|                 Na, sejtettem! Hát tudd meg, ez az ember feltalálta
367    4|           rendet tudna csinálni. Mondja meg, fenség, mit üzenjünk a
368    4|               török portának?~- Üzenjék meg - mondtam most már nagyon
369    4|            kétféle fajtát különböztetek meg: éspedig olyant, aki szintén
370    4|           Kedves Szerkesztõ úr,~engedje meg, hogy - elérkezettnek látván
371    4|                Nos tehát: ez az esemény meg fog történni, és azt akarom,
372    4|              úgyis biztosan megkapom.~- Meg én. Most már mindegy. Már
373    4|                   Errefelé, errefelé... meg errefelé... (A harmadik
374    4|                Különben ezt mindjárt is meg lehet tenni. Ez esetben
375    4|             irodám~Lelkem mélyén mindig meg voltam gyõzõdve róla, hogy
376    4|          találtam fel.~Hogy is értessem meg magam?~Az a feltaláló iskola,
377    4|                 nagy szegénységben halt meg, s a hálátlan és meg nem
378    4|               halt meg, s a hálátlan és meg nem értõ utókor még ma sem
379    4|                 részben vagy - eszményi meg­oldásban - teljesen felfogja
380    4|                rossz szokását szüntetné meg: bekapcsolásra a lámpa hunyorogni
381    4|              mekkora láza van, nem ijed meg, és ilyenformán közérzete
382    4|                másik gomb, amit szintén meg lehet nyomni.~10. Figyelmeztetõ
383    4|       pillanatban rémülten kapaszkodott meg: a gép sivalkodva zúgni
384    4|             múlva elõkelõ marsbeli állt meg elõtte - nem szólt semmit,
385    4|                 ami tegnap­elõtt jelent meg a Beszterce és Vidéke „Innen-Onnan”
386    4|                 a vastag tréfát se veti meg. Utasítás: mindezeken túl
387    4|      elhajigálta, nagy költõink szobrát meg se nézte, hangversenyre
388    4|                hogy megszólaljon. Végre meg is szólalt:~- Ki írta ezt
389    4|                 hogy mennyiben felelnek meg az emberiség, társadalom,
390    4|           fecskék még mindig nem jöttek meg? Errõl már a múlt héten
391    4|             hogy az egyetem tudósai így meg így, ennyi meg ennyi, azért
392    4|              tudósai így meg így, ennyi meg ennyi, azért és ezért -
393    4|                mások írtak, írt levelet meg könyvlevelet, ez... hm,
394    4|             szép harisnyákat, a hernyót meg eldobják.~Hát így csinálnak
395    4|                lejárt...~- Pardon - áll meg asztalomnál Sándor, a Nappali